Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-31 / 76. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. március SÍ. A SZÍNÉSZNŐ: BODNÁR ERIKA Budapesten, a Pesti Szín­ház Váci utcai színpadán ugyanúgy nyíltszíni taps kö­szönti a Macskajáték Egér­kéjét, mint köszöntötte Szol­nokon. Bodnár Erika alakí­tása Örkény István groteszk játékában — ő játszik, mint vendég, a fővárosi előadás­ban is — az évad egyik ki­ugró színészi sikere. Meg­érdemelt siker. A groteszknek alig-alig van hagyománya a magyar színházkultúrában. Vagy ha van is, sikerült mélyre ásni, alaposan elfelejteni. Színé­szeink, még a legnagyobbak is, nehezen találnak rá a groteszk művek ízeire; haj­lamosak arra hogy ilyen, vagy olyan formában leegy­szerűsítsék a játékot, komi. kumban, lírában, szelíd tra­gédiában oldva fel azt. ami mind a három egyszerre. Esetleg, jobb esetben elegyí­tik a különböző stiláris ele­meket. Keverik, anélkül, hogy szerves eggyé, többféle arcot többféle tulajdonságot mutató, de megbonthatatla- nul egységes karakterré öt­vöznék valamennyit. Bodnár Erika viszont ezt tudta, szin­te tökéletesen, Egérke alak­jában megvalósítani. Hálás szerep — mondhat­ják. Valóban az. De nincs könnyebb, mint az ilyen há­la«! szerepet elrontani. Annyi lehetőség kínálkozik, oly sokszor hallatja szirén­hangjait az olcsó, de biztos siker! Bodnár Erika azonban magabiztosan ment végig a keskeny pallón, a borotva­élen. Égérke riadt, határo­zatlan. kiszolgáltatott, szá­nalmas és szeretetreméltó alakját. — a jelzők, azt hi­szem még tetszés szerint sza­poríthatok — már mozgásá­val megfogalmazta. Illetve, mondhatjuk úgy is, hogy el­jutott a figura lényegéig és ez határozta meg minden mozdulatát. Hirtelen, szögle­tes mozdulatai minduntalan félbemaradnak: mintha a kéz. a láb, a fej. a test meg­rémülne saját bátorságától, hogy moccanni merészelt. Ez a megtorpanó, darabos moz­dulatsor egy jellem koreog­ráfiája: a készséges sietség, hogy csinálja, amit monda­nak. vagy amit szerinte csi­nálni kell, és a riadalom, a félsz, hogy nem sikerül, hogy rosszul csinálja, így fér bele egyszerre, egyetlen mozdu­latba. így fér bele mindaz, ami Egérkére, az Egérkékre jellemző. A líra, a szelíd tra­gédia, a szánalom szülte mo­soly és a harsány kacagás, Egyszerre. Egységesen. a másik -mozdulat: kezei ját­szanak a monológok alatt. Hol ökölbe szorítva lógnak a teste mellett, hol nyitott tenyérrel simulnak, idege­sen, elöl a combjaira. Alig észrevehető gesztus; egy lel­kiállapot. egy személyiség pontos megfogalmazása. A Macskajáték Egérkéje előtt egy másik nagysikerű magyar darabban, az Adás­hibában Vandát formálta meg. Tűz és víz. Ég és föld. Az elesett, riadt, bájosan csúnya és esetlen asszonyka és a kertvárosi szexbomba, a Bódog család szépséges hiszterika leánya? Mégis, Bodnár Erika Vandája csak­nem ugyanolyan revelációt jelentő teljesítmény — bár korántsem volt akkora, or­szágos visszhangja. Az ország legtöbb színpa­dán — talán csak a békés­csabai előadás kivétel — Vanda egyértelműen csak Nőként jelent meg. Üresfejű, csábos nőstényként, akit csak kielégítetlen — vagy talán kielégíthetetlen? — ösztönei késztetnek a sivár, értelmü­ket vesztett, tartalmatlan formaságok elleni lázadásra. Minden-férfit-megszerezni- vágyó, minden-férfi-karj«ba- omló vérmes libaként, ösz­tönlényként, akit mindig és mindenütt csak az érdekel... Bodnár Erika Vandája más. ö abból indul ki, hogy ez az asszony — ember. Ember, aki joggal és okkal lázad környezete ellen, aki (azért) nem bírja elviselni a körü­lötte élő emberek kisszerű- ségét, tartalmatlanságát, mert valamennyiüknél tar­talmasabb. Csak éppen en­nél nem jut tovább. A nem után, amit saját világára ki­mondott, képtelen megtalál­ni, mire mondhatna igent. A kiutat, szabadságának, emberi függetlenségének zá­logát asszony-voltában lát­ja; amikor a második rész­ben azt mondja Krisztosz- nak, hogy ujja köré tudná csavarni, meg tudná hódí­tani, női praktikával el tud­ná szédíteni, szavai nem csak a rutinos férfi-faló fogásai. Egy kicsit mintha magát biz­tatná, hogy valóban képes erre, egy kicsit mintha Krisztosz-Emberfit igyekez­ne rábírni: ne várd meg, tégy valamit! És mindkét biztatás — már-már kétség- beesett hangon szólal meg... Az író is így képzelhette el: Vanda, Bodnár Erika megformálásában nem csak nevetséges, komikus figura — tragikus hős is egyben. Szánalomra méltó. Ember. És itt, ezen a ponton érint­kezik a két távoli csillag, a két szerep, a színésznő meg­formálásában. Bodnár Erika már nem „ígéretes tehetség.” Több an­nál. Színésznő. Csík István Járási úttörő-nagykórus fesztivál Kunhegyesen (Tudósítónktól) Kedden délelőtt ünneplőbe öltözött úttörők, felnőttek siettek a művelődési házba. A törökszentmiklósi járás há­rom legjobb úttörő énekkara a kunhegyesi Dózsa és Kos­suth iskolák, valamint a ken- deresi nagykórus versenyez­tek. Igen színvonalas, küz­delmet hozott a találkozó. Mindhárom együttes úttörő­számokat, népdalokat, klasz- szikusokat szólaltatott meg. Bronz oklevelet nyert a kunhegyesi Kosisuth iskola ezüstöt a kenderesi nagykó­rus. Megérdemelten és egyhan­gúlag a Pártos Dezső vezette kunhegyesi Dózsa iskola kap­ta az első díjat. Nagy nehéz­ségi fokú Kodály-műveket, alföldi népdalokat és két út­törőszámot mutattak be. Nagy létszámuk (száznégy) ellené­re fegyelmezettségükkel, egyöntetű öltözékükkel is ki­tűntek. Ök képviselik a járás színeit a megyei döntőn. Ifjú F. Szabó Mihály kiállítása A KISZ Központi Bizott­sága és a Népi Iparművé­szeti Tanács, a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes szék­házában (Budapest, VII., Rottenbiller utca 16.) rendezi meg ifjú F. Szabó Mihály karcagi fazekas és a Hevesi Népművészeti Szövetkezet KISZ-fiataljainak kiállítá­sát. A karcagi ifjú népművész a tiszántúli fazekas ha­gyományok jeles képvi­selője. A mesterség for télyait családi hagyo­mányként tanulta. Szakmai tudásának elismerését je­lenti, hogy 1966-ban „Népi Iparművész” és 1970-ben „Ifjú Népművész” címet ka­pott. Űjabb megtiszteltetés számára a megrendezésre kerülő budapesti kiállítás. A kiállítást április 2-án délelőtt ll órakor nyitja meg dr. Dindofer Károly, a Népi iparművészeti Ta­nács titkára. A tárlat má­jus végéig tart nyitva. Zénóit Viktorcsik : Marathoni futás Mint a szélvész, viharzottam be a köny­vesboltba. — Azt beszélik, hogy egy csodálatos detektív regény jelent meg önöknél, az „Árnyék az orr alatt.” Külön ezért ké- redzkedtem el a munkahelyemről egy pil­lanatra, hogy megvehessem. Nem kelt még el? — A másik részlegnél kapható. Várja meg az eladónőt. Kiszaladt egy pillanat­ra, hogy „fényszóró” típusú szemüveget vegyen — sötét üveg, aranyozott szárral; most hoztak az „Optika” boltba néhányat. — „Fényszórós”, aranyozott szárral? Ohó! Éppen ez kell nekem! Repülők, le­het, hogy még sikerül szereznem! — ki­áltottam és nekiiramodtam az „Optikába”. — Kérek három darab szemüveget. A bal üveg mínusz egy, a jobb... — Én pénztáros vagyok, én nem fog­lalkozom eladással. — Hát akkor ki ad el? — Az elárusító kolléganő. Egy pillanat­ra kiszaladt a „Delikatesse” boltba. Sza­lámikolbász érkezett. — Szalámi? Hisz ez az én szenvedé­lyem! Repülök, talán még sikerül szerez­nem. A „Delikatesse”-ben a sor nem mozdult. — Az elárusító egy pillanatra kiszaladt a bizományi boltba, — informált egy él- tesebb hölgy. — Valamilyen olasz ingeket kaptak. — Ingeket? Megfelel ajándéknak. Re­pülök! Lehet, hogy még... Úgy száguldottam be a bizományiba, mint a szélvész. — Van még ingük? —■ Maradt még ellenőrzésre, kérdezze meg a fő eladót, ha majd visszajön. — Hát hol van? — Egy pillanatra kiszaladt a könyves­boltba. Valami kolosszális krimit dobtak piacra, az a címe: „Árnyék az orr alatt.” Nem olvasta még? MOLNÁR SÁNDOR fordítása Az úttörők megyei szaktárgyi versenyének eredményei A csapatok háziversenyei, majd a járási-városi for­dulók után márciusban meg­rendezték az úttörők szak­tárgyi versenyének megyei fordulóját, amelyben a kö­vetkező versenyzők szerez­tek első helyet: élővilág: Hajnal Ágnes, Szolnok Kas­sai úti iskola; matematika VII. osztály: Sámoly György Szolnok, Újvárosi iskola; matematika Vili. osztály: Kópiás Gábor Szolnok, Ac­him úti iskola; úttörő tech­nika: Török Imre Jászbe­rény, Székely Mihály álta­lános iskola; fizika: Garon- czi Jolán Törökszentmiklós, Petőfi úti iskola; magyar Vili. osztály: Katona Anna­mária Jászjákóhalma; ma­gyar VII. osztály: Károly Éva Szolnok, Költői úti is­kola, földrajz: Kovács Te­rézia Jászalsószentgyörgy; kémia: Csépe Péter Szolnok, Költői úti iskola; történe­lem: Szabó Erika Tiszaug, orosz VII. osztály:. Kállai Mária Szolnok, Költői úti iskola; orosz tagozatos VII. osztály: Rekita Albert, Szol­nok, Beloiannisz úti iskola; orosz VIII. osztály: Kiss Ilona Kunhegyes, Kossuth úti iskola; orosz tagozatos VIII. osztály: Dohanics Já­nos Szolnok, Beloiannisz úti iskola. Az orosz anyanyelvű Sóki Marianna, a szolnoki Beloiannisz úti iskola VII. osztályos tanulója külön ka­tegóriában jutott tovább a versenyben. Az első helyezettek június­ban Csillebércen versenyez­nek az országos elsőségért. Szakmunkás­tanulók sikerei A napokban a szolnoki 605-ös szakmunkásképző in­tézet két tanulója országos versenyen szerzett elsőséget. Legkedvesebb költőm: Bá­nyai Kornél Varga Zoltán harmadéves gépszerelő tanuló. A szak­munkástanulók tantárgyi versenyében irodalomból in­dult. A „Legkedvesebb köl­tőm” címen megadott téma­körben Bányai Kornélról írt. Pályázata alapján, a húsz legjobb dolgozat írója között behívták a pécsi or­szágos döntőre, s ott nagy fölénnyel került az első hely­re. Dolgozatát írásban és szóban kellett „megvédenie”. Sikeres szerepléséért okle­velet, aranyplakettet és ezer forint jutalmat kapott. A tizenhét oldalas dolgo­zatában felvázolja a költő pályaképét. Az írás érdekes dokumentuma annak, hogy mit mondhat Bányai egy mai tizenéves fiatalember­nek. A zsűri az önálló anyag­gyűjtő munka, az ügyes vers­elemzések és a gördülékeny, szép stílus mellett bizonyá­ra a tárgyválasztás újszerű­ségét is jutalmazta Varga Zoltán első helyével. Az ország legjobb jármű­lakatos tanulója. r,A szakma kiváló tanuló­ja” cím elnyeréséért folyó versenyen Barhács László sikeresen szerepelt az inté­zeti és a megyei fordulóban is. A szakma országos ver­senyét Miskolcon rendezték meg s ott is kitűnő ered­ményt ért el, megszerezte az első helyet képernyője ELŐTT Nem különösebben, gazdag hét van mögöttünk: egy-két kiugró televíziós sikertől el­tekintve, mint például a vá­lasztási Fórum, eléggé szür­kének, sok tekintetben egy­hangúnak bizonyult a televí­zió idei tizenkettedik műsor­hete. S lassan, már az is meg­szokottá válik, hogy egyetlen műsorhét sem múlik el ke­serű csalódás nélkül, lásd az NDK eredetileg háromrészes, de nálunk két részben bemu­tatott utópisztikus bűnügyi filmje, az A skorpió órája. Fórumon a választás Nem újság, hogy a Fórum a tv egyik legérdekesebb mű­sora : minden jelentkezése te­levíziós esemény. Így volt ez az előző adásban is, amikor szovjet vendégei volt a Fó­rumnak. És így történt leg­utóbb is, amikor a közelgő választások és az azzal kap­csolatos, a szocialista demok­ráciát érintő kérdések kerül­tek terítékre a legszélesebb és legnépesebb fórumra. A sikert jelzi önmagában a kérdezők nagy száma is. A Fórum meghívott vendégei­hez körülbelül ezren fordul­tak kérdéseikkel. A felfoko­zott érdeklődésre, pedig mi sem jellemzőbb, minthogy már az adás előtt csaknem háromszázan, keresték fel a fórumot telefonon, Budapest­ről és három vidéki városból. Érthető, hogy valamennyi feltett kérdésre idő hiányá­ban nem hangozhatott el vá­lasz, de amit hallottunk, minden tekintetben kielégí­tett, és maradéktalanul a jó ügyet szolgálta. Világos, tisz­ta, őszinte válaszokat kap­tunk. Még az úgynevezett kényesebb kérdésekben is. Félreérthetetlen magyaráza­tokat, helytálló tömör eliga­zításokat a nagy országos eseményhez. A választási előkészületek idején talán a legjobb időpontban került sor az agitatív tájékoztatás­nak erre az izgalmas formá­jára. Egy utópisztikus bűnügyi film Titokzatos lábnyomok: gyilkosság sugárpisztollyal, észrevétlenül; ördöngős ma­sina — invizitor —, amely a halandót láthatatlanná teszi: egy gravitron nevezetű szer­kezet, amely szabályozni tud­ja, esetleg meg is szüntethe­ti a nehézségi erőt — re­ménye és félelme a jövő em­beriségnek —; videofel jegy­zések, és egyéb technikai cso­dák, nem sorolom tovább. A fentiek mind kellékei egy úgynevezett tudományos fan­tasztikus történetnek, amely az elképzelések szerint a XXI. század derekán játszó­dik. És természetesen az el­maradhatatlan robotgép, mely kapcsolásra villogva, csöröm­pölve ad választ a legbonyo­lultabb ügyek megoldására. Jövőben játszódó történet enélkül nem lehet. Legalább­is az A skorpió órájának al­kotói így tartják. Egy rejté­lyes gyilkosság kiderítése so­rán, mely a bűnügyi történet indítékát képezi, ez a robot­masina többször is megszó­lal. De többnyire nemmel vá­laszol. A nemzetközi bizton­sági szervezet munkatársa hiába kérdezi, hogy mi a rej­télyes gyilkosság nyitja, az okos géfj sem találja meg az összefüggéseket, a rejtély tit­kát. Ezen nem is csodálko­zom, hiszen egy se füle, se farka bűnügyben kellett vol­na „tisztán” látnia, egy olyan történetben, amelyben mi né­zők is csak tapogatózva ju­tottunk valamelyest előbbre. Egy sematikusan felvázolt és elképzelt jövő századi kör­nyezetbe tétován összeku­szált, szegényes bűnügyi tör­ténetet ültettek a tévéfilm al­kotói. Állítólag arról kívánt szólni e hosszadalmas alko­tás, hogy a jövő század em­beriségének jobbik felét — bizonyos utalásokból arra kö­vetkeztethettünk, hogy talán a szocialista világtábort — más gonosz, kapitalista erők le akarják tiporni. Ezért ke­rül sor elnökgyilkosságra, ezért a hajsza a gravitron megszerzéséért, valamint ter­veinek megkaparintásáért. Ezért ténfereg egy láthatat­lanná tett „ellenség” a gra- vitron-kísérletek színhelyén, a laboratóriumban, s a labo­ratóriumi környezetében. Mindezt röviden csak azért említettem, hogy valamelyest rendet teremtsek utólag az emlékezetemben, mert — bevallom — a Skorpiót néz­ve gyakran volt az az .érzé­sem, hogy egyszerűen nem tudtam kit, vagy mit hová is tegyek. Ilyen gyengén elkép­zelt, és fantázia nélkül, mes­terségesen túl bonyolított és hosszúra nyújtott bűnügyi történetet alighanem régen láttunk. Készítői utópiszti­kus bűnügyi filmnek szánták. Utópisztikus, azaz magyarul séholhelyesincs bűnügyi tör­ténetnek. Elfogadom, faló­ban, ilyen történetnek aligha lesz helye az elkövetkezendő évszázadban, de nincs helye a képernyőn sem, mert mást, mint unalmat, nem termett. Röviden Benedek István műsora, az Antenna ismételten érdekes, tudományos kérdések meg­válaszolására vállalkozott, s talán még az eddigieknél is népszerűbb, közvetlenebb és közérthetőbb formában. Ter­mészetesen a műsorvezető Benedek professzor egyénisé­gének varázsa külön is nö­velte az adás sikerét. A Színházi Világnap alkal­mából Csehov novelláinak fűzérét láthattuk a pécsiek kitűnő előadásában. Felvétel­ről. A televíziós közvetítés egyenesen felerősítette a no­vellák, a tévé kereteihez és lehetőségeihez jól illő" törté­netek finomfelhangjait és rejtettebb hangsúlyait. Bánffy György több figura szerepében kitűnő színészi teljesítményt nyújtott. Jól sikerült az A hét moszkvai kirándulása. Sze­pesi György a kongresszus előestéjén változatos, gazdag, színes körképpel — riportok füzéréből alkotva — lepte meg a politikai magazin né­zőit. V. M. Csapágyak agyagból Sok kerámiatárgy kora csak évezredekkel mérhető. A kerámiai anyagok felhasz­nálási köre azonban csak a mi korunkban szélesedett ki: a művészetből és a minden­napi életből a technikába is behatoltak. Vannak már pél­dául olyan kerámiafajták, amelyek kiszoríthatják a fé­meket: nem árt nekik a kor­rózió és igen magas hőmér­sékletet tudnak elviselni, egészen 2000 Celsius fokig. Biztonságos vízszigetelés Szófiában az építészeti tu­dományos kutatóintézet mér­nökei új vízszigetelő anyagot készítettek. A szakemberek véleménye szerint az újítást alkalmazni lehet a nagyüzemi építkezés­nél. A bolgár mérnökök ki-i alakította anyag kitölti a beJ tonszerkezetek réseit és meg­akadályozza a nedvesség hatolásájjj

Next

/
Oldalképek
Tartalom