Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-28 / 74. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. március 28. Szinkronfilmszemle Debrecenben A hangsó nyelv Véget ért tegnap a szinkronfilmek hagyományos, immár nyolcadik alkalommal megrendezett szemléje Debrecenben. A négy napos szemle idején előzetes válogatás alapján hét mozifilmet és tizenkét tévéfilmet mutattak be a közönségnek és a szakemberekből álló zsűrinek, amelyik majd dönt, hogy kinek ítélje oda a legjobb mozi-szinkronfilm, illetve tévé-szinkronfilm díját és hogy kit illessen majd meg a legjobb női, illetve férfi színészi alakítás díja. A szemle idején természetesen egyéb rendezvényekre is sor került; így a filmkritikusok találkoztak a közönséggel, a szinkronszakma jelenlévő képviselői, valamint a. meghívott vendégek pedig a szinkronizálás égető kérdéseiről tanácskoztak. A legtöbb szó a már-már kétségbeejtő színészhiányról esett. Kovács András rende-, ző egyenesen drámainak jellemezte a jelenlegi helyzetet, mondván, hogy ez ügyben félre kell verni a harangokat. Egyszerűen nincs elegendő művész! Az elmúlt évben 220 filmet szinkronizáltak. S a jövőben a magyarra szinkronizált filmek száma még tovább fog emelkedni. Ezt kívánja a társadalmi igény és a kultúra szolgálata. Éppen ezért — hívta fel a tanácskozás az érdekeltek figyelmét — meg kellene végre találni a színészellátással összefüggő kérdések végleges megoldását És bár nálunk korántsincs szinkronellenes hangulat, mint például Olaszországban, ahol újabban szinte frontális támadás indult az eredeti változatok védelmében a szinkronizálás ellen, azért bizonyos fajta sznobságból olykor-olykor hangzanak el vélemények az egyes idegennyelvű filmek magyarra történő szinkronizálása ellen. A gyakorlatban szerencsére e negatív tartalmú vélekedéseknek semmi nyomuk; egyre több és egyre színvonalasabb magyar hangú változatok kerülnek ki a hang műhelyéből, a szinkronfilmek stúdiójából. És így milliók főképpen a televíziónézők milliói — juthatnak közelebb gyorsan és korszerű eszközök segítségével a művek megértéséhez, mert a szinkronizálás valójában demokratikus művelet. A szocialista társadalomban vitathatatlan a kultúrpolitikai jelentősége. Még akkor is, ha a filmek — akár mozi, akár tévéfilmek — magyarra történő szinkronizálásában akadnak is esztétikai jellegű problémák, helyenként gyengeségek. A tanácskozás résztvevői ezekről a kérdésekről sem hallgattak. Például a túlságos steril, természetellenes szinkronról, amikor a hangháttér eltűnik a dialógusok mögül, vagy arról az esetről, amikor a szinkronizálandó filmek játékstílusa és a magyar szinkron stílusa között különbségek adódnak. Olykor az eredeti mű hátrányára, jobb esetben előnyére. Felvetődött továbbá, a szinkronizálás esetlegességének, a válogatás véletlenszerűségének kérdése is. Az tudniillik, hogy mit szinkronizáljunk, és milyen alapon válogassunk. Mindent — volt a vélemény —, azaz minden olyan filmet, amelynek művészi értékei vitathatatlanok. És lehetőleg egyre kevesebbet, vagy éppen semmit az úev nevezett „kereskedelmi áruból”. A szinkront a morf és tévénézők nálunk már megszokták és elfogadták. A színészek többsége sem tartja már rangon aluli feladatnak, perifériális munkának a szinkronizálást. Sőt vannak művészek, akiket főképpen már sikeres szinkron szerepeikről ismerünk. Például a kevésbé neves Láng Józsefet Angyal hangjaként. Ugyanígy Kálmán Györgyöt a Bemstein- sorozatból. De Joe (Forsyte Saga) alakja és Kállai Ferenc hangja is tökéletesen összenőtt. Olyannyira, hogy bármikor, ha halljuk Kállai Ferencet, rögvest a jóságos Joe alakja jelenik meg előttünk. Mindez azt is mutatja, hogy a közönség körében a jó szinkron sikerrel jár. Legfeljebb, s a tanácskozáson kérésként hangzott el, a közönség nem mindig ismeri el, s a kritika is mostohán bánik a szinkronművészekkel. És a szinkronizálás eredményeivel. Valóban sajátos paradoxon, hogy a jó szinkront nem vesszük észre. Hisz éppen azért jó, mert észrevétlenül, tökéletesen simul az eredeti mű szelleméhez, és igazodik be a mű egységébe. Többnyire csak a rosszul készült szinkron hibáit fedezzük fel. És emlegetjük. Főképpen amikor a szájmozgás és a hang terjedelme, kiterjedése és intenzitása nincsenek együtt, szinkronban. Való igaz, s erre a szemle is joggal figyelmeztet, a szinkronművészek munkáját nagyobb elismerés kell, hogy megillesse, munkájuk minden tekintetben több figyelmet érdemel. A legjobb női szinkronalakítás díját Szemes Mari művésznő a „Rómeó és Júlia” című filmben nyújtott alakításáért kapta. A legjobb férfialakítás díjával jutalmazták Zenthe Ferencet, a „Furcsa pár” és a „Legénylakás” című filmek szinkronfőszerepeinek alakításáért. A legjobb szinkron mozifilmnek az „Ecce homo, Homolka” magyar filmváltozatát találták. Kunszentmártoni mozaik Szocialista szerződést kötött a kunszentmártoni nagyközségi tanács a Debreceni Postaigazgatósággal. A szerződés értelmében a posta- igazgatóság a Csukati tanyához nyilvános telefonállomást szerel fel. • Az állomás kiépítéséhez a postaigazgatóság 80 ezer forint értékben kábel- és egyéb szükséges anyagot biztosít, a tanács pedig 45 ezer forinttal járul hozzá- A Zöldmező Tsz 4 kilométer vezeték lefektetését és az árok betemetését vállalta társadalmi munkában. Kunszentmárton községben az új lakbér, illetve az ezzel kapcsolatos komfort- fokozat megállapítására március hónap folyamán 178 állami lakást mértek fel. A felmérést a tanácsi költség- vetési üzem dolgozóiból alakult háromtagú bizottság végezte. Kunszentmártonban a községi tanács költségvetési üzeme elkészítette a községi sportpálya tanulmánytervének módosított változatát. A pálya építésére a tanácsi fejlesztési tervben ötszázezer forintot irányoztak elő. az MTS megyei tanácsa 100 ezer forint hozzáiárulást biztosít. A sportpályához vezető út előreláthatólag 2 millió forintba kerül majd. & Kunszentmártonban a mezőgazdasági üzemekkel és az ÁFÉSZ-szel közösen a községi tanács vb elkészítette az 1971. évre szóló növényvédelmi feladatokkal kapcsolatos tervet Az ÁFÉSZ vállalta a növényvédő állomás valameny- nyj szükséges növényvédőszerekkel való ellátását. A kölcsönzőbolt beszerzett 7 háti, 3 magasnyomású permetezőgépet, 2 töltőt és % kéri poroló készülőiét. Két perc nyelvművelés című rovatunkban eddig inkább az írott nyelv hibáiról szóltunk s ritkábban az élőszóban, a beszédben jelentkező - hiányosságokról. Mivel a nyelv lényegéhez az is hozzátartozik, hogy hangzik, ezt a hangzó nyelvet is ápolnunk, védenünk kell. A munka sokkal nehezebb, mert még nem készült el a magyar kiejtési szótár, amely a nyelv hangzásával, kiejtésével kapcsolatos egyértelmű normákról, szabályokról tájékoztatna bennünket. Cikksorozatunkban a hangzó nyelvvel, a beszéddel kapcsolatos leggyakoribb hibákra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy jobban ráirányuljon érdeklődésünk a beszélt nyelvre, az emberi hang nagy jelentőségére, szerepére. Ebben a közleményünkben a hangra, a hang önálló közlő és befolyásoló értékére vonatkozólag mondjuk ei a legfontosabb tudnivalókat. A beszéd hangalakja és a beszélő egyénisége közötti mély összefüggésekről is többet kell tudnunk. Maga a hang erősítheti, vagy gyengítheti a közlés erejét, befolyásoló értékét. Ma két véglet jelentkezik e téren. Vannak, akik túlságosan halkan beszélnek, laza a hangképzésük, s természet- ellenes fakó, szinte altató a hangjuk. Ez a hangadás nem fogja meg a hallgatóságot, nem tartja meg figyelmüket. A másik véglet; sok, a fület bántó hangoskodással beszélő ember. Erőszakos, kioktató hangon szólnak, s olyan nagy a hangerő, hogy már a hallgatóság idegeit is borzolja. Ha a beszédnek, a felszólalásnak, az ' előadásnak nincs meggyőző értéke, befolyásoló ereje, igen gyakran a közömbös hang az oka. A beszélő és a hallgató közötti kapcsolatteremtés minősége is függ attól, milyen a beszélőtárs hangja, hangadása. A nyugodt hang meggyőz, figyelemre nevel, a fáradt, fakó hang érdektelenséget áraszt maga körül. Mi a követelmény? A jól érthető, a pontosan, világosan képzett egészséges hangot kell minden beszélőnek, előadónak, felszólalónak használnia ahhoz, hogy beszédének szép hangzása legyen, s már maga a hang, a kellemes orgánum értelmileg és érzelmileg egyaránt segítse elő a beszéd, az előadás, a felszólalás befolyásoló erejének növelését Milyen hibák találhatók ma leggyakrabban élőbeszédünkben? A szapora hadarásban gyakori a szótagok összeroppantása. Találkozunk hangösszerántásokkal, szokatlan hangkivetésekkel is. Küzdenünk kell a betűejtés ellen is. A tájejtési beütés hatására gyakoriak ezek a formák: abbúl, dologról stb. A fegyelmezetlen beszéd velejárója a -ban, -ben, és a -ba, -be ragok felcserélése. Még mindig gyakori a „szótagnyelés”, s a szóvégeken nem hangoztatjuk a hangzókat, stb. Beszédünk hangzását hangalakját is ápolnunk, védenünk kell, hiszen a megfelelő hangalak és a megfelelő nyelvi formálás együtt biztosítja azt, hogy a hangzó nyelv, a beszélt nyelv nemcsak érthető, kifejező, hanem élvezhető is legyen. Dr. Bakos József xn Megholtad az emléke is Gödör tátong a helyén. Azonkívül néhány vezetékdarab jelzi, hogy volt. No meg az emlékezet. Bizonynyal ez a legtovább. Nem csoda, hiszen büntetőtáborként emlegették, amíg létezett Főképpen, amíg dolgozni kellett benne és körülötte. Hogy volt-e túlzás ebben, a csöppet sem hízelgő minősíAlább ad Most Barna Józsefet faggatom erről, ö tizenhét évet húzott le a mészházban, amelynek az utolsó 12 év alatt előmunkása volt. Ez azt jelenti: munkavezető. Amely műszakban dolgozott, abban a nyolc órában ő felelt a mészházban történtekért — pontosabban, a gyári köznyelv szerinti büntetőtáborért. Hogy tárgyilagosan folytassam, Barna József elmondta: amíg napi 160 vagon cukorrépát dolgozott fel a gyár, addig még csak istenes volt a helyzet. Többször meg lehetett várni, mig a kemence alatt kissé meghókadt a tűz — alább adott a hevéből — s aztán lapátolhatták talicskába. De napi 300 vagonnál vagy pláne afölött erre már tésben? Aligha lehet a válasz igenlő. E sorok írója egy brigádvezetői tanácskozáson hallott róla először. Egy műszaki ember akkurátusán elmagyarázta ott, hogyan kellene ideálisan végezni a mészkő és a koksz adagolását meg a harang kezelését. a hevéből egyre kevésbé volt mód. A két kemencéből alá jött, fehéren izzó zsarátnokot azonmód kellett továbbítani a mészoltóhoz. — Néha megpróbáltam megmérni a kemencék aljánál a hőmérsékletet, de ahogy ránéztem a hőmérőre, gyorsan el kellett vinnem onnan, nehogy a felszökő higany szétvesse az üvegfoglalatát — idézi az emléket Barna József. Ami meg a munkát illeti, a voltaképpeni mészházban rosszabb volt tán a martinászokénál is. Pokoli gőzben mészpor és kokszhamu kavargóit szüntelen. Be az emberi légutakba is. A legkevesebb, hogy eleinte étvágyuk nem volt az ott dolgozóknak. Kevesen A legfőbb baj viszont már évek óta, hogy kevesen voltak. Barna úgy tudja, az előírás szerint 14-edmagával lehetett volna egy műszakban, de az már nagy szó volt, ha tizenketten voltak. A legutóbbi kampányban inkább csak tizedmagával csinálta végig a napi nyolc órát. A legnehezebb munkában helytállni az állandóan hiányzókért, s ráadásul erőltetett ütemben biztosítani a mészház üzemelését — mert a kétszeresére nőtt feldolgo- aá &t> követette — minden. volt, csak éppen nem leányálom. Az előmunkás itt meg is jegyzi, ha fennakadás volt a mészházban, akkor majdhogynem az atyaúristen is ott termett, mert az egész cukorgyártásnál megállt a tudomány. Szerencsére ez már a múlté. A régi mészház helyén gödör tátong, de az sem sokáig. Onnan néhány méternyire javában épül az új mész- állomás. Áll már a két 38 méter magas mészkemence is, amelyet az Aprítógépgyár gyártott Jászberényben, az ÉLTERV tervei alapján. (Az ÉLTERV szakemberei készítették egyébként az egész cukorgyári rekonstrukció tervdokumentációját.) Az új mészállomás legfontosabb jellemzője a korszerűség. A két kemencének például szinte emberi kéz érintése nélkül, gombnyomással szabályozottan kell majd üzemelnie. Alattuk nem lesz lapátolás és talicskázás sem. Ma még Barna Józsefnek sem könnyű elképzelnie, hogy pontosan milyen is lesz majd a kampány alatt a munka az új mészállomáson, de abban ő is biztos, hogy jobb lesz, emberibb. Valószínűleg össze sem lehet majd hasonlítani a régi mészházival. Az új mészállomás összesen 33 és fél millió forintba kerül. Csupán az építőipari kivitelezésére csaknem 13 milliót fordítanak. Természetesen az idei kampány kezdetére már el kell készülnie úgy, hogy teljesen üzemképes legyen. Korszerűségére vall az is, hogy a régi mész- házi létszámnak alig a fele kell majd a kiszolgálásához. S ez bizony szintén lényeges szempont a minden kampányban munkaerőhiánnyal küzdő cukorgyárnál. A Népszabadság múlt vasárnapi száma fényképet közölt ezzel a híradással: „A cukorgyártás folyamatában nélkülözhetetlen mésztej és széndioxid előállítására új mészégető és mészoltó rendszert építenek a Szolnoki Cukorgyárban. Jelenleg két 38 méter magas, egyenként 120 köbméter befogadóképességű égetőkemencét szerelnek. Képünkön: Bontják a régit, s mögötte magasodnak az új kemencék.” A felvétel elkészülte óta a régi kemencéket a mészház- zal együtt lebontották. Idő- I vei meghókad majd az em- I léke is. I Magyar István I Megtartották az Észt Kommunista Párt XVI. kongresszusát A kongresszus nevezetes időpontban ült össze. Nemrégen ünnepelték az ÉKP megalakulásának 50. évfordulóját, s erősen közeleg az SZKP XXIV. kongresszusa. A tallinni Flottatisztek Székházában gyűltek össze a több mint 73 ezer főt számláló kommunista szervezetek küldöttei, a politikai és kulturális élet jól ismert alakjai, fiatal és veterán kommunisták, tudósok, művészek, gyári munkások. Nem áll módunkban a többnapos kongresszus munkáját részletesen ismertetni. Csupán a leglényegesebb kérdéseket summázzzuk. 1. G. Kebinnek, az ÉKP KB első titkárának jelentése alapján. „Mindenképpen fontos számadások időszaka ez” — kezdte beszámolóját I. G. Kebin, majd az elmúlt évek munkájára visszatekintve örömmel állapította meg, hogy az élet valamennyi területén sikerült megvalósítani azokat a célkitűzéseket, amelyeket az SZKP XXIII. kongresszusán elhatároztak. Különösen jelentősek az eredmények az ipar területén. A tervek a köztársaság gazdasági életének fejlesztését úgy határozták meg, hogy elsősorban az energetika, az olajpala kitermelés, az olajpalán alapuló vegyi ipar, gépipar, a könnyűipar, a hal- feldolgozás, a hús- és tejipar fejlesztése legyen elsődleges. A célkitűzésnek megfelelően az Észt Vízi-Energetikai Állomáson átadták az első négy, egyenként 800 ezer ki- lowattos teljesítményű ener- giahlokkokat. Az olajpalatermelés évente közel 19 millió tonnára emelkedett. A köztársaság műtrágya- gyártása 1.6-szeresére emelkedett, több új üzemegységet létesítettek. Emelkedett a gépgyártás, a fémfeldolgozó ipar teliesítménve. a műszer- gyártás. a rádió- és elektromos készülékeket gyártó ipar termelékenysége. Jelentősen nőtt a közszükségleti cikkek gyártásának intenzitása is. A könnyűipar közel 1,5-szeresére emelte termelését, a pamutipar pedig megkétszerezte. Narvá- ban egy új textilszövő részleget létesítettek, amely évi 164 millió méter szövetet gyárt. A halászipar nagy rakodóterű hajókat kapott, Tallinnban pedig új halászkikötőt létesítettek. A hús- és tejtermék mennyisége is jóval több. mint a legutóbbi felmérés idején. A mezőgazdaság területén az előző ötéves terv óta az előállított termékek évi átlagos, valamennyi termelési ágazatra kiterjedő mutatója 19 százalékra emelkedett, a kolhozokban és szovhozok- ban pedig elérte a 31 százalékos emelkedést. Jelentős a fejlődés a szemtermelés főbb ágazataiban és az állattenyésztésben. Az évi átlagos terméseredmények elsősorban a mezőgazdasági kemi- zálás és a, különféle korszerű talajjavítási eljárások következtében jelentősen növekedtek. Például az évi magtermelés 15.1 mázsáról 21.5 mázsára a burgonva 139 mázsáról 167 mázsára, a zöldségfélék 164 mázsáról 205 mázsára emelkedtek holdanként. A tehenek tejhozama az ötéves terv óta sokszorosára növekedett. A gazdasági élet e két fontos szektorában elért eredményeket mutatják azok a számok is. amelyek az állami beruházások mértékét jelzik. A lakosság anyagi és kulturális helyzetének javulásával kapcsolatban I. G. Kebin elmondta, hogy mivel a nemzeti jövedelem az SZKP XXIII. kongresszusa óta 44 százalékos emelkedést mutat, ez lehetővé tette a dolgozók helyzetének lényeges javítását is. A fizikai dolgozók és alkalmazottak havi átlag jövedelme 35%-kal emelkedett, azaz elérte a havi átlagos 135 rubelt. Ugyanakkor a kolhozokban is javult a helyzet, a kolhoz és szov- hoz tagság átlagos havi bére jelenleg 121 rubel. Az anyagi helyzet javulásinak természetes következménye a kultúra iránti fokozódó érdeklődés. A két kongresszus közötti időszakban jelentős anvagi beruházásokat eszközöltek. hogy a megnövekedett kulturális igénveket kielégítsék. Több kulturális létesítményt építettek ez alatt az idő alatt. Befejezték a „Vanemuine” színház űj épületének építését, elkészült a L. Koidula nevét viselő pamui színház, ezenkívül 24 klubot és több mint 160 falusi könyvtárat állítottak feU Az utóbbi években a színei házlátogatók száma 1 millió 30n ezer volt évente, és több mint egymillió látogatója volt évente a művészeti múJ zeumok, csarnokok kiállít á-j sainak. SVÍ.
