Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-07 / 32. szám

1971. február T SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 5 A diákotthon könyvtárszobájában Mi a véle­ménye? Az elmúlt vasárnap tu­dósít ' st közöltünk a szol­noki Szigligeti Színház szakszervezeti tisztújító gyűléséről. Hírül adtuk a színházban lévő, de a me­gye művészets-erető lakos­ságát is érintő problémá­kat: az intézmény és a kö­zönség viszonyának romlá­sát, a vezetéssel szembeni elégedetlenséget. A s-akszervezeii ülésen a színház fiatal művészei kérdést vrróan f«\f‘eget*ék, bogy a város lakosságá­nak ..kell e egyáltalán a színház” vagy csak a tár- sul-t jelenlegi szerényebb atlolt-ág-í m'att hűvösebb az utóbbi években a kö­zönség és a színészet- kan- csniata. V»3en a (pens^ egé—*n»k szó!-e a k«z8ut- bössóg. —- és ez miből táp- lá'bozik? Jf«e'n*erMnkh-»n ezekre a kérdések e próbáltunk vá­laszt kapni, •ír Dr. Ungvári Györgvnét a munkahelvén, a SZOT Tár­sadalombiztosítási Főigaz­gatósága megyei igazgatósá­gán kerestük meg. Dr. Ung- váriné — színhazszeretetétől vezetve — az intézmény közönségszervező j e. —- ön jól ismerheti a bérlettulajdonosok vélemé­nyét... Hogyan értékelik a színház jelenlegi működé­sét? — Sajnos nem a legked­vezőbben. Az utóbbi hetek­ben nyolcán mondták, hogy jövőre nem vesznek bérle­— Miért nem? — A műsorpolitika, és Jónéhány előadás színvonala miatt — önnek a szezon bemu­tatói közül melyik tetszett? — A Macska játék. Kár, hogy ebben is művészi egye­netlenségek voltak. A társu­lat művészi teljesítménye — ez az én megítélésem is — az utóbbi években sajnos esik. Ezen kellene javítani. Mondja, mi lehet az oka, hogy a legjobb erők közül annyian elmentek? A legte­hetségesebbek. .. Anyagi okok? Vagy mi? Németh Judit, a szolnoki nyomda korrektora: — Hét éve vagyok bérlője a színháznak, azóta minden bemutatót megnéztem... Il­letve a zenés darabokat az utóbbi időben inkább kiha­gyom. Ami a prózai darabo­kat illeti? Sosem felejtem el a Salemi boszorkányok-at, Mádi Szabó Gábor, Anda- házi Margit, tipor Péter... csodálatosak voltak. Vagy: a Kurázsi mama... Hegedűs Ágnes és mellette a néma lány, Szekeres Ilona. Az a dobolási jelenet, az félel­metes volt.. Ebben a sze­zonban eddig a Macskajáték tetszett — ön a nyomda KISZ titkára is. A fiatalok véle­ménye? — Nézze, hogy is mond­jam. .. Tudok arról a vihart kavart Néplap cikkről. Meg­ítélésem szerint kicsit bo­rúlátóak a színház fiatal művészei abban a kérdés­ben, hogy a város fiatalsá­gát talán nem érdekelné a művészetük. Tőlünk is sokan járnák színházba, főleg az ipari tanulók, és mindig azt hallom, hogy így Úljaky a... ■*!!—iá ,-f Laci, így Szombathy Gyuszi, az eltávozott Krasznót Klá­rit is sokat emlegetik. Be­cézik őket, hát ez a szere­tet jele. A mi fiataljaink általában elégedettek a színházzal. Nehéz lehet, vagy éppen lehetetlen!, olyan színházat csinálni, amelyik mindenkinek okvetlenül megfelelő. Belső László szakszerve­zeti termelési felelős, szol­noki járműjavító vállalatnáL — önök a múlt év őszén szerveztek egy teltházat. Fel akarják talán újítani a régi „járműs teltház” akciókat? — Csak egy előadásra szerveztük, a Mágnás Mis­kára. Tulajdonképpen még egy teltházat sem tudtunk biztosítani, a jegyek jó ré­szét el kellett adni féláron a környező iskoláknak. Sok a bejáró dolgozónk, nagyon népszerű a televízió, és mondjuk meg őszintén, hogy a színház az utóbbi években nem azt nyújtotta amit szeretnénk. Nem a művész- kollektívának akar ez szem­rehányás lenni, hiszen dol­gozóink — tudom, mert so­kan beszélgetnek a színház­ról, moziról, televízióról — szeretik a jelenlegi társulat művészeit is, de valahogy úgy érezzük, hogy a tehetséges fiatalok mellől hiányoznak a „régiek”. Már én is úgy mondom, ahogy hallottam. Egy időben kijártak hoz­zánk ide az üzembe a szín­ház művészei: Gellei Kor­nél, Győri Ilona, Iványi Jó­zsef, Tyll Attila, Varga D. József, Mucsi Sándor, Ben- kő Béla, szegény és még sorolhatnám. Emlegetik őket. ■a­Beszélgetés a szolnoki Kossuth téri középiskolai diákotthon könyvtárszobájá­ban. Jelen Vannak: Szili Erika, a Tiszaparti Gimná­zium, Kovács Ferenc, a műszertechnikai és vegyipari szakközépiskola. Búzás Ju­dit, a Tiszaparti Gimnázium, Paróczai Irén, a Varga Ka­talin Gimnázium tanulója, a fotóriporter és az újságíró. A téma: mi a véleményük a diákfiataloknak színhá­zunkról, milyen a kapcsola­tuk a színház fiatal művé­szeivel? Az újságíró akarta kér­dezgetni őket, — és őt fag­gatták. — Igaz, hogy Halász Laci elmegy? — Miért ment el Kertész Peti, meg Kránitz Lajos? — Hogy lehetne a színház KISZ szervezetét meghívni hozzánk egy találkozóra. A diákok meghívását ez­úttal külön is közvetítjük a színház KISZ szervezeté­nek. — Mi a véleményük erről a szezonról? — A Maeskajáték tetszett, más nem igen. Nem valami jól választották ki a bemu­tatott darabokat. — Nekem is a Macska- játék tetszett, s ami azt il­leti nem értek egyet a kriti­kával, Hegedűs Ágnes igenis nagyszerűen játszott.. j Megint előkerül a kérdés: — Igaz, hogy Halász Laci elmegy? Sokat veszítenénk, ha tényleg elmenne. — Beszélgetésünk eredeti témájához mi a hozzászólá­suk? — Az a szomorú, hogy a pesti színészeket jobban Is­merjük tulajdonképpen, mint az ittenieket. A fiata­lokról, azokról még tudjuk valamelyest, hogy ki kicso­da, de ez kevés. Baráti kap­csolatot kellene kialakítani. Akkor nem érezhetnék, hogy nagy az elzárkózás.. Ez per­sze nemcsak rajtuk múlik, kezdeményezni kellene a város KISZ alapszerveze­teinek is. Mi igenis szere­tettel nézzük őket, akár a színpadon, akár a város ut­cáin. Karkecz Kálmán gáz­szerelő. Amint Meserve kifejtette Eriksson férfiasságára vonat­kozó szakvéleményét, a bal­jós bacchanália megkezdő­dött. Eriksson távolabb húzó­dott a viskó bejáratától, ahol addig állt és egymagában le­ült a füves talajra az épít­mény egyik oldalához; hébe- korba a szeme elé emelte távcsövét, hogy szemügyre vegyen egy-egy távoli pontot Mikor kihallgatásán meg­kérdezték tőle, miért változ­tatta meg a helyét, Eríks'on így vallott: „Ezek az emberek hogy is mondjam, szóval nem lelkesedtek azért, ami történt. Nekem felfordult tő­le a gyomrom. Ügy gondol­tam, nem árt, ha valaki őr­ködik, mert a környék tele volt a Vietkong katonáivaL” Meserve hivalkodott Az őrmester lépett be elő­ször és kisvártatva a lány kétségbeesett, fájdalmas, szí- vettépő sikolyát hallották. A sikoly egyre hullámzott, s csak akkor szünetelt, amikor a lány friss lélegzetet vett. Néhány perc múlva a sikoly kitartó zokogásba fordult, és egészen addig tartott, amíg félóra múltán Meserve ki nem lépett a szabadba. Meztelen volt a felsőteste, hivalkodó, hódító mosoly ját­szott arcán. „Nagyon klassz a nő, és elég tiszta” — mond­ta. Intelt Ra fenek, hogy most ő következik. Rafe, nehogy kinevessék, belépett. A bíró­ság előtt elmondta, hogy Maót meztelenül találta az asztalon, a keze a háta mö­gött volt összekötve. „Na gvon ártatlannak, nyugodtnak lát­szott” — vallotta Rafe. Benn maradt mégis, é® ezúttal ke­vésbé hangosan, újra kihal­latszott a viskóból a lány si­koltása és zokogása. A bíró­sági jegyzőkönyv szerint Clark odakintről egy lyukon keresztül figyelte baj társát, — Jó tíz—tizenöt éve va­gyok színházba járó. Az em­ber mindig összehasonlít. Hát csak azt mondhatom, aohogy most is van néhány igen tehetséges, kedves, fia­tal színész és csinos színész­nő a városban —, hogy en­nél a mostaninál inkább csak erősebb társulatok ját­szottak a ézinházban. Ahogy hallja az ember a neveket a rádióban, meg olvassa az újságban, hogy Mensáros, Sornogyvári, Keres, Büros Gyöngyi, Fonyó Pista, Hor­váth Sándor, Rózsa Sanyi- ka, Upor Peti, aztán Gyön- gyössy Katalin, Horváth Gyuszi, Kozák, Kertész, Dra- hota Andrea, Győri Ilona, meg Andaházy Margit Az ám, ő is hova lett? Én mint gázszerelő sokfelé járok, la­kásról, lakásra, mondhatom, sűrűn a színházról jön fel a szó és mindenhol igencsak így beszélnek. Volt persze jónéhány emlékezetes elő­adás mostanában is: a Tóthék Uporral, meg a Jó­kai Anna darab Hegedűs Ágnes főszereplésével, meg ez a mostani Örkény darab, a Macska játék... gyönyörködő felkiáltásai ösz- szevegyültek Mao jajveszéke­lésével. Kés! tartott a lány torkához Egy pillanatra elvesztette jókedvét, amikor Meserve egy intéssel tudtára adta, hogy ő lesz a harmadik, de amikor aztán visszatért, újra a régi volt. „Kést tartottam a torkához” — mondta a töb­bieknek. Meg is mutatta va­dászkését. A huszonöt centi- méteres tőr nyele köré apró gyémántokkal mintázott ra­gasztószalag volt csavarva. A katonák ismerték a kést, Clark egy közeli barátjától kapta nemrégen, aki egy sza­kaszban szolgált vele, de megsebesült Mikor Manuel lépett a vis­kóba, Mao hangja már gyen­ge volt és fojtott.. A négy katona látogatása másfél óráig tartott és ezt követően már két perc múlva valamennyien a kunyhóba vonultak vissza, hogy elrejtőzzenek a feltehe­tően közelben tartózkodó Vietkong-katonák előL Fel volt öltözve, a kezéről már leoldották a kötést. A katonák újra enni kezdtek, de most sem adtak egy fala­tot sem a lánynak. Felidézték közös fegyvertényük részle­teit, összevetették Maót azok­kal a nőkkel, akikkel eddig dolguk volt, és megtárgyal­ták, milyen rég nem vol+ak nővel. Tizenöt—húsz perc múltán Meserve, mintha un­tatta volna a beszélgetés, hir­telen küldetésükre emlékez­tette osztaga katonait: közöl­te. hogy további felderítést kell véeeznHik még aznap délután. Ezúttal Eseménvdúsan folytatódott a nap. Ezúttal tovább nyo­multak, gyakran vállmagas­ságig érő növényzetben ha­Nem a slágerbéli házról és fiúról, hanem bérhál zak be­tonfalai között az alig né­hány négyzetméternyi szo­báikba kényszerített fiúkról szól az írás. Fiatalokról, aki­ijét az összezártság a szabad­ba űz. Oda, ahol a szabad fogalmát a forgalmas utca, a nyüzsgő piac és a magasba nyúló tűzfal jelenti. Szolnokon a Sagyári körút 57—63 szám alatti házakban, lakik az a húsz fiatal — fiúk, lányok, gimnazisták és ipari tanulók — akik közül so­kan ott születtek, nőttek fel és lettek 16—18 évesek. Az évek során kinőtték házuk szűk udvarát, szórakozási igényük is megváltozott, klu­bot akartak létesíteni, ahol magnóznl, rádiózni, barká-1 csolni lehet. Először egy használatain kívüli mosókonyhát, órajel egy lomtárnak használt jÄ- cehelyiséget akartak áttfa • kítanik. Az utóbbit ki is ta­karították, bevezették a Vil­lanyt, a klub megnyitásához azonban nem kaptak enge­délyt. Az elkeseredett fiatalok­nak végül a házfelüfgyelő ajánlott az 57-es számét alag­sorban egy nagyméreté pin­cehelyiséget, ami két éév óta üresen áll A fiatalokban új­ra fellángolt a lelkesedés. Tanácsért fordultak á városi KróZ bizottsághoz, afiol biz­tatást kaotak, a házfelügye­lő tol pedig olyan ígéretet, hogv az Ingatlankotelő Vál­lalattól megszerzi számukra az átalakítási engedélyt A fiatalok aláíró ívekkel felkerestek minden lakót, — kérve beleegyezésüket a klub létrehozásához. Ezután kezd­ték el a pince átalakítását. Napokig hordták ki a törme­léket, az összegyűlt lomokat, vakolták a falakat, zsebpén­zükön vásárolt anyagból be­vezették a villanyt. Szü'eik- töl használt bútorokat — szé­keket és egy asEtalt — kér­tek. ezekkel rendezték be » klubot. ladtak a csúcs felé. Bár ál­landóan vigyázniuk: kellett, hova lépnek, valamennyien szemmel tartották a patakot, amely a viskó mdllett folyt el, magasan volt a forrása és Jónéhány riz'föld mellett vitt az útja. Félóra múlva kide­rült, hogy érdemes volt fi­gyelni a patakot: eszúttal ér­dekesebb látványban volt ré­szük, mint Rafe vízibivalya. Három vietnamit láttak a víz partján menni és bár nem vi­seltek egyenruhát, Meserve úgy tekintette, mintha a Vietkonghoz tartoznának, ezért valamennyien tüzet nyitottak rájuk. T "zérséai iánuga.-ssal Egyikük sem talált célba, és az őrmester rádión kért tüzérségi támogatást a sza­kaszparancsnokságtól, amit tüstént meg is ígértek neki. A segítőkészség, emlékezik Eriksson, határtalanul hízel- gett Meserve-nek, mert hall­gatólagosan azt jelezte, hogy a parancsnokság igen nagy jelentőséget tulajdonít az imént lezajlott csetepaténak. Meserve úgy döntött, hogy bekerítik a három vietnamit. Elküldte Erikssont és Rafe-et, hogy hozzanak a kunyhóból füstgránátot. A futva érkezők elmagya­rázták Clarknak, miért Jöt­tek, az feszülten hallgatta őket, majd rangjára hivat­kozva átruházta Erikssonra a viskó őrizetének feladatát Mikor Clark és Rafe eltávo­zott Eriksson úgy érezte, hogy egyik izgalomból a má­sikba csöppent — a három vietnamival való összecsapás helyett most az a jóval bo­nyolultabb próbatétel vár rá, > hogy egyedül kell maradnia Maóval. Nem tudta, hogyan viselkedjék vele, bár fura­mód úgy érezte, hogy már jól ismeri, a zokogása hallatán Ekkor lépett közbe az In­gatlankezelő Vállalat és a házfelügyelő. Minden előze­tes értesítés nélkül leveret­ték a klub ajtajáról a laka­tot és saját lakatjukkal zár­ták le a pincét. A bútoroiiat. ta szerszámokat is csak hosz- *szas könyörgés után adták ki a fiataloknak. A ház lakói közül sokan elmondták: sajnálják, hogy a klub létrehozásának térve nem valósult meg. Egyálta­lán nem megnyugtató, hogy klub helyett, — ahol a szü­lők bármikor figyelemmel kísérhették volna gyerekeik szórakozását, — az utcán töltik majd szabad idejüket. A házfelügyelőnek ez a véleménye; ezek a fiatalok erőszakosak, gorombák. Ki sebb korukban jóval rendes- sebbek voltak, maguk szer veztek rendfenntartó brlga dot, reggelenként tisztára söpörték az udvart, a lépcső hazat. Most mintha kicserél­ték volna őket, klubot a^ar nak, magnózrii, meg táncol­ni. Igaz. biztatta őket, hogy az . ötrenhetesben lehetne klubot csinálni, nem ő tehet róla, hogy nem így sikerüli. A Ságvári körúti házakból a fiúk minden bizonnval az. előbbi tartalmas lehetősége­ket keresve akartak masuk­nak klubot. Lehet, hogy a „hivatalos út” labirintusában nem tudtak elég ügyesen el­igazodni, vagy fiata’os lelke­sedésüktől fűtve nem „kilin­cseltek” elég türelmesen a pince átalakításához szüksé­ges engedélyért. Az igazság mégis az, hogy masuktól akarták mindazt, amit más­hol e®air hosszas rá'oos^ziés sei sikerül elérni: együtt szó rakozT.1. hasznosan tölteni a szabad időt. Tiszteletre méltó szándék, támogatásra érdemes törek­vés, segítség helyett azonban mi, a felnőttek egy „hivata­los lakattal zártuk el a meg­valósítás útját. olyan felindulást érzett, mint még soha életében. Még az is átment az agyán, hogy le­lövi a lány támadóit, de mondta nekem, „akkor négy holttestről kellett volna szá­mot adnia". Amikor megkérdezték az egyik tárgyaláson, mit érzett, ahopr a kunyhó oldalánál a füvön ült, így vallott: „Azt kívántam, bár soce kevered­tem volna ebbe a helyzetbe. Azt is elmondhatom, hogy imádkoztam és megfogadtam, ha valaha is élve kikerülök ebből a helyzetből, mindent meg fogok tenni, hogy ezek az emberek megfizessenek a tettükért Soh-r ne fo-radjon el bocsánat kérési Eriksson leghosszabb hall­gatása következett. Amikor újra nekikezdett, az ő mér­tékével mérve sokáig beszélt: „Ahogy Mao meglátta, hogy belépek, azt hitte, meg aka­rom erőszakolni. Sírni kez­dett és esedezve hátrált elő­lem. Fáradtnak és betegnek látszott, percről percre fárad­tabbnak és betegebbnek. Az az érzésem támadt, hogy bi­zonyára valami rórülés érhet­te, bár ezt nem tudhattam. Fekete pizsama-ruhája volt rajta. Kekszet adtam neki, marhagulyást és vizet. Elő­ször kapott enni. mióta e’hur- colták falujából — akkor még sötét volt, most pedig délután. Állva evett, szipogott egy sort, aztán evett, megint szi­pogott, megint evett. Rajtam tartotta a szemét, mintha ki akarta volna találni, miért játszom vele. Mikor befejez­te az evést, motyogott vala­mit vietnamiul, talán azt, hogy .köszönöm’, nem tudom, mit. Aztán azt mondtam ne­ki, angolul hogv .Nem értem, amit mond’. Mást is el sze­rettem volna neki mo^rni. El akartam mondani, hogy .Sainá’om. nmi tortán», so­ha se fogadja el senki bocsa - natkérését azért, ami tor’ént, se az enyémet, se a másét. Ne kérje, hogy megmagyaráz­zam, miért tették ezt magá­val. Sosem fogom megtudni. •—i-ab*- (Folytatjuk) u Daniel Lang: Incidens a 192-es magaslaton 6. Sikoly és zokogás Tiszai Lajos — »lés — Fiúk a házból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom