Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 12. szám

I SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. január 15. A Nílus óriás Az év utolsó napján állították forgalomba az új emeletes buszokat az angol főváros* ban. A „Londoner” (Londoni) nevű autóbuszon a kezelő-személyzet egy emberből, » vezetőből áll, aki egymaga irányítja az ajtók nyitását, csukásat, s periszkóppal ellen­őrzi. mennyi üres hely van a kocsi emeletén. (Foto: UPI—MTI—KS) Papp Zoltán: Kalandozások kora 2. Két lépés a kapitalizmus Akkoriban még a Süd- bahnhofon állt meg a Ke­leti-bői érkező szerelvény. A magyar turista az éjsza­kai utazás fáradalmainak zsibbadtságával a tagjaiban lekászálódott a MÁV Pul- mann-ból, amelynek oldalán fehéren csillogott a reggeli harmat. Biztonságba helyez­te csomagjait, körülszima­tolta a tényleg nagyon mo­dern pályaudvar minden zegét-zugái — eközben meg­találta a hírneves pénzvál­tót is, ahol csak oda kell tenni a tányérkára a forin­tot, és már adják is helyette, arcpirítóan alacsony zugár­folyamon számítva az oszt­rák schillinget.. Aztán megkereste a főkijáratot és néhány pillanatig dobogó szívvel állt a lepcsőzet tete­jén, mert ahol a legkülönbö­ző félébb márkájú autók száguldoztak két lépésnyire tőle, ott az már a Kapita­lizmus volt — igen, így, nagy K-val, mint a század- fordulói versekben az Élet. A kapitalizmus, amelyről az ötvenes évek elejétől esz­tendőkön át annyit hallott, és amelyet — más tapaszta­latok híjával — valamiféle egészen különleges helynek képzelt. Ha haladó gondol­kodású honpolgár volt, úgy hitte, Itt Minden Szemmel- táthatólag Rothad. Ha nem, azt gondolta: kolbászból van fonva a kerítés, a Mercede­seket pedig utánadobálják a Hazánkfiának. Majd amikor nagynehezen átverekedtük magunkat a széles út forgalmán, máris egy díszkapuzat fogadott bennünket. Általlépve rajta joggal hihettük, hogy egy időgép a múltba repített bennünket, és Párizsban vagyunk. Pedig itt álltunk a jelenben, amely Ausztriában ezer szállal kapcsolódik még a Habsburg-fogantatá- sú közelmúlthoz. Ami azért persze tőlünk, magyaroktól sincs még annyira távol, hogy eszünkbe jutva, meg ne keseredne tőle a szá- junkíze. Ott álltunk ugyanis a Belvedere kertjében, és mindössze a vízmedencék választottak el bennüket a Südbahnhof felé tekintő ke­cses palotától, ahol annyi­szor eldőlt a mi Magyaror­szágunk sorsa is. Bonyolult érzelmi színkép, dehát ilyen. Bécs körülbelül annyira próbálta utánozni Párizst, mint Budapest Bé­cset. S ha az osztrák fő- zárosban épült is föl a fe­kete—sárga Versailles, a Schönbrunn, azért mi sem panaszkodhatunk. A Ring­nék is meglett a pesti párja, a Körút És a Mariahilfer Strasse vagy a Kärtner Strasse is meglelte magyar megfelelőid § yáci utcá­ban. a Prater az Angol Parkban, a Volksgarten a Városligetben —, hogy a többiről már ne is be­széljünk. A bécsiek Párizs után áhif,óztak. A mi parvenüink- nek a Duna parti császárvá­ros jelentette több évszáza­don át a sikkes eleganciát, pampát, fényűzést. A beidegződöttségek nap­jainkig nyúlva hatnak. Ezért többnyire előítéletekkel me­gyünk valamennyien Becs­be. Mit is keresünk benne? A boldog békeidők sokat emlegett kedélyességét? A gemütlich Wien-t? A várost, amelyet a „sógorok” laknak? A „fogyasztási társadalom” keleti kapuját? Ott álltunk a Belvedere előtt Azt mondják róla, a világnak talán a legszebb barokk stílusú műremeke. Van itt minden: márvány- tex-em, ugyanolyan galéria, aranyszoba, groteszkek sa­rokszobája, díszudvar, téli­kert, főlépcsőzet. Afféle Habsburg-teljesség — ami­kor a végeredmény ma­gasrendűsége rácáfol az őt előidéző okok alacsony-ren- dűségére. A kőfalon túl viszont, alig néhány lépésnyire tőlünk világvárosi forgalom lük­tetett. Hát igen, ilyen a mai Bécs. A Habsburg-múlt bir­kózik benne a modern tech­nikával. Utóbbi napról nap­ra mind több hadállást hó­dít meg, de azért a múlt is megkapja itt még ma is a maga igényelte rangot. Né­ha talán többet is még a kelleténél. Hiszen az az ötven-vala- hány esztendő nem olyan nagy idő ám. Még sokan vannak, akik emlékeznek a császárra; fény képeit levele­zőlap nagyságban árulják mindenütt a városban. Kaphatók az udvari élet korabeli jeles eseményeinek fotókópiái is. S még azt sem mondhatnám, hogy nem kelendőek. Hiszen fel­feltűnnek még az utcákon a disztingvált öreg dámák, akiken annyi a ránc, mint az ékszer. Látni még pofa­szakállas öregurakat hami­sítatlan vadász-díszben he­lyet foglalni a Mercedesek hátsó ülésein. Nem hiába emelkedik a népszerű „Steffl”, a dóm tetőzetén a város fölé majolika-csere­pekből kirakva a hírhedt kétfejű sas. Az osztrák főváros egyik legtöbbet látogatott helye ma is a Hofburg, a Habs­burgok városi rezidenciája Nyolc évszázadon át építet­ték, toldozták, toldozták, restaurálták, míg végül el­nyerte mai formáját. Sajátos egyvelege a néha váratlanul előbukkanó stílusváltások­nak csakúgy, mint a befeje- zetlenségnek. Meg lehet te­kinteni I. Ferenc József és felesége, a tragikus sorsú Erzsébet királyné dolgozó- és lakószobáit. Nem is tudja az em­ber, min csodálkozzék job­ban: a kispolgári pompa- kedvelésen-e, vagy a nagy­úri puritanizmuson. Vagy inkább a kettő keverékén? Mint köztudott, az utolsó- előtti osztrák császái-, ma­gyar király, I. Ferenc József úgy élt, mint egy zupásőr- mester valamelyik monarc­hia-széli elhagyott garnizon- ban. Propagandistái azon­ban ezzel egyidőben azt próbálták elhitetni a világ­gal, hogy ő „Európa első gavallérja”. Így utólag, a túlélők konfidenciájával már könnyű megállapítani; a zupásőrmesteri jellemvo­nások voltak benne túl­súlyban. Bizonyára ezért hi­degült el tőle félesége is, aki — a ránk maradt ha­gyományok szerint finomlel­kű, művelt asszonyka volt. Ráadásul szeretett bennün­ket, magyarokat (Meg is hagytuk nevét az Erzsébet- hídon.) Bár része lehetett az uralkodónál érzelmek pál- fordulásában a hírhedt bé­csi színésznőnek, Schratt Katalinnak is, akiről annyi pletykát meséltek akkoriban a nevezetes Sacher Szálló­ban, amely ma is megtalál­ható még. (Ide járt Szemere Miklós, minden idők legna­gyobb magyar hazárdőr je is. A hírességekkel külön­ben ráíratták nevüket egy nagy abroszra, aztán az au- togrammot szépen kihímez­ték. A különleges relikvia napjainkban is megtekint­hető. Sőt lehet kapni most is a híres Sacher-tortából, amelynek készítési receptje mindmáig féltve őrzött ti­tok.) A végén már úgy van ve­le az ember, hogy igyekszik lerázni magáról e Habs- burg-kötődést, mint kutya a vizet. Hátatfordít tehát a középkor, a barokk, a rene­szánsz és az eklektika Bé- csének. Járja az üzleteket, elálldogál a night-bárok ka­pujában, ahol a tárlók üve­ge alatt a benti produkciók néhány izgalmasabb snittje látható. Mondom, így tesz, és közben úgy érzi, hogy két lépésre van tőle a kapi­talizmus. Csak éppen pénzűnk nincs, hogy megvásárolhas­suk. Noha —• a tőkés pszi­chózisnak megfelelően — Bécs' en minden eladó. Múlt is, jelen is. De első­sorban persze konvertibilis valutáért. Következik: Echt-Wien, magyar Béé» Irta K. Szjnirnov, az asszuáni gát szovjet főépítésvezetője A nílus-parti erőmű, az asszuáni nagygát építke­zési munkálatai befeje­ződtek és 15-én, pénteken kerül sor az egész, komp­lexum ünnepélyes felava­tására. Az ünnepségre Egyiptomba érkezett Nyi- kolaj Podgornij vezette szovjet párt- és állami küldöttség. A munkála­tok során 57 millió köb­méter földet mozgattak meg és 1,3 millió köbmé­ter vasbetont építettek be a gátba és tartozékaiba. A vízgyűjtő, a Győzelem nevet viselő hatalmas mester­séges tó befogadóképessége 164 köbkilométer. Ez a hatal­mas létesítmény szabályozza a Nílust és 74 köbkilométer víz hasznosítását teszi lehetővé, (Ebből 18 köbkilométer Szu­dánnak jut.) A gátépítés ered­ményeként az Egyesült Arab Köztársaságban már 1964 óta ismeretlen fogalom az árvíz és aszály. Sok millió feddan földet tettek azóta öntözhetővé és körülbelül egy millió feddan földet az év minden szakában öntöznek. Ez azt jelenti, hogy ezekről a földekről évente több termést takarítanak be. A több mint két millió ki- lowattos asszuáni erőmű, be­kapcsolódva az egységes ener­getikai rendszerbe, jelentősen emelte az ország energiaellá­tását. Nagyon érdekes a gátépítés története, 1898—1902-ben Asszuán környékén egy ki­sebb gát épült, amelyet a ké­sőbbiekben kétszer is bővítet­tek. Ezt követően megszüle­tett Egyiptom és Szudán víz­ellátásának brit terve. E sze­rint a Níluson s mellékfo­lyóin több vízgyűjtőt létesí­tettek volna az áradás szabá­lyozására, a költséges terv csak részben került kivitele­zésre, mégpedig úgy, hogy négy í kisebb víztárolót létesí­tettek Szudánban, és egy tar­taléktárolót a Viktória tavon. A teljes vízellátás problémá­ját azonban csak az 1952-es forradalom után oldották meg: október 8-án dekrétum jelent meg az asszuáni gát és egy 150 köbkilométeres víztá­roló építésérőL Befutottak a nyugatnémet, francia és (másodszor) az an­gol tervpályázatok. A nem­zetközi fejlesztési és újjáépí­tési bank 418 millió egyipto­mi fontban állapította meg az összköltséget. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kezdetben 200 millió dollái’os hitelt szavazott még, termé­szetesen számtalan kikötés mellett. 1955 szeptemberében megtörtént az első kapavágás. Ezután, előbb az amerikai, majd az ángol kormány állt el a segélynyújtástól. Ezzel akartak nyomást gyakorolni az egyiptomi népre, hogy le­térítsék a kiválasztott útról, ezzel akarták megakadályozni az ország gazdasági fejlődését. Egyiptom kormánya ekkor a Szovjetunióhoz fordult se­gítségért. 1958 októberben megállapodás született arról, hogy a Szovjetunió részt vesz az asszuáni gát építésében, műszaki segítséget nyújt hoz­zá. 1960. augusztusában aláír­ták a második megállapodást a második részleg építéséről. A kivitelezéssel a Gidropro- jekt szovjet vállalatot bízták meg, amely 1959-ben elkezd­te a nagyszabású terv kidol­gozását. A reakciós körök kételked­tek abban, hogy az EAK a Szovjetunió segítségével meg­birkózik e nehéz feladattal. 1964. május 15-én elkészült a Nílus zárógátja. 1968. de­cemberében a gát elérte a ter­vezett magasságot. 1966. ok­tóber 27-én indult az első tur­bina Az utolsót a 12 agregá- tot 1970 júliusában helyezték üzembe. Minden berendezést és minden anyagot a szovjet ipar szállított. Szovjet mérnö­kök, technikusok és szakmun­kások dolgoztak az építkezé­sen. Ugyanakkor az egykori fellahok is kitanulták az épí­tői és szerelői szakmát, 18 000 egyiptomi munkás tanult meg 75 féle szakmát. 160 arab szakember tanult a Szovjet­unióban. Ezek közül 50-et a villanytelepek üzemeltetésére képeztek ki Az Egyesült Államok­ban is előadták Az amerikai közvélemény érdeklődést tanúsít Georgi Dzsagarov „Ügyész” c. drá­mája iránt, amelyet az Egyesült Államokban is színre vittek. A bolgár író híres művét a washingtoni egyetem kiadója újra meg­jelentette, rövidített válto­zatban. Ebből az alkalom­ból a New York Revue, a híres kéthetenként megjele­nő irodalmi, művészeti és társadalmi kérdésekkel fog­lalkozó lap, recenziót kö­zölt, amely „tisztességes, komoly darabnak” nevezi a bolgár író művét, s azt is megjegyzi, hogy a darab szorosan kapcsolódik nap­jaink problémáihoz. Régi térkép A lengyelországi Byd- goszcz-ban érdekes régi nyomtatványra bukkantak: a XVII. és a XVIII. század fordulóján Nürnbergben ki­adott Atlas Novus Terra- rum Orbis Imperii címet viselő világatlaszra. Meg­találhatjuk benne egyebek között Amerika egyik első, 1680-ban készített térké­pét is. Elefánt iskola Ceylonban van egy isko­la. .. elefántok részére. Nö­vendékei 8 hónapig tanulnak és ezalatt el kell sajátítani­uk néhány fő „tantárgyat”. Melyek ezek a tantárgyak? Torna, mezei munka, erdő­irtás, teherszállítás, embe­rek szállítása, szabályos já­rás és magatartás, stb. Az oktatás meghozza a maga gyümölcseit. Az iskolát járt elefántok még szabadon élő társaik befogásában is se­gédkeznek, Ez utóbbiakat aztán szintén „beíratják” ebbe a „tanintézetbe”. Hatezer ugrás Szavkin szovjet alezredes eddig 6000 ejtőernyős ugrást hajtott végre. Barátai ki­számították, hogy több mint 14 000 kilométert tett meg ejtőernyővel a levegőben és életének 33 óráját töltötte szabadesésben. Szavkin al­ezredes mint ejtőernyős ki­képző tiszt működik. Egy asszony — aki nincs A Fokvárosban élő Mrs. Sarbricks, 12 gyermek any­ja, aki nemrég ünnepelte 40. születésnapját, hiába for­dul bármilyen ügyben a hatóságokhoz, mivel hivata­losan — nem létezik. Ke­resztlevelébe ugyanis szüle­tési időpontként szeptember 31-ét vezették be. Minthogy a naptárban ilyen nap nem szerepel, ezért a hatóságok számára Mrs. Sarbricks sem létezik. Meddig érjen a ruha? Az NSZK konfekcióipará­ban a jövő tavaszra és nyár­ra készülő ruhák 70 száza­léka takarja a térdet, 25 százaléka midi hosszúságú és 5 százaléka a maxi. A szupermini ruháknak tehát befellegzett. Illatos export A tavalyi évhez képest több mint kétszeresére emelkedett a Krimi Rózsa­termelő Kombinát rózsaolaj­exportja. A kozmetikai ipar e nyersanyagának vásárlói között megtaláljuk az is­mert párizsi Coty és Dior cégeket. A fehér gorilla sikerei Hópehely, a három évvel ezelőtt Afrikában talált al­bino gorilla most a barce­lonai állatkert sztárja. öt éves, súlya 45 kiló. Ketre­cét megosztja egy vele azo­nos fajtájú és életkorú go­rillával, társa azonban leg­alább annyira fekete, mint amennyire Hópehely fehér. A fehér gorilla rengeteg látogatót vonz az állatkert­be. A tudósvilág sem kö­zömbös iránta; a világ min­den tájáról érkeznek tudó­sok Barcelonába, hogy a helyszínen tanulmányozzák a gorilla jellemét és maga­tartását A dicsőség névtelen csúcsa A francia Jean-Claude Killy síversenyzőt, több aranyérem tulajdonosát hon­fitársai nagy becsben tart­ják. Elhatározták, hogy szü­lővárosa, Val d’lsére kör­nyékén egy hegyet vagy egy hegycsúcsot róla neveznek el. Beérkeztek olyan elgon­dolások is. hogy nevezzék el az egyik csúcsot Killyman- jaronak. Konkurrencia Nyugaton a legutóbbi idő­kig nagy keresletnek ör­vendtek azok a képek, ame­lyeket majmok rajzoltak. Most a modernista csimpán­zoknak komoly vetélytársuk akadt: Carol, a nőstényele- fánt. Mint a hírügynöksé­gek jelentik, az amerikai San Diego állatkertjében megnyílt képeinek első ki­állítása és a kiállítás a láto­gatók körében nagy érdek­lődést keltett. Balszerencse Soha ilyen forgalmi dugót! Egy kanadai úton többszáz gépjárművezető állította le kocsiját, mert az utat és az útmenti árkokat csupa 10 dolláros borította. Jutott mindeneinek. Csak az volt a dolog szépséghibája, hogy egytől-egyig hamis bankje­gyek voltak. Jóravaló ember Egy besanconi fogolynak sikerült megszöknie. Fel- bolydult a rendőrség. Már éppen utána akartak eredni, amikor a szökött fegyenc telefonált: „Csak meg akar­tam csókolni a feleségemet és a fiamat. Máris taxiba ülök és jövök vissza. Vár­janak nyugodtan.” Fél órá­val később kiszállt a taxi­ból a rendőrség épülete előtt FoglalVozósa — orgia szervező Malcolm Godar, 44 éves angol férfinak igen különös foglalkozása van: orgia- szervező! Természetesen Godar a legmagasabb szin­ten dolgozik és a világért sem vállalná, hogy „magán- személyek” részére szervez­zen orgiát. Kizárólag film­társaságok tartoznak állan­dó ügyfelei közé. Ha vala­milyen filmhez orgiára van szükségük, azonnal Godar- hoz fordulnak, aki megbíza­tását igen komolyan fogja fel. Rendszeresen látogatja a múzeumokat és kéntára­kat, azért, hogy megfigyel­je, hogy ábrázolták a régi mesterek a korabeli orgiá­kat „Meggyőződésem, hogy az orgia sokkal nagvob erő­feszítést igényel, mint ma­ga az orgiaszervezés”, mond­ja Godar. „Az igazság az. hogv még nem vettem részt orgiában, és valószínűleg rosszul is mulatnék azon”. Pillanatnyilag Godar két filmhez szervez orgiát Tollatlan tollaslabda Ausztriában rendezik meg a nemzetközi tollaslabda versenyeket (igen, nagy­anyáink kedvelt játéka nem­zetközi rangra emelkedett). De az idők alaposan meg­változtak. Nyoma sincs már a ltbatollnak és e sport tör­ténetében első ízben játsza­nak a versenyzők műanyag tollaslabdákkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom