Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-15 / 12. szám
I SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. január 15. A Nílus óriás Az év utolsó napján állították forgalomba az új emeletes buszokat az angol főváros* ban. A „Londoner” (Londoni) nevű autóbuszon a kezelő-személyzet egy emberből, » vezetőből áll, aki egymaga irányítja az ajtók nyitását, csukásat, s periszkóppal ellenőrzi. mennyi üres hely van a kocsi emeletén. (Foto: UPI—MTI—KS) Papp Zoltán: Kalandozások kora 2. Két lépés a kapitalizmus Akkoriban még a Süd- bahnhofon állt meg a Keleti-bői érkező szerelvény. A magyar turista az éjszakai utazás fáradalmainak zsibbadtságával a tagjaiban lekászálódott a MÁV Pul- mann-ból, amelynek oldalán fehéren csillogott a reggeli harmat. Biztonságba helyezte csomagjait, körülszimatolta a tényleg nagyon modern pályaudvar minden zegét-zugái — eközben megtalálta a hírneves pénzváltót is, ahol csak oda kell tenni a tányérkára a forintot, és már adják is helyette, arcpirítóan alacsony zugárfolyamon számítva az osztrák schillinget.. Aztán megkereste a főkijáratot és néhány pillanatig dobogó szívvel állt a lepcsőzet tetején, mert ahol a legkülönböző félébb márkájú autók száguldoztak két lépésnyire tőle, ott az már a Kapitalizmus volt — igen, így, nagy K-val, mint a század- fordulói versekben az Élet. A kapitalizmus, amelyről az ötvenes évek elejétől esztendőkön át annyit hallott, és amelyet — más tapasztalatok híjával — valamiféle egészen különleges helynek képzelt. Ha haladó gondolkodású honpolgár volt, úgy hitte, Itt Minden Szemmel- táthatólag Rothad. Ha nem, azt gondolta: kolbászból van fonva a kerítés, a Mercedeseket pedig utánadobálják a Hazánkfiának. Majd amikor nagynehezen átverekedtük magunkat a széles út forgalmán, máris egy díszkapuzat fogadott bennünket. Általlépve rajta joggal hihettük, hogy egy időgép a múltba repített bennünket, és Párizsban vagyunk. Pedig itt álltunk a jelenben, amely Ausztriában ezer szállal kapcsolódik még a Habsburg-fogantatá- sú közelmúlthoz. Ami azért persze tőlünk, magyaroktól sincs még annyira távol, hogy eszünkbe jutva, meg ne keseredne tőle a szá- junkíze. Ott álltunk ugyanis a Belvedere kertjében, és mindössze a vízmedencék választottak el bennüket a Südbahnhof felé tekintő kecses palotától, ahol annyiszor eldőlt a mi Magyarországunk sorsa is. Bonyolult érzelmi színkép, dehát ilyen. Bécs körülbelül annyira próbálta utánozni Párizst, mint Budapest Bécset. S ha az osztrák fő- zárosban épült is föl a fekete—sárga Versailles, a Schönbrunn, azért mi sem panaszkodhatunk. A Ringnék is meglett a pesti párja, a Körút És a Mariahilfer Strasse vagy a Kärtner Strasse is meglelte magyar megfelelőid § yáci utcában. a Prater az Angol Parkban, a Volksgarten a Városligetben —, hogy a többiről már ne is beszéljünk. A bécsiek Párizs után áhif,óztak. A mi parvenüink- nek a Duna parti császárváros jelentette több évszázadon át a sikkes eleganciát, pampát, fényűzést. A beidegződöttségek napjainkig nyúlva hatnak. Ezért többnyire előítéletekkel megyünk valamennyien Becsbe. Mit is keresünk benne? A boldog békeidők sokat emlegett kedélyességét? A gemütlich Wien-t? A várost, amelyet a „sógorok” laknak? A „fogyasztási társadalom” keleti kapuját? Ott álltunk a Belvedere előtt Azt mondják róla, a világnak talán a legszebb barokk stílusú műremeke. Van itt minden: márvány- tex-em, ugyanolyan galéria, aranyszoba, groteszkek sarokszobája, díszudvar, télikert, főlépcsőzet. Afféle Habsburg-teljesség — amikor a végeredmény magasrendűsége rácáfol az őt előidéző okok alacsony-ren- dűségére. A kőfalon túl viszont, alig néhány lépésnyire tőlünk világvárosi forgalom lüktetett. Hát igen, ilyen a mai Bécs. A Habsburg-múlt birkózik benne a modern technikával. Utóbbi napról napra mind több hadállást hódít meg, de azért a múlt is megkapja itt még ma is a maga igényelte rangot. Néha talán többet is még a kelleténél. Hiszen az az ötven-vala- hány esztendő nem olyan nagy idő ám. Még sokan vannak, akik emlékeznek a császárra; fény képeit levelezőlap nagyságban árulják mindenütt a városban. Kaphatók az udvari élet korabeli jeles eseményeinek fotókópiái is. S még azt sem mondhatnám, hogy nem kelendőek. Hiszen felfeltűnnek még az utcákon a disztingvált öreg dámák, akiken annyi a ránc, mint az ékszer. Látni még pofaszakállas öregurakat hamisítatlan vadász-díszben helyet foglalni a Mercedesek hátsó ülésein. Nem hiába emelkedik a népszerű „Steffl”, a dóm tetőzetén a város fölé majolika-cserepekből kirakva a hírhedt kétfejű sas. Az osztrák főváros egyik legtöbbet látogatott helye ma is a Hofburg, a Habsburgok városi rezidenciája Nyolc évszázadon át építették, toldozták, toldozták, restaurálták, míg végül elnyerte mai formáját. Sajátos egyvelege a néha váratlanul előbukkanó stílusváltásoknak csakúgy, mint a befeje- zetlenségnek. Meg lehet tekinteni I. Ferenc József és felesége, a tragikus sorsú Erzsébet királyné dolgozó- és lakószobáit. Nem is tudja az ember, min csodálkozzék jobban: a kispolgári pompa- kedvelésen-e, vagy a nagyúri puritanizmuson. Vagy inkább a kettő keverékén? Mint köztudott, az utolsó- előtti osztrák császái-, magyar király, I. Ferenc József úgy élt, mint egy zupásőr- mester valamelyik monarchia-széli elhagyott garnizon- ban. Propagandistái azonban ezzel egyidőben azt próbálták elhitetni a világgal, hogy ő „Európa első gavallérja”. Így utólag, a túlélők konfidenciájával már könnyű megállapítani; a zupásőrmesteri jellemvonások voltak benne túlsúlyban. Bizonyára ezért hidegült el tőle félesége is, aki — a ránk maradt hagyományok szerint finomlelkű, művelt asszonyka volt. Ráadásul szeretett bennünket, magyarokat (Meg is hagytuk nevét az Erzsébet- hídon.) Bár része lehetett az uralkodónál érzelmek pál- fordulásában a hírhedt bécsi színésznőnek, Schratt Katalinnak is, akiről annyi pletykát meséltek akkoriban a nevezetes Sacher Szállóban, amely ma is megtalálható még. (Ide járt Szemere Miklós, minden idők legnagyobb magyar hazárdőr je is. A hírességekkel különben ráíratták nevüket egy nagy abroszra, aztán az au- togrammot szépen kihímezték. A különleges relikvia napjainkban is megtekinthető. Sőt lehet kapni most is a híres Sacher-tortából, amelynek készítési receptje mindmáig féltve őrzött titok.) A végén már úgy van vele az ember, hogy igyekszik lerázni magáról e Habs- burg-kötődést, mint kutya a vizet. Hátatfordít tehát a középkor, a barokk, a reneszánsz és az eklektika Bé- csének. Járja az üzleteket, elálldogál a night-bárok kapujában, ahol a tárlók üvege alatt a benti produkciók néhány izgalmasabb snittje látható. Mondom, így tesz, és közben úgy érzi, hogy két lépésre van tőle a kapitalizmus. Csak éppen pénzűnk nincs, hogy megvásárolhassuk. Noha —• a tőkés pszichózisnak megfelelően — Bécs' en minden eladó. Múlt is, jelen is. De elsősorban persze konvertibilis valutáért. Következik: Echt-Wien, magyar Béé» Irta K. Szjnirnov, az asszuáni gát szovjet főépítésvezetője A nílus-parti erőmű, az asszuáni nagygát építkezési munkálatai befejeződtek és 15-én, pénteken kerül sor az egész, komplexum ünnepélyes felavatására. Az ünnepségre Egyiptomba érkezett Nyi- kolaj Podgornij vezette szovjet párt- és állami küldöttség. A munkálatok során 57 millió köbméter földet mozgattak meg és 1,3 millió köbméter vasbetont építettek be a gátba és tartozékaiba. A vízgyűjtő, a Győzelem nevet viselő hatalmas mesterséges tó befogadóképessége 164 köbkilométer. Ez a hatalmas létesítmény szabályozza a Nílust és 74 köbkilométer víz hasznosítását teszi lehetővé, (Ebből 18 köbkilométer Szudánnak jut.) A gátépítés eredményeként az Egyesült Arab Köztársaságban már 1964 óta ismeretlen fogalom az árvíz és aszály. Sok millió feddan földet tettek azóta öntözhetővé és körülbelül egy millió feddan földet az év minden szakában öntöznek. Ez azt jelenti, hogy ezekről a földekről évente több termést takarítanak be. A több mint két millió ki- lowattos asszuáni erőmű, bekapcsolódva az egységes energetikai rendszerbe, jelentősen emelte az ország energiaellátását. Nagyon érdekes a gátépítés története, 1898—1902-ben Asszuán környékén egy kisebb gát épült, amelyet a későbbiekben kétszer is bővítettek. Ezt követően megszületett Egyiptom és Szudán vízellátásának brit terve. E szerint a Níluson s mellékfolyóin több vízgyűjtőt létesítettek volna az áradás szabályozására, a költséges terv csak részben került kivitelezésre, mégpedig úgy, hogy négy í kisebb víztárolót létesítettek Szudánban, és egy tartaléktárolót a Viktória tavon. A teljes vízellátás problémáját azonban csak az 1952-es forradalom után oldották meg: október 8-án dekrétum jelent meg az asszuáni gát és egy 150 köbkilométeres víztároló építésérőL Befutottak a nyugatnémet, francia és (másodszor) az angol tervpályázatok. A nemzetközi fejlesztési és újjáépítési bank 418 millió egyiptomi fontban állapította meg az összköltséget. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kezdetben 200 millió dollái’os hitelt szavazott még, természetesen számtalan kikötés mellett. 1955 szeptemberében megtörtént az első kapavágás. Ezután, előbb az amerikai, majd az ángol kormány állt el a segélynyújtástól. Ezzel akartak nyomást gyakorolni az egyiptomi népre, hogy letérítsék a kiválasztott útról, ezzel akarták megakadályozni az ország gazdasági fejlődését. Egyiptom kormánya ekkor a Szovjetunióhoz fordult segítségért. 1958 októberben megállapodás született arról, hogy a Szovjetunió részt vesz az asszuáni gát építésében, műszaki segítséget nyújt hozzá. 1960. augusztusában aláírták a második megállapodást a második részleg építéséről. A kivitelezéssel a Gidropro- jekt szovjet vállalatot bízták meg, amely 1959-ben elkezdte a nagyszabású terv kidolgozását. A reakciós körök kételkedtek abban, hogy az EAK a Szovjetunió segítségével megbirkózik e nehéz feladattal. 1964. május 15-én elkészült a Nílus zárógátja. 1968. decemberében a gát elérte a tervezett magasságot. 1966. október 27-én indult az első turbina Az utolsót a 12 agregá- tot 1970 júliusában helyezték üzembe. Minden berendezést és minden anyagot a szovjet ipar szállított. Szovjet mérnökök, technikusok és szakmunkások dolgoztak az építkezésen. Ugyanakkor az egykori fellahok is kitanulták az építői és szerelői szakmát, 18 000 egyiptomi munkás tanult meg 75 féle szakmát. 160 arab szakember tanult a Szovjetunióban. Ezek közül 50-et a villanytelepek üzemeltetésére képeztek ki Az Egyesült Államokban is előadták Az amerikai közvélemény érdeklődést tanúsít Georgi Dzsagarov „Ügyész” c. drámája iránt, amelyet az Egyesült Államokban is színre vittek. A bolgár író híres művét a washingtoni egyetem kiadója újra megjelentette, rövidített változatban. Ebből az alkalomból a New York Revue, a híres kéthetenként megjelenő irodalmi, művészeti és társadalmi kérdésekkel foglalkozó lap, recenziót közölt, amely „tisztességes, komoly darabnak” nevezi a bolgár író művét, s azt is megjegyzi, hogy a darab szorosan kapcsolódik napjaink problémáihoz. Régi térkép A lengyelországi Byd- goszcz-ban érdekes régi nyomtatványra bukkantak: a XVII. és a XVIII. század fordulóján Nürnbergben kiadott Atlas Novus Terra- rum Orbis Imperii címet viselő világatlaszra. Megtalálhatjuk benne egyebek között Amerika egyik első, 1680-ban készített térképét is. Elefánt iskola Ceylonban van egy iskola. .. elefántok részére. Növendékei 8 hónapig tanulnak és ezalatt el kell sajátítaniuk néhány fő „tantárgyat”. Melyek ezek a tantárgyak? Torna, mezei munka, erdőirtás, teherszállítás, emberek szállítása, szabályos járás és magatartás, stb. Az oktatás meghozza a maga gyümölcseit. Az iskolát járt elefántok még szabadon élő társaik befogásában is segédkeznek, Ez utóbbiakat aztán szintén „beíratják” ebbe a „tanintézetbe”. Hatezer ugrás Szavkin szovjet alezredes eddig 6000 ejtőernyős ugrást hajtott végre. Barátai kiszámították, hogy több mint 14 000 kilométert tett meg ejtőernyővel a levegőben és életének 33 óráját töltötte szabadesésben. Szavkin alezredes mint ejtőernyős kiképző tiszt működik. Egy asszony — aki nincs A Fokvárosban élő Mrs. Sarbricks, 12 gyermek anyja, aki nemrég ünnepelte 40. születésnapját, hiába fordul bármilyen ügyben a hatóságokhoz, mivel hivatalosan — nem létezik. Keresztlevelébe ugyanis születési időpontként szeptember 31-ét vezették be. Minthogy a naptárban ilyen nap nem szerepel, ezért a hatóságok számára Mrs. Sarbricks sem létezik. Meddig érjen a ruha? Az NSZK konfekcióiparában a jövő tavaszra és nyárra készülő ruhák 70 százaléka takarja a térdet, 25 százaléka midi hosszúságú és 5 százaléka a maxi. A szupermini ruháknak tehát befellegzett. Illatos export A tavalyi évhez képest több mint kétszeresére emelkedett a Krimi Rózsatermelő Kombinát rózsaolajexportja. A kozmetikai ipar e nyersanyagának vásárlói között megtaláljuk az ismert párizsi Coty és Dior cégeket. A fehér gorilla sikerei Hópehely, a három évvel ezelőtt Afrikában talált albino gorilla most a barcelonai állatkert sztárja. öt éves, súlya 45 kiló. Ketrecét megosztja egy vele azonos fajtájú és életkorú gorillával, társa azonban legalább annyira fekete, mint amennyire Hópehely fehér. A fehér gorilla rengeteg látogatót vonz az állatkertbe. A tudósvilág sem közömbös iránta; a világ minden tájáról érkeznek tudósok Barcelonába, hogy a helyszínen tanulmányozzák a gorilla jellemét és magatartását A dicsőség névtelen csúcsa A francia Jean-Claude Killy síversenyzőt, több aranyérem tulajdonosát honfitársai nagy becsben tartják. Elhatározták, hogy szülővárosa, Val d’lsére környékén egy hegyet vagy egy hegycsúcsot róla neveznek el. Beérkeztek olyan elgondolások is. hogy nevezzék el az egyik csúcsot Killyman- jaronak. Konkurrencia Nyugaton a legutóbbi időkig nagy keresletnek örvendtek azok a képek, amelyeket majmok rajzoltak. Most a modernista csimpánzoknak komoly vetélytársuk akadt: Carol, a nőstényele- fánt. Mint a hírügynökségek jelentik, az amerikai San Diego állatkertjében megnyílt képeinek első kiállítása és a kiállítás a látogatók körében nagy érdeklődést keltett. Balszerencse Soha ilyen forgalmi dugót! Egy kanadai úton többszáz gépjárművezető állította le kocsiját, mert az utat és az útmenti árkokat csupa 10 dolláros borította. Jutott mindeneinek. Csak az volt a dolog szépséghibája, hogy egytől-egyig hamis bankjegyek voltak. Jóravaló ember Egy besanconi fogolynak sikerült megszöknie. Fel- bolydult a rendőrség. Már éppen utána akartak eredni, amikor a szökött fegyenc telefonált: „Csak meg akartam csókolni a feleségemet és a fiamat. Máris taxiba ülök és jövök vissza. Várjanak nyugodtan.” Fél órával később kiszállt a taxiból a rendőrség épülete előtt FoglalVozósa — orgia szervező Malcolm Godar, 44 éves angol férfinak igen különös foglalkozása van: orgia- szervező! Természetesen Godar a legmagasabb szinten dolgozik és a világért sem vállalná, hogy „magán- személyek” részére szervezzen orgiát. Kizárólag filmtársaságok tartoznak állandó ügyfelei közé. Ha valamilyen filmhez orgiára van szükségük, azonnal Godar- hoz fordulnak, aki megbízatását igen komolyan fogja fel. Rendszeresen látogatja a múzeumokat és kéntárakat, azért, hogy megfigyelje, hogy ábrázolták a régi mesterek a korabeli orgiákat „Meggyőződésem, hogy az orgia sokkal nagvob erőfeszítést igényel, mint maga az orgiaszervezés”, mondja Godar. „Az igazság az. hogv még nem vettem részt orgiában, és valószínűleg rosszul is mulatnék azon”. Pillanatnyilag Godar két filmhez szervez orgiát Tollatlan tollaslabda Ausztriában rendezik meg a nemzetközi tollaslabda versenyeket (igen, nagyanyáink kedvelt játéka nemzetközi rangra emelkedett). De az idők alaposan megváltoztak. Nyoma sincs már a ltbatollnak és e sport történetében első ízben játszanak a versenyzők műanyag tollaslabdákkal
