Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-15 / 12. szám
1971. január 15. ffiOt NOR MEGYEI NEPt-AI* 5 Gyomlálnak a kertészlányok a hajtatóházba« A Héki Állami Gazdaság alcsiszigeti üzemegységében, a kertészetben két hajtatóházban és hetvennyolc hollandi ágyban termelik a különböző primőröket Az egyik hajtatóházban virágok díszlenek, a másikban viszont salátát termesztenek. Kilenc' hollandi ágyba ugyancsak salátát, újabb kilencbe pedig retket ültettek. A szép piros, ízletes hónapos retekből december elején szállítottak először Szolnokra. Természetesen ezután várhatók az újabb szállítások nemcsak a megyeszékhelyre, hanem Budapestre és más városokba is. Január közepétől űjabb munka kezdődik a kertészetben: a hajtatóházakban megkezdik a magvetéseket. És ha felerősödtek a palánták — a karalábé, a zöldpaprika, a saláta és a különböző káposztafélék — kiültetik azokat a hollandi ágyakba. Szemtől szembe Ha hét munkásember úgy dönt, hogy levelet ír az újságnak, azt komolyan kell venni. Különösen ha panaszukat írják meg s nem restellik a levelet gondosan sorban aláírni sem. Hát még, ha a panasz nem más. mint az: hét fizikai munkás úgy érzi, becsapják őket Dolgoznak szorgalmasan, jobban, többet mint bármikor, s bérük mégis kevesebb. Régóta így van már. Júniusban kérték először a munkavezetőket, nézzenek utána. Csak ígéretes, vagy nem a legfinomabb visszautasítás volt a válasz. így történt, hogv sok-sok várakozás után levelet írtak. Eltűntek a bérlapokt Benke József és társai a MÁV vontatási főnökség szertárának munkásai. Szénrakodók. Havonta 8 ezer tonna szenet rak ki vagonokból, aztán csillékbe, vagy ötven ember. Egy-egy brigád egy karra dolgozik, tehát a brigádtel iesítmény szerint számfejtik bérüket. Nem Szolnokon. A MÁV Budapesti Igazgatósásához tartoznak. munkalapjaik havonta kétszer utaznak. Amikor visszaküldi azokat a bérelszámoló. megkanhatiák. Ám, sokszor elveszett már. Tel- jesítménvük és bérük így — szerintük — vitatható s Utólag nehezen igazolható. A szénrakodök munkaidje havi 191 óra. Másfél éve van ilyen kedvezményük. Bérük az utóbbi két évben kétszer emelkedett 1970-ben mind a 12 hónapban 2800—3100 forint volt a keresetük. — így igaz. — mondia a panaszos levél két aláírója is. Mezei László és Pálinkás Imre. — Csakhogv május óta több vago t raktunk ki és nem jó az elszámolás, mert a pénzünk nem lett több. Kevesebb so. És a bártanokat hiába adtuk oda a számadónak Bakk Mik'ásnak. Azt ígérte elintézi a dolgot, de még a panírjain- kat sem kaptuk vissza. Megérteni és megé* telni hogy nehezen értik meg a teljesítményelszámolás fortélyát, s gyakran vitáznak a levonások miatt is. A szak- szervezetnek együtt a munkavezetőkkel . többször, többet kellene ilyen látszólag egyszerű dolgokat megmagyarázni, megértetni. A szénrakodók munkája <*- úgymondják a hozzáértők — a legnehezebb fizikai munka a vasútnál. Kevesen is vannak, s megviseli szer- veztüket a szabad ég alatt végzett munka. Nem jő ez télen sem, nyáron sem. Nem is olyan emberek ők, akik könnyen eljárnak a saját dolgaikban. Sok-sok magyarázatra, felvilágosításra van szükségük. Egyelőre még csak saját dolgaikban, még csak a pénz, a teljesítmény nekik a legérdekesebb. Szókimondó kemény emberek. Ám néha nekik rosszul esik a kemény szó. Mert az is volt. Okulni azonban nemcsak a vezetőknek. — nekik is kell. VÁLASZOL: ÖRKÉNY ISTVÁN A szertár főnöke Füredi István, a szak zervezeti bizottság titkába Juhász Tó- zsef jelenlétében ió fél napié vitattuk az üevet. A levelet fogalmazó Ferike Tó- tsef volt p lea»lkeserod“t- jrbb Szerinte hónapok óta kevesebb a r»*n z. az igveke- zefi'k a munkáink *»«■ sóval több. Fs más baj is van: — Ritkán ta1 átkozunk a Vezetékkel. A főnökkel is. Nem is jönnek oda hozzánk a munkahelyre beszélgetni úgy mint az előtt. Pedig lenne miről. Valamikor még a vasúti rendeleteket is ismertették. Most? Csak ritkán kérdezik meg tőlünk mi úiság? Füredi István szertárfőnök szemébe mondja Benke József mindezt. Nem tiltakozik. igen, nem megy naponta végig a munkahelyeken. — Legutóbb december végén volt a szénrakodök között. A karácsonyi csúcsforgalom előkészítéséért 6 vitte kj a jutalmakat El is magyarázta. ki. miért kapta. Benke József beteg volt akkor, nem dolgozott így a jutalomért haragszik egy kicsit Nehezen érti meg, hogy neki nem iár. A két panaszos levélíró. munkatársai is segítenek, magyarázzák. És a nagy vita közepette az is kitűnik, hogy bizony volt már napirenden a főnöki szobában is a hét ember panasza. Akkor úgy látszott megértették a felvilágosító szót. s egykét konkrét eset őket is igazolta Tényleg volt tévedés a bérszámfejtésnél, illetve a teljesítmény elszámolásakor, de ez a két eset nem igazolja azt. hogy őket május óta becsapták, megrövidítették. Idejében felvilágosítani as embereket A panasz tanulsága nagyon egyszerű. Ha a szénrakodók minden hónapban megkapják az előző havi teljesítmény lapjukat, vagy ha kifüggesztik öltözőjük, pihenőjük falára a brigádok teljesítményét. nem kellett volna hónapokig emészteniök magukat és másokat. Az is igaz. A Szigligeti Színház ma este mutatja be Örkény István Macskajáték című drámáját A kisregény, amelyből a színpadi változat született a Jeruzsálem hercegnője gyűjteményes kötetben látott napvilágot. A művel és a bemutatóval kapcsolatos kérdéseinkre az alábbiakat válaszolta a bemutató alkalmából Szolnokon tartózkodó író: — Ön szereti a groteszket, a fura embereket és a furcsa helyzeteket. Miért? A Macskajáték is egy groteszk történet? — Valóban, én szeretem a fura embereket és a furcsa helyzeteket, de ebben a darabomban nincs egyetlen fura ember és fura helyzet sem. Amiről szól, az a világ leghétköznapibb története: ketten szeretik egymást és jön egy harmadik. A különbség csak az. hogy ami húsz éves vagy harminc éves korukban természetes és szívet vidámítóan költői, az hatvan éves korunkban — amikor még épp úgy jogunk van a szerelemhez, mint fiatal korunkban — ott ez a szerelmi háromszög mulatságossá, groteszké válik. Egyszerre nevetséges, mert kívülről nézve természetellenes és ugyanakkor tragikus, mert hőseinek ez az érzés ugyanannyi boldogságot, keserűséget és gyötrelmet okoz, mint a húszéveseknek. — Kisregényében többször van utalás Szolnokra, illetőé Szolnok megyére. A történetnek valóban lenne valami köze megyénkhez? — Nagyapám Szolnokon élt, és én egyszer egy teljes vakációt töltöttem itt nála. Számomra azonban a valóságos élmények csak nagyon áttételesen élnek az írásaimban. Ami a szolnoki adatokat illeti, csak családi beszélgetésekből tudom, hogy volt Szolnokon egy cukorgyár, egy Holt-Tisza ág — hallomásból. Egyetlen egy valóságos emlékem is van, itt láttam életemben először Igazi szecskavágót. Kézi hajtású szecskavágőt. — Egyik nyilatkozatában azt említette, hogy van egy homályos érzése, miszerint, amit még nem sikerült kimondani, az rombol és pusztít, mint egy ismeretlen betegség vírusa, de attól, hogy megfogalmazzuk, megszűnik ártani. Sőt talán még hasznára is lehet az emberiségnek. A két Szkalla-lány sorsának megfogalmazásával is valami romboló, pusztító betegségtől akarja megmenteni az emberiséget? — Én ebben a darabban azt próbáltam meg, hogy megfogalmazzam valamiképpen azt a bennünk élő, tudatos kettősséget, amit a halálunk jelent. Az ember az egyetlen lény, amely tudja magáról, hogy meghal, és ezt tudjuk is mindnyájan, de mégsem hisszük eL Ebből aztán valójában minden cselekedetünk kétértelműséget kap. Mert egyszerre játszik benne az a tudat, hogy hiábavaló úgyis minden, de ugyanakkor ennek a belátásnak a homlokegyenest ellenkezője is; az tud-, niíllik, hogy mi ezzel a tudattal dacolva tudunk élni, cselekedni, alkotni. Tehát a halált semmibe venni. És én ezt érzem az emberi lét leghősiesebb gesztusának. És bár tudjuk, hogy az ember gyengébb a halálnál, mégis úgy élünk, cselekszünk. nevetünk, dolgozunk, álmodunk, hogv mindezt szó szerint ellopjuk a haláltól. Másszóval erősebbek vagyunk mint ő. A Macskajáték is ezt mondja: még hatvanévesen, a halál küszöbén is képesek vagyunk egy nagy szenvedélyre. A darab hősnője, Orbán Béláné, ezt a nagyszerű küzdelmet testesíti meg. — Giza a regénybeli egyik Szkalla-lány azt írja levelében testvérének: „Mert igaz az és jogos, hogy mindenki addig fiatal, amíg igénye van erre.” Megvilágítaná bővebben ezt a tömör, alapigazságnak is számítható megállapítást? — Ez igaz, hisz Orbánné nénié, Giza a józanság és a bölcsesség szószólójaként minduntalan arra figyelmezteti húgát, hogy az öregeknek öregek módján kellene élniök, és nem úgy, mint ő. De mi nézők és végül maga Giza is, húga nevetséges és mégis felemelő életmódjának adunk igazat — Egyik kritikusa a Macskajátékot halk és meggyőző tragédiának nevezte. Egyetért vele? — Igen, de olyan tragédia, amelyen sokat és hangosan is lehet nevetni. — Ön egy alkalommal azt mondta, hogy sokszor még a legjobb, a legműveltebb, a legcsavarosabb eszű barátai is félreértik. Mit gondol, a szolnoki közönség megérti-e vajon igazán önt, a Macskajátékot? — A közönséeben valójában nincs különbség. Nincs kétféle közönség. Szolnoki vagy budapesti. Vagy akár magvar vagy francia. Csak nézők vannak, akik elvetik azt, ami zavaros és örömmel fogadják el azt, ami őszintén és tisztán próbál a világról elmondani valamit — A Tóték hódító útja egy fővárosi színházban kezdődött. A Macskajáték karrierje Szolnokon indul. Itt lesz az ősbemutatója. Véletlen, vagy határozott szándék, esetleg elv vezette abban, hogy a szolnoki színházra bízza úiabb színpadi művének sorsát? — Ügy látszik, hogy a magyar íróknak jobb véleményük van a vidéki színházakról, mint a vidéki közönségnek, sőt mint maguknak a színházaknak önmagukról. Erre mutat, hogy Illyés Gyulát Pécshez, Németh Lászlót Veszprémhez fűzik a bizalom szálai. A vidéki színház lebecsülése — sajnos — úgy látszik valamilyen speciális magyar dolog. Másutt, hogy csak két példát említsek, a lengyel- országi Krakkóét, vagy a franciaországi Nanterre példáját ott egy-egy úgynevezett vidéki bemutatónak nemcsak a saiát hazában, hanem az egész világon híre van. a világ odafigyel rájuk. Én a Tóték szolnoki előadásán azt tapasztaltam, " hogy a darab fiatal rendezője Székely Gábor, nemzedékének egyik legjelentősebb képviselője, és hogy a színház művészei olyan művészi színvonalon állnak, amitől a „vidéki" jelző egyszerre a legrangosabb dicséretként hangzik. — Amikor a Macskajátéle elkészült tudtam, hogy színre vinni nagyon nehéz vállalkozás. Ebből épp úgy lehet giccset, mint kabarét csinálni, mint minden olyan műből, amelvik bármely pillanatban a tragédiából átbillenhet a komédiába. Olyan hősnőre volt szükségem, akiben megvan egy pletvkás, hazudós, nagyszájú kofa közönségessége és egy görög tragika fensége, aki önként lén a halál elé. Én ezt a hősnőt Hegedűs Ágnesben véltem megtalálni. Továbbá olyan együttesre, amely követni tudja ezt a bonyolult és ellentmondásos stílust — és a Tőték után ezt is remélni merem a színház együttesétől. A Macskajáték itt valósul meg először. Nincs kitaposva az útja, és én őszintén tisztelem azt a szándékot, amely a mi kockázatot kerülni szerető művészi világunkban vállalta ezt a bemutatót. Most mint minden szerző, szorongva Várom a bemutatót De azzal az érzéssel, hogy a Macskajáték a Szigligeti Színházban a számomra elképzelhető legjobb helyen van. Valkő Mihály Lovagi torna Már zsibbadt a karom a tárcsázástól, s a hívott szám még mindig foglaltat jelzett. Ez a következetesség egyébiránt nem volt jellemző az egész intézményre, egyelőre, úgy látszik, csak a telefonközpontnál próbálták ki — fényes sikerrel. Egyszer végre, az idegesítő tá-tá-tá helyett csengetés ugrott be. De csak egy másodpercre, vagy még annyira sem; mellékre futottam. Hallómra agresz- szív hallgatás volt a válasz. Éreztem hogy van valaki a vonal másik végén, s hallómból ő is tudta, hogy én meg az egyiken vagyok. Hallottam távoli, halk írógépzajt is. S ekkor idegtépő küzdelem kezdődött. Mindketten arra vártunk sunyin hallgatva, hogy a másik letegye. Persze én nem őrültem meg letenni, úgyis nehezen kaptam meg a számot — már minden szentet sorra vettem, mire sikerült — s amint az illető megunja nyert ügyem van; visszakerülök a központhoz, a központkezelő eavszer csak rámlel a vonalkáoszban « tán majd kapcsol is: mindenesetre hamarabb érek célt, mintha újra kezdem a tárcsázást. De ő sem evett bolondgombát. Tudta, hogy estig sem kap vonalat, ha most csüggedten feladja és leteszi a kagylót. Mindketten mélyen, lélegzetvisszafojtva hallgattunk, óvakodtunk elárulni, hogy vonalban vagyunk, bár mindketten éreztük a másikat a túlsó végen. A néma harc gyilkos méreteket öltött. „Tedd már le, te átkozott”, imádkoztunk magunkban. te csibész, hát meddig van még türelmed, időd; hogy egyeseknek mennyi a ráérő idejük... Szóval azt hiszed, te vagy a kitartóbb, azt hiszed felingerelsz, s mérgemben lecsapom; tévedsz barátocskám. te fogsz rángatózni az idegességtől, nem győzöl le, ha itt őszülök is meg, ha a feleségem úgy fogja idehozni az ebédet és a váltás fehérneműt, mint a raboknak a börtönbe... Nem unod még?! Nem unja! De, de — most mintha? .. Győzelem! Végül is gvőztem. halk fűikálá« lelezte. hogy a másik türelme fogytán van, hogv elbi/c'vtalank'-'dott most már nem oiztos benne, hogy hallom, azt hiszi már, hogy csak egyszerűen süket a készüléke, he-he-he, ez az! egy piszt se, mert még rájön, hogy itt vagyok. Diadal! Most. most, már csak másodpercek kellenek és megszabadulok tőled — egyszer-egyszer a tárcsát is megforgatja — kacagnom kell! így akar megszabadulni tőlem, de abból nem eszel, különben is én vagyok a hívő fél. ha a földhöz vágod a készüléket se sikerül, s ha elvágod a zsinórt, akkor is nyertem, mert a központhoz kerülök és ez a cél. Végre elunja, leteszi, hallom a kagyló zaját a villán; kész, gvőztem, erősebb, kitartóbb voltam nálad, te puhány, te dekadens kispolgár. Néhány pillanat csend, majd a központos nő hangja: Kire várunk? — remek. Bemondom a nevet, a nő kapcsol, felveszik, ő az, a barátom, őt keresem. — Szervusz! — Szervusz!, de nehezen kaptalak meg — mondom. Közbevág: én is éppen hívni akartalak. de valami ráérő freier befutott a vonalamra, ott kuksolt az ipse a túlsó vécén, nem s?A't de én tudtam. hogv ott van. végfii is oi.—=ahb enged bagvfsm. letettem, nem érek én r* n vannak — mondom neki, (juris)
