Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-06 / 4. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. január 6. LONDONI JEGYZET: Á sztrájk vezetője FLUORRAL az artériás megbetegedések ellen A december nagyon enyhe volt Angliában. Szinte ta- vasziasan lahgyos volt az idő. A politikai hőmérő pe­dig még magasabb hőfokot jelzett. A nyáron hatalomra került tory-kormány mun­kásellenes politikája, a nö­vekvő drágaság aktivizálja a dolgozókat. Egyre több a sztrájk. Nemrég. a bányá­szok vívták meg eredményes bérharcukat. — Napirenden vannak a közlekedési mun­kabeszüntetésen, munkalas­sítások. ízelítőként magunk is tapasztaltuk az elmúlt hó­napok kommunális sztrájk­jainak maradványait: egyes kerületekben még mindig szemétdombok éktelenked­nek, tanúskodván a köztisz­tasági alkalmazottak többhó­napos sztrájkjáról. Ottlétünk alatt az elektro­mos dolgozók különös bér­sztrájkjának voltunk tanúi. Egy 1875-ben kelt törvény szerint ugyanis Angliában az energiaszolgáltatás dolgozói­nak tilos sztrájkolniok. Az elektromosipari dolgozók te­hát bérköveteléseik érvénye­sítése. érdekében úgy segí­tettek magukon, hogy min­den szabályt betartottak, — nem túlóráztak, stb. így las­Carr elkészítette hírhedt sztrájkellenes törvényjavas­latát, a november '14-én ösz- szeült 1800 tagból álló szak- szervezeti küldöttség őt vá­lasztotta meg a bizottság el­nökévé. — Kik voltak a küldöttek? — érdeklődünk. — Üzemi és körzeti szak- szervezeti bizalmiak, — vá­laszolta, — akiket munka­társai bíztak meg ezzel a feladattal. — Ügy tudjuk, hogy a TUC, a Szakszervezeti Ta­nács nem támogatja az ak­ciót. — Valóban így van. A TUC-nak az a véleménye, hogy márciusig, amikor a törvényjavaslat a parlament elé kerül, harci akciók he­lyett csupán felvilágosító kampányt, gyűléssorozatot kell tartani. Márciusra ösz- szehívják a rendkívüli szak- szervezeti kongresszust: az döntsön a továbbiakról. Félő, hogy mire a kongresszus összeül, a parlamentben már keresztülhajszolják a tör­vényt. Ezért határoztuk el a december 8-i figyelmeztető munkabeszüntetést. Tisztá­ban vagyunk vele, hogy kü­lönböző okok miatt egy sor szállítási dolgozóknál, az utóbbi időben komoly balra- tolódás mutatkozik. Célunk, feliázni a munkásokat és megnyerni a Szaktanács többségét, vegyenek részt a további akciókban — a leg- közelebbire januárban kerül sor — s főként: ne várjanak a rendkívüli kongresszus összehívásával márciusig, — előzzék meg a kormány lé­péseit, vigyék harcba a dol­gozókat. S december 8-án' magam voltam tanúja, hogy a dol­gozók megértették, mi forog kockán. Az Akció napjának egy milliónál több támoga­tója volt, ezek egy része részt vett a 24 órás sztrájk­ban. sokan elküldték megbí­zottaikat a parlamentbe kép­viselőikhez. A parlamenti folyosón, a szakszervezetek és munkahelyek küldöttei­ből csaknem kétezer ember tolongott. — Országszerte több mint 600 ezer munkás sztrájkol. Legalább 200 ezerre tehető azoknak a nőknek és férfiak­nak a száma, akik abbahagy­ták a munkát Londonban és a peremvárosokban, hogy először a lakóhelyi központ­ban tüntessenek, majd a lon­A fogszuvasodást gátló fluorok megakadályozhatják a foginy megbetegedését, erősíthetik a csontokat és csökkenthetik az erekben a mészlerakódást — jelentette ki a bostoni Magsted doktor, egy Puerto Rico-i kongresz- szuson. „A fluorizálás bevezetése révén — mondotta — csu­pán, a gyermekek kezelésé­vel az első évben több mint 100 millió dollárt takarítha­tunk meg. A fluor lehetővé tenné, hogy 60 százalékkal csökkentsük a fogszuvaso­dást és a fluor-kezelés költ­sége fejenként és évenként 5—15 centet tenne lei, ez szinte nevetséges összeg, ha számításba vesszük a fogke­zelés igen magas árát.” A fluor növelheti a cspnt keménységét is. Az ebben a témakörben végzett kutatá­sok kimutatták, hogy a gaz­dag fluortartalmú vízzel ren­delkező vidéken élők csont­rendszere sokkal szilárdabb és itt sokkal kevesebb ge­rinc-megbetegedés tapasz­talható. Becslések szerint 14 millió amerikai nő szenved csontritkulásban. Ennek a betegségnek a fluor az el­lenszere. Egyes kerületekben még mindig szemétdombok éktelenkednek. (A szerző felvétele) sították a munkát, aminek következtében országosan 20—30 százalékkal csökkent az energiaszolgáltatás. — Ez Londonban úgy jelentkezett, hogy naponta többször — a legváratlanabb időszakokban — más és más kerületekben, 2—3 órára kialudtak a vil­lanyok. A lakásokban ugyan gyertyafénnyel még lehetett ezen segíteni, de sokhelyütt a fűtés, a háztartási felsze­relések nem működtek. Az áruházakat sötétedés után be kellett zárni, az üzeme­ket leállítani. A kormányt azonban sok­kal jobban aggasztotta a de­cember 8-ára meghirdetett politikai sztrájk. Az East End munkásnegyedében, a dokkok közelében, a Cable Street-i lakásában kerestük fel az Akcióbizottság — tel­jes nevén a Szakszervezetek Védelmi Összekötő Tanácsa — egyik vezetőjét, Kevin Halpin hajógyári lakatost, aki a látogatásunkat megelő­ző napon a televízióban is kifejtette a sztrájk céljait. Az aíacsonytermetű, szé- lesvállú Kevin Halpin ked­ves mosollyal fog kezet lá­togatóival. Aztán elmondja, hogy csak nemrég költözött ebbe a kerületbe, de az utca lakóival máris barátságot kötött. Egyesek közülük csak a televízióból tudták meg, hogv Halpin kommunista és jócskán elcsodálkoztak. Nem így képzelték a kommunis­tákat. — magyarázza ven­déglátónk nevetve, miköz­ben felesége teával (angol módon — tejjel elkészítve) és süteménnyel kínál. Meg­tudjuk róla, hogy 15 évig volt a Ford-gyár dagenhami szerelőrészlegének bizalmi­ja Hét évvel ezelőtt egy sztrájk szervezése miatt el­bocsátották. és fekete listá­ra került. Tizenhat Hónapig volt munka nélkül, azóta az cgvik hajógyárban dolgozik lakatosként. Rendkívüli agi­litása. kellemes modora, és yiegevőző érvelése nagy ha­tással van a munkásságra. Nem véletlen, hogy most, jmiKora tory-kormány mun­kaügyi minisztere* Robert szakszervezet most nem tart­hat velünk. Hogy csak a leg­fontosabbakat említsem: a bányászok most fejezték be győzelmesen hosszú és nehéz bérsztrájkjukat. Ez nagyon kimerítette tartalékaikat. A vasutas szakszervezet végre­hajtó bizottsága ugyan 11:9 arányban a sztrájk • mellett szavazott, de a részvételhez 2/3-os többségre lesz szük­ség. — A kormány munkásel­lenes törekvéseire — foly­tatta Halpin — a legtöbb szakszervezetben, így a vas­utasoknál, a közlekedési- és doni City-ben, utána pedig résztvegyenek a Hyde Park­ban tartandó tömeggyűlésen. Az újságok» nem jelentek meg azon a napon és sok is­kolában is szünetelt a taní­tás... A szakszervezetek tarka lobogóin, amelyek közül so­kat vittek már régi tünteté- seKen és felvonulásokon, — olyan jelszavak és feliratok voltak, amelyek mind a szakszervezeti szabadság megvédésére mozgósítottak. Az angol munkásmozgalom harcbaszállt, hogy megvédje jogait. Gáti István Maxi­gondok Meghalt a maxi, mielőtt kinőhetett volna a gyermek­cipőből. A nyugatnémet te­metéssel egyidőben befutóit az NDK nőinek egvséges ál­lásfoglalása is. Franciaor­szágban „végzetesnek” ne­vezték az érintettek a maxi­divatot, míg amerikai nők felháborodásukban anti-maxi egyesületeket alapítottak a „francia divat-diktatúra” el­len. A világraszóló tiltakozás mögött kézzelfogható anyagi meggondolások is rejlettek,, hiszen a maxiruhához több anyagra van szükség és ha nem akarjuk, hogy a hosszú szoknya lötyögős legyen, en­nek az anyagnak átlagon fe­lüli minőségűnek kell len­nie. Más szóval ez azt jelenti, hogy egy ruha, ami eddig 100 márkába került, ezentúl 150-be fog kerülni. Ha a maxi diadalmaskodott volna és a nők kénytelenek lettek volna egész garderobejukat átállítani, akkor olcsón nem úszták volna meg eztadiva- változást. A maxi különben sem fe­lel meg a korízlésnek. Hol működött az első Árpád-kori pénzverde? Érdekes összeállítást ké­szített az eddig napvilágot látott közlemények alap­ján Huszár Lajos tudomá­nyos kutató arról hogy fel­tételezhető: Esztergomban működött az első középko­ri magyar pénzverde. Az esztergomi pénzverés törté­netét csak az erre utaló for­rásokból lehet kialakítani, ugyanis a korabeli pénzeken nem jelölték meg a verdék helyét. ff Őrizték a szerszámokat Az ismeretek alapján a 11—13. században csak egyet­len pénzverde működött az országban. A korai középkor gyakorlata szerint viszont csak a királyi udvarban le­hetett pénzt verni. Mivel pe­dig abban a korszakban az walkodők állandó tartózko­dási helye Esztergom volt, logikus, hogy a pénzverdét is itt kell keresni. Ezt iga­zolja az esztergomi érsek pi- setum joga is. Az érsek fel­hatalmazást kapott, hogy megbízottja, a pisetarius ügyeljen fel a pénzverésre, őrizze a verőszerszámokat. Ennek fejében minden pénz­zé vert ezüs márka után egy nehezék finom ezüst járt az érseknek. Még a 12. századból sin­csenek hiteles adatok az esz­tergomi pénzverde működé­séről, fontos bizonyíték azon­ban az éremverőtő, ame­lyet egy Eszetergom megyei sírban találtak. A Nemzeti Múzeumban őrzött verő II. Béla egyik pénzének előlapi éremképéhez készült Eszter­gom virágzásának tetőpont­ján, III. Béla uralkodása alatt, a város fővárosi jelle­géből következik, hogy itt verték a pénzt A 13. század elején pedig már hiteles adatok is bizonyítják az esz­tergomi pénzverde működé­sét. Egy 1255-ben kelt okle­vél szerint az Esztergom melletti Kovácsi faluból jár­tak a pénzverők Budára. A nagy fordulaf Az 1323-as esztendő nagy fordulópontot jelentett a magyar pénzverés történeté­ben: megkezdődött Károly Róbert pénzügyi reformja, amelynek az volt a célja, hogy állandó értékű pénzt verjenek. Az akkor működő négy pénzverő kamara mel­lé hat újabbat állítottak fel, majd többet egybeolvasztot­tak. Így egyesült a budai és az esztergomi kamara és fel­tételezhetően a 14. század vé­gén Esztergomban megszűnt a pénzverés. KÉPERNYŐJE ELŐTT Csuk as a szilveszter, Mikor az óév utolsó esté­jén a készülék elé ültem, az­zal a határozott, mondhat­nám eltökélt szándékkal fog­laltam helyet, hogy juszt se mondok majd rosszat a tévé szilveszteri műsoráról. Be­vallom, az efféle elfogultság nem valami dicsérendő kri­tikusi alapállás. De szolgál­jon mentségemre, hogy a ta­valyi szilveszter után, ami­kor enyhén szólva kifogáso­kat emeltem a több színhe­lyes, autóversennyel kombi­nált év végi vidámkodásról, egy bátor és derék olvasónk soraim olvasván azt kívánta, bár csak tört volna el a ke­zem, mikor tollat vettem a kezembe. (Levelét azóta is íróasztalom fölött tartom, örök mementóként az esetle­ges kritikusi „meggondolat­lanságra”.) Ügy gondoltam tehát, a szilveszteri műsorról, lesz ami lesz — csak jót, vagy sem­mit. A műsor készítőivel tel­jes lelki egyetértésre ren­dezkedtem be. Így amikor Szepesi, a null-csapat veze­tője arra ösztökélte meghí­vott. közönségét, hogy tegye­nek hitet a rádió mellett, én is hitet tettem menten; haj­ráztam. Mikor az ellenfél, a nullások vezére, Vitray kérte övéit, hop? bal kezükkel a jobb fülüket fogják meg a tévéhez való ragaszkodásu­kat bizonyítandó, rögvest megszorongattam a bal füle­met. Ezen igazán ne múljék. Ez eddig jó is, az indítás, — állapítottam meg magamban. Még a két civilben sportri­porter alkalmi vetkőzését is rokonszenvvel kísértem, s nem hiába, mert a talán nem éppen szívderítő látványért kárpótoltak • a gólok. Szepesi teliesítménye pedig egészen Jázba hozott. Hisz ötből hár­mát rúgott be Vitár Róbert kapujába. Ilyen még nem volt a televízióban, csettin­tettem a nyelvemmel, tizen­egyes rúgás, valódiban. Igazi labda, igazi kapu, két igazi .labdát rúgó, talpig labdarú­gónak öltözve. Hajrá nullo- sok! — szurkoltam; ne en- gediétek magatokat nullások! — biztattam a veszteseket. Aztán jött a zenekarok ösz- szecsapása. Tetszett. Igazi rangadó, mondogattam, és már örültem is magamban, hogy nem igazságtalanul kell majd jókat írni jegyzetem­ben. De akkor jött a családi klapancia. Az össze-vissza család. Egy darabig követ­tem, aztán... ne beszéljünk róla. Ugyanis alapelvem, csak jót vagy semmit. A daloló politikai kom­ái! tudnám feledni mentátorok, dr. Pálffy és Gedeon azonban újra felvil­lantották bennem a reményt, még minden jóra fordulhat. Aztán Kábos, a döbbenete­sen szép Kabos döbbenetesen üres magánszámával elher- vasztotta feltámadt remé­nyeimet, és alaposan megin­gatott eredeti alapállásom­ban. A kegyelemdöfést pe­dig végül is a kétrészes je­lenet, az És magához szólít­ja az Űr — Peterdi Pál je­lenete — adta meg. A ripor­terek a mennybe hívattak, de a műsor ezzel egyáltalán nem ment a mennybe. Igaz. a lelkes háztartási eszközt szállítók derekasan helytáll­tak. Rendületlenül özönlöt­tek a hívó szóra a Vörös­marty cukrászdába, ahol a két fogadott prókátor, a két riporter, csak úgy tessékelte őket a kamerához, illetve el a kamerától. Ezeken a lel­kes nézőkön valóban nem múlt semmi. Sem a Vitrayék sorsa, sem a szilveszteri ve­télkedés. Mire is emlékszem még? Hát igen, Hofira, sok Hofira. Egy egész showra való Ho­fira. De tovább ne részle­tezzük. Ha mindent egybe­vetek, végül is, mondjuk, azért, nekem tetszett a tévé szilvesztere. De most jut eszembe, hogy mégsem. Teg­nap délelőtt, egy magát fon­tos személynek megnevezett egyén ugyanis azért telefo­nált, hogy ha erről a szerin­te szilveszteri kultúrszemét- ről jót merek írni, kitöri a nyakam. A két kezével. Hát igen, tavaly a kezem, most a nyakam van veszélyben. Még kell ezt gondolni. Szóval te­hát ... a szilveszteri műsor rossz volt, gyenge volt. unal­mas volt; ámbár, ha jól meg­gondolom, voltak valóban derűs pillanatai, s nem mel­lékes. hogy a két riporter teljesítménye emberfelettinek tűnt. Igaz, egyes számok ta­lán fáradtabbnak hatottak, de a műsor alapjában véve újszerű volt. Tehát nem tet­szett, azazhogy tetszett. — Eh! — különben is, mit vár­hatna az ember egy olvan mérkőzéstől, amelyik eleve null :nullára van beállítva. Szerintem ezt a televíziós szilvesztert a rádió és a tévé merbundázta. Ámbár az is meglehet, hogy tényleg nem ment a játék. Isten tudja. Ezek után már csak azt kérem az olvasótól, ezúttal ne botránkozzék meg kissé bátortalan, határozatlan so­raimon. Egy évben egyszer a jegvzetíré is lazíthat mon­dandóján. A bősem fagyunk meg! és a Tündér voltam Budapes­ten. ők ketten jelentették az új év első napjain a vidám­ságot. Két eredeti magyar játék a képernyőn, s ha ko- miszkodnék, azt mondanám Kállai István tündérkedésé­ből főképpen egy kép maradt bennem igazán: az. amikor a fá-astó tündérjárás vénén a Duna partián a lépcsőn ülve Kállainak égnek meredt a haia. Talán attól, amit e'kö- vetett? A beteljesüli kénte- len kívánságok estéie nekem hetei ie<!."ietien szórakozást jelentett. A Sosem fagyunk meg el­ső negveóó-áiában inkább a mi érde'-lndésünk fagyhatott be; olyan lassan alakultak a dolgok. Szerencsére aztán, amikor a játékban a szerep­lők kerültek egyre közelebb a megfaeváshoz, bennünk jött mozgásba a vér a játék irgalmaitól: lázba iöhet+ünk az ötletes burlesrid . vígas­ságtól. Egyszeriben mulatsá­gosra és változatosra fordult a történőt Mire a iáték vé­ge felé ..kigyulladt” a hűtő­szekrény, a néző ieges han­gulata is kiolvadott. A neves komikus gárda közül szívem szerint Suka Sándort emel­ném ki. akinek kicsit kele­kótya hegedűgyűjtő Keserű­je új, komikus oldaláról mu­tatta a művészt. Röviden Csak üdvözölni lehet a te­levízió újabb műsorát, mű­sorajánló propagandáját. Ugyanis segít eligazodni a tengernyi nézni való között, s mint ahogv az első adás is tükrözte, helyesen: az igé­nyesebb és tartalmasabb programokra tereli a néző figyelmét. Talán még egy kissé egyszerű eszközökkel, de már így is hasznosan. Le<rMt°bb q beaiánlott so­rozatokról hallva az rettent­hetett meg egv kissé ben­nünket hogv lesz olvan film­sorozat. amely eev telies fél évig minden héten egy alka­lommal jelentkezik a kép­ernyőn. Az új sorozatok közé tar­tozik a DaVtari is. Állatok­ról szóló filmsorozat, nrosz- lánkölvkök kalandla-ról me­sél Az állatfblvételek igen órdoVnopk. viszont a köréi ük kerekített sztori annál unal­masabb. stzarnnosévp a film féc-oroniői a rendkívül ügyes állatok. Egv másik sorozat viszont kimúlt' Nem is baj. Az Ami­kor én katona voltam humo­ránál bárgvúbb katonafiu- mort keveset láttunk , V. M. LJ esztendei vidámságok

Next

/
Oldalképek
Tartalom