Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-06 / 4. szám

« 1971. Január 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Volt egyszer egy egyetem V OLT egyszer Szolnokon is egyetem. Másfél év­tizede a megyei bíróság jelenlegi épületében közleke­dési-műszaki ismeretekre ok­tatták a hallgatókat. Már készült az egyetem új épületének terve. Makett­jét a Néplap is közölte an­nak idején. Aztán egyszercsafc elköltözött az egyetem, Győrben vert végleges ta­nyát. Ugyanakkor Szolnokon épül az ország második leg­nagyobb, s egyben Közép- Európa, egyik legkorszerűbb vasúti csomópontja, ahol gya­korlati ismereteket könnyen szerezhettek volna a hallga­tók. Volt Karcagon egy felső­fokú mezőgazdasági techni­kum, de megszűnt... Volt Szolnokon a szegedi pedagógiai főiskolának kihe­lyezett tagozata... Volt Szolnokon kamara- színház, kedvelték a városla­kók, mégis megszűnt... Volt Szolnokon Pódium­sorozat az Árkádban, de meg­szűnt... Volt a Tisza Szállóban is irodalmi estek sorozata, de megszűnt... Volt Szolnokon néhány lel­kes ember, s útjára bocsátot­ták a Jászkunságot, a megye rangos ismeretterjesztő folyó­iratát. Ilyen jellegű folyóirat más megyékben is van. Sze­geden, Debrecenben, Miskol­con irodalmi lapokat, illetve folyóiratokat is adnak ki. Szolnokon a Jászkunság sem életképes. Először „csak” ne­gyedévi késéssel, tavaly pedig majdnem egy éves restanciá­val nyomták ki a Jászkunsá­got. Mit sem számított a nyomda vezetőinek az, hogy a megye egyetlen folyóiratánál nemcsak azt kellene nézni, hogy mit hoz a konyhára, hanem szűkebb pátriánk szel­lemi életének gyarapítására is Illene gondolni. Volt, volt, volt. Nem vita­tom a könyvtárak, a színház, a Tédió, a sajtó, a televízió növekvő hatását, mégis úgy vélem, néhány vonatkozásban a közelmúltban gazdagabb volt szellemi — kulturális éle­tünk Talán nem volt kellő anyagi-pénzügyi lehetőségünk arra, hogy mindent megtart­sunk, hogy Szolnokon fejlesz- szük például a Közlekedési Műszaki Egyetemet. Lehet, hogy másra kellett jobban a pénz, hiszen gazda­sági vonatkozásban a megye arculatát teljesen átformáló intézkedésekre került sor az utóbbi másfél évtizedben. Létrehoztuk és megerősítet­tük például a termelőszövet­kezeteket. Csupán az utóbbi öt év alatt 21 minisztériumi vállalat és három ipari szö­vetkezet létesített új telep­helyet Szolnok megyében. No, de hagyjuk a számokat, gigászi munka folyt és folyik megyénkben — ezt bárki lát­hatja. A szellemi-kulturális élet pezsgése azonban még várat magára, s nemcsak anyagi okok miatt. Me­gyénkben úgy tűnik, több vonatkozásban az a nézet alakul ki, hogy „építsenek kacsalábon forgó kastélyt, s azután produkálunk”. A taná­csok igyekszenek minden tő­lük telhetőt megtenni. Űj me­gyei művelődési központot építenek, a volt szolnoki zsi­dótemplomot milliós költsé­gekkel kiállítási teremmé alakítják, könyvtárakat, kol­légiumokat, iskolákat építe­nek... Ennek ellenére nem sok a figyelemrelméltó tudományos­kulturális esemény, a klubok életében, egyéb vonatkozá­sokban is kevés az öntevé­keny kezdeményezés. Nem kielégítő a szabad szombat adta lehetőségek kihasználá­sa, csupán alkalomszerű a közművelődési intézmények kapcsolata az üzemekkel. Közismert az is, hogy a me­zőgazdasági dolgozók körében rendkívül aacsony a műve­lődésre fordított idő. K IÁLTÓ ellentmondás­ként megyénk hazánk gazdasági életében egyre nagyobb szerepet játszik. — A felszaba­dulás előtt a Jászkunság égy százalékkal részesedett ha­zánk Ipari termeléséből. Ma a nyolcszorosára növekedett or­szágos ipari termelésből való részesedése már három száza­lék. Gazdasági életünk pezs­gése, műszaki kultúránk színvonalának rohamos emel­kedése egyre sürgetőbbé teszi a szellemi-kulturális élet megújhodását is a Jászkun­ságban. Simon Béla Bányai Kornél emlékezete A tiszaföldvárl Hajnóczy Gimnáziumban — az iskola „merengőjében” — emlékfa­lat állítanak a községben élt és alkotott költőnek, Bányai Kornélnak. Az emlékfal a tavalyi, nagysikerű Bányai gyűjtemé­nyes kiállítás legkifejezőbb anyagát tartalmazza, a költő nagyméretű portréival. Dicséretes kultúrmisszió ez, Bányai Kornél ' emlékének ápolása, amelyért a földvári gimnazisták — a diákszínpad tagjai — már eddig is nagyon sókat tettek. A „Polsilver" penge Egyre nagyobb' kereslet­nek örvendenek külföldön a lódzi „Vizámét” fémgyárban előállított „Polsilver” borot­vapengék. A lengyel pengé­ket az NDK, Magyarország és Latin-Amerika országai vásárolják. A külföldre exportált pen­gék a gyár össztermelésének majdnem egyharmadát te­szik ki. Néhány hónap múl­va. amikor üzembe helyezik a második gyártási részle­get, az exportra kerülő pen­gék száma legalább a két­szeresére növekszik. A lódzi gyár állandóan töKéletesíti termékét. — A „Wilkinson” céggel kötött licenc-megál- lapodás előirányozza, hogy a tömeggyártás során a gyen­gébb minőségű pengék meny- nyisége nem haladhatja meg az egy százalékot. A lódzi gyárban ezt a mutatót sike­rült 0.8—0.9 százalékra csök­kenteni. A gyár együttműködik a lódzi politechnikai intézet metallográfiái tanszékével és az ipari automatizálási- és méréstani intézettel. A kutatások célja, hogy a legkiválóbb minőségű pen­géket gyártsák és hogy auto­matizálják a pengék • sajátos anyaggal való bevonásának folyamatát Ahol a győzelmei kovácsolták A*. M. Styemenko könyve Az egész világon reneszánszát éli a me­moár-irodalom. Írók, művészek, politiku­sok, hadvezérek vallanak korukról — egy­másról —, a világtörténelem kiemelkedő eseményeiről. A memoár-irodalom előterében elsősor­ban a második világháború időszaka áll. Az elmúlt huszonöt év (1945. szeptember 2-an ért véget a háború, Japán kapitulá- c’*-"—>1) úgy látszik, elég történelmi táv­lat ahhoz, hogy a különböző országok leg­titkosabb levéltáraiból is közzétegyenek fontos iratokat amelyek dokumentálják és kiegészítik az emlékezetet. Az elmúlt években jónéhány szovjet diplomata, katonapolitikus és hadvezér emlékirata is megjelent nálunk, — egyik másik (például a Zsukov-emlékirat) a leg­nagyobb könyvsikerek közé tartozik, szin­te „bestsellerként” elkapkodták. Styemenko hadseregtábornok — könyv címéből is kiderül — a szovjet vezérkar múnkájárol írja meg visszaemlékezéseit Könyvének mintegy bevezetéseként az 1930-as évek végének sokat vitatott kato­napolitikáját elemzi; bírálja azokat a tör­ténészeket akik „az objektív körülmé­nyek kellő ismerete nélkül a Szovjetunió hadseregének bűnös felkészületlenségéről” írtak. A szerző portrékat rajzol azokról a magas beosztású katonai személyekről, akik a Legfelsőbb Főparancsnok közvet­len környezetében irányították a Nagy Honvédő Háborút. A tábornok — beosz­tásánál fogva — naponta többször volt „hivatalos” Sztálinhoz, és részletesen le­írja a Legfelsőbb Főparancsnok stratégiai szerepét emberi arculatát. A nyugati frajtó „saerecsen mosdatásnak” minősítet­te Styemenko könyvét, — érdekes mó­don a moszkvai, a kurszki és a sztálin­grádi csata idején, majd 1944 nyarán, amikor a szövetséges csapatok partra szállását kellett a keleti hadszíntéren tá­mogatni, majd az Ardennekben kialakult helyzetkor, éppen a nyugati sajtóban rögzítették a szovjet Legfelsőbb Főpa­rancsnok világtörténelmi érdemét A könyv szerzője részt vett a teheráni konferencián is, — mint Sztálin katonai referense — így betekintést kapunk a „Három Nagy” Sztálin, Roosevelt, Chur­chill, de különösen az amerikai állam­férfi és a szovjet főparancsnok beszélge­téseiről. Részt vett Styemenko Sztálin és Churchill moszkvai, katonai tárgyú meg­beszélésén is. Hiteles, igaz képet ad Styemenko Sztá­linról, a hadvezérről. Elmondja, hogy ha­tározott, követelményeket támasztó, a felületességet és a mellébeszélést nem tűrő, az érdemeket meglátó és megbe­csülő ember volt. Kétségtelen, hogy a háború kezdetén voltak olyan döntései, amelyekhez kitartóan ragaszkodott, bár nem azok voltak a legjobb megoldások. Styemenko ezeket az elhibázott döntése­ket sem hallgatja el, és a következmé­nyeikről is beszámoL A kötet utolsó fejezete a távol-keleti politikai és harci eseményekkel foglalko­zik, leírja a Kvantung hadsereg meg­semmisítését, a híres légi deszantok te­vékenységét és Japán kapitulációját . Élvezetes, olvasmányos stílusban tárja elénk Styemenko a második világháború legnagyobb horderejű katonai döntéseit és az abban szereplők arculatát — ti ri TALLÓZÁS A TÉLI TÁRLAT ANYAQÁBAN A Néplap egy korábbi számában már megjelent a kiállítás egészét értékelő kri­tika. Ezért ezúttal nem cé­lom, hogy a Téli Tárlatot, mint közös művészi megnyil­vánulást rangsorolva elhe­lyezzem a szolnoki képzőmű­vészet történetében, vagy akár egy év kiállítási króni­kájában. Továbbá az sem szándékom, hogy megismétel­jem vagy netán megkontráz­zam az említett kritika érték­ítéletét. Engedjék meg tehát, hogy most kissé szubjektív módon inkább azokról a művekről szóljak, amelyek a kiállításon különösen megragadtak, ille­tőleg, amelyeket valamilyen szempontból (az illető mű­vész pályájának alakulása, vagy a hozzájuk kötődő köz­vetlenebb élményeim szem­pontjából) fontosftak érzek. Hadd kezdjem a sort Si­mon Ferenc egyik lemezdom­borításával, a Napszédítő tol­iakkal. Ebben a domborítás­ban a művész tartalmilag há­rom szimbólumot, zászlót, pá­vát és a tavaszt, az ifjúságot szimbolizáló nőalakot kapcsol össze egyetlen kompozícióban, s a mű tartalma, gondolata is e három jelkép összegezése: a kitárulkozó ifjúságé, a for­radalmat jelképező páváé és a lobogó zászlóval kifejeződő szabadságé. A kompozíció szobrászi megoldása is érett alkotó­módszerről, magas művészi értékről tanúskodik. A sza­badon lobogó zászló drapé­riájának pozitív formájába kifejezően illik egy negatív formába komponált stilizált páva, s az egészet jól ellen­pontozza a női figura „függő­legese”. Régóta tanúja vagyok Si­mon Ferenc művészi pályája alakulásának. E művészi pá­lya körplasztikában is sok értékes alkotást eredménye­zett. Ügy tűnik azonban, hogy a lemezdomboritás nem­csak kedves műfaja a szob­rásznak, hanem olyan is, amelyben körplasztikai ered­ményeit is felülmúlhatja. Egyre nagyobb törekvés vi­lágszerte, hogy a szobrászok az építészettel szoros egység­ben, mintegy az építészeti együttesekhez illeszkedve al­kotják meg műveiket A le­mezdomborításnak ilyen szempontból nemcsak nagy jövője, hanem már jelentős múltja és sikeres jelene is van. Hogy a szolnoki művész példájára utaljak, az építő­ipari vállalat új székházára nemrég szerelték fel egyik nagyméretű lemezdomborítá­sát, amelynek hatására ugrás­szerűen megnövekedett az épület esztétikai értéke. A le* mezdomborítás tehát nem va­lamiféle kiegészítő szobrá­szi tevékenység, hanem a mo­dern építészet egyenrangú al­kotótársa, nélkülözhetetlen szükséglete. A másik kiállító művész, akinek munkáiról külön is szólni szeretnék, szintén szob­rász, a kisújszállási Papi La­jos. Különösen andezit férfi , portréja ragadta meg a fi­gyelmemet. Ebben a munká­ban az esetleges szakmai megoldásbeli fogyatékosságok mellett a legnagyobb érték és erény, hogy híven tükrözi al­kotójának azt a megszállott hivatástudatát, amellyel Papi mindvégig dolgozott és dol­gozik; a szobrászi szenvedély ölt benne testet. Az a szen­vedély, amelyet egyetlen egy jó művészi alkotás sem nél­motor Kész az új cirkusz A magyar cirkuszművé­szet több mint százéves fel­legvára, a régi Fővárosi Nagycirkusz helyéin felépült modem cirkuszpalota műsza­ki átadása megtörtént. A 45 millió forintos . költséggel felépült cirkusz színház üveg folyosókkal övezett kő­épületének földszintjén és emeletén még üresek a pénz­tárak, néptelenek a zsibon­gók, ruhatárak és büfék. 15 méter magas fedett csarno­kának porondján azonban már a január 14-i ünnepi bemutatóra készülnek. A lá­togatók az emeleti várakozó­ból folyosón át juthatnak majd a 2 ezer személy be­fogadására alkalmas körszín­házba. amelyet kényelmes ülőberendezésekkel láttak el. Az amfiteátrum jellegű, me­redeken emelkedő széksorok kitűnő rálátást biztosítanak. A színpad érdekessége a vadállat-produkciókhoz szük­séges rács. amelyet egyetlen gombnyomásra emelnek maid a porond köré. Az épü­letet kiváló hangminőséget biztosító elektroakusztikai berendezéssel és a legmoder­nebb fűtő-, hűtő és szellőző berendezésekkel szerelték fel. HÁROM ÉVES A POLSKI FIAT Lengyelországban 3 évvel ezelőtt kezdődött meg a var­sói személyautógyárban a Polski Fiat 125-ös kocsik gyártása. Azóta több mint 45 ezer Polski Fiat hagyta el a futószalagokat. Az első évben csak 7 ezer, az idén viszont már 32 ezer darabot készí­tettek. A jövő évi terv 50 ezer Polski Fiat gyártását irányoz­za elő. Az új ötéves terv utolsó esztendejében, vagyis 1975-ben, a gyár kapacitása 100—120 ezer Polski Fiat lesz. Az új gépkocsira várók közül, akikre ezekben a na­pokban kerül sor, nem ép­pen kellemes út előtt állnak. Különösen a gyakorlatlan ve­zetők figyelmét szeretnénk felhívni a fokozott óvatos­ságra. Ilyen havas, jeges úton egész más vezetési tech­nika szükséges, mint száraz időben betonúton. Legszíve­sebben azt tanácsolnánk, — hogy ha lehet, halasszák el pár nappal a gépkocsi átvé­telét. vagy ha lehetőség van rá, helyezzék el budapesti rokonnál, ismerősnél addig amíg biztonságosan nem tud­ják hazavezetni. A kezdő vezetők semmiképpen ne in­duljanak hosszú útra, külö­nösen mellékútvonalra. Ért­hető persze, hogy nagyon szeretnék már otthon tudni a régvárt autót, de ne koc­káztassanak ilyen rossz út­viszonyok mellett egy árok- bacsúszást, vagy összekocca­nást. Ha mégis mindenkép­pen haza akarják vinni új gépkocsi iukat, kérjenek meg egv gyakorlott vezetőt, hogy utazzon fel ő is az átvételre, ketten biztonságosabban ha­zajutnak s ha esetleg el is akadnak, közösen könnyeb­ben kievickélhetnek a hó- bóL • Sok bosszúságot okoz hideg napokon a szélvédő üveg be­párásodása, fagyása. A be­párásodott üveg tisztítására kiválóan alkalmas a szóró tubusban kapható páramen­tesítő. csák egy baja van — meglehetősen drága. Készít­hetünk viszont páramentesí­tőt házilag is. Egy szivacs­darabot itassunk át fele víz Olvassa, külözhet És most szándékom ellenére, egy fél mondat ere- jég a kiállítás egészére is utalnom kell, amikor azt mondom, hogy a tárlaton lá­tott művek többségében saj­nos ilyenfajta szenvedélyt nem éreztem. Nagyon kevés grafikát láthatunk ezen a kállításon. De nemcsak ezért tűnik ki Gácsi' Mihály Felszabadulás című rézkarca; hanem azért is mert oly jellemzően illik bele Gácsi egész eddigi mű­vészi tevékenységébe. Ezzel * rézkarccal a szolnoki művész azt is bizonyította, hogy nem szükségszerű a szakadék egy- egy művész tematikus és nem tematikus műve között. Mi az, ami oly felismerhetően egyéníti Gácsinak ezt az igen sokszor „megénekelt” témájú művét? Az a szemlélet, amely minden jó Gácsi grafikára jellemző. Sokan talán ezzel a grafikával kapcsolatban ugyanúgy a „tiszteletlensé­get”, a deheroizmust emlege­tik, mint annak idején a Ma­gyarok bejövetele című réz­karcával kapcsolatban. Gácsi goteszkuma azonban nem bántó, nem csúfondáros kari- katúra-groteszk, hanem az egyszerű emberek mindenna­pi viselkedéséből merített hu­manizmussal, szeretetteljes- séggel telített fonák világ­látás. Valóban „deheroizáló” ez a mű, a háború emberte­lenségét „deheroizálja”, s a történelmi traumát hétközna­pi, talán kissé esetleges, egy­szerű emberi kapcsolatokká oldja. Rideg Gábor — fele glicerin oldattal. Ha egyszer végigtöröljük ezzel az üvegeket egy napig nem párásodnak be. A szivacsot nylon zacskóban tároljuk. • A CASCO-val rendelkezők már néhány hónappal ezelőtt tapasztalhatták, hogy nem kellett sérült kocsijukat sa­ját pénzükön javíttatni, s utána a számla összegével a biztosítónál kilincselni, ha­nem előszámla alapján hi­tellevelet. s előleget kaptak. Most január 1-től még ked­vezőbbek lettek a lehetősé­gek. ugyanis 5000 forinton aluli károk esetén a biztosí­tó felbecsüli a kárt, s ha a tulajdonos az összeget meg­felelőnek tartja, azonnal Ki­fizetik részére. A sérült ko­csit pedig ebből a pénzből ott javíttatja, ahol akarja. Ha a javítás közben rejtett hibát is találnak, a kárszak­értő űiabb vizsgálatot végez és pótlólag kifizeti a külön- bözetet. * A Merkur jelentése a gép­kocsi sorszámok állásáról: Trabant , Limousine 31 829 Trabant Kombi 2 928 Wartburg Limousine 14 282 Wartburg de Luxe 10 373 Moszkvics 20 930 Skoda 100 MB 19 654 Wartburg Turist 880 Polski Fi at 1300-as 5171 Polski Fiat 1500-as 1 482 Zasztawa 2106 Renault 4-es 1 012 Volkswagen 1816 Fiat 850 Limousine 6 ^82 Fiat 850 sioort 380 Zaporozsee 722 Fiat 500-as 2 255 terjessze Néplapotl

Next

/
Oldalképek
Tartalom