Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-24 / 20. szám
Í971. Január 84. gZOLNOR MEGYEI NÉPLAP 7 Az ember-gép rendszerek Az ember termelő tevékenységét mindig valamilyen eszköz használatával igyekezett megkönnyíteni, meggyorsítani. A termelő eszközök fejlődése és az azzal párhuzamosan fejlődő emberi munkatapasztalat a társadalom fennmaradásának és állandó fejlődésének kulcsa. Míg azonban, néhány száz évvel ezelőtt csak egyszerű kézi szerszámokkal igyekezett megoldani az ember természetátalakító tevékenységét, addig ma már egyre bonyolultabb gépek, automaták és számológépek állnak rendelkezésre. Ezekkel a bonyolult berendezésekkel végzett munkája számos esetben balesetveszélyes és pontatlan, sőt gyakran — egyes nyugati pesszimista filozófusok értelmezése szerint — a gépek látszólag túlnőnek az embereken: ma már nem tudunk rajta uralkodni, képtelenek vagyunk kezelni őket és ezért nem érdemes új konstrukciókat alkotni. A gép csak eszköz E pesszimista felfogásnak azonban, nincs semmi reális alapja. A gép, ha még oly tökéletes is, mindig csak eszköz marad az ember tudatos természetátalakító tevékenységében. A termelőeszközök fejlődésével azonban, az ember kapcsolata ezekkel az eszközökkel lényegesen megváltozik, új feladatokat ró rá, és így a termelőfolyamatban is megváltozik helyzete. A fizikai erőkifejtés helyébe a programozás, az ellenőrzés, és a vezérlés műveletei lépnek. A termelés további fejlődése és fejlesztése érdekében ismerni kell azokat a törvényszerűségeket, amelyeket a technikai haladás támaszt a munka szubjektumával, az emberrel szemben: vagyis vizsgálni kell e követelmények szempontjából az ember sajátosságait és lehetőségeit. A hagyományos munkalélektan, amelynek alapvető szemlélete az ember alkalmassá tétele a munkához, már nem tudta megoldani ezeket a problémákat csak az alkalmasságvizsgálatol- segítségével. A technika és a tudomány fejlődése következtében új módon kellett megközelíteni az ember és a gép kapcsolatát. Ennek lényege az, hogy az embert és a gépet egy egységes rendszer két tényezőjeként kell fel fosni. A fejlődés szakaszai Az „ember-gép"-rendszeré- ben a rendszer elemei — az ember és a gép — kölcsönhatásban vannak egymással és kölcsönhatásban fejlődnek. Ennek a fejlődésnek az alábbi négy szakaszát különböztetjük meg egymástól: I. Egyszerű manuális rendszer, amelyben az ember a géppel és a termelési folyamattal közvetlen kapcsolatban van. Ilyenek a hagyományos mezőgazdasági munkák, ásás stb. II. Mechanikus zárt rendszerek. Ezeknél az ember Szunyogh Ferenc: Kőfejtőben Áprily Lajos: JN EGYSOROS L (Esküvőre) „Maholnap őszi ködben áll a házunk” s körül a fák is mindmegannyian. S huszonöt ősz után a pesti őszben csendben megindul, s megy-megy a fiam. (1938 október) tt JL Őszi csoda Szemem maholnap őszi színt se lát, sem tarkaságot fenn a hegy fokán. De láthattam egy őszi szép csodát: láttam októberi dédunokám. (1967 április) munkája döntően a rendszertől függ. E rendszerekben a gép átveszi a nehéz fizikai erőkifejtéseket igénylő mozdulatokat az embertől. III. Automatikus szabályozású rendszerek Itt az ember feladata a rendszer rnnköHZ«i pi’a->ntának figyelése, ellenőrzése. IV. A számitógépes automatikus vezérlési rendszer. Az egész termelési folyamatokat irányító számítógépek határozzák meg az optimális munkamenetet és annak gazdaságosságát. a n^m kívánt esemény elhárítását stb. G 'pes'iés, automatizálás Gazdasági fejióuésünk jelenlegi szakaszában a legfontosabb feladat a II. rendszer, vagyis a gépesítés teljes megvalósítása és az áttérés az automatizációra. Az ergonómia legfontostabb feladatai ennek megfelelően jelentkeznek a II. rendszer berendezéseinél. A termelés mennyiségi és minőségi mutatóinak pozitív változása a traktor és a traktoros olyan együttműködését igényli, melynek eredményeként pon tosan. gvorsan és megbízhatóan végzi munkáját. A rendszerek történeti fejlődését vizsgálva látható, hogy az ember egyre több funkciót ad át a gépi elemeknek és ennek következtében munkájának e jellege jelentős mértékben megváltozik. E változás abban foglalható össze, hogy 1. A nagy izomerőt igénylő munkát a gépek veszik át és a munka terhelő hatása egyre inkább idegrendszerű jellegű lesz; 2. Az ember egyre bonyolultabb gépeket irányít és mint integrálónak egyre nagyobb szerepe lesz a munkafolyamat, illetve a rendszer irányításában: 3. Egvre jobban eltávolodik a termelő folyamattól nem észleli közvetlenül a folyamatot, hanem csak közvetve kódolt jelzések útján tájékozódik; 4. Az ember a munkafolyamatot döntően csak ellenőrzi. Mindezek alapján megállapítható, hogy a fizikai igénybevétel csökkenésével pszichés funkciók feladatainak (jelzésfelvétel, döntés stb.) növekedésével a lélektannak — amely ezekkel a problémákkal foglalkozik — az ,,ember-gép” rendszerek további fejlesztése szempontjából egyre nagyobb szerepe lesz. MÉSZÁROS LAJOS R JZA hOW í SZhMLE Három verseskötet A recenzens három művet megkülönböztetett helyre tett asztalán; akármikor nem lehet elolvasni őket. Nem, mert mélység és magasság testi-lelki fölkészültséget követel. Testit: ne fáradtan, csökkenő figyelemmel forgassa a kötetek lapjait. Lelkit: készítsen helyet a szavak, gondolatok befogadásához, mert a három, mégkülönböztetett helyre tett kötet szerzői a szavak igézetével, a gondolatok mélységével, s az érzelmek magasba röpítő erejével ajándékozzák meg az olvasót. Sőt, a három kötet egyike még valamivel. Olyan rajzokkal amilyeneket ritkán látni hazai kiadású könyvek illusztrációiként, pedig általában azokért sem kell röstellkedni. Ez utóbbi mű Reich Károly és Devecseri Gábor közös mun kája, a Variációk. A Magyar Helikon gondozásában megjelent, album alakú kötet — alcíme, .szerinj; — „a pamut- szamár keservei, átváltóiá- 1 saii és végső boldogsága” krónikája lenne, ám aki a bohókás alcím után csupán rajzművész és költő köny- nyed négykezesére gondolna, a? téved. A Variációk a szerelem, a vágvódás, a meg- kísértés, a féltés és féltékenység. s a beteljesülés egyszerűségében sokatmondó mozaikja. Mozaik, amelvnek kockáit Reich éppúgy metszette s színezte, mint Deve- cseri. s ketleiük szerencsés összetalálkozásaként olyan mű született, amilyet nemcsak a recenzens asztalán, de az olvasó könyvespolcán is megkülönböztetett hely illet meg. Sok mindent diktálhat a tisztelet, így nagy alkotók kevésbé rangos alkotásainak közzétételét is. ’ Ha csupán ez indította volna arra a Szép- irodaltni Könyvkiadót, hogy közzétegye Déry Tibor verseit, akkor sem cselekszik helytelenül. Am nem erről van szó! Sokkal inkább arról, hogy a költő Déry ismeretlen az olvasók nagy többsége előtt. Amennyire értékelhetik prózaírói munkásságát, annyira rejtve maradt költői tevékenysége, hiszen a Szembenézni verses játékon kívül harminc—negyven esztendeje jelentek meg utoljára költeményei. Most egy kötetbe gyűjtve veheti kézbe az olvasó a Ló, búza, ember, az Énekelnek és meghalnak s a többi Déry verses könyvet. Találni ujjgyakorlatokat a versek között? Lelni ilyeneket, ahogy fölfedözhetőek a húszas— harmincas évek alkotói áramlatainak hatásai is. Egy valami azonban vitathatatlan : a versek gondolati mélysége, a verssorokat formáló elme csillapíthatatlan éhsége a világ minden dolgának megismerése iránt. A felhőállatok címet viselő gyűjtemény anyagát. mint Déry írja, „ötven év verseiből rostáltam ki”, azaz nyomon követhetjük, miként változott, tágult az alkotó világ — és emberlátása hogyan érlelődött az a művész, aki prózai munkásságával végülis a műfaj leeielesobb- jei között vívott ki magának helyet. Most. A sokaság fia című kötetet kézbevéve, a benne lévő verseket elolvasva mérhetni csak föl igazán, kit vesztett el a magyar költészet Váci Mihályban. A posztumusz mű — Váci Mihály- né nemcsak szeretettel teli, de avatott munkája nyomán, a Szépirodalmi gondozásában — a tragikus hirtelenséggel elhunyt költő alkotói pályájának immár befejező íve. ly. amely ugyan meg-, szakadt, de mégis befejezett. A legutóbbi két esztendő verstermése — ami a kötet gerincét adja. korábban keletkezett művekkel kiegészítve — a szó igaz értelmében állítja elénk „a sokaság fiát”, azt a költőt, aki szüntelen vonzás és taszítás füzében ég. Vonzza a tiszta, az emberi, a nernes, az igaz, taszítja az álnok, a hamis, az üresen csillogó; az embertelen. Mélyebb vonásokkal vésett arc tekint ránk a verssorok közül, mint a korábbi kötetek esetében, s e mélyebb vonású arc az emberi küzdelem magasabb, s bonyolultabb fokát vállalja. vallja a maga harcának. Legbensőbb líra, s szenvedélyes közéletiség. magány és kitárulkozás, kudarc és öröm egyaránt megzendül a verssorok húrjain. Szavak, érzelmek, gondolatok szintéziseként áll előttünk az az ember, aki egész életével, közéleti és költői munkásságával tartotta magát ahhoz, amit A nehezebb című versének befejező két sokában így fogalmazott tneg: „Köny- nyű az isteni gondokat emlegetni. 7 ha az emberit leteszed”. Ö halála percéig nem tette le... <M) Derék kollektíva Ez az eset a Szovjetunió egy Csendes óceán partján fekvő városában történt. Néhány órával az új év beköszöntése előtt a műhelyfőnök irodájába rendkívüli ülést hívtak össze. , — Barátaim, — mondta a tnűhelyfönök — a kerület minden üzeme teljesítette évi tervét mi meg itt állunk megfürödve. Fuccs a tervteljesítésének. Mit tudnak mégis ajánlani? Valamennyien lógó orral ültek a néma csendben. — Mit tudunk ajánlani? — állt fel Szemjonov mester — Ideje. hogy véget vessünk ennek az egész komédiának. — Minek — kérdezték csodálkozó szemmel a jelenlevők, — a terv teljesítésének? — Nem, — vágott vissza ingerülten Szemionov. — Az új évnek. Még el se mv’ik becsülettel az ó és már itt is van az ú*. É* ráa'i^snl a terv minden évben ugrik. — laaz beszéd! — kiabálták a jelenlevők — Rég meg kellett volna már szüntetni est az egész ceremóniát. Az új évből két évenként is elég lenne egy. — Ez szent igaz, — hagyta jóvá a műhelyfőnök. — Én a vendégeket sem fogadom szívesen, nem hogy az új évet. — Nemcsak, hogy a tervet nem teljesítettük, de így egyetlen mutató sem ér semmit, mondta Petruhova elvtársnő, a technológus. — Azt ajánlom — húzta ki magát a szakszervezeti bizalmi —, hogy számítsuk az új évet január harmadi- kától. — Nem hagyják jóvá — vetette ellen komolyan Szemjonov. — A hatos műhely talán becsületesen téliesítetté a • tervét — jegyezte meg valaki. — A hatos műhely becsülettel hebv áll — állítja a tpr-hr-lAa-ilVŐ. — Off az elv- tfírsak szilárd elvi alapokon állnak. — No. tudják mit — szólt közbe a műhelyfőnök — ebből elégi Még a fantáziájuk sem képes dolgozni. Ugyan azt ismételgetik évről-évre. Az ördög sem tudja, hogy mivel foglalkoznak önök. Egy biztos, a földrajzzal nem. Azt nem ismerik. De most jöiienek valamennyien ide közel hozzám! A jelenlévők kíváncsian állták körül a műhelyfőnököt. — Mit látnak önök az asztalomon? — kérdezte a műhelyfőnök. —- A Szovjetunió térképét — volt kórusban a feleiét. — Nagyszerű, — hagyta jóvá a műhelyfőnök. — Hány óra van most nálunk? Valamennyien az órájukra néztek. Jól járnák az óráik, — erősítette meg a műhelyfőnök. — Üj évig még van pontosan három óra. Ez alatt a három óra alatt a tervet semmiképpen sem tudjuk teljesíteni. De számítsák csak ki. hogy hány óra van még az új évig hazánk nyugati övezetében? A felcsillanó szemek arról tanúskodtak, hogy valameny- nyien felfogták a korszákalkotó gondolat jelentőségét. — Hát így állunk. Időt igy nyertünk. A gyűlést befejeztem — mondta a műhelyfőnök. — A repülőgépek felszállásra készen állnak. Itt vannak a jegyek. A felszerelést és az elvégzendő munkához a szükséges kellékeket a munkatársaik már be- rakák a repülőgépekbe. Egy félóra múlva néhány ezüstösen csillogó gépmadár versenytfutva a föld forgásával, az idővel, már száguldott is hazánk nyugati határai felé. A műhely baráti kollektívája Zsitomirba repült, hogy mire ott beköszönt az új év, teljesítse tervét... Késő éjjel a gyár igazgatójának a lakásán megszólalt a telefon. A műhelyfőnök jelentést tett: — A tervet teljesítettük. Üj évig még van három perc. — Derék kollektíva, — mondta örömmel a hangjában az igazgató. — Gratulálok munkasikerükhöz. — Semmiség az egész. — duruzsolta a mühelyfőnök. — Még túl is tudtuk volna teljesíteni, ha egy kicsit tovább repülünk. A. L. Sargorodszkie
