Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-12 / 291. szám

XXI. évf. 291. sz. 1970* dec. 12., szombat. Ara: 80 fillér VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Az önbecsülés ereje A pártkongresszuson a zárszóban Kádár János na­gyon találékonyan fejezte ki: a kongresszus nem a fizetésemelés napja, mert nem az a feladata, hogy fizetést emeljen. Meg is indokolta: ha az elmúlt négy évben eszközölt fizetés javításokat, szociális intézkedéseket mind egycsokorba gyűjtöttük volna és most a kongresszuson ér­vényesítjük, akkor a kongresszus húsz percig tapsolt volna az örömtől. De ez nem lett volna jó, mert béreket akkor javítunk, amikor lehetőség van és nem várunk vele a kongresszusig. Szükséges ennek az álláspontnak a közlése, mert nálunk az utóbbi hónapokban egészen furcsa helyzet alakult ki, amit úgy jellemezhetnénk, hogy rendben van a szocializmus és az életkörülményekre sem lehet általában különösebb panasz, de azért mégis csak több fizetést, nagyobb jövedelmet sür­getnek. Sajnos, olyan igénnyel és hévvel, amely magában foglalja azt a látszatot is, mintha azonnali megoldást kívánó igényről lenne szó, minden egyes esetben. S ez az, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Fura egy helyzet ez: javulnak az életkörülmények, vele párhuzamosan nő az elégedetlenkedő követelés. Pedig a fordítottja lenne a természetes. Hozzátehetjük még, hogy ki­bogozhatatlanul keverednek a jogos és majd valóban ki­elégítésre szoruló igények, a jogtalan követelésekkel. A sokszínű polémiában elsikkad az, hogy személy szerint ki az, aki megérdemli, s ki az, aki nem érdemli meg a han­goztatott igény vizsgálatát. Országosan nem is lehet ezt meg­állapítani. Csak konkrét módon, egészen az egyes személye­kig lebontva, az üzemben, intézményben válik el, hogy az egyik ember valóban a munkájával rászolgált arra, hogy majd javítsanak a fizetésén, míg a másik ember szájasko- dikv de hasznos munkát alig végez. E z a körülmény sürgeti az erőteljesebb politikai föllépést, a követelések szelektálását, s az igen és nem határozott kimondását minden vezető részé­ről, aki beosztottakkal dolgozik. A határozott és igazságos föllépést az emberek többsége szívesen veszi, jól fogadja, mert ad saját becsületére. A bérből és fizetésből élők zöme rendelkezik azokkal az erkölcsi normákkal, amelyek alapját képezik a tisztességes ember fogalmának. Ebbe beletartozik az is, hogy csak olyan pénzhez, jövedelemhez éreznek jogot, amiért becsületesen megdolgoztak. Nem fér össze önérzetükkel, hogy' ügyeskedés­sel, vagy csak ímmel-ámmal munkáéit „nagy dohányt” vi­gyenek el. t Beszélgettem olyan tisztviselőkkel és üzemvezetőkkel, akik nagyon egyszerűen közölték etikai álláspontjukat. Azt mondták, hogy semmi mást nem kérnek, csak a munkájukért adják meg ami jár, de csak azt adják, — ami jár. ők nem akarnak senkinek a kárára anyagi előnyökhöz jutni, ezt ön­érzetük sem bírná eh Ez nem néhány ember véleménye, hanem a magyar munkásosztály többségének természetes gondolkodásmódja. Amit az is bizonyít, hogy az elmúlt három évben a munká­sok több mint 60 százaléka nem változtatta meg munkahe­lyét. Miért? Azért, mert ragaszkodnak ahhoz az üzemhez, vállalathoz, műhelyhez, ahol évek, évtizedek óta dolgoznak, ahonnét biztosítják a tisztességes megélhetést a család fenn­tartásához. Emberi tartásuk, önbecsülésük nem teszi lehető­vé, hogy elmenjenek onnan. A z önbecsülés olyan nagy erkölcsi erő, amelyre épí­teni szükséges minden üzemben, szövetkezetben és intézményben. Sajnos azonban, igazgatóink, állami vezetőink egy része nem él azzal a lehetőséggel, hogy ezt a nagy erőt a kedvező irányú fejlődéshez fölhasználja. Egészségtelen ugyanis az olyaféle munkamegosztás, mi­szerint a politikai és társadalmi szervek végzik a felvilágo­sító munkát és a gazdasági vezetők, műszakiak pedig a ma­guk dolgát. Pedig a kettőt nem lehet elválasztani. Az első­számú gazdasági vezető mindenütt elsősorban politikai mun­kakört tölt be és éppen olyan felelősséggel tartozik a gazda­sági szabályozók érvényesítéséért, a termelés hatékonyságá­nak fejlesztéséért, mint a reábízott vállalat munkásai közötti politikai viszonyokért. Csakhogy eddig ezt az utóbbit nem kérte számon tőlük senki, sem a szaktárca, sem az illetékes területi pártfórum. legalábbis olyan mértékben nem, mint ahogyan a gazdasági, termelési ügyeket. E zekben a kérdésekben egyértelmű álláspontot foga­dott el a kongresszus. Most már a gyakorlati érvé­nyesítéshez kell hozzáfognunk. Persze ez összefügg azzal, hogy jobban észrevegyük: nálunk az emberek többsé­gének az önbecsülése olyan erőforrás, amely alkalmas a fel­színen lévő egészségtelen jelenségek háttérbeszorítására. Ä MÁV korszerűsíti Járműparkját A vasút dieselesítési és vil­lamosítási programjának megfelelően tovább korsze­rűsíti járműparkját — 1971- ben a MÁV mozdonyok és vasúti kocsik beszerzésére csaknem kétmilliárd forintot fordított a következő évben 20—25 3 ezer lóerős szilici­um-egyenirányítós villany­mozdonyt és két 2700 lóerős, villamosfütéssel ellátott — személy- és tehervonat von­tatására egyaránt alkalmas Diesel mozdonyt vásárolnak. Újdonság lesz az a korszerű univerzális 400 lóerős Diesel tolató-mozdony, amelyből öt kerül forgalomba jövőre. Hogyan fejlődik Szolnok ipara? Előadás a Közgasdasógi Társaság szakosztályi ü'ósén Hol tart jelenleg Szolnok ipara, milyen fejlődést ért el az elmúlt években, és milyen távlatok előtt áll a vállalatok fejlesztési terveinek tükrében, mi az, ami kívánatos a város jövőbeni iparfejlesztése szempontjából? — Ezekről a kérdé­sekről tartott előadást tegnap a Népfront Barátság-klubjában dr. Kőszegfalvi György kandidátus, az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium Építésgazdasági és Szervezési Inté­zetének tudományos osztályvezetője, a Magyar Közgazdasági Társaság Szolnok megyei Csoportja terület- és településfej­lesztési szakosztályának rendezésében. Az előadó bevezetőben utalt a párt Központi Bi­zottsága 1960-as határozatá­ra, amely a vidék iparosítá­sának feladatait összegezte. Ennek eredményeként — mondta — több vidéki városunk, köz­tük Szolnok és Székesfe­hérvár iparosodása is imponálóan meggyorsult. Különösen nagyarányú fej lődést ért el megyeszékhe­lyünkön a vegyipar, amely szinte minden tekintetben vezető szerepet tölt be a vá­ros ipari szerkezetében. Szolnok ipari szerkezete nagyon változatos képet mu­tat — folytatta az ÉGSZ! osztályvezetője. Megállapí­totta, hogy az eddigi fejlődés csak a város vegyiparában volt intenzív jellegű, más ipar­ágak főleg az extenzív fej­lesztés útját követték. Az. ágazatok között, je­lentőségében a vegyipar Atomreaktor Befejezéshez közeledik a Budapesti Műszaki Egye­tem atomreaktorának épí­tése. Már a gépészeti, tech­nológiai, villamos-szabályozó és vezérlő szerelések utolsó szakaszánál tartanak, és várhatóan 1971 elején meg­indulhat a próbaüzemelés, amely néhány hónapig tart. Azt követően pedig a tan­reaktor bekapcsolódik az oktatási, képzési feladatok elvégzésébe. A reaktor ok­tatási és kutatási program­jának végső tervét most dolgozzák ki. KGST szimpózium a vízgazdálkodás . fejlesztéséről A KGST-tagállamok víz- gazdálkodásának jelenlegi helyzetéről és a jövő fejlő­désének terveiről december 8. és 11. között Budapesten szimpóziumot tartottak Bul­gária, Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország, a Német, Demokratikus Köztár­saság, Románia és a Szovjet­unió vízgazdálkodási szakem­berei, valamint a KGST tit­kárság vízgazdálkodási cso­portjának képviselői. Elemez­ték és áttekintették a KGST- tagországok vízgazdálkodásá­nak jelenlegi helyzetét, tár­gyaltak a vízkészletek és vízt- igények összehangolásának problémáiról, a megoldásra javasolt tervekről,, valamint a víz minőségének fokozottabb védelmére és a szennyvíztisz­tításra vonatkozó kérdésekről. A szimpóziumon részt vett után az élelmiszeripar kö­vetkezik; ez a két iparág foglalkoztatja az összes iparban dolgozók 30 száza­lékát. Ennél jóval nagyobb arányban részesednek az energiafelhasználásban. Az egy foglalkoztatottra eső nyereséghányad legnagyobb a vegyiparban, majd az élel­miszeriparban, s a tekintet­ben a gépipar a harmadik helyet foglalja el. Üzem­nagyság tekintetében a vá­rosban többségében kis- és középüzemek vannak, mind­össze öt olyan vállalat ta­lálható, ahol ezernél többen dolgoznak. A további fejlesztés kér­déseiről szólva, Kőszegfalvi György elmondta, hogy az áttanulmányozott vállalat- feljesztési tervek nyugodt, egyenletes fejlődést tartal­maznak, ugyanakkor azon­ban konzerválják az elmúlt húsz évi fejlődés jellemzőit. Elsősorban extenzív jelle­gűek, Illetve nem tartalmaz­na kellő mértékben intenzív fejlesztési célokat. Több mint 40 ország mint­egy 500 fiatalja készül első félévi vizsgájára hazánkban a nemzetközi előkészítő inté­zetben- Előkészítő jellegű ta­nulmányaik első két, és fel hónapjában heti 32—35 órá­ban csak n magyar nyelvet tanulták az újonnan érkezett külföldi ösztöndíjas hallga­tók. A tanév további részé­ben a magyar órák mellett választott élethivatásuk úgy­nevezett alapozó szaktárgyai­val is foglalkoznak — termé­szakemberek számos értékes javaslatot terjesztettek elő, amelyeket a következő idő­szakban még hasznosíthatnak a tagországok. Gazdagodott a növényvédelmi szolgálat Újabb korszerű intézettel gazdagodott a növényvédelmi szolgálat. Pénteken dr. 01- mény Imre mezőgazdasági és elelmezésügyl miniszter Ta- nakajdon átadta rendeltetésé­nek a felújított és átalakí­tott Vas megyei növényvédő állomást. A hat miliió forin­tos költséggel végrehajtott re­konstrukció eredményeként az intézet az ország egyik leg­korszerűbb növényvédő bázisa lett. látogatás A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium új székházában a Kevéssé számolnak esek a tervek a város rendkívül kedvező gazdaságföldrajzi fekvésével, illetve az ebben rejlő nagy lehetőségek kihasználásával. Ezzel szemben a vállalat- fejlesztési tervek 23 száza­lékos létszámnövekedést — mintegy négyezer új dolgozó felvételét — tételezik fel, amiből csaknem 3200 fizi­kai munkás, és a nők arány­száma 37 százalék. Az előadó végül a kívána­tos iparfejlesztés kérdései­ről tájékoztatta hallgatóit. Ezek közű] hangsúlyozta az intenzív fejlesztés követel­ményét, a gyorsabb infra­strukturális előrehaladás szükségességét, majd az ipar szerkezetének átalakítását és korszerűsítését, ami hosszú folyamat eredménye lehet. E tekintetben továbbra is vezető szerep jut a vegyiparnak, majd az élelmiszeripar és a közle­kedés, végül — de nem utolsósorban — az építő- és építőanyagipar fejlesz­tése is fontos követelmény. Az előadás után löbb kér­dés és megjegyzés hangzott el, majd élénk eszmecsere bontakozott ki a szóban for­gó kérdésekről. szetesen most már magyar nyelven- A sikeres előtanul­mányok utón a következő év szeptemberétől hazánk kü­lönböző felsőoktatási intéz­ményeiben magyar nyelven ti >1 y tatha t j á le to v áb b tó n u I á ­sokat — azzal a 80 országból érkezett csaknem kétezer külföldi ösztöndíjassal együtt, akik már korábban meg­kezdték felsőfokú tanulmá­nyaikat hazánk 26 egyete­mén, főiskoláján, felsőfokú technikumában. minisztérium vezetői fogadták D. J. Levesenkót, a Szovjet­unió budapesti kereskedelmi képviselőjét és több más ve­zető munkatársát, gazdasági szakértőit. A vendégeket dr. Horgos Gyula miniszter kö­szöntötte. majd dr. Kovács István, a miniszter első he­lyettese és Llttvay István, a távlati fejlesztési főosztály vezetője ismertette a kohó- és gépipar negyedik ötéves tervét, s eszmecserét folytat­tak a magyar—szovjet gazda­sági, műszaki és tudományos együttműködés és kooperáció további bővítésének lehetősé­geiről. Az ifjú kutatók helyzete A Budapesten dolgozó csak­nem 5300 tudományos mun­katárs mintegy 22 százaléka 30 évnél fiatalabb. Az ifjú kutatók helyzetének tapaszta­latait összegezték. A »tudós A% algyői olaj Ssásha lom­hát túra Pénteken 10 óra 44 perc­től az algyői szénhidrogén medence olaja áramlik az algyő—százhalombattai táv­vezetékben. A 350 millió fo­rintos költséggel készült, 160 kilométeres vezetéket és be­rendezéseit a tervezett de­cember 31-i határidő előtt készítették el a siófoki kő- olajvezeték vállalat dolgozói. Az algyői központi olaj­gyűjtő tankállomásról ezen­túl már nem a vasútállomás­ra. hanem a hatalmas szi­vattyútelepre bocsátják az olajat. Az egyenként 700 ló­erős Dieselmotorral hajtott szivattyúk óránként 150 köb­méter — vagyis csaknem 3 tartál yvagonnyi, gazolinnal kevert olajat nyomatnak a csővezetékbe­A Szánkról odavezetett ga­zolin 10 százalékos bekeveré­sére azért van szükség, hogy az meggátolja télen az olaj besűrűsödését, megdermedé- sét. Nagy megtakarítást je­lent önmagában a távveze­tékes olaj továbbítás is, a vasúti szállításhoz képest Kiszámították, hogy a vas­úti szállítás 120 forintba, a vezetékes pedig mintegy 50 forintba kerül tonnánként­Hazánk e legnagyobb olaj­távvezetékén előreláthatólag kedden érkezik meg az első olaj, s azután folyamatosan buzog a százhalombattai fi­nomítóba. A különböző szocialista országok — köztük hazánk Is — a kölcsönösség jegyé­ben képeznek ki diplomás szakem b ereket, elsősorban azokon a fakultá­sokon, amelyek sajátosan specializáltak az adott or­szágban. Az 1971—72-os tanévben is tanulhatnak magyar ösztön­díjasok a Szovjetunió, az NDK. Bulgária, Csehszlová­kia, Lengyelország és Romá­nia felsőoktatási intézmé­nyeiben­utánpótlás” perspektíváit ele­mezlek a KIS/ budapesti bi­zottságán. Megállapították, hogy a kutatóintézetek több­ségében a munkatársak kor­szerű felszereléssel, jó felté­telek mellett, eredményesen tudnak dolgozni. A kutatások hatékonyságát jelentősen csökkenti, hogy a tudományos tájékoztatás nem megfelelő, néni eléggé szervezett, s ezért a fiatal kutatók ahelyett, hogy munkájukkal foglalkoz­hatnának, idejük több mint 60 százalékát kénytelenek a tájékozódásra, az információ­szerzésre fordítani. Az ifjú tudósok csaknem mindannyi­an közvetlenül az egyetemről kerültek be a kutató ..műhe­lyekbe”, mintegy 6 százalé­kuk a Szovjetunióban, illetve más szocialista országokban végezte tanulmányait. A fő­városi Ifjú kutatók mintegy kétharmada volt már tanul­mányúton. Kétezer külföldi ösztöndíjas hazánkban | — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK - HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK - HÍREK —| i

Next

/
Oldalképek
Tartalom