Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-12 / 291. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. december 12.’ 2 Tegnap esti helyzetkép a külpolitikában Azonnali tűzszünet, csapatvisszavonás és a béke helyre- itása helyett Nixon elnök — aki megválasztása előtt oly agabiztosan hangoztatta, hogy ő majd véget vet a vietna- i háborúnak — hivatalbalépése óta csupán egy dolgot tu- >tt e kérdésben „kitalálni”. Azt is általában kétesértékű- k, sőt demagógnak minősítik a kérdés komoly szakértői: a a ború „vietnamizálását”. Ennek röviden az a lényege, hogy az USA csapatok fo- izatosan — de ezek a fokozatok igen hosszú ideig tárta­ik — kivonulnak majd Vietnamból, miközben Washington gyverrel, lőszerrel, katonai kiképzéssel és egyéb eszközök­ül oly módon megerősíti a saigoni rezsimet, hogy az majd . syedül is képes lesz sikeresen szembeszállni a vietnami p nagy többségének rokonszenvét élvező DNFF-fel. Kezdettől fogva azért komolytalan, sőt demagóg ez a agy garral meghirdetett terv, mert hiszen — azelőtt is így olt. Mielőtt az USA 1965-ben többszázezer szárazföldi és 'gi haderővel „beszállt” volna a vietnami háborúba, pon­tsán ezt próbálgatta — és kiderült, hogy nem megy, mert a saigoni rezsim önállóan nem áll meg a lábán. A „vietnamizálási program” meghirdetése óta pedig !gyanezt a tényt támasztják alá az újabb események. Első- orban az, hogy a „vietnamizálás” ellen legjobban Thieu és vy kapálózik, érezvén és tudván, hogy uralmuk, talán fizi- ai létük is a jenki csapatok jelenlétének függvénye. A pénteki eset is ezt bizonyítja. A dél-vietnami bábre­zsim kormánya elkoboztatott kilenc napilapot, köztük még angol nyelven megjelenőt is, jelentették Saigonból. Miért? Cikket közöltek a hadseregben uralkodó korrupcióróL Az egyik közölte egy halott 12 éves kisfiú fényképét, akit ame­rikai katona gyilkolt meg, a másik ismertette a hanoi rádió felhívását, a harmadik, kilenc lapnál kilencféle ok. De a lé­nyeg: a saigoni rezsim uralma alatt tartott területeken egyre inkább elharapózik a terror, a káosz, a korrupció. Pedig most még a még mindig igen tekintélyes létszámú amerikai had­sereg — úgy-ahogy — megpróbál fenntartani valamiféle rendet, noha közben — például a korrupcióból, a feketepiac burjánzásából — maga is alaposan kiveszi a részét. Hát még mi lenne akkor, milyen méretűre növekednék a terror és a káosz, ha az USA-csapatok kivonulnának, vég­rehajtva a „vietnamizálási”? Nyilván olyan mértékben, hogy a rezsim végleges összeomlását, Dél-Vietnamnak a Thieu— Ky uralom alóli felszabadulását vonná maga után. Ezért nem kell Thieu-éknak a vietnamizálás —, de va­lójában a washingtoni héjáknak sem kell. ffs a vietnami nép számára sem ez lenne a megoldás, hanem azoknak a pon­toknak a végrehajtása, amelyeket a VDK, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány és a DNFF a vietnami kérdés megoldását célzó felhívásai tartalmaznak. (KS) Bérszfrájk Angliában Indokína STOCKHOLM A svéd kormány tájékoz- atást kapott a VDK kormá­nyától annak a 203 ameri­kai katonának a sorsáról, — Iákról az Egyesült Álla­mokban élő hozzátartozói azt hitték, hogy a VDK fog­ságába esett. Kitűnik, hogy mindössze 15 amerikai katonát ejtettek oglyul a VDK-ban, további 145 sohasem esett fogságba Sszak-Vietnamban, — négy meghalt, további 9 sorsa pe­dig ismeretlen. A 203 amerikai katona családtagjai — mint isme­retes — felkérték a svéd miniszterelnököt, hogy Ha­noiban „kutassa fel hollé­tüket.” Jordánia BEIRUT—AMMAN A palesztínai ellenállási szervezetek beiruti irodájá­nak közlése szerint a jordá- niai kormánycsapatok csü­törtökön délután Dzseras kö­zelében ismét tűz alá vették a palesztínaiak két mene­kült táborát, illetve támasz­pontjait A gerilla harcosok egyelő­re nem viszonozták a tüzet Az AFP hírügynökség je­lentése szerint pénteken haj­nalban a jordániai főváros diplomata negyede felől órá­kon keresztül erősebb, majd később szórványos lövöldö­zés hallatszott; Hatodik napja tart Nagy- Britannia és Észak-írország egész területén az erőművek dolgozóinak túlóra tilalma és munkalassító bérsztrájkja, aminek következtében na­ponta többször két-három órás áramszünet sújtja az ország minden fogyasztóját. Ha éppen nincs áramszünet, a hálózati feszültség 6 szá­zalékkal (körülbelül 14 volt­tal) alacsonyabb a normá­lisnál. Az áramszüneteket pénteken már megközelítő pontossággal előre bejelen­tették a rádió és a sajtó köz­li, hogy mikor melyik kerü­let marad sötétben. Az áram­szünet miatt már ötvensze­res áron sem lehet gyertyát kapni- Gyertyafénynél fo­gyasztotta el reggeli teáját a királynő, félhomályban tar­tották az alsóház üléseit, sok tűzesetet okoztak az őri­zetlenül hagyott, felborult gyertyák, az áramszünt ide­jén bekapcsolt és elfelejtett vasalók, hőpámák, hősugár­zók. Minden fellelhető moto­ros generátort üzembe he­lyeztek, hogy a kórházakban folytatni tudják a műtéteket, s főleg, hogy a vastüdők és művesék ne mondják fel a szolgálatot a kritikus pilla­natban. Észak-írországban a bel­fasti kormány majdnem minden ipari üzemnek meg­tiltotta a villamos energia használatát, s ennek követ­keztében körülbelül kétszáz­ezer munkást küldtek haza a gyárakból: a termeléski­esés okozta napi kár becslé­sek szerint 3 millió font. A sztrájk súlyosan megne­hezíti a rádió, a televízió és a sajtó munkáját. Az MTI londoni irodájában például csütörtökön nyolc órán át nem volt áram- A közúti for­galmi jelzőlámpák mindun­talan felmondják a szolgála­tot, lépten-nyomon „dugók” keletkeznek, a csúcsforgalom a szokottnál is zűrzavarosab­bá vált. Sokszáz ember re­ked egy-két órára a liftek­ben, amikor a felvonók két emelet között megálltak. Minden előzetes bejelentés nélkül gyakran megállnak a nyílt pályán a villamos von- tatású vonatok, a londoni metro szerelvényei és moz­gólépcsői, kikapcsolnak az ön­működő forgalomirányító be­rendezések és váltók­Pénteken sikerült előzetes megbeszélésre összehozni a munkáltatók és a szakszerve­zetek megbízottait, de nincs sok remény arra, hogy sike­rül kompromisszumos meg­oldást találni a munkáltatók csekély béremelési ajánlata és a dolgozók követelése között Letörték a vasutas-sztrájkot Holdkráteren haladt át a holdjáró A központ parancsára csü­törtökön mozgásba lendült a „Lunohod—1” szovjet hold­járó készülék. Az első „munkanap”-on a „Lunohod—1” kikerült abból a 200 méter átmérőjű óriás kráterből, amelyben a „Lu­na—17” önműködő állomás annakidején 'eszallt. A no­vember 17-től 22-ig eltelt első 125 óra alatt a szovjet holdjáró mindössze 150 mé­terrel távolodott el leszállá­sának színhelyétől és a lan- kás lejtőn felkapaszkodott a síkságra. Pontosan kiszámították az első nap mintegy két órán át tartó befejező műveletét: A „Lunohod—1” keleti irá­nyú fordulatát. A gondosan beosztott mozdulatok és for­dulatok segítségével az Esők tengere felé fordították a ké­szüléket, hogy az majd szem­bekapja a Napot. A holdjáró fedélzetén kü­lönleges adókészülékek van­nak, amelyek érzékenyen reagálnak a Nap fényére és melegére, ezek a holdjáró rádióösszeköttetését irányít­ják. Az egész hold-éjszakán a tudósok más összeköttetési csatornákon keresztül sze­reztek értesüléseket a hold­járóról. A holdjáróra sajátságos „atomkályhát”, izotópos hő­forrást állítottak be. A rá­dióaktív izotópok gondos­kodnak a hermetikusan el­zárt holdjáró állandó fűtésé­ről. Az egész hold-éjszakán át állandóan 750—760 milli­méteren állt a légnyomás­mérő higanyoszlopa és a hő­mérséklet körülbelül plusz 15 fok volt. A „Lunohod—1” megalko­tói úgy döntöttek: kipróbál­ják az automatikus „ébresz­tés” rendszerét. A kísérlet teljes sikerrel járt. Az adók pontosan reagáltak a nap­keltére. Az összeköttetés felvételét december 9-én 17 óra 5 percre irányozták elő, — moszkvai idő szerint. A ko­rábbi „szeánszokhoz” hason­lóan, ez is azzal kezdődött, hogy a holdjáró adói részle­tes adatokat sugároztak a készülék különböző rendsze­reiről. Egy óra leforgása alatt a központ telemetriku- sai jelentést adhattak a „Lu­nohod—1” készülékeinek, — gépcsoportjainak és beren­dezéseinek állapotáról. A legfontosabb művelet a napelem szabaddá tétele volt. A holdjáró ugyanis a mun­kájához és mozgásához szük­séges energiát a napfényből nyeri. Az elindulás pillanata de­cember 10-én alkonyaikor érkezett eL A „Lunohod—1” vezetői csaknem egy órán át gondosan ellenőrizték a holdjáró valamennyi rend­szerét, majd Nyikolaj Mihaj- lovics, aki november 17-én a holdjáró leszállásátirányí­totta, kiadta a parancsot: „Egyes szám előre!”. Mint a TASZSZ tudósító­ja a kozmikus távközlési központból jelentette, a Lu­nohod—1-el csütörtökön dél­után, moszkvai idő szerint 16 órakor kezdett és 9 órán át tartott rádiókapcsolat ide­jén a holdkocsi 244 métert tett meg. Ütja során külön­böző manővereket végzett, természeti akdályokat került meg. Közben egy 16 méter átmérőjű és körülbelül két méter mélységű kráter elé került. A Lunohod lebocsát- kozott a kráterbe, majd a másik, meredek oldalon fel­kapaszkodott és így jutott ki a további útszakaszra, — amely már sík terület volt. INDENFELÖ VARSÓ December 14-re Varsóba összehívták a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottságának bővített teljes ülését. A plénum napirend­jén az ország gazdasági hely­zete és a jövő évi népgazda­sági terv kulcskérdései sze­repelnek. LONDON A több mint másfélmillió tagot számláló szállítómun­kás- és segédmunkásszövet­ség végrehajtó bizottsága nyi­latkozatban követelte, hogy a kormány népszavazás útján kérje ki a brit nép vélemé­nyét Anglia közös piaci tag­ságának tervéről. Mint már jelentettük, az angol kormány határozottan elutasítja a népszavazás gon­dolatát, mégpedig kizálólag azzal az indokolással, hogy „a népszavazás, mint mód­szer nem tartozik az angol hagyományok közé”. Ezzel az állásponttal egyelőre a munkáspárti ellenzék vezé­re, Wilson is egyetért. CANBERRA William McMahon ausztrá­liai külügyminiszter közölte, hogy kormánya a Phnom Penh-i kormányzat kérésére 7 800 géppisztolyt és lőszert szállít annak. A fegyverszál­lítmány első része — 3000 géppisztoly — csütörtökön már megérkezett a kambod­zsai fővárosba. PÁRIZS A 17 nyugat-európai or­szágot tömörítő Európa Ta­nács Párizsban ülésező mi­niszteri bizottsága, amelyben a tagországok külügyminisz­terei foglalnak helyet, egy­hangúlag elítélt minden olyan cselekedetet, amely a diplo­máciai és konzuli testületek tagjainak élete, vagy szemé­lyes biztonsága ellen irányul. A miniszteri bizottság fel­szólította a tagországok kor­mányait, tanulmányozzák a diplomaták védelméhez szük­séges biztonsági intézkedése­ket, vizsgálják meg, törvé­nyeik milyen lehetőséget biz­tosítanak a merénylők szi­gorú felelősségrevonása, vé­gül a kormányok törekedje­nek szoros együttműködésre a diplomáciai missziók tag­jai személyi sérthetetlenségé­nek biztosítására. A miniszteri bizottság na­pirendjén szerepel az európai gazdasági integrációval, vala­mint a kelet-nvugati kapcso­latokkal összefüggő kérdés­komplexumok megtárgyalá­sa is. NEW YORK New York állam fellebbvi- teli bírósága csütörtökön el­halasztotta Angela Davis ki­adatását Kalifornia állam bíróságának. Angela Davist mindaddig nem adiák ki, míg a teljes. 5 tagú bíróság nem hallgatja meg a kommunista tanárnő fellebbezésének alá­támasztására felhozott érve­ket. Mint ismeretes. Angela Davist Kaliforniában gvil- kossáeban való bűnrészesség­gel vádolják. BERN Csen Csö-Fang, a Kínai Népköztársaság űj svájci nagykövete pénteken megér­kezett állomáshelyére. 1966 óta a KNK-nak nem volt nagykövete Bernben! 'i a Dóján tábornok washingtoni küldetése Dajan tábornok eheti wa­shingtoni útja ismét az ame­rikai—izraeli viszonyra irá­nyította a közfigyelmet. An­nák is elsősorban katonai vo­natkozásaira, amit a Fehér Ház izraeli vendégének mind tábornoki, mind hadügymi- niszteri rangja egyformán in­dokol. Leginkább azért még­sem ez az érdeklődés főoka, hanem az a tény, hogy már hetek óta bejelentették Tel- Avivban: a tábornokminisz­ter Izrael feltételeit viszi ma­gával a tarsolyában. Köze­lebbről azokat a feltételeket, amelyeket az Egyesült Álla­mok iránt támaszt az izraeli szövetséges, mielőtt egyáltalán fontolóra venné, hogy vissza­térjen-e a közel-keleti rende­zést célzó Jarring vezette tár­gyalásokhoz. Miután azonban az Egyesült Államok és Izrael köztudomásúan nem azonos súlycsoporthoz tartozik a ha­talmak arénájában, alapos a gyanú, hogy a Tel-Aviv és Washington közötti látványos kötélhúzás — voltaképpen előre lejátszott parti. Az Egyesült Államok a Közel-Keleten egyértelműen elkötelezte magát Izrael kato­nai támogatása mellett, amit a fokozódó ütemű fegyver- szállítások ténye újólag iga­zol. November végén — alig néhány héttel az ENSZ köz­gyűlés közel-keleti határoza­tát követően — vált ismere­tessé, hogy Nixon elnök egy- milliárd dolláros külföldi ka­tonai segélyprogram terveze­téből 500 millió dollárt Izrael­nek szán: tehát az egész összeg felét. Ebből Izrael — egye­bek között — 18 Phantom va­dászbombázót, 6 felderítő Phantom-gépet, 180 ultramo­dern harckocsit, Shrike típu­sú levegő-föld rakétákat és cadarzavaró berendezéseket kap az Egyesült Államoktól. A szállítmányok természeté­nek megítéléséhez nem árt tudni, hogy a Phantom nagy hatótávolságú szuperszónikus bombázógép, amely így al­kalmas arra, hogy a tűzszü- neti vonaltól nagy távolságra bombáival és fedélzeti fegy­vereivel támadja az arab or­szágok möggöttes területeit. Az amerikai fegyverszállítá­sok közvetlen haditechnikai rendeltetése azonban önma­gában még nem minden, te­kintve, hogy Izrael, kifejezet­ten az erőszakkal meghódí­tott arab területek megtartá­sára kívánja feltölteni az ar­zenálját. Mindez meglehető­sen különös fényben tünteti fel az Egyesült Államokat, amely egyfelől 1967-ben ma­ga is megszavazta a Bizton­sági Tanács emlékezetes kö­zel-keleti határozatát, másfe­lől azonban politikájával és gyakorlatával támogatja Iz­raelt e határozat immár há­roméves szabotálásában. Nem kell azonban időben ilyen messzire visszanyúlni: elegendő, ha csupán arra em­lékeztetünk, hogy ama bizo­nyos Rogers-tervet, amelynek nyomán Jarring és az érintett közel-keleti felek eszmecse­réi egyáltalán megindultak, az Egyesült Államok terjesz­tette elő. Most viszont azt ta­pasztaljuk, hogy — bár idő­közben a tűzszünetet újabb három hónappal meghosszab­bították — a Jarring-tárgya- lások felújításának még min­dig se híre, se hamva, mert az izraeli kormány hónapok óta nem tud — vagy nem akar? — dönteni, hogy visz- szaüljön-e ahhoz a tárgyaló- asztalhoz, amelynél megbí­zottja összesen egy alkalom­mal folytatott eszmecserét az ENSZ közvetítőjével. Mi több, az izraeli kabinet legutóbbi ülése a kérdéssel már nem is foglalkozott, Dajan eheti wa­shingtoni útjában találva meg a kényelmes ürügyet a továb­bi halasztáshoz. Ennek a halogató taktiká­nak két célja lehet: egyrészt az amerikai fegyverszállítá­sok révén tovább keményíte­ni az izraeli tárgyalási pozí­ciókat, másrészt az érdemi tárgyalások megkezd ésének elodázásával „beérlelni”, majd lehetőleg „konzerválni” azt a kész helyzetet, amit az arab területek izraeli meg­szállása e pillanatban jelent. Ismeretes, hogy az izraeli és az amerikai diplomácia a tűz­szünet állandósításának gon­dolatával foglalkozik: a fegy­vernyugvás eddigi hónapjai­nak tapasztalataiból ítélve nem éppen a politikai rende­zés érdekében, hanem inkább — ahelyett. Nem lehetetlen, persze, hogy Izrael végül mégis csat­lakozik a Jarring-tárgyalá- sokhoz, hiszen az ENSZ-köz- gyűlés novemberi határozata is az amerikai—izraeli pozí­ciók fokozódó elszigetelődését mutatta, s ilyen körülmények között a Nixon-kormány ne­hezen szánhatja el magát olyan ígéretre, hogy Tel Aviv obstrukciójának folyta­tódása esetén a Biztonsági Tanácsban az Egyesült Álla­mok vétójával fogja tartani a hátát Izrael magatartásáért. Ennyiben — de csakis eny- nyiben — Dajan washingtoni útja valóban része lehet a Jarring-misszió felújításával kapcsolatos izraeli előkészü­leteknek. Mindenesetre feltű­nő, hogy Dajan látogatását Golda Meir és Nixon üzenet- váltása előzte meg, s bár Ni­xon üzenete már megérkezett az izraeli fővárosba — a Jarring-misszió felújításának akár a bejelentése is még mindig várat magára. Ez ar­ra enged következtetni, hogy Dajan tarsolyában az eddigi washingtoni katonai és gaz­dasági kötelezettségvállaláso­kon kívül olyan követelések vannak, amelyek teljesítése újabb adukat juttatna Izrael kezébe a Jarringgal esetleg folytatódó tárgyalásokon. Minthogy azonban az izraeli kabinet Nixontól már amúgy- is megkapta az ominózus „katonai egyensúly” fenn­tartásának ígéretét, valamint azt a kötelezettségvállalást, hogy Washington nem fog beavatkozni a Jarring-tárgya- lásokba, vagyis magyarán nem fogja sürgetni, vagy „rossz békébe” belehajszolni Izraelt, őszintén szólva nehéz elképzelni, hogy mit kérhet Dajan tábornok az Egyesült Államoktól — még? (sp) SZERSZÁM ÉS GÉPELEMGYARAK KECSEKEMETI GYÁREGYSÉGE 1971. április 1-től kezdődően foszfátozásra bérmunkát vállal megállapodásos áron. Az igényeket: Szerszám és Gépelemgyárak Gépelem­gyára KECSEKEMÉTI GYÁREGYSÉGE TERMELÉSI OSZTÁLY KECSKEMÉT, SZEGEDI ÜT 49. címre kérjük el­juttatni Az országos vasutassztrájk nem egészen 24 óra eltelté­vel véget ért. A sztrájkot a kormányzat azzal törte le, hogy először rendkívüli tör­vényt hagyatott jóvá a kong­resszussal, amely március elsejéig „átmenetileg” jog­ellenesnek minősíti a mun­kabeszüntetést, így hagyván fellélegzési időt a munkálta­tóknak. Ezután csütörtökön John H. Pratt, a szövetségi kerü­leti bíró, a fenti törvényja­vaslatra való hivatkozással éjfélig — magyar idő szerint reggel 6.00 óráig — ultimá­tumot adott a legnagyobb ér­dekelt szakszervezetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom