Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-31 / 305. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. december SL Tízezer kilométer (3) Á Montparnesse utcái Lenin, Krupszkaja és'édesanyja 1908 decemberében érkeztek meg Párizsba, az OSZDMP V. konferenciájára. Néhány napig a XIII. kerületi Hotel des Gobelins-ben szálltak meg, a Boulevard Saint Marcel-on. Lenin M. Oulianoff néven jelentkezett be a szállodába. Nem sokkal később a XIV. kerületi, aprócska Beaunier utcában béreltek lakást, ahol egy fél évig laktak, majd átköltöztek a «Marie- Rose 4. szám alatti házba, amelyet a Francia Kommunista Párt emléktáblával jelölt meg. Csendes, szolid munkásnegyed, de előkelő helyet foglal el Franciaország legújabbkori történetében. Utcánként van egy-egy emléktábla, amely az ellenállás egy-egy mozzanatának, vagy kiemelkedő személyiségének állít emléket. Az utca torkolatában működött például a kommunisták irányította antifasiszta földalatti mozgalom egyik nyomdája. Lenin franciaországi politikai tevékenységét, tudományos munkásságát már kellő alapossággal feltárják a kutatók, de mindennapjainak apróbb eseményei még jórészt ismeretlenek, a kútfők sok esetben ellentmondásosak. Érthető ez, hiszen az emigráns bolsevik kolónia működését nem nézte jó szemmel a francia rendőrség, Lenint a cári titkos- rendőrség is állandóan figyelte. Vlagyimir Iljicsnek tehát a konspiráció szabályai szerint kellett élnie. Egyes időszakokról Krupszkaja is csak annyit tud, hogy „.. .keveset volt otthon, legtöbb- nyire valamelyik kávéházban találkozott elvtársaival”. Bolsevik nyomda a rue d’Orléans-on. Ebben a nyomdában készítették a Szoeial- Demokrat és a Proletarij című lapokat. Sajnos a nyomdát már lebontották, monstre építkezés van a helyén. Csapkod a hideg eső. Nézem az algíri, marokkói építőmunkásokat. „Benszülöt- tet” egyet se látok az építkezésen, csak vendégmunkásokat. Űj rafinációja a francia nagytőkének: ha már ■ otthonukban nem zsákmányolhatja ki kedvére a tengeren túli olcsó munkaerőt, elhozza őket a párizsi és más nagyvárosi építkezésekhez, elvégezteti velük mindazt, amit a francia munkás ugyanannyi bérért nem hajlandó megcsinálni. Gépiesen, kuliszorgalommal dolgoznak. Tudja-e valamelyikük, hogy a régi téglafalak között Lenin hajolt cikkei korrektúrái fölé? Nem tudok szabadulni attól a képtől, amelyet Bajomi Lázár Endre ír le nagyszerű Montparnasse könyvében. Lenint egészen eddig a nyomdáig kísérte az egyik cári besúgó. Zuhogott az eső, a spicli a járdán topogott. Lenin bent a nyomdában nevetve mesélte elvtársainak, hogy megáztatja egy kicsit az „emberét”, — még marad egy órahosszáig... Mont sour is park, szintén a Montparnasse-on. Lenin kedvenc sétahelye volt. Neki támasztotta biciklijét egy fának, sétált, vitatkozott, vagy sakkozott a sétány padjain. A Thorez Intézet munkatársától, a kedves Mme T.-től kaptam egy korabeli fényképet a Montsouris-i parkról. Földig érő szoknyás hölgyek etetik rajta a tó hattyúit. A mai kép szinte egy az egyhez ugyanez: a maxi divatja visszahozta a századforduló Párizsának jellegzetes képét. Kedves epizód Leninről, a Montsouris parkról. Lu- nacsarszkij babakocsiban sétáltatta gyerekét a platánfák alatt. (Lenin ekkor még vitában állt Lunacsarszkijjal, de mindvégig tisztelte a későbbi művelődésügyi népbiztost.) A nagy irodalombarát ekkor is olvasott, *a babakocsi olyan volt, mint egy mozgó könyvtár. A sok újság, brossára szinte eltemette a gyereket. Egyszer, amikor a szórakozott tudós a megszokottnál is több könyvet rakott be a gyerekkocsiba, Lenin rákiáltott: „Vigyázzon, hiszen megfullad a gyerek”. Híres kávéhásah a Montparnasse-on. Csak _ néhányat emítünk közülük, hiszen a Café du Dome-ról, vagy a régi Rotonde-ról kul- túrhistóriát lehetne írni. Vita téma Párizsban, hogy melyik kávéház volt Lenin törzshelye. Ügy hiszem, a vita egy kicsit legendát kereső, hiszen Lenin a konspiráció szabályai szerint mindig más és más kávéházakban találkozott elvtársaival. Néhány francia kutató szerint Lenin törzsheiye a világhírű Cafe du Dome volt, a Montparnasse körút 108. szám alatt. Az emlékezések szerint sűrűn a Dome sarokasztalánál beszélgetett az emigránsokkal. Hihető ez is, hiszen ezekben az években a. Dome már a művészvilág egyik központja volt. Más francia források azt állítják, hogy Lenin a Montparnasse körút és az Obser- vatoire sugárút sarkán lévő, Closerie des Lilas kávéházba járt rendszeresen. Erről ír Kazakevics is az Inosztran- naja Lityeratúrában. Még mások úgy emlékez- )• nek, hogy Lenin az azóta ; már lebontott Rotonde-ban ! vendégeskedett, itt írta cik- j keit. Kétségtelen, hogy ' Trockij és Lunacsarszkij rendszeresen odajártak, az utóbbinak Chagall barátja is volt. Az bizonyos, hogy Lenin mozgalmas társasági életének középpontjában mindig az eszme győzelemre juttatásának gondolata volt, a világ forradalmi erőinek vezetőivel találkozott ilyenkor. Feljegyezték, hogy sokat járt a Cafe Caput-ba a rue Marine és a rue d’Alesia útkereszteződéséhez. Ez bizonyos, mert a Proletarij itt tartotta szerkesztő bizottsági üléseit. Az is tény, hogy a rue d’Orléans-on lévő Aux Manilleurs nevű kávéházba sakkozni járt. Egyszer itt különben majdhogy ökölharcra került sor a vjerjodisták- kal. Sajnos, már ez a café sincs meg, acél-üveg hatalmas ház van a helyén. Az utcai oldalfalán egy félig letakart felirat: „Lenin itt járt, Lenin a miénk”. A jubileumi évfordulón írták fel Montrouge (Párizs elővárosa) kommunista fiataljai. Lenin párizsi napjairól szólva kikerülhetetlen a a nagy szovjet költő, Majakovszkij emlékezete. Többször járt a Fény Városában,- igazán 5 is a Montparnasse- on érezte jól magát. Barátság fűzte a világhírű művésznegyed még híresebb nagyságaihoz, Picassohoz, Cocteauhoz és másokhoz, „Elzá”-hoz (Elsa Triolet), Aragonhoz és Duhamelhoz. Párizshoz, Franciaországhoz kapcsolódik leghíresebb költeménye Vers a szovjet útlevélről, amelyet az 1929-es útja alkalmából írt. Ő is, mint annyi más világnagyság, megénekelte a Montparnasse varázsát. Tiszai Lajos (Következik: Az üvegtorony árnyéka) Jolka óriások Sajátos szilveszteri—újévi dekorációt kapott a szovjet főváros: a fákon, a karcsú neonlámpaoszlopokon óriási stilizált hókristályok függnek. A város sok pontján villanyfüzérekből formált karácsonyfák, jobbanmondva újesztendei „jolkak” láthatók. Az igazi fenyőfák száma több mint 700 ezer: alattuk ünnepük a moszkvaiak az új esztendőt. . A „joljta-óriá- sokat” a Szakszervezetek Székházának oszlopcsarnokában és a Kremlben állították fel. Alattuk ezüstszakál- lú télapó — Alekszandr Hvilja népművész — mond meséket és osztogat ajándékot a moszkvai gyerekeknek. A moszkvai gyerekek, nagy szenzációja a kamcsatkai télapó. Az Acsaj-Vajam községből érkezett Ivan Gyelangya — civilben híres prémvadász — kutyaszánján utaztatja a moszkvai gyerekeket. Erőteljesen készülnek a szilveszterre a jeges fürdőt szerető moszkvai „rozmárok” is. Szilveszter éjszakáján a Moszkva folyó jégpáncéljában vágott lékeknél impozáns „víziparádét” fognak rendezni. Köz'ekedési találmány a téli olimpiai játékokra Azok, akiknek szerencséjük lesz eljutni a Japánban megrendezésre kerülő 1972. évi téli olimpiai játékokra, új közlekedési eszközzel utazhatnak Sapporoból a környékbeli városkákba. A tokiói Kavasaki cég még nem adott nevet az új közlekedési eszköznek. Igaz, nem is könnyű elkeresztelni. A közlekedési eszköz lényegében egy egysínű úton haladó kabin, egyszerre metró- szerelvény . és autóbusz. A vonat központján sín húzódik végig, ezen gördülnek a kerekek. A kerekek az egysínű útakon használt vasúti kocsik kerekeihez hasonlóak. E kerekeken kívül az újfajta vonatnak más kerekei is vannak, olyanok, mint az autóbuszoknak — pneumatikus gumikerekek. Ezek speciálisan erre a célra készített betonúton futnak. Az új konstrukciónak az a célja, hogy maximális kényelmet biztosítson az utasoknak. Az új vonat kiküszöböli a rázást,' a zökkenést, az egysínű vasút legfőbb kényelmetlenségeit am turnét A Szovjetunióban rekord gyapottermésre számítanak Az idén valószínűleg rekordtermést takarítanak be gyapotból a Szovjetunióban. A legújabb becslések szerint a tavalyi 5.71 millió tonnával szemben az idén a gyapottermés eléri a 6.3—-6.4 millió tonnát. A gyapotmag- termés előreláthatóan 3.84 millió tonna lesz. Növekszik a szocialista szektor állatállománya Romániában Az 1970. évi romániai állatszámlálás adatai szerint a szocialista szektorban az állatállomány növekedést mutat. Különösen nagymérvű volt a szarvasmarha-állomány növekedése a termelő- szövetkezetekben. A többi szocialista országtól eltérően Romániában a juhállomány is növekszik. Sertéshús-túltermelés Ausztriában Az elkövetkező hónapokban sertéshús-túltermelésre lehet számítani Ausztriában. Ezért az osztrák földművelésügyi minisztérium rendeleté felfüggesztette a sertés- tenyésztés további növelését, ugyanakkor leszállította a vágósúlyt. Az ausztriai sertéshús-termelés már ez év első felében nagyobb volt, mint amennyi a hazai szükségletek kielégítéséhez szükséges. Az első félévben a vágások 4.8 százalékkal, júniusban pedig 10.6 százalékkal haladták meg a múlt évi átlagot, ugyanakkor az egy főre jutó sertéshús-fogyasztás terén is rekord született: 38.01 kilogramm. Állattenyésztés az ír Köztársaságban Írország közismerten rendkívül fejlett állattenyésztése sem képes megbirkózni a nehézségekkel, amelyek Nyu- gat-Európa legtöbb országában gátolják a marhahústermelés jelentősebb növelését. 1969-ben fiz előző évhez képest 4 százalékkal keve- seb vágómarhát és borjút értékesítettek a termelők. A vágómarhahizlalás, — illetve marhahústermelés visszaesése súlyos gondot okoz, mert ez az ágazat szolgáltatja az agrárexportból származó beBaromfivész Angliában Több mint kétmillió baromfi esett áldozatul annak a járványnak, amely kilenc angol megyén söpört végig, közölte a földművelésügyi minisztérium. A járvány kitörése óta Essex megyében 442 esetben állapították meg a kórt. James Prior földművelés- ügyi miniszter elvetette azt a javaslatot, hogy a járvány elterjedésének megakadályozása érdekében vezessék be a kötelező, térítéses vágást. Ez a bejelentés azután kevételek 53 százalékát. További 24 százalék a tejtermékekből ered, 11 százalék pedig az élősertés és sertéshús kiviteléből. 1969-ben a vágómarha termelésben bekövetkezett csökkenést a külkereskedelemben még sikerült ellensúlyozni azáltal, hogy jelentősen növekedett a kivitel élősertésből és sertéshúsból. De az agrárkivitelben a jövőben is a legfontosabb szerepet a vágómarha és marhahús fogja betölteni. és az Országos Farmer Szövetség képviselőivel. Arra hivatkoztak, hogy az említett politika a múltban már egyszer kudarcot vallott és hogy összütközésbe kerülne az oltásos védekezéssel. A Kötelező oltás bevezetése, vagyis 1964 óta a járványok száma kétezerről 40-re csökkent (1969). Az idén a baromfitenyésztők felhagytak ezzel a programmal, így júliusban a 94 millió darabot számláló baromfiállománynak csupán a fele részesült oltásban. Ez a körülrült nyilvánosságra, hogy a mény az egész baromfitenyé- miniszter tanácskozott a Brit szetet sebezhetővé teszi a Baromfitenyésztő Szövetség jelenlegi járvány idején I cu egész délután feltűnően csendes volt. Az anyjának kurtán felel- getett, a fejét fájlalta, de nem vett be semmit, le se feküdt. Pedig máskor, amikor első műszakos, mindig le szokott dőlni délután. Most nem. Csak jött-ment. Ha leült is, nem tudott nyugodtan maradni, ha meg hozzáfogott valamihez, mindjárt abba is hagyta. Az anyja nem is abajgat- ta. Ha fáj a feje, hát fáj. Húszévesen a fejfájás csak spanyolfal, ami mögé el lehet bújni. Hát csak bújjon. Ha meg valami baja van, majd csak kiböki. Ügy tett, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, pedig látta, hogy az apja is csak kerülgeti a lányt, rá-rá sandít, látszik rajta, mindjárt ráförmed: hát neked mef mi bajod’? Ajaj. hányszor hallotta ő ezt már a húsz egynéhány év alatt, amikor apró kis bánataival bezárkózva szótlankodott. Pedig ez a világ leghülyébb kérdése, mert erre a legjobb esetben is csak azt lehet felelni: semmi. Gyorsan intézkedett. — Papa, eredj a pincébe, csináld meg a helyet a szénnek. már mióta mondogatom. Idehozzák a nyakunkra a tüzelőt, a helyén meg ott van a tavalyi kosz. Lesül a képemről a bőr. — Megy a szakramentom! Utálom a pincét, majd megcsinálja Sanyi, ha megjön. —• Utálod, utálod! Bezzeg azt a másik pincét nem utálod, a fene essen beléd! — Talán ezt is megszeretném, ha lenne benne vala-- mi. — Hát majd lesz, mire végzel, te utálatos — mo- solyodott el az asszony és fejlett diplomáciai érzékkel elhelyezett egy húszast a konyhakredenc sarkára. Jócskán besötétedett már, de Icu semmi jelét sem mutatta, hogy el készülne hazulról. Máskor ilyenkor már csorgatta a vizet a fürdőszobában, nyitogatta a ruhásszekrény ajtaját, válogatott a bizsui között és százszor is a lelkűkre kötötte, figyeljenek, ha csenget a Latyak és azonnal kopogjanak rá a fürdőben. — Latyak, Latyak — bé- kétlenkedett ilyenkor a mama — az isten se látott ’ilyet, hogy egy felnőtt férfit latyakozzanak, mint egy putribeli cigánygyereket, amikor van tisztességes neve és milyen szép, az embernek az a daliás király jut eszébe «— hiába is röhögsz — igenis az — amikor azt mondják: László. Icu ilyenkor nevetett, duruzsolt, dorombolt, és egyre azt hajtogatta, nem tudod te, mama, milyen szép az, hogy Latyak és hogy menynyivel több, mint a László. Meg aztán homályos célzásokat tett arra, hogy van olyan eset, amikor Latyak nem Latyak, hanem Bihari László és ennek a KISZ lakásépítés az oka. A mama egészséges idegrendszere egészséges idegrendszerében ilyenkor melegséges áramlatok keltek útnak és nagy, reménykedő sóhajokat fakasztottak. De ma semmi. Az öreg régen feljött a pincéből, meg is tisztálkodott. sőt a liternek a felén is jócskán túl jár már — majd ügyelni kell a latorra, mert lám már szóba elegyedett a macskával, — ha van a fejében, mindig azzal vitatkozik — de Icu nem mozdul. — Ajaj, te rejtelmes isten — fohászkodott bele a mama a szemetesládába kinn a konyhában — csak nincs valami baj? Ez a büdös kölyök is jöhetne már, jiátha az tud valamit. — Sanyi és Icu között két év a korkülönbség, remekül értik egymást. A fiúnak olyan a humora mint a tüsszentőpor, a suliban is Tüsszencs- nek hívják. — De a Latyaknak is itt kellene már lenni — emelte fel a hanyatt fektetett öreg vekkert és önkéntelenül is az előszoba felé fülelt. Szinte szomjazta az ismerős csengetést. Mert Icu szerint senki se tud úgy csengetni, mint Latvak. Néha valósággal énekel a csengő a keze alatt, máskor humorizál, mint Amstrong a trombitájával, de úgy is van, hogy riadót dobol. Ilyenkor rohanni kell. Be se jön, csak be- csókolomoz az ajtóból, el- markolja Icu csuklóját . és már viharoznak is lefelé a lépcsőn. Mire kinyitná a száját, hogy aztán ne maradjatok soká, már a kapu dörren. — Hogy ezek mind’g rohannak •— morog a papa. — Csak hadd menjenek, fiatalok — mondja a mama. —■ Ez az egyetlen módja, hogy megúnják egymást — vigyorog Sanyi. És csendes lesz a ház. Felberreg a csengő. Icu nem mozdul. Ez nem Latyak csengetése. — Icu, csengettek! Icu megy. Sanyi áll az ajtóban. — Mért csöngetsz, te idióta? — Mindjárt te is csörögsz. — Mi ütött beléd? — Akarsz majmot látni? A mama betuszkolja a fiút a konyhába, a papa is kicsoszog. igyekszik érdeklődő arcot vágni. Icu rosszat sejt, sápadt. — Mi van a majommal? — Latyak itt piál a presz- szóban. Irtó zónás. Valami csajjal van. Icu sarkon fordul, beszé- deleg a szobába, , , .j — Talán te vagy zónás, Laci sose ivott! — De most ugyancsak! Ügy néz ki, leüt öblíti. Ha ezt nem teszi hozzá, talán másképp fordulnak az események. Ettől a mondattól a mama felforrt. — Icu, azonnal mondd meg, mi történt! — Mi történt volna, ösz- szemartunk és kész, vége. — Miért? — Csak Nem mindegy?-* Ezért nem jött fel a La... a Laci? — Ezért. — És többet nem is jön? — Nem. Ne is jöjjön. És már el is törött a mécses. — Na majd én hozom, öltözz! A tárva-nyitva hagvott ajtón magasra tartott farokkal besétafikált a macska, odatöri eszkedett a papa nadrágjához. — Hehe — kuncogott a derék atya — ha a mama azt mondja, hogy hozom, akkor hozza is, erre mérget vehetsz. Kitöltötte maradék borát, belemerengett a fényes nedvbe és mélvséees bánattal nézett a macskára: — Ha nem tudnád, engem is az ő mamája hozott ide. k-auL.:.; ■ .Várhelyi József CSALÁDI HAGYOMÁNY *
