Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-03 / 283. szám

1970. december S; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nemcsak a pénz számít Gépesítik a szarvasmarha tartást Agrár-, gépész- és építész­mérnökök tanácskoztak szer­dán a Technika Házában a szarvasmar ha-tartás gépesí­téséről. A negyedik ötéves tervben ugyanis 250 ezer te­hén és 220 ezer hízó férőhe­lyet építenek a gazdaságok­ban; az új létesítményeket lehetőség szerint mindenhol korszerű gépekkel akarják ellátni, mert így gazdaságo­sabb az állattartás. Dr. Sós Frigyes, az Agrár- tudományi Egyesület épület­gépesítési szakosztályának elnöke az MTI munkatársá­nak elmondotta: az elmúlt 15 évben 100—200 férőhelyes istállók épültek. Ezekben még nagy jelentősége volt a fizikai munkának, egyebek között például a takarmá­nyozásnál. A negyedik öt­éves tervben az eddiginél lé­nyegeseit korszerűbb szarvas­marhatartási létesítmények épülnek. A szakemberek 500—1000—2000 férőhelyes telepeket terveztek. Több igyekezettel és mielőbbi Régóta várt gyermekintézmények felépítését sürgetik az igények Szolnokon Kissé bizonytalan a vá­lasz: kinek mennyire van igaza azokban a vitákban, amelyek Szolnok két új la­kótelepén a kapcsolódó be­ruházások elhúzódása körül folynak. Egy iskola, két óvoda, két bölcsőde és egy orvosi rendelő felépítéséről van szó. Akiknek ezekre már régóta szükségük volna, érthetően türelmetlenek. A gyermekes családok is, meg a lakosságot képviselő ta­nács illetékesei is. Zsúfoltság és határidők A Mátyás király úti lakó­telepről a gyermekek a Be­loiannisz, a Bajcsy-Zsilinsz- ky és a Délibáb úti iskolába járnak. Különösen a Beloi­annisz úton oly nagy a zsú­foltság — 40—42 fős osztály­létszámok vannak, — hogy az már nemcsak pedagógia- lag, hanem egészségileg is rossz. A városi tanács műve­lődésügyi osztályán a me­gyei építőipart okolják azért, hogy a Mátyás király Egymillió 115 ezer gyerek — 5480 általános iskolában Az idei oktatási évben — a most elkészült statisztikai felmérés adatai szerint — az ország 5480 általános isko­lájában 1 millió 115 993 gyermek tanul, 62 ezerrel kevesebb a tavalyinál. Első osztályba az idén 139 ezren iratkoztak be, közülük 76 ezren (54,7 százalék) előző­leg óvodába jártak, 15 700-an pedig iskola előkészítő fog­lalkozáson vettek részt. Eb­ben az esztendőben 153 000 fiatal fejezi be általános is­kolai tanulmányait. A napközi otthonokban 210 125 tanulóról gondoskod­nak, csaknem 7000-rel több­ről, mint az előző tanévben. A felsőtagozatos tanqjók 94,7 százaléka részesül szak- rendszerű oktatásban. Az ál­talános iskolákban 62 589 di­ák tanul szakosított tanter­vű (tagozatos) osztályban, 12 százalékkal több, . mint a múlt tanévben. Huszonöt ez­ren járnak ének-zene, 23 700-an orosz, 3300-an számtan, 3600-an testnevelés tagozatos osztályba, a töb­biek pedig angolt, franciát, németet, illetve eszperantót tanulnak szakosíott tan terv alapián. Az idei oktatási év­ben egyébként 345 új szako­sított osztályt szerveztek, amelyek száma az általános iskolákban elérte a 2200-at. Intézkedések a csecsemőruházati ellátás javítására A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság a lakosság észrevételei alapján meg­vizsgálta a csecsemőruházati ellátás helyzetét, a termelés és forgalmazás problémáit. Abból kiindulva, hogy alapvető követelmény a za­vartalan és megfelelő ellátás biztosítása csecsemőruházati cikkekből a Könnyűipari Mi­nisztérium, a Belkereskedel­mi Minisztériummal együtt­működve a vizsgálat tapasz­talatai alapján több soron- kfvüli intézkedést tett. s ezekről a lakosságot tájékoz­tatják. Az év hátralévő részében a pólyagyártáshoz szükséges többletanyagot is biztosítják. Belső intézkedéssel rendezi az ipar az egyéb csecsemő­ruházati cikkek (kising, bé­biágynemű, rugdalózó stb.) termelését, illetve azok 1971. évi anyag-fedezetét. Az in­tézkedések eredményeként már ezév negyedik negyed­évében 15 százalékkal több pelenka kerül az üzletekbe, jövőre pedig a belkereske­delem teljes szükségletét ki­elégíti az ipar. úti 16. tantermes iskola még nem enyhít e gondokon. Mert még csak épülőfélben van... A szóban forgó valameny- nyi létesítmény felépítésére a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat hivatott. Ennek a tervosztályvezetője dokumentumot mutat: az is­kolát a szerződés szerint jö­vő év július 30-án kell át­adniuk. Az ugyanide ter­vezett száz személyes óvodát egy év múlva, november 30- án, a hatvan fős bölcsődét pedig még egy hónappal később, 1971. december Sí­én kell átadniuk rendelteté­sének. Ez utóbbival kap­csolatban megjegyzi: nem kapták meg a tanácstól ed­dig a bölcsőde építéséhez szükséges munkaterületet, s emiatt a befejezési határ­idő valószínűleg 1972-re hú­zódik át. Ne odázzák el A városi tanács tervosz­tályvezetője viszont úgy nyi­latkozott ,hogy másfél év óta az építők rendelkezésére áll a munkaterület a Mátyás király úti két gyermekin­tézmény esetében. Az ő vé­leménye az iskolát illetően sem egyezik az építőipari tervosztály vezetőével; sze­rinte ugyanis már az idén be kellett volna fejezni az is­kola építését. A két Zagyva parti gyer­mekintézmény beruházása tervezés szempontjából meg­oldott (a Mátyás király útia­ké szintén — mint a taná­csi osztályvezető hangsúlyoz­ta), a munkaterület biztosí­tása azonban még várat magára. Itt eddig csupán az orvosi rendelő munkaterüle­tét vették át az építők. Er­re viszont és az óvodára kivitelezési szerződést még nem kötöttek. Csupán a hat­van személyes bölcsőde jö­vő december 15-1 felépíté­sére vállalkoztak, de — a Mátyás király útihoz ha­sonlóan — ennek az átadá­sát is már csak 1972-re ígé­rik, a munkaterület hiánya miatt Az elodázás azonban a közjót károsítja. Munkaterületet a tanács­nak kell biztosítania e léte­sítményék építéséhez. A ta­nács lesz a gazdája, fenn­tartója is — kivétel nélkül — mindegyiküknek. A két tanácsi gazda közelebbről; az egészségügyi és a műve­lődésügyi osztály. Mindkettő­nek — úgymond — égető szüksége van mielőbb az említett gyermekintézmé­nyekre és az orvosi rendelő­re is. A két gazdának máris kellene Dr. Koncz József, városi főorvos, az egészségügyi osz­tály vezetője elmondta: Már ez év szeptemberétől szá­moltak az egyik új bölcsőde elkészültével, s fel is készül­tek minden tekintetben az üzemeltetésére. Ha ez a vá­rakozásuk teljesült volna, a jelenlegi 192 bölcsődei fel­vételi kérelem közül 60—70- et teljesíthetnének. Ez mind jogos kérelem, amelynek azonban helyhiány miatt nem tehetnek eleget. A mű­ködő bölcsődék kihasznált­sága mintegy másfélszerese a befogadó képességüknek — a zsúfoltság tehát már így is igen nagy. Főként a Ko­lozsvári és a Beloiannisz úti bölcsődében, amelyeket csak a két új lakótelepen épülő intézmény tehermentesíthet­ne valamelyest. — A közel­múltban indult új körzet­orvosi rendelések pedig a Zagyva parti rendelőépület elkészítését teszik nagyon, de nagyon sürgetővé. A Mátyás király úti iskola hiányának következményei­ről részben már szóltunk, Halmai Jánosnénak, a ta­nács művelődésügyi osztá­lyán adott tájékoztatása alapján. A 3—6 évesek kor­osztályával kapcsolatban el­mondta, hogy a város óvodái 120—130 százalékos kihasz­náltsággal működnek, ám ennek ellenére is 290 gyer­mek indokolt felvételét kényszerültek elutasítani szeptemberben — helyhiány miatt. Ha a két új lakótele­pi óvodát — amelyek saj­nos még csak tervrajzon lé­teznek — már működtethet­nék, akkor sem teljesíthet­tek volna valamennyi jogos felvételi kérelmet. Fokozza-e majd e tények ismerete az említett beru­házásoknál az építők igve- kezetét? M. I. Amennyit egy ember elbír Az öreg munkás megállt a gyárkapuban. Tempósan meg­tömte pipáját, rágyújtott, aagyokat pöfékelt. — Amikor eljöttem a gyár­ból, csak azért hagytam ott. A pénz miatt. A mostani munkahelyemen meg is ad­tak, amit ígértek. Egy forin- tal több lett az órabérem. Mégis bánom, már hónapok óta egyre jobban. A gyárban megszoktam a munka utáni kellemes perceket a fürdő­ben. Egyszer én is megkap­tam a szakiktól a magamét Forró gőzt „nyomtak” víz he­lyett a fejemre. Aztán ott az is jó volt, hogy ismertem mindenkit. Ott szabadultam. Itt még mindig nem ismerem jól az embereket. Nincs még egy közös vicc, ugratás sem... A fiatalemberrel műszak­váltáskor találkoztam. Ideges­gyors beszédére nagyon kel­lett figyelnem: — Amikor visszajött egy kis beszélgetésre a velem öt évig egy gépen dolgozó, hit­tem is, nem is a szavát. Azt mondta: az új helyén egy a fontos: reggel 7 előtt néhány perccel blokkolni az óránál- A pénz jó — munka meg, ahogy kedve van az ember­nek. Nem szakad bele az ina. — Itt volt két haragosom. Mit tudom, miért fújták fel magukat De néha megkese­rítették a napomat Felmond- tam. Most már elhiszem, amit a szaki mondott Itt tényleg csak a blokkolás fon­tos. Eszem is magamat Min­dig szerettem dolgozni. Nem mondanak nekem semmit itt, nem is várnak tán. Nem sze­detem a tétlenkedést. „ > Az esztergapad mellett a férfi haragudott Megkért, (várjam meg a tízórai szüne- #et Akkor elmondja, t — Pontosan tíz év után •hagytam ott a vállalatot képzelje csak el: minden év­iben köszöntötték eddig az öt *—tíz—tizenöt éves hűségese­ket Két éve már, hogy abba­hagyták. Egyszer megkérdez­nem a műhelybizottság titká­rát, mi van? Azt mondta, el­felejtkeztek róla, amikor a kollektívot csinálták. Hát, ak­kor meg minek írogatnak ar­ról, hogy törzsgárda megbe­csülés így, meg amúgy? Meg­dühödtem, felmondtam. Nem kapok én a mostani helye­men több pénzt —■ Azt sem mondhatom, hogy vala­mi csuda jó itt a dolgom. De már jönnek néha: hogy csi­nálnám ezt, vagy azt- Még egy tanulót is rám bíztak^. Az én életem az én elve­met kialakította. ÖröKre. Az emlék olyan mint a fény­képalbum. Előveszi az em­ber, nézegeti magát benne, derül is rajta. Ahogy az idő halad, az emlékkönyv úgy vastagodik. — Mindig eszembe jut egy-egy darab­ja, mikor... • • • Mikor a jubileumi emlék­érmet átadták most a tava­szon, Kovács István, a vá­rosi pártbizottság titkára köszöntött bennünket. Néz­tem, néztem. Egyszercsak ott látom mellette Tüdős Imrét. A kisöreg Tüdőst, nyugod­jon. 45 elején megállít egy­szer. Ö volt a kommunista párt első embere akkor Kar­cagon. — Te Laci gyerek — art mondja — apád kezében puska volt 19-ben. — Az volt Imre bátyám. — Na. most meg te fogd meg. Mink majd itthon in tézzük a többit. Eriggy gye­rek. Mentem, mentünk. Tizen­nyolcán Karcagiak az új ma­gyar hadseregbe* Március Korán reggel, a gyári úton találkoztunk. A szaki bicikli­jét tolta. A hátsó gumi lapos volt. Szívta a cigarettát, so­káig. —- Állandóan maceráit az asszony. Hogy mindenki kap családos beutalót, csak én nem. Mert málészájú vagyok, nem tudok szépen kérni. Min­den évben felmentem a szak- szervezethez. Vagy későn szóltam, vagy nagyon korán, de beutaló nekem soha nem jutott. Akkor elmentem oda, ahol a feleségem dolgozik. Kettőnek nagyobb az esélye, mint egynek. Bevált! A nyá­ron a Balatonnál töltöttük a szabadságot, a gyerekekkel együtt Nagyon jó volt. Meg is mondtam, régi igazgatóm­nak egy délután a vízparton. „Látja, ezért léptem ki a gyárból”. — Mert az igazgató ott üdült a családjával, ahol mi. Nem tetszett neki, lát­tam... A brigádvezető először »ká­romkodott Igaza volt: — Az utóbbi egy évben öt­ször történt meg. Hol anyag alkatrész nem érkezett ide­jében, hol a kontra minta ké­sett, hol meg nem volt elég megrendelés. Ilyenkor állt az egész műhely- Sokan azt mondták már: ebből elég! Dolgozni akarnak, nem a na­pot lopni. Gondolkozom én is. Menjek, maradjak? Nincs sok kedvem, ez igaz... • • • Szolnoki munkások véle­ményét, sok kis igazságát gyűjtöttem össze. A megye- székhelyen nem enyhül a munkásvándorlás. A Ganz Villamossági Művek telepén, s a Patyolatnál a munkások 40—60 százaléka mondott fel az idén. Kisebb arányban, de vándorolnak az emberek a gépjavítónál, a járműjavító­ban. A városi pártbizottság már megkérte a NEB illetékes szervét Jövőre — az év első felében — vizsgálja meg ala­posan a szolnoki munkás­vándorlás okait Mert egyszerű lenne elfo­gadni a gyárak vezetőinek véleményét Leginkább arra hivatkoznak, hogy a pénz miatt vándorolnak az embe­rek. Jobb fizetésért Igaz ez is, de nemcsak a pénz szá­mít Sok olyan dolog is, ami pénzzel, forintban nem mér­hető és nem fizethető. A munkahelyi közérzet, a mun­káskollektíva hangulata, a gondoskodás, a megbecsülés is fontos. Sokszor talán a pénznél is fontosabb. & J. 4-én 1945-ben, bevonultunk a debreceni pavilon lakta­nyába. Egyenruha? Amit ép­pen össze tudtak szedni. — Már Ausztriában táboroz­tunk, mert együtt vonultunk mindig a szovjet hadsereg­gel, mikor kapok vagy húsz levelet Akkor talált rám a posta. Felbontom a legutol­sót. Anyám írta: Szabó Sán­dor bátyádék mérik itthon a földet. Apád is íratott 15 holdat, hát veled mi legyen fiam? Még aznap válaszol­tam: én nekem is írassonaK belőle. Lett is. Három hold 1234 négyszögöl. Apámék bajlódtak vele. Én meg Pestre kerültem a honvéd őrzászlóaljba. Nem volt ott nekem rossz dolgom, de még azt sem tudtam, merre esik a földem. Ismerem pedig jól a kar­cagi határt Harmadik isko­lás voltam, már klsszolgá- nak mentem. Apám meg szolgatanyás volt. Tizenhat éves koromban már én is liéres lettem; na gvszolga. — Apámék a nagy Karcagi ha­tár egyik szélén, én a mási­kon. Kéthetenként hazajár­tam tisztálkodni. Negyven nyarán az apámat berántot­ták katonának. Kiegyezett bérében volt 6 hold részes aratás is. Hogy kapjon va­lamit a család — nyolcán voltunk testvérek — estén­ként hazajártam, éjszaka le- vágtuK a hat holdat. Ismerem én jól a karcagi földeket, tanyákat. Sok te­hénjászolban aludtam a má­sok földjén. Most meg itt az enyém. Három hold 1234 négyszögöl. Húzott, hívott a föld. Negyvenhatban lesze­reltem. • • • Mikor öt esztendeje meg­választottak... Elnökhelyet­tesnek a Béke Tsz-be. Csak ültem, gondolkodtam a köz­gyűlésen. AKor ott megint eszembe jutott az én életem­nek egy másik darabja. Kinn laktam az osztott földön, arra húztam fel egy kis tanyaeskát magamnak. Negyvenhét őszén még alig keltem fel. korán reggel ugat a kutya. Jön M. Tóth Józsi bátyám. Mifajtánk ember, kinn lakott ő is a kapott földjén, esténként össze is járt a család. Régi mozgalmi ember M. Tóth József. Meg­áll a kapuban, azt mondja: Na komám, hát gyüssz-e? Tudtam én mit kérdez. Nem szóltam. Szólt az öreg. — Idáig a miénk lesz, a Táncsicsé, úgy tudd meg. — Hogy, hogy? Hát az enyém? De az öreg — apámnak is jókomája volt — a saját tyúkaljabélivel nem nagyon osztozott. Ügy volt vele, a magaszőrű egyakaraton le­gyen. A feleségem ott állt a hátam megett, nem mondott egy szót sem. Mert áldott jó asszony volt. sose fogott még engem vissza. Ránéztem, az­tán annyit szóltam az öreg M. Tóthnak: Jól van, le­gyen. • • • Mikor, most november 7- én, a nevemet olvasták a napi parancsban: Erdei Lász­ló, tartalékos munkásőrnek, a Haza Szolgálatáért Érdem­érem... Akkor megjnt elém tolakodott egy emlék. Még tartott az ellenforra­dalmi zűrzavar. Jön egy­szer a tanyára M Tóth Jó­zsef és Háló István: Laci. nem maradhatunk még egy­szer fegyver nélkül. Mon­dom ß feleségemnek. Kér­dezi: tudod, hogy mit vál­lalsz? Tudom. Azt is tudom, miért teszem. Kinn laktunk a tanyán. Volt ám, hogy es­te fáradtan lefeküdtem, jön a parancs. Sűrű ködben, téli éjszakában gyalogoltam be. Nem mondom, az is megfor­dult bennem, mi lenne ha rám támadnának? Még egy töltényem van, védem ma­gam. De aztán rend lett, a párt rendet teremtett. A szolgá­lat azért, csak szolgálat. Én egyetlen egyszer halasztást nem kértem. Egyszer cserél­tem. Apám kórházban volt. Jó elvtársi szellem van a Zalka Máté században. Ma­gyar Miklós bátyám azt mondja: Ereggy, látogasd meg az öreg komámat, majd én itt leszek. Az őrségbe, én mintha ha­zamennék. Tavaly tartalékba küldtek. Küldtek. Hát. amit csak ember kibír, azon én már. keresztülmentem. Párt- vezetőségi tag voltam, a vá­rosi pártbizottság tagja, a tsz vezetőség bizottságának elnöke is. Házat építettünk, volt baj És akkor azt mond­ja az orvos: a nagyfiam menthetetlen. Szíves. Kilenc hónapig abban- a tudatban, hogy a 19 éves fiam meghal. Négy' fiút, két lányt nevel­tem fel. Hogy mit érez ilyen»' kor egy apa? Csak azon vol­tam: kitartani, a munka, a közösség ne vegye észre. Dol­goztam, a munkába mene­kültem. Aztán meghalt a nagyfiam. Jött a parancsnok. Búza Ferenc: Erdei elvtárs, a sze­münk láttára mégy tönkre. Pihenj. Jól esett. En nem szóltam volna. Hogy med­dig bírtam volna, nem tu­dom. Már benn jártam a múlt héten. Mondtam: pa­rancsnok elvtárs, már úgy érzem, rendben vagyok. — Örömmel fogadtak. — Azt mondták, majd beszélünk még róla. Tegnap este meg. a Lajos fiam elém áll, hogy: apám, hogy lehetnék én munkás­őr? ..Hát azt ki kell érde­melni”. ..Miért, tán apám nem is javasolna?” A szívem dobbant meg így akartam. Így neveltem én a gyerekeimet. Munkára, becsületre, meg hogy tud­ják. hol a helyük. Jövőre választják újjá a vezetőséget a karcagi Béke Tsz-ben. Azt mondják Erdei László elnökhe’yettes nyu­godtan nézhet elébe Jeile- mes, egyenes ember. Ügy él, ahogy beszél. Ügy, ahogy a saját élete eligazította.­Borzák Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom