Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-19 / 297. szám

A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. december 19. EZ IS ITÁLIA Mészáros Lajos rajza 4. Ravenna felé haladva egy olasz rendszámú kocsi szo­rított az útszélre, amelyből egy hosszúhajú lány intege­tett és „állj”-t kiabált. Fel­pattant a kocsiajtó és a csi­nos, fiatal kislány nevetve szaladt Skodánk felé. — Ma­gyarok! — Istenem, de rég nem beszéltem magyarok­kal. Mikor jöttek? Hova mennek, meddig maradnak? — pattogtak kérdései. Las­san kikászálódott kocsijuk­ból egy negyven körüli mo­solygó férfi és egy idősebb bácsi. Kiderült, hogy a kis­lány egy belvárosi KERA­VILL üzletben dolgozott, ott ismerkedett össze a kocsi ve­zetőjével, aki a közeli „Ba­laton” szálló tulajdonosa. Egy hónapja házasodtak ösz- sze és azóta itt él Ravenná- ban férje és apósa társasá­gában. Hosszú idő ez, mi vagyunk az első erre tévedő magyarok. És milyen itt az élet? — kérdeztük. A kis­lány, illetve „asszony” el­húzta az orrát. — Hát kí­vülről sokkal szebbnek lát­szott. Szomorú pillantása és utolsó mondata még sokáig kísért. Hát igen. Nem mind arany, ami fénylik. Dehát ez egy magyar közmondás. HIÚ ZPUlltok. kiállítások Olaszország gazdag kép­tárairól, rómaitól a barokk korig bővelkedő műemlékei­ről, régészeti kincseiről, köz­téri szobrairól minden úti­könyv megemlékezik. Mi is átestünk a naponként ismét­lődő csodálkozáson, amikor valamelyik reprodukcióról is­mert alkotás egészen más hatású eredetijével találkoz­tunk. Mi is rájöttünk, hogy a pisai Campanile valóban ferde, hogy az antik Róma valóban „nagy”. Álltunk ki­tekert nyakkal naphosszat a Sixtina freskói alatt, s fel­fedeztük nemtudni hánya­dikként Tarquinia és a ró­mai Etruszk Múzeum gyűj­teményének izgalmas, eleven szellemet. Képtárlátogatása­ink közben több olyan apró, feljegyzésre méltó momen­tummal találkoztunk, ame­lyekből néhányat nem ér­dektelen megemlíteni: Caravaggio kiállítás a Pit- tiben: mind a kiállítás ren­dezése, mind témája szem­pontjából érdekes anyagot mutatott be Firenze egyik legnagyobb galériája. A XVI—XVII. század egyik nagyhatású korabarokk rea­lista mestere, Caravaggio tiszteletére gyűjtötték össze iskolájának és utánzóinak munkáit. A tárlat különös vonzása volt, hogy mind­össze egyetlen eredeti Cara­vaggio kép szerepelt, az „Al­vó Ámor” és két Cara­vaggio copia, a „Hitetlen Tamás” és a kisméretű „Za­rándokok Madonnája”. Kö­vetői azonban annyira ca- ravaggista szelleműek, hogy az egész anyag egységes ké­pet mutat. A sötét alaptó­nusból fényforrásokkal ki­emelt zsánerképek, az átlós kompozíció, fény-árnyékok raffinált mozgása, az öltö­zékek gazdag anyagszerűsé­ge, s a testek plasztikus fi­nomsága híven tükrözi a mester sajátosságait. Téma szerint is ivók, koncertezők, kártyázok, vidám, kalpagos mulatozók, valamint allego­rikus jelenetek Caravaggio stílusában követik egymást. Egy-eg'y mester a fémvázas, szürke bársonnyal bevont, variálható paravánokból 4— 5 méteres felületet kapott, így a láncszerűen összekap­csolt terek egységes sorában mégis minden művész vi­szonylag különválasztható volt. Többek között találkoz­tunk Guido Reni manierista munkáival, a holland Ghe- rardo Honthorst rejtett gyer­tyafénnyel megvilágított zsá­nerképeivel, áld Caravaggió- nál tanult, s közvetítette a mester stílusát Hollandiá­ba. Riminaldi szép „Szent Cecíliájával”, amelyet egyéb­ként a kiállítás plakátján is üdvözölhettünk. A nápolyi barokk festő, Battistello Car- racciolo művein lemérhető Caravaggio munkásságának továbbhullúmzása, s ugyan­ez a későbbi, névtelen köve­tők bemutatott munkáin. Caravaggio 1588—89-ben Ró­mában képmásolással tar­totta fenn magát. Tulajdonképpen egy Ca­ravaggio munkát láttunk, s mégis az volt az érzésünk, hogy tökéletesen megismer­kedtünk a művész stílusá­nak jellemzőivel. Egy ko­moly történészi munkával összeállított, mély elméleti és tartalmi koncepciót szel­lemes, ismeretterjesztő for­mában közönség elé tátaR kiállítást élvezhettünk. A rendesés Á régi anyagot klasszikus rendezési elvek szerint lát­hattuk a Vatikánban, az Uf- fiziben vagy egyéb múzeu­mokban. Figyelemre méltó Volt azonban az a módszer, ahogy egy-egy jelentősebb műalkotást kiemelt a ren­dező. A jelén "képző-, ipar- vagy fotoművészetét bemutató ki­állítások rendezése termé­szetesen egészen más jelle­gű. A környezet is alakul a témához. Velencében a Canale Grandén véletlenül akadtunk rá Elio Mariani kiállítására. Az alacsony boltozatos helyiség köivet- lenül a vízpartra nyílik, aj­taja előtt néhány konstruk­tív szoborkompozíció jelzi hogy a galéria közelmúltban készült műveket mutat be. A fiatal fotóművész nevével már találkoztunk a bienná- lén. Tulajdonképpen hason­ló szürrealisztikus fotókat láttunk itt is. A fehérre me­szelt, egyhelyiséges kiállító­terem paravánjai szinte alagútszerűen vezetnek vé­gig a tárlaton. Mindegyik Sálon egy-egy nagyméretű fotó. A művész különböző­képpen megcsonkított teste­ket variál, de a montírozás alaposan átgondolt, szobor- szenien plasztikus kompozí­ciókat eredményez. Pénzünk nem lévén, hosz- szas manőverezéssel szerez­tünk egy katalógust. S mi­kor távozófélben a fiatal művész szerényen átnyúj­tott egy dedikált példányt, mindhárman szégyenkez­tünk. Katalógusából kide­rült, hogy 965 óta rendsze­resen szerepel munkáival különböző biennálékon, s évente több ízben is rendez önálló kiállítást. Ezért ha­tódtunk meg szerénységén, kedvességén. Mondhatjuk úgy is __ számunkra kissé s zokatlan volt. (Folytatjuk) Egri Mária Elítéltek két csempészt A burgosi A Wiener Walzer és az Orient expressz legismertebb „törzsvendége” hosszú ideig egy Nemetovics Bahtijar ne­vű utas volt, aki hetenként néha többször is átruccant Bécsből Budapestre. Nem­csak a vonatok személyzete, hanem a vámőrök is jól is­merték, vitájuk azonban so­hasem volt. Csomagjaiban sohasem volt 4000 forintnál nagyobb értékű áru, így hol­miját nemcsak átengedték a határon, de vámot sem kel­lett fizetnie, az illetékes szervek már régóta gyaní­tották, hogy az egyébként szabályosan behozott holmi haszonnal cserél gazdát Ma­gyarországon. Erre bizonyí­tékot a 117. utazása alkal­mával találtak. Kiderült, hogy az egyébként jugoszláv állampolgárságú csempész Bécsben bérelt lakást, és ‘ 1969 májusa óta kisebb té­telekben összesen több mint 400 000 forint értékű árut ho­zott be és értékesített Ma­gyarországon. Apránként 172 férfiinget, 131 kiló fonalat, 194 szívacskabátot es kosz­tümöt, 310 blúzt, 138 garbót, 110 ingpulóvert, 61 tranzisz­toros rádiót és több más árut adott el ismerőseinek. Egyik honfitársnőjének, a 18 éves Santov Nurijá-nak szintén megtetszett az ötlet: Jugoszláviából ő is bekap­csolódott a Bécs—Budapest ingajáratba. A Pesti Központi Kerületi Bíróság Nemetovics Bahti- jart egy év és három hó­napi, Santov Nuriját pedig nyolchónapi szabadságvesz­tésre ítélte vám- és deviza­bűntett miatt. Felelősségre vonták és megbüntették a csempészeknek azt a négy ügyfelét is, akik az árut át­vették és azt haszonnal to­vábbadták. Az illetékes szervek több más, hasonló esettel is fog­lalkoznak. Nem kevés kül­földi visszaél ugyanis azzal a lehetőséggel, hogy 400Ö forintig bármikor, akár na­ponként is, vámmentesen hozhat be külföldről aján­déktárgyat. Kígyó mentette meg egy kisfiú életét A burgosi katonai bíróság elé állított 16 baszk hazafi ellen folyó per és a Guipúz- coa tartományban kihirdetett rendkívüli állapot nem csu­pán a jogaiért küzdő nép­csoport, hanem valamennyi spanyolországi demokrati­kus erő megfélemlítését cé­lozza. A Baszkföld és tága­sabb környezete — az astú- riai szénmedence — ugyanis az ország legiparosodottabb vidéke, egyben a spanyol munkásmozgalom fellegvára is. A Baszkföldről származik a vasérc, valamint a vas- és acéltermelés fele, a cellulóz­termelés egvharmada. Bilbao a körnvék legnagyobb váro­sa, egyben a gyorsan feilődő hpiíS- Q$ irtpr. terrorper ágak központba is. Az óceáni éghajlatú partvidéken és völ­gyekben az országos átlagnál magasabb színvonalon folyik a mezőgazdasági termelés. Jelentős foglalkozási ágazat a tengeri halászat is. a ten­gerpart híres fürdőhelye San Sebastián. A történelem előtti korok óta a Vizcayai -öböl délkeleti szögletében élő, körülbelül 1 millió lelket számláló, ma­gát euszkualdonnak nevező népcsonort (73 százalékuk Spanyolországban, 14 száza­lékuk Franciaországban él, 13 százalékuk nedig Latin- Amerikába emigrál ti önren­delkezési jogát először 1936- 39 között a köztársasági kor­mány ismerte el. Ez a ma­gyarázata annak, hogy a de­mokratikus jogokat eltínró Franeo-rendszerrél szemben ebben az országrészben a leg­erősebb az ellenállás, amely­nek vezető ereje az ETA (Euskadi Ta Aksatasuna= Baszkföld és Szabadsági bal­oldali nacionalista szervezete. A valamennyi antifasiszta erővel egviittműködő óért egves csoportiai azonban dél­amerikai stílusú akciókkal okot szolgáltatnak a kor­mánynak a fellendült mun­kásmozgalom kíméletlen le­Földi paradicsom gazdagoknak A „Pajgam” című bengá- liai lap jelenti, hogy Kelet- Pakisztán egyik tengermel- léki körzetében egy kisfiú a közelmúltban ciklon előidéz­te áradás elől menekülve fel­mászott egy fára. Hasonló okból ugyancsak azon a fán keresett menedéket egy nagy mérgeskígyó is. öt nap múlva, amikor apadt a víz, a parasztok ész­revették a „kígyó-megszáll­ta” fán a kisfiút és beletö­rődtek, hogy már halott. Ki­derült azonban, Hogy a fiú él, csak elvesztette az esz­méletét a félelemtől és az éhségtől. Csak a kígyónak köszönhető, hogy életben maradt, mert az állat tes­tével odaszorította egy fa­ághoz, s így magatehetetle • nül sem esett le a földre. A lap szerint a kígyó felhasz­nálta a kisfiú testének me­legét, s ezért nem bocsátotta mérges fullánkját a gyer­mekbe. Mint a L’Humanité közöl­te. az egyik francia maga­zinban megjelent az ameri­kai „Houston” cég karácso­nyi ajándék-katalógusa, ben­ne felfújható ház reklám­jával, amelyet „eszményi mikroklímát” biztosító lég­tisztító berendezéssel láttak el. A reklám szerint ez „va- üóságos földi paradicsom”. De ezt a paradicsomot nem könnyű megszerezni: 1,7 mil­lió frankba kerül. A L’Humanité irónikusan megjegyzi: ne csüggedjenek azok, akiknek pillanatnyilag nincs erre pénzük. A mun­kásnegyedek füstös levegő­jében elábrándozhatnak ar­ról: mi lenne, ha ezt a pénzt a levegő szennyezettsége el­leni harcra és a dolgozók életviszonyainak javítására fordítanák? Tervezés és nyereségelosztás Romániában A román kormány nemré­gen határozatot hozott a ter­vezésnek és a nyereség elosz­tásának, a forgóeszközök és a beruházások finanszírozásá­nak új rendjéről, továbbá a vállalatok rövidlejáratú hite­lekkel való ellátásáról és a vállalatok közötti elszámolás­ról. A tervezett intézkedések­nek az az egyik legfőbb cél­juk, hogy a nyereség, mint az önelszámolás gazdasági haj­tóereje, valamint a vállalatok önfinanszírozásának, s bank­hitel elszámolásainak jelen­tős forrása nagyobb szerep­hez jusson. Ezekre a célok­ra csakis a tervezett nyere­séget lehet felhasználni. A vállalatok a terven felüli nye­reségből törleszthetik a ki­sebb berendezések és gépek beszerzésére felvett kölcsönö­ket és további összegeket for­díthatnak premizálásra. A terven felüli nyereség fenn­maradó részét az állami be­vételek számlájára írják át. Korábban a tervezett jöve­delem maximálisan 90 száza­lékát utalták át az állami költségvetésbe, most pedig or­szágos átlagban nem több mint 65 százalékát. A nyere­ségnek a vállalatoknál és a» ipari egyesüléseknél hagyott, fennmaradó részét prémium­alap képzésére, a kisebb gépe­sítés és beruházás céljaira ka­pott kölcsönök, valamint a forgóeszközök növelése céljá­ból felvett bankhitelek tör­lesztésére használják feL A gazdasági propaganda „becsületkódexe” Ez az első olyan kísérlet, hogy Jugoszláviában egysége­sen szabályozzák a gazdasági propaganda kapcsolatait, s közös szabálygyűjteményben határozzák meg a gazdasági propagandában követendő normákat, mind a nyilvános­ságra, mind a szakemberek­re vonatkozóan. A gazdasági propaganda jugoszláv becsü­letkódexe tartalmazza a szak­ma etikai szabályainak és követendő szokásainak gyűj­teményét. Mindazok, akik va­lamilyen vonatkozásban résztvesznek a gazdasági pro­pagandában (megrendelők, a propaganda megrendelések és propaganda eszközök készí­tői vagy hirdetői) e szabályok szerint kötelesek eljárni. Az elképzelések szerint a kereskedelmi propaganda ju­goszláv becsületkódexét el kell fogadnia minden gazda­sági szervezetnek, amelyik résztvesz a gazdasági propa­gandában. A kódex olyan társadalmi szerződés, amely megállapítja e szervezetek kapcsolatait és szabályozza tevékenységüket a nyilvános­ság vonatkozásában. Olaszország 1971. évi gazdaságfejlődési prognózisa M. Ferrari Aggradi olasz miniszter egy parlamenti fel­szólalásban bejelentette, hogy az ország gazdasága 1971-ben hasonló ütemben fejlődik majd, mint az utóbbi öt év­ben átlagosan; ezek szerint a bruttó nemzeti termék egy év alatt 6 százalékkal emel­kedik majd. A kihasználatlan termelési kapacitások és az elmúlt két évben végrehajtott jelentős ipari beruházások biztosan kínálják a stabil növekedés lehetőségét, annak ellenére, hogy az építkezésekben ész­revehető visszaesés tapasztal­ható — mutatott rá a mi­niszter. Az állami és magántermelő befektetések a becslések sze­rint 10 százalékkal növeked­nek és 14 000 milliárd olasz lírát tesznek ki. Az olasz gaz­daság tőkeigénye összesen 17 000 milliárd líra. A személyi fogyasztás a miniszter becslése szerint 7 százalékkal fog emelkedni. Az állami vállalatok ellen­őrzése alatt eszközölt befek­tetések, amelyek az idén elő­reláthatólag 45 százalékkal növekednek, jövőre 11 száza­lékkal haladják meg majd az ezévi szintet. Az amerikaiak felmérést készítenek nyersanyag-forrásaikról A legutóbbi időkben az Egyesült Államokban létre­hoztak egy országos bizottsá­got, amelynek az a feladata, hogy kimutatást készítsen az ország szükségleteiről és for­rásairól a 2000. évig. Ennek a bizottságnak a lét­rehozása azt a félelmet tük­rözi, hogy az Egyesült Álla­mok egy napon nélkülözni fog az iparához szükséges bi­zonyos anyagokat. Űj aggoda­lom ez az Egyesült Államok­ban, ahol megszokták, hogy országuk területén majdnem minden szükségest megtalál­nak, vagy ellenőrzésük alatt tartják a külföldi területeket. Egy idő óta az amerikaiak bizonyos nehézségekbe ütköz­tek a nikkel, réz és szénellá­tás területén, egyre nagyobb mértékben függnek a külföld­től olyan alaptermékeket il­letően, mint az ón, mangán és krómérc. Erős külföldi tőkebeáramlás Dél-Afrikába A dél-afrikai Reserve Bank a napokban közzétett jelen­tése szerint az 1969. július kezdetétől 1970. június végéig számított üzleti évben az elő­ző évi 255 millió randdal szemben 276 millió rand tisz­ta tőke áramlott be az or­szágba. Ez volt a hatodik egymást követő év, amely nettó beáramlást mutatott, úgy. hogy ez alatt az idő alatt a teljes tiszta beáramlás 1400 millió randra becsülhető. Eb­ből 750 millió rand hosszúle­járatú. 650 millió rand pedig rövidlejáratú befektetésekre esik. Külföldi tőkebefektetések Indonéziában Az indonéz kormány már 1966-ban orientálódni kezdett külföldi tőke után. 1967-ben kiadta az 1. sz. beruházási törvényt. Az alacsony hazai felhalmozás ugyanis nem te­szi lehetővé, hogy Indonézia 1967 óta először saját erejéből fejlessze iparát. A kormány fenti erőfeszítéseit lényegében siker koronázta és 1969 végén az indonéz szi­getcsoport területén a külföl­di beruházási tervek értéke elérte az 1 milliárd dollárt.' Kína és a Szovjetunió kép­viselői kereskedelmi és fize­tési egyezményt írtak alá Pe­kin gben. Az AFP értesülése szerint jövőre a két ország áruforgalmának értéke két­szer akkora lesz, mint tavaly volt, amikor mindössze 56 millió dollárt tett ki. Tavaly a szovjet—kínai áruforgalom mindössze 2 százalékát tette Kína külkereskedelmének, 10 évvel ezelőtt pedig mintegy 50 százalékát, azaz egymil- liárd dollárnál is nagyobb ér­tékű volt. A kínai—szovjet egyezmény az első gazdasági szerződés a két ország között 1967 óta. ]

Next

/
Oldalképek
Tartalom