Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-15 / 293. szám

1970. december 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Házasság és környéke Karinthyval, mármint az idősebbel (s nem a nagyob­bal — hadd mondjam ki: mindig zavart, ha a két Ka- rinthyt így különböztették) úgy vagyunk, hogy értékét, humoréinak mélységét becsül, jük, az utóbbi időben mégis mintha kevesebbet hallanánk róla, tőle. Talán azért, mert nem örökérvényű, könnyen aktua­lizálható műveket alkotott? Való, hogy konkrét időhöz kötött, konkrét probléma ke­rült tollára szinte mindig, s ezért ma már jobban figye­lő fül kell, hogy felfedezzük azt a magot, melyért mindig érdemes rá odafigyelni­Az, hogy avatatlan apos­tollá szegődtem Karinthy Frigyes mellé, azért történt, mert egy rövid — mindösz- sze félórás — válogatás hangzott el a héten a rádió­ban házasság körül forgoló­dó humoros írásaiból. Mint az egy motívumra válogatott anyagok közt — ebben is van jobb és kevésbé jó. Papp Ferenc nagyon szelle­mesen szerkesztette a mű­sort, ötletes az indítás a Ka­rin thy-féle házasságdefinició- val. Az ezt követő história (a szerető az asszonyhoz, épp a taxisofőr-férj kocsiján érke­zik) laposabb ugyan, viszont annál sokrétűbb és maróan találó a gazdag nagybácsi kegyeiért mindenre képes házaspár jelenete, Tomanek Nándor és Kállai Ilona re­mekbeszabott dialógusa- Ez a jelenet alkalmas arra, hogy Karinthy humorának' intel­lektusának. emberismereté­nek mélységét is érzékeltesse. A poligámia körül forgo­lódó^ házastársi párbeszédben az őszintétlen butaság kap fricskát. Mindezek mellett helyet kapott a műsorban az egyik legismertebb, s talán legkegyetlenebb Karinthy- monológ is, a Nekem a fele­ségem gyanús. A frappáns összeállítás Hörögi Zsigmond szerkesztő és Dékány Kálmán rendező munkája- Karinthy fanyar humorában megtalálták és megmutatták nemcsak azt, ami a felszín, ami csikland- va nevettet, hanem a sza­vak mögé bújtatott indulato­kat is. A Rádió Kabarészínháza Hónapos retek — az ta­vasszal van. Hónapos kaba­ré — az majd’ minden hó­napban- A retek, ha meg­öregszik: fás lesz. A kabaré, a poén, ha ismétlik, bizony szintén elfásul. Persze most — a nagy szil­veszteri kabaré- és poenclöm- ping előtt — nem jutott erő. energia (és humorista) a de­cemberi kabaréra. — Nosza, vágjuk össze az eddigiekből! Év vége úgy is a számadások ideje, lássuk hát. hogy mi termett az év kabaré színpadán- — Mond­hatták (volna) a műsor szer­kesztői mikor összeállították ezt az anyagot. (A „volna” itt azt akarja jelenteni; leg­alább ezt kaptuk volna.) Ne essék félreértés. A szá­mok egy része nagyon tet­szet- (Például Simonyi Pál szellemes sajtószemléje — bár ezt is felmelegítettnek éreztük —), de úgy összessé­gében inkább bosszantott. A kabaré biz’ isten ko­moly műfaj, ha komolyan vesszük. Ez úgy hangzik, közhely, de a frázis épp at­tól lesz frázissá, hogy min­denki tudia. mégis mondiuk. Ezt a „komolvan vételt” Úgv látszik mégsem tudta mindenki- Legalábbis, aki ezt az összeállítást így. ilyen felületes szerkesztésben mű­sorra engedte — biztosan ,«nem.’ Uömböczky Jubileumi hangverseny Megalakulásának 5. évfor­dulóját ünnepelte a szolnoki Szimfonikus Zenekar. A Ba­li József karnagy hozzáértő vezetésével működő együttes kitartó, áldozatos munkával jelentős állomáshoz érkezett: a zenét szerető muzsikusok közösségéből zenekar lett, amely komoly zenei felada­tok elvégzésére is alkalmas- A zenekar életében volt idő, amikor a vonósok — konk­rétabban a hegdűszólamok — létszámbeli és összjátékbli hiányosságai gondot okoztak. Ma mar azonban, éppen az Ünnepi hangverseny mutat­ta, a vonóskar is méltó ver­senytársa a kitűnő fúvósgár­dának. Különösen szembetű­nő volt ez az erény a Bartók Este a székelyeknél című művének finom, ihletett megszólaltatásában. Milyen megragadó volt a Parasztbe­csület intermezzója; a hege­dűk himnikus melódiája és fúvósok orgonaszerű akkord­jai- Báli József karnagy biz­tosan tartotta kézben a zene­kart, s fő érdeme a hangzá­sok kiegyensúlyozottsága. Az együttes soraiból az évek so­rán tehetséges szólisták nőt­tek ki. Így Nagy Katalin és Sűrű Erzsébet, akik Vivaldi d-moll concerto grosójának I. tételében működtek közre — kitűnően- Ugyanígy említhet­jük Melegh Károly stílusos fuvola-szólóját, Kőműves Miklós csellójátékát Bach h-moll szvitjében. Egyed Jó­zsef oboa-játéka az igényes Haydn versenyműben a leg­kényesebb zenei igényt is ki­elégítette, az ünnepi műsor legszebb pillanatai közé tar­tozott. Puskás Dezső és Fan­csali Oldamur a tőle megszo­kott, megbízható színvona­lon muzsikált. EGER '71 Jövőre harmadízben ren­dezik meg Egerben Nógrád, Pest, Szolnok, Heves megye, valamint Budapest középis­koláinak és szakmunkásta­nulóinak nagy kulturális se­regszemléjét a Gárdonyi Géza Diáknapokat. Májusban négy napon át sok ezer diák jelenléte te­szi mozgalmassá a régi vá­ros utcáit. A diáknapok már régen túlnőtt az egyszerű művészeti verseny keretein; a fiatalok mozgalmi, politi­kai seregszemléje, baráti ta­lálkozója és művészeti fesz­tiválja lett, és az lesz az 1971-es évben is. A diáknapok programja négy fő részből áll: a ta­nácskozásokból—találkozók­ból, a pályázatokból, kiál­lításokból, a művészeti cso­portok, szólisták versenyé­ből és a megyei diákklubok bemutatóiból. A Szolnok megyei diá­kok és szakmunkástanulók többszáz főnyi küldöttsége 1969-ben sikeresen szerepelt a diáknapokon. Ez a követ­kező alkalommal is jó sze­replésre kötelezi a megye küldöttségének résztvevőit. Az előkészületek időben elkezdődtek, tehát minden esély megvan arra, hogy májusban ismét jó produk­ciókkal jelenjenek meg Egerben a Szolnok megyei fiatalok. A legjobbak ki­választása különböző válo­gató versenyeken történik. Ezeket osztály- és iskolai szinten hamarosan megren­dezik mindenhol és az is­kolák legjobbjai indulhat­nak márciusban a megyei versenyen. A korábbi években a Verseghy Diáknapokhoz ha­sonlóan a megyei szavaló­versenyt teljes egészében Nem jó ez így! Gyenge vigasz: jobb későn, mint soha... Megjelent a Jász­kunság ezévi, összevont, 1—2. száma. Bizony már a negye­dik számnak is ki kellett vol­na jönnie a nyomdából. Nagy kár ezért az elvileg f. . ,e i .ó it megjelenő folyóiratért, hogy jobb lehe­tőségek hiányában a rend­szeres és pontos megjelené­sét nem tudjuk biztosítani. De erről, az okokról később. Néhányszor már magam is tapasztaltam, hogy a Jász­kunságra divat, „sikk” leki­csinylőén legyinteni. Nem kellett nagyon bele­mélyedni a témába, hogy ész- revegyem, az elmarasztalók, a vállonveregetők többsége — tisztelet a kivételnek — nem is ismeri a lapot. 1955-től napjainkig 56 szá­ma jelent meg a folyóiratnak. Benne több száz, a megyét közvetlenül, vagy közvetve érintő társadalmi és termé­szettudományi, illetve mű­szaki jellegű cikk. Szép csendben, szerényen. Sőt, túl­ságosan is csendben, majd- hogy észrevétlenül. Nem a kolompverést hiányolom, de hiba azt is hinni, hogy a jő bornak nem kell cégér. Már­pedig a Jászkunság, az eddi­gi 16 évfolyamát vizsgálva, nemesítő, tartalmas szellemi Szolnokon tartották. Most némi változás lesz a lebo­nyolításban. Szolnokon csak a kamarakórusok, énekka­rok, diákszínpadok bemuta­tóit, valamint a tanácsko­zások egy részét tartják, A pályamunkákat is csak rész­ben bírálják el a megye- székhelyen. . A megyei színvonalver­seny programjának többi része Jászberényben, Kar­cagon és Mezőtúron zajlik le. Az aranyérmesek ke­rülnek az Egerbe utazó de­legációba, a megyei klub tagjaival, és a tanácskozá­sokon részt vevő KISZ- esekkel együtt. A diáknapok programjá­nak érdekes és tanulságos része lesz a „megyei klu­bok” bemutatója. nedű, csak éppen majdhogy cégér nélkül. Jelenleg 1500 példányban jelenik meg a lap. Arról már szóltam, hogyan jut el az olvasóhoz: rendszerint kés­ve, jócskán megkésve. De hogy hány olvasóhoz jut el, — ez még nehezebb kérdés?! Mert sajnos a közületi meg­rendelések számszerűsége nem pontos mutatója az ol­vasottságnak. Elnézést kérek a hasonla­tért, de nekem bizony a Jászkunságról a jó meg a rossz kofa példája jut eszem­be. Az egyik az utolsó sze­mig eladta a férges körtét is, a másik meg a szép érett gyümölcs fölött is csak si­ránkozni tudott, hogy nem veszik. De ne legyünk igazságtala­nok a kiadóhoz és a terjesz­tőhöz sem, gyorsan írjuk le-, hogy nagyon nehéz ám — kapcsolódjunk az előző pél­dához — koranyáron, jó gyü­mölcsszezonban, eladni a téli almát. Pedig jó alma! Még világosabban: ha egy folyó­irat szinte rendszeresen több­több hónapos késéssel jele­nik meg, amellett, hogy ve­szít az aktualitásból, lerontja saját kelendőségét. mivel csökken az érdeklődés mu­tatója. Miért jelenik meg ilyen nagy késésekkel a Jászkun­ság? Könnyű, de igazságtalan lenne bűnbakot találni: a szolnoki nyomda hibájából. A vakáció idején gazdag, változatos programmal gon­doskodik a rádió ifjú hallga­tóinak szórakozásáról: egye­bek között több mesejáték premierjére kerül sor, gyer­mekoperákat és sokféle pró­zai és zenei műsort mutat­nak be. Bizonyára sikere lesz az „Űrkori történet” című több­részes tudományos-fantaszti­kus rádiójátéknak, amelyet Bolond Bolics György és László Endre írt. Feldolgoz­ták rádiójátéknak Beeeher- Stowe népszerű regényét, a „Tamás bátya kunyhó”-ját Ismét hallhatják a legkiseb­bek Mark Twain „Koldus és királyfi” című művének rá­dióadaptációját. A rádiószin- ház is készült a szünidőre gyermek-programmal: sugá­rozzák a „Senki karácsonyfá­Ez inkább így igaz: a nyom­dai kapacitás hiánya miatt. Ezen bukdácsol a szerzői, szerkesztői, kiadói és terjesz­tői jószándék, — s nagyon természetesen az előállítók törekvése is. A határidők kielégítőbb betartásáért azonban mégis­csak tenni kellene valamit, a szerkesztőség és a kiadó, az előállító nyomda és a kiadó munkájának célravezetőbb összehangolásával. A négy év múlva már mű­ködő új szolnoki nyomda fel­számolja majd a jelenlegi áldatlan helyzetet, de addig is megoldást kell találni. Különben állandósul a jelen­legi állapot: a most megje­lent — egyébként nagyon tartalmas, nagyon jól sike­rült — kettős számban a ta­vaszi ünnepi évfordulókra írt, azokat ismertető és mél­tató anyagokat csak egy jó féléves késéssel olvashatjuk. A Jászkunság csak úgy válhat a megye szellemi éle­tének még hatékonyabb fó­rumává, ha pontosabb meg­jelenést és az eddigieknél szélesebb körű olvasottságot biztosítunk számára. Erről nem mondhatunk le, hiszen mulasztás volna nem megtenni minden lehetsége­sét annak érdekében, hogy a tartalmas, céltudatos munkát végző folyóiratunk még ha­tásosabban szolgálja ügyün­ket. ja” című rádió-legendát. Egy másik érdekes bemutató a „Balaton tündére” című me­sejáték. Otfried Preutzler re­gényét „A muzsikáló kávéda­ráló” címmel közvetítik két részben. A zenei műsorok közül ér­dekesség Benjamin Britten „Az arany hiúság” című me­seoperája. A „kóruspódium’' műsorában az ifjú zenebará­tok központi kórusa szerepel. A Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusa új felvételei­nek szemléjén az együttes cseh, magyar, német és fran­cia karácsonyi énekeket mu­tat be. A rádióiskola a vakáció idején sem tart szünetet. Rendszeresen jelentkeznek az „Ezeregy délelőtt”, a „Har­sán a kürtszó” és a „Miska bácsi lemezes ládája” című műsorok. — ti — Harmat Endre: A R A SZPIT YIA-RE JTÉLY Az Ideiglenes Kormány rendkívüli vizsgáló bizottságá­nak az önkényuralom felbomlásáról szóló jelentése így kez­dődik: „Azok között a személyek között, akik a megdöntött cári uralom utolsó évtizedében befolyást gyakoroltak a legfelső állami és egyházi igazgatás kérdéseire, a miniszterek és fő­papok kinevezésére és leváltására a legfelső hatalomnak az oro$z társadalomhoz való viszonyára, első helyen áll Grigo­ri j Jefimovics Raszputyin ,:prof éta’. Befolyása olyan nagy volt, az orosz társadalomban akkora visszatetszést keltett, és annyit ártott a cári hatalom presztízsének, hogy akár az ő nevével is jellemezhetnénk az egész legutóbbi évtizedet.” Ez az 1917-ben készült jelentés így persze túlzás és az ősdefiníciója annak a mindmáig divatos tévedésnek, amely Raszputyint nem tünetnek, hanem kórokozónak tartja. De az út, amely a szibériai faháztól a pétervári palotáig veze­tett, nagyon sokat elmond arról a halálra ítélt világról, ame­lyen végigkanyargott. 9 A szerző éppen ezen az izgalmas úton vezeti végig az olvasót. Falu a Túra pariján A Raszputyin-rejtély már a születéssel kezdődik. Egyes okmányok szerint 1872-ben, más források szerint 1864-ben vagy 1865-ben látta meg a napvilágot a palotákat járó szibériai parasztgyerek. Szü­lőfaluja Pokrovszkoje nagy­község Nyugat-Szibériában, az Uraitól mintegy 400 kilo­méternyire, a Túra magas partjai között. Az ifjú Grigorij Jefimovics apja szerint egy gyerekkori megrázkódtatás után serdült részeges, tolvaj korhellyé. Ké­ső ősszel a Túra partján ját­szott bátyjával. Mihaillal. A fiú rálépett a folyót borító jégre és játékos tánclépéseket tett. Csakhogy a jég még vé­kony volt és beszakadt. Mi­hail eltűnt a vízben és Grisa — becsületére legyen mondva — utána vetette magát. Egy arra vetődött paraszt segítsé­gével ki is mentette fivérét. Mind a két gyerek tüdőgyul­ladást kapott. Grigorij hosszú hetekig betegeskedett, bátyját elvitte a láz. Mikor meggyógyult, inni kezdett. Még nem volt tizen­hat esztendős. Ha nem kapott pénzt vodkára apjától, Jefim Andrejevicstől, hát lopott. Ö azt állította, hogy egy különös látomás tette imád- kozó-vezeklő, istenes ember­ré, sztareccé. Tizenhat éves korában az eke szarva mögött baktatott a földeken, amikor hirtelen csodás zenét hallott. Megtorpant, feltekintett. Egy rózsaszín felhőn, angyalok se­regében a KazánT Miasszo­nyunk állt felette és rámo- solygott. Grisa mélyen meg­hajolt és elmondott egy imát. Mire kiegyenesedett a láto­más tovatűnt. Különös klastrom A fogékony fantáziájú fiú elmondta a mezei jelenés él­ményét egy Zaborovszkij ne­vű kispapnak, akit apja foga­tán a verhoturjei klastromba fuvarozott. Zaborovszkij kije­lentette. szerinte vitathatat­lanul égi jelről van szó. amely nyilvánvalóan azt adja tud- tul, hogy Grisa többre hiva­tott a szántás-vetésnél és fu­varozásnál. hogy imára és szent életre kell adnia a fe­jét- Az első feladat világos: maradjon Raszputyin egy ideig Verhoturjeben és tanul­jon, figyeljen. Grigorij egy ismerőssel visszaküldte apjának a kocsit és a lovat, ő pedig három­egész hónapon át a kolostor­ban maradt. Ekkor még nem sokat tudott a vallás dolgai­ról, de annyit már igen, hogy felismerje: itt nem azt, vagy legalább is nem csak azt ta­nítják, amit Pjotr atyától hal­lott a pokrovszkojei temp­lomban. Raszputyint itt foko­zatosan beavatták a biroda­lom egyik legtitokzatosabb és legüldözöttebb szektája, az önkorbácsolók (hliszti) misz­tériumaiba. * Tulajdonképpen nem is ön­korbácsolók: vezetőjük, a „bárkakormányos” vesszőkö- tege csattan a meztelen há­takon. Persze, a hátak csak idővel válnak meztelenné. Előre megbeszélt estéken egyenként és titokban érkez­nek a kijelölt izbákba, szibé­riai faházakba a hívők. A kemencében lobog a tűz, az ütemesen mozgó testek át­forrósodnak. A kormányos és a mellette álló asszony — Is­ten anyjának megszemélyesí­tője — lassan vetkőzni kezd és a gyülekezet áhitatos arc­cal követi a példát. Patyo­latfehér gyolcsingek kerülnek elő: a lélek csak úgy tisztul­hat meg, ha az ember leveti korábbi énjét — ruhájával együtt, amit „kifelé” hord. Korbáesos kormányos Az ének mind hangosabbra mozgás mind intenzívebb lesz. A gyengébb idegzetűek kiesnek a monoton ritmusból, elhagyják helyüket és táncol­ni kezdenek a szoba közepén. A kormányos készülődik. Le­dobja magáról a gyolcsot és kezeügyébe készíti korbácsát. Időnként nagy kiáltással vé­gigvág vele a saját hátán. A táncosok is közelebb lel­tének. A köntösök fehér haj­lómba hullanak az egyik sa­rokban és a meztelen teste­ken sejtelmesen csillan a gyertyák, mécsek fénye. A korbács alá odagörbül az első hát. Engedelmesen, alá­zatosan, kitárulkozva, mint ahogy szerelmes nő simul a férfi karjaiba. Meztelenség, tánc és korbács. A szekta koreográfiát csinált tanításá­nak lényegére, groteszk ellen­tétek dialektikus egységére- De ez még nem minden. Kiál­tások harsannak: — Leereszkedett hozzánk a Szentlélek! A tánc már nem szólóban folyik. Párok találnak egy­másra, ölelik át egymást mind forróbban. Az imbolygó fény csak a szoba közepét világít­ja meg, a szegletek homályo­sak maradnak. Ide omlanak a táncolok egymás után, a gyolcs-kötegekre. Nem, itt nem számít a „kinti” házas­ság sőt — ha netán így tető­zik a téboly -— a rokonság fo­ka sem. Ez lelki frigy, amely­nek a test csak kerete. És kü­lönben is: hogyan üdvözüljön az ember, ha előbb nem veze­kel? És hogyan vezekeljen, ha előbb nem alázza meg ma­gát? Raszputyint egész életében azzal vádolták, hogy ennek a szektának a tagja. Soha sen­ki nem állapította meg ponto­san, mennyi ebből az igaz­ság. Maga az a tény azonban, hogy Oroszországban — és éppen Szibériában, éppen Verhoturjében — volt ilyen gyülekezet, volt ilyen tanítás, legalább is érthetőbbé teszi a pokrovszkojei muzsikra any- nyira jellemző különös két-' tősséget. -* (Folytatjuk) Jf * Rádiós program a gyerekeknek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom