Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-07 / 262. szám
Meditáció a női hűtlenségről Külföldről kaptuk a következő levelet: „Szolnok és Vidéke hírlap Szerkesztősége (ha ugyan létezik) Tisztelt Szerkesztőség! Mivel a sors úgy hozta, hogy 66 éves fejjel el kellett válnom a feleségemtől, kivel 29 évet kínlódtam, mert egy jó napom lehet mondva nem volt, mivel szigorú ref. vallásban nevelkedtem, bele nyugodtam, hogy Isten rendelése, de amikor reggel fél négykor nyakig sáros gumi csizmában és eső kabáthan (mert esett az eső) jött haza a feleségem és kérdeztem tőlle, hogv hol voltál az éjszaka?? meire azt felelte, hogy az én dolgom!!! torkig lettem és bíróság fordultam, aki most lesz két éve törvényesen elválasztott tőlle. azóta egvedül élek mert itt nállunk a női becsület el tűnt. Szóval úgy gondoltam, hogv mivel senkim sincs saját házikómat és hozzá tartozó ineósáeomat reá íratnám egv olvan fiatal, egészséges szorgalmas dolog szerető leánvra aki hűséges gondviselőm lenne, még dolgozom, havi jövedelmemből és szép kertemből boldogan lehetne élni ha!!! volna kivel, én szigorúan józan életű vagyok, otthonomat !sze- rető fúró faragó társaságot nem szerető 162 cm magas 60 kgr sujjú inkáb barna mint szőke eleven mozgású ember vagyok, azt tudom, hogy nem vagyok egy férfi szépség, de több oldalú jó természetem mindeneket pótol. Kérem szives segítségüket melyet a lehetőséghez képest szívesen honorálok, válaszukat várva vagyok elvtársi üdvözlettel.” Eddig a levél. Kedves B. Kálmán nekem jutott osztályrészül a válasz. Én ugyan nem nevelkedtem szigorú ref. vallásban, de azért talán szót értünk. Illetve szót értenénk, ha érteném Önt. Mert ugyebár ha 29 évet kínlódott a feleségével, — isten rendelésének tudva be azt, — akkor azt az egyetlen éiszakát. amelyen a felesége elment besározni a csizmáját. miért írja az ördög számlábára? A hői becsület eltűnését sem értem teljesen. Levelét elemezve bizonyára a férfi becsület elvesztése volt annak előzménye. „Fiatal, egészséges, szorgalmas, dologszerető lány” éppenséggel volna, s a legtöbbjük nem is venné rossz néven, ha „saját házikóját és hozzá tartozó ingóságát” rájuk íratná. Csak attól tartok nem 66 éves fúró faragó, társaságot nem kedvelő férfira vágynak. S ha cikkünk nyomán mégis ajánlkozna önnél valaki, (címét szívesen megadjuk az érdeklődőknek.) ne feledje azt a dalt:,,...de ahol a hű lány terem, azt a helyet nem ismerem, sehol sem.” S. B. Bizonyítás — És azután is szeretni fogsz, hogy elvettél felségül? — Azt hiszem, igen. Tudod drágám, mindig vonzódtam a férjes asszonyokhoz. Recept ultizóknak — Doktor úr, nem tartaná helyesnek, ha .néhány napig ágyban maradnék? — Az felesleges. Elég, ha néhány éjszakát tölt az ágyban. Türelem Az étkezőkocsiban azt kérdezi az utas: — Főúr, mikor hozza ki nekem azt a feketét, amelyet még Piestánynál rendeltem? — Azonnal hozom kérem. Csak még egy pár kilométer türelmet kérek... Időtöltés A sürgősen kihívott vízvezetékszerelő két órás késéssel megérkezik. — Elnézést, de egy másik munkám miatt nem tudtam előbb jönni. Remélem, időközben nem töltötték tétlenül az időt? — Óh, dehogy, gyermekünket tanítottuk úszni! Megfelelő „Itt az ideje, hogy meg- únt, régi bútorát eladja.. ” — olvasom az újságban és ki mer ellenállni e szigorú felszólításnak? Nézem a bútoraimat és lelki szemeim a becsüsön csüngenek, aki kemény jelzőket pattogva fitymálja öreg kredencemet. Azt mondja kacarászva, hogy „nem valami jó állapotban van ez a kredenc, he, he... Ide nézzen — s ha j tűt dug egy vékonyka lyukba, aztán nyársra szúrva kövér szót emel ki. Látja mi ez? He, he, he..." S ém ott állok összetörtén, megsemmisülve, mert valóban szú volt a kredencem- ben és a becsüs dörgi: „Ezért akar kétszázat?... He, he, he! Ez a fiókeomb olyan kopott, hogy úlat kpll helvette tenni. — Ezért kétszázat? He, he. he!. . Százötven... Esetleg. de ne mondja meg senkinek, mert így is túl fizetem. S én előbuggvanni akaró könnveimmel viaskodom. De a becsüs mindezt nem veszt észre, vagv nem akarja észrevenni, mert szívtelenül rángatja kredencem ajtaját. A zsanér felmondja a szolgálatot és leesik az ajtó. „He, he, he, ha, ha, ha! — Igv a becsüs. — Ezért százötvenet?!” r Ostorként csattog a szava, s érzem, keblemben most pattan meg egy finom húr. Végperceimet élem. De a becsüs ezt sem akarja észrevenni: „Százat... Talán!” — dörgi és cibálja kredencem fiókját, s az nem bírja tovább, kiesik az oldala. Hátamban tőrdöfést érzek. A becsüs mit sem törődött vele. „Ezért százat? He, he, he, hi, hi, hi! És jókedvében táncraperdül. s engem is forgat. Nekem nincs hozzá kedvem, de eszembe jut, hogy nem szabad ellenkeznem és járom vele a kre- denc-táncot, tort ülve saját bútordarabom felett. Felnőtt ember létemre ugrálok a becsüs kartárssal, mert hátha... Hátha a jókedv megszólaltatja benne az érzést. De ő ismét letaelóz. Ezt mondja: „Ezért százat?! Hi, hi. hi. he, he. he' ötvennel Is túlfize- temÉles szambaléoésnél belerúg kredencem oldalába és az összedől. „Hi, hi, hi, ha, ha, ha... Harmincat, vagy vidd a tükerhez!” Üvölti és vadul táncoltat tovább. Aztán megjelenik az üzletben a tehertaxi sofőrje, aki szállította régi bútordarabomat. Fésűt vesz elő, selyempapírt csavar rá és fújja, mint a szájharmonikát. A snejderfánit játssza, s engem forgat a becsüs. Végre összeesek. Felmosnak. „Szóval...” — mondja a becsüs, minden részvét nélkül. Erőt gyűjtök, aztán megszólalok, mert a tehertaxit ki kell fizetni; „Hol az a huszas!-e. -gy. Az áruházi igazgató megkérdezi helyettesét: — Milyen az új elárusító- nő? — Mindig álmos arcot vág. — Rendben van. Akkor állítsák munkába a pizsamák és hálóköntösök osztályán! Előrelátó férj 50 év körüli jól öltözött férfi tér be egy illatszerboltba és várakozás közben néhány csepp kölnit szór a ruhájára egy reklám üvegből. Az elárusítónő így szól: „önnek inkább valami mást ajánlanék!” — Nem számít az illat — magyarázza a vevő — csak a feleségemet akarom féltékennyé tenni. — Fogyókúra? Vagy górcsőid vannak? — Dehogy, csak edzést tartok az új bútorokhoz. ftkfls 477. csípés A szóin ok megyei Néplap szatirikus melléklete A pedagógia buktatói f AUTOSTOP (A Stern karikatúrája) Akkor kezdődött az egész, mikor a fiam iskolába kezdett járni. Ahogy hazajött, kijelentette: — Apu! Azt mondta a tanítónéni, hogy a holmijainkat rendesen össze kell rakni, nem csak úgy szétdobálni. Feltűnés nélkül kivittem a cipőmet az előszobába, a helyére tettém a kalapomat és beakasztottam a szekrénybe az öltönyömet. Másnap a gyerek megint nyilatkozott:: — Tudod-e, apu, hogy a dohányzás ártalmas. A dohányosok hamarább halnak meg, mint akik nem cigarettáznak. — Az iskolában hallottad? — Igen — felelte a fiam. Azóta nem dohányzom otthon. A Magyar Nemzet október 22-i számában olvastam azt a megható történetet arról a Közért, vezetőről, aki egy nemrégen feltételesen szabadon bocsátott tolvajt alkalmazott és az, mivel nem tudta eléggé értékelni az üzletvezető jóságát, 2500 forinttal meglépett, ahelyett, hogy a rábízott pénzt az OTP-be vitte volna. Csodálatos, vagy nem? .Ugyancsak itt olvastam arról az elvetemült beteghordóról, aki miután „szorgalmasan lopta a műtősöket” egy szobrászművésztől a szentendrei művésztelepen ellopott egy értékes gyűrűt. Nem is csodálkozom! Aki olyan elvetemült, hogy műSzombaton vendégeink voltak, ám a fiam nem zavartatta magát: — Apu, hát nem tudod, hogy inni is veszélyes? A bűntettek ötven százalékát ittas állapotban követik el. A vendégek sietősen eltávoztak, én meg azon kaptam magam, hogy félni kezdek első osztályos csemetémtől. Hétfőn reggel véletlenül meghallottam, ahogy a nejem kioktatta a gyereket: — Ma ne felejtsd el megemlíteni a házi munkát. A férfiaknak mindenben segítenie kell otthon. — Remélem, rám ez nem vonatkozik? — mondta a fiam. — De bizony rád is — válaszolta határozottan az anyja...Több megjegyzést ezután már nem hallottam a fiamtól. tősöket lop, az már a gyűrűlopástól sem riad vissza. ☆ Mezőtúron egy fiatal tanárnő mesélte az alábbi történetet. Albérletet keres. A jobbnál jobb ajánlatok közül kiemelném a következőt: 2x4 méteres szoba, kőpadló, a falakon szentképek, kályhát nem lehet a szobába betenni. Igaza volt a házi néninek. Aki olyan hülye, hogy ezért 500 forintot ad havonta, az megérdemli, hogy télen megfagyjon! Na, de mit tegyen az, akinek nincs hol laknia? L. J. Hízelgő — Nem szégyell koldulni? Hiszen eléggé erős ahhoz, hogy munkával keresse meg a kenyerét. — Ezt tudom asszonyom, ön is eléggé szép ahhoz, hogy filmszerepet játsszon, de mégis jobbnak látja ilyen szerény életet élni... — Várjon csak, majd keresek önnek valamit a konyhában... A naiv — Nem is tudom, hogyan háláljam meg neked ezt az aranygyűrűt ••• Mesteri logika Egy naplopó, aki csak igen ritkán fanyalodott munkára, az utcán megállít egy képviselőt, akivel valamikor egy osztályba járt. „Idefigyelj, nem tudnád elintézni, hogy megkapjam a munkásoknak járó nyugdíjat?” „Hogyan? Hiszen nem vagy jogosult rá!” „Jó vicceid vannak! Ha jogosult lennék, nem volna rád szükségem”. Ugyan miért? A feleség a férjéhez újságolvasás közben: — Képzeld, egy férfit, akinek négy felesége volt, két év börtönre ítélték... — Büntetésként, vagy azért, hogy pihenhessen? Mulatós Apa és fia vígjátékot néznek meg a moziban. Amikor hazaérkeznek, a feleség megkérdi: — Na, hogy mulattatok? — Istenien, mama, különösen, amikor az a néni, aki apuka mellett ült, lekent neki egy pofont. IRKAfIRKA A kredenc
