Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-07 / 262. szám

A /elmondás Megtörtént. Megyénk egyik építő vállalatának mű­szaki vezétője mesélte el a minap K.-t, aki a vállalat­nál volt vasbetonszerelő, el­küldték egy munkatársával együtt az együk gyár építke­zéséhez. Mondták neki a központban: ott majd je­lentkezzen a művezetőnél, s csinálja meg a rábízott mun­kát. Barátunk el is indult egy kollégájával az építke­zésre. De csak neki iramod­tak, mert az első kocsmánál vesztettek a lendületükből. Beugrottak — úgymond — „bekapni” valamit. Négyszer három cent cseresznyét. Testben és lélekben meg­erősítve magukat vágtak ne­ki a nagy útnak, de a soron következő bisztrónál megint elidőztek kicsit. Itt a válto­zatosság kedvéért sört ittak. Nem sokat, csak három-há­rom korsóval fejenként. Es K. észre sem vette, hogy a másik „szaki” elfelejtett visszajönni a mellékhelyi­ségből. Egymaga vágott ne­ki a majdnem egy kilomé­teres útnak az építkezésig. Meg is érkezett rendben, már kora délután fél három­ra. „Megjöttem pajtikám!" felkiáltással bukott az épí­tésvezető ölébe. Majd a munkát kereste, „hadd kap­jam el a nyakát a frányá­nak”, de csak néhány szót kapott válaszként. Ezek is inkább csak egy irányba szóltak: jobb lenne, ha most hazamenne, kicsit kialudni magát, mielőtt a többiek is berúgnának a leheletétől. K.-ban feltámadt a férfiúi önérzet és megmakacsolta magát. Aki nem dolgozhat, az beteg. Aki beteg, az nem dolgozhat. Itt nem akarják, hogy ő dolgpzzon, hát most megy az orvoshoz és kiíratja magát! Másnap í'eggel, amikor ügy kilenc óra tájban kö­zeledni látták az építkezés­hez. néhányan összesúgtak: végre, hogy kijózanodott és megjött az esze! De csalód- niok kellett, mert barátunk csak azért tért be néhány másodpercre, hogy meglo­bogtassa a művezető orra előtt az orvosi igazolást; há- yom na^ra kiírták. Majd, mint aki jól végezte dolgát, kiállt egy szemközt lévő vendéglátóhely ajtajában néhány üveg sör társaságá­ban, s azonmód mint mon­dani szokták: „leszopta ma­gát a sárga anyaföldig”. Másnap délelőtt is, s har­madnap is megismételte a produkciót. Negyednap reggel kijóza­nodva bekopogtatott a mű­szaki vezető irodájába. Mindenki azt hitte, most elnézést kér a történtekért. De egész mással állt elő: kellene egy hét fizetett sza­badság — mondta — mert volna egy kis munka otthon, a ház körül. Türelmesen el­magyarázták neki, hogy itt csak az várhat kervezmé- nyeket, aki elvégzi a mun­káját. Erre aztán „bepipult” K. s „itt így bánnak a dol­gozóval !” — felkiáltással egyenesen a munkaügyi osz­tály ajtaját vette Célba. „Felmondok” — közölte drá­mai tömörséggel, s olyan arccal, mint ha saját teme­tésén készülne emlékbeszé­det mondani. Nem tartóztatták egy­kettőre bevésették a munka­könyvébe az áhitott bejegy­zést. Nagyot köszönt, s az­óta senki sem látta a kör­nyéken. A múltkor ugyan szóba került a neve egy műszaki megbeszélésen, mi­kor a művezető szemrehá­nyóan odavetette a műszaki vezetőnek: „Volt egy jó szakemberem, de tessék azt is elpasszolták a háztól!” A műszaki vezető azóta estén­ként titkon egy kiadványt lapozgat, amelynek fedelén ez áll: „Vezetők kéziköny­ve”. Időnként «aláhúz né­hány sort piros ceruzával, széljegyzeteket készít. Aztán mikor késő éjszaka leteszi a könyvecskét, néha megáll a tükör előtt és értetlenül megcsóválja a fejét. — eg — SZÁLKÁK Sseleleiőgép kis hibával • Kérdezem az elárusítót a mezőtúri ABC boltban, mely már két éve működik, miért nem vesznek egy szeletelő- gépet, láttam a vasboltban olyant és akkor nem problé­ma a felvágott darabolása. „Kérem a szeletelőgépünk elromlott és nem tudják megjavítani.” De hiszen ami­óta ez az üzlet megnyílt, mindig így szeletelnek. „Ja, kérem, a gép még a régi üz­lethelyiségben vált használ­hatatlanná!!” Likőr k v szil és harapöfögóval Szerintem a likőrkészítés­hez feltétlenül kell egy hara­pófogó! A szomszédasszony szerint megteszi egy piszkafa is. Nlm tudom. Ez már íz­lés dolga. Ezenkívül kel! még: tiszta szesz és eszen­cia. Készíthető belőle: kese­rű likőr, valamint tearum és pálinka. Az elkészítés mód­ját lásd az eszencia dobozán. A harapófogó vagy a pisz­kavas az eszenciás üveg ki­nyitásához szükséges. Én ha­rapófogóval húztam ki a mo­dern műanyagdugót. Hátrá­nya: a dugó karimája lesza­kadhat és akkor más manő­verezés szükséges. A szom­szédasszony módszere: a pisz­kavassal leüti az üveg nya­kát. Előnye a módszernek: gyors és kényelmes. Hátrány; esetleges meglepetések; szi­lánkok vagy műhiba esetén az egész üvegecske szétmegy. Ilyenkor tennivaló: újabb eszencia-adag vásárlása. Ta­nács: tartalékolás. Ha az egyik eltörik, elővesszük a tartalékot. A dicséreteket ne nekem tessék címezni, ha­nem a KHV-nak. — A feleségem hazudik. — Honnan tudod? — Éjszaka nem volt ott­hon és azt mondta, hogy El­viránál volt. — Na és? GYERMEKSZÄJ — Elviránál én voltam... — Anyuka, légy szives, adj nekem egy értelmező szótárt Nem találom a ci­pőmet. — Itt van, de minek ne­ked értelmező szótár?! — Apu azt mondta, hogy abban mindent megtalálok. Önállóság — Amíg rátok vártam, kicseréltem a babát. Találtain egy szárazabbat. (A Weltwoche karikatúrája) Állatkertben Lejjebb, a lapocka alatt vakard... (A Wocchenpresse karikatúrája) Halott a beszéd Avagy: felszólalni is tudni kell Népszerű iv-műsor { I *1 " ( -kcf/fuP ^ — Mit tenne Ont.. (Kallus rajza) CSINTALAN HIRDETÉS Olvastam a Magyar Nem­zetben. Többször is elolva­som, mert igen megbökke­nek rajta. 3 hogy mások is meglepődhessenek, íme után- közléssel még publikálom a megjelent házassághirdetést. Amely azt mondja, hogy-: ..Lakással rendelkező, egyetemet végzett, jó állás­ban lévő 42 éves, jómegjele­nésű, nem dohányzó férfi kimondottan csinos, házias és feltétlenül őszinte jellemű legalább érettségizett fiatal feleséget keres házasság cél­jából. Személygépkocsi nem akadály. Fényképes levele­ket kérek Egzisztencia N. 2291 jelige a kiadóba.” Na tessék csak böngészni a sorok között. Eddig úgy-e az volt a Jels2Ó, hogy egy gyerek . az nem akadály. De ÚP-’ látszik mégis hátrányo­sabb ajánlat, mintha Valaki személygépkocsival bukna bele ebbe a házasságba. Már­mint a ki tudja hányadik házasságba. . Hiszen, hogy egyetemet végzett a hirdető, nincs okunk kétségbe vonni, de hogy nem a bölcsészka­ron tette, arra nemcsak az vall, hogy nősülni akar, ha­nem, hogy hogyan akar. „Fiatal feleséget keres há­zasság céljából.” Aki már eddig feleség akár öreg, akár fiatal az bizony már fe­leség és házas. Akkor meg- hát mire keresi a hirdető? Vájjon? De akkor meg mi­nek a „feltétlen őszinte jel­lem’?? Az ilyen tipusú me­nyecskének könnyen eljár a szája, s elmondja a hites férjének is egy kihagyott nillanatban. Abból pedig ka­lamajka lehet. Ml ebből mór most a ta­nulság? Talán az. hogy ne keressünk feleséget házas­ság céljából. Vagy még az is lehet; nem ártana a magvar nyelv törvényeit a hirdetés- szövegben is betartani. b. I. A naív vendég Egy vendéglőbe betérő szólítja a pincért; „Kérek egy szelet borjú­sültet”. „Sajnálom uram, már el­fogyott”. „Akkor egy szelet mar­hahúst”. „Uram! — mondja egy kis mosollyal a pincér, — ha lenne marhahús, gondolja, hogy nem szolgáltam volna fel a borjúsültet ?" Divat lesz-e, vagy sem, majd eldönti az idő. Jóma­gam sajnálom, mert hát az­óta szerettem buszon, vona­ton utazni, mióta a mini lé­tezik. S lehetőleg nem fülké­ben ülni. Ajaj, aranyvilág volt ez. Elébe vett az em­ber egy újságot, s úgy tett, mint aki olvassa. Aztán mi­kor a mellette ülő nej rá­szólt, hógy miért tartod azt a lapot előtted, ha nem azt nézed, rögtön rávághattam: meg kell azt -rágni, amit el­olvas az ember, el kell azon meditálni. Mindebből kifolyólag is van olyan érzésem, ha van olyan hölgy, aki csinosnak tartja magát, s szereti ha mások is észrevesznek belő­le valamit, nem alkuszik a maxi-áramlattal, s talán akad ilyen. Valami fránya profilhajhászók találhatták ezt ld, öreg pénzeszsókok, akik ingyen tárlattól szerel­nék megfosztani a világot. És lesznek követőik. Már Szolnokon is vannak. Egye­lőre még ugyan megállnak egv-egy bokáig érő kabát láttán az emberek az utcán. Kronológiailag finiséhez értünk az agroökonómiai munkálatoknak. Leckénk, hogy a mikro- és makrosz- férában egyaránt maximáli­san (globálisan) sikerre vi­gyük dolgainkat. Engedtessék meg. hogy né­hány hasznos javallatot ad­jak eme organizmusában is tág perspektíváid területhez. Kiemelem, mint fő irányt és nélkülözhetetlen teret az in- tenzlfíkálást. Legyen szem előtt, állandóan homlokte­rünkben ez a feladat. A következő fontos tenni­való a munkásítás. Nem más­ról van itt szó. mint arról, hogy több munkást kell be­állítani, kiemelni, vélemé­nyüket kikérni, bejegyezni, felvettetni! Na és a nők? Ugyebár a nők kérdését em szabad kerülgetni. Bátran jelezni kell. időben csengetni, zörög­ni. a nők kapják meg végre mindezt az agroökonomiá- ban, ami őket rég megilleti, ellenkező esetben úgy já­runk, mint a félkarú óriás. Hová lennénk, mivé válnánk nélkülük? Preferálni kell őket több. jobb termetesért, munkáért. Ha olykor indisz- ponáitak. ne általánosítsunk; s főleg ne sztihie'riivizáliünk! A fiatalok terén még több a teendőnk. Most kell Őket megfogni, amikor még nem késő. A stílusokon csiszol- gasstink. a morrtliukon saját példánkkal javítsunk. Állít­suk eléfük a legkiválóbb egyedeket. Hogy precizitás sttk soha ne nélkülözze !az objektivitást. Hogv maid egy­szer büszkék lehessünk rá­juk. mint most ők iánk. Felszólalásomat zárva szívből köszönöm a türelmü­ket, s kérem. hn«v távirati stílusban reae.Mínnak az ál­talam Önök felé felvetett gondolatokra. Köszönet a fi­gyelemért. ☆ Reagálás: „Lássátok feleim szümtük- hel mik vogymuk...” 3ó kérdés — Mi az. te engem idiótá­nak tartasz? — Dehogy, viszont én Is tévedhetek. Szolnok öröme: a maxi kuncognak magukban, csak jönne már az esős évszak, hogy térdig csatakosan szem­lélhessék a maxikat. Én azonban nem vagyok kétségbeesve. Sőt bevallom, minden kárvallés ellenére is, mint szolnoki, reménységgel nézek a maxi divat elé. Hi­szen egy véletlen divatötlet­tel megvalósulhat a megye­székhely nagy álma; a tiszta téli utca. Mennyi ember tör­te mór a fejét azon — lehet, hogy nem is jutott tovább — hogyan lehetne a város ut­cáiról eltakarítani a havat, a latyakot. Egy kollégám a múlt évben korszakalkotó ötlettel hozakodott elő: Szór­juk be, sóval az utcákat, s majd felnyaliák a kecskék. Aztán ebből se lett sem­mi. Most azonban kenyér nélkül marad a köztisztasá­gi hivatal. Mert mi kell eh­hez az egész életben megva- lósíthatatlannak tűnő nagy álomhoz? Csak még egv pár maxi kabát. S hiába lesz a térdigérő hó. Bokáig felsöp- rik majd. felszedik, felszív­ják a maxi kabátok. — borzák — Indok Az orvos barátjával sétál. „Menjünk át a másik ol­dalra”, mondja hirtelen az orvos. „Itt jön az öreg Lam- merhaber gyáros felesége, nem szeretnék vele talál­kozni." „Miért nem? Talán rosz- szul kezelted a férjét?” „Ellenkezőleg! Meggyógyí­tottam 1” Mindenféle A boldog házassághoz két megbocsátó kell. ☆ Még mindig akadnak csi­gák. akik megmagyarázzák a nyúlnak, hogyan kell 'ölni. ☆ Gyűlöli a talpiiyulókat, mert tőlük nem tud odaférni a főhök talpához

Next

/
Oldalképek
Tartalom