Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-27 / 278. szám
1970. november 27, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az MSZMP X. kongresszusának csütörtöki ülése (Folytatás az 1. oldalról) Ugyancsak fontos, minden dolgozót érintő kérdés az árpolitika. A szakszervezetek támogatják az értékarányos árrendszer kialakítását. Ugyanakkor ismét hangsúlyozzuk : megvalósítását nagyon gondosan kell előkészíteni. Hangsúlyozni kell azt is, hogy az értékarányos árrendszer kialakítása kompenzációs lehetőségeink függvénye, ezért is csak hosszabb idő alatt valósítható meg. A tervezett áremelkedéseknél meg kell találnunk a dolgozók, tehát a társadalom érdekeit nem sértő ellentételezést. Ugyanakkor államunknak a lehető legerélyesebben, hatósági eszközökkel, anyagi ösztönzőkkel, a termelés szerkezetének további változtatásával biztosítani kell a nem tervezett áremelkedések féken tartását. Az üzemi demokrácia érvényesítése — Az üzemi demokrácia fejlesztésének vannak követelményei, amelyeket sem elhanyagolni, sem megkerülni nem lehet —, folytatta Gáspár Sándor. — Ez pedig mindenekelőtt az, hogy a dolgozók ismerjék az üzemük előtt álló feladatokat', gondokat. Ennek a követelménynek eleget kell tenni. A gazdasági vezetés, a szak- szervezet, a KISZ és a párt- szervezetek képesek arra, hogy folyamatosan és megfelelő szinten informálják a dolgozókat, konzultáljanak, tanácskozzanak velük a tennivalókról. Az üzemi demokrácia érvényesítése csak a fegyelem javulásával párosulva lehet igazán hatékony. A vezetőknek elemi kötelességük tájékoztatni és meghallgatni a dolgozókat, támaszkodni véleményükre. A szocializmusban senkinek sincs joga gátolni a dolgozóknak azt a törekvését, hogy az üzemi demokrácia keretei között beleszóljanak munkahelyük életébe. Ha valahol ez mégis megtörténik, az rendszerünk lényegét sérti és következményei kárt okoznak; csökken a beleszólási készség. Alkotó gondolatok vesznek el, elsorvad az önkéntes részvállalás a termelésben, a munkaversenyben meglassul az egészséges szocialista emberi kapcsolatok fejlődése. Meg kell érteni, hogy a munkásosztály nem tárgya és nem rendelkezést, utasítást végrehajtó eszköze a szocializmus építésének, hanem érte kell, hogy történjen minden. Nem a munkásosztály van a szocializmusért, hanem a szocializmus a munkásosztályért! Az üzemi demokrácia egyik alapkérdéséről, a munkások és a vezetők viszonyáról külön is szólni kívánok. A kérdés az — és nálunk ma itt van gyakran a helyi viták súlypontja —, hogy az üzemi demokráciá ellentmond-e a gazdasági vezetés bármilyen értelemben felfogott érdekének, az egyszemélyi felelősségnek? Meggyőződésünk, hogy nem. sőt annak javára szolgál. Befejezésül Gáspár Sándor a következőket mondta: — Napjainkban a forradal- miság elsősorban a társadalomért érzett felelősséget és az ebből eredő áldozatvállalást jelenti. A munkások for- radalmisága az osztály múltjában, jelenében és nemzetközi összefüggéseiben gyökeredzik, de ágai a jövő felé nyúlnak, azt érlelik. reg, a határőrség, a Karhatalom katonái és parancsnokai köszönik a párt- és állami vezetésnek az eredményes munkához biztos alapot jelentő, világos döntéseket, útmutatásokat. Köszönik dolgozó népünknek a sokoldalú gondoskodást. Elhatározott szándékuk, hogy a jövőben is becsülettel teljesítik feladatukat. Azt kérik a X. kongresszustól, hogy erősítse meg a párt eddigi politikai irányvonalát, benne honvédelmi politikáját — mondotta befejezésül Czinege Lajos elvtárs. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek kötelező tervmutatók nélkül is eredményesen gazdálkodnak Fehér Lajos beszéde A kollektív védelem a szocialista országok szabadságának biztosítéka Czinege Lajos beszéde A kongresszusra készülve a fegyveres erőknél — éppúgy, mint társadalmunk minden területén — a kommunisták sokoldalúan, felelősséggel elemezték a legutóbbi négy évben végzett munkát, célkitűzéseink megvalósulását. Egyértelmű volt a megítélés: pártunK politikája eredményesen, jól szolgálja a szocializmus építésének, a dolgozó nép felemelkedésének ügyét. A töretlen politika szerves alkotóeleme pártunk következetes és kiegyensúlyozott honvédelmi politikája. Ennek megvalósításáért a fegyveres erőkben szolgáló kommunistáK és pártonkivüliek a legutóbbi kongresszus óta is következetesen dolgoztak. *A továbbiakban tényekkel, adatokkal illusztrálta, milyen hatalmas támadó Katonai gépezetet tart fenn a nemzetközi imperializmus, elsősorban az amerikai imperialisták, a világ legkülönbözőbb térségeiben. Az imperialisták gátlástalanságát bizonyítja, hogy a második világháború óta általuk kirobbantott háborúk és fegyveres konfliktusok negyven ország területét érintettéK. Ebben a helyzetben történelmi szükségszerűség, hogy az imperialista agressziótól fenyegetett országok, a szocializmust építő népek, — köztük a mi népünk — olyan katonai erőt tartsanak fenn, amely az agresszor féKen- tartásához szükséges. Továbbra Is szükségesnek tartjuk, hogy — a tagországok külön-külön megtett honvédelmi intézkedésein túlmenően — erősítsük közös védelmi szervezetünket, amihez a magunk részéről minden szüKséges, lehetséges módon hozzájárulunk. Kol- -lektív védelmünkből a legnagyobb terhet a szocializmus, a társadalmi haladás ügyéért roppant áldozatokat hozó Szovjetunió vállalta és vállalja. A Szovjetunió hatalmas katonai erejére támaszkodó — valamennyi tagállam erőfeszítéseit egyesítő — kollekfív védelem egyik alapvető biztosi'éka szocialista országaink szabadságának függetlenségé- neK, az európai biztonság, a világbéke megóvásának. — A Szovjetunió közvetlenül is felbecsülhetetlen segítségei nyújt hazánk védelméhez. Joggal állapította meg pártunk Központi Bizottsága 1968, februári ülésén: Katonai együttműködésünk lehetővé teszi, hogy anyagi eszközeinket az ország védelmével legközvetlenebbül összefüggő területekre koncentráljuk, és nem kell a korszerű háború megvívásához szükséges minden fegyverfajtát beszereznünk. Amire pedig szükségünk van — például a korszerű nehéztechnika. a speciális fegyverrendszerek, vagy parancsnoki kádereinK, specialistáink jelentős részének magasfokú képzése — azt a Szovjetunió igényeinknek megfelelően folyamatosan biztosítja részünkre. A szovjet hadsereg a gyakorlati feladatok megoldásában is sokirányú segítséget nyújt. A hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatokkal kapcsolatunk közvetlen, baráti; testvéri együttműködésünk folyamatos, céltudatos és eredményes. A testvéri szocialista országok hadseregeivel kapcsolataink a proletárintemacionalizmus, a közös ügyért érzett felelősség alapján folyamatosan fejlődnek. — Fegyveres erőinK hivatásos állománya teljesíti feladatait. A tisztikar szilárd politikai erőt képvisel. Szakmai és általános műveltsége megalapozott. A sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatalok egyre nagyobb része — a szocialista társadalmi környezet, a döntő többségében pozitív családi nevelés, a mind hatékonyabbá váló honvédelmi nevelőmunka hatására — hazánk, társadalmi rendünk védelmét tudatosan vállalva vonul be a néphadseregbe, fegyveres erőinkhez. A Kiképzésben tömegesen érnek el kimagasló eredményeket. A katonák tízezrei vesznek részt a szocialista versenyben, amely formájában és célkitűzéseiben lényegében azonos az üzemekben örvendetesen fellendülő mozgalommal, — tartalmában pedig igazodik ahho2, ami a katona kötelessége. A versenyben támasztott igen magas Követelményeket évente sokezer katona, több száz raj, szakasz. század teljesíti. Fegyveres erőink kommunistái — a kongresszusra készülve — a taggyűléseken és pártértekezleteken ugyanolyan felelősséggel, reálisan és sokoldalúan elemezték, összegezték az elmúlt években végzett munkát, mint amilyen hatékonyan vettek részt az eredmények, sikerek létrehozásában. A fegyveres erőknél szolgálatot teljesítő kommunisták, a néphadseFehér Lajos bevezetőül szövetkezet-politikánk korszerűsítéséről szólt, majd rámutatott, hogy a IX. pártkongresz- szus óta a szövetkezet-politikai összegezés és az ehhez kapcsolódó széleskörű tömegpolitikai munka országszerte egész szövetkezeti mozgalmunk komoly fellendülését hozta. A megújhodási folyamat kiemelkedő fontosságú egész szocialista társadalmunk demokratikus továbbfejlesztése szempontjából! Pártunk szövetkezeti politikája a lenini elvekre épül. Arra irányul, hogy a szövetkezeti mozgalom különböző ágai.^zervesep beleilleszkedjenek a szocialista népgazdaságba, a népgazdasági tervekkel összhangban hatékonyan működjenek közre a társadalmi célok megvalósításában, előrevigyék a szocializmus építését. Lenin szavaival, azt is mondhatnánk: „a szövetkezeteknek nálunk egészen kivételes jelentőségük van.” Kivételes mindenekelőtt azért, mert a szövetkezet rugalmas gazdálkodási forma. A szövetkezetek általában nagyfokú mozgékonyságra és alkalmazkodásra képesek. Gyorsan tudnak reagálni a folyton változó életre, a változó piaci hatásokra, kereteik között rugalmasan, jól összehangolhatok a társadalmi-, a csoport- és az egyéni érdekek. A miniszterelnök-helyettes ezután a szövetkezeti földtulajdon kialakulásáról, s a földtörvény végrehajtásáról szólott. A korszerű szövetkezetpolitikai elvek elfogadása és gyakorlatba való átültetése a legnagyobb változást a szövetkezetek és szövetségeik egymáshoz való viszonyában idézte elő. Szövetkezeti mozgalmunk. S általában szocializmust építő társadalmunk új hajtásai, újszülöttei e termelőszövetkezeti szövetségek. Ajánlásaikkal, koordináló és szervező tevékenységükkel, kezdeményezéseikkel már eddig is hathatósan segítették a termelőszövetkezeteket az önálló, vállalatszerű gazdálkodás és a demokratikus működés fejlesztésében. E szövetkezeti önkormányzatok máris komoly tekintélyt és társadalmi rangot vívtak ki maguknak. A termelőszövetkezeti parasztság bizalommal viseltetik irántuk: magáénak, saját szövetkezeti fórumának tekinti és szívvel támogatja e szövetségeket. Fehér elvtárs ezután a jogszabályok érvényesítéséről és az állami felügyeletről beszélt. A közgazdasági szabályozók szerepe A gazdasági szabályozók és ösztönzők ma már általában biztosítják az önálló, vállalatszerű gazdálkodás pénzügyi feltételeit a szövetkezeteknél is. Egyes, az állam által társadalmi és gazdasági szempontból szükségszerűnek tartott, de a mai árak mellett gazdaságosan meg nem oldható feladatok ellátásáért a szövetkezetek is állami támogatásban részesülhetnek. Fehér elvtárs ezután a tsz-ek belső ellenőrzésének fontosságáról beszélt. A szövetkezeti viták során egyöntetűen megerősödött az az álláspont, hogy az ellenőrző bizottságok felkészültségének növelése, rendszeres képzése mellett — mindhárom ágazatban — a szövetkezeti mozgalom egészséges önvédelme érdekében is szükség lenne a belső ellenőrzést kiegészíteni még valamivel: mégpedig külső, hozzáértő, képzett számszaki szakértők rgvizori munkájának rendszeres igénybevételével. (Folytatás a 4. oldalon) Kongresszusi jegyzetek A múltról9 a munkás- véleményekről és a Szolnok megyei napról A kongresszus nemcsak politikai tanácskozás a küldöttek számára. Legtöbbjüknek más nagy élménnyel is szolgál. Az idősebb generációnak, a már őszbe hajlóknak alkalom nyílik régi harcostársakkal való találkozásra is. Az első napokban szinte állandóan tanúi és részesei lehettünk a boldog felfedezéseknek: Ni csak, té is itt vagy, hogy vagy, hol dolgozol... Ennek a generációnak, akik a negyvenes években kezdték a párt- munkát és érthetően ők vannak itt a legtöbben, alig tűnik fel valami, amiről a számok viszont világosan beszélnek. Pártunknak jelenleg mintegy 650 ezer tagja van. Ezeknek több mint fele 1956 után lett a párt tagja. Eszembe jut, hogy 1956 előtt az MDP-nek 8—9 százezer tagja volt. A számok tehát azt mutatják, hogy a volt MDP-tagok nagyobb része ma nem tagja a pártnak. Viszont a mai párttagok nagy részének az 1956 előtti események nem a saját múltját, hanem csupán csak a történelmet jelentik. Próbálom végiggondolni, hogyan értik ők. mondjuk a zalai küldött szavait: „Nem 'kell messzire visszamenni pártunk mútjában ahhoz, hogy tudjuk mit jelent a lenini munkastílus megsértése”. Egy másik küldött szavai: ..Nincs még messze az az idős amikor a mi pártunk is negatív példákkal szolgáit a párt egységét illetően.” Nemcsak ezek a kiemelt néldák, hanem a kongresz- szus egész munkája az itt vitatott témák egyaránt aláhúzzák, mennyire más ma ez a párt. mint annak- előtte másfél évtizeddel. A számok pedig arról beszélnek, hogy összetételéről is elmondható a megújhodás. * * * A figyelem mindig felélénkül, ha egy munkásember áll a mikrofon mögé. Joggal, mert ezek a küldöttek szinte egész megjelenésükkel, fellépésükkel, szavaikkal is reprezentálják osztályukat, a hatalmon lévő nemzetvezetésre hivatott és abból jelesen vizsgázott magyar munkásokat. Lapozgatom a jegyzetfüzetemet és ilyen gondolatokat találok —, amelyek mind egy-egy munkásküldött szájából hangzottak el: „A munkás nem siránkozik, hanem dolgozik". „Azokat a vezetőket nem szeretjük, akik a nehézségek láttán a felsőbb szervekhez kezdenek leveleket írogatni, de azokat sem, akik ilyenkor saját felelősségük helyett a politikában kezdik a hibát keresni.” „Mi, munkások nem a szabadpiaci élelmiszerárak alapján ítéljük meg a munkás—paraszt szövetséget, de...” Ezután a de. .. után jogos gondok sorolása következik. Ezek egyikét, ami már többször is nagy hangsúlyt kapott a vitában Német Károly elvtárs, a budapesti munkások nevében így fogalmazta meg: „A munkások többsége azt követeli, hogy csak a becsületesen végzett munkából lehessen boldogulni, lépjünk fel az ügyeskedők, a harácsolók ellen". Minden bizonnyal megfelelő határozatokat hoz a kongresszus, amelyek minden területen kötelezik majd a kommunistákat e kérdésben hathatós intézkedések megtételére. * * * Ma „Szolnok megyei nap" volt a kongresszuson. A délutáni órákban megyei bizottságunk első titkára, Csáki István elvtárs töltötte be az elnöki tisztet. Délelőtt szót kapott még egy küldöttünk. Szekeres László, a jászberényi járási pártbizottság első titkára. Az ipartelepítés eredményeiről szóló felszólalás nagy sikert aratott. A tartalmon túl sokan arra is felfigyeltek, Hogy milyen szépen, világosan fogalmazta meg és adta elő a gondolatait. Amikor faggattam, mit érez egy küldött, aki az előadói emelvényről nézhet szembe a kongresszussal, így válaszolt: — Éppen a napokban 25 éve, hogy párttag vagyok. Huszonegy éve töltök be különböző pártfunkciót. Ez idő alatt sokszor álltam rr. r szónoki emelvényen. Mint tudod, parlamenti képviselő is vagyok, ott is felszólaltam már, de ez, amit most itt. éreztem, egyikhez sem hasonlítható. — Nagyon alaposan felkészültem. Sok elvtárssal konzultáltam mondanivalómról. Küldött tál. ,im ismerték a szöveget is, mondták, biz latiak, hogy jó az. .Mégis, amiken a nevemet hallottam, s felálltam, kimondhatatlan izgalom fogott el. A felelősségérzet az. hogy ennyi ember, a párt, az ország színe-java előtt szólok, s a kétség vajon tényleg sikerült-e a gondo’atál’^at űsn formába önteni, hogy jól értsék, amit el akarok mondani. Végtelennek íűnt az idő, amíg kifelé mentem. Aztán az emelvényen találtam magam. Elkezdtem beszélni, amikor lassan felmertem nézni, láttam a sokszáz figyelő arcot és ez megnyugtatott. Éreztem, hogy megvan a kontaktus, érdekli a küldötteket amit mondok. S2ív3l így volt t'ala- hosy és — tette hozzá — már régen vége volt az egésznek, meg is ebédeltem, amikor észrevettem, hogy az ingem csuromvizes lett... — V —
