Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. november 24. Pártunk és népünk társadalmi programja: A szocializmus teljes felépítésének magasabb szinten való folytatása Az MSZMP Központi Bizottságának beszámolója a X. kongresszuson Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak, Elvtárs­nők! Pártunk, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt a IX. kongresszus útmutatásait hí­ven követve, határozatainak megvalósításáért küzdve, po­litikailag és szervezetileg megerősödve érkezett a X. kongresszus küszöbére. Mun­kásosztályunk, népünk az el­múlt négy esztendőben a párt vezetésével céltudatosan haladt előre, és nagy ered­ményeket ért el a szocializ­mus építésének minden te­rületén. A Szervezeti Szabályzat előírásainak és a párt politi­kájának megfelelően készül­tünk fel a kongresszusra. A Központi Bizottság a kong­resszusi okmányokat kellő időben a pártszervezetek ren­delkezésére bocsátotta, majd véleményezésre megküldte a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, a Szakszerveze­ték Országos Tanácsának, az Országos Szövetkezeti Ta­nácsnak, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Elnökségé­nek, a Magyar Nők Országos Tanácsának, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának, végül, a sajtó útján is közzétette, az or­szág lakosságával is megis­mertette. A kongresszus élőkészíté­sében pártunk minden alap­szervezete, a párttagság több mint 90 százaléka aktívan részt vett. A taggyűléseken a résztvevők 30 százaléka felszólalt, a pártértekezlete­ken a képviseleti aránynak megfelelően, megválasztot­ták a X. kongresszus küldöt­teit. A Központi Bizottság nagy­ra értékeli azt a széles körű és magas színvonalú vitát, amely a kongresszusi okmá­nyok alapján a pártszerve­Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Most, amikor a kongresz- szusnak pártunk egész tevé­kenységét kell mérlegelnie, mindenekelőtt a társadal­munkban végbemenő objek­tív folyamatokat kell meg­vizsgálni. Akkor járunk el a leghelyesebben, ha Lenin­nek a kommunisták számára mindenkor érvényes útmuta­tásából indulunk ki. „A marxizmus azt köve­teli tőlünk, — mondotta —, hogy az osztály erőviszo­nyokat és minden egyes történelmi helyzet konkrét sajátosságait a legponto­sabban, objektíve ellen­őrizhetően számba ve­gyük.” Az elmúlt négy év szocia­lista építőmunkájának ered­ményeként tovább fejlődött társadalmunk osztályszerke­zete, fejlődtek termelési- és tulajdonviszonyai. A nép­gazdaság összes fő ágazatai­ban, az iparban, a mezőgaz­daságban, a közlekedésben, a kereskedelemben tovább szi­lárdultak a szocialista ter­melési viszonyok. A IX. kongresszus határozata alap­ján és a mezőgazdasági ter­zetekben, a tömegszerveze­tekben és tömegmozgalmak­ban, az országban általában kibontakozott. Ebben a vi­tában a pártélet, a belpoliti­ka, a szocialista építés min­den fontos kérdése felme­rült. A beérkezett észrevéte­lek nagy részét a Központi A Központi Bizottság beszá­molóját Kádár János elvtárs terjesztette be. Bizottság már hasznosította, a javaslatok más részét a kongresszus Szerkesztő Bi­zottságának rendelkezésére bocsátja s ajánlja, vegye fi­gyelembe a határozatok megszövegezésekor. A kong­resszus előkészítésének, a vitának további számos ér­tékes tapasztalatát, meg­állapítását pedig a minden­napi pártmunkában kell hasznosítani. meiőszövetkezetek országos kongresszusának egyetértésé­vel megalkotott új földtör­vény megteremtette a jogi alapját és gyakorlati lehető­ségét annak, hogy a szövet­kezetek használatában lévő földek, megfelelő megváltási ár ellenében termelőszövet­kezeti tulajdonba kerüljenek. Ezzel falun is megszilárdult a szocialista tulajdon, nagy lépést tettünk előre társa­dalmunk szocialista jellegé­nek erősítésében. Egész népgazdaságunkban uralkodóvá vált a termelési eszközök szocialista tulajdo­na; szilárdak a szocialista termelési viszonyok. Ez ab­ban is megfelelően tükröző­dik, hogy a nemzeti jövede­lem 98 százalékát a szocia­lista szektor adja. Részletez­ve: az egész nemzeti jövede­lem 69 százaléka az állami. 25 százaléka a szövetkezeti. 4 százaléka pedig egyéb szo­cialista szektorból származik; a magánszektor részesedése mindössze 2 százalék. Társadalmunkban a szo­cialista forradalom győzel­mével kialakultak és meg­szilárdultak rendszerünk új A kongresszust előkészítő vitában egyértelműen kitűnt a legfontosabb: párttagsá­gunk egységes, pártunk és népünk között egyetértés, nézetazonosság van az alap­vető kérdések megítélésében. A párttagság, a közvélemény helyesli a párt politikáját, az elvégzett munkát ered­ményesnek tartja; a kong­resszustól a párt fő irányvo­nalának megerősítését, a párttól a helyes politika kö­vetkezetes végrehajtását, a gyakorlati munka megjavítá­sát várja. A Központi Bizottság elő­zetes jelentést készített te­vékenységéről, a párt mun­kájának, az ország fejlődé­sének, a társadalom helyze­tének főbb adatairól; e je­lentését két héttel ezelőtt írásban eljuttatta a kong­resszus küldötteinek, tegnap pedig a párt központi napi­lapjában nyilvánosságra hoz­ta. Az előzetes jelentés rész­letes adatait figyelembe vé­ve, a Központi Bizottság kongresszusi beszámolója ar­ra törekszik, hogy a legfon­tosabb és legidőszerűbb elvi, politikai kérdésekre irá­nyítsa a figyelmet. Az előkészítés véget ért; a párt X. kongresszusa meg­kezdte munkáját. Párttagsá­gunk, dolgozó népünk most a küldött elvtársaktól, a kongresszustól várja a nagy munka eredményes befejezé­sét. A kongresszüsnak el kell bírálnia a végzett mun­kát, elemeznie kell társadal­munk jelenlegi helyzetét; ki kell jelölnie a párt felada­tait, az ország további fej­lődésének irányát. Biztosíta­nia kell, hogy népünk erőit még jobban tömörítve, az eddig elért eredményekre építve és támaszkodva, ma­gasabb szinten folytathassuk a szocialista társadalom tel­jes felépítésére irányuló munkát. osztályalapjai. Az ország la­kosságának fele, 5 millió fő vesz részt a termelésben, ak­tív, önálló keresőként. Kö­zülük 72 százalék munkás és alkalmazott, 25 százalék szövetkezeti tag. A magán- termelők, az önálló kisipa­rosok és kiskereskedők, va­lamint a szabad foglalkozá­súak aránya 3 százalék. Az a nagyarányú fejlődés,, amely a felszabadulás _ óta végbement és országunkat közepesen fejlett agrár or­szágból fejlett mezőgazda­sággal rendelkező ipari or­szággá alakította át, a dol­gozó osztályok helyzetében is átcsoportosulást és mélyre­ható változásokat idézett elő. A város és a falu közötti nagyarányú társadalmi mozgás, a mezőgazdaságból az iparba történő tömeges átáramlás az utóbbi években lelassult. Az ipar fejlődésé­vel, a mezőgazdasági ter­melés kultúrájának emelke­désével, a szolgáltató ipar­ágak előtérbe kerülésével természetesen a jövőben is lesz bizonyos mozgás, át­áramlás társadalmunkban és az osztályokon, rétegeken be­lül is. A munkások és alkal­mazottak részaránya tovább nő, de ez a dolgozó osztá­lyok és rétegek helyzetét alapvetően már nem befo­lyásolja. Társadalmunk vezető osz­tálya a munkásosztály. Fel­szabadult hazánk negyedszá­zados története során, a munkásosztály tanúsította a legnagyobb állhatatosságot és áldozatkészséget. Számbe­lileg is a legnagyobb osz­tállyá vált; az utóbbi öt évben létszáma 8 százalékkal növekedett és a népgazda­ságban most már 2 millió 600 ezer munkás dolgozik. A nemzeti jövedelem legna- gyob részét a munkásság ter­meli meg. A munkásosztály meghatározó módon befolyá­solja a dolgozók minden ré­tegét: munkája, magatartása, fegyelme, szemlélete kihat az egész társadalomra; sze­repének további növekedése egész népünk érdeke. A párt teljes meggyőző­déssel vallja: a szocialista társadalom felépítésének alapvető feltétele a munkás- osztály vezető szerepének szilárd és fokozódó érvénye­sülése. Teljesen világos, hogy üres formaság és a munkás- osztály vezető szerepéhez a világon semmi köze nincs annak, ha az ország veze­tői, szinte egyenruhaként, el­kezdenek munkássapkát és felöltőt hordani, amint azt nálunk a 40-es évek vé­gén, az 50-es évek elején tet­ték. Viszont még vannak, akikben az a téves hiedelem él, hogy a munkásosztály ve­zetőszerepe csak ott érvé­nyesül, ahol a munkások fi­zikailag is jelen vannak és többségben vannak. A mun­kásosztály politikai képvise­letének és többségének meg kell lennie, és meg is van mindenütt, ahol ennek döntő a jelentősége, például a Központi Bizottságban, a. kormányban, az országgyű­lésben. De már elképzelhe­tetlen és megvalósíthatatlan ez, mondjuk, a Tudományos Akadémia Elnökségében, az egyetemek vezető testületéi­ben, az írószövetség vezető­ségében és más, hasonló he­lyeken. A munkások jelenlé­te sok helyen elengedhetet­len, mégsem a számarány a lényeg. A munkásosztáty vezető szerepe hazánkban az osz- tályszervezetek, a munkás- osztály forradalmi pártja és szakszervezetei útján, továb­bá az államhatalomban va­lósul meg, amely a munkás- osztály hatalma. A munkás- osztály vezető szerepét ér­vényesíti az a többszázezer munkás, akik a hatalom ki­vívásával egyidőben és azóta az ország vezető posztjaira kerültek. Érvényesül rend­szerünk szocialista demokra­tizmusa révén, amely bizto­sítja a munkások közvetlen beleszólásának jogát és le­hetőségét a közérdekű kér­dések eldöntésébe. Végezetül, a munkásosztály vezető sze­repének érvényesülését bizo­nyítja társadalmunk egész tevékenysége, amely a szo­cialista társadalom építé­sével a munkásosztály for­radalmi célját valósítja meg. A munkásosztály nagy tár­sadalmi jelentősége és veze­tő szerepe mutatkozik meg legöntudatosabb tagjainak példamutatásaban és áldo­zatkészségében a munka frontján, a szocialista mun­kaversenyek eredményeiben. Megmutatkozik a munkás- osztály nagyszerű kezdemé­nyezése nyomán s/ülz' fejlődő szocialista brigád­mozgalomban, amelyben a résztvevő brigádok száma ma már százezer, a brigád­tagok száma pedig egy mil­lió fölé emelkedett. Elmondhatjuk, hazánkban a hatalom jó kezek­ben van; a munkásosz­tály nemcsak vállalta, ha­nem felelősen és méltóan be is tölti társadalmunk éle­tében vezető szerepét. A munkásosztály eddig is helytállt és a jövőben is mindenkor kész lesz a szo­cializmus vívmányainak vé­delmére, gyarapítására. az építőmunka feladatainak megoldására. Társadalmunk másik nagy osztálya, a szocializmus út­jára lépett parasztság, szin­tén nagy fejlődést ért el. Pa­rasztságunk a munkásosztály messzemenő segítségével, odaadó, szorgalmas munká­val különösen az elmúlt évek­ben megszilárdította és szo­cialista nagyüzemi gazdasá­gokká fejlesztette a termelő- szövetkezeteket. A magyar mezőgazdaságban mind szé­lesebb körben alkalmazzák a tudományok vívmányait; a mezőgazdaságban egyre na­gyobb szerepe van a techni­kának, az ipari és mezőgaz­dasági szakmunkásoknak, az agrár értelmiségieknek. Mindez gyökeresen megvál­toztatta a helyzetet a falun. A termelőszövetkezetek megerősödése, a nagyüzemi termelés, a közös munka színvonalának emelkedése növelte a parasztság jöve­delmét, javította életkörül­ményeit. Politikánk, rend­szerünk nagy eredménye, hogy a TX. kongresszus ha­tározatának megfelelően, a munkásosztály életszínvona­lának egyidejű emelkedése mellett, a munkások és a termelőszövekezeti parasztok jövedelmi színvonala orszá­gosan és átlagban már ki­egyenlítődött. Hazánkban a termelőszö­vetkezetek megteremtésével, a szocialista nagy üzemi gaz­dálkodás megvalósításával, parasztságunk szellemi és anyagi felemelkedésével fa­lun is győzött a szocializ­mus, győzött a lenini szövet­kezeti eszme. Kongresszu­sunk megállapíthatja, hogy mindezek eredményeként teljesebbé vált a munkás- osztály és a termelőszövetke­zeti parasztság érdekazonos­sága a szocializmus építésé­nek alapkérdéseiben, tovább erősödött népi államunk leg­főbb politikai alapja, a mun­kás—paraszt szövetség. Társadalmunkban növek­szik az értelmiség szerepe, részaránya, súlya és felelős­sége. A párt, az állam nagy figyelmet fordít a tudomány, a technika, a kultúra fejlesz­tésére. Teljes bizalommal tá­maszkodunk a tudományok, a kultúra, a művészet embe­reire, mert csak velük együtt haladva érhetjük el fő cél­jainkat. a szocializmus. a kommunizmus felépítését. Értelmiségünk is jól tud­ja, hogy alkotó tevékenysége csak a szocialista társadal­mi rendszerben bontakozhat ki szabadon és igazán, csak eb­ben a rendszerben lehet biz­tos abban, hogy munkássá­gának hasznos és szép ered­ményei nem a kapitalista ki- zsákmányolók önző. szűk ér­dekeit, hanem a nép boldo­gulását és felemelkedését szolgálják. A Központi Bi­zottság véleménye szerint értelmiségünk a szocializ­mus céljait magáénak vallja, és méltó módon kiveszi ré­szét a szocialista építőmun­kából. A párt, az ország szá­L Társadalmunk szocialista fejlődése A munkásosztály vezető szerepe, a iminkás-paraszt szövetség míthat a magyar értelmiség­re. Mindenkinek mindent meg kell tennie azért, hogy a jövőben - ez még inkább így legyen. A kispolgárság — a kis­iparosok, kiskereskedők, a , magánszektor más képvise­lőinek — száma, részaránya társadalmunkban kicsi. Nagy társadalmi céljaink javára együtt halad velünk a kis­polgárság is. Beilleszkedett az új társadalmi rendbe, el­fogadja a szocialista társa­dalom építésének célját, s közülük a tisztességesen dol­gozó többség munkájával, különösen a szolgáltatás, az ellátás területén, hasznosan szolgálja a közérdeket. Tár­sadalmunk értékeli ezt. Hazánkban a szocialista forradalom győzelmével, el­tűntek a kizsákmányoló osz­tályok, s velük a társadalmi osztályok közötti kibékíthe­tetlen ellentmondások. A dol­gozó osztályok alapvető ér­dekei egybeesnek, megkez­dődött az osztályok közti kü­lönbségek csökkenésének és fokozatos megszűnésének fo­lyamata is. Társadalmunk egységes és harmonikusan fejlődik. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy viszonyaink kö­zött is adódnak ellentmondá­sok a fejlesztés távlati és a lakosság napi érdekei, a munkások és a parasztok ér­dekei, a társadalom általá­nos érdekei és a csoportér­dek, valamint az egyének ér-’ dekei között. Az érdekek kü­lönbözősége jelentkezik ^ a nemzeti jövedelem elosztása­kor, ár, bér és piaci viszo­nyokban, a város és a falu közötti különbségek gyor­sabb, vagy lassúbb kiegyen­lítésének meghatározásában, és más kérdésekben. Az ellentmondások áthi­dalhatók, feloldhatók a mun­ka menetében. A társadalom általános érdekeinek és szo­cialista céljainak megfelelő töretlen fejlődést a. különbö­ző érdekeltségek összehan­golásával biztosítottuk. Ez jövőben is biztosítható, ha az alapvető érdekekért el­sősorban felelős, a nemzeti jövedelem elosztására befo­lyással bíró vezető testüle­tek mindenkor kellő figyel­met fordítanak az egyes dol­gozó osztályok sajátos ér­dekeire. a dolgozók napi ér­dekeire is. Továbbá akkor biztosítható, ha az egyes munkások, parasztok, értei - miségiek és más dolgozók napi érdekeikből kiindulva sem feledkeznek meg a tár­sadalom távlati fejlesztésé­nek általános követelményei­ről. Az a fontos, hogy a megoldásokkal, a dolgozó osztályok alapvető érdekkö­zösségét szem előtt tartva, népi államunk hatalmát erő­sítsük. és szocialista céliaink megközelítését segítsük elő. Társadalmunk ho1'rzetét. a fejlődés iránvát áttekintve megállapítható, az elmúlt ' évben hazánkban, a IX kongresszus határozatainak megfelelően, a szocializmus alapjai tovább szilárdultak, társadalmunk szocialista vo­násai számottevően erősöd­tek. Előbbre jutottunk te­hát. de meg nem állhatunk. Az ország további lendületes fejlődése ma, mindenekelőtt, a szocialista termelési vi­szonyok további megszilár­dítását igényli, a dolgozó osztályok öntudatának és egységének növelését, a tár­sadalom szocialista vonásai­nak további erősítését köve­teli meg. IFolytatás a 5- oldalov.j

Next

/
Oldalképek
Tartalom