Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

/ 1970. november 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az MSZMP Központi Bizottságának beszámolója a X. kongresszuson 11. Az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztése (Folytatás a 2. oldalról.) Kedves Elvtársak! Államunk, a népi demok­rácia állama, amely a mun­káshatalmat testesíti meg, betölti történelmi szerepét, nélkülözhetetlen a munkás- osztály számára a gazdasági és kulturális élet irányításá­ban. a szocializmus építésé­nek szervezésében. Államunk rendeltetésszerű, szervezett működésének felbecsülhetet­len a szerepe és jelentősége népünk eddigi sikereiben, történelemformáló munká­jában. A szocialista állam ereje abban van, hogy fő politikai alapja a munkásosztály és a parasztság szövetsége, és tevékenységében a lakosság, a dolgozó milliók széles kö­rű támogatására építhet. A munkásosztály államát, a dolgozó nép szocialista vív­mányait, a Magyar Népköz- társaság önállóságát és füg­getlenségét, területi sérthe­tetlenségét, belső rendjét, hűségesen védelmezik fegy­veres erőink, a néphadsereg, a határőrség, a karhatalom és a belügyi szervek. A Köz­ponti Bizottság, a kormány a honvédelmet, a társadalmi rend védelmét egész népünk ügyének tekinti; az ellátá­sukhoz szükséges személyi és anyagi feltételeket bizto­sította és a jövőben is biz­tosítja. Az állam funkciói a fej­lődés során változnak. A szocialista viszonyok között az állam elnyomó szerepe folyamatosan csökken, po­litikai, gazdasági és kulturá­lis szervező szerepe viszont folyamatosan növekszik. Ál­lamunk már most is sok feladat megol­dásába bevonja a tár­sadalom különböző szerveze­teit és erőit, az egyes állam­polgárokat. A fegyveres tes­tületek mellett az ország, a hatalom védelmét szolgálják a munkásőrök, önkéntes rendőrök, a polgári védelem tagjai. A szakszervezetek vették át és látják el a tár­sadalombiztosítással. a mun­kavédelemmel kapcsolatos feladatok legnagyobb részét. A dolgozók tömegesen vesz­nek részt az állam munkájá­ban, mint tanácsi aktívák, bírósági ülnökök, népi ellen­őrök. Meggyőződésünk szerint az államnak fontos szerepe van a szocializmus építésének időszakában. Nem fogadjuk el azokat a nézeteket, ame­lyek kétségbe vonják a szo­cialista állam szerepét, le­becsülik jelentőségét és a ha­talom gyengítésével volta­képpen veszélyeztetik a nép vívmányait. Belső felada­taink és a nemzetközi körül­mények egyaránt azt követe­lik, hogy tovább erősítsük szocialista államunkat, nö­veljük gazdaságszervező és kulturális szervező szerepét, fejlesszük az államigazgatási munkát, emeljük színvona­lát. Ezzel egyidejűleg arra kell törekedni, hogy a la­kosság még nagyobb tö­megei vegyenek részt a köz­életben, az állami szervek, a tanácsok és más állami szer­vezetek munkájában. Az ál­lamélet, a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztése olyan feladat, amelynek si­keres megoldása lendületet ad további fejlődésünknek. A szocialista demokrácia további kibontakoztatására irányuló tervünket biztos alapokra építjük, mert ha­zánkban a hatalom szilárd, az államépítésben pártunk, munkásosztályunk negyed- százados tapasztalatokkal rendelkezik, belpolitikai helyzetünk nemcsak szük­ségessé. hanem lehetővé is teszi terveink végrehajtását. Az államélet és a szocia­lista demokrácia fejlesztése a munkáshatalom, a szocialista állam további megszilárdí­tását, erejének növelését, ha­tékonyságának fokozását je­lenti. Allaméletünk, a szo­cialista demokrácia tovább­fejlesztésének lényege, hogv egyidejűleg erősítjük a köz­ponti hatalmat és növeljük a helyi szervek önállóságát. Jelentősnek tartjuk a törvényhozói és kor­mányzati munka korsze­rűsítését. Országgyűlésünk a népszuverenitás legfőbb meg­testesítője, országunk legfőbb törvényhozó szerve. Társa­dalmi előrehaladásunk gyor­sítása, rendszerünk szocialis­ta jellegének fejlesztése cél­jából szükséges, hogy az or­szággyűlésben erősödjék a törvényalkotói tevékenység, növekedjék szerepe a kor­mányzati munka alkotmá­nyos ellenőrzésében. A szocializmus építésének előbbrevitele az államappa­rátusban tevékenykedő kom­munistáktól, minden dolgo­zótól politikánk következete­sebb érvényesítését, a mun­kásosztály érdekeinek jobb képviseletét, a kormány ren­delkezéseinek pontos végre­hajtását kívánja, helyes ve­zetési módszert, jó közigazga­tást, hatékony, operatív és jó ügyintézést követel. Az ál­lamigazgatási szervezet tö­kéletesítése, a pontosan kö­rülírt hatáskör, a személyes felelősséggel végzett jó ügy­intézés egyúttal a leghatáso­sabb harc a bürokrácia ellen. Ez a harc állandó és elemi kötelességünk, mert elhanya­golása fékezi fejlődésünket. Az államigazgatási szerve­zet tökéletesítésében és az ügyintézés fejlesztésében szá­mítunk a köztisztviselőkre, akiknek e törekvésünk meg­valósításában kulcsszerepük van. A köztisztviselő az ál­lam képviselője és a köz szolgálója. Magatartása, az ügyfélhez való viszonya nagy­mértékben befolyásolja az ál­lampolgár véleményét, az ál­lamhatalomról kialakuló ál­láspontját; az ügyintézés ez által válik politikává. Most, az államélet fejlesz-: tésének központi feladata a helyi és a középfokú tanácsok hatáskörének és munkájának fejlesztése. Meggyőződésünk, hogy a szocializmus építésé­ben, a nép életének meg­könnyítésében jelentősen előbbre léphetünk, ha az ügyek tetemes hányadát in­téző tanácsok nagyobb önál­lósággal, nagyobb felelősség­gel dolgoznak. A Központi Bizottság szük­ségesnek tartja, hogy az ál­lamigazgatási munka és ha­táskör fejlesztésével egyide­jűleg erősödjék a tanácsok népképviseleti, önkormányza­ti jellege. Ez nem mond el­lent állami szervezetünk de­mokratikus centralizmuson felépülő elvének és gyakorla­tának. Ellenkezőleg, így biz­tosítható, hogy a központi szervek hatáskörében olyan ügyek maradjanak, amelyek a társadalmi összfolyamatok szempontjából fontosak, lé­nyegesek, a helyileg megold­ható ügyeket viszont a helyi szervekben intézzék. Fontos, hogy a minisztériu­mok és más központi, állami szervek mielőbb adjanak át konkrét intézkedési jogkörö­ket a Fővárosi Tanácsnak és a megyei tanácsoknak. Ugyancsak szükséges, hogy egyidejűleg a Fővárosi Ta­nács a kerületi tanácsoknak, a megyei tanácsok a városi és községi tanácsoknak adják át a helyileg sokkal jobban in­tézhető ügyekben a döntést, és segítsenek megteremteni az önállóság, felelősség, ön- kormányzat érvényre juttatá­sának feltételeit. A tanácsok önkormányzati jellege feltételezi és megkí­vánja a lakossággal, a töme­gekkel való szoros kapcsola­tot. tevékenységük sokoldalú ellenőrzését. A tanácsok ügy­vitele feletti ellenőrzést a kormány, a felsőbb tanács­szervek, a tanácstagok, a vá­lasztók, a néptömegek gya­korolják. Vannak, akik a népi ha­talom szilárdságának kockáz­tatását látják az irányítás to­vábbi decentralizálásában, a tanácsok önállóságának növe­lésében. Központi Bizottsá­gunknak meggyőződése, hogy az államélet, a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztése, ezen belül a tanácsok önálló­ságának növelése helyes osz­tálypolitika, amely államun­kat, a dolgozó nép hatalmát erősíti. Az államéletben a szocia­lista demokrácia változatlan követelménye, hogy hazánk­ban maradéktalanul érvénye­süljön a törvényesség. A szo­cialista törvényeség elenged­hetetlen eleme egyrészről, hogy alkotmányos törvényes rendünket senki sem sértheti meg büntetlenül, másrészről, hogy hazánkban minden tör­vénytisztelő állampolgár, származásra, foglalkozásra, világnézetre való tekintet nélkül — teljes védelmet élvez. Á szocialista tör­vényesség e két követel­ménye érvényesül, és a jövő­ben is érvényesülni fog. Az erről való gondoskodást pár­tunk, kormányunk alapvető kötelességének tartja. Nagy jelentősége van az új választási törvénynek, azok­nak az új eljárási szabályok­nak, amelyek választási rend­szerünket továbbfejlesztik, hogy még alkalmasabb legyen a népakarat kifejezésére és érvényrejuttatására. Az álta­lános, egyenlő és titkos vá­lasztói jog nálunk a népi de­mokratikus rendszer vívmá­nya. A szocialista demokrá­cia továbbfejlesztésének fon­tos eleme választási rendsze­rünk tökéletesítése. Ennek lé­nyege, hogy az állampolgárok — a jelölési jog és választási lehetőség bővítésével — még inkább, mint eddig, a véle­ményük szerint legalkalma­sabb személyeket küldhetik az országgyűlésbe, a taná­csokba. A választási törvény egyik új rendelkezése, hogy a Fő­városi Tanács és a megyei tanácsok tagjait a jövőben nem közvetlenül a választók, hanem közvetett választással a helyi tanácsok választják. Ily módon a községi tanácsok munkáját irányító megyei ta­nácsok ténylegesen a helyi tanácsok küldötteiből alakul­nak meg. A IX. kongresszus már utalt arra, hogy időszerűvé vált Alkotmányunk módosí­tása. E munka hosszabb időt vett igénybe — és most ke­rült olyan stádiumba, hogy a közeli jövőben végrehajtsuk. A Magyar Népköztársaság 1949-ben elfogadott Alkotmá­nya népünk nagy történelmi vívmánya. A több mint két évtizeddel ezelőtt elfogadott Alkotmány rögzítette, hogy a Magyar Népköztársaság a dolgozó nép állama, össze­gezte addigi harcunk, mun­kánk eredményeit és nagy vo­nalakban kijelölte hazánk fejlődésének irányát. Az eltelt húsz esztendő alatt gyökeres változások kö­vetkeztek be hazánk politi­kai, gazdasági, kulturális éle­tében. A történelmi jelentő­ségű vívmányok ellenére sem szükséges új Alkotmányt ki­dolgozni. Szükségesnek tart­juk és javasoljuk viszont, hogy az országgyűlés Jelen­legi helyzetünknek megfele­lően módosítsa, fejlessze to­vább a Magyar Népköztársa­ság alaptörvényét. A módosí­tott Alkotmány tükrözze az elmúlt két évtized alatt be­következett változásokat Utaljon az államéletben, az országgyűlés, a kormány, a tanácsok tevékenységében, általában az állami intézmé­nyek munkájában bekövetke­zett változásokra. Pontosab­ban határozza meg az állam­polgárok jogait és kötelessé­geit a szocializmus építésé­nek jelenlegi szakaszában. Az Alkotmány módosítá­sának kérdéseivel való fog­lalkozás közben már felvető­dött és nyilván a későbbiek­ben szélesebb körben is fel­vetődhet, az ország hivatalos elnevezésének, címerének, ál­lami zászlajának kérdése. A Magyar Népköztársaság elne­vezés jól kifejezi munkászosz- tályunk, népünk harcának legnagyobb eredményét, azt, hogy megalkotta eddigi leg­Kedves Elvtársak! Pártunk, a magyar mun­kásosztály marxista—leninis­ta, kommunista élcsapatként társadalmunk eszmei-politikai vezetője; irányítja, szervezi a szocialista építést, s ezzel az egész magyar nép érdekeit szolgálja. Kormányzópárt, amelynek politikája megha­tározóan kihat az ország, a társadalom életének egészére. A párt csak azért és azáltal tölti be megfelelően történel­mi misszióját, mert tevékeny­ségében a marxizmus—leni- nizmus tudományos elmélete vezérli. Pártunk a marxizmus —leninizmus alkotó alkalma­zásának híve. Lenint követi, aki arra tanít, hogy .....a m arxizmus nem holt dogma, nem valami befejezett, kész, változatlan tanítás, hanem a cselekvés vezérfonala” másutt ugyanezt másképpen kifejez­ve azt mondja „...a marxiz­musban a leglényegesebb, ami a marxizmus élő lelke: a konkrét helyzet konkrét elemzése”. Pártunk a marxizmus— leninizmus elveiből, a magyar és nemzetközi munkásosztály forradalmi tapasztalataiból indul ki, és a konkrét hely­zet konkrét vizsgálata alap­ján hozza meg döntéseit. A legutóbbi másfél évtizedben pártunknak három nagy fel­adatot kellett megoldani. Az ellenforradalmi felkelés erői­nek szétzúzásával a népi ha­talmat megvédeni és meg­szilárdítani; a mezőgazdaság szocialista átszervezését vég­rehajtani; végül a gazdaság- irányítás továbbfejlesztésé­nek bonyolult kérdéseit kel­lett megoldania. Hogy pár­tunk ezeket a nagy felada­tokat kielégítően meg tudta oldani, azt elsősorban annak köszönheti, hogy a revizio­nista és a dogmatikus meg­közelítési módokat határozot­tan és egyformán elvetette, s a marxizmus—leninizmus el­veit követte. Pártunk működésének leg­fontosabb szervezési alapelve a demokratikus centralizmus amelyet a kommunista moz­galom számára Lenin dolgo­zott ki tudományos pontos­sággal. A munkásosztály új­típusú forradalmi pártja szer­vezeti életének és működésé­nek lenini alapelveit a törté­nelem igazolta, azok mind­máig érvényesek. A demok­ratikus centralizmus elvét kiegészíti a kollektív vezetés és a személyi felelősség elve. Saját tapasztalataink alap­ján teljes meggyőződéssel ál­líthatjuk, hogy megsértésük esetén nem érvényesülhet maradéktalanul a marxizmus —leninizmus, a politika el­torzul, elsorvadnak a párt tö­megkapcsolatai. s elvész ak­cióképessége; érvényesülésük viszont meghatványozza a párt erőit. Gyakorlatunkban a dönté­sek demokratikus előkészíté­sét, a kérdések sokoldalú és szabad megvitatását, a kü­lönböző vélemények meghall­gatását és figyelembe véte­lét szorgalmazzuk, éppen úgy, mint a meghozott határozatok egységes, kötelező és pontos végrehajtását A pártdemok­rácia nélkül nem lehet igazi eszmei, politikai egységet te­remteni. nem lehet a belső meggyőződésen alapuló ma­gasfokú tudatosságot kifej­leszteni. Centralizmus, szer­vezeteinek fölé- és aláren­deltsége nélkül a párt nem szervezett erő. elvész élcsapat jellege, ereje és egységes cse­lekvésre képtelen vitaklubok tömegére esik szét nagyobb történelmi vívmá­nyát; a nép államát. Államunk, rendszerünk fő jellemvonásaiban, a tulajdon- és osztályviszonyok tekinte­tében már szocialista, a szo­cialista társadalom teljes fel­építése viszont még csak fo­lyamatban van. Pártunk úgy véli, még nem érkezett el az ideje, hogy országunkat szo­cialista köztársasággá kiált­Pártunk szervezeti felépí­tésében, életének belső rend­jében híven követi a mun­kásosztály forradalmi párt­jának hagyományos lenini el­veit. Jelenthetjük, a párt a be­számolási időszakban ideoló­giailag, politikailag, szerve­zetileg egyaránt egészségesen fejlődött, erősödött, meg­bonthatatlan egységben ha­lad mindmáig. A pártnak négy évvel ez­előtt 19 ezer alapszervezete és kereken 585 ezer tagja, il­letve tagjelöltje volt. Most 21 ezer az alapszervezetek szá­ma, a tagságé pedig 77 ezer fővel, 13 százalékkal maga­sabb, 662 ezer fő. A IX. kong­resszus határozata alapján pártunkban megszűnt a tag­jelöltség intézménye. Az ak­kor nyilvántartott 37 900 tag­jelöltből, egyéni elbírálás alapján, 35 250 elvtársat fel­vettek a párt tagjai közé. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tagjelöltség intézmé­nyének megszüntetése pár­tunkban helyesnek bizonyult. A párt taglétszáma és össze­tétele alapjában megfelelően alakult. A taglétszám növe­kedése összhangban van a kommunista eszme vonzóere­jének, a párt politikai befo­lyásának növekedésével. Pár­tunk munkásjellege a tagság összetételében is érvényesül. A tagság 70 százaléka erede­ti foglalkozása szerint mun­kás; jelenleg is fizikai mun­kát végez a párttagság 38 szá­zaléka. A társadalomban vég­bemenő átrétegeződési folya­matok következtében a tag­ság egészén belül a fizikai dolgozók aránya 4,5 százalék­kal csökkent. Valamelyest emelkedett a párttagság átla­gos életkora, ez jelenlegi 44 év. A beszámolási időszakban újonnan felvett tagok 48 szá­zaléka fizikai dolgozó, meg­felelő arányban vannak kö­zöttük nők; a korcsoportok képviselete is egészséges: 84 százalékuk 40 éven aluli. Pártunkban együtt él, dol­gozik, összeforrva harcol a forradalmárok három nemze­déke; a veterán harcosok, a középkorúak és az ifjabbak nemzedéke. Figyelemre mél­tó, hogy jelenlegi párttagsá­gunknak több mint a fele 1956 óta lépett a pártba; az azóta folytatott harc mene­tében került közel a párthoz és vált párttaggá. A párt új tagjai általában a munkában élenjárók, a társadalmi és tö­megszervezeti aktivisták kö­zül kerülnek ki, s ennek így kell történnie ezután is. A tagfelvételi munkában to­vábbra is el kell kerülni a kampányszerűséget, A jövő­ben is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a párt munkás jel­legének erősítésére, az ipari munkások, a fizikai dolgozók, a nők és a fiatalok felvéte­lére. A párt szervezeti ereje szempontjából nem közöm­bös tagjainak száma. Akció­képessége és igazi hatóereje azonban, a helyes politikai vonal mellett, tagságának egységében van. A Központi Bizottság jelentheti a kong­resszusnak. hogy az elmúlt négy évben tovább erősödött pártunk eszmei. politikai, szervezeti egysége, akcióké­pessége. A párt egységét nem te­kintjük egyszer és minden­korra adottnak. Pártunk egy­sége a lényeges politikai, gazdasági, ideológiai kérdé­sekben szilárd. Ezt az egy­séget azonban a gyakorlati munkában minden új kér­désben újból meg újból meg suk ki. Azt tartjuk, inkább jussunk előbbre az építéssel és késsünk az elnevezéssel, mint siessünk az elnevezéssel és késsünk a szocializmus építésével. A Magyar Nép- köztársaság neve ma is dolgozó népünk hatalmát, államát, hazáját, az épülő új, szocia­lista világot jelenti, hirdeti félreérthetetlenül mindenhol és mindenki számára. kell teremteni. A párt az egység erősítésén dolgozik ezután is; azt megbontani, rombolni, sem kívülről, sem belülről nem engedi senki­nek. Az önként vállalt, lenini értelemben vett pártfegye­lem, beosztásra és rangra va­ló tekintet nélkül, kötelező mindenkire. A párt fő ereje eszméinek igazságában és a tömegek támogatásában van. A szo­cializmus építésének soron lévő feladatai nagyobb kö­vetelményeket támasztanak a párt tömegpolitikai, agitációs és propaganda munkájával szemben. A párt politikájá­nak képviselete, céljainak hirdetése a párt valameny- nyi alapszervezetének és tag­jának kötelessége. Ezt a fel­adatot szolgálják a párt agi­tációs és propagandaeszkö­zei; a sajtó, a rádió, a tele­vízió, a párt lapjai és folyó­iratai. A párt központi napi­lapja a Népszabadság 755 gzer példányban, a 19 megyei líapilapja összesen 780 ezer példányban jelenik meg. A Társadalmi Szemle, a párt elméleti folyóirata 36 ezer példányban, szervezeti lapja, a Pártélet 95 000 példányban jelenik meg havonta. Pártunk elvet minden tömegeket lebecsülő és a közvéleményt manipuláló megnyilvánulást. Ugyanakkor a közvélemény jó tájékoztatását, a szocializ­mus eszméinek propagálását rendkívül fontos feladatnak tekinti. A párt, a népi állam kezében lévő tömegpropagan­da eszközöknek ezeket a ne­mes célokat kell szolgálniok a jövőben méginkább és job­ban, mint eddig is tették. A kongresszusi felkészülés időszakában az egész párt­ban mélyrehatóan megvitat­ták a pártmunka legidősze­rűbb kérdéseit. Az eredmé­nyek általános elismerése mellett a párttagok sok­helyütt és jogosan kifogá­solták, hogy egyes kérdések­ben, egyes területeken nem, következetlenül, vagy hibá­san hajtják végre a párt po­litikáját. a párt politikájának megfelelő érvényesítését csak az biztosíthatja, ha a Köz­ponti Bizottság, a párt kö­zépfokú irányító szervei és a párt alapszervezetei, a fel­adatok azonos értelmezése alapján, a legnagyobb össze­hangoltsággal, egyidejűleg, és ugyanazért dolgoznak. A kongresszust előkészítő ta­nácskozások vitáiból is ki­tűnt, hogy a pártmunka fej­lesztésében most nagy fon­tossága van a politika eddi­ginél következetesebb és egy­séges végrehajtásának, a pártellenőrzés erősítésének, és az alapszervezeti munka fejlesztésének. A Központi Bizottságnak és végrehajtó szerveinek, a Politikai Bizottságnak, a Tit­kárságnak, a Központi Bi­zottság apparátusának mun­kájában, és részben a párt- bizottságok és pártszerveze­tek tevékenységében is az utóbbi időben a különböző kérdésekkel kapcsolatos elemző munkán, a párthatá­rozatok kidolgozásán volt a hangsúlv, s a szükségesnél kevesebb figyelem jutott a hozott határozatok végrehaj­tásának ellenőrzésére. Az ellenőrzés megjavítása nélkülözhetetlen és sürgető az egész pártban annak érdeké­ben, hogv a gyakorlat telje­sen megfeleljen az elvi dön­téseknek. és a párt politikája hiánytalanul érvényesüljön a gazdasági és a kulturális épf- tőmunka. a szoeiálnnlitika (Folytatás a 4. oldaloní HL A párt vezető szerepe A pártmunka továbbfejlesztése

Next

/
Oldalképek
Tartalom