Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
Egy s más Formatervezett Olajkályhát ajánl hirdetésében a nagyvállalat az olvasóknak. Dicséri áruját, amint az a hirdetésekben megszokott: olcsó, kitűnően melegít, keveset fogyaszt stb. És végül a csattanó: az olajkályha formatervezett. Ismétlem: formatervezett. Ami ugyebár azt jelenti, ezt az olaj kályhát úgy tervezték, hogy külsőleg is szép, mutatós, tehát a lakás dísze is egyben. Mármint magyarul, közérthetően fogalmazva. De nem így írják, mert ez túl egyszerű lenne, inkább jöjjön a nvakatekert szakzsargon egyik díszes képviselője — formatervezett. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy ez a nagyszerű, formatervezett olaj kályha az egész országban hiánycikk. Vagyis magyarul — nem kapható. Dolgosnak A megyeszékhely határában lévő közúti felüljárót szélesítik, emiatt a gépkocsi- forgalom szűkebb helyen bonyolódik. Hogy mióta tart ez az' állapot, nem tudom, csak arra emlékezem határozottan, hogy arra jártamban egyszer sem láttam amolyan hajszás munkatempót. Munkást se nagyon. Viszont egy hatalmas táblára piros betűkkel írva figyelmeztetik az arra járókat: Lassan, a híd alatt dolgoznak! Pontosabb lenne a figyelmeztetés valahogy így: A híd alatt lassan dolgoznak. — egy — — Ne izgasd magad, a férjemmel már megértettem, hogy mindenkinek lehet valami szenvedélye! A sors útjai Egy kisgyerek megállít egy pátert az utcán. „Uram legyen szíves megmondani, hány óra van?” „Ne hívj engem uramnak, kisfiam, mondd azt, hogy atyám.” „Hogy fog örülni a mama! — kiált fel a gyerek. — Már évek óta kutat utánad!” Tréfák Kávézás — Jót tenne a beteg gyomrodnak, ha minden reggel meginnál egy pohár langyos vizet — mondja Ko- vácsné a férjének. — De hiszen minden reggel ezt teszem, csak te kávénak nevezed. Mit tegyenek ? Apa: — Még mit nem! Színésznő akarsz lenni?! Soha! Még azt sem engedem meg, hogy az én nevemet használd. A lánya: — Jól van papa, majd kigondolok egy másik nevet. Apa: — Te hálátlan! Na persze, hogy senki se tudja majd, ha híres színésznő leszel, hogy én vagyok az apád! Ugyanaz — Félix, éppen most olvasom az újságban — mondja a feleség —, hogy Afrikában a férjek feleségüket csak a mennyegző után ismerik meg. — Akárcsak nálunk — jegyezte meg a férj. AFORIZMÁK, MONDÁSOK Az emberek többsége semmint gondolkozzék, inkább meghalna. Ezt egyébként meg is teszik. ☆ A szállóigék olyan mondások, melyeket nevezetes személyiségek haláluk után mondottak. ☆ Néha egy autóbuszba váltott mosoly megmentheti az embert az öngyilkosságtól. Fohászok Az afrikai vadon kellős közepén a hittérítő hatalmas oroszlánnal találja szembe magát. — Uram, terem tőm! — kiáltja — önts ebbe az állatba keresztényi könyörü- letet! — Uram terem tőm! — szakítja félbe a villogó szemű oroszlán —, áldd meg ezt az ételt, melyet most magamhoz veszek! — Biztos, hogy a taxi vállalatot hívtad? Briliáns megoldás Egy francia gyáros összehívja valamennyi alkalmazottját és a következő beszédet tartja: „Tíz nap múlva ünnepeljük üzemünk fennállásának 25-ik évfordulóját. Az eseményt méltóan szeretném megünnepelni és néhány ötletet várok önöktől. Csupán három feltételt szabok: az ünnepség gyakorlatilag semmibe se kerüljön, az egész ország beszéljen róla és önöket kivétel nélkül örömmel töltse el”. Eltelik néhány perc, majd a terem végéből egy hang hallatszik: „Nekem volna egy ötletem!” „Nos halljuk!” „ön uram ugorjék le az Eiffel torony tetejéről; ez mindössze a liftjegybe kerül, egész Franciaország beszélni fog róla és ami az alkalmazottak örömét illeti, azt én garantálom!” Korzikában vagyunk — Te világ lustája — mondja az egyik korzikai a másiknak, — egész nap semmit sem csinálsz, csak alszol. Miből akarsz megélni? Megértem, hogy dolgozni nincs kedved, de legalább családot alapítanál és gyermekeid lennénék, akik majd eltartanak. Ennél mi sem könnyebb. — Hát persze, igazad van — mondja a másik. — Na- gyonis igazad van. Nem ismersz véletlenül egy terhes nőt — akit elvehetnék? — 3ovcLo — Na, ide se jövök többet! Még a szódát is vizezik...! A színház drámája Adáshiba, avagy: Az isten lába a színpadon — Nagypapa: Mennyit álmodoztunk a békés öregségről! Megmagyarázom I. felvonás (Színhely: az igazgató szobája. Rendező jön. Még nem megy el.)_ Igazgató: Megvan! öregem, most megfogtuk az isten lábát... Rendező: Ránk is férne már. De amilyen pechesek vagyunk, biztosan csiklandós és ez is megrúg bennünket. Igazgató: Nem humorizálunk! Rendező: Tudom. Már régen nem. Pedig egy jó vígjátékot de szívesen rendeznék, istenkém... Igazgató: Éppen ez az. Megtaláltam. Nyolc színházban megy telt házakkal. Mi is előadjuk. II. felvonás (Színhely: a próbaterem. Színészek jönnek, mennek. Aki marad, bejine lesz a darabban.) Jó színész: Én 'legyek a megváltó? Ne csináljatok már bohócot belőlem, jobb szerep nincs? Színésznő: Ó, de cuki kis darab! Csak a tévét kell nézni benne egész este. Otthon is ezt csináljuk, nem? Itt még gázsit is kapunk érte. Színész: Ha szakállam lehet benne, akkor oké. Ifjú színésznő: Én ennek a Krisztosznak a kedvéért nem vetkőzöm. Én a művészetemet akarom megmutatni, nem... Igazgató: A közönségnek kell a vetkőzés. Erre harapnak most. Különben is hagyjuk a fiatalos ideálokat. Majd szerep is lesz még. Első Színésznő: Csak ha cserlsztonozhatok benne. Arra eddig még minden darabban bejött a taps. Tudod. Meg vetítsetek le egy részletet a darab közben a Kurázsi mamából. Igazgató: Az minek? Első Színésznő: Csak. Igazgató: Jó. Brecht mindig jó. Brecht szelleme elmegy. A többiek maradnak, elkezdik a próbát. III. felvonás (Színhely: a büfé. A színháznak ezt a részlegét tavaly óta magasabb osztályba sorolták. A közönség halkan, kórusban káromkodik. Az igényesebbek a látottak miatt, a többség a konyak áremelést szidja.)' ~ I. néző: Mucuskám, itt mindig csak beszélnek a tévéről, és mikor fogják már mutatni is? Kérj még egy hubit nekem is. II. néző: (A férj, tehát köteles okos választ adni.) Elég volt egy, majd otthon iszol még. És nem is fogják mutatni. Éppen erről szól a darab. I. néző: Hát nem jobb volna, ha mutatnák is, én már hallottam, hogy van olyan nagy izé. amit kiteSznek és mindenki látja. No, mond már, legfeljebb háttal ülnek a színészek és úgy dumcsiz- nak. Legalább nem nézed annak a jó nőnek olyan meredt szemmel a minijét, tudod, akik a kocsival jöttek és a szakálas a férje... (Nyafogás- ra veszi.) Szivikém én úgy unom, menjünk inkább haza. Még eléjük a Ki mit tudót. Meg az új cipőm is úgy szorít... II. néző: (Mint már jeleztük, férj, tehát engedelmeskedik.) Nézők elmennek. Színészek, igazgató marad. A játék megy tovább. Tabáni Csak a fele igaz Folco Quilicit egyik hosz- szú afrikai vadászútja után megkérdezte barátja: „Igaz, hogy a vadállatok nem támadnak meg, ha fáklyát tartasz a kezedben?” „Attól függ — válaszolta Quilici —, hogy milyen gyorsan szalad az ember a fáklyával”. Olvasom a Néplapban, hogy nogy útra készülődnek néhányan. Nyomoznak, miért tűntek el az olcsó ruházati cikkek a boltokból. Szó se róla, tél elején csiklandós téma ez, érdekel sok mindenkit, aki még nem él nagylábon. Ezért fogtam most lat, s írok a Tisztelt Szerkesztőségnek. Megmagyarázom, kicsiny életem nagy tanulságaiból, miért keresik hiába az olcsó slafrokokat, bugyigót, zokkedlit. Sokáig kerestem én is. Aztán hirtelen megváltozott minden. Mondhatnám hírlapíróul: szépült, változott az életem. Pedig hát csak Fruzsina néni lánya került be az áruelosztóba. Fruzsina néni azóta a rokonságom legkedvesebb tagja. Miért? Néhány példát hadd ragadok ki (amint az újságnak írok levelet, rögtön újságnyelven beszélek...): Felhív Fruzsina néni október végén, hajnali fél hatkor. Aszongya: kismadaram, nem akarsz olcsó jersey blúzokat venni? Oly szép, oly könnyű, mint a hab... Kicsit haboztam. Hogy jó lenne, de a tűzrevaló valamivel fontosabb. Fruzsina néni megsértődött. Engeszte- lésül vettem jersey blúzokat. Tényleg olcsó volt, szép is. A gyárban a lányok örültek neki, még egy habostortát is vettek érte. Mármint egy szeletet. November elején Fruzsina néni újból recsegett a távre- csegőn. Az éjjel gyönyörűséges szép és olcsó harisnyák érkeztek. Tíz párért menjek a Három delnő több mint egy nevű boltba. Csak mosolyogjak, s mondjam a kis Fruzsinak nevét. A többi már kész. Tegnap este metgint üzenetet kaptam. Hihetetlen olcsó és szép kabátokat hoztak. Néhány jó készruha is van — midi leginkább. Hát kérem szépen, ez a helyzet. Szívesen felajánlom Fruzsina nénit a nyomozóknak. Szóljanak nekem, én majd szólok neki, ő a kis Fruzsinának — és így tovább, kerekecske dombocska, merre szaladt a nyulacska... Ne féljenek! Lesz minden! Ez a kis Fruzsi belevaló gyerek! Tisztelettel: Ámok Árnál, hűséges olvasójuk Felmondtam a szobalánynak és most mindent magamnak kell elvégeznem!
