Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. november 15. Gyár a föld alatt Az állami bizottság a krivojrogi vasérc (Ukrajnában) átvette az építőktől és üzembe helyezte a Kirov-bánya Ar- tyem—2 nevű aknájának első részlegét. E földalatti gyár tervezett kapacitása évi 12 millió tonna vasérc, csaknem kétszer annyi, mint amennyit jelenleg a szomszédos Gigant- Glubokaja aknában, a Szovjetunió legnagyobb vasérc-akná­jában termelnek. Az Artyem—2 akna egyedülálló építmény. Nincsenek benne függőleges aknák. A vasércet hatalmas szállítószala­gok viszik egy 3 kilométeres lejtős aknán a felszínre,. Az első szocialista szerződés emlékműve Holló a hol KÜLPOLITIKA A Német Szövetségi Köz­társaság 40 millió polgára bérlakásokban él. Hamburg­tól a Bodeni tóig, Hannover­től Aachenig egy közös vo­nás van ebben a 40 millió emberben: a bérlakások árainak alakulása feletti gond. A „piacgazdálkodási rendként” dicsőített kapita­lista rendszer nem hozott évek óta mást az NSZK pol­gárának, mint állandó ár­emelkedéseket; ami azonban 1970-ben a lakásszektorban történik, felülmúl minden eddigit. 80 százalékos lakbéremelkedés Nemrég nyilvánosságra ho- rott statisztikák szerint a lakbérek 1962 óta 70 száza­lékkal, sőt régi házakban lévő lakások esetében 80 százalékkal emelkedtek. 1970-re további 15—20 szá­zalékig terjedő lakbéremelé­seket jelentették be. Ezek átlagértékek. A müncheni lakásbérlők egyesületének elnöke közli: „Egyes esetek­ben a lakbérek 180-ról 670- re, végül 1200 márkára emel­kedtek. Egy kölni háztulaj­donos (15 000 lakás tulajdo­nosa) a lakások bérlőitől 220 százalékkal magasabb lak­A „Krasznij Viborzsec” ne­vű leningrádi gyár egyik üzemében emlékoszlopot ál­lítanak fel azon a helyen, ahol aláírták a szocialista munkaversenyről szóló első szerződést. Ez a szerződés, lyett, Stuttgartban 550-et 210 márka helyett. Aki nem akar fizetni, azt kíméletle­nül az utcára teszik”. A német munkásmozgalom vívmányai közé tartozik egy viszonylag szociális lakbér­jog, amelyet az elmúlt CDU/CSU-kormányok egy tollvonással megszüntettek. A lakás áru lett — mint a cipőfűző, vagy a cipő. Az úgynevezett „fehér körök” bevezetésével a CDU/CSU megteremtette a feltételét a lakásra ráutalt polgár kímé­letlen kizsákmányolásának. Azóta magától értetődik, hogy az NSZK polgára jöve­delmének 25—35 százalékát a lakbér emészti fel és egy négyzetméter lakterületért hellyel—közzel már 10 már­kát is kell fizetni. Öngyilkosság, vagy az utca Ezek a vállalatok közvet­lenül részesek a lakások épí­tésében. Az állami hitelek­ből és a lakások bérlőitől kért 10 000 márkáig terjedő „építési költség hozzájárulá- sok”-ból hatalmas külön- profitra tesznek szert. Ennek az a következménye, hogy nyugdíjasokat és mindenek­előtt sokgyermekes és rossz amelyet 1929. március 15-ón kilenc élmunkás írt alá, ve­tette meg a szocialista mun­kaverseny lenini eszméjének megvalósításában a legna­gyobb tömegeket átfogó mun- kamozgalom alapját. szociális helyzetű családokat a lakásokból kilakoltatnak és így ezek állami szükség- lakásokban keresnek mene­déket. Hamburgban, azon városok egyikében, ahol a legnagyobb a béruzsora, au­gusztus elején egy 76 éves asszony nem látott más ki­utat, mint az öngyilkosságot. Képtelen volt a követelt új lakbér megfizetésére, erre megkapta az azonnali fel­mondást. A gyermekes házaspárok­kal és általában a gyerme­kekkel szembeni magatartás a nyugatnémet lakáspolitika legmegrázóbb fejezetei közé tartozik. A kizárólag profit­ra épülő „piacgazdálkodási rend”-ben a, házirend sok­szor ezeket tartalmazza: „Játszani, lármázni, gyerme­keknek feleslegesen az ud­varokon, tornácon és a lép­csőkön tartózkodni tilos!” Tipikusak az újsághirdeté­sek, amelyekben horribilis árakért ajánlanak fel laká­sokat, azzal a kiegészítéssel, hogy „kizárólag kisgyermek- nélkülieknek”. Néhány hónappal ezelőtt az IOS) genfi központjában megkezdődött a hajsza, hogy előkerítsék Bemard Corn-, leidet az IOS főnökét. Ez egy pénteki napon volt, — amelyet azóta az IOS feke­te péntekének neveznek. Éj­fél lett mire telefonon meg­találták Mexikó egyik diva­tos fürdőhelyén. A keskeny- vállú alacsony, kék selyem bermuda-öltözékben díszel­gő ember egy kissé méltat­lankodva ment a telefonhoz mivel éppen négy hölgy kí­sérője társaságában élvezte a lenyugvó nap sugarait. A vonal másik végén igazgató­ságának elnöke jelentkezett. A központi székházban 26 IOS igazgató várta. ( Az IOS INVESTORS OVERSEAS SERVICES, megközelíti for­dításban : Beruházások Ten­gerentúli Szolgálata). „Mi történt” ? ? kérdezte szinte suttogva mint aki tudja, — hogy úgyis meghallják amit mond. Hogy ki adta a vá­laszt azt nem lehetett pon­tosan megállapítani, de a vá­lasz így hangzott: „Csődbe jutottunk”. A kialakult helyzetet senki sem tudta áttekinteni. Első­ként a főmenedzsert rúgták ki. Bernie e szavakkal bo­csátotta útjára: „Nekem 14 évre volt szükségem, hogy ezt a társaságot felém'tsem, neked csak hat hónao kellett, hogy leromboljad.” Ez az egy­személyes elmarasztalás nem volt reális, ugyanis az IOS Bemard Cornfeld, aki mindezt 14 év alatt megte­remtette, a broklyni szegény­negyedből tört fel. Átlagon felüli inteligenciával, és jó üzleti érzékkel rendelkezett. Hányatott élete során sok mindennel próbálkozott. Volt meggyőződéses szociális gon­dozó, New Yorkban egy be­ruházási részvénytársaság hitelleveleit árusította. A második világháború után egy hirtelen ötlettel mindent magamögött hagyva Párizs­ba utazott. Ott a pénz irán­ti különleges szimatjával ha­marosan rájött arra, hogy a Franciaországban állomásozó jólfizetett amerikai katoná­kat lehet legkönnyebben megfejni. Hitelleveleket va­Röviden csak annyit mon­dott: „Bernie, jöjjön olyan gyorsan Genfbe ahogyan csak tud. A helyzet igen ko­moly. Nagy a felháborodás”. Bemard Cornfeld, aki csak méregdrága magánlök- hajtásos gépeken szokott utazni most felült a legelső menetrendszerinti járatra. Genf ben palackzöld Lincoln Continentál kocsijának veze­tőjét úgy hajszolta, hogy a 15 perces utat hat perc alatt tették meg. Utazásának né­hány órája alatt rádöbbent, hogy az igazgatósági elnök tö­mör mondatai a csődöt és egyben vagyona nagy részé­nek elvesztését jelentették. hatalmas összegekkel többet adott ki mint amennyit meg­keresett. És amíg „Kint” az ügyfelek között, vasszigorral betanított ügynökök hada dolgozott, addig bent, a gen­fi központban olyan szemé­lyek trónoltak, akik már ré­gen nem tudták áttekinteni a vállalat pénzügyeit. Az IOS igazgatása annyi pénzbe került, mint valószí­nűleg semmiféle más vállal­kozás igazgatása a világon. Fényűzően berendezett gen­fi székházuk mellett számos ingatlannál ,saját lökhajtá- sos repülővel, hatalmas luxus gépkocsiparkkal ren­delkeztek. Üj cégeket ala­pítottak anyagi fedezet nél­kül. Az igazgatók és a főnö­kök hatalmas fizetést kap­tak. gyis részjegyeket adni el ne­kik, amelyekkel a rendelke­zésre bocsátott pénzösszeg arányában részvényeket és más értékpapírokat szerez­nek be számukra. 10 év alatt a jutalékból sokszoros milliomos lett. Az 50-es évek vége felé Com­feld már a nem kívánatos személyek közé tartozott, mert tevékenysége ellentétbe került a francia érdekek­kel. DeGaülle nem nézte jó szemmel, hogy az ameri­kai katonák zsoldjukat ame­rikai érdekeltségekbe fek­tették és nem Franciaország­ban költötték el. Cornfeld ezek után székhelyét Svájc­ba helyezte át, ahol megsze­rezte, szinte az egész világ­ra kiterjedő tevékenységét önbizalma szinte betegessé vált, elhitte magáról, hogy bármihez nyúl pénzzé vál­tozik. „Párduemaeskák“ a középkori várban Bernie 1967 után kiengedte kezéből a gyeplőt. Mint új gazda, aki túlságosan nagy hatalomra tett szert, minden igyekezetével Rotschildok, Rockefellerek társaságához szeretett volna tartozni ezek befogadására és elismerésére vágyott. Mivel ezt nem sike­rült elérnie, a legszélsősége­sebb életmóddal, különckö­déssel, költekezéssel igyeke­zett elégtételt és barátokat szerezni magának. Hét vé­gi pihenőnek egy középkori várat rendezett be, ahol „párducmacskák”-kal, ver­senylovakkal, divatos fiatal hölgyekkel és ízléstelen fényűzéssel vétette körül ma­gát. 2000 személyes fogadá­sokat adott és hasonlókra re­pült naponta Európa legkü­lönbözőbb városaiba és di­vatos fürdőhelyeire. Jófor­mán mindenhol megjelent, de sem az életet élvezni sem szeretni nem tudott már. Éle­tét gyakran emlegetett pri­mitív filozófiája irányította, amely szerint már csak a gazdagság teszi boldoggá. Szűkén számítva az derült ki, hogy az egykori szociális gondozó az elmúlt 10 év alatt 30 000 nyugatnémet munkás átlagos havi keresetének megfelelő pénz szórt szét. Ilyen életmód mellett üzleti ügyeket sem lehetett megtár­gyalni vele. Még a legedzet­tebb bankárok is elvesztették bizalmukat fizetőképessége iránt. így a jelentkező vészjelek­ről sem ő, sem a kis és nagy részvényesek nem értesülhet­tek. A csőd híre tehát min­denkit váratlanul ért. Azok az emberek, akik pénzüket a biztos, meghatározott kama­tokat jelentő bankbetétek he­lyett, részvényspekulációk'bá fektették, most alapos leckét kaptak. Amikor kitört a pánik, Bernie hiába kereste ezeket a barátait. Mindenki min­denkit hibáztatott és csak saját érdekeivel törődött. Ám a teljes csőd, a többszáz vállalatot érintő látványos botrány elmaradt Lakás az NSZK-ban » Egy fezőr Brooklynból Huszonhaton az igazgatói asztal körül A KGST-országok gazdasági prognózisa Az európai KGST-országokban jelenleg nagy­szabású előkészítő munka folyik — az 1971— 1975. évi ötéves tervek összeállítása. Emellett nagy figyelmet fordítanak a hosszabb időszakra szóló prognózisok elkészítésére is. Bulgáriában és néhány más országban a prog­nózisok nagyobb mértékben támaszkodnak a külkereskedelmi kapcsolatok fejlődésére, míg a lengyel prognózisok inkább a demográfiai fel­tételekből és a munkaerő-tartalékok meghatá­rozásából indulnak ki. Lengyelországtól eltérően az NDK-ban a munkaerő-tartalékok növeke­dése perspektivikusan jelentéktelen, sőt az anyagi termelésben foglalkoztatottak száma még csökkenni is fog. így itt több figyelmet for­dítanak a munkatermelékenység növelésére, a strukturális változásokra. Az elkövetkező idő­szak egyik jellemzője, hogy a szocialista orszá­gok fejlődése a gazdasági reformok által meg- hfltá rrvzntt ni IrnriilmÁnyek között megy végbe. Az euórópai KGST-ofszá- gokban a gazdasági fejlődés növekedési ütemének emel- kedése várható. A nemzeti jövedelem átlagos növekedé­si üteme 1970 után előrelát­hatólag 7.5—8 százalékot tesz ki, az 1961—65. évek ütemé­hez képest csaknem megkét­szereződik. Továbbra is gyor­san fejlődik az ipar, 9—10 százalékos növekedési ütem- mel az 1963—70. évi 8.7 és az 1961—65. évi 7 százalékkal szemben. Gyorsul a mezőgaz­daság fejlődésének üteme is. mintegy 10 százalékra (1961 —65: 2,6 százalék). Jelentős változások várhatók a beru­házások területén is. Az átla­gos 8 százalékos növekedési ütem mellett a nem termelő szektor beruházásai 8—10 százalékkal emelkednek. A következő időszak fő fel­adata: a gazdaságirányítás új elveinek elterjedésével biz­tosítani a legjobb feltételeket a társadalmi termelés haté­konyságának növelésére, a szocialista világgazdaság elő­nyeinek jobb kihasználására. A KGST-n belüli együtt­működésnek legfontosabb té­nyezője a nemzetközi szocia­lista munkamegosztás tartós és szilárd rendszere, amely még hatékonyabbá teszi a szocialista tábor erőfeszí­téseit. Az együttműködés ja­vítását szükségessé teszik a tagországokban életbe lépett gazdasági reformok is, ame­lyek a központi irányítás sze­repének hangsúlyozása mel­lett fokozzák a gazdasági egységek önállóságát és az anyagi ösztönző-eszközök igénybevételét. A KGST-ben elhatározták, hogy kidolgozzák az együtt­működés további kiépítésének alapelveit és elkészítik a szo­cialista integráció hosszú le­járatú terveit. Ennek kereté­ben jelentős szerepet fog ját­szani a tagországok gazdasá­gi terveinek összehangolása Ezt később kiterjesztik a hosszabb — 10—15 éves le­járatú — gazdasági tervekre is. Lehetővé kívánják tenni, hogy az egyes tagországok különböző termelési ágai 1971—1975. évi terveiket már közvetlenül egymás között egyeztessék. Tökéletesítik a külkereske­delmi forgalom árrendszerét, valamint együttműködésüket a valutáris és pénzügyi prob­lémák megoldásában. A pénz­ügyi kapcsolatok terén fokoz­zák a gazdasági ösztönzők szerepét, meghatározzák a transzferábilis rubel nemzet­közi árfolyamát és aranytar­talmát, valamint a tagorszá­gok valutáinak egymjs közti reális értékviszonyát, hogy mielőbb elérjék a közös KGST-valutára való átvált- hatóságukat. Jelenleg a meg­Az említett európai szocia­lista országokban az ipur a döntő részt képviseli a nem­zeti jövedelem termelésében. A legtöbb országban (a Szov­jetuniót kivéve) nagy arány­nyal szerepel a külkereskede­lem is. A szolgáltatások szfé­rájának jelentősége növekszik és bizonyos mértékben rész­aránya is az utóbbi időben Bulgária Csehszlovákia Lengyelország Magyarország ÚDK Románia Szovjetunió felelő fejlettségű valutáris- pénzügyi viszonyok hiánya megnehezíti a kereskedelmi forgalom kívánatos bővítését, a kialakult termelési együtt­működés fejlesztését, a közös nagyméretű beruházásokat és más gazdasági intézkedéseket. A nemzetközi szocialista, kol­lektív valuta előmozdítaná a szocialista közösség gazdasági összefogását, lehetővé tenné a KGST-országok közötti sokoldalú elszámolások szé­les körű megvalósítását, s ezzel kedvező feltételt terem­tene az egymás közötti áru­forgalom ielentős bővítéséhez. Elhatározták a Nemzetközi Beruházási Bank megalapí­tását, melynek feladata a hosszú és középlejáratú be­ruházási tervezések finanszí­rozása lesz. végzett és a jövőben előirány­zott fejlesztési intézkedések következtében. A megtermelt nemzeti jö­vedelem felosztása fogyasz­tásra és felhalmozásra az egyes országokban a gazda­sági fejlődés sajátosságaitól függően eltérően alakul. Nö­vekedését a következő táb­lázat mutatja: 1969 1970 terv 1960—19' terv 7,7 9—10 8,5 5,2 5 4,1—A,4 3,5 5,9 6,0 6.0 5—6 4,0 5,0 6,3 5,1 7,3 12,0 8,0 6,0 6,0 6,7—7,1 A beruházások növekedésé­ben nagy szerepet játszanak a racionalizálási, rekonstruk­ciós és automatizálási intéz­kedésekkel kapcsolatos beru­házások. A legmagasabb a fel­halmozás aránya Bulgáriában és Romániában. Bulgáriában a felhalmozá­si alap részaránya 1969-ben 31 százalék volt és ezt 1970- ben 28,4 százalékra kívánják csökkenteni. Ennek megfe­lelően az összes beruházások 1970-ben 3140 millió levát tesznek ki. Az összes beruhá­zásoknak csupán egynegyed részét (764 millió levát) fi* nanszirozzák a költségvetés­ből a többit (2376 millió le­vát) a vállalatok saját eszkö­zeit és bankhitel terhére va­lósítják meg. Nő a termelő szféra fejlesztésére fordított beruházások volumene. Csehszlovákiában 1970-ben a terv előirányzatai szerint radikálisan rendet teremtenek a beruházások terén, hogy fokozatosan megteremtsék a gazdaság súlyos problémái megoldásának feltételeit az előkészületben levő ötéves • terv irányelveivel összhang­ban. Növekszik a nemterme­lő szférában eszközölt beru­házások volumene, elsősor­ban a lakásépítés növelése révén (26 százalékkal). Lengyelországban 1970-ben csökkenteni kívánják a beru­házások növekedési ütemét, beleértve az építkezéseket is. Míg a korábbi években a be­ruházások évi átlagos növe­kedési üteme 9 százalék volt, erre az évre csak 2.5 száza­lékos növekedést terveznek. A lakásépítési ráfordításokat 4 százalékkal növelik. Az NDK-ban a felhalmozá­si ráta 1969-ben 21 százalék volt és 1970-re 23,6 százalék, Nemzeti jövede'em és beruházások A nemzeti jövedelem évi átlagos növekedése százalékban Aita'ános jellemvonások

Next

/
Oldalképek
Tartalom