Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

1970. november 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Irodalmi szakács­könyv Bokros László rajza TAMÁS MENYHÉRT: Maradt a szó Valahol elvesztek álmaink, talán a beteljesületlen évszakok mélyében, a tágranyílt nappalok, / a be nem csukódó éjszakák várakozásában. Hollétük jeltelen. Örökségül nem hagytak semmit. Csupán hiányodat teszi naponta mellém a virradat. Hiányodat: a kérlelhetetlen reményt. Hiányodaat, végérvényes üzenetével: mondj le a visszavágyásról. lm, lemondtam. Maradt a szó, az emlék — tehetetlenül, S a szégyen; büntetés, amiért kiléptünk önmagunkból. Csillagok ősszel csillagok ősszel összehúzódnak fáznak a dombok ájul a táj csak a lágy csípőjű lányok kerekednek jobban csak a présházak ablakain szökik a fény csak a férfiak szemei ragyognak jobban MOJZER FERENC: zel az egész politikai történe­lem alapjai. Marx nemcsak- hogy ugyanerre a nézetre ju­tott, hanem már a Deutsch- Französische Jahrbücherben (1844) is oly módon általáno­sította, hogy egyáltalában nem az állam szabja meg és szabályozza a polgári társa­dalmat, hanem a polgári tár­sadalom az államot; hogy te­hát a politikát és annak tör- énetét a gazdasági viszonyok­ból és azok fejlődéséből kell megmagyarázni, nem pedig megfordítva. Mikor Marxot 1844 nyarán Párizsban meg­látogattam. kiderült, hogy az elmélet minden területén tökéletesen egyetértünk, s ek­kortól kezdődik közös mun­kánk. Mikor 1845 tavaszán Brüsszelben újra találkoz­tunk, Marx a fenti alapokból már főbb vonásokban készen kifejtette materialista törté­nelemszemléletét és most ne­kiláttunk, hogy az újonnan elért szemléletet a legkülön- hözőbb irányokban részletei­ben is kidolgozzuk.” EUő közös műveikben fogalmazták meg felismeré­süket a proletariátus törté­nelmi szerepéről, arról, hogy a munkásosztály felszaba­dítása csakis magának a munkásosztálynak a műve lehet. Ez volt az a sarkpont, ahonnan kiindulva Marx és Engels — az egész megelőző ás korabeli szocializmussal szemben — új programot ad­tak az addig ösztönös prole­tármozgalomnak. összekap­csolva a szocialista elméle­tet á bontakozó munkásmoz­galommal. Ettől kezdve En­gels — Marx oldalán — egész életét a munkásosztály harca kibontakoztatásának és el­méleti felvértezésének, a kis­polgári szocializmus minden válfaja elleni küzdelemnek szentelte. Tevékenységével örök érvényű bizonyítást nyújtott arra, hogy a társa­dalmi elkötelezettség, az ak­tív politikai harc és az el­mélyült tudományos munka nem egymással ellentétes, ha­nem ellenkezőleg, egymástól elválaszthatatlan, egymást feltételező követelmények. Különös jelentőségre tett szert Engels te-; vékenysége Marx halála után, amikor a marxista el­mélet értelmezésével kapcso­latban tapasztalt dogmatiz- mus és revizionizmus ellen küzdve megvédte annak alap­vető tételeit és ugyanakkor alkotó módon alkalmazta azo­Az egyszerű dolgok is le­hetnek nagyon érdekesek. A köznapi dolgok sorába tarto­zik az evés. Szükséges, ter­mészetes. Ám evés. habzso­lás. falás. étkezés, kóstolga­tás legalább annyira külön­bözőt fejez ki, mint az ízlel­getés. a belaktam, a bekap­tam valamit, a torkig töm­tem magam. S ha a kifeje­zések ennyiféle, nyers és fi­nom megkülönböztetést tesz­nek lehetővé, mi mindenre adnak módot maguk az éte­lek. Meggyőző bizonyságát adja ennek a Minerva gon­dozásában, Réz Pál szerkesz­tésében. Szántó Piroska szép illusztrációival megjelent kötet, az Irodalmi szakács­könyv. Miként kerül össze a ri- bi'zlimártásos marhahús és az irodalom? Az étek nem­csak napi kalóriaszükségle­tünk kielégítésének forrása. Forrása a vagyon fitogtatá- sának. az üzletnek és ha­szonnak, barátkozásnak cse­vegésnek, nem ritkán még a szerelemnek is... Ezért hát. hogy alkotók regimentje szánt műveket, vagy művein belül ne is rövidke részlete­ket mindannak, ami étel s evés körül kavarog. Jó ötlet volt összegyűjteni, kötetbe foglalni ez írások egy részét. Petronius, Galeotto, Apor Péter. Déryné, Flaubert, Tö­mörkény, Krúdy, Thomas Mann, Móricz Zsigmond, Kosztolányi, Pablo Neruda és sokan mások tartották megörökítésre méltónak egy- egy jó étel receptjét, dús la­komák lefolyását, szakácsok kocsma- és étterem-tulajdo­nosok találékonyságát — nemkülönben a szegények álmodozását a terülj asztal­kám halomban álló finomsá­gokról. Érdekes olvasmányok ezek? Igen. Mert jóval többet kö­zölnek, mint a szűkén vett étel s evés. A sajátos kiadvány éppúgy szolgálja a szellem éhségé­nek csillapítását, mint a maid’ mindenkiben benne rejlő szakács ingerelését: próbáljuk csak ki ezt, meg amazt, az olykor meghök­kentő. máskor már olvastá- val nyálat serkentő recep­tet. Ezért, s így irodalom, meg szakácsikönyv ez együtt. S mi mást kívánhatnánk a könyv kézbevevőjének, mint :— az előszót író Abody Bé­lát idézve — jóízű olvasást?! (m) kát a párizsi kommün buká­sa utáni Európában, a mun­kásmozgalom új korszakának új viszonyaira. Felbecsülhe­tetlen tudományos jelentősége van munkájának, amellyel sajtó alá rendezte és kiadta Marx Tőkéjének befejezetlen II. és III. kötetét. Több éves munkájába került, amíg ele­mezte, rendszerezte Marx kéziratait, s teljességet köl­csönzött vázlatos fejtegetései­nek. Engels, mint a zseniális alkotó társa, egyedül volt al­kalmas és képes erre a fel­adatra. Marx művei mellett, azok­kal szerves egységben, Engels hatalmas életműve fogalmaz­za meg a marxizmust, társa­dalmi gondolat, a világ egye­temes kultúrájának legna­gyobb eredményét, azt a ve­zérfonalat, amely kijelöli az emberiség felnőtté válásának útját. Engels még megérhette, amit Marx már nem: az egész életművük, négy évtizedes közös har­cuk által elhintett magvak szárbaszökkenését. Európa szinte valamennyi országában létrejöt­tek az osztályharcos alapon álló, a marxizmust elfogadó pártok, a marxista elmélet elindult vi­lághódító útjára. Életük, munkásságuk jelentő­ségét hirdeti ma a kommunizmus híveinek ha­talmas világtábora, a földkerekség számos terü­letén győztes proletariátus szocialista világrend- szerré szervezett hatalma, az általuk megfogal­mazott tudománoys kommunizmus eszméinek világhódító útja, « v « „Nem ismerek haladóbb és maqasztosabb művészetet9 min az alkotó embernek realista eszközökkel való ábrázolását99 K lsősorban a kultúra, *J szorosabban véve a képzőművészet mindennapi gyakorlatában jelentkező né­hány problémát, valamint a műkritika kérdését szeretném a marxizmus—leninizmus fényében megvilágítani. Hogy erre az elhatározás­ra jutottam, annak fő indí­téka: a művészeti életűn Két át- meg átfogó különféle té­ves felfogások és a széles tö­megek és az alkotások kö­zött beállt eddig soha nem tapasztalt mély szakadás té­nye. A naponta lezajló, alkotók közötti vitát és a dolgozó tö­megek részéről mutatKozó érdeklődést és eligazodni vá­gyást pozitiven ítélem meg, mert ez egyben azt jelenti, hogy a képzőművészet ná­lunk közügy. Számunkra tehát nem le­het közömbös az, hogy hová és milyen irányba fejlődött és fejlődik képzőművésze­tünk. Itt szeretnék köszöne­tét mondani a megyei és vá­rosi pártbizottságnak. vala­mint a megyei és városi ta­nácsnak azért a határozott kiállásért és segítő odafigye­lésért, amellyel munkánkat kisérték és támogatták. Ugyanis döntő változást jelentett életünkben a telep tanácsi kezelésbe vétele. — Nagy mértékben megjavult a párttal és a tanáccsal való kapcsolatunk. — Kedvezőbbé váltak munkafeltételeink és életkörülményeink. A párt által meghatáro- Zott kultúrpolitikai irányvonallal egyetértek. — Gondolok itt elsősorban a három „tézis” alapelvére, amely abból a művészet iránti mély megértésből fa­kad. amely módot és lehető­séget biztosít olyan alkotá- sok bemutatására is, ame­lyek nem szolgálják a mi eszménk támogatását, de mű­vészi kvalifásuknál fogva érdemesek rá. Helyeslem, hogy a párt közvetlenül nem avatkozik a művészet irányí­tásába. hanem szakemberek­ből Különböző testületeket hozott létre, amelyek tagjai ezen a területen hosszú ta­nulmányuk és gyakorlatuk során olyan felkészültségre tettek szert, hogy kénesek eligazodni a bonyolult mű­vészeti problémákban is és marxista—leninista szellem­ben ítéli meg őket. Azonban úgy tűnik, mintha a párt ál­tal megadott helyes iránvel- veK arányaiban nem megfe­lelő súllyal valósulnának meg. Helyeslem a pártnak és államunknak a művészet de­centralizálására, a helyi ön­állóságra való törekvéseit, mely véleményem szerint az egyedüli helyes út, hogy mű­vészeti életünk a marxiz­mus—leninizmus által kívá­natos mederben haladva bontakozzék ki valóban és a művészet a szó szoros értel­mében véve a dolgozó tö­megek Közkincsévé és a tár­sadalom tudatformáló erejé­vé váljék. Ügy tűnik azonban, hogy az említett intézmények, ta­nácsadó testületek, műkriti­kusok nem mindig állnak a tőlük elvárt marxista—leni­nista színvonal magaslatán. Hajlamosak a „támogatni” — ,.tűrni” — „tiltani” tézist a gyakorlatban helytelenül al­kalmazni. Erre konkrét té­nyek hívják fel a figyelmet, például, hogy a szocialista humanizmus talajából táp­lálkozó, realista, napjaink építő munkáját ábrázoló, a szocialista embert kialakí­tani szándékozó, a szocializ­mus éoitését elősegítő művek rovására, olykor azok elle­nében, mintegy kilátszva őket — a „megtűrni” kate­góriába sorolandó műveket úgy állítják be, mint az egyedüli helyes, haladó, kor­szerű művészetet. Ennek hatása máris káro­san jelentkezik közvélemé­nyünk hangulatában, a tel­jes elbizonytalankodás és mű­vészi értékítéletünkben való megrendülés formájában. Jpájó szívvel kell tapasz­■* talnom, hogy az ebből adódó eszmei zűrzavar még becsületes, jó művészeket is képes hitében megingatni, akik megtagadva egész ed­digi önmagukat és művé­szetüket, 180 fokos fordu­latot véve köröket és há­romszögeket festenek, Kő­kockákat raknak egymásra abban a hiszemben. hogy ez a korunkat tükröző és a ko­runk nagy problémáira vá­laszt adó, haladó, modem művészet. Az embertől elfordult mű­vész szubjektív, egyéni han­gulatait tükröző ilyenfajta játéka bátran mondhatom merénylet népünk ösztönös és biztos szépérzéke ellen; az ellen a nép ellen, amely történelmünk során hallat­lan gazdagsággal volt képes létrehozni a művészet olyan csodálatos gyöngyszemeit, mint a magyar néndal, nép­ballada, a mondavilág... Merénylet a szocializmust építő társadalmunk ellen is, melynek életérzése a helye­sen értelmezett humaniz­mus. Társadalmunk léte, felépítése, haladó jellege egy­ben válasz is a nyugatról beszivárgott és minden kri­tika nélkül átvett izmusok­ra. Nem ismerek haladóbb és magasztosabb művészetet, mint a számomra legnagy­szerűbbnek, az embernek érzéseit, bánatát, örömét, társadalmunkhoz való vi­szonyát: magának az alkotó embernek realista eszközök­kel való ábrázolását. t-i' bben a hitemben meg- erősít az a boldog, lel­kes munka, amit a szolnoki papírgyár „Szabad Kuba” szocialista brigádja és a gyár vezetői tanúsítottak a felszabadulási emlékmű ké­szítése során. Ma is mély megindultsággal gondolok vissza azokra a büszke, óvó és aggódó szemekre, s kéz­mozdulatokra. amelyek a kész művet megsimogatták és útjára bocsátották az ön­töde felé. Nagyon jóleső érzés volt olaszországi utam alkalmá­val is. hogy idegenvezetőnk, egy olasz egyetemista, aki­nek tudomására jutott, hogy magyarok vagyunk, azzal köszöntött bennünket: „Ma­gyarország a művészek ha­zája”. Valóban óriási jelen­tőségűek az állami megbíza­tások. a nyugdíj, a táppénz és a különböző alkotóházak, a művésztelepek fenntartása és nem utolsósorban a pár­tunk. kormányunk részéről megnyilvánuló segítőkószség és erkölcsi megbecsülés. ¥/"isszatérve a decentrali­v zálással kapcsolatos problémakörre, önkéntelenül felvetődik a főváros és a vidék egymáshoz való viszo­nyának kérdése. Rendkívül egészség+elen állapotnak tar­tom. hogy az alkotók 80 szá­zaléka a fővárosban tömö­rül. noha a főváros és a vi­dék egyre jobban elmosódó különbsége ma már ezt nem indokolná. Ennek az egész­ségtelen állapotnak a meg­szüntetésére egyetlen kive­zető utat látok: a decentra­lizálás elvének a gyakorlat­ban való még következete­sebb megvalósítását. Addig, amíg a képzőmű­vészeti alkotások megvalósí­tására megszavazott pénz­ügyi keret is szinte kizáró­lag a fővárosi művészek munkaellátottságát és anya­gi támogatását szolgálja, ad­dig az alkotók nem ige hajlandók vállalni a „vid< ki” művész mintegy kultu; missziót betöltő hivatásé Ezért javaslom, hogy a kép zőművészet ügyét is bátrai tegyük a helyi tanácsok ke zébe. Meg vagyok győződve hogy napjainkban az illeté kés pártszervek és tanácsol rendelkeznek már olyan jó képzett, a marxizmus—le­ninizmus eszméiben teljes biztonsággal jártas erőkkel, amelyek a művészet ügyé! vállalni tudnák és előbbre vinnék. Ha már az anyagiaknál tartok, szeretném felhívni pártunk figyelmét az éle­tünk e területén is mutat­kozó óriási bérfeszülségre. A sok esetben méltánytalan, nagyfokú anyagi különbsé­gekre és a művészet terüle­tén is jelentkező, egyesek részéről megnyilvánuló ha- rácsolási vágyra, amely már nem csupán életszínvonal kérdése, hanem a tehet­ségek kibontakoztatásának is gátlója. A megjelent kritikákkal kapcsolatosan: egyes kritikusok a sajtószabadsá­got a szabadossággal tévesz­tik össze. És sajnos néha még pártunk Központi Bi­zottságának lapjában is ol­vashatunk olyan megnyilvá­nulásokat, melyek a szocia­lista realista ábrázoló mű­vészet fölé igyekeznek he­lyezni a különt>öző „izmuso­kat” képviselő alkotásokat, mondván, hogy a realista művészet idejét múlta, ósdi, elavult. Ismerve az írott szó széles néprétegekre gyako­rolt hatását, véleményem szerint helytelen azzal elin­tézni, hogy ez csupán az il­lető cikk írójának szubjek­tív véleménye. Szeretném még elmon­dani, hogy mint kom­munista művész, mikor a szocialista-realista kifejezési módot emlegetem, nem a naturalista szemléletet ér­tem rajta, hanem a valósá­gunknak költői értelembe vett megjelenítési formáját. Tekintettel arra. hogv a szo­cialista-realista művészetnek óriási tudat- és jellemformá­ló ereje van, nem lehet kö­zömbös számunkra hogy ha csak Szolnok megvét vesz- szük, ahol a most következő ötéves terv során 15 ezer új lakás épül, vajon szocialista tartalommal megtöltött mű­vek kerülneb-e ezekbe a la­kásokba, vagy sem. Bízom benne hogy a párt megérzi szavaim mögött a jószándékú aggódást, segíte­ni akarást és továbbra is gondos kertészként óvja és ápolja a művészetet, az em­beriség, népünk kultúrájá­nak e szép virágát. Szabó László szobrászmű­vész felszólalása, amely a megyei pártértekezleten hag- zott el. Szavait a megyei küldöttértekezlet általános tetszéssel fogadta, ezért tet­tük közzé az általános ér­deklődésre is számot tartó gondolatokat. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom