Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

1970. november 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II Palicz József rajza Baranyi Ferenc: NAPLÓJEGYZETEK EURÓPÁBÓL I. MILENA NICCOLINI Milena szép volt és olasz, sosem kívántam szebbet, hűshullámú sötét haján halk barcarola zengett. Hűshullámú haja lehullt vállának parazsára, sistergett test-tüze s a hús hullám találkozása. Milena, ha lobbot vetek testednek parazsától, hűvös hajaddal önts nyakon úgy óvj a tűzhaláltól. (Modena, 1967.) 2. FŐLDIM Polyóm, jóestét! — mondom ismerősen, s ő viszonzásul csobban egy nagyot, kalapomat megemelem és ő is megemel, ím, egy pörge kis habot Barátom rég a Duna, jóbarátom, beszél, meghallgat szóbaáll velem, mi mindent mond a végtelen s mi mindent mond el, kit szóra bírt a végtelen!.« Költőt s folyót mélysége tesz rokonná, s mindkettő messzi kékségekbe vág.« A Duna indul, várja már a tenger, köszön — s tűnődve hömpölyög tovább. (Belgrád 1968.) Beethoven összes művének kiadása Beethoven születésének 200. évfordulóját a számos egyéb megemlékezésen kívül azzal is megünnepli az NDK, hogy kiadja a zeneszerző összes műveit Ez nemcsak az NDK lemezgyártásának eddigi legterjedelmesebb publikációja lesz, hanem te­kintélyes helyet foglal majd el a világ legnagyobb zene­műkiadóinak sorozatai között is. A kiadás alapvető élve az, hogy Beethoven minden jelentős müvét fel kell venni a sorozatba. Ezért mindenkor a művész jóváhagyásával megjelent el­ső kiadás a lemezfelvétel alapja, a legfontosabb kérdé­sekben pedig az eredeti kéz­iratok döntenek. A most megjelenő teljes kiadás végre a maga sokré­tűségében mutatja be a leg­nagyobb német zeneszerző életművét. Az állandóan a hangversenytermek reperto­árján szereplő műveken kí­vül azonban jó néhány olyan ismeretlen kompozíció is be­kerül a sorozatba, amely még a Beethoven művészetét jól ismerő műértők számára is új felfedezés lesz. Négyezer perc Már a publikációk els5 szakaszában, 1968 végétől 1970-ig Beethoven több mint 250 művét vették fel 80 szte­reó-hanglemezre (kb. 4000 perc). A zenebarátok már most hanglemezen élvezhe­tik a nagy zeneköltő egész estét betöltő szimfonikus és vokális műveit, operáit, de a legkisebb zongorabagatelle- ket is. S ezzel a kiadással tu­lajdonképpen a legfontosabb művek már kaphatók is: a „Fidelio”, az oratórium, a két mise, az Egmont, a kan­táták és dalok, a kilenc szim­fogják csak végleg befejezni. Beethoven-összkiadásban kiemelkedő művészek tol­mácsolják a műveket. Hí­res szólisták és neves kar­mesterek vezette kipróbált zenekarok teszik még érté­kesebbé a kiadást. Dieter Zechlin professzor például 32 zongoraszonátát játszik, a kilenc szimfóniát a lip­csei Gewandhaus-zenekar- ral vették fel, a karmester pedig Franz Konwitschny professzor. E több, mint 100 mikroba­rázdás hanglemezből álló összkiadás külsejében is újat jelent A lemezek borí­tólapjának művészi összké­pe ilyen sorozat esetében sokkal jobban idomulhat magukhoz, a zeneművekhez, mint az egyes kiadásoknál. fónia, valamennyi nyitány, kórusfantáziák, az öt zongo­raverseny, a hegedű- és a hármasverseny, s kamaraze­ne bőségesen. — Már eddig 600 000 lemezt vásároltak meg az NDK-ban ebből a ki­adásból. A sorozatnak ezzel azon­ban még koránt sincs vé­ge: — az elkövetkezen­dő években az eddig megjelentekhez még továb­bi, hasonló jelentőségű mű­vek társulnak majd, úgyhogy az összkiadást 1977-ben, Ludwig von Beethoven Most első ízben kísérelték meg azt, hogy egy zenész életművét egy vele egyen­rangú másik művésszel kap­csolatba hozzák. A humanis­ta hagyományok Beethovent, a klasszika kiemelkedő alak­ját mindenek előtt Michel- angelohoz, a reneszánsz óri­ásához kötik. A szellemi ro­konság annál is nyilvánva­lóbb, mivel mindkét művész más korban élt, s mégis mindketten ugyanazért az eszméért harcoltak. Zenei és képzőművészeti értéke mellett a kiadás tu­dományos oldala is minden igényt kielégít. A művek be. vezetői — amelyeken 15 szerző dolgozott — össze­gyűjtve, az utóbbi évek leg­átfogóbb és legterjedelme­sebb Beethoven kompendiu­mát alkothatnák. Tolvaj vagy tettes? (A szépítő, jobbító nyelvi formák használatáról) Gyakran kerülünk abba a helyzetbe, hogy az illetlennek, durvának érzett szavakat, nyelvi formákat nem használ­juk, s helyettük udvariasság­ból tapintatból szépítő, eny­hítő szavakkal, kifejezések­kel élünk. Nem beszélünk tolvajról, csak tettesről, a szemtelen embert csak élel­mesnek tituláljuk, nincs lus­ta, csak kényelmes gyerek, s a bort nem hamisítják, — csak megkeresztelik stb. Azokkal szemben nincs értelme a jobbító, a javalló árnyalatú kifejezésekkel élésnek, akik pl. megkárosí­tanak, meglopnak bennün­ket Ezért nem tartjuk he­lyesnek, hogy lapjainkban gyakran ilyen esetekben is szépítő nyelvi formákat használnak a cikk írói. Né­hány héttel ezelőtt újságaink hírül adták, hogy az Orszá­gos Mezőgazdasági és Élel­mezésipari Kiállításon „né­hány vendéglátó egységnél különféle visszaéléseket ta­pasztaltak”. Egyes kávéfőzők „kispórolták a kávét”, tehát az előírtnál kevesebb kávé­ból főzték a duplát. A kispórolták kifejezés az adott beszédhelyzetben nem utal egyértelműen a meg­történt tényre, valóságra. A spórol szónak ugyanis bi­zonyos kapcsolatokban in­kább pozitív előjelű jelen­téstartalma. nyelvi szerepe a gyakoribb, a megszokot­tabb. Ha valaki spórol, ta­karékoskodik, gyűjt, félre tesz, nem minősíthető káros, hibáztatható cselekvésnek. A spórol igének tehát kedvező, javalló jelentéstartalmát szoktuk meg. Bár a ki igekötő már arról árulkodik, hogy módosult a spórol ige jelentéstartama, s rosszalló jelentés árnyalata került előtérbe, nem tartjuk szerencsésnek az igekötős változat szerepeltetését sem. A magyar nyelv igen sok rokonértelmű szóval tudja kifejezni a lopás, az elidege­nítés, a megdézsmálás té­nyét: lop, eltulajdonít, el­emei, oroz, eloroz, elidege­nít, elcsen, megdézsmál, el- sinkófál, rabol, tolva jól, el­sikkaszt, hozzányúl a másé­hoz, elszed, zsákmányol stb. stb. A kérdéses híradásban tehát egyértelműbb lett vol­na a fogalmazás, ha ezekből a rokonértelmű szavakba válogat a hír megfogalma­zója. Általában elég gyak­ran tapasztaljuk, hogy túlsá­gosan tapintatosak vagyunk, éppen a nyelvi formák terén a káros jelenségekkel szemben. Ennek a következménye az is, hogy sokszor inkább ja­valló árnyalatú és értékű nyelvi formákkal fejezzük ki azt is, ami sem az egyén­nek, sem a társadalomnak nem hasznos, nem értékes. A pozitív előjelű, javalló értékű jelentős szavunk is pl. gyakran kapcsolódik rosszaló jelentéstartalmú szavakhoz, kifejezésekhez is. Nem a valóságnak megfele­lő nyelvi formákat haszná­lunk tehát akkor, amikor jelentős visszafejlődésről, jelentős veszteségről, jelen­tős hiányokról és károkról szólunk és írunk. Dr. BAKOS JÓZSEF Meggyes László: Csendélet költségvetésből, azoban nem szabad sajnálnunk ezt a pénzt. Látnivaló ugyanis, hogy épp a számítástechnikai program megvalósítása so­rán, a következő 5—10 év­ben, előbb-utóbb valameny- nyi műszaki, gazdasági ve­zető kapcsolatba kerül majd a számítástechnikával, kap­csolatba kell kerülnie, s ezért már ma, tanulmányaik során meg kell ismerked­niük a számítástecnika tu­dományával általában, de saját szakmájuk számítás- technikai alkalmazási kér­déseivel különösen. A KSH szervezésében már esztendők óta folynak tanfolyamok, amelyeken kü­lönböző fokon végeznek fia­talok számítógéokezelő, — programozó szakképesítéssel. Szakember gárdát kell ne­velni azonban a számítás- technikai eszközök gyártá­sához is. A számítástechni­kai kultúra terjesztése, fej­lesztése tehát egyfelől okta­tási feladat, ennek költsé­geit, vagy azok jórészét — kivált, ami a taneszközök előteremtését illeti — az ál­lam magára vállalja. Vállal­ja természetesen a gyártás­hoz szükséges kötségek egy részét is, nagyobb részét hosszúlejáratú vállalati hi­telek formájában. Versenyképes „munkatársakat” Napjainkban lépten-nyo- mon tapasztalhatjuk a tech­nika színvonala, a termelé­si eszközök dinamikus fejlő­dését, kialakultak a világ­méretű közlekedési, értéke­sítési, energia rendszerek például, amelyekbe hazánk is beletartozik ma már, az utóbbi negyedszázad terv­szerű, tudatos, szocialista iparfejlesztése eredménye­ként, — ugyanakkor látnunk kell, hogy az irányítás, az adattárolás és kikeresés esz­közei helyenként elmarad­tak ettől a színvonaltól s így nem egyszer gátoliák a gazdaság eszközeinek haté­konyabb felhasználását. — Vagyis az irányíts, s an- hak hovatovább legfonto­sabb kelléke — az informá­ció és adatgazdálkodás, ha­gyományos szemléletekkel és módszerekkel a követke­ző évtizedekben aligha tart­hat lénést a fejlődés diktál­ta követelményekkel. Az irányi* ásba. az adatgazdál- kodásba tehát olyan „mun­katársakat” kell beállítani, amelyek állják a versenyt. Elsősorban a tudomány és a technika fejlődésével, má­sodsorban pedig azokkal a hazai és természetesen nem­zetközi gazdasági egységek­kel, amelyek már alkalmaz­zák a számítástechnikai esz­közöket a mindennapi, ope­ratív munkában — folya­matszabályozásban, terme­lésirányításban, raktárgaz­dálkodásban pl. — de a kö­zép- és hosszútávú tervezés­ben. konstruálásban, az eredmények analízisében egyaránt. Nincs az a jó munkás, vagy jó vezető, aki­nek versenytársává válhat­nának a számítástechnikai eszKözök — ha munkatár­saivá választja azokat. A gép nem tud többet az em­bernél. Mindig pontosan any- nyit tud, mint a gazdája. Csak tévedhetetlenebbül tud­ja azt és „gyorsabban tud­ja” — miután jól megtaní­tották rá. Ebből az utóbbi igazságból azonban követ­kezik egy — a számítástech­nikai kultúrával kapcsolat­ban — újabb és fontos mo­mentum. Megtanulni a gép nyelvét Nem divat a számítógép, amit most illik mindenkinek beszerezni, mert most már lassan mindenkinek lesz. — Legalábbis ilyen megfonto­lás alapján sémii se állítson munkába számítástechnikai eszközöket. Ennek a techni­kának bármilyen gazdasági egységnél előfeltételei van­nak. Ezek nélkül az előfel­tételek nélkül a számítógép csak kulissza, majdhogynem dekoráció — a felettesek és a vendégek „tiszteletére”. Ahhoz, hogy a számítástech­nika valóban hatékonyabb irányítást, adatgazdálkodást, tervezést eredményezzen rend és fegyelem kell annál a vállalatnál, ahova be'ele- pítik. Ez az egyik feltétel. A másik, hogy megtanuljuk a gép nyelvét, hogy kérdezni tudjunk, s értsük egymást a géppel. Kölcsönösen. Vagyis a géppel együtt a prog'-amo- zástechnikát is „be kell sze­rezni”. Azt a technikát meg­tanulni alkalmazni, amely- ivei az egyes felada'ok, egy­értelműen, átadhatók a gép­nek. Számítástechnikai prog­ramunk része tehát — mint­hogy a számítástechnikai kultúra fejlesztése a cél — létrehozni a megfelelő prog­ramok széles bázisát is — s a programkészítéshez értő szakemberek széles körét, ezzel együtt. Műszaki készültség hazánkban A most következő időszak­ban számítástechnikai prog­ramunk indításakor — a részletes, jóváhagyott prog­ram nem sokára széleskör­ben ismertté válik — a megfelelő műszaki alapot már magunkénak mondhat­juk. Az Elektronikus Mérő- készülékek Gyárában már sorozatgyártásban készülnek a folyamatirányításra és az ügyviteli feladatok ellátásá­ra alkalmas 830-as számító­gépcsalád tagjai. Ezek egvik előnye, hogy ún. moduláris felépítésű berendezések, te­hát — adott határakon be­lül ugyan, de mégis tetszés szerint bővíthetők az alkal­mazók kívánságainak meg­felelően, akár a későbbi időszakokban is. Rövidesen gyártja majd a gyár az in­tegrált áramkörös EMG— 810-es berendezéseket is. — Korszerű — hazai fejlesztő-; sű — szalaglyukasztó és sza­lagolvasó készülékeket gyárt már a Magyar Optikai Mű­vek. Az Orionnál gyártásra készen állnak az adatátviteli végberendezések korszerű változatai. A fejlesztő, kuta­tó intézetekben már készen állnak a különböző megol­dású adatgyűjtő berendezé­sek mintapéldányai. A ter­vezők mér dolgoznak külön­böző megjelenítő és optikai jelolovasó készülékek szer­kesztésein. Mindez — a főbb példákat említettük csupán — elégséges színvonalat kép­visel egy átfogó számítás- technikai program indításá­hoz — ha a felhasználók részérői sem lesz késlekedés saját érdekeik felismerésé­ben, akkor a negyedik öt­éves terv végére számítás- technikai kultúránk kitelje­sedésében nem kételkedhe­tünk. Klasszikus mondás a múltból: „Ha van papírom, ceruzám — úrként tartha­tom az elmém”. Ennek mo­dem változata méginkább igaz- ha van számítógépem, s értjük egymást mert van hozzá jó programom — ak­kor az én elmém nem a reprodukcióban fárad el, lesz mivel produkálni. Gerencsér Ferene , / halálának ISO. évfordulóján

Next

/
Oldalképek
Tartalom