Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-11 / 239. szám
A póruljárt férj Rosszul cselezett Tapasztalatból tudom, milyen félelmetesen tudnak haragudni és veszekedni a nők — ha úgy istenigazából kihozzák őket. a sodrukból Akad olyan férj, aKi szinte retteg feleségétől, ha annak netán rossz a kedve, vagy fáj a feje. Arról meg jobb nem beszélni, ha véletlenül kirúg a hámból, esetleg haverjával betér egy kiskocsmába, s ott tovább pohahazafelé menet két férfi csatlakozott hozzá, majd amikor elhagyatott helyre értek, bicskát, boxert fogtak rá, s el- vettéK pénze egy részét. Nem az összesét, — valamennyit azért neki is hagytak. Most nem tudja, mitévő legyen, tegyen-e feljelentést a merénylő rablók ellen? — kérte tanácsunkat. Rosszul tette, mert ez volt az a bizonyos banánhéj. Kép szöveg nélkül G. Marcsik: Á bátor nyúl Meglehetősen ügyesen ugrándozott a nyúl. E kiváló ugrándozó tulajdonságáért a cirkuszhoz irányították hát. Mint ismeretes, mindenki fejlődhet munkája által. A mi nyúlunk is egyre többet fürdött a dicsőség fényében. Mindennappal jobban és jobban ugrált. Ezt konstatálták is. Bátorították, majd elnyerte az érdemes művész címet. Nyúlunk örömében betanult még egy számot — kötéltáncos lett. Később azt is megtanulta, hogyan kell a kötélen charlestont járni. Ez aztán a nyúl! Tehetség! Kinevezték cirkuszigazgatónak. Hadd ugráljon. Fellendíti a cirkuszt A nyúl kezdte fellendíteni a cirkuszt. Azonban már az első lépéseknél váratlan akadályokba ütközött. Ügy tűnt, hogy önállóan kell eldönteni különféle kérdéseket. Na, de hogy döntsön? — csak az isten tudja. Felkereste, például, az oroszlán. Szeretnék, azt mondja, bizalmasan tanácskozni veled. — Nem fogod ellenezni, — kezdte az oroszlán elmélázó hangon, — ha leharapom? — Mit? — rezzent meg a nyulacska. — Hát Páskának, az idomítónak a fejét. Bedugja, érted, minden alkalommal a torkomba a fejét. Ráadásul a kutyafi brillantinnal keni a haját. Minek az neki? Mindegy, hogy valaki fejjel bolond, vagy anélkül. — Már megbocsásson! — vágott közbe a nyúl. — Le akarja harapni a fejét? De megéri-e? Ne értsen félre: én magam, természetesen, nem ellenzem. De ön is megértheti: a közvélemény... Lármát csapnak. Még majd meghurcolják ezért a fejért, mint aki tönkretette a társadalmi tulaj dönt-.. ' Leírnák, mint alkalmatlant és kész — morogta az oroszlán. Egyszer becsúszott a vipera. Alig tűnt fel visszataszító pofája az ajtó mögül, a nyúl ugrott egyet és már a csillárról tekintgetett le. — Ha-ha-ha — sziszegte a kígyó csendes nevetéssel. — Kérem, ne idegeskedjék. Nekem csak a bőröm kigyószerű. Különben jólélek vagyok... Rettegő szívvel ereszkedett vissza, megrázta magát és vezetői pózt vett fel. A vipera meg sziszegni kezdett. A liba nem tartja meg a vezetőség utasításait. Az uszkár kikezdett a sündisznóval. Ez így, az úgy... Bizony el kéne kapni a nyúlnak és kirúgni ezt a pletykát. De megijedt: hátha őt magát is felfalja a kígyó? Megköszönte hát neki a tájékoztatást, sőt, megremegve még meg is csókolta hideg, pikkelyes bőrét. „Az ördög tudja, miféle munka ez — gondolta a nyúl bánatosan. — Minden nap valami újabb, megoldhatatlan feladat elé állít. Ha nem ügyelsz, kényes helyzetbe kerülhetsz. Ha igent mondasz, nem elégíted ki az egyiket, ha nemet — akkor a másikat. Mássz ki belőle, ahogy tudsz.” Nemrég beugrott a világosító: — Az akrobaták után — kiáltja — adjak fényt, vagy teljesen vegyem le? A nyuszi meghökkent. Ki a csuda tudhatja — adjon, yagy ne adjon? A nyulacska azonban mégis csak hozzászokott a vezetői élethez. Dolgozószobájában kihúzott egy jól megfeszített drótkötelet és ha jön, mondjuk, egy érdeklődő látogató, aki azt követeli, hogy késedelem nélkül dönteni kell egy kérdésben, a nyúl felugrik a kötélre és bemutatja kedvenc egyensúlyozószámát. Egyik mancsában egy „igen” feliratú, a másikban pedig egy ,nem” feliratú legyezőt tart. Találják hát ki, mit is akar mondani: azt, hogy „igen”, Sagy azt, hogy „nem"? . Molnár Sándor fordítása razgatnak. Ilyenkor kész tragédia a hazatérés. Félelmükben fantasztikus dolgokat tudnak kieszelni a férjeK. Nagyon reszkethetett olvasónk is kedves nejétől, amikor arra kényszerült — talán végső megoldásként—, hogy levelet írjon szerkesztőségünknek, melyben vallomást tesz. Azt írja bánatosan — de nem elég meggyőzően —, hogy a vendéglőből A levél eredetiben az illetékesekhez került; Kihallgatása során olvasónk feljelentését visszavonta és kénytelen volt a színtiszta igazságot vallani: Nem rabolták ki, italozásra költött néhány száz forintot, s a feleségéneu így akart „elszámolni”. A csel nem sikerült, tör- lesztheti a „kamatot” is. — csani —« Férfi <*ond — Az is valami?... Képzelje magát az én helyzetembe: a feleségem vett egy vaskos könyvet a szerelem technikájáról. J A kiskapu Egyik ismerősömnek sürgősen ki kellett töltetni egy hivatalos papírt az egyik hivatalos helyen. Elment hát a „szervhez”, de a portás zordon hangon közölte vele, hogy félfogadás ma nincs, jöjjön majd holnapután. Ismerősöm hiába próbálta meggyőzni a porta kérges- szívű őrét, hogy ma föltét- len rá kell ütni a stemplil papírjára. Minél többet beszélt, a portás annál inkább dühbe gurult: — Minek nézik maguk ezt a hivatalt? Átjáróháznak? És mit gondol miért fizetnek engem? Ha nem tudná, akkor elárulom: — Azért tisztelt uram, vagy elvtárs, hogy az ilyen magafajtákat ne engedjem be. Lehet, hogy ön a munkahelyén azt csinál amit akar, de itt csajt azt tehet amit én engedélyezek. És mivel ma nincs félfogadás így nem is fogja illetéktelen lábát az illetékes helyre betenni. Hacsak... — Hacsak? — kapta föl lehorgasztott fejét az ismerősöm. — Á, semmi. Eszembe jutott egy esetleges megoldás, az ügy halaszthatatlanságára való tekintettel, de ahogy elnézem magát, úgy látom, hogy ez jelen esetben nem kivitelezhető. — Dehogynem — húzta elő ismerősöm a pénztárcáját — húszas? — Harminc. Persze csak kivételesen tekintek el a szabályoktól, ne hogy esetleg valami bolondságot kövessen el az úr. Akkor rendben is lennénk. Hohó! Hova megy? — Hát az illetékes helyre. — Nem úgy van az elvtárs. Kimegy szépen az utcára, befordul balra és ott talál egy mellékbejáratot. A folyosón jobbra az utolsó ajtón kell benyitnia. Tetszik tudni rendnek azért lenni kell... — ZÁMBÓ — Meggyőző érvelés Egy ilyen nagy építkezésnél megeshet egy kis hiba..» (A Wochenpresse karikatúrája) A legalkalmasabb Gyermeklogika — Minek tanuljak meg szépen írni? Én orvos akarok lenni! Mentség Kati és Péter magányosan üldögélnek a víz partján. Péter magához húzza a leányt és elkezdi csókolgatni. A leány ijedten hadarja: — Mit csinálsz Péter, nem szégyelled magad? A szabad ég alatt ilyet csinálni? Hisz lát bennünket az Isten. A fiú kis gondolkodás után rávágja: — Ne félj Kati! Az Űr elfordul a bűnösöktől,.. Még tartott a Hegyvölgyi ünnepélyes búcsúztatása a tanácsteremben — a szeretett főnöké, aki dolgos évtizedeken át ésatöbbi, ésatöbbi —, amikor a hátsó sorokban már összesúgtak a kollégák: — És tudja már valaki, ki lesz az új osztályvezető a vén krampusz helyett? Nem tudta senki pontosan, csak találgatások zajlottak napokon keresztül. A legtöbben Cserregi Lajost tippelték, hiszen a szakmában országszerte legendák keringtek szervezőgépességéről. Néhány évvei ezelőtt ő tett rendet a teljesen lerobbant sárfalvi üzemegységnél, ahol azóta is igazgató: igaz, kissé erős kezű, de az íróasztalát azért soha senkihez se vágta... Egy nőt is emlegettek a jelöltek között: Hadarinét, a kulcsfontosságú spenótsűrítő osztály helyettes vezetőjét, bár ő mostanában — válófélben lévén — elég nagy lelki, s ebből adódó még nagyobb lakásproblémával küszködött. Különben se szolgált előnyére a fiatalsága, szépsége, kedvessége; egy ilyen lebilincselő vezető körül hogyan alakulhatna ki az egészséges, szabad bírálat szelleme? Rajtuk kívül még Kankalin Tódor neve került szóba különleges szakmai felkészültsége miatt; mindenfelé a csutkakiszerelés elismert szakértőjének tartották, amit egy neves külföldi főiskolán sajátított el, vállalati ösztöndíjjal... Néhány nap múlva aztán intézkedett a személyzeti főosztály, s döntésével — bármilyen meglepő is volt — még a legepésebb kolléga is egyetértett, hiszen annyira logikusnak tűnt. Az osztály új vezetőjévé ugyanis Belégh Kázmért, az egyik eddigi főelőadót nevezték ki. ö ugyan nem volt se közismert, se okos, se szép, viszont már volt egy háromszobás lakása Budapesten, s így legalább a vállalatnak erre nem volt gondja... NÉMETH GÉZA
