Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-10 / 238. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. október 10. Tegnap esti helyzetkép a külpolitikában Továbbra is Nasszer útján Flensburg, az NSZK egyik legészakibb városának neve szégyenletes emlékeket ébreszt. 1945. április 30-án pusztult el az emberiség legnagyobb gonosztevője, Hitler — de még ezután is működött néhány napig — amíg a felszabadító csapatok oda nem érkeztek — náci kormány Németország összezsugorodott földjén, Dönitz admirális vezetése alatt, Hitler végrendelete szerint. És éppen Flensburg városának jutott ez az enyhén szólva kétes dicsőség, Berlin eleste után néhány napig még Flensburg maradt a „birodalmi főváros” a néhány tucat négyzetkilométernyi „birodalomban”. Most megint rendkívül szennyes ügy színhelyeként vá­lasztották Flensburgot. Azért ült itt össze egy bíróság, hogy Németország Kommunista Pártjával, a párt 1968-ban újból kiadott programtervezetével foglalkozzék. Ismeretes az NSZK rezsim 1956 augusztusában kelt, hírhedt ítélete: betiltották Németország Kommunista Pártját, „alkotmányellenesnek” minősítették programtervezetét. S a betiltást máig — lassan egy éve lesz már pedig, hogy a CDU—CSU megbukott s a Brandt—Scheel kormány vette át a hatalmat! — sem vonták vissza! Igaz, közben, két évvel ezelőtt megalakult az új Német Kommunista Párt. Ám mindaddig, amíg a Németország Kommunista Pártja elleni betiltást nem hatálytalanítják, a Német Kommunista Párt is veszélyben forog. Frappáns fordulata volt a csütörtökön megnyitott tárgya­lásnak dr. Kául professzor, a nemzetközi nevű berlini jogász beszéde. (O a védője Németország Kommunista Pártjának.) Követelte annak megállapítását, hogy a flensburgi bíróság tagjai között nincsenek-e olyanok, akik náci párttagok voltak, vagy most az újnáci NPD tagjai. Elviselhetetlen volna ugyan­is, hogy olyan emberekkel ítélkezzenek az antifasiszta harc­ban mindenki által elismerten a legnagyobb áldozatokat ho­zott Kommunista Párt fölött, akik maguk is volt — vagy jelenlegi — nácik” — hangoztatta, igen helyesen, Kául pro­fesszor. Ez, s a védelem többi érve, hatásosnak bizonyult. Csütör­tökön megnyitották a flensburgi pert — pénteken pedig „bi­zonytalan időre” elnapolták. Egyébként azzal indokolva, hogy az államügyészség nem hajlandó képviselőit továbbra is el­küldeni a per tárgyalására. Salamoni döntés. Hivatkozni ugyanis arra hivatkoztak, hogy Kául dr. „sértő” megállapítást tett a felsőfokú bíróságra. Ám valószínű, hogy e kibúvónak ők örültek a legjobban. Tudják, érzik ugyanis, hogy az egész per — „öngól” sokkal többet árt a bonni rendszernek, még az ellenzéknek is, mint használ. Jobb tehát a „bizonytalan időre” való elnapolás, amely — a végtelenségig tarthat. (KS) M INDENFELO I r Uj kormány Bolíviában NEW YORK Alan Bean amerikai űrha­jós, aki tagja volt az Apollo- 12 legénységének, a texasi Fort Worthban tartott saj­tóértekezletén a Szovjetunió nagy sikereként értékelte a Luna—16 automatikus űrál­lomás repülését. Kijelentette, hogy az űrállomás sikeres visszatérése a Holdról, lehe­tőséget ad a Szovjetunió szá­mára űrhajó küldésére a Marsra, majd az űrhajó visz- szatérítése onnan. Az űrhajós hangsúlyozta, hogy az ame­rikai tervek nem irányozzák elő automatikus űrállomások küldését a Marsra és azok visszatérítését a Földre. Bean hangot adott annak a reményének, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok a jövőben egyesítheti erőfeszítéseit a világűr kuta­tásában. BONN Strauss, a bajorországi ke­resztény szociális UNIÓ el­nöke egyhetes látogatásra az Egvesült Államokba utazott. Strauss, aki korábban az NSZK több kormányában hadügy-, illetve pénzügymi­niszter volt, jelenleg az el­lenzéki CDU-CSU egyik ve­zére és ennek a pártnak a legiobboldalibb csoportosu­lását vezeti. Sajtójelentések szerint Strauss Washingtonban „meg­beszéléseket folytat majd po­litikai személyiségekkel és a gazdasági körök képvise­lőivel”. Strauss már a harmadik nyugatnémet ellenzéki veze­tő személyiség, aki az utóbbi időben látogatást tesz az amerikai fővárosban. FORT SMITH Spiro Agnew amerikai al- elnök csütörtökön kortesbe­szédet mondott az Arkansas állambeli Fort Smith-ben. Is­mét éles kirohanásokat inté­zett William Fulbright, a szenátus külügyi bizottságá­nak elnöke ellen, akinek eeyébként Arkansas a szülő­földje és választókerülete. Agnew egyenesen azzal vá­dolta meg Fulbrightot, hogy „szemmel láthatólag elköte­lezte magát minden olyan el­nök külpolitikájának meg­hiúsítására, aki alatt csak szolgál...” A republikánus alelnök kifejtette: „meggyő­ződésem, hogy amikor eljön az alkalom, ennek az állam­nak a népe teljes lehetőséget ad majd neki (Fulbrightnak), hogy tévedéseit a magánélet­ben fejezze ki”. LONDON Mint már jelentettük, ok­tóber 8-án mintegy 3 000 di- vák tüntetett a dél-afrikai Jo­hannesburgban. Az ellen til­takoztak, hogy a rendőrség törvénytelen parancsa értel­mében öt évig háziőrizetbe akarnak tartani 14 afrikait aközül a 19 közül, akiket a pretóriai legfelső bíróság szeptember 14-én felmentett, miután koholt vádak alap­ján 16 hónapig börtönben tartották őket. A háziőrizet­be vettek között van Winrtie Mandela, a betiltott afrikai nemzeti kongresszuspárt volt főtitkárának, az életfogytig­lani börtönbüntetésre ítélt Nelson Mandelának felesége. A rendőrség törvénytelen intézkedése eilen több hala­dó szervezet tiltakozott. Juan Jósé Torez tábornok pénteken 17 tagú kormányt alakított, amely hét katona­tisztből, három közgazdászból, egy tanítóból, három jogász­ból, két mérnökből és egy orvosból áll. A Reuter tudósí­tója szerint az új kormány „baloldali nacionalista” szí­nezetű. Az új kormánynak csupán három olyan tagja van, aki korábban miniszteri tisztsé­get viselt vagy fontos szere­pet játszott az ország közéle­tében. Óvandó Candia volt elnök kormányának tagjai kö­zül az új kabinetben is he­lyet foglal David La Fuente Sato tábornok, hadügyminisz­ter akinek jelentős szerepe volt abban, hogy Torrez tá­bornok szerdán átvehette a hatalmat. A régi kormánynak is tagja volt Antonio Sanchez De Lozada közgazdász, aki pénzügyminiszteri tisztséget töltött be és a közelmúltban hivatalos küldetésben a Szov­jetunióban járt. Az új kül­ügyminiszter Emilio Molina Pizarro tábornok, a katonai akadémia tanára. Az elnök pénteken beje­lentette, hogy engedélyezi négy katolikus és egy pro­testáns lelkész visszatérését az országba. A haladó néze­teikről ismert lelkészek két héttel ezelőtt történt kiuta­sítása volt az egyik fő oka a diák- és munkás-tünteté­sek kirobbanásának, aminek elfojtása ürügyén jobbolda­li katonai junta próbálta magához ragadni a hatalmat. A bolíviai hatóságok pén­teken közölték, hogy Oruro ónbányászati központban a jobboldali katonai parancs­nok utasítására eldördült sertűz 17 munkás és diák életét oltotta ki és több mint negyvenen megsebesültek. Újabb két mesterséges Hold A Szovjetunióban csütör­tökön földkörüli pályájára bocsátották a Kozmosz—369 jelzésű mesterséges holdat. A szputnyik fedélzetén elhe­lyezett tudományos berende­zések a korábban bejelentett program szerint folytatják a kozmikus térség kutatását. Pénteken a Szovjetunióban felbocsátották a Kozmosz— 370 jelzésű mesterséges hol­dat. ' A mesterséges holdon el­helyezett tudományos be­rendezés rendeltetésszerűen működik, a beérkező adato­kat koordinációs számítóköz­pont dolgozza fel. A közel-kelet hírei TEL AVIV Egy csütörtökön kiadott Tel Aviv-i közlemény szerint az 1967-es háború befejezése óta 738 izraeli halt meg, 2728 pedig megsebesült. Az izraeli veszteség egyharmad része a Szuezi-csatorna mentén foly­tatott tüzérségi és légi össze­csapások következménye. A jelentés azt állítja, hogy 1967- ben a júniusi háború idején mindössze 766 izraeli katona halt meg. TEL AVIV Golda Meir izraeli minisz­terelnök nyilatkozatot adott a Figaro című párizsi lapnak, amelyben újból felvetette a legutóbbi közel-keleti háború előtt Franciaországból rendelt 50 Mirage-vadászbombázó sorsának kérdését. Golda Meir most újból kijelentette, hogy Izrael nem a repülőgé­pekért kifizetett pénzt akarja visszakapni, hanem igényt tart a repülőgépek leszállítá­sára. Galili tárca nélküli minisz­ter csütörtökön a gazai öve­zetbe látogatott, s ott egy be­szédében kijelentette, hogy Izrael a megszállt gazai öve­zetet nem hajlandó feladni egy esetleges közel-keleti ren­dezés során sem. Pompidou az űrrepülőtéren Georges Pompidou francia elnök Leonyid Brezsnyévnek, az SZKP Központi Bizottsá­ga főtitkárának, Nyikolaj Podgornijnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének és Alekszej Ko- sziginnak, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének tár­saságában október 8-án fel­kereste az űrrepülőteret. Pompidou elnöknek és a szovjet vezetőknek megmu­tatták a kozmikus technika különböző fajtáit. A látoga­tók jelen voltak a Kozmosz 368 mesterséges hold felbo­csátásánál, — hangzik az erről kiadott közlemény. Georges Pompidou, fran­cia köztársasági elnök Baj- konurból jövet Nyikolaj Pod­gornijnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének társaságában pén­teken délután megérkezett az Ob folyó partján épült nyu­gat-szibériai „fővárosba” — N ovoszibirszkbe. A trikolorokkal és szov­jet zászlókkal fellobogózott repülőtéren a város vezetői meleg szavakkal üdvözölték a francia államfőt. Novoszibirszk utcáin tíz és tízezrek francia és szov­jet zászlócskákat lobogtatva, kendőt és kalapot lengetve köszöntötték lelkesen a Szov­jetunióval baráti kapcsolato­kat fenntartó Francia Köz­társaság elnökét. A gépkocsi­karaván megállt a Nagy Honvédő Háború szibériai katonáinak emlékművénél, s Pompidou elnök koszorút helyezett el a fasizmus elleni harc hősiességét szimbolizáló szobor talapzatánál. A novoszibirszki megérke­zés érdekes mozzanatának számít, hogy a repülőtéren a francia újságírók valóságos ostrom alá vették Pompidou elnököt. A sajtó képviselői arra voltak kiváncsiak, va­jon az elnök jelen volt-e Bajkonurban francia műsze­rekkel ellátott mesterséges holdak felbocsátásánál, Pom­pidou kitérően azt válaszol­ta, hogy „ez titok”. A francia delegáció szó­vivője közölte az újságírók­kal, hogy Pompidou elnök és Nyikolaj Podgornij szovjet államfő Novoszibirszkbe jö­vet a repülőgépen tárgyalt a közel-keleti és a délkelet­ázsiai helyzetről. Egy, a francia delegáció­ban meglehetősen magas posztot betöltő személy sze­rint a megbeszélések folya­mán a szovjet és á francia nézetek igen közel álltak egymáshoz. Ugyancsak a szóbanforgó francia forrás szerint a Bajkonurban Pompidou el­nök Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és Nyiko­laj Podgornij társaságában tekintette meg a műholdak felbocsátását. Szombaton a francia elnök és kísérete a „tudósok váro­sába” Akagyemgorodokba látogat. Amikor július 26-án Nasz- szer elnök bejelentette, hogy az EAK elfogadja a komp­romisszumos békejavaslatot, a Rogers-tervet, a közel-ke­leti szakértők nem kételked­tek abban, hogy ezt követően sem lehet gyors kibontako­zásra számítani. A kairói „igen”-t ugyan Amanból is pozitív válasz követte, de késett Tel-Aviv reagálása. Amikor pedig végül is el­hangzott, feltételeicet tartal­mazott: Dajan kikötéseit. Ma már, bizonyos távlat­ból, egyértelműnek látszik, miért igyekezett időhúzásra az izraeli katonai klikk. Elő­relátható volt, hogy ameny- nyiben a Rogers-terv ked­vező fogadtatásra talál Kai­róban és Ammanban, rész­ben az Amman-i udvar és a palesztínek, részben pedig Kairó és a radikális arab országok között kiéleződnek az ellentétek. Az izraeli tak­tika ilyen körülmények között arra irányult, hogy a tör­vényszerűen elmérgesedő és várható ellentétekből hasz­not húzzon. A fegyverszünet elfogadása ellenére Tel-Aviv ezért szabotálta a tárgyalá­sokat — egy olyan ürüggyel, az EAK területén feltétele­zett rakéta átépítésekkel, — amit láthatóan eleinte az Egyesült Államok sem vett komolyan. A dajani taktika a jordán polgárháború ki robbantásá­val beért. Izrael kétszeresen is hasznot húzott a gerillák és Husszein összecsapásából. A rendezés elutasításának ódiuma így a palesztínekre, azaz áttételesen az arabokra hárult Ilyen körülmények között Izraelnek módja volt arra is, hogy biztonságára hivatkozva, Golda Meir was­hingtoni látogatása során újabb fegyvereket kérjen — és kapjon — az Egyesült Államoktól; Az arab világ progresszív szárnya, amely világosan látja, hogy Közel-Kelet tar­tós békéjének alapfeltétele a kompromisszumokon ala­puló politikai rendezés, azért hangsúlyozza — az ammani események ellenére is — készségét Jarring missziójá­nak . támogatására, s ezért tett egyidejűleg hatékony kezdeményező lépéseket, az ammani belső válság megol­dására. A helyzet azonban bonyo­lultabbá vált annak követ­keztében, hogy — közvetle­nül a jordán tűzszüneti egyezmény aláírását köve­tően — Nasszer egyiptomi elnök, a politikai rendezés legkövetkezetesebb híve, vá­ratlanul meghalt. A Rais ha­lála lehetőséget teremtett bi­zonyos egyiptomi erőknek, — s ezek skálája a nyugatbarát technokratáktól a hadsereg türelmetlen fiatal tisztjeiig terjed, — hogy valamifajta kurzusváltozást erőszakolja­nak rá az egyiptomi politi­kára. A fenyegető veszélyeket az egyiptomi vezetők is lemér­ték. Rendkívül határozottan és egyértelműen szögezték le — mind az ASZÚ, mind pe­dig az egyiptomi nemzet- gyűlés tanácskozásain, hogy változatlanul a nasszer! utat követik, a nasszeri politikát támogatják. Ennek jeleként az elhunyt egyiptomi elnök egyik legközvetlenebb mun­katársát ,Anwar Szadat ed­digi alelrököt jelölték az ál­lamfői tisztségre. Az EAK határozott állás- foglalása azt jelzi, hogy az egyiptomi nép vezetői ener­gikusan és határozottan húz­ták keresztül — a nép óha­jának megfelelően — mind az egyiptomi jobboldal, mind pedig a külső imperialista erők számításait. Nasszer el­nök halála után nem alakult ki légüres tér, politikai vá­kuum sem az EAK-ban, sem pedig az arab világban. Ilyen körülmények között a politi­kai rendezés feltételei válto­zatlanul adottak az arab fél részéről. Nem mondható el ugyanez Izrael vonatkozásában. El­gondolkoztatóak azok az iz­raeli nyilatkozatok, amelyek egyre határozottabban kör­vonalazzák Tel-Aviv területi igényeit. Másrészt pedig — mint Golda Meir legutóbbi nyilatkozatából is kiderült — Izrael nem hajlandó a közel- keleti komplekszum legége­tőbb problémájára, a palesz­tin kérdésre megnyugtató és ér demi megoldást keresni. A közel kétmillió menekültet megpróbálják Husszein ki­rályra testálni. A merevedő izraeli álláspontot támasztja alá az amerikai magatartás is. Éppen most vált ismere­tessé, párhuzamosan Kairó pozitív reagálásával, hogy Washington értelmetlennek és feleslegesnek látja a je­lenlegi szakaszban Jarring tevékenységének • folytatását, s képviselőit is kivonja a New York-ban folyó négy­hatalmi tárgyalásokról; Az arab világban bekövet­kezett eseményekből Izrael és az Egyesült Államok elő­nyöket igyekszik kovácsolni: tudatosan törekszik a belső arab válsággócok elmélyí­tése révén a politikai ren­dezés Izrael érdekeinek meg­felelő elodázására. Onody György Lin Piao dokumentumgyűjteménye Méltatlan játék MOSZKVA (TASZSZ) A külföldi lapok és rádiók tájékoztatása szerint a No- bel-díj bizottság Alekszandr Szolzsenyicinnek ítélte oda az irodalmi díjat. Ezzel kapcsolatban a Szov­jet írószövetség titkárságán közölték az Izvesztyija tudó­sítójával : Mint a közvélemény előtt ismeretes, ennek az írónak illegálisan külföldre jutta­tott és ott közölt műveit a Nyugat reakciós körei rég­óta szovjet-ellenes célokra használják fel. A szovjet írók a sajtóban ismételten közölték vélemé­nyüket Szolzsenyicin alkotó­munkájáról és magatartásá­ról, ami ellentétben van a Szovjet írók önkéntes egye­sülésének elveivel és felada­taival. A szovjet írók kizár­ták Alekszandr Szolzsenyi- cint szövetségük soraiból. Sajnálkozni kell azon, hogy a Nobel-díj bizottság bele hagyta sodorni magát egy olyan méltatlan játékba, amelyet korántsem a szelle­mi értékek és az irodalmi hagyományok fejlesztésének érdekei, hanem spekulációs politikai megfontolások dik­tálták. Lin Piao-nak, a KKP alel- nökének beszédei képezik a gerincét egy feltűnést keltő dokumentumgyűjteménynek, amely a napokban megjelent a pekingi idegennyelvű köny­vesboltban angol, orosz és francia nyelven, a legfonto­sabb kiadványoknak fenntar­tott piros műanyagkötésben. A Mao-idézetek könyvecské­jéhez hasonló köntösben meg­jelent kötet címe „Fontos do­kumentumok a kínai nagy proletár kulturális forrada­lomról”. A pekingi megfigye­lők szemében a kötet azért jelentős, mert egyrészt össze­gezi — és ezzel mintegy le­zárja — a „kulturális forrada­lom” időszakát, másrészt pe­dig a központba három sze­mélyt állít: Mao Ce-tung-ot, Lin Piao-t és Csiang Csing- et, Mao Ce-tung feleségét (aki a KKP 9. kongresszusa óta a párt Politikai Bizottsá­gának tagja). A kötet három bevezető Mao idézet mellett összesen 17 dokumentumot tartalmaz. A Sort Lin Piao- nak a KKP tavaly áprilisban megtartott 9. kongresszusán tartott beszámolója nyitja meg, majd a Központi Bizott­ságnak a „kulturális forrada­lommal” kapcsolatos négy ko­rábbi határozata következik. Ezt követi Lin Piao egyik 1966 márciusában kelt levele és mint a „kulturális forrada­lom” időben legrégibb doku­mentuma, egy Ciang Csing vezetésével — Lin Piao ösz­tönzésére — megtartott ka­tonai-művészeti fórumról szóló beszámoló került be a piros könyvecskébe. Ezután Lin egyik levele következik Mao műveinek tanulmányo­zásáról, majd az alelnök ki­lenc beszéde. A dokumentumkötet, amelyhez hasonlítható tálalás­ban legutoljára a 9. kongresz- szus dokumentumai jelentek meg, olyan pillanatban húzza alá Lin Piao-nak, a KKP al- elnökének szerepét, amikor az október I-i ünnepségek hi­vatalos megnyilvánulásai már amúgy is rá irányították a reflektorfényt. Az október 1-i ünnepségről szóló beszámoló protokollistája és megfogal­mazásai ugyanis minden ed­diginél egyértelműbb módon emelték ki Mao Ce-tung-nak és — mint a hivatalos közle­mények említik — „szoros fegyvertársának, Lin Piao al­elnök vezető szerepét”. Az október 1-i ünnepségről adott televíziós közvetítés tanulsá­ga szerint egyébként Lin Piao jó egészségnek örvend.

Next

/
Oldalképek
Tartalom