Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-10 / 238. szám

1970. október 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az elmúlt négy év folyamán jelentősen fejlődött a kereskedelmi hálózat. Nemcsak az üzletek korszerűsítése hozott új színfoltot, hanem az új létesítmények is emelték a kereskedelem színvonalát. Az ABC áruházak, amelyek a városokban s a járási székhelyeken épültek, kiskereskedelmi központokká váltak. Ezeket szívesen keresi fel a lakosság. Az elmúlt évek új létesítményeiből mutatunk be néhányat. Ugyancsak a kereskedelem fejlődését bizonyítják az utóbbi időkben létesült új szállodák is. Az elmúlt négy évben épült a Balaton part egyik büszkesége, a Marina Szálló is. (MTI foto — Balassa Ferenc) A Mecsek Áruház lakberendezési osztálya (MTI foto — Bajkor József) A kereskedelemfejlesztés egyik szép létesítménye a sarkadi új áruház. , (MTI foto — Fehérvár? Ferenc) A kereskedelmi hálózat fejlődése Hajnaltól késő estig Két lánctalpas traktor kö­röz a kunhegyesi strandfürdő szomszédságában. Az utolsó barázdákat szántják, amikor S. Tóth Gyula növényter­mesztési főágazatvezetővel az elől haladót kiszálítjuk a gép nyergéből. Alacsony, 30 év körüli fiatalember mutatkozik be: — Fazekas László vagyok. — A gépen zárt vezetőfülke van, a barna fiatalember mégis poros. — 1959-ben kezdtem a kun- madarasi gépállomáson. A helybeli Hunyadi Tsz-ben dolgoztam. Tizennyolc éves voltam akkor. Aztán úgy jött ki a lépés, hogy Putnokra mentem dolgozni a gépállo­másra. Ott is szövetkezetek­nek szántottam, vetettem. Két éve múlt, hogy ide, a kunhegyesi Lenin Tsz-be jöt­tem, s itt telepedtem le. Vona István, a szövetkezet elnöke nem tud különbséget tenni a nyolc DT-s között. Mindannyian rendkívül szor­galmas, lelkismeretes embe­rek. Rájuk vár a 2700 hold őszi vetés alá a talajelőkészí­tés és a mélyszántás. — Nem egyszer 24 órán át dolgoznak egyszerre, aztán 12 óra hosszat pihennek, majd újból folytatják a munkát Arra vigyázunk, hogy legyen szabad vasárnapjuk is. A kis Fazekasra mindig számítha­tunk, bármire kérjük, min­dent elvállal... A kis Fazekas megnősült, de külön élt a családtól. Az asszony, majd az Imre fia Kunmadarason lakott, ő Put­nokon. Hetenként csak egy­szer találkozhattak. Unta már a különélést, az utazgatást. Ezért jött haza Szolnok me­gyébe. Most együtt lehet a családjával. — A nyáron házat vettem Kunhegyesen, ide költöztünk. Addig a szülőkkel laktunk Kunmadarason, most a ma­gunkéban vagyunk. Hatvan- ötezerbe került a ház ezt már itt kerestem a Lenin Tsz-ben. Igaz, a tsz is hozzásegített: 25 ezer forint kölcsönt adott. Majd ledolgozom. — Miért ne segítenénk — mondja az elnök. — Ha csak lehet kölcsönt, szállítóeszközt adunk a családi fészek alapo­zásához. A családiház udvarában háztáji jószágokat tartanak. Az egy hold kukorica termése elég a hízó és a három süldő felneveléséhez. — A süldőket is meghizlal­juk, leszerződjük őket az ál­latforgalmi vállalatnál. A szövetkezeti irodában előkerülnek a teljesítmények adatai. Kitűnik, hogy Fazekas László tavaly 3958 órát dolgo­zott Ez napi 10 órás műszak­ban számolva csaknem 400 munkanapot jelent. Forró napsütésben, szemerkélő eső­ben és fagyban. Most kelle­mes őszi időnk van, de tíz nappal ezelőtt még didereg­tünk. A traktorok akkor sem állhatták le, mi lenne a jövő évi kenyérrel, az ország ellá­tásával. A traktoristák erre is gondolnak. Fazekas László 1969-ben 41 668 forintot keresett. Sokat dolgozott érte, megérdemli. A jó munka erkölcsi elisme­réseképpen 11 napos jutalom kirándulásra küldte el a szö­vetkezet a Szovjetunióba. Ez év szeptember 30-ig 2112 normálholdat teljesített. Ke­resete 26 630 forint volt. Szep­temberben csaknem ötezer forint ütötte a markát. Ebből jól lehet élni, s törleszteni a ház vételárát. A keresetet talán sokan irigylik a traktorosoktól, a munkát, az éjszakázást és porfelhőt nem. Az esős nyár után most különösen nehéz a munkájuk. A kombájnok le­taposták a felázott talajt, a föld rögös, még a nehéz gépet is dobálja. A traktorosok mondják: — A magágy készítéséhez gyakran 8—9 soros munkát kell végeznünk. De 4—5 so­ros mindenképpen kell. Délután négy órára jár az idő. A 30 holdas cukorrépa­táblában hiányoznak még a befejező barázdák. A kis Fa­zekas és idősebb társa újból a nyeregbe ül. — Ma mégegyszer végig megyünk a táblán. Egyikünk simítóz és gyűrűshengerez, a másikunk tárcsáz és fogasok A lánctalpasok helyét a gu­mikerekes traktorok és vető­gépek veszik át. Ök más táb­lába mennek, készítik elő a földet a vetésre. Máthé László Keressük az együttműködés lehetőségeit A szudáni mezőgazdasági miniszter nyilatkozata Pénteken elutazott hazánk­ból Ali Al-Thom a Szudáni Demokratikus Köztársaság mezőgazdasági minisztere. A vendéget a ferihegyi repülő­téren dr. Dimény Imre me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Mustafa Medani Abrasker szudáni Magyaror­szágra akkreditált nagykövet búcsúztatta. A miniszter a repülőtéren az MTI munka­társának elmondotta: — A magyarországi tapasz­talatok sok tekintetben utal­tak arra is, hogy miképpen kell fejleszteni szudán mező- gazdaságát és élelmiszeripa­rát. Szudán gyarmati ország volt. Az élelmiszeripari alap­anyag termesztését elhanya­golták. Fontos feladatnak tartjuk, hogy a termelés egy­oldalú arculatát megváltoz­tassuk. A termelésnek olyan irányt szabunk, hogy a me­zőgazdaság eredményeiből a dolgozók is részesüljenek. — Keressük a szocialista országokkal való együttmű­ködés lehetőségeit, mert ezek­nek az országoknak az ered­ményei nagy bizalmat kelte­nek bennünk, a magyar me­zőgazdasággal gyümölcsöző kapcsolatot akarunk kiépíte­ni. Még hatékonyabbá kíván­juk tenni a tudományos— műszaki együttműködést, fő­képpen a talajtani, a vízügyi, a kertészeti és más mezőgaz­dasági tudományos kutatá­sok terén. Többgép-kezelési rendszer A mintegy 6 000 dolgozót foglalkoztató Kenderfonó és Szövőipari Vállalat annakide­jén nagy áldozatot hozott a szegedi árvízveszély csökken­tésére: huzamos ideig több mint 1100 munkása dolgo­zott a gátakon, illetve volt készültségben, s emiatt mint­egy 180 000 négyzetméterrel készítettek kevesebbet külön­böző szövetekből a nehéz hetekben. Utána többezer órás többletmunkára, árvízi műszakokra vállalkoztak a dolgozók. Ezzel együtt meg­honosodott és széleskörűen elterjedt a korábban csak próbálgatott többgép-kezelé­si rendszer. A dolgozók an­nakidején a pártkoneresszus tiszteletére vállalták az árví­zi elmaradás megszüntetését. A dolgozók áldozatos mun­kája és műszaki intézkedé­sek sorozatának eredménve- ként már meg Is valósították ezt a tervüket: minden árví­zi adósságot letörlesztettek. Mint az első világháború óta született, városban élő amerikaiak javarésze, én is egész felnőtt életemet azzal töltöttem, hogy megpróbál- jám megérteni a kormány mezőgazdasági programját. Nehéz, szennyes és szív- fájdító dolog ez, ám a leg­főbbvigaszom, hogy mind­eközben a farmerek milliói próbálkoznak ugyan így a szakszervezeti törvények megértésével, mindnyájan az idővel futunk versenyt, — mert egy szép napon a kor­mány majd a homlokára üt és megengedi, hogy a feles­legesnek mutatkozó munkás­tömegek megegyék a far­mok termékfeleslegét. Szívderítő hírt kaptam ez- ügyben a Kézfogás A Felső Ohio Völgyben Bizottságtól. Ez a szervezet annak szente­li tevékenységét, hogy egyet­értést teremtsen, sőt előmoz­dítsa a vegyesházasságokat az acélmunkások és a far­merek között. Egy ohioi far­mer épp a minap üzent ne­kem. hogy ő mostanában kezdi megérteni a szakszer­vezeti törvényeket. — A Wagner, Taft-Hartley és a Landrum-Griffith tör­vények — magyarázza — azt a célt szolgálják, hogy vissza­tartsák a szakszervezetek a gyárvezetőség ügyeibe való beavatkozástól és viszont. — így • szervezett munkások A. C. Van Dine: Nagyon egyszerű és a gyárvezetőség nézetel­téréseiket a lehető legjóza­nabb módon tudják rendez­ni: azzal, hogy nem vesznek tudomást egymásról. Ha ez nem válik be, — folytatja farmer ismerősöm — akkor jön a munkanélküli segély, melyet azért fizetnek a mun­kásoknak, hogy ne legyen ál­lása. továbbá adóengedmé­nyek. amit azért kapnak a tőkések, hogy ne gyártsanak semmit. Ilymódon mindenki keres az üzleten, és az ipari termelés még akkor is köz- gazdasági ösztönző marad, — amikor szünetel. Visszaküld- tem ezt az elemzést az ohioi farmerközösségnek, hiszen lehet, hogy ez az egyetlen példányuk, és cserébe a szí­vességükért, elküldtem ne­kik a magam városi agya szerinti véleményösszegezést a mezőgazdasági program­ról. A baj akkor kezdődött, amikor az élelmiszerek ter­melése kezdte meghaladni az élelmisaerfogyasztásL Ahhoz, hogy az árak stabilak ma­radjanak, meg kell enni min­dent. amit termelünk. De a kormány vezetői tudták, hogy az sem járható út. hogy az embereket nagyobb lakmáro- zésra buzdítsák mert ez esetben a befolyásos Elhízás Elleni Szövetséggel találnák szemben magukat. Ezért a nem-fogyasztás kiegyensú­lyozásának egyetlen módja, hogy hasonló méretű nem­termelést idézzünk elő. Na­gyon egyszerű. Elhatározták, hogy megadóztatják a fo­gyasztót azért, mert nem fo­gyaszt. majd a pénzt odaad­ják a gazdálkodóknak, azért hogy ne gazdálkodjon. Mind­ez olyan szép. hogy már csak esztétikai okokból is fenn kell tartanunk, akár beválik, akár nem. Körülbelül ez minden. — amit elmondhatok az ügy­ben, kivéve még egy utolsó tényt: a Kézfogás A Felső- Ohio Völgyben Bizottság érő most állítja össze a maga saját szubvenciós tervét. \ farmereknek nyújtandó szub­venció, valamint a munka­nélküli sesélvre szánt összeg húsz százalékát félre kell tenni egy különleges tör­vényhozásra. Ebből fogják fizetni a törvénvhozás tagja­it azért, hogy ne hozzanak törvényeket. Fordította: Zilahi Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom