Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-24 / 250. szám
1970. október 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat 25 nap alatt készítette el csúszózsaluzással Jászberényben a Szolnok megyei Gabonafclvásárló és Értékesítő Vállalat 2000 vagon befogadóképességű gabonatárolóját. Az új létesítmény 52 méter magas. A hírnév útján Az automatizálás és a VGM Szovjet kulturális delegáció érkezett A Szovjet Kultúra Napjainak magyarországi eseménysorozatára péntek délelőtt szovjet kulturális delegáció érkezett Budapestre, J. A. Furceva, a Szovjetunió művelődésügyi minisztere vezetésével. A delegáció tagja J. I. Mlhnyevics, a Bjelorussz Szovjet Szocialista Köztársaság kulturálisügyi miniszterhelyettese, A. M. Gricaj képzőművész, J. M. Fagyeje- va színművésznő, és J. A. Kizin, a szovjet 'kulturális- ügyi minisztérium főosztályvezetőhelyettese. A vendégek fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Ilku Pál művelődés- ügyi miniszter, dr. Orbán László, a miniszter első helyettese, dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes, Gyenes András, külügyminiszterhelyettes, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság részéről pedig Ligeti Lajos akadémikus, alelnök és Nagy Mária főtitkár; ott volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Ugyancsak péntek délelőtt érkezett fővárosunkba az a művészdelegáció, amelyben David Ojsztrah is helyet foglal. Az embléma három betűje mind ismertebbé válik szakmai körökben, s termékei ma már az országhatáron túl is megalapozzák a mezőtúri gyár hírnevét. A VGM rövidítésből így lesz remélhetőleg márkanév, a kissé körülményesen hangzó Villamos és Géptechnikai Cikkek Gyárának megjelölése, amelyet az erősáramú iparban dolgozók Mezőtúr város nevéhez társítanak gondolatban. Ezt a szűkebb pátriához való hűséget kívánja a gyár is kifejezésre juttatni az embléma harmadik betűjében, amely a vállalat helységnevének rövidítése. Uj üzemház hatmihióért Ma már jó adottságok közt dolgoznak a gyáriak —mintegy kétszázötvenen — az új, ezerötszáz négyzetméter gyártóterületű üzemépületben, amelyet ez év márciusában vettek birtokukba. A hatmillió forintos beruházás megvalósítása a kedvező munkakörülményekkel egyidejűleg megfelelő szociális feltételeket is teremtett a megyei tanács e vállalatánál. ajánlások érvényesítésével és a mind erőteljesebb esztétikai követelmények kielégítésével valósítottak meg. Ennek köszönhető, hogy néhány típusalkatrész felhasználásával ma már csupán a nyomógomboknak mintegy ötvenféle rendeltetésű variánsát tudják előállítani. A termelés bonyolultságára vall, hogy a gyártmányokhoz felhasznált alkatrészek száma mintegy ezerötszáz, s az előállításukhoz több mint tízezer műveletre van szükség. Korszerű géppark Ezek közül a műveletek közül persze igen sokat félautomata gépek végeznek el anélkül, hogy a programozott indítás után emberi beavatkozást igényelnének. A korszerű gépparkot a gyári vezetés tovább bővíti, gyarapítja.. A közelmúltban kaptak meg egy 500 ezer forint értékű fröccsgépet, amelyen műanyagból gyártanak majd színes kapcsoló-alkatrészeket, nyomógombokat és ipari jelzőlámpa-búrákat. Ezeket amellett, hogy ízlésesebb, jobb kivitelben készíti, sokkal termelékenyebben is állítja elő a fröccsgép, mint ahogy korábban a bakelitprésgépeken gyárthatták. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a bakelit-alkatrészeket a műanyag kiszorítaná. Amíg ugyanis csak hőre lágyuló műanyagot használhatnak fel, addig az érintkező-foglalatokat ezután is bakelitből kell préselni, mert a villamos átíveléseknél keletkező hőhatásnak ez az anyag képes megfelelően ellenállni. A VGM gyártmányainak felhasználási területe olyan arányban nő, ahogyan teret hódít az iparban és a mező- gazdaságban a komplett gépesítés, az automatizálás. A szerszámgépek, gépsorok, üzemek automatikus vagy félautomatikus vezérlése ugyanis igen sok elemszámú készüléket igényel, s ezekhez a mezőtúri gyár termékei nélkülözhetetlenek. — M. I. — Á nyomdában mintha mi sem történt volna A központi, szolnoki és a két telephelyen, Karcagon, valamint Jászberényben ki- lencvenhét nyomdász dolgozott akkor, 1966 őszén. Nyomorúságos körülmények között, s nem is valami jól. Kértek és várakoztak a vezetők. Az embereknek mini- tmálisan szükséges munka- körülményeket sem tudtak biztosítani. Pénzt, jó keresetet méginkább nem. Az éves átlagkereset 19 200 forint volt. Ócska, rég selejtezésre ért gépeken, tessék-lássék munka volt az akkori. Még az is keveset enyhített, hogy félmillióért kaptak néhány új gépet A rotációs sírva- nyögvé dobta ki magából az újságot, a mi lapunkat is. Akkoriban olyan társasjáték divat volt a megyében: guggoló szamarat, vagy dim- bes-dombos hegyoldalt ábrázol a Néplap egy-egy fényképe? Nehéz volt eldönteni. Emlékszem jól, egy esküvői meghívóra legalább hat hetet kellett várni. Színes, képes kiadvány? Fél évig, tíz-tizenként hónapig készült, s akkor is bánta a megrendelő, kidobott pénz volt az. 1967 végén vevő jelentkezett. A Hűtőgépgyár érdemesnek találta megvásárolni a jászberényi telepet. Eladták. Szolnokon akkor vetették be a részleges, két- nűszakos munkarendet. A létszámot, a tizenöt herényi hiányát pótolták. Közben tárgyalásokat kezdtek a pesli Zrínyi Nyomdával. Ki kellene selejtezni, újabbat venni, mint az akkori öreg rotációs. A Május 1 utcai 19-es számú ház réges régi nyomdaépület Aligha tudja valaki is, hányszor alakították, bontották, toldták, foldták. Az „új” rotációs fogadására valóságos csatatér volt jó féléven át. A hosszú munka a nappali műszak életét, munkáját is nehezítette. A laprészleg talán akkor dolgozott a legmostohább körülmények között. A Néplap cikkeit Szolnokon szedték, öntötték oldalba, s kora délután indultak vele Pestre. Akkor, 1967-ben 6,7 millió forint volt az éves termelési érték. Az átlagkereset alig emelkedett, s az éves nyereség is mindössze másfél millió forint volt. Az új gépek, de különösen jobb kihasználásuk, a két műszak 1968-ban pénzből többet hozott (természetesen az új árrendszer is segített), de munkában jobb, szebb termékeket alig. Ráadásul 1968 elejétől megindult a szolnoki nyomdász vándorlás. Jöttek, mentek, de inkább mentek az emberek. Érthető volt. Kis pénz, szörnyűséges munkakörülmények, tehetetlen vezetés. 1969 februárjában új vezetők jöttek. Voltak ugyan — kik ismerve jól a helyzetet — nemcsak új vezetőket, új, jobb kollektívát is áhítottak. Dehát honnan? Nyomda csak egy van Szolnokon. Az új vezetők tavaly valamit azért csináltak. Bevezették a heti 44 órás munkahetet például. Jobb munkakörülményt ők sem tudnak biztosítani, az öreg falak nincsenek gumiból. A férfi munkások továbbra is a folyosón öltöznek, mosdanak. A munka minősége is — lehetek kegyetlenül őszinte? — változatlan... A cinkog- ráfia, amely nélkül eddig az országban csak a Szolnok megyeiek dolgoztak, talán december végén meglesz (?) Ti/, éve beszél róla a megyei iparvezetés. És nemcsak ők. Nem tíz, két év alatt milliókat költöttek iparhonosításra, telepítésre. Egy kliséüzemre nem futotta. És nem telt a nyomda ve- vezetőinek erejéből a munka jobb szervezésére sem. A szakmunkások közül ma is, az idén is sokan elmentek. Helyükre jöttek ugyan mások, messziről jött emberek. Am, ha két gépszedő egyszerre megbetegszik, „úszik” (nem készül el idejében) a Néplap. Most nagyobb munkát egy évre vállalnak a szolnoki nyomdában. Ügy tűnik, a jövő bűvöletében élnek a vezetők. Mert valóban, 1971 végén megkezdik Szolnokon egy igazi nyomda építését. A próbaüzemet 1973-ban akarják indítani. Addig? Kínlódnak, várnak, lassan készülődnek. Legalább az ipari tanuló képzést megkezdték már. Jelenleg negyvenhárom nyomdász tanulójuk van. Talán megmaradnák és a jobbra váró türelmetlenséggel ők majd változtatnak. A nyomdászt én mindig tiszteltem, a munkásosztály legműveltebb tagjának becsültem. Tudom, így is volt régen, s talán máshol most is így van. Szolnokon a helyzet változatlan. .. SÓSKÚTI JÚLIA Most már csak a szorgos kezű munkások, munkásnők igyekezetén és a műszakiak hozzáértésén múlik, hogyan alapozzák meg gyártmányaik piaci keresletét, technikai korszerűségét. Mint Szabó Bélától, a vállalat műszaki vezetőjétől megtudtuk, a közelmúltban jelentős eredményeket értek el e tekintetben. Az idei első exportmegrendelés is erre vall: százötven- ezer darab GN-típusú nyomógombot gyártanak az év végéig lengyelországi értékesítésre. A hazai vevőkört negyedévenként 80—90 megrendelő alkotja, köztük olyan nagy cégek, mint a Szerszámgépipari Művek, a VILLÉRT és a VAV. 1965 óta a magyar erősáramú ipar szakemberei a mezőtúri gyártól szerzik be valamennvi nyomógomb és jelzőlámpa-féleségüket, — miután ezek kizárólagos hazai profilgazdája öt éve » VGM. Céltudatos fejlesztő munkával bővítették a gyár termékskáláját, amely ma már az erősáramú vezérlőelemek, nyomógombok, jelzőlámpák és vezérlőkapcsolók csaknem százféle változatát foglalja magában. Különösen az utób_ bi két évben értek el jelentős sikereket e gyárt mány féleségeik alkatrészeinek tipizálásában és miniatürizálásában, amit a nemzetközi szabványId. T. Kiss Lajos a száz tonnás bakelit-présgépen kapcsolóalkatrészeket gyárt. (MTI-foto) A SZOLNOKI TEJÜZEM kéri a nedves vásárlókat, hogy a forgalomba hozott w fél literes üve^pntaekohat rendszeresen szállítsák vissza a kereskedelmi egységekhez, mert a forgalomból kivont és kint lévő nogymeny- nyiségű üveg akadályozza a folyamatos palacktej ellátást. Jutalom a legjobb kom bá j nosoknak Karcagon átadták a betakarítási verseny győzteseinek a díjakat Tegnap délután ünnepséget tartottuk Karcagon, a nagykunsági tsz szövetség székházában. A meghívottakat, a nyári betakarítási verseny győzteseit Suba István, a nagykunsági tsz szövetség titkára köszöntötte. Majd Hegyi István, a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz elnöke, s a szövetség versenybizottságának elnöke is méltatta a kombájnosok, a bálázógépvezetők, az arafásban resztvevők helytállását, akiket Igen próbára tett a mostani esős nyár. Az ünnepségen kiosztották a nagykunsági tsz szövetség versenvdíiait is. Libor András, a törökszentmiklósi Rákóczi Tsz kom- báinvezetőie 622 hold gabona 10 331 mázsa termény betakarításával első lett a tájegységben, s így 2500 forint jutalmat kapott az oklevél mellé. A második helyezett is a törökszentmiklósi Rákóczi Tsz-ből keMbor András, a török‘zent- m'klósi Rákóczi Tsz kombá.j- nosa, a múlt évi és az idei betakarítási verseny győztese. rült ki, Takács György, aki 608 hold gabonát. 10 051 mázsa terményt aratott le, s 1500 forintot kapott. A harmadik Guttyán István, a tiszatenyői November 7 Tsz kombájnosa 1000 forint jul alomban részesült. Kecskés János, a kengyeli Dózsa, Erdős Sándor, a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság, Kasza János, az abádszalóki Lenin Tsz kombáinvezetői 800, 600 és 500 forint jutalmon osztozkodtak. A bálázógép-vezetők teljesítményét is értékelte a szövetség. Ebben Csató Lajos, a mezőtúri Magyar— Mongol Barátság Tsz tagja ért el legjobb eredményt. 871 hold betakarításával s ezért 1000 forintot kapott. Kiss László, a törökszentmiklósi Alkotmány és Lit- kei Mihály, az örménvesl Új Élet Tsz bálázógép-vezetői a második és a harmadik helyezettnek járó jutalmat, a 800 és az 500 forintot vették át. A szövetség elnöksége fogadást adott a nyári betakarítási verseny győzteseinek. világirodalom remekei Üj évfolyamot indít az Európa Könyvkiadó a legnépszerűbb magyar könyvsorozatból, a „Világirodalom remekei”-ből. Már megjelent — s az előfizetőkhöz a napokban jut el — a sorrendben negyedik sorozat első kötete: Maupassant „Erős mint a halál — Péter és János” című könyve. Eddig összesen 84 kötet látott napvilágot a VR három évfolyamában, amelyet csak az elő- fiz-etők kaptak kézhez, bolti forgalomban nem lehetett megvásárolni. Az új évfolyammal ugyanez a helyzet, a könyvüzletek, illetőleg a munkahelyi bizományosok csak annyit rendelnek belőle, amennyi előfizetőjük van. A VR-könyvek sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a legnagyobb, 93 ezres példányszámú sorozat, s kötetei immár kilenc év óta változatlan érdeklődés mellett kerülnek a könyvgyűjtőkhöz.
