Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-24 / 250. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. október 24. Vendégségben voltam a szirénnél I. Lengyelországi jegyzetek Krakkói panoráma Abban a szerencsében volt részem, hogy két héten . át szczecini testvérlapunk a „Szczecinski Kurier” vendége lehettem, s ez idő alatt be­pillantást nyerhettem a len­gyel váyosok, a lengyel em­berek életébe. Az utazáshoz még fokozta kedvem, hogy ugyanabban az időben Szol­nok megyéből harmincnégy közalkalmazott utazott a len­gyel tengerpartra szakszerve­zeti csereüdülésre, s tudtam, ott is találkozom majd ve­lük. Együtt utaztunk, s így tanúja lehettem, amikor a hosszú, fárasztó, út után haj­nali 3 órakor a Szczecin-Da- bié-i állomáson a vendéglá­tók frissen, elegánsan virág­csokorral a kezükben fogad­ták a magyar csoportot. En­gem egy kedves, szőke hajú fiatal lány, Wanda Dziemi- ankó várt, aki azután ótt tar­tózkodásom alatt nemcsak kalauzom, de barátnőm is lett. Azután ha egy látogató — mint én is — sokfelé eljut Lengyelországban, tapasztal­hatja, hogy az ország minden részében hatalmas új léte­sítmények — hidak, üzemek, lakóházak, iskolák, szállodák, sportpályák — vannak. Épít­kezik az egész ország. Mind­járt elöljáróban hadd mond­jam el, én is megcsodáltam azokat a modern szállodákat, amelyekben laktam Szczecin­ben, Varsóban, Krakkóban. A szczecini Hotel Arkonát ez év tavaszán nyitották meg. Négyszintes, modern épület, s ami valóban nagyszerű: va­lamennyi szobához kis elő­tér, fürdőszoba is járul. Var­sóban, Krakkóban úgyszin­tén. Azt is hozzá kell ten­nem- a szállodák épületében nemcsak tévét nézhet az em­ber, ha éppen kedve tartja a külön e célra berendezett szobákban. Mindegyikben van reggeliző szoba. kávé­ház. étterem, bár. S ha már az étkezésnél tartunk, el kell mondanom; végre Lengyelor­szágban kedvemre ehettem friss, ropogós péksüteményt normális és nem liliputi em­berek részére méretezve. Be kell vallanom. egyáltalán nem fáit a szívem a hazai íó szívós, rágós kiflik, zsöm­lék után. És akármilyen „hi­hetetlen”. ott kaptam ropo­gós sóskiflit is. A pincérek ez étkezésnél különféle pék- -’"keményeket tesznek kosár­kákban az asztalokra. Sok­szor eszembe jutott: nem ár­tana. ha a mi oékieink kitu- '’•ikolnák ennek titkát, hó­mban produkálhatnak állan­dóan friss süteményt lengyel 'barátaink éttermekben, ke­irháitokban egyaránt. És arra talán már kár is szót vesztegetni, hogy ott az éttermekben nem pecsétesek a térítők: hogy a papírszal­véták mellett ott van a fehér damaszt szalvéta is; hogy fél óra alatt megehette az em­ber a háromfogásos ebédet ffrissensülttell lévén gyors, nnntos és udvarias a kiszol­gálás. Ám térjünk vissza az épít­kezésekhez. Két téma ragad­ta meg e vonatkozásban el­sősorban a figyelmem. Len­gyelország 1960-tól 1966-ig ünnepelte ezeréves fennállá­sát. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt azt megelőzően még 1959-ben kiadta a jelszót: „Ezer iskolát a Milleneumra”. A mozgalomhoz az egész or­szág lakossága csatlakozott. A közadakozásból származó összeg, amely a Társadalmi Iskolaépítési Alaphoz folyt be, lehetővé tette 1300 mille- neumi iskola felépítését. Épült ilyen iskola Szczecin­ben is, tizenkét tantermes, hatalmas csupaüveg falakkal. Ez is példázza, hogy a len­gyel emberek mennyire sze­retik hazájukat; a várost, a falut, ahol élnek és nem ke­vés anyagi áldozatokkal építik szépítik azt. Mert a Lengyelor­szágba utazó észreveheti, hogy elég nagy a drágaság ott. De nem csodálkozhat ezen, mert ismeri a történel­met, s a maga szemével lát­hatja, hogy a lengyeleknek a második világháború után szinte egy teljesen új orszá­got kellett építeniük a szó szoros értelmében is. Az egész ország még most 25 év után is — egyetlen nagy építkezési terület. Nem­csak iskolákat, üzemeket, mo­dern, szép, kényelmes és cél­szerű lakásokat is létesítenek. A lengyel építőipar jelenleg csaknem egymillió munkást, mérnököt foglalkoztat. A há­ború óta több mint 8,5 millió lakószobát építettek. Most már évente 700—800 000 em­Mottó: Mind a mai napig tisztázatlan, mi értelme a nevetésnek. Erre a szomo­rú ügyre némi fényt derít S. Papernij (Szovjetunió) következő elméleti Cikké­vel. A NEVETÉS EREDETE A nevetés keletkezését az őstársadalomig vezethetjük vissza. Ez nem jelenti azt, hogy az embereknek akkori­ban lett volna nevethetnék- jük. Érdekes, hogy az őskori barlangviccek és tréfák mind a mai napig fennmaradtak. Ezért nem szaÖad mosolyog­nunk a hosszú szakállú anekdótákon, mert éppen ezekben jut kifejezésre az idő és a kultúra kontinui­tása. A NEVETÉS TECHNOLÓ­GIÁJA A legtekintélyesebb larin- gológusok (gépész-szakembe­rek) együttesen arra a meg­állapításra jutottak, hogy a nevetés kiváltképpen a fül, a gége és az orr között ját­szódik le és hogy a gégében, pontosabban a hangszalago­kon keletkezik. Ez utóbbiak között van egy rés, amely bér költözik új otthonba. Az igazság viszont az, hogy még mindig kevés a lakás Len­gyelországban. Ezért érde­mes röviden megemlíteni azokat a módszereket, ame­lyekkel a lakásépítkezést se­gítik. Az országban néhány év *óta rendkívül elterjedtek a gépkocsikkal, motorkerékpá­rokkal, külföldi kirándulá­sokkal premizált takarékbe­tétkönyvek. Nagy sikerük van az úgynevezett lakásbetét­könyveknek, amelyekben la­kásszövetkezeti díjakat lehet gyűjteni. Azt, akinek ilyen betétkönyve van, felvehetik a lakásszövetkezetbe. Ezenkí­vül az állam külön alapot biztosított a rendszeresen gyűjtött lakásbetétek premi­zálására. A prémium ötven százaléka a betétkönyvben meglévő összegnek. Egyéb­ként napjainkban Lengyelor­szágban nagy lakásépítő prog­ramot valósítanak meg ezek a lakásépítő szövetkezetek. Az építési költségek tizen­négy százalékát a tagdíjak­ból fedezik, a többit pedig hosszúlejáratú állami hitel­ből. Elfogadták Lengyelor­szágban azt az alapelvet, hogy állami lakásokat csak a legnehezebb anyagi körülmé­nyek között élők kaphatnak. A többiek számára nyitva az út a lakásszövetkezetekhez. VARGA VIKTÓRIA (Folytatjuk) ütemesen engedi ki a leve­gőt, miközben előáll az, amit a köznyelvben nevetésnek neveznék. Éppen ezért, mi­előtt nevetnénk, alaposan meg kell fontolnunk: érde­mes-e valamilyen okból üte­mesen levegőt kibocsáta- nunk? A NEVETÉS ÉS AZ IRODALOM Egyesek azt hiszik, hogy az írókat két kategóriába kell osztani: a humoristák és a nem humoristák kategóriá­jába. Tévedés: vajamennyi író humorista, csak egy ré­szük tudatosan idéz elő ka­cagást, míg a többieknek er­ről fogalmuk sincs. Első pillantásra a paródia két résztvevőt tételez fel: a paródistát és a parodizáltak Ám gyakran vagyunk tanúi olyan eseteknek, amikor az irodalmi mű és a paródia közötti határok elmosódnak. Ilyenkor megjelenik például egy könyv, amely senkit sem parodizál, mivel egy­szerűen mindenki úgy véli, hogy a könyv maga a paró­dia. A Pentagon chrhipnózisa A Pennsylvania Egyetemen a Pentagon utasítására vizs­gálatok indultak, amelyek­nek az a céljuk, hogy tisz­tázzák: hogyan hat a hipnó­zis az ember pszichikumára. A kutatás program hét évre szól. A Pentagon máris 30 P00 dollárt folyósított erre a. célra. Az amerikai tábornokok azt remélik, hogy hipnózis segítségével magasabb fokra emelhetik a katonaság er­kölcsi szellemét és harci tu­lajdonságait. Amint az Asso­ciated Press hírügynökség közli, elsősorban azért akar­ják hipnotizálni az amerikai katonákat, hogy megszaba­dítsák őket a rettegés, a ma­gányosság érzésétől, s hogy ne féljenek a fájdalomtól, a betegségektől és az elvisel­hetetlen hőségtől. Ez a fel­sorolás azonban nem említi meg, hogy ki kellene iktatni az amerikai katonák tudatá­ból az ellenérzést is az im­perializmus véres kalandjai­val szemben, amelyben nem kívánnak részt venni. Ezt ugyanis semmiféle hipnózis­sal nem lehet elérni. Postás madár Az afrikai Botswana két faluja, Ciaciwe és Kuciwe között nincs telefonösszeköt­tetés, de még autóbusz sem közlekedik. A távolság 20 kilométer, amit a postásnak gyalog kellene minden nap megtenni. A levélkézbesítést eredeti módon oldották meg: idomított struccot állítottak be. Lelkiismeretesen szállít­ja oda-vissza a nyakába akasztott levelestáskát. Fu­tólépésben teszi meg az utat — alig 20 perc alatt. Hamis bizonyítvány A portugál rendőrség egy csaló bűnszövetkezet nyomá­ra bukkant, amely három­ezer escudóért iskolai bizo­nyítványokat hamisított. Így iskolai végzettséget mutat­hattak fel az analfabéták is. A banda feje egy olyan fér­fi, aki maga sem tud írni- olvasni. Házi fegyverkészlet Az FBI adatai szerint 63 millió amerikai családnak 66 millió puskája és 24 millió pisztolya van. Az Egyesült Államok jegy veres erői 4,8 millió lőfegyverrel rendel­keznek. AZ ÉLET ÉS A TRÉFA Természetesen az élet nem tréfa. Egy tréfa azonban az életet jelentheti. HUMOR, MINT MŰFAJ Az írókat műfajok szerint osztályozzák. Aki ért hozzá, hogy költeményeket szüljön, az lírikus. Aki ehhez nem ért, az prózaíró. Aki egyik­hez sem ért, az kritikus. Ha az embert a lírikus, a prózaíró, vagy a kritikus ol­vasásakor nevetés fogja el, akkor az illető humorista. IRODALMI UTALÁS Ismerjük Bergson és Freud műveit. Ezekhez azonban fe­lette bírálóan kell közeledni. Meggondolandó, hogy Berg­son gyakran bergsonizmus- ba, Freud pedig sajnálatos módon freudizmusba esett. VÉGSŐ KÖVETKEZTETÉSEK A nevetés nemcsak élni és dolgozni segít, hanem abban is. 'hogy leküzd jük azt. ami nem segít élni és dolgozni. Ilyen formán a nevetésnek életigenlő alapja van. A NEVETES ELMELETE Munkanormák Kubában Ez év végéig az 500 jelen­tősebb kubai üzemben mun­kanormákat dolgoznak Hi a termelékenység erőteljes nö­velésének érdekében. A Granma című lap be­számol az ipari tárcák és más főhatóságok vezető képvise­lőinek értekezletéről, ahol a munkanormák elvének kér­désében született megállapo­dás. Az üzemekben megala­kítják azokat a bizottságokat, amelyek a dolgozókkal foly­tatott megbeszélés után konkrét javaslatokat tesznek a munkanormákra és a mun­kaszervezés megjavítására. A munkaügyi minisztérium képviselője a tanácskozás vé­gén hangsúlyozta, hogy a munkanormákkal kapcsolatos akció sikere csak a dolgozók felelősségteljes és tudatos részvételével biztosítható. A hiányzások elleni harc mel­lett ez az akció áll majd a középpontjában annak a szé­leskörű kampánynak, amely a kubai üzemekben a mun­kafegyelmet és aktív munka­végzést fogja megszilárdítani. Amerikai beruházások az arab országokban Az amerikai szenátus kül­politikai bizottságának jelen­tése értelmében az arab vi­lágban eszközölt közvetlen amerikai beruházások tavaly körülbelül 2200 millió dollárt tettek ki. Az olajipar ezek­ben a beruházásokban körül­belül 90 százalékkal vesz részt. Az amerikai üzletemberek a nyilvánosság előtt hasz­nálva fel ezeket az adatokat, nem mulasztják el hangsú­lyozni, miszerint az arab vi­lág egyre növekvő amerika- ellenes hangulata nemcsak közvetlenül veszélyezteti a szóbanforgó amerikai beru­házásokat, hanem „politikai­lag ihleti” az európai, illetve a kelet-európai országok és Japán konkurrenciáját a vi­lág e részén- Igyekeznek rá­mutatni, hogy az arabokkal szemben folytatott amerikai politikának figyelembe kell vennie az amerikai nemzeti érdekek minden dimenzióját — a stratégiait, gazdaságit és politikait Amerika gazdasági érdekei az arab világban elsősorban a közvetlen beruházásokhoz fűződnek. Ezek hozzák az amerikaiak összes külföldi beruházásából származó pro­fitjának 28 százalékát, /agyis évente kb 1400 millió dollárt Az Egyesült Államoknak aktív a mérlege az arab or­szágok relációjában. Az aktí­vum évente kb 500 millió dollárt tesz ki. Ez 28 százalé­ka az Egyesült Államok glo­bális kereskedelmi mérleg- többletének. Ehhez kell még hozzátenni, hogy számos arab ország fekteti be tőkéjét az Egyesült Államokban. Ezeket a befektetéseket évente kb 200 millió dollárra becsülik, ami viszont azt jelenti, hogy a saját beruházásaikból szár­mazó profitok, a kereskedel­mi jövedelmek és az arab or­szágokból származó tőkebe­hozatal évente kb 2000 millió dollárt hoz az Egyesült Álla­moknak. Gazdasági reformok Peruban Szeptember 1-én államosí­tották a Perui Nemzetközi Bankot, amely amerikai cé­geknek és a „Bundge and Born of Buenos Aires” bank perui fiókjának ellenőrzésé alatt' állt. Néhány nappal ko­rábban a kormány ellenőrzé­se alá vonta a „Banco Conti- nental”-t, amelynek tőkéje legnagyobb részt a Rockefel- ler-család kezében volt. Mindezek az intézkedések széleskörű kampány részét képezik, amelynek az a célja, hogy korlátozza a külföldi — s elsősorban az észak-ameri­kai — monopóliumok befo­lyását. A változások egyben a belföldi burzsoázia ama ré­sze ellen irányulnak, amely az USA tőkéjével áll kapcso­latban. Az említett visszaszorítási tendencia rendkívül világosan megnyilvánul az új ipartör­vényben, amely fontos mér­földkövet jelent a Valesco Alvarado kormány haladó reformjainak sorában. Az Unidad című népszerű fővá­rosi napilap úgy jellemezte ezt a kormányintézkedést, mint ami „döntő lépés a füg­getlenségért folytatott harc­ban”. Megkíséreljük röviden leír­ni a törvény lényegét. Már a törvény első cikkelye ki­mondja: „A legfontosabb iparágak az állami szektor tulajdonába mennek át.” A törvény ennek megfelelően intézkedik a vaskohászat és a színesfémkohászat, a vegy­ipar, a kőolajfeldolgozás, a műtrágyagyártás, a cement- és a papírgyártás, a szerszám- gépgyártás, a gépkocsigyár­tás, a bányaipar, a villamos­energiaipar, a kőolajbányá­szat, a szállítás és közlekedés valamint a halászat és az építőipar államosításáról. Az említetteken kívül az állam vezető szerepet vállal magára az ország iparosításá­ban. Az iparfejlesztés terüle­tén bevezetik az anyagi ösz­tönzés elvét (az adók csök­kentése, hitelek folyósítása és műszaki segítségnyújtás út­ján)- Még az adók kifizetése előtt valamennyi vállalat tiszta jövedelmének 10 szá­zalékát felosztják a dolgo­zók között. Ezt az intézke­dést hamarosan életbelépte­tik. A törvény a továbbiakban intézkedik az „Ipari társa­ság” elnevezésű intézmény létrehozásáról, amely a tel­jes munkaidőben foglalkoz­tatott dolgozók „közös kép­viseleti szerve” lesz. A tár­saság feladata, hogy gazdál­kodjék azzal a vagyonnal, amelyet tagjainak megválto­zott státusza következtében a jövőben ő fog kezelni. Minden vállalatnak, még az adók kifizetése előtt évi jö­vedelmének 15 százalékát részvényekbe kell fektetnie és ezeket át kell adnia az „Ipari társasáénak”. Ily mó­don a társaság a vállalatok ellenőrző részvényeinek tulaj­donosává válik és módjában lesz alárendelni a vállalatok tevékenységét a közös kép­viseleti szerv érdekeinek. Az úgynevezett „népi kapitaliz­mus” elveitől eltérően az új törvény szerint nem a mun­kásoknak kell részvénveket vásárolniuk csekély megta­karított pénzükből, hanem a vállalatok fektetik be jöve­delmük egy részét a társaság össztőkéjébe. A vállalatok vezetőségében helyet kell foglalnia az „Ipa­ri társaság” legalább egy küldöttjének. Ez a képviselet idővel növekedni fog annak arányában, ahogy a társaság részvényei gyarapodnak. Ily módon a dolgozók számára egyre tágabb lehetőség nyí­lik arra, hogy részt vegye­nek a termelés irányításában. Végül a törvény irányelve­ket állapít meg a külföldi ipari társaságok államosításá­nak fokozatos ütemű, de lan­kadatlan végrehajtására, a perui gazdaságba eszközölt külföldi tőkebefektetések korlátozására. Valesco Alvarado perui ál­lamelnök hangsúlyozta: „Az ipartörvény forradalmi lépés, amely lehetővé teszi a való­ban nemzeti ipar dinamikus fejlődését. Arra irányul, hogy biztosítsa Peru gazdasági függetlenségét.’’

Next

/
Oldalképek
Tartalom