Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

1970. október 18­SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Gácsi Mihály: Szolnok Robert Graves: A görög mítoszok SZŐNYl SÁNDOR: UJRAELESZTES Furcsa, meghökkentő, meg­ragadó, borzongtató, lebi­lincselő. Ez együtt, olykor lapról-lapra váltakozva Ro­bert Graves könyve. A köl­tőnek, regényírónak sem akármilyen szerző olyan jobb kifejezés híján — kultúrtör­téneti munkát produkált, — hogy az olvasó legnagyobb elismerését vívhatja ki. Mert hisz, már maga az is bátorság, hogy valaki nekivágjon a görög mítoszok bujánsűrű világának, s modern prózai nyelvre ültesse át e világ legszebb, s legkülönlegesebb gyöngyszemeit. S még na­gyobb bátorság, hogy nem félti e mítoszokat a tudo­mányos válságtól, a „leleple­zéstől”, s ezért;egy-egy tör­ténet végén összefoglalja mindazt, amit a tudomány — a régészet, antropológiai s a többi — megállapított a mítosz valós és lehetséges forrásáról, tényleges kiindu­lópontjáról. Mert a két köte­tes mű ilyen tagolású: egy mítosz, modern prózában, bőséges jegyzet és irodalmi forásmegjelölés, majd tö­mör összegezés arról, mit mond a tudomány. S ismét nyű-e a propagandista mun­kája? Nem, nem könnyebb az oktatás parancsnoki hídjáról irányítani, mint részt venni abban, vagy esetleg csak szemlélődni. Persze a nézetek tisztázása, eszméink elfogad­tatása csak akkor lehet ered­ményes és tartós, ha a pro­pagandista maga is tevéke­nyen részt vesz a közös viták­ban. Nemcsak ismeretet nyújt, hanem érvel, meggyőz, egy­szóval az általa elfogadott és helyesnek tartott nézeteket igyekszik mások meggyőződé­sévé tenni. Nagyrészt a pro­pagandisták lelkesedésén, ügybuzgalmán múlik, hogy a pártoktatásba befektetett munka milyen szinten és mennyire gyorsan térül meg. A propagandistának min­denféle ferdítéstől védeni kell a párt elveit. Felelősség- teljes munka ez, mert a gon­dolkodás szocialista irányba történő fejlesztése egyre in­kább a szocializmus építésé­nek egyik alapkérdésévé vá­lik. A pártoktatás éppen a propagandisták segítségével vesz részt e nagy munkában. Éppen ezért a propagandis­táknak lehetővé kell tenni, hogy hozzá jussanak városuk, községük, üzemük életéből mindazokhoz a társadalmi, politikai, gazdasági ismere­tekhez, melvek számukra nél­külözhetetlenek. Csak ezek birtokában tudták informál­ni hallgatóikat és képesek vi­tatkozni a torz. vagy pontat­lan nézetekkel Ismere’ és cnóHósáo Nap mint nap vitatéma hogy több ismeretet és ezzel egy történet, jegyzet... Mit mond a tudomány? Azt például, hogy az istenek itala, a nektá- nem volt más, mint bizonyos halocinogén hatású gombák főzete, mely színes káprázatokhoz segí­tette fogyasztóját. Azt, hogy a labirintus eredetileg nem volt más, táncalakzat, kore­ográfia, ahogy Ariadné fona­la sem volt más valójában, mint kötél, amelyet a tánco­sok fogtak, hogy az előírt távolságot és alakzatot meg­tarthassák. Azt, hogy a bi­kával való küzdelem ritu­ális szertartás volt, s hogy a görög mítoszokban — mint minden más nép míto­szaiban — ezrével lelhetők fel hasonlóságok és rokon­ságok közelebbi és távolabbi népek mondáival. TUúzió romboló lenne, amit Graves ír? Pillanatra sem! Sőt, így kapják meg igazi fényüket, szépségüket a mítoszok, hi­szen így válik világossá, mi­csoda világtcrmtő az embe­ri képzelet, s mennyire gaz­dag az emberi fantázia! Lenyűgöző a szerző anyag­ismerete, s a lényeget meg­világító biztonsága. együtt nagyobb módszertani önállóságot is kell nyújtani a propagandistáknak. Ebben sok az igazság, a jogos kérés. Nem lehet elvárni attól a pro­pagandistától, aki maga sem önálló, aki maga sem vitat­kozó, hogy önállóságra, vita­készségre neveljen. Nagy fel- készültség, szilárd politikai hűség és bizonyos szocialista erkölcsi tulajdonságok hiá­nyában nem lehet valaki jó propagandista. Jó dolog, hogy megyénkben a propa­gandisták zöme mindezekkel a pozitív jellemvonásokkal rendelkezik. Nemigen szorul bizonyításra, hogy egy-egy szemináriumon a program, a tankönyv mellett éppen a propagandista tevékenysége, példamutatása adja azt a többletet, melynek birtokában a hallgatók nemcsak érzéke­lik a szocializmus építéséért folytatott harc nagyszerűsé­gét minden nehézségével együtt, hanem lelkesen vállal­ják is azt. Ez a munka hal­Szozológia Lengyelország azoknak az országoknak sorába tartozik, amelyek legelsőnek — már a középkorban — bevezették a természetvédelem fogalmát. A lengyel királyok — első­ként a világon — számos ál­latvédelmi és erdővédelmi rendelkezést adtak ki. Len­gyelországban hozták az új­kori történelem első termé­szetvédelmi törvényét is — 1868—ban, a hegyvidéki zerge és mormota védelméről. 1947-ben lengyelek lép­tek fel az ember környezeté­nek aktív védelmi tervével, melynek lényege az elpusz­tult állomány felújítása. A civilizációs tevékenységnek ugyanis harmonizálnia kell az emberi szervezet igényei­vel. Lengyelországban szüle­tett meg a szozológia elne­vezés is (a görög „szodzein” — óvni, menteni igéből), — mely a természetvédelemre és a természet javainak fel- használására vonatkozó tu­dományt jelöli. Walery Goe- tel lengyel geológus-profesz- szor javasolta az új elneve­zést, amelyet ma már világ­szerte használnak. lattanul szép, élményekben gazdag, de nem tűr szürke, rutinos embereket. A hallgató a legújabb, a legfrissebb kérdésekre is kíváncsian vár­ja a választ. Lehet-e nagyobb öröme és megnyugvása egy propagandistának, mint érez­ni azt, hogy új ismereteket nyújtott, hogy formálta a rá­bízott hallgatók szocialista emberi jellémvonásait. A propagandisták felelőssé­gének növelése, nagyobb megbecsülése viszont azt is igényli, hogy véleményt mondhasson a rábízott embe­rek politikai gondolkodásá­nak szintjéről, annak fejlő­déséről és ezt a lehetőségek határain belül egy-egy ember megítélésénél vegyék is figye­lembe. Ez nemcsak megbecsü­lése a pártoktatásnak, a pro­pagandamunkának, hanem eddig eléggé ki nem aknázott kincsesbányája az emberek jobb megismerésének, a párt- alapszervezetek kádermunká­jának is. A két szigorló orvos — fiú és lány — az ősz ta­nársegéddel megállt a kór­ház széles folyosóján és vár­ta magyarázatát a betegek­nél észleltekről. Felváltva kezdtek volna az anamnézis felvételek során szerzett ta­pasztalataik elmondásába, de a mellettük lévő inten­siv szobából, feszültséget árasztóan harsogta a nő­vér; — Reanimatio van!... Jőjlenek segíteni! A két szigorló tudta, hogy az ápolónő csak nekik szól­hatott Feszültség vibrált a levegőben. Izgalommal mondták a tanársegédnek: bemegyünk! A tanársegéd helyeslőén bólintott. — Menjetek és se­gítsetek! A szigorlónő odasúgta a fiúnak: nyilván arról a be­tegről van szó, akit a vizit előtt hoztak be a mentők. — Siessünk! — mondta a fiú. A lány eléje iramodott, most kollégák voltak csu­pán. akik tudásuk legjavát akarták nvúitani eay vég­tiltott ember meg­mentésénél. A beteg a földre terített pokrócon, meztelenül, szét­vetett lábakkal feküdt, az ingát. hirteleniében nem tudták lerántani róla, hur- kásra oönnnölve felhúzták a nvakába. Négy orvos szor­goskodott körülötte: az egűik készülékkel lélegez­tette, a másik a beteg mel­lett térdelt és külső szív­masszázst alkalmazott, a szegycsont baloldalára, a ge­rinc felé irányozva — há­rom nnomás. aztán egy léle­geztetés a beteg légcsövébe vezetett tubuson át. A két szigorló izgatottan várta, hogy az orvosok ve­gyék észre őket és vonlak be a munkába. Az idő suha- násának hallható nesze lett. A lélegeztető orvos a hatal­mas erőkitéltestől nagyokat nyögött, homlokán kig-"ön- gyözött a verették. — Egy, kettő, három, négy. A légzés nem indult meg. Bekötöttek egy infúziót a jobb kar vénáidba, szíverő- sí*ö és tánláló oldatokkal. Ekkor szívkamra remegést észleltek, ez önmaaában is haladás! Némi remény, hogy erőfeszítésüket siker ko­ronázza. Az élettani oldatok­ba a szívritmus zavarokat megszüntető gyógyszert nyomtak, fecskendővel. — Ez a második infark­tusa — mondta a? egyik or­vos. akit a beteg felesége tálékoztatott a folyosón. Infarktus — gondolta ' a két szigorló — a szívizom egy kis körülírt részének elhalása. Figyeltek. A be­teg mind a négy végtagján EKG elvezetések, a készü­lék működött, időnként megnézték, milyen értékű a szívműködés — erőtlen szív­kamra összehúzódás mu­tatkozott. majd megszűnt: a szív leállt! Folytatni kell a szív­masszázst! A beteg mellett térdelő orvos vereitékesen felnézett a szigorlóra. — Felváltanál? — kérdezte. — Igen!... Átveszem. — a lánv felfigyelt: — Én is jövök! — Míg a fiú ledobta fehér köpenyét az ágyra és ingben tér­delt a beteg mellé. ö a beteg felénél átvette az AMBU-baVont. Megvárta, amía a fiú a szegycsont bal­oldalára a gerinc felé irá­nyozva, három nyomást al­kalmaz. aztán ő lélegeztetett a készülékkel. Számolt ma­gában: egy, kettő három, négy... Csupa odaadás és iz­zás az ember életéért! Fi­gyelte a kinirosodó fiút. — Egy. kettő, három. négy. — Hallotta a beteg bordáinak recsegését-ropogását, tudta küzdelmük ezzel jár — csak a szív induljon be. meg a légzés! Az ember pupilláira pil­lantottak: akár a halotté, nagyon kitágultak. Nem le­het meaállni! A lehetetlent is meg kell próbálni hátha. — Egy kettő, három... — A fiú két széles, izmos tenyere egymáson az ember rugöd- zó, ropogó mellkasán. Körülöttük az orvosok fi­gyelték a szakszerű mun­kát; tekintetük elkomorult; egy idő után egykedvűvé váltak. Kétségtelen, ők már biztosan tudták; hiábavaló kísérletet folytatnak. Né­hány halk szóváltás hang­zott, majd gyors, céltudatos mozdulatok következtek — újabb próbálkozás: elektro­mos ütést a szívre, talán segít! A Pacemaker készü­lék két króm lapátját a szívnek megfelelő helyen az ember mellkasára és a hátára szorították. Gomb­nyomásos kapcsolás: az áram átfutott az egész idegrendszeren, az ernyedt test, mintha hatalmas lö­kés érte volna, összerándult. A készüléket gyorsan fél­retették s nézték az EKG-t, ezután mit mutat. Néhány halvány szívkamrai műkö­dést megint jelzett, de pil­lanat múlva egyenes vonal jelent meg a papír sza­lagján. A fiú ismét letérdelt az ember mellé, jobb tenyerét annak mellkasára, bal te­nyerét a jobb tenyerére fek­tette. Meglepődött: a férfi nemiszerve jókorára duzzadt az elektromos ütéstől — jelenség, ami új volt szá­mára. Hogy a lány felfi­gyelt-e erre — ez most gon­dolatnak is fölösleges! To­vább a szívmasszázzsal!... Az egyik orvos, látva a fiú fáradozását, szólt: — Át­veszem. — Máris letérdelt. A fiú izgatottan figyelt: fe­jében kattogtak a számok: egy, kettő, három. négy... A levegőben is parancs fe­szült; a küzdelmet nem fel­adni! Delejes erővel ez fogta az orvosokat is. Szívserkentő injekciót fecskendeztek a betegbe. Majd még egy áramütés s az EKG-n alig észlelhető vonal mozdulás — életre alig utaló görbe, majd az ijesztően egyenes vonal. Halk tanácskozás hallat­szott: van-e még valami értelme? A válasz egyértel­mű: nincs! Mégsem adták fel a reményt. Űjabb in­jekciók és ismét az EKG. Spanyolfalat húztak az em­ber, s maguk köré. kívülök más ne láthassa, mi történik a pokróc­cal fedett padló darabon. A masszázs és a lélegeztetés megszakítás nélkül folyt. A feszültség fokozódott, aztán szinte sistergve robbant: — nincs értelme! Mégis a Pa­cemaker készülékért nyúltak: megnyugtatásukra még egy áramütést. Ellenvetés nem hangzott el. A művelet ered­ménytelen maradt. A beteg felesége a kórházi folyosón topogott. Kiküldtek érte — fehér köpenyben be­jöhetett. A szigorlóba ütköz­ve robbant a szobába: lát­hatta: a földön kinyúlt férjét szinte ellepték az orvosok. A feszült csendben néhány lépést előbbre szédelgett. A csend felfokozódva áradt a pokróccal fedett földdarabról és a mozdulatlan férfitestből, nekifeszült az arcoknak, rá­telepedett a szempillákra és hátrafelé hőköltetett. — Istenem!... — az asz- szony rávetette volna magát ura meztelen testére, amely nyirkos volt és fehérebb a frissen meszelt fa’nil. két ke­zét. két lábát szétvetve rá­borult volna, hogy megtart­hassa magának. A szigorló megfogta a karját, gvönaédeh hátrább húzta. — A2 uram, az uram! — rimánkndása el­árulta: mindent felfogott. — Jaj nekem! — sirt. jalongott és rázkódott a szigorló kezé­ben. aki a tanulás évei alatt már annyiszor találkozott a halállal, hétköznapi értelem­ben azonban mintha most fogta volna fel először, mit jelent a megmásíthatatlan tény. Amikor egy idő után a folyosó nagy. kerti ablaká­nál magára hagyta az asz- szonyt, mintha nyugtató, láthatatlan óriás kéz terült volna rá. hirtelen abbahagy­ta a zokogást. ni a At szemmel bámulta a méltóságteljes las­súsággal ereszkedő hó huza­lok tengerét és halkan szi­pogott. A halott körül forgolód orvosok arcán fáradság, te kintetükben komorság lát szott — hiába küzdöttek! A docens lépett a terembe Fürkészőn körülnézett, s bá a látottakból tökéletesen ér­tett, tájékozódott, mi min dent alkalmaztak. Gyorsan intézkelett: csak azok ma­radjanak a teremben, aki! feltétlen szükségesek! A be­osztottja szólt: — Szigorlók is vanank. — Azok természetesen ma­radjanak! — Letérdelt a ki­nyúlt test mellé. A többiek értették: a docens úr maga is meg akar győződni a küz­delem hiábavalóságáról. A szigorlónő fogta az AMBV készüléket; felelősségtől át- hatottnak vette a docens magatartását — így kell, mi­előtt helyben hagyja a vál- tozhatatlant! Tisztelettel néz­te, amint rátenyerelt a fér­fi még mindig imponá­lóan domború mellkasára. —' Egy, kettő, három, négy... — Az irgalmatlanul hosszú, kínos percek dübö­rögtek fülükben. A kétségte­len tény ellenére kérdések ágaskodtak a szemekből: a docensnek sikerül-e? A docens percék múlva felnézett: hívogató tekintete az ingben mellette álló szi­gorlóra esett, folytassa a munkát. — Egy, kettő, há­rom, négy... — Most már ha­mar fáradt, homlokán ki­ütött a verejték; a fürge cseppek elakadtak a szem­öldökében. A lány odaka­pott és a tenyerével szétmá­zolta a verejtéket; a szigor­ló rámordult. — Hagyj! — Röstelte, hogy a lány, ilyen helyzetben... A docens felfigyelt a jele­netre. — Na látja — mond­ta a lánynak — ez marad­jon tanulság! — Mosolyával is éreztette: ilyenkor nincs helye gyöngédségnek. Ismét elröpült fél óra. A szigorlók hallották a docens halk tanácskozását az orvo­sokkal: lemondtak a férfi életéről. — Egy, kettő, há­rom, négy. — Várták fel­mentésüket a munka alól. A docens szólt: — Hagy­játok abba! Sajnos ezen nem lehet segíteni. — Sze­me az EKG-n: az irgalmat­lanul egyenes vonalnál egye­bet nem jelzett. — Kérlek... — a földönfekvö férfire mu­tatva fordult az orvosokhoz — vegyetek artériás és vé­nás vért tőle! Érdekel az oxi­gén és a széndioxid mennyi­sége a vérben. A fiú a halott vállát fog­ta meg. a lány az ápolónő­vel a lábait. A test sárnehéz volt és csúszott, a szigorló kénytelen volt az ingét meg­markolni. A halott fele már lilásodott — a biológiai ha­lál szemléltetően is mutatko­zott. A nővér a halottat, mint­ha áléit betegről volna szó, eligazította az ágyon, s leta­karta lepedővel: mivel csak két óra elteltével kerülhet a boncterembe, a spanyolfalat köréle szűkítette. A docens nyitott rá luk. — Várják ki vele a két órát! A boncolás eredményét majd kérem... A nővér összeszedte a mű­szereket. A szigorlók köpe­nyeikbe búttak. Az özvegy változatlanul az ablaknál állt. Tövörödöit- nek látszott, pedig nem volt több harmincöt évesnél — az ura nenvvenké* évet élt. A szigorlók láhuiheoven mentek el mögötte. A men­tőktől tudták, hogy két tíz éven aluli fia van: az ura tanár volt. a karácsonyi szü­netben pihenni akart, az­tán... A szigorlók körülnéztek a számukra munkahelyül szol­gáló kórteremben. Mire ren­det teremtettek vége lett a munkanapjuknak. Karonfog­va indultak haza. Az üllői utat hó borította, a jármű­vek cammogva haladtak, a zaj elnyelődött a szakadó hóban. Puha, vattás hangulat, úszott a fagyos, fehér fák körül, 02 ülepedett meg a fülükben, s bent, valahol a csontjaikon beim faj Az 19?0—71-es pártoktatási év akkor lesz igazán hasznos és gyümölcsöző, ha erősebb lesz az oktatás gyakorlatiassága. Ez nem tűr meg semmiféle kisiskolás, visszakérdező, feleltető módszert Feltételezi viszont a pártoktatás felnőtt, sok élet­tapasztalattal rendelkező hallgató önállóságának, véleményé­nek figyelembevételét, tiszteletét. Célunk és a propagandisták, hallgatók közreműködésével minden bizonnyal meg is valósítjuk hogy ebben az okta­tási évben a szemináriumok öntevékenysége aktív kommu- j nista vitaszellemmel gazdagodjon, az eddigieknél is tártál- masabbá váljon Ez i' minden .bizonva! növelni fogja ..a szocializmus aktív híveinek meebeceiilését a szocialista módon végzett munka a szocializmus ügye iránt elkötelezett maeatartás tekintélyét” MAJOROS KAROLY az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának osztályvezetője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom