Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. október Ü Igény és valóság Meditáció a televízióról A lelevú Ót sokan összetévesztik az atyaúristennel. Mint a legfőbb érvet, utolsó menedéket, a segítség kiapadhatatlan forrását emlegetik — vagy kegyetlenül szidalmazzák. Pedig a televízió nem atyaúristen, csodákra nem képes, tehát jogtalan — sőt oktalan — az állandó szidalmazása. Nézzük, kik azok, akik a csodákat várják. Azok, akik azt szeretnék, ha a televízió máról holnapra megváltoztatná az emberek gondolkodását, ízlését, elsősorban művészi igényeit. Ügy képzelik, hogy a tévének szünet nélkül remekműveket kellene sugároznia, meg olyan ismeretterjesztő, felvilágosító műsorokat, amelyek egyértelműen biztosítják a nézők tudásának gyarapodását, kultúrájának növekedését, gondolkodásának harcos társadalmi töltését. Akik ezt — illetve csak ezt — várják a televíziótól, azok többnyire kényelmes és rest emberek, akik sok-sok más munkát, törődést, türelmet szeretnének megtakarítani és mindezt a tévé nyakába varrni. Arról pedig láthatóan megfeledkeznek, hogy az emberek gondolkodását nemcsak a tévé formálja, hanem sok és másféle tömegkommunikációs, tehát információkat közvetítő eszköz mellett, sőt azok előtt: mindennapi tapasztalataik. Az, hogy mit csinálnak és mit tapasztalnak munkahelyükön, a közértben, a családjuk körében, barátok között, a tanácstag fogadóóráján és így tovább. A tévé és minden más tömegközlekedési eszköz hatása csak ezek után következik. S arról is megfeledkeznek a csodavárók, hogy az opera, a szimfonikus zene, Shakespeare drámája, klasszikus művészeti érték ugyan — amit a mainál sokkal több emberrel kellene megismertetni — de a könnyűzene se fog soha kimenni a divatból. A twiszt lassan ismeretlen tánc lesz a tinédzserek körében, a beat-muzsika is könnyen megkopik, s eltűnik majd — ha megtette kötelességét — de az ilyen típusú zene és tánc igénye, ugyanolyan örökérvényűnek látszik, mint a valódi klasszikus művészi értékek. S kik azok, akik szidalmazzák a televíziót? Azok az új — néha régi — készüléktulajdonosok, akik délután öttől a televízió híradójának második kiadásáig kizárólag kabarét, táncdal-összeállítást, krimit szeretnének látni, hallani, s ehhez legfeljebb a focit, négyévenként egy-egy olimpiát, esetleg egy jobban sikerült ki-mit-tud-féle vetélkedőt engednének hozzátenni. S szidják persze azok is, akik az előbb emlegetett csodákat várják, s azután azt tapasztalják, hogy a televízió nemcsak klasszikusokat ad és nemcsak magas szintű ismeretterjesztést végez, hanem krimit is sugároz, kabarét is Közvetít, táncdalműsort is ad, focit is, meg vetélkedőt Is. Szidják ilyenkor a tévét, mert úgy vélik, nem teljesíti megfelelően népművelő feladatát. Dehát valóban, teljesíti-e a televízió ezt a nagyon súlyos és valóban elsőrendű feladatot? Nem érheti már semmi gáncs, sem szidalom, mert minden a legnagyobb rendben van? Nem, azt maguk a televíziósok sem állítják, hogy így lenne. Bár az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy sok — főként nyugati — országnál összehasonlíthatatlanul jobban teljesíti a mi tévénk népművelő funkcióját. A legigényesebb műsorok közé tartoznak például a különböző tudományos előadások — Delta, Antenna, Integrál — S a színvonaluk eredményeként meglehetősen népszerűek is. Rendkívül nagy energiát fordít a magyar televízió a képzőművészetek, a zene, s újabban most már az irodalom — Nyitott könyv — színvonalas propagandájára is. Színházi közvetítései, filmműsorainak egy része, az önálló tévéjátékok többsége ugyancsak az igényes ízlésű nézőt, vagy éppen ezen igények megszületését kívánják elősegíteni. A fórumhoz hasonló sikeres politikai műsorok népművelő hatásáról most ne is beszéljünk. Hol érheti a legtöbb vád a tévé házatáját? Éppen az „egyéb” műsorokban. Két szempontból. Az egyik: még mindig nem ritka, hogy rossz filmekkel, krimidömpinggel elsősorban az ilyen produkciók mennyiségével — nem annyira a fejlődést, mint Inkább a rossz igények újratermelését segítik elő. Ez azonban a ritkább eset. A másik: szórakoztató műsor kell — közte krimi is, táncdal is, kabaré is — de nem nagyon szerencsés, ha ezek a kifejezetten szórakoztatónak szánt produkciók alacsony színvonalúak. Nem a műfajok azok, mert ebben nincs alacsonyabb és magasabbrendű, hanem saját műfajukon belül, a saját maguk által vállalt feladataikhoz mérten gyengék. S ha a tévé népművelő feladatairól, lehetőségeiről beszéltünk, ma már nem lehet kikerülni, hogy arról a „fenyegető veszedelemről” ne ejtsünk szót, amely vészesen közeledik a tévé ege fölé. Ez pedig a második csatorna. Azért idézőjeles veszedelem ez, mert végül is a második műsor nagyobb választékot adhat, időben, percben, órákban mérhetően több művelődési, kulturálódási lehetőséget kínál az embereknek. Mégis, mi benne a veszedelem? Az, hogy eddig nézte- nem nézte a néző, nem kapott mást, mint amit ezen az egy csatornán sugároztak. Ha kettő lesz, nyilván válogatni fog, arra a sávra tekeri a gombot, amelyiken inkább kedvére való műsort talál. Könnyen elképzelhető, hogy ha például egy Antenna jellegű tudományos riportműsor és egy krimi közül lehet majd választani, akkor a nézők nagyobb része valószínűleg a krimit választja. Ez a jövő zenéje és veszélye. Jó lesz már előre gondolkodni róla, mert bizonyára nemcsak a televízió műsorszerkesztőinek és készítőinek kell a helyes arányokat megtalálni, de a népművelés valamennyi munkásának segíteni kell majd abban, hogy a két műsor ne csökkentse, hanem inkább növelje a népművelő televízió hatékonyságát. Bernáth László BOKROS LÁSZLÓ RAJZA Boda István: Hétköznapi glória Itten, közel az álmok bölcsőhelyéhez lassan ennek a nyárnak is vége. Szelíden és csendes odaadással ráhajlik az árnyék a fák levelére, a házakra hajlik, a régi boronákra, — megtompult fogukat eszi a rozsda — és hétköznapi glóriáját fáradt kezével a tájon szétaranyozza. Csillognak a deres gyalogutak, a csendben áznak a házak. Költöző madarak éneke hallik, nézem az árva fészek-palotákat, a bokrokon selyem pókháló szövetek égnek, s az alkonyi ragyogás olyan a tájon, mint egy csipke enyészet. Port vert egy távoli vontató, habzik a fasorok széle. Aranyló álmai közepette mintha a tengeri-tábla beszélne. Szelíden, ahogy csak a csend tud, könyörögve, ahogy csak a gyermek képes. Jönnek az asszonyok, s odatérdepelnek ehhez a hegyi beszédhez. S aztán már az ősz szertartása jön a fák, á dombok szertartása. Ragyognak a jegenyék örök gyertyafényei, s a mindenség oltára elé magasodnak, s égnek, mint csak a szív tud, ha a hűség egyszerű jelképe sugárzik, az este meg rátűzi mindegyik hegyére a csillagok kinyíló sárga bugáit... EGYPÉTER IVA]»: BARNA MANÓ DAL Minden kincs eltemetetlen versenyt cseng barna szemedben, Ahány dali’. elhangzott1' Hajdan, .. - ■: , ' 'l í 1 mind ott szól i, barna hajadban... Barna a lelked legbelül, kis barna manó hegedül, csak én hallgatom egyedül. * HADNAI ISTVÁN: Szélben álmos voltál de elvehettem csókodat kerek cipó * < kezembe omlott "tötsés melled magamhoz vontalak a Duna mellett szökellt a vágy mint szél a fodrokon Cél a szemlélet és az emberi magatartás formálása Megkezdődött az új pártoktatási év A pártszerű keretek között folyó viták erősítik a párt egységét, és nélkülözhetetlen feltételei a politika egységes értelmezésének, végrehajtásának”. (Az MSZMP X. kongresszus irányelvei) Tervek és teendők Megkezdődött az új pártoktatási év. Jól felkészült propagandisták ezreinek irányításával a hallgatók tízezrei kezdtek hozzá különböző szinteken a marxizmus—leniniz- mus tanulmányozásához. Nem túlzás azt mondani, hogy a pártoktatás iránt ebben az évben minden eddiginél nagyobb az érdeklődés. Ez természetes is, hiszen minden formáját a legmagasabbtól a legalacsonyabbig, tartalmilag egybe kovácsolja a pártunk X. kongresszusára való készülés, majd az ott hozott határozatok megismerése és a gyakorlatban való megvalósítása. A kongresszusi Irányelvek eddig lezajlott vitái arra engednek következtetni: mozgalmasak, vitázó szelleműek lesznek a foglalkozások és a hallgatók létszáma is minden bizonnyal meghaladja a korábbi évek bármelyikét. Ha a pártoktatás iránt a szokásosnál nagyobb az érérdeklődés, ha magunk is nagyobb érdeklődésre tartunk számot, akkor a pártszervezeteknek is nagyobb figyelemmel kell foglalkozni a propagandamunkával, a politikai oktatással. A korszerű pártoktatáshoz mindenekelőtt korszerű feltételeket kell biztosítani. Ez nem anyagi befektetés, hanem elsősorban szemlélet, figyelmesség dolga. Nem lehet nyugodtan és teljes fegyelemmel a kongresz- szusi anyag egy-egy izgalmas, nagyszerű feladatokat megjelölő fejezetét vitatni, ha nincs jól fűtött, tiszta terem, ha nem áll rendelkezésre legalább egy-két házilag készített szemléltető eszköz. Különösen jót tesz, ha a helyi eredményeket és a megoldásra váró feladatokat szerény grafikonok mutatják, esetleg a meglevő diafilmeken látják a hallgatók a szocializmus építésében megtett utunk nagyszerűségét. Ez segíti az érdeklődés felkeltését ár új megismerésére, szenvedélyességet kölcsönöz a prob- : éniák megoldásához. Az eredményes oktatás feltételezi a szoros kapcsolatot az oktatott tananyag és a helyi gyakorlati tennivalók között. Jó és hatékony munka e nélkül nem is lehet. Az embereket nemcsak az általános elvek érdeklik és foglalkoztatják, hanem saját szőkébb hazájuk megoldásra váró feladatai és esetleg meglevő bosszantó rendellenességei is, melyek gyors kijavításra várnak. A pártoktatás szervezőinek kötelessége megteremteni annak lehetőségét is, hogy megvalósuljon: „Magyarázni és megoldani a feladatokat.” elv. Ezért célszerű a propagandisták figyelmét felhívni arra, hogy nem elég a tananyagot „megtanítani” és „visszakérdezni”. A pártoktatás elsődleges célja a szemlélet, az emberi magatartás formálása, a szocialista gondolkodásmód erősítése. Türelmesen kell nyesegetni a vad hajtásokat, a szélsőséges nézeteket, erősíteni, támogatni a reális véleményeket. A szokásosnál nagyobb érdeklődés igényli, hogy a hagyományosan bevált és évek óta jól működő oktatási formák mellett bátrabban kell újabb lehetőséget. biz+ositam és teremteni (előadássorozatok akadémiák, konzultációk klubestek stb.) a X. kongreszszus főbb mondanivalójának megismertetésére, majd megvalósítására. Célszerű a munkaköri differenciáltságot, a munkaidő egybeesését, a különböző érdeklődési köröket is figyelembe venni, mert az csak munkánk hatékonyságának elősegítője lehet. A helyi információs anyagok a közvéleményben levő általános nézetek összegyűjtése és a propagandisták rendelkezésére bocsátása nélkül az oktatás hatásfoka alacsony lesz. Miért? Azért, mert elsősorban azokat a hibás nézeteket kell bírálni, megváltoztatni, amelyek ott helyben vannak. Azokra a kérdésekre kell választ adni, melyek ott vetődnek fel. Ezzel tudjuk politikánkat minél szélesebb körben elfogadtatni, így tudjuk dolgozóink politikai kultúráját magasabb szintre emelni. Ez nagy türelmet igényel, de szükségszerűen magával hozza a tömegoktatás ösztönös elemeinek visszaszorítását, a tudatos, jól tervezett és szervezett oktatás meghonosodását. Elvi—politikai egységet Minden pártoktatási év kezdetén visszatérő gondolat, hogy erősítsük az elvi-politikai egységet. Nem mintha ez ma hiányozna. A pártoktatás néhány évtizede népünk köz- művelődésében, a politikai műveltség, a tudományos világnézet terjesztésében már “ddie is évszázadokat pótolt Nem szólam az. hogy pártunk nyugodt, kiegyensúlyozott politikája jó alap az elvipolitikai egységhez. Az emberek gondolkodásának, magatartásának megváltoztatása viszont nem rohammunka, nem az eddigi eredményeket tagadjuk, hanem az élet által támasztott újabb igényekre épül kritikánk. A hallgatók természetesen mindig a legújabb kérdésekre várnak választ. Számukra megnyugvás az, ha nemcsak a gondokat ismerik, hanem azok megszüntetésének útját is. Ez csak úgy lehetséges, ha világosan tudják, mit kell tenni. Számunkra viszont megnyugvás, ha adni tudjuk ezt a kitágult látóhatárt a feladatok megoldásának eszközeivel együtt. Tulajdonképpen ez adja, ez teremti meg az elvi-politikai egységet. Ebben van az a hatalmas mozgósító erő, melyet így szoktunk nevezni: Bizalom a szocialista jövőben. Vitává1, érveléssel Mindez feltételezi, sőt szükségessé teszi, hogy a propagandista együtt gondolkozzon a hallgatóval. Az emberek véleményének tisztelete, figyelembe vétele segíthet a legtöbbet abban, hogy elképzelt vágyaink és. a valóság ne keveredjék egymással. A kötöttségeken belül nagyobb lehetőséget kell biztosítani a hallgatóknak arra. hogy véleményüket bátrabban kifejthessék, hogy vitat kozni, érvelni lehessen az elhangzott iiiSsnnntok mellet* vagy ellen. Csak így erősöd hét a tárgyi tudás, a döntési készség, a felelősségvállalás Az eszmei, erkölcsi, politikai problémák tisztázása csak szabad légkörű és türelmes vitákban lehetséges. Ha nem gondolkodik együtt a közösség, akkor nem lehet — vagy legalább is nehéz — megteremteni az elvi-politikai egységet. Mindez feltételezi, hogy a propagandista tisztán, torzítástól mentesen képviselje eszméinket, politikai, kulturális, erkölcsi eszményeinket. A kommunisták gyakran tanújelét adták már, hogy következetes és bátor harcosai a közéletünkben esetenként még fellelhető lazaság, fegyelmezetlenség megszüntetésének. A pártoktatás különböző formái alkalmasak arra, hogy nyíltan és bátran foglalkozzunk a szocializmustól idegen visszásságokkal, a torz köz- és magánéleti kinövésekkel. Arra is jó persze, hogy a kommunistákkal együtt a pártonkívülieket is neveljük, harcos, nézeteink, elveink mellett bátran kiálló szocialista emberekké. Tanulni és ezen keresztül is előbB- rejutni a szocialista ember formálásában. Ennek alapja és előfeltétele az elvi-politikai egység. A propagandist A propagandista a pártoktatás kommunista katonája. Irányítja húsz—huszonöt emegyengeti jellemük, magatartásuk szocialistává alakulását. Fontos feladata, hogy az elvi- politikai vitákban segítse a nézetek tisztázását, jelezze, ha valahol zátonyra fut az eszmecsere hajója, segítsen kikerülni a buktatókat. KÖny-
