Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-16 / 243. szám

1970. október 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Pártériekexlet Törökszcntmiklóson Nem várnak felülről csodákat, maguk akar­nak, tudnak dolgozni Tegnap tartották pártértekezletüket Törökszentmiklós kommunistái. A város negyvenegy pártalapszervezeté- nek száznegyvennyolc küldötte között megjelent s részt vett a tanácskozás vitájában Nagy Józsefné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, valamint Turóczy Ferenc- né, a megyei pártbizottság tagja és Bárdi Imre, a megyei tanács vb elnökhelyettese. A pártértekezlet napirendjén három téma szerepelt. A pártbizottság beszámolóját a megválasztása óta végzett munkáról Magyar János titkár terjesztette a tanácskozás elé. A kongresszusi irányelvek­kel és a szervezeti szabályzat módosításának tervezetével összefüggő véleményeket, a pártbizottság állásfoglalását Zsovák László titkárhelyettes összegezte. Végül a küldöt­tek megválasztották a negyvenhét tagú városi pártbizott­ságot, s küldötteiket a megyei pártértekezletre. A pártbizottság esti ülésén titkárának ismét Magyar Jánost választotta. Kongresszusra készülve P ff ii I ff Erosodo egységtörekvések A MOSZKVAI értekezlet óta javéit a kommunista és munkáspártok közötti vi­szony — állapítják meg az MSZMP Köz­ponti Bizottságának a X. pártkongresszus­ra kiadott irányelvei. Kezdenek beérni a tavalyi nemzetközi tanácskozás gyümöl­csei, az imperialista-ellenes akcióegység közösen kialakított alapján erősödik az egységtörekvés a kommunista és mun­káspártok között. Ezt fejezi ki egyébként az irányelvek másik része, amely így hangzik: „A nemzetközi kommunista mozgalom az egység megerősítésével fo­kozottabb mértékben az imperializmus el­leni közös harcra összpontosíthatja figyel­mét.” A politika iránt érdeklődők azt kérdik: miből lehet lemérni a pártok közötti viszony javulását, milyen tények alapján beszélhetünk az egységtörekvések erősö­déséről? A legfontosabb mozzanat, hogy a pár­tok összehangoltabban lépnek fel a nem­zetközi küzdőtéren. Ez pedig annak az eredménye, hogy a javuló viszony jegyé­ben többször találkoznak, egyeztetik né­zeteiket, akcióikat, politikájukat. Legjobb példa erre a Varsói Szerződés tagállamai­ban működő pártok együttműködése. E pártok vezetői a moszkvai tanácskozás óta többször is összejöttek, közösen elemezték a nemzetközi helyzetet és azonos követ­keztetésekre jutva megegyeztek a köve­tendő taktikát és számos akciót illetően. Nem titok, hogy több, később nagy vissz­hangot keltő akció terve éppen ezeken a konzultációkon született, s a pártok együt­tes erőfeszítéseinek nagy szerepe volt és van abban, hogy a szocialista országok kezükben tartják a kezdeményezést az európai biztonsági rendszerért vívott harc­ban. A kapitalista országokban működő test­vérpártjaink is előbbre léptek harcuk ösz- szehangolásábarí. Idén nyáron például 18 nyugat-európai kommunista párt képvise­lője megállapodott abban, hogy „növelik az amerikai imperialista agresszió ellen küzdő hős indokínai népek harcának po­litikai, erkölcsi, anyagi támogatását”. Az elhatározást tettek követték: Nyugat­Európában egymást érték a nagyszabású tömegmegmozdulások. A kormányokra a tömegek nagy nyomást fejtettek ki, hogy az Egyesült Államok szövetségesei hatá­rolják el magukat az amerikai beavatko­zástól. Kétségtelen, hogy ilyen összehan­golt tevékenység elhatározása és végre­hajtása a pártdk közötti kapcsolatok javu­lását jelzi, ugyanakkor elősegíti akció­egységük további erősítését, hiszen annak legjobb kohója a közös harc. TAVALY az afrikai és az arab kommu­nista pártok, majd Mexikó, Közép-Ame- ri'ka és Panama kommunista pártjai illet­ve tizenkét latin-amerikai kommunista párt képviselői tanácskoztak együttműkö­désük fokozásáról. Idén az európai test­vérpártok, majd nyolc szocialista ország KB-titkárai, továbbá az észak-európai kommunista pártok képviselői tartottak hasonló eszmecserét. Mindez egyértelműen a kapcsolatok megélénkülését bizonyítja. A nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom figyelemreméltó egységde­monstrációja volt a Lenin centenárium moszkvai ünnepsége. Emlékezetes, hogy azon négyszáz kommunista- és munkás­párt, nemzeti demokratikus párt, haladó mozgalom, szocialista párt vett részt, köz­tük több olyan is, amely az 1969 júniusi nemzetközi tanácskozáson nem képvisel­tette magát. A pártok közötti javuló viszony szem­betűnő jele, hogy tavaly és az idén több közös elméleti konferenciát rendeztek, amelyeken a marxizmus—leninizmus szá­mos, mai problémáját elemezték. Nem teljes felmérés szerint is eddig hét ilyen konferenciát tartottak, ötven ország kép­viselői a nemzeti felszabadító mozgalom problémáiról, negyvenegy testvérpárt kül­döttei a leninizmus térhódításáról, tizenkét testvérpárt szakértői az antikommunizmus elleni harcról, számos tudós a szocialista világrendszerről, huszonhét testvérpárt munkatársai a világforradalmi folyamat­ról tanácskoztak. A kapcsolatok azonban nemcsak a több —, hanem a kétoldalú megbeszéléseken is érlelődnek, edződnek. Ezen a téren is jelentős a haladás. Hivatkozhatunk az MSZMP példájára, amely a moszkvai ta­nácskozás óta legalább harminc-negyven párttal tanácskozott külön-külön. Hasonló­képpen tevékenykedett a Szovjetunió Kommunista Pártja és a többi testvérpárt is. Ennek hatása sok szempontból lemér­hető, de talán elegendő megemlíteni azt a pozitív változást, amely például a kubai testvérpártunkkal való viszonyban érző­dik. A KOMMUNISTA pártok közötti vi­szony javulása abban keresendő, hogy a pártok túlnyomó többsége nemcsak elfo­gadta a tavalyi nemzetközi tanácskozáson kialakított közös elveket, hanem aszerint formálta gyakorlati politikáját is. Vagyis nem maradt puszta kijelentés, hogy a kommunista és munkáspártoknak „.. .eltö­kélt szándékuk egységes frontban harcol­ni az imperializmus ellen”. A mozgalom nagy részében tettek követték a szavakat: „Minden párt internacionalista kötelessé­ge, hogy sokoldalúan előmozdítsa a kap­csolatok javulását és a kölcsönös bizalom fejlődését valamennyi párt között, újabb erőfeszítéséket tegyen annak érdekében, hogy szilárduljon a nemzetközi kommu­nista mozgalom egysége.” Miközben ezeket a kétségtelenül ked­vező tényeket, s ezzel együtt a X. párt- kongresszusra kiadott irányelvek igazát is megállapítjuk, óvakodnunk kell a meg­alapozatlan illúzióktól. Nincs még egység a nemzetközi munkásmozgalomban, s — tegyük mindjárt hozzá — a teljes egysé- dig hosszú még az út. A KOMMUNISTA pártok zömének meggyőződése, hogy ezek a nézeteltérések megszüntethetek. Éz a meggyőződés azon alapszik — miként a moszkvai tanácsko­zás is leszögezte — „hogy a nemzetközi munkásosztály távlati céljai és érdekei kö­zösek.Ami pedig a tendenciát illeti: ha az említett eseményekre gondolunk; valamint arra, hogy fokozódott a kínai politika elszigetelődése a nemzetközi for­radalmi mozgalomban, az egyes testvér­pártok a saját soraikban is erőteljesebb harcot vívnak minden elhajlás ellen (a Francia Kommunista Párt Garaudy néze­teivel szemben, az 01asz Kommunista Párt a „Manifesto” folyóirat köré tömö­rült csoporttal, stb.) akkor kétségtelen: a fő tendencia az egységre törekvők pozí­cióinak erősödése és a széthúzó erők gyengülése. PÁLOS TAMÁS Egymillió tonna, két és fél milliárd köbméter Törökszentmiklós már na­pok óta ünnepi külsővel fo­gadja a városba látogatókat. Az újratelepítés 250. évfor­dulóját köszönti sok-sok kul­turális rendezvény, a város ipari üzemeinek szakmai ta­nácskozása, s az élenjáró ter­melőszövetkezetek bemutató­ja, tapasztalatcseréje. Ezekben az ünnepélyes na­pokban a városi pártértekez­let szerényen, amolyan mun­kaértekezletként zajlott le. A kommunisták, a törökszent­miklósi pártszervezetek leg­jobbjai azért találkoztak, hogy együtt értékeljék: mit, mennyit fejlődött az utóbbi négy évben a város politikai, társadalmi és gazdasági éle- ,te. Mennyiben van részük ebben a pártszervezeteknek, hogyan valósították meg a párt IX. kongresszusának határozatait, s hogyan oldot­ták meg 1966 óta a város fej­lesztésének, lakói élete, mun­kája javításának feladatait? Nem is olyan régen még Törökszentmiklós egy volt megyénk kisvárosai közül, ahol elvétve volt csak — s az is mezőgazdasággal össze­függő — ipar, ahol a min­dennapi kenyeret csak a me­zőgazdaságban találták meg a város lakói. Nem is olyan régen... 1. A városi pártbizottság négyéves munkáról szóló be­számolójában így fogalmazza ezt meg: „Négy év alatt em­lítésre méltó sikerek szület­tek a városban a kommunis­ták, a dolgozók munkája alapján... A városban az ipar súlya és jelentősége lényege­sen növekedett. Jelenleg 15 termelő jellegű ipari létesít­mény működik”. Űj vállalatokat telepítet­tek. régieket korszerűsítettek az elmúlt négy év alatt. Hogy munkát adjanak a mikló- siaknak, hogy helyben bol­doguljon a lakosság. Ezért nem bírálhatók a fejlesztés extenziv útjáért. Igen, ma hatvankilenc százalékkal több ipari munkás dolgozik a vá­ros üzemeiben, szövetkeze­ti iparában, mint 1966-ban. Ám erre szükség volt, kellett a munkaalkalom, s kell még ezután is — bár már egyre inkább az intenzív fejlődés a cél, a termelékenység eme­lése, a munka hatékonyságá­nak javítása. Talán a termelőszövetkeze­tek, a hat jó eredménnyel munkálkodó közös gazdaság rossz néven is veszi, hogy az elmúlt négy év eredményei­ről szólva előre az ipart em­lítettük. Dehát ez volt a leg­nagyobb változás, az ipar fejlesztésben és korszerűsí­tésben értek el sok Új ered­ményt a városban. Ez nem jelenti azt, hogy a város kommunistái nem büszkék az állami gazdaságra, arra az új, összevont nagy állami birtokra, amely több mint ezerkétszáz embernek ad ke­nyeret. És a hat termelőszövetke­zet? „A korszerű nagyüze­mek kialakítása, a helyes agro- és zootechnikai eljárá­sok tökéletesítése, valamint a mezőgazdaságban dolgozók politikai és szakmai tudásá­nak fejlődése a IX. párt- kongresszus óta sok jó ered­ményt hozott”. Gondot meg­oldásra várót, sürgetőt is. A város termelőszövetkezetei­ben nem fejlődött megfele­lően az állattenyésztés, nincs arányban a lehetőségekkel és a népgazdaság igényeivel sem, 2. Négy év munkája, négy év egy város történetében ko­rántsem merül ki a munkás- osztály és a dolgozó paraszt­ság élet- és munkakörülmé­nyeinek vizsgálatából, a munkahelyek számának, — gondjainak felsorolásából. Mert a városban — mint mindenütt, ahol ipar települ — számtalan kis és nagy do­log, mindennapos feladat van. Most kezdődött, két-há- rom éve, hogy valóban város lesz Törökszentmiklós, meg kellett és kell még ezután is küzdeni sok urbanizációs fel­adattal. Korszerűsíteni kelle­ne a kereskedelmet, javítani a város vízellátását, szakosí­tott orvosi rendelőkre lenne nagy szükség, új ifjúsági és művelődési központra — s győzné sorolni az ember mi mindenre. A város negyven­egy pártalapszervezetében mindenki jól tudja, mire, ho­gyan. Ezt tükrözi a város életéről szóló pártbizottsági beszámoló is. És még vala­mit, ami nagyon tiszteletre­méltó. Nem más, mint az, hogy a város kommunistái, tudván-tudva lehetőségeiket, ismerve erőiket, maguk akar­ják tovább folytatni az ed­digi munkát, teljesíteni a har­madik ötéves tervet, alaposan megfontoltan hozzákezdeni a negyedikhez. Közben termé­szetesen a példamutatással, a kommunista helytállással ala­kítani, változtatni a város la­kóinak életszemléletét. a szocializmushoz hű, érte dol­gozni kész ember gondolko­dását. A szocialista embertí­pus formálását. Így, ilyen őszinte beszámo­lóval, okos előrelátással adott számot a pártbizottság az elmúlt négy évi munkáról. Nem számonkért és beszá­moltatott — beszámolt arról, mit tettek a kommunisták, hogy dolgoztak a pártalap- szervezeték a IX. kongresz- szus óta. Elsősorban az esz­mei, ideologógiai munkáról mondott sokat a beszámoló. „A városi pártértekezlet ha­tározatainak végrehajtása nagy mértékben hozzájárult a közoktatás, a közművelő­dés fejlesztéséhez, a lakosság általános műveltségi színvo­nalának emeléséhez. Az esz- mei-ideologóiai tevékenység erősítette a marxista világ­nézet térhódítását, a párt po­litikájának és határozatainak jobb megértését, segítette a lakosság hazafias és interna­cionalista nevelését, amel­lett jelentős volt a káros ide­ológiai befolyás leküzdésé­ben is”. A beszámolót beterjesztő Magyar János azt is elmond­ta a pártértekezletnek: sok ma az igény, sok lesz ezután is a város fejlődéséért. Reá­lis általában megvalósításuk, időszerű is, de érte a város­nak kell dolgozni. 3. Á szervezeti szabályzat mó­dosításának tervezetéről; a város pártalapszervezeteiben lezajló viták, állásfoglalások, s a pártbizottság véleménye alapján Zsovák László tit­kárhelyettes szólt a pártérte­kezleten. Mint sok helyütt, itt is a legtöbb vita azon volt, jó-e, ha a pártba való felvétel korhatára a 18 élet­év? A pártbizottság helyeslő­én fogadta ezt a módosítást, s később a felszólalások so­rán maguk a küldöttek té­nyékkel ‘ bizonyították, hogy szükség van a pártban a fiatalokra. Kerületi pártalap- szervezet küldötte, Zakar Fe­renc mondta el: náluk a tag­ság fele idős ember, közel a nyugdíj korhatárhoz. Ugyan­csak vitatták helyenként, alapszervezetekben a tagsági díj mértékét is. A felszólalók sorában nem egy küldött megmondta, hogy helyesen utasította el a pártbizottság az ilyen felvetéseket. A tag­díj fizetése alapvető köteles­ség, s mértékén, megállapítá­sán vitázni nem méltó a kommunistákhoz. Kiss Er­zsébet a szervezeti szabály­zattal és a kongresszusi irányelvekkel egyetértésben arról a fontos pártfeladatról szólt, mely minden kommu­nistára kötelező érvényű: egyéni példamutatással és személyes agitációval változ­tatni, javítani az emberek gondolkodását, tudatát. A két témához mintegy tizennyolcán szóltak a. párt­értekezleten. Tóth Lajos, az Aranykalász Termelőszövet­kezet párttitkára is az agitá- ciós-propaganda munkát fej­tegette. Elmondta, hogy a termelőszövetkezetben jól bevált módszer a csoportos agitáció, egy-egy területen dolgozók együttes tájékozta­tása, meggyőzése. Szilágyi Lajos, az ÁFÉSZ mintegy öt­száz kereskedőjének min­dennapos gondjairól szólott. Nagy Miklós, a gépjavító párttitkára a szocialista bri­gádmozgalom embert, gon­dolkodást formáló jelentősé­gét bizonyította saját mun­katerületéről. Az MSZMP Központi Bi­zottságának üdvözletét tol­mácsoló Nagy Józsefné őszinte elismeréssel szólt a pártértekezlet munkájáról. Elmondta, hogy két dolog lepte meg jólesően. Az egyik, hogy nem várnak felülről csodákat a törökszentmikló- siak, maguk akarják megol­dani saját gondjaikat. A másik, hogy a párt határoza­tainak ismeretében, a kong­resszusi irányelvek alapos tanulmányozásáról, a szerve­zeti szabályzat módosításáról hozzáértő véleményeket, fel­szólalásokat hallott. Bárdi Imre, a megyei ta­nács vb elnökhelyettese a ta­nácsok munkájáról, az állam- igazgatási tevékenység új vonásairól beszélt. ☆ Későn este értek tegnap haza a törökszentmiklósi pártértekezlet résztvevői. A művelődési ház nagytermé­ben sokáig világítottak a lámpák. A tanácskozás nem volt ünnepi külsőségekkel teli. Még annyira sem, mint a már megszokott. Nem a nagyterem színnadán ült az elnökség. A színpadon né­hány cserép virág, Lenin ké­pe. s piros meg nemzetiszínű zászló állt. Az elnökség kö­zel a küldöttekhez foglalt he­lyet. Legalább ennyire ember­közelben volt ezen a tanács­kozáson minden eredmény — gond. A negyvenegy tö­rökszentmiklósi pártszerve­zet kiimatte őszintén, kom- munis+ókknz illő egyszerűség­gel tánevnit négy évről. A színnndon a Lenin kén előtt hófehér számok világítottak- 1966—70. S. J. Ez a két szám a Nagy al­földi Kőolaj- és Földgázter­melő Vállalat 1970. évben el­ért eredményeit reprezen­tálja. A vállalat kőolajtermelése, az eredményes kutatásra és feltárásra támaszkodva, a felfedezett készletekkel ará­nyosan, évről évre növekszik és már 1969-ben megközelí­tette az évi egymillió tonnás szintet. A fejlődés ütemére jellemző, hogy ebben az év­ben — a vállalat és az alföldi olajipar történetében elő­ször — 1970. január 1-től október 13-ig az alföldi olajmezők 1 000 147 tonna kőolajat adtak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a vállalat üzemei időarányos kőolajtermelési tervüket túl­teljesítették. A jól végzett munka bizo­nyítéka, hogy a termelés nö­vekedése a termelési-műve­lési szabályzók, technológiai előírások szigorú betartásá­val történt, ami egyben az olajkészletekkel való szak­szerű gazdálkodást is jelenti. A többlet olajtermelés tehát nem a már termelő kutak erőltetésével, hanem az új termelő kutak termelésbe ál­lításával történt. A fokozott munkatempó, a kongresszus tiszteletére vál­lalt felajánlások ösztönző ereje lehetővé tette, hogy az árvíz okozta effektiv olajkiesést ma már bepó­tolták. Algyőn például nemcsak az jelentette a termelési ütem csökkenését, hogy az árvíz miatt a már termelő olajku­tak egy részét le kellett zár­ni, hanem az is, hogy az el­készült új kutak bekötőve-; zetékeinek építését előbb a belvíz, majd az árvíz is hát­ráltatta. Az ár levonulása után nemcsak a vállalat sze­gedi üzeme végzett fokozott ütemű munkát, hanem a nagyalföldi testvérüzemek brigádjai is jelentős segítsé­get nyújtottak. Az egymillió tonnás ter­melési eredményhez még egy jelentős és jellemző terme­lési szám járul. A vállalat október 15-ig 2.5 milliárd köbméter földgázt termelt ki, ebben az évben. A folyamatos gázellátás, az ősz folyamán és télen fo­kozottabban jelentkező gáz­igények kielégítése is biz­tosított, a bázisüzemekben a TMK jellegű leállások befejeződ­tek, így az üzemek folyama­tosan és zökkenőmentesen tudják szolgáltatni a gázt. ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom