Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-30 / 229. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. szeptember 30. RÓMAI SÉTÁK II. Róma szíve A pestis világ­térképe Utcák és terek egy idegen városban, először, mint fel­fedezésre váró ismeretlen labirintusok és négyszögek jelentkeznek a látogató, — ahogy mostanában mondjuk — a turista számára. Nem kis élmény tudni egy idegen városban, — mégha térkép­pel a kezünkben is, — hogy hol vagyunk és még ha tu­dunk is valamit a helyről, megragadva emlékezetünk­ben egy-egy részlet, régi tör­ténet, boldogok lehetünk. Ér­zésünk nem kisebb, — és nem is lehet, — mint, hogy felfedeztük a magunk számá­ra a világ egy darabját. Számomra különösen a te­rek mondanak sokat. Az ut­cáknak nem mindig van le­vegőjük és hangulatuk, de ritka az a tér, amely ne vi­selné a város jellemző voná­sait. Némi túlzással meg le­het kockáztatni, hogy a te­rek adják a város arcát. Merném mondani, hogy a terek és hangulatuk marad­nak meg leginkább az emlé­kezetben. Mint ahogy, ha emberekről van szó, az ar­cokra emlékezünk.; Tér hátán tér Még a nagyvárosokban is áltálában a terek száma nem különösen nagy. Rómának azonban számtalan tere van. Nem tudom, hogy a kétezer éves Róma városrendezőinek öröksége ez, vagy pedig olyan volt ennek a helynek a struk­túrája, hogy a római császá­roktól a középkoron át így alakult a XX. századig. Ró­mában térből szinte tér nyí­lik, tér-tér hátán. Rövid, szűk utca teret köt össze térrel. Reneszánsz paloták övezte terek, komersz épüle­tek határolta piazzák. Dioc- letiánus stadionjának alap­jára helyezett tér, kis há­romszögű terek és szabályos sokszögűek, klasszikus tér­megoldások, az EUR — az új városrész — szinte fan­tasztikusan modern tércso­dái, majd ismét jelentéktelen terecskék szinte egymásba érő lánca az egyik legmeg­lepőbb élménye annak, aki gyalog járja Rómát. A Vati- kán-tér kolosszális oszlop­rengetege, a Piazza-Navona, a Piazza del Popolo, vagy a Michelangelo tervezte Capi- tólium tér világszerte ismert centrumai a Rómát ismerni vágyóknak Szerintem azonban még­sem ezek viszik el a pálmát Róma terei közül. Híresek, gyönyörűek. egyedülállóan hangulatosak és jellegzete­sek, de a legrómaibb tér, ami valaha látható: a Cam- po. Teljes nevén a Campo de Fiori, szószerinti fordítás­ban a Virágok tere. A város egy olasz szerelmesétől hal­lottam — és ő már csak tud­ja és érzi — ez a tér: Róma szíve. A tér világítása nem jó, így esti mérkőzésre nem al­kalmas. Lámpagyujtás után az Ostiából érkező hűvös tengeri szelek védelmében a kisvendéglők veszik át az uralmat a tér fölött. Friss és vakítóan tiszta abroszaik mellett nem a délelőtti ko­fák pihenik ki fáradalmai­kat, hanem a sokkal kevés­bé fáradságos foglalkozást űző, jóllakott római polgár­ság. Éjfélig vacsoráznak. Róma szíve, Campo de Fio­ri, ahány napszak, annvifé’e élet zajlik szürke masszív történelem tépte kövein. Sű­rített Róma, talán egy kissé sűrített Olaszország. Egy tér, a város egy arca, ahol egész nap lehet bámészkod­ni, de soha nem lehet unat­kozni. Kerekes Imre Meglepő világtérképet kö­zöl a pestisről az Egészség- ügyi Világszervezet Megjelöli azokat a góco­kat, ahol a betegség lap­pangó formában elsáncolta magát, továbbá a veszélyez­tetett területeket. Ezek közé tartozik egy meglehetősen nagy övezet az Egyesült Államok nyugati részén, Dél-Afrika legna­gyobb része, egy széles sáv a Kaspi-tengertől Koreáig, brazíliai, mauritániai, ma- dagaszkári, jemeni és viet­nami gócok. Mindez természetesen nem jelent járványveszélyt. 1969- ben hivatalosan 1159 pestis megbetegedést jeleztek, kö­zülük 93 volt halálos. (A i megbetegedések száma ma- J gában Vietnamban 613, ha- 1 lálos 27.) A járás negyvennégy szigeten terül e szigeten Lengyelország legkisebb járása a wolini, amely 44 kisebb-nagyobb szigeten te­rül el. A legnagyobb sziget a névadó Wolin. A szigetek közötti közlekedés kompok és vízibuszok segítségével bonyolódik le. A ritkaszép fekvésű járás központja Swinoujscie, a hí­res tengeri fürdőhely szin­tén három nagy szigeten : Wolin , Uznam és Karsibór szigetén helyezkedik el. A tágabb értelembe^ vett Swi- noujsciéhez tartozik még tízegynéhány kisebb szi­get is. Ahol a máglya égeti Gombatermesztés a bányákban Hogy miért a virágok te­re, azt nem tudom, de sem­mi esetre sem azért, mert kopár kövei között valaha is egyetlen fűszál nőhetett vol­na. Többnyire reneszánsz jellegű, kissé elhanyagolt épületek övezik, a téglalap rövid oldalán harmadrendű bérházak, velük szemben Carabinieri laktanya (olasz csendőrség). Körben, a házak térre néző földszintjén bá­rok, bisztrók, üzletek, kis­vendéglők, pékség, hentes, zöldséges, trafikok, minden elképzelés nélkül, árúik, székeik, petrezselymük, ba­nánjaik, ingjeik, tojásaik, bazáráruik szinte egybefoly­nak. De ez még semmi, mert a hét minden napján, vasár­nap kivételével — a tér: pi­ac. Gyümölcsárusok, haláru­sok, hentesek, ócskások pia­ca, rögtönzött sátrak alatt, térdigérő szemétben, jóminő­ségű áruval, főleg ami a gyü­mölcs és húsfélét illeti. A tér közepén Giordano Bru­no szobra, pontosan azon a helyen, ahol a máglya égett, amelyen elégették. A szob­rot pedig emelte — hogy a feliratot szószerint idézzük — „A kor, amelyről álmo­dott.” Vajon Giordano Bruno va­lóban erről álmodott? A kér­dés — bár ostoba kérdés — kevés kivétellel mindenkiben felmerül, aki a szobrot nézi, * feliratát olvassa, érti. Gior­dano Bruno nem erről a tér­ről álmodott, nem lehet sen­kinek álma az a tér, ahol elégetik. Nemcsak a teret, de még a kort sem tartaná ideá­lisnak. Sem azt, amelyben szobrát faragták, sem a mát, melyre hűvös bölcsességgel tekint, messzenézően, kám­zsája alól. Egy pékséget lát, egy kisvendéglőt és egy fű­szerüzletet, lábai alatt a la­tin szellem változatlanul élő és nyüzsgő bizonyítékaként egy forrásban lévő piacot, nem is az árut, hanem a ve­vők szépségét dicsérő kofák­kal. De ha valaki nagyon pontos, sőt precíz szeretne lenni, meg lehetne határozni az árusoknak azt a sorát, ahová Giordano Bruno tekin­tetét szegezi. Egyetlen sor virágárus létezik csak ezen a 8-tól 12-ig hemzsegő pia­con, s ezt a sort úgy telepí­tették, hogy azon nyugodjon meg a nagy humanista tu­dós tekintete. Nem valószí­nű, hogy emberek rendezték így. Így rendeződött. Róma szive csak a déli harangszóig piac. Mire a sát­rakat és állványokat össze­szedik a szemét már nem térdig, hanem derékig ér. Még egy jó óra sem telik, a köztisztaság emberei — ha­csak nem sztrájkolnak — bámulatos gyorsasággal tün­tetik el a láda, faforgács és papírhalmokat. Megnyitják a csapokat, a lelocsolt tér gőzöl és párolog, a piacra legfeljebb az az orrfacsaró halszag emlékeztet, amelyet nyugodt lelkiismerettel le­het ajánlani az idegennek, ha meg akarja spórolni az ebédet. A tér kihal, csend és méltóság övezi a máglya helyén álló szobrot és az egykor lángoló hasábokra csak a 40 fokon remegő le­vegő emlékeztet. Sokféle élet zajlik Már késő délutánba hajlik a nap, amikor megjelenik az első biciklis kamasz, nyomá­ban a többiek és mindaddig rójják a szobor körüli körö­ket, míg csak fel nem tűnik az első labdás srác. Percek kérdése, hogy a kerékpár stadion labdarúgó pályává alakul. E jellegét aláhúzan­dó ragasztották körül a tu­dós testét a szoborra mászó szurkolók méternél szélesebb nemzetiszínű szalaggal, amelynek fehér sávjára il­lesztették a labdarúgó VB döntőjében szereplő dicsősé­ges „azzuri” 11 képmását. Amíg csak én láttam, hány­szor játszották le a fényké­pek övezte trikolor és tri­kolor övezte szobor alatt az olasz—brazil döntőt! És cso­dák csodája, nem tudom ho­gyan történhetett, de akár­hogy figyeltem, mindig az ázzunk győztek; A kákányi (Bosznia) szén­bánya egyki használaton kí­vüli aknájában az elmújt napokban beérett az első sampinyon gombatermés. E gombáknak olyan sikerük volt, hogy percek alatt el­keltek a piacon. Ennek az Az Egészségügyi Világszer­vezet szakemberei a 130 tag­államnak azt javasolják, hogy az egészségügyi védő intézkedések programjában kezdjék el a víz fluorral történő kezelését olyan ese­tekben, amikor a vízzel és a különféle élelmiszerekkel együtt fogyasztott fluor mennyisége a lakosság kö­érdekes kísérletnek első eredményei rendkívül jók és amennyibe bebizonyosodik, hogy a bányaaknákban a gombatermesztésnek kedve­zőek a feltételei, az említett bánya hozzálát a tömeges gombatermesztéshez. rében nem éri el az optimá­lis szintet (1:1 millió). Azokon a vidékeken, ahol nincs lehetőség a víz üyen megmunkálására, ott az Egészségügyi Világszervezet más eljárásokat javasol. Nem leheteti °n. hogy egves helyeken a fluort „ellenőr­zéssel”, receptre felírt tab­letták formájában fogják használni. Narancsszínű ing Néhány hete Ausztriá­ban jártam. Személyes ügy, ebben semmi érdekes nincs, megtettem máskor is, mindig épségben és szerencsésen vissza is tér­tem. Ez is valami, hiszen a szomszédék sem lettek sze­gényebbek, és én sem let­tem egy-egy úttól gazda­gabb. Élményben igen, de zsebileg nem. Pedig sokan úgy gondolják, hogy egy ilyen utazáshoz annyi min­dent vásárol odakint az ember, ruhát, inget, to­ronyórát láncostul, hogy hazaérve feltétlenül ő lesz a „menő fej”... Lehet, hogy másokkal előfordul, velem nem. Az én fejem egyelőre nem menő, hanem sajgó, mert vonják tőlem az OTP-t, amit az útra felvet­tem. .. No, de üsse kő, ha az ember bőröndjében él­ményeket hoz haza, az mindennél többet ér. Így volt most is. Sohasem fo­gom elfelejeteni a Semme­ring hegyeinek birkózását a lebukó nappal, két olasz autókarambolját a sztrá­dán. .. A grinzingi borivó­versenyt és az ottani Beethoven házat.. De mi­nek soroljam. Mindenki­nek megvannak a saját útiemlékei. Nekem viszont van valamim, ami nem engem, hanem másokat emlékeztet legutóbbi utam- ra. Ez pedig az újonnan vásárolt narancsszínű in­gem. Igen, néhány napja rikí­tó, nyári sárga ingem kelt sárga irigységet néhány kollégámban, honfitársam­ban. Ha sárga ingemmel előfordulok, azonnal meg­kapom a jóindulatú, baráti szúrást. — Jól megy neked. Lát­szik, hogy a bőröd alatt is konvertábilis valuta van. — Ez’t a inget biztos, hogy külföldön vetted. Legalább 200 schillinget adtál érte. Látszik, hogy Bécsben jártál... Lassan már kezdem un­ni, hogy ennyit foglalkoz­nak legújabb szerzemé­nyemmel, s ezért kényte­len vagyok elárulni ingem eredetét. Becsületemre ál­lítom, hogy nem is oda­kint vásároltam, hanem itthon a Használt Cikk Boltban. „Leértékelt áru” — hirdette rajta a tábla, őszintén szólva, inkább ez tetszett meg nekem, mint az ing. Szóval mindegy, azóta járok narancsszínű ingben és glóriában... ABAI PÁL Fluor — tablettákban At á?í KÉPERNYŐJE ilj ELŐTT A korszerű világkép formálásáért Az elmúlt hét vége a tele­vízióban a szórakoztatásé volt. már ami a szombati és a vasárnap esti fő műso­rokat illeti: a rejtvényfejtés könnyedén szellemes perceié és egy kiadósabb Molnár Fe- renc-i kóstolóé, ugyanis — mindkettő a nézők úgyneve­zett szórakozási igényét volt hivatva kielégíteni. De... Mi­lyen jó, hogy a televízióban éppen egy-egy könnyebb faj­súlyú program nagyszerűen fér meg együtt „egy gyéké­nyen” a legsúlyosabb tudo­mányos ismeretekkel is Pon­tosabban azok terjesztésével. Tudományos Antenna, si­kamlós francia sanzonok egymás szomszédságában. De egyéb példákat is em­líthetnénk az elmúlt hét mű­sorából. A televízió óriási „bazárában” tehát szinte minden megkapható egy he­lyen. (Lelke rajta, aki nem találja meg a magáét). S kü­lönösen örvendetes, hogy a tudományos, mi több a ter­mészettudományos világkép kialakításához milyen sokfé­le módon s mennyire változa­tos eszközökkel járul hozzá. E témakörből ime egy rö­vid summázat: közgazdaság: Hogyan készítik, tájékoztató riportműsor a IV. ötéves tervről; interjú dr. Tímár Mátyás miniszterelnökhelyet­tessel gazdaságpolitikai kér­désekről: riportfilm a nyere­ségrészesedésről Emberek és nyereségek címmel. És dr. Agy a méltán népszerű rajz­film jövőről szóló játékosan szellemes magyarázataival; a természettudomány és a tech­nika újdonságainak népsze­rűsítésére pedig rendszeres megjelenésével az Antenna és a Delta vállalkozik. Egy­re átütőbb sikerrel. Az em­lített műsorok mindegyike eszköz és lehetőség tehát, hogy az egyén, a tévénéző kedvére tágíthassa szellemi horizontját, és a megszer­zett ismeretek birtokában nagyobb biztonsággal igazod­jék el akár a mikro-, akár a makrokozmosz egyre jobban táguló világában. Amikor tehát kissé elha­markodva ócsároljuk a tele­vízió egyes kommersznek ha­tó szellemi portékáit, gondol­junk erre is. Erre a valóban nemesen betöltött hivatásá­ra. Hisz éppen a múltheti gazdag ismer .:erjesztő prog­ram bizonyítja, hogv a tele­vízió nagyra komolyan ve­szi ezt a feladatát. Pusztán emlékeztetőnek egy­két megjegyzés kíséretében, először egy portréfilmről, a Beszéljek magamról?-ról. Bi­zonyára az V. Nevelésügyi Kongresszusra való készülő­dés szellemében készült. — Uray György dunakeszi ta­nár magáról szépen és oko­san is beszélt. A hivatását valóban átérző ember ko­molyságával és felelősségével bontotta ki a nevelői hivatás arspoetikáját. Neki köszön­hető, és nem a portréfilm ké­szítőinek, hogy a kérdezés minden sutasága és a rende­zés egyhangúsága ellenére is kerek teljes és színes portré alakult ki bennünk a film alanyáról. A nyitott könyv egy író arcképének felvillantására vállalkozott: Mándy Ivánt mutatta be a Mi van Verá­val? című regénye alapján. És ezúttal a szokásosnál Is közvetlenebb és oldottabb hangvételben, minden egyéb kritikusi kakaskodás nélkül, csupán a kérdéses mű is­mertetésére szorítkozva. Ér­dekes írót fedezhettünk fel Mándy Ivánban, aki talán eddig nem is volt kellően népszerű az olvasók körében. A regényből készült, magas­színvonalú képi megjelení­téssel képernyőre vitt jelene­tek — operatőr Halász Mi­hály — bizonyára kedvet csi­náltak a regény olvasásához is. Az érdeklődés felkeltésé­ben, továbbá annak a mag­vas beszélgetésnek is nagy része lehet, amelyet Dersi Tamás és a meghívott ven­dégek folytattak magáról a regényről. A kitűnően képernyőre vitt jelenetek láttán önkén­telenül is felvetődik bennünk a kérdés: vajon a televízió miért rjem vállalkozik arra, hogy egy-egy sikeresnek mi­nősült próbálkozás után, — int amilyen ez a mostani, Mi van Verával is volt, megkísérelje a felnyitott könyv teljes televíziós válto­zatának elkészítését, hogy mintegy rátegye a koronát munkájára. Bizony szívesen „olvasnánk a képernyőn is végig” a most megismertetett izig-vérig mai témájú re­gényt. Másrészt meg: olyan bőviben volna a televízió mai témájú tv-filmekben? A Tv Galériája egy gra­fikusművész portréjának megrajzolására vállalkozott. Legutóbbi adásában Gy. Mol­nár Istvánt mutatta be. Ben­ne érdekes művészegyénisé­get ismertül.’ meg, akinek művészi karakte-ében sok a modem vonás, egyesek sze­rint még szürrealista elemek is felfedezhetők metszetein. Az adás tovább bővítette képzőművészeti ismeretein­ket is olyan szempontból, hogy a művészi ábrázolás újabb technikájával kerül­tünk ismeretségbe. Egy azon­ban, és ez nem is lénvegte- len, homályban maradt szá­munkra. És ezt a kérdést a beszélgető, kérdező partner­nek hívott közönség sem ’f szegette. Maga a tárlatvezető is kissé megkerülte. Tudni­illik, hogy mit is kezdjünk vele érdemben, hová is rak­juk szellemi tárházunkban az úgynevezett nonfiguratív, azaz emberábrázolás nélküli művészetet. Ebben a kérdés­ben mintha még a Galéria is tanácstalan lenne. Ismerős arcokkal találkoz­hattunk a Fórum külnoliti- kai adásában. A televízió különböző műsoraiból már eddig is ismertük őket. de így együtt még soha nem ta­lálkoztunk velük Amint lát­tuk és hallgattuk őket. az volt az érzésünk, mintha a ..világ szaladt volna össze” erre az alkalomra, a nolití- kai informálás fórumára. E tekintélyes tudósítói testü­lettől valóban első kézből kaptuk a h'-eket. a magya­rázatokat. még a legfrissebb eseménveket is beleértve. És egy új arc. Kellemes jelenség Halász Judit a Rizi- Biziben. Egyéniségének a képernyőn is varázsa van: közvetlen és kedves. Annak azonban már kevesebb va­rázsa volt, amit ebben a könnyű műfajú programban el kellett „adnia” Átvitt értelemben portrét- kaptunk Molnár Ferenc de­rűs estjében is; a polgár portréját, a polgári mentali­tás szellemi rajzolatát, ha nem is átfogó teljes képben csupán apró karcolatokban, de találó és ponto- vonások-, kai. A részekből könnyen összeállhatott bennünk, né­zőkben az egész. Lám: ilyen volt az egykori pesti polgár, erkölcse és szemlélete. Végül: egy arcra bizonyá­ra mindenki emlékezik, aki látta a Vikár Béla halálának 25 éves évfordulójára készí­tett műsort. S ez pedig az idős hetesi népdalénekes, Föttendi Lidi megtört vonású arca: azé, aki hajdan a nép­dalgyűjtő Vikár fonográf­jára énekelt dalokat, de kora ellenére ma is bámulatos szellemi frissességgel nyilat­kozott. beszélt egykori élmé­nyeiről. Talán furcsa, de az emlékező műsorból ez a részlet maradhat meg légi jobban a nézőben; y, Műsorok — arcok

Next

/
Oldalképek
Tartalom