Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-30 / 229. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. szeptember 30. RÓMAI SÉTÁK II. Róma szíve A pestis világtérképe Utcák és terek egy idegen városban, először, mint felfedezésre váró ismeretlen labirintusok és négyszögek jelentkeznek a látogató, — ahogy mostanában mondjuk — a turista számára. Nem kis élmény tudni egy idegen városban, — mégha térképpel a kezünkben is, — hogy hol vagyunk és még ha tudunk is valamit a helyről, megragadva emlékezetünkben egy-egy részlet, régi történet, boldogok lehetünk. Érzésünk nem kisebb, — és nem is lehet, — mint, hogy felfedeztük a magunk számára a világ egy darabját. Számomra különösen a terek mondanak sokat. Az utcáknak nem mindig van levegőjük és hangulatuk, de ritka az a tér, amely ne viselné a város jellemző vonásait. Némi túlzással meg lehet kockáztatni, hogy a terek adják a város arcát. Merném mondani, hogy a terek és hangulatuk maradnak meg leginkább az emlékezetben. Mint ahogy, ha emberekről van szó, az arcokra emlékezünk.; Tér hátán tér Még a nagyvárosokban is áltálában a terek száma nem különösen nagy. Rómának azonban számtalan tere van. Nem tudom, hogy a kétezer éves Róma városrendezőinek öröksége ez, vagy pedig olyan volt ennek a helynek a struktúrája, hogy a római császároktól a középkoron át így alakult a XX. századig. Rómában térből szinte tér nyílik, tér-tér hátán. Rövid, szűk utca teret köt össze térrel. Reneszánsz paloták övezte terek, komersz épületek határolta piazzák. Dioc- letiánus stadionjának alapjára helyezett tér, kis háromszögű terek és szabályos sokszögűek, klasszikus térmegoldások, az EUR — az új városrész — szinte fantasztikusan modern tércsodái, majd ismét jelentéktelen terecskék szinte egymásba érő lánca az egyik legmeglepőbb élménye annak, aki gyalog járja Rómát. A Vati- kán-tér kolosszális oszloprengetege, a Piazza-Navona, a Piazza del Popolo, vagy a Michelangelo tervezte Capi- tólium tér világszerte ismert centrumai a Rómát ismerni vágyóknak Szerintem azonban mégsem ezek viszik el a pálmát Róma terei közül. Híresek, gyönyörűek. egyedülállóan hangulatosak és jellegzetesek, de a legrómaibb tér, ami valaha látható: a Cam- po. Teljes nevén a Campo de Fiori, szószerinti fordításban a Virágok tere. A város egy olasz szerelmesétől hallottam — és ő már csak tudja és érzi — ez a tér: Róma szíve. A tér világítása nem jó, így esti mérkőzésre nem alkalmas. Lámpagyujtás után az Ostiából érkező hűvös tengeri szelek védelmében a kisvendéglők veszik át az uralmat a tér fölött. Friss és vakítóan tiszta abroszaik mellett nem a délelőtti kofák pihenik ki fáradalmaikat, hanem a sokkal kevésbé fáradságos foglalkozást űző, jóllakott római polgárság. Éjfélig vacsoráznak. Róma szíve, Campo de Fiori, ahány napszak, annvifé’e élet zajlik szürke masszív történelem tépte kövein. Sűrített Róma, talán egy kissé sűrített Olaszország. Egy tér, a város egy arca, ahol egész nap lehet bámészkodni, de soha nem lehet unatkozni. Kerekes Imre Meglepő világtérképet közöl a pestisről az Egészség- ügyi Világszervezet Megjelöli azokat a gócokat, ahol a betegség lappangó formában elsáncolta magát, továbbá a veszélyeztetett területeket. Ezek közé tartozik egy meglehetősen nagy övezet az Egyesült Államok nyugati részén, Dél-Afrika legnagyobb része, egy széles sáv a Kaspi-tengertől Koreáig, brazíliai, mauritániai, ma- dagaszkári, jemeni és vietnami gócok. Mindez természetesen nem jelent járványveszélyt. 1969- ben hivatalosan 1159 pestis megbetegedést jeleztek, közülük 93 volt halálos. (A i megbetegedések száma ma- J gában Vietnamban 613, ha- 1 lálos 27.) A járás negyvennégy szigeten terül e szigeten Lengyelország legkisebb járása a wolini, amely 44 kisebb-nagyobb szigeten terül el. A legnagyobb sziget a névadó Wolin. A szigetek közötti közlekedés kompok és vízibuszok segítségével bonyolódik le. A ritkaszép fekvésű járás központja Swinoujscie, a híres tengeri fürdőhely szintén három nagy szigeten : Wolin , Uznam és Karsibór szigetén helyezkedik el. A tágabb értelembe^ vett Swi- noujsciéhez tartozik még tízegynéhány kisebb sziget is. Ahol a máglya égeti Gombatermesztés a bányákban Hogy miért a virágok tere, azt nem tudom, de semmi esetre sem azért, mert kopár kövei között valaha is egyetlen fűszál nőhetett volna. Többnyire reneszánsz jellegű, kissé elhanyagolt épületek övezik, a téglalap rövid oldalán harmadrendű bérházak, velük szemben Carabinieri laktanya (olasz csendőrség). Körben, a házak térre néző földszintjén bárok, bisztrók, üzletek, kisvendéglők, pékség, hentes, zöldséges, trafikok, minden elképzelés nélkül, árúik, székeik, petrezselymük, banánjaik, ingjeik, tojásaik, bazáráruik szinte egybefolynak. De ez még semmi, mert a hét minden napján, vasárnap kivételével — a tér: piac. Gyümölcsárusok, halárusok, hentesek, ócskások piaca, rögtönzött sátrak alatt, térdigérő szemétben, jóminőségű áruval, főleg ami a gyümölcs és húsfélét illeti. A tér közepén Giordano Bruno szobra, pontosan azon a helyen, ahol a máglya égett, amelyen elégették. A szobrot pedig emelte — hogy a feliratot szószerint idézzük — „A kor, amelyről álmodott.” Vajon Giordano Bruno valóban erről álmodott? A kérdés — bár ostoba kérdés — kevés kivétellel mindenkiben felmerül, aki a szobrot nézi, * feliratát olvassa, érti. Giordano Bruno nem erről a térről álmodott, nem lehet senkinek álma az a tér, ahol elégetik. Nemcsak a teret, de még a kort sem tartaná ideálisnak. Sem azt, amelyben szobrát faragták, sem a mát, melyre hűvös bölcsességgel tekint, messzenézően, kámzsája alól. Egy pékséget lát, egy kisvendéglőt és egy fűszerüzletet, lábai alatt a latin szellem változatlanul élő és nyüzsgő bizonyítékaként egy forrásban lévő piacot, nem is az árut, hanem a vevők szépségét dicsérő kofákkal. De ha valaki nagyon pontos, sőt precíz szeretne lenni, meg lehetne határozni az árusoknak azt a sorát, ahová Giordano Bruno tekintetét szegezi. Egyetlen sor virágárus létezik csak ezen a 8-tól 12-ig hemzsegő piacon, s ezt a sort úgy telepítették, hogy azon nyugodjon meg a nagy humanista tudós tekintete. Nem valószínű, hogy emberek rendezték így. Így rendeződött. Róma szive csak a déli harangszóig piac. Mire a sátrakat és állványokat összeszedik a szemét már nem térdig, hanem derékig ér. Még egy jó óra sem telik, a köztisztaság emberei — hacsak nem sztrájkolnak — bámulatos gyorsasággal tüntetik el a láda, faforgács és papírhalmokat. Megnyitják a csapokat, a lelocsolt tér gőzöl és párolog, a piacra legfeljebb az az orrfacsaró halszag emlékeztet, amelyet nyugodt lelkiismerettel lehet ajánlani az idegennek, ha meg akarja spórolni az ebédet. A tér kihal, csend és méltóság övezi a máglya helyén álló szobrot és az egykor lángoló hasábokra csak a 40 fokon remegő levegő emlékeztet. Sokféle élet zajlik Már késő délutánba hajlik a nap, amikor megjelenik az első biciklis kamasz, nyomában a többiek és mindaddig rójják a szobor körüli köröket, míg csak fel nem tűnik az első labdás srác. Percek kérdése, hogy a kerékpár stadion labdarúgó pályává alakul. E jellegét aláhúzandó ragasztották körül a tudós testét a szoborra mászó szurkolók méternél szélesebb nemzetiszínű szalaggal, amelynek fehér sávjára illesztették a labdarúgó VB döntőjében szereplő dicsőséges „azzuri” 11 képmását. Amíg csak én láttam, hányszor játszották le a fényképek övezte trikolor és trikolor övezte szobor alatt az olasz—brazil döntőt! És csodák csodája, nem tudom hogyan történhetett, de akárhogy figyeltem, mindig az ázzunk győztek; A kákányi (Bosznia) szénbánya egyki használaton kívüli aknájában az elmújt napokban beérett az első sampinyon gombatermés. E gombáknak olyan sikerük volt, hogy percek alatt elkeltek a piacon. Ennek az Az Egészségügyi Világszervezet szakemberei a 130 tagállamnak azt javasolják, hogy az egészségügyi védő intézkedések programjában kezdjék el a víz fluorral történő kezelését olyan esetekben, amikor a vízzel és a különféle élelmiszerekkel együtt fogyasztott fluor mennyisége a lakosság köérdekes kísérletnek első eredményei rendkívül jók és amennyibe bebizonyosodik, hogy a bányaaknákban a gombatermesztésnek kedvezőek a feltételei, az említett bánya hozzálát a tömeges gombatermesztéshez. rében nem éri el az optimális szintet (1:1 millió). Azokon a vidékeken, ahol nincs lehetőség a víz üyen megmunkálására, ott az Egészségügyi Világszervezet más eljárásokat javasol. Nem leheteti °n. hogy egves helyeken a fluort „ellenőrzéssel”, receptre felírt tabletták formájában fogják használni. Narancsszínű ing Néhány hete Ausztriában jártam. Személyes ügy, ebben semmi érdekes nincs, megtettem máskor is, mindig épségben és szerencsésen vissza is tértem. Ez is valami, hiszen a szomszédék sem lettek szegényebbek, és én sem lettem egy-egy úttól gazdagabb. Élményben igen, de zsebileg nem. Pedig sokan úgy gondolják, hogy egy ilyen utazáshoz annyi mindent vásárol odakint az ember, ruhát, inget, toronyórát láncostul, hogy hazaérve feltétlenül ő lesz a „menő fej”... Lehet, hogy másokkal előfordul, velem nem. Az én fejem egyelőre nem menő, hanem sajgó, mert vonják tőlem az OTP-t, amit az útra felvettem. .. No, de üsse kő, ha az ember bőröndjében élményeket hoz haza, az mindennél többet ér. Így volt most is. Sohasem fogom elfelejeteni a Semmering hegyeinek birkózását a lebukó nappal, két olasz autókarambolját a sztrádán. .. A grinzingi borivóversenyt és az ottani Beethoven házat.. De minek soroljam. Mindenkinek megvannak a saját útiemlékei. Nekem viszont van valamim, ami nem engem, hanem másokat emlékeztet legutóbbi utam- ra. Ez pedig az újonnan vásárolt narancsszínű ingem. Igen, néhány napja rikító, nyári sárga ingem kelt sárga irigységet néhány kollégámban, honfitársamban. Ha sárga ingemmel előfordulok, azonnal megkapom a jóindulatú, baráti szúrást. — Jól megy neked. Látszik, hogy a bőröd alatt is konvertábilis valuta van. — Ez’t a inget biztos, hogy külföldön vetted. Legalább 200 schillinget adtál érte. Látszik, hogy Bécsben jártál... Lassan már kezdem unni, hogy ennyit foglalkoznak legújabb szerzeményemmel, s ezért kénytelen vagyok elárulni ingem eredetét. Becsületemre állítom, hogy nem is odakint vásároltam, hanem itthon a Használt Cikk Boltban. „Leértékelt áru” — hirdette rajta a tábla, őszintén szólva, inkább ez tetszett meg nekem, mint az ing. Szóval mindegy, azóta járok narancsszínű ingben és glóriában... ABAI PÁL Fluor — tablettákban At á?í KÉPERNYŐJE ilj ELŐTT A korszerű világkép formálásáért Az elmúlt hét vége a televízióban a szórakoztatásé volt. már ami a szombati és a vasárnap esti fő műsorokat illeti: a rejtvényfejtés könnyedén szellemes perceié és egy kiadósabb Molnár Fe- renc-i kóstolóé, ugyanis — mindkettő a nézők úgynevezett szórakozási igényét volt hivatva kielégíteni. De... Milyen jó, hogy a televízióban éppen egy-egy könnyebb fajsúlyú program nagyszerűen fér meg együtt „egy gyékényen” a legsúlyosabb tudományos ismeretekkel is Pontosabban azok terjesztésével. Tudományos Antenna, sikamlós francia sanzonok egymás szomszédságában. De egyéb példákat is említhetnénk az elmúlt hét műsorából. A televízió óriási „bazárában” tehát szinte minden megkapható egy helyen. (Lelke rajta, aki nem találja meg a magáét). S különösen örvendetes, hogy a tudományos, mi több a természettudományos világkép kialakításához milyen sokféle módon s mennyire változatos eszközökkel járul hozzá. E témakörből ime egy rövid summázat: közgazdaság: Hogyan készítik, tájékoztató riportműsor a IV. ötéves tervről; interjú dr. Tímár Mátyás miniszterelnökhelyettessel gazdaságpolitikai kérdésekről: riportfilm a nyereségrészesedésről Emberek és nyereségek címmel. És dr. Agy a méltán népszerű rajzfilm jövőről szóló játékosan szellemes magyarázataival; a természettudomány és a technika újdonságainak népszerűsítésére pedig rendszeres megjelenésével az Antenna és a Delta vállalkozik. Egyre átütőbb sikerrel. Az említett műsorok mindegyike eszköz és lehetőség tehát, hogy az egyén, a tévénéző kedvére tágíthassa szellemi horizontját, és a megszerzett ismeretek birtokában nagyobb biztonsággal igazodjék el akár a mikro-, akár a makrokozmosz egyre jobban táguló világában. Amikor tehát kissé elhamarkodva ócsároljuk a televízió egyes kommersznek ható szellemi portékáit, gondoljunk erre is. Erre a valóban nemesen betöltött hivatására. Hisz éppen a múltheti gazdag ismer .:erjesztő program bizonyítja, hogv a televízió nagyra komolyan veszi ezt a feladatát. Pusztán emlékeztetőnek egykét megjegyzés kíséretében, először egy portréfilmről, a Beszéljek magamról?-ról. Bizonyára az V. Nevelésügyi Kongresszusra való készülődés szellemében készült. — Uray György dunakeszi tanár magáról szépen és okosan is beszélt. A hivatását valóban átérző ember komolyságával és felelősségével bontotta ki a nevelői hivatás arspoetikáját. Neki köszönhető, és nem a portréfilm készítőinek, hogy a kérdezés minden sutasága és a rendezés egyhangúsága ellenére is kerek teljes és színes portré alakult ki bennünk a film alanyáról. A nyitott könyv egy író arcképének felvillantására vállalkozott: Mándy Ivánt mutatta be a Mi van Verával? című regénye alapján. És ezúttal a szokásosnál Is közvetlenebb és oldottabb hangvételben, minden egyéb kritikusi kakaskodás nélkül, csupán a kérdéses mű ismertetésére szorítkozva. Érdekes írót fedezhettünk fel Mándy Ivánban, aki talán eddig nem is volt kellően népszerű az olvasók körében. A regényből készült, magasszínvonalú képi megjelenítéssel képernyőre vitt jelenetek — operatőr Halász Mihály — bizonyára kedvet csináltak a regény olvasásához is. Az érdeklődés felkeltésében, továbbá annak a magvas beszélgetésnek is nagy része lehet, amelyet Dersi Tamás és a meghívott vendégek folytattak magáról a regényről. A kitűnően képernyőre vitt jelenetek láttán önkéntelenül is felvetődik bennünk a kérdés: vajon a televízió miért rjem vállalkozik arra, hogy egy-egy sikeresnek minősült próbálkozás után, — int amilyen ez a mostani, Mi van Verával is volt, megkísérelje a felnyitott könyv teljes televíziós változatának elkészítését, hogy mintegy rátegye a koronát munkájára. Bizony szívesen „olvasnánk a képernyőn is végig” a most megismertetett izig-vérig mai témájú regényt. Másrészt meg: olyan bőviben volna a televízió mai témájú tv-filmekben? A Tv Galériája egy grafikusművész portréjának megrajzolására vállalkozott. Legutóbbi adásában Gy. Molnár Istvánt mutatta be. Benne érdekes művészegyéniséget ismertül.’ meg, akinek művészi karakte-ében sok a modem vonás, egyesek szerint még szürrealista elemek is felfedezhetők metszetein. Az adás tovább bővítette képzőművészeti ismereteinket is olyan szempontból, hogy a művészi ábrázolás újabb technikájával kerültünk ismeretségbe. Egy azonban, és ez nem is lénvegte- len, homályban maradt számunkra. És ezt a kérdést a beszélgető, kérdező partnernek hívott közönség sem ’f szegette. Maga a tárlatvezető is kissé megkerülte. Tudniillik, hogy mit is kezdjünk vele érdemben, hová is rakjuk szellemi tárházunkban az úgynevezett nonfiguratív, azaz emberábrázolás nélküli művészetet. Ebben a kérdésben mintha még a Galéria is tanácstalan lenne. Ismerős arcokkal találkozhattunk a Fórum külnoliti- kai adásában. A televízió különböző műsoraiból már eddig is ismertük őket. de így együtt még soha nem találkoztunk velük Amint láttuk és hallgattuk őket. az volt az érzésünk, mintha a ..világ szaladt volna össze” erre az alkalomra, a nolití- kai informálás fórumára. E tekintélyes tudósítói testülettől valóban első kézből kaptuk a h'-eket. a magyarázatokat. még a legfrissebb eseménveket is beleértve. És egy új arc. Kellemes jelenség Halász Judit a Rizi- Biziben. Egyéniségének a képernyőn is varázsa van: közvetlen és kedves. Annak azonban már kevesebb varázsa volt, amit ebben a könnyű műfajú programban el kellett „adnia” Átvitt értelemben portrét- kaptunk Molnár Ferenc derűs estjében is; a polgár portréját, a polgári mentalitás szellemi rajzolatát, ha nem is átfogó teljes képben csupán apró karcolatokban, de találó és ponto- vonások-, kai. A részekből könnyen összeállhatott bennünk, nézőkben az egész. Lám: ilyen volt az egykori pesti polgár, erkölcse és szemlélete. Végül: egy arcra bizonyára mindenki emlékezik, aki látta a Vikár Béla halálának 25 éves évfordulójára készített műsort. S ez pedig az idős hetesi népdalénekes, Föttendi Lidi megtört vonású arca: azé, aki hajdan a népdalgyűjtő Vikár fonográfjára énekelt dalokat, de kora ellenére ma is bámulatos szellemi frissességgel nyilatkozott. beszélt egykori élményeiről. Talán furcsa, de az emlékező műsorból ez a részlet maradhat meg légi jobban a nézőben; y, Műsorok — arcok
