Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-30 / 229. szám
1970. szeptember 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Visszatér a vén diák Mindennapi gondok a város peremén Szolnok az ország közepe azon a térképen, amely a Szamuely Tibor Gépipari Technikum kollégiumában függ a társalgó falán. Igaz, azt a térképet nem geográfusok készítették, nem is a földrajzi tájékozódást szolgálja. Életutakat jelöltek be rajta. Vörös nyilakká egyszerűsített sorsokat, amelyeket a közös kiindulópont a szélrózsa száz irányába sugároz szét. Nem egyet az országhatáron is túlra. Különös nyomozás A különös térkép megfejtésének kutsát, s egy-egy nyíl titkát Szalay József, a kollégium igazgatója vastag dossziékban őrzi. — Több mint két évig tartó kutatómunka és levelezések eredménye a rengeteg adat összegyűjtése. Ezek alapján vázolhattuk fel diákjaimmal, hogyan is alakult az élete a kollégium volt neveltjeinek. Régi névsorokból, osztálynaplókból kerestük ki a szülők lakcímét, s tőlük érdeklődtünk a gyermekeikről. Tudtam, hogy kapunk válaszokat. de hogy valamennyien írnak, még azok is, akik külföldre szakadtak, vagy valahonnan hírét vették a „nyomozásunknak”, nem gondoltam volna. Levelek özöne érkezett hozzánk és indultak tőlünk az újabbak, mígnem a múlt hét végén létrejött a személyes találkozó is. Emlékbe1 még? — Neked meg hol a hajad? — Ami azt illeti, te is felszedtél ám néhány kilót. — Emlékszel milyen jó focista voltam? — Hát lányom született, aki művészi tornász. — Laci sajnos nem tudott jönni, Plovdivban tárgyal. — Bizony öregem, kint a SZU- ban meg is nősültem. — Emlékszel a Katikára? De csinos kislány is volt! Főmérnök lett. Beszélgetnek a sötét ünnepi ruhás, tekintélyes külsejű férfiak. Az egyik vezér- igazgató helyettes, a másik személyzeti vezető, a harmadik főmérnök, a negyedik TMK műhelyvezető, az ötödik bányamérnök, a hatodik két diplomás üzemgazdász. I Hosszú és unalmas lenne a teljes felsorolás; kiből mi lett. Szinte valamennyien diplomát szereztek, fontos pozíciókat töltenek be. „Befutott” negyvenesek. De a jelen, az állás, a feleség, a két-három gyerek, vagy éppen a kapu előtt várakozó autó, ezúttal csak szerény statiszta. Kisebb csoportokba verődve a múlt, a „de régen volt” közös idézése a főszereplő. Amikor a szalmazsákokat tömtük Közben a vendégkönyv lapjain is szaporodnak az emlékező, nosztalgikus, a bölcs, vagy éppen a mai diákkal cinkosan összekacsintó sorok. „Az itt töltött évek nagyon szépek, izgalmasak voltak, csak az a kár, hogy elmúltak”. — Engem úgy vettek fel, hogyha ágyat is hozok, meg szalmazsákot magammal, — eleveníti fel a húsz évnél is régebbi emléket Máté János, a 7. sz. AKÖV igazgatóhelyettese. aki Rákóczifalváról került be a kollégiumba. — És arra emlékszel, te láttál el minket ennivalóval? Az úgv volt — fordul felém a mesélő, Kunsai Péter, a Donyec medencében végzett bányamérnök —. hogy mindig éhesek voltunk. Jancsi itt lakott közel, s gyakran hazaugrott biciklin valami ennivalóért. Egyszer összetörte az úton az üveg mézet, amit hozott, s nekünk úgy Kedden délelőtt ülést tartott a KISZÖV vezetősége. A tanácskozást Balogh Mihály elnökhelyettes vezette.. Napirendjén több fontos téma szerepelt. A vezetőség megvitatta az MSZMP Politikai Bizottsága szövetkezetpolitikai kérdésekről szóló határozata megyei tanulmányozásának helyzetét a szövetkezeti iparban. Ugyancsak a keddi ülésen kellett azt a táska aljából kinyalogatni. — Hát arra emlékeztek, tíz forint ösztöndíjat kaptam? Hű, micsoda nagy pénz volt az akkor! , Meg vasat gvűj+ö<tünk Feltartóztathatatlanul peregnek az emlékek, a dideregve végzett reggeli tornáról, a szalmazsák tömésről, a falujárásokról, a „sameszkori” takarításról. — Az első politechnikai órán olyan kulcsot reszeltünk, ami kinyitotta a lengőajtót, mert nagyon kényelmetlen volt a villámhárítón lecsúszni egy kis programon j kívüli kimenőre. Az ám, az volt a romantika, — kapcsolódik a beszélgetésünkbe egy deresedé halántékú főosztályvezető is. — Egyszer még a Néplao is írt rólunk. — Kiváló vasevűitők voltunk. — Ténvleg gyerekek, a mai diákéletben van romantika? — fordul a diáktanács jelenlévő képviselőihez. — Hajiai! De maid azt mi is a találkozónkon meséltük el, — sandítanak a j fiúk az igazgatóra. ' Az idő. mint húsz évvel ezelőtt, most is kegyetlenül rövid volt, gyorsan elrepült. De gyorsan eltelik maid a következő öt év is, amikor az öreg kollégisták egv kis lélekmel^gítő baráti szóra ismét öss^ew^ői-ok a szolnoki i alma mate-ben. Horváth Mária tárgyaltak a tagszövetkezetek készülő negyedik Ötéves tervéről is. A tájékoztató szerint a tervek összeállítása, kidolgozása jól halad, s a szövetkezetek azokat az irányelvek és a lehetőségek szellemében állítják össze. A kisipari termelőszövetkezetek negyedik ötéves tervük készítésekor megfelelő fontossággal foglalkoznak a szolgáltatások fejlesztésével is. Túl a Kolozsvári hídon és túl a vasúton a 4-es számú főútvonal két oldalán van Szolnok IX. kerülete. Pletykafalu néven emlegetik, jóllehet az ott lakók személyi igazolványában is az áll, hogy „szolnoki lakos”. Tényleg városiak-e az ott élők? □ A Páva utca közvetlenül a hídon túl van: a vasúttal párhuzamos zsákutcácska. Eső idején lakói bokáig vízben közlekednek a járdán. Nem egyszer a házak is víz alá kerülnek. Dóka Józsefné a 6. szám alatt lakik. Az ő háza is vizes, de most másról panaszkodik. — Augusztus 11-én lakodalom volt nálunk. Külföldi vendégeink is voltak. Majd a szemem sült ki; az autók alig tudtak befordulni az utca végén a sok szeméttől. Ennek több mint egy hónapja — ám a szemétkupac most is ott bűzlik a híd lábánál. Mondja miért fizetjük a szemétdíjat? A kerület valamennyi utcájában ott található a házak elé készített szemetes vödör. Természetesen tele. Aki megunja a várakozást a szemetesekre, — akiknek már jóideje színét sem látták — az fogja a hulladékot és elballag vele a volt gurító dombra. A Gurító utca vége így a legjobb úton halad ahhoz, hogy óriási szemétteleppé váljon. 0 — A húgómat, aki gyereket várt, vidékről magamhoz hívtam, hogy mégis Városban legyen, ha eljön a szülés ideje. Éjjel, mikor mentőre lett volna szükség, órákig szaladgáltam összevissza, míg a vasútállomáson ! végre megengedték, hogy telefonálhassak. Szerencsére még így is idejében érkezett a segítség. A történetet az élelmiszer- üzletben hallottam az egyik vásárlótól. Abban az üzletben, amelynek a havi forgalma megközelíti az egymillió forintot és bármenynyire is hihetetlen — nincs telefonja. De nincs az orvosi rendelőnek sem és ha este a Mozdony falatozó bezár, a Pletyka-falusiak el vannak vágva a világtól. Maradjunk azonban még a nagyforgalmú élelmiszer- üzletnél, amely a kerületben az egyetlen. Az udvarán ka- zalnyi szemét tornyosul, alig látszik ki alóla a szeméttároló. Boldog, boldogtalan oda hordja a hulladékot. Az egyik szomszéd az általános iskola, a másik az óvoda. De néhány lépés mindössze az élelmiszerraktár is. Megannyi gyermek a szeméthalmaz tőszomszédjában. A bekerítetlen udvar a legkisebb eső után is sártengerré változik. Simon Lajosné, az üzlet vezetője szerény; mindössze annyit kér, hogy legalább salakkal szórják le az udvart. Szerintünk az alapvető higiéniai igények biztosításához sokkal többre lenne szükség. A város egyetlen korszerű benzinkútja a kerületben van. Naponta sokszáz autós áll meg, hosszabb, rövidebb időre. Többen érdeklődnek egy presszó után, ahol felfrissülésül egy kávét elfogyaszthatnának. Esetleg, néhány falatot haraphatnának, míg a kocsijukat megtankolják. Sem presszó, de még egy árva hírlapárus sincs a környéken, aki útravaló olvasnivalóval szolgálhatna az autósoknak, utasaiknak. A Mozdony falatozótól már sokkal jelentősebb vendéglátóipari egységet is lebontottak. A mögötte lévő Mignon cukrászda mindössze két asztalból áll. A két helyiség együtt sem nyújt több lehetőséget annál, hogy legfeljebb leigya ott magát néhány törzsvendég. A mintegy ötezer lelket számláló kerületben egy csendes vacsorázó hely, egy zenés presszó a fiatalok számára — nagyon jogos igény. Kiss József, a Bem utca ház előtt javítgatja az utat Reménytelen feladatra vállalkozott. — Sajnos, a térdigérő gödrök betöltéséhez kevés egy lapát. Ha a tanács küldeni néhány kocsi törmeléket, mi az utca lakói szétterítenénk. Mi lesz itt, ha beköszönt az ősz... Az út járhatatlan lesz. a kocsik meg sem próbálnak behajtani ide, pedig sok la- kórtak még nincs a pincéjében a téli tüzelő. — Az utcában olyan magas a talajvíz, hogy a kertben ki kellett szednem a gyümölcsfákat. Hiába van a lefolyó azt mondják az átemelőnél van a baj. A csatornázásra és az utak javítására a 4-es. korszerűsítése alkalmával sor kerül. Ez azonban még „odébb van”. A téli tüzelőre azonban az idén is szükség lenne. 0 Péntek Kálmánná, a Bem utca végén lakik. Innen már több mint fél órányira van a város központja. — A kislányom itt a világ végén gyermeket csak nagyritkán lát. Kértem, hogy vegyék fel az óvodába, legalább félnaposra. Visszautasították. Még aránylag a legfiata- labbaknak van a legkevesebb okuk a panaszra. A bölcsőde ugyan negyven gyermek számára épült, és most hetyen apróság van benne, ennek ellenére nem elviselhetetlen a zsúfoltság. Az óvoda is tele van. Az idén mindössze tíz gyermeket kellett visszautasitani. Olyan gyermekeket, akiknek az otthoni gondozásuk megoldott. Közöttük van Péntek Ágika is. A vezető óvónő szerint az iskoláskor előtt azonban minden gyermek lesz óvodás. Márciusban beindul egy iskolaelőkészítő csoport. PALÁGYI BÉLA A tagszövetkezetek |(f negyedik ötéves terve a KISZöV vezetősége keddi ülésén Szabó László — Sólyom József: Á kikötő elpusztul: 7.55-kor 7. Az ál-kapitány kirohant Blake letette a telefont, és kutatni kezdett a szobájában. A telefonasztalka közelében megtalálta amit keresett; egy kis mikrofont. De nem nyúlt hozzá. Dicsérte az eszét, bár világos volt előtte, hogy a japánok felkészülnek a találkozóra... S most, mintha örült volna egy kissé a feladatnak... Eszébe sem jutott, hogy könnyen halállal is végződhet ez a kaland. A haión történt jelenet visszaadta a bizalmát, s kezdett hinni benne, hogy az ONI mindenbén segít neki... Leszaladt vocsorázni, aztán vissza a szobájába. Elérkezett C ampbell látogatásának az ideje. Kopogtattak, majd kivágódott az ajtó, és nagv zajjal berontott a tengerészkaoi- tány. Körülbelül olvan külsővel. amilyennek Blake elképzelte magában, a saját maga által kitalált régi cimborát. — Helló, öreg Al... Hű. de megöregedtél!... Menj csak néhány lénést, hadd nézzem a járásodról, meg tudnál-e még maradni a fedélzeten? Blake, mint egy jó színész, rögtönzött. Jól hátba vágta az ál-Campbellt, aztán megropogtatta a csontjait. A kapitány felszisszent az egykori „robotember” szorításától. Sokáig vitatkoztak — Hát, Jimmie, mégis látlak? — mondta jó hangosan, majd Campbellt a mikrofon közelébe vezette, s szótlanul rámutatott. Aztán kissé eltávolodtak onnan és Blake lehalkított hangon, mint amikor valami igen titkos dolgot beszélnek meg, ajánlatot tett Campbellnek. — Tudod, miért jöttem, öreg cimbora? — Ha megmondod... — Hogy állsz pénz dolgában? — Hát tudod, hogy abból mindig kevés még a sok is... De azért van egy kis pénzem... Kölcsönt akarsz? — Á, most nem... Most jól állok... Én akarok neked pénzt szerezni... Ugye, rég-' óta ismerjük egymást, jó cimbora vagy? — Az vagyok, Al, tudod... Mit akarsz ezzel? — ígérd meg, hogy amit most mondok, azt akkor sem fogod elárulni, ha nemet mondasz? — Attól függ, miről van szó... — Add a kezed, hogy akkor sem árulsz el... így ni! Nézd, Jimmie, én egy jó kis vállalkozást tudnék alapítani, egész életemben gondtalanul élhetnék, ha te most segítenél nekem... Semmiség az egész, sohasem fognak rájönni... Campbell jó hangosan dobbantva felugrott a székről: — Mii? Csak nem akarsz kirabolni valakit?! — Ugyan, hová gondolsz, Jimmie... Tudod, hogy én még akkor sem csináltam ilyet, amikor teljesen meg voltam kopasztva... Bevágott a világkiállításon az a meztelen fényképezés, amiről írtam neked, az hozott egy kis pénzt a konyhára, de azért kezdő tőkének kevés egy jobbfajta vállalkozáshoz... — No, nyögd már ki, mit akarsz!... — Mondj el egy-két dolgot nekem... Mikor indultok a Pennsylvaniával? És hová? — Micsoda?! Hát erről van szó?! Al, öreg Al, komolyan gondolod ezt? — Jimmie... Itt mindjárt átadnék neked ezer dollárt... Aztán minden esetben kaphatnál további ezret... Jól gondold meg, Jimmie, nem kis pénz!.«; — De hát kiknek kellene ez?... Nem, ezt nem lehet! — A megbízóimat nem mondhatom meg... — Jó ne is folytasd tovább... Megígértem, hogy nem adlak föl, de az ügy nem érdekel... viszont szé- gyelld magad! — Ne bolondozz már, Jimmie! Gondolkodj egy kicsit! Apróság az egész, amit kérdezni akarok... Kitűnően csinálja Még vagy egy fél óra hosz- száig tanakodtak, Campbell hangján egyre inkább érezni lehetett, hogy csökken a döbbeneté, de sehogy sem akart kötélnek állni. Kicsit megvető hangon mondta; — Nincs mit tárgyalnunk, öreg Al... Megyek... — Jimmie! Legalább gondolkodj rajta... — Majd gondolkodom... És az ál-Catfipbell kirohant a szobából. — Jimmie! — kiáltott utána Blake. — Holnap este ugyanitt... A tengerészkapitány elvi- harzott. Nem sokkal később Blake egy kis papírdarabkát vett észre az ajtónál, nyilván úgy csúsztatták be. Felvette, a következő szöveg volt rajta: „Kitűnően csinálja. Ne sajnálja a pénzt Ha többet kér, csak adja oda!” Ügy látszik, ezek se sajnálják a dollárt, gondolta Blake, s lement a bárba egy kicsit iszogatni. Másnap este nyolckor megjelent Campbell, — Te, Al! Gondolkodtam a dolgon. De ha már belevágok, nem lehetne érte többet kapni? Mondjuk esetenként kétezret? — Az nagyon sok, Jimmie... Vállalod? Rövidesen megkötötték az alkut. — Szóval, mikor indul a Pennsylvania? — Húsz nap múlva... — Hová? — Át vagyunk vezényelve a kínai partok felé... — Nem mentek át Pearl Harbourba? — Nem... Egyelőre legalábbis nem. Erről nem tudok... — Mit tudsz arról: Pearl Harbourba nincsenek összevonások? A japánok mindent elhittek — Nem tudok erről... De szerintem, ahogy én nézem a dolgokat, oda most nemigen vonnak össze erőket... Minek? Az csak egy japán- amerikai háború esetén lenne érdekes... De nem hiszem, hogy a japánoknak sok kedvük lenne velünk háborúzni, amikor ennyire leköti őket a mandzsúriai front... A tengeren különben sem bírnának velünk, hacsak... Hacsak egyszerre, egyetlen pillanatban meg nem semmisítenék a flottánk zömét... A két férfi így folytatta a beszélgetést. Camobell, aki szintén az ONI tisztje volt, előre elkészített szöveget mondott fel Blake-nak. pontosabban a mikrofon útján hallgatózó japánoknak. És nem is sejtette, sem ő. sem az ONI, hogy ez a dezinfor- málő kémjelentés milyen halálos véletlenre tapintott. Azt az ONI már tudta, hogy a japánok erősen érdeklődnek Pearl Harbour és környéke iránt, pontosabban az ott mozgó amerikai flottáról és annak erejéről. Azt is tudták, hogy a japánok az ál-Campbelitől meg akarják tudni a Pennsylvania zászlós hajó és az alája rendelt rombolók és cirkálók számát, tűzerejét, valamint azt, hogy melyik repülőeép-anyahajóhoz tartoznak harci helyzetben. De arra gondolni sem mertek volna, hogy amikor az ál- Campbell a japánok értésére adta; csak abban esetben lehetnek urai a Csendes-óceánnak, ha az amerikaiak csendes-óceáni flottájának a zömét egyszerre semmisítik meg — tulajdonképpen előre vetítették a történelmet. Jó két órán át tartózkodott az ál-Campbell Blake szállodai szobáiéban, majd megállapodtak, hogy másnap este ismét találkoznak. — De hol a pénz? — Itt van, ne félj, máris átadom, ha akarod... Másnap ismét találkoztak; Campbell meglepő mennyiségő információt adott át. Ezeket nem minden nehézség nélkül állították össze a tengerészeti hírszerző központban, hiszen olyanoknak kellett lenniük, amelyeket majd a japán tengerészeti szakértők néznek át. tehát látszólag hiteleseknek, ugyanakkor mégis az igazságtól távol állónak. vagyis teljesen használhatatlanoknak szükség esetén. Hogy ügyesen dolgozott az ONI. azt alátámasztja; a japánok az utolsó betűig mindent elhittek. Következik; Találka az Olympia moziban
