Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-30 / 229. szám

1970. szeptember 30. SZOLNOK MEGYEI NEPLAE 3 A fiatal szakemberek szerepe a mezőgazdaságban Jól képzett szakembereket vár a mezőgazdaság A BMG törökszentmiklósi gyárában készült RM—2-es rotációs fűkasza aranyérmet nyert az országos mezőgaz­dasági kiállításon. PANASZNAP A fiatalokról beszélni nap­jainkban nemcsak időszerű, hanem szükséges if, ha a me­zőgazdaság előtt álló felada­tokat — a társadalmi elvárás­nak megfelelően — holnap jobban akarjuk megoldani, mint ma. A termelőeszközök gyors fejlődése parancsolóan írja elő, hogy azok mozgatá­sához a korábbinál jobban képzett, az új iránt fogékony ember hozza azokat műkö­désbe. A társadalom még többet, jobbat és olcsóbbat vár az egész élelmiszergazdaságtól. Ez nemcsak a hazai fogyasz­tók kívánsága, hanem min­den emberé, akik holnap ma­gasabb életszínvonalat kíván­nak elérni a mainál. Fontos érdekünk fűződik az élelmi­szergazdaságból származó ex­portlehetőségek maximális ki­használásához. Ezen túlme­nően nemzetközi kötelezett­ségeinket növeli a FAO bu­dapesti konferenciáján elfo­Kérdés, megteszünk-e min­dent annak érdekében, hogy fiataljaink a választott szak­területen megfeleljnek az előttük álló követelmények­nek. A kérdésre egyértelműen igennel felelni nagy önteltség lenne. Kétségtelenül törekvés van arra, hogy jól felkészít­sük fiataljainkat feladataikra, de csak az optimális szint megközelítéséről lehet szó. Ezen optimális szint eléré­sére törekszik minden mező- gazdasági szakoktatási intéz­mény, köztük a mi iskolánk is. A karcagi mezőgazdasági Szakoktatási intézmény a me­gye legrégibb ilyen irányú is­kolája, melyet 1896-ban ala­pítottak. 1945-ig mint alsófo­kú, 1945-től mint középfokú, 1960—1970-ig mint felsőfokú intézmény is működött. Je­gadott magyar javaslat. En­nek alapján a mezőgazdasági munka hatékonyabbá tétele érdekében fokozni és tökéle­tesíteni kell a tudományos­műszaki együttműködést. A korszerű mezőgazdasági nagyüzem mindinkább ha­sonlóvá válik egy jól szerve­zett ipari üzemhez, melyben mind kevesebb az élőmunka, mind több a gépek, műszerek, automaták által végzett holt munka. Az élelmiszergazdaság mai műszaki színvonalán is tech­nikában, biológiában, kémiá­ban képzettebb szakmunká­sokat. technikusokat, mérnö­köket igényel mint pl. tíz év­vel korábban. Jogos tehát a mezőgazdasági üzemeknek az az igénye, hogy a fiatal szak­emberek jobban értsenek a gépek üzemeltetéséhez, a sok­száz vegyszer (növényvédő­gyomirtó stb.) okszerű hasz­nálatához. lenleg a mezőgazdasági tech­nikumot és szakközépiskolát és a felsőfokú technikusto­vábbképző tanfolyamot fog­lalja magában. A karcagi iskola tantestü­lete arra törekszik, hogy a mezőgazdasági termelőüze­mek elvárásának megfelelően elméletileg és gyakorlatilag jól képzett mezőgazdasági szakembereket adjon. Ko­runkban e követelményeknek a már említett rohamos tech­nikai. műszaki, kémiai fejlő­dés ütemében nehéz feladat eleget tenni. Gyakran, mire a tanuló kikerül az iskolából már technikai ismereteinek egy része erkölcsileg elavult. A szakképzés tulajdonképpen a kritika állandó kereszttü­zében áll, miután a termelő­üzem azonnal reagál és bírál­ja a képzés színvonalát. Iskolánkban 1945-től kilenc- százhúsz hallgató kapott me­zőgazdasági technikusi okle­velet, melyből hatszázhat fő nappali, háromszáztizennégy fő levelező tagozaton tanult. A hatszázhat fő nappali ta­gozaton végzett tanulóból kétszázötvennyolc fő tanult tovább egyetemen, vagy főis­kolán. A végzettek 73.5 szá­zaléka a mezőgazdaságban dolgozik, amely arány sokkal jobb az országos átlagnál. A középfokú képzés mellett működött felsőfokú techni­kumban ötszáznegyvenkilen- cen végeztek. Közülük három- sZázötvennégyen nappali és százkilencvenöten levelező ta­gozaton. A végzettek 84 szá­zaléka a mezőgazdaságban dolgozik. A végzettek szívesen visz- szatérnek az öreg iskolába, hogy találkozzanak osztály- és iskolatársaikkal, valamint tanáraikkal. Az iskolához va­ló ragaszkodást jelentik az 1970-ben lezajlott találkozók. Hat iskolánkban végzett év­folyam tartotta meg találko­zóját, melyek időrendben a következők voltak: 5, 10, 15, 20 és 40 éve végzettek. A találkozók is bizonyítják, nem volt hiábavaló a munka, melyet az intézmény oktatói kifejtettek, mert 25 év alatt közel másfélezer mezőgazda- sági szakember került ki az iskolából, akiknek nagyobb hányada Szolnok megyében dolgozik. Erős András a karcagi mezőgazdasági technikum és szakközépiskola igazgatója A járásbíróság épületét renoválják. Malt'eros ládá­kat, parketta kötegeket ke- .ríilgelve halad az ember a kongó folyosó boltívei alatt. A hatalmas, kétszámyú ajtó előtt hárman ülnek. Panasz­nap van, arra várnak. A hegyes tetejű, fekete ka­lapos, ősz bajúszos ember csendesen dohog magában. — Már harmadszor vagyok itt. Hogy miért? Becsapott engem a falu betyárja. Pis­ta. a cigány. A tavasszal el­vitt tőlem egy kocsi szénát. Azt ígérte, április végén megfizet. Dehogy hozta az a pénzt. Nem nagy érték, úgy száz forint, de bosszant. — Elismervényt is adott... Ejnye, nem otthon hagytam. Anélkül meg hiába ülök itt, igaz? Sietek, mert lekésem a buszt. A jövő csütörtökön megint bejövök. Hogy meny­nyi a buszjegy? Hát úgy tíz forint körül. Még két út és a panaszra rámegy a széna ára. Bánatos arcú férfi számta­lan dioptriás szemüvegben, idősebb asszonnyal beszél­get. — Nem volt közöttünk ko­moly veszedelem soha. Olyan szabadéletű volt mindig a fe­leségem, de én nem szóltam érte. Legutóbb összeismer­kedett egy illetővel. Együtt mentek el, azóta nem lát­tam. A legkisebb lánykát magával vitte. A hateszten­dőst. meg a második osztá­lyost itthagyta. Bánt a do­log, de inkább a gyermekek­re vonatkozólag, ök emlege­tik néha az anyjukat... Be­adom a válópert. Ha össze akarnának házasodni, ne le­gyen akadálya. Az idős asszonyt motorral lökte fel egy férfi. Kiömlött a kosár meggy — noha azt megfizette a motoros —, de a bicikliben is kár esett. Még hosszan beszédeinek, aztán miután elmondták a panaszt — egymásnak — megkönnyebbülve felállnak és szépen hazamennek. — pb — UJ UTAKON Vázlatai? Kunhegyes kulturális életéről Hogyan készítsük fel a fiatalokat? Lépést tartani a gyors műszaki fejlődéssel A jelenben és a jövőben csak úgy tud egy szakoktatá­si intézmény megfelelni a társadalmi követelmények­nek, ha az oktató testület ké­pes arra, hogy a gyors mű­szaki fejlődéssel a gyakorlat igényével lépést tartson. A legnagyobb gondot az elméleti ismeretek gyakorlati megvalósítása okozza. Akkor teljesíthetné tökéletesebben egy szakoktatási intézmény a gyakorlati oktatás kívánal­mait, ha a legkorszerűbb technikai felszerelés állna rendelkezésre. Természetesen a jelenlegi anyagi erőnk ezt nem teszi lehetővé. Az oktatás korszerűsítése érdekében az intézmény igyekszik a feltételeket évről évre javítani. Az a törekvé­sünk, hogy a gyakorlati élet követelményeinek megfele­lően az újat ismerjék meg tanulóink. Oktató-nevelő munkánk eredményeit minden évben értékeljük, melynek során ki­kérjük végzett tanulóink és az őket foglalkoztató üzemek véleményét. E célból az utób­bi öt évben többször rendez­tük meg a fiatal szakemberek tanácskozását, ahol tájékozó­dást nyerhettünk a fiatalok boldogulásáról. A fiatal szak­emberekkel való tanácskozás során mindenkor meggyőződ­hettünk arról, hogy többsé­gük szívvel-lélekkel küzd az újért, a haladásért. Természe­tesen sok előítélettel, nehéz­séggel kell megküzdeniük. Gyakran találkozni még olyan esettel, amikor a fiatal szak­ember működését nem segí­ti, hanem akadályozza a ter­melőüzem vezetősége. Isme­rünk .-úgynevezett „gyakor­nokfaló” termelőszövetkeze­teket, amelyek évente váltják a fiatal szakembereket — mi­után az állami támogatás le­járt elbocsájtják — ugyan­akkor a termelési színvonaluk nem halad előre. Természe­tesen ennek ellenkezőjére is van példa, mint a karcagi Béke Termelőszövetkezet, ahol több mint tíz — az utób­bi öt évben iskolánkban vég­zett — szakember működik, akik munkájukat nem is rosz- szul végzik. Nagy gondot fordít az isko­la arra, hogy a fiatalok már tanuló korukban megismerjék a termelőüzemet, továbbá a termelőüzem is megismerje a leendő fiatal szakembere­ket. Az évenként megrende­zésre kerülő gyakorlati verse­nyeken megjelennek a terme­lőüzemek képviselői, hogy te­vékenység közben válasszák ki a számukra megfelelő gya­kornokot. Ez a korábbi sze­mélyes kapcsolat alkalmas arra, hogy a termelőüzem az általa kiválasztott fiatal gya­kornokot körültekintőbb gon­doskodással fogadja. A fiatal gyakornok is nagyobb biza­lommal megy az őt választó termelőüzem be. Az oktatás nem öncél Sok még a tennivaló, hogy „minden kritikát” elviselje­nek a fiatal szakemberek, de ebben a termelőüzemnek is több segítséget kell adni. Kü­lönösen a korszerű állatte­nyésztési telepek tanulmányo­zása során vannak nehézsé­gek, mert az indokolt állat­egészségügyi előírások gyak­ran akadályt jelentenek az oktatás számára. Éreznie kell minden mezőgazdasági ter­melőüzemnek. hogy az oktatás nem öncélú, hanem közös ügy, érdemes támogatni a jobban képzett szakemberek érdekében. Központ-e a központ, vagy formális az elnevezés? Kun­hegyes nagyközség művelő­dési központja — vagy más azonos titulusú intézmény — valójában az adott közigaz­gatási egység szellemi cent­ruma-e, megfelel-e a foga­lom szerinti követelmények­nek? Választ csak egyedi ese­tekben mondhatunk: van ahol a legjobb várakozásnak megfelelően, máshol meg, sajnos, nem... Kunhegyes esetében köny- nyebb az értékítélet megfo­galmazása, hiszen a művelő­dési központ személyi és anyagi feltételei az átlagos­nál jobbak, ha távlatokban nem is teljesen. kielégítőek. Ez utóbbit azért tartóm lé­nyegesnek megjegyezni, mert az igények és a lehetőség között — ha ebben a pilla­A nagyközség jelenlegi kulturális ellátottsága meg­felelő. A nagyjából korsze­rűen felszerelt művelődési központban a legalapvetőbb szórakozási, kulturálódási igényeiket kielégíthetik a kunhegyesiek. Szerencsére ez a művelődési ház már nem „nagyterem” szemléletű, megfelelőek a szakköri szo­bák, klubok, — de máris több elkelne belőlük. A művelődési központ irá­nyítói megfelelően élnek a meglévő lehetőségekkel. Az őszi, téli programtervezetük igen jó. Sok lenne felsorol­ni mi mindent terveznek — szakkörök, előadások, nyelv- tanfolyamok, vetélkedők, stb. csak a legszámottevőbbeket említjük. A kunsági fesztiváltól so­kat várhatunk. A Szolnok megyei népdal- és magyar­nóta énekesek, tánczeneka­rok és táncdalénekesek ta­lálkozóját rendezik meg ok­tóberben és novemberben. natban ez még nem is érző­dik teljességében — mélyül az ellentét. Egészséges fo­lyamat, hogy — elsősorban a község iparosodásával pár­huzamosan — növekszik az emberek igénye. A terebé­lyesedő szakmunkás réteg­nek, de akár a kun szikről az üzemekbe bekerült segéd­munkásnak is, mind nagyobb az elvárásigénye. A szociális követelményrendszer gyor­sabban fejlődik ugyan a kul­turális elvárásoknál — ez természetes —, de a javuló életforma mintegy kiváltja a tartalmasabb kulturálódás iránti igényt. (Milyen szépen és lényeglátóan írta Ady: „Éhe a kenyérnek, éhe a szó­nak, éhe a szépnek hajt ti­teket...”) Ami tegnap jó volt, elég, az nem bizonyos, hogy holnapután is megfelelő lesz. — Különösen a jász­kunsági népdalkincs feltárá­sára és ápolására szánt fá­radozás dicséretes. Bizonyára ismertté válik néhány tehet­ség is. Biztatóan halad a színhá­zi évad szervezése. A műve­lődési központ nyolc előadás­ra bérletet toocsájt ki. Hat alkalommal a szolnoki Szig­ligeti Színház játszik a nagy­községben. négyszer pedig az Állami Déryné Színház. (Két bemutatójukra nem ér­vényes a bérlet.) A zeneoktatás is szépen fejlődik, de a nagyközség lé- lekszámához viszonyítva még mindig elég kevés gyerek vesz részt a művelődési köz­pontban folyó zeneoktatásban. Unatamtalva? Végig gondoltam, ha Kun­hegyesen laknék, hogyan tud­nám ésszerűén, hasznosan el­tölteni a szabadidőmet? Havonta egyszer mehetnek a kunhegyesik színházba (a Szolnokon élők átlag három­négy hetenként), a mozi szer­da kivételével minden nap játszik (igen jó a szeptem­beri műsor), minden héten van valami rendezvény a művelődési közoontban, ha más nem, egy-egy érdekesebb előadás filmvetítéssel. A hétvégi bálok is rendszere­sek. Ritka ember, akinek nincs manapság valami hasz­nos ~obbyja (s célszerűtlen hobbyja?), a művelődési köz­pontban élhet szenvedélyé­nek. barkácsolhat, rádiót szerelhet, fotózhat, modellez­het, stb. A községi könyvtárba 41 féle újság, hetilap, folyóirat jár. Ha témamegoszlásukban csak a fele érdekel, — el tudom-e olvasni...? A könyvállomány 21 ezer kötet körül, az olvasói lét­szám hozzávetőlegesen a fa­lu egyötöde. Az elmúlt évben 67 ezer kötet könyvet kölcsö­nöztek a könyvtárból, való­színű, hogy egy-egy kiköl­csönzött regényt többen is el­olvastak a családban, nem­csak a beiratkozott kölcsön­ző. Egy könyvtári tagra az elmúlt évben 37 elolvasott kötet . jutott, ami igen szép eredmény. Nem üres a kassza Végre egy művelődési in­tézmény. amely nem panasz­kodik az anyagiak miatt. — (Biztos van több is.) Az ál­lami támogatás ugyan csak 100 ezer forint. — nem sok — a költségvetés pedig majd félmillió. Sikeresen gazdál­kodnak, persze néha-néha itt is kultúrpolitikai megal­kuvásokkal. de „élni kell”. Egészében tehát biztató Kunhegyes közművelőlési fejlődése, de az bizonyos, — hogy az igények néhány év múlva már többet kérnek. — ti — Kunsági fesztivál és egyebek Katonai rendészet Néhány héttel ezelőtt lé­pett életbe az új katonai ren­dészeti utasítás, amely jelen­tősen módosította és megnö­vel te a katonai rendészet ha­táskörét, felelősségét. A ren- dészek igazoltatási és intéz­kedési hatásköre kiterjed a néphadsereg, a határőrség, a karhatalom és a polgári vé­delem alakulatainak tagjai­ra. E fegyveres testületek, tagjai kötelesek a katonai rendészeti szerv szolgálatban lévő járőreinek az intézke­déseit végrehajtani és tevé­kenységét segíteni. A kato­nai rendészeti járőröknek pedig elsőrendű feladata, hogy ügyeljenek a fegyveres testületek laktanyán kívül tartózkodó tagjainak fegyel­mezett magatartására, óvják őket a szabálytalanságok el­követésétől, hívják fel figyel­müket az öltözködés, a visel­kedés és a polgári lakosság iránti magatartás szabályai­nak, erkölcsi normáinak be­tartására. A katonai rendé­szet tevékenysége tehát köz­vetlenül segíti a polgári la­kosság és a fegyveres testü­letek tagjai közötti harmoni­kus kapcsolat ápolását, egy­aránt szolgálja a „civilek” és a katonák kölcsönös érdekeit A lengyel irodalom fordítóinak kongresszusa Október 1—10 között ren­dezik meg Varsóban a len­gyel irodalom fordítóinak II. Nemzetközi Kongresszusát, A számítások szerint a kong­resszusra kb. 100 fordító ér­kezik a világ minden tájá­ról. A résztvevők megismer: , kednek a lengyel irodalom legutóbbi 25 évének eredmé­nyeivel és kicserélik tapasz­talataikat. A kongresszus programjában több munka- találkozó szerepel, amelye­ken a fordítók írók, iroda­lomtörténészek és kritikusok megvitatják a mai lengyel prózairodalom, költészet drámairodalom problémáit a rádiónak és a televíziónak az irodalom népszerűsítésé­ben játszott szerepét, sok fi­gyelmet szentelnek a fiatal írók munkáinak is.' A kong­resszus résztvevői megismer­kednek Lengyelország mai irodalmi és színházi életé­vel, s a lengyel irodalmi élet képviselőivel számos talál­kozón vesznek részt az or­szág különböző részein. Bezár fák katmihat Bezárták kapuikat a Sza- bolcs-Szatmár megyei árvíz­sújtotta területén szervezett önkéntes ifjúsági építőtábo­rok. Hétfőd1 és kedden a fia­talok utolsó csoportjai is el­utaztak a tivadari. a jánk- majtisi, á méhtelek! és a csengeri táborokból. A Szabolcs-Szatmár me­gyei ifjúsági táborok három hónapig adtak otthont azok­nak a fiataloknak, akik más vidékekről érkeztek. hogy segítséget nyújtsanak az ár­vízsújtotta terület újjáépí­téséhez Hét turnusban ösz- szesen 16 725 középiskolás és szakmunkástanuló dolgo­zott váltott műszakban. 1500 családi otthont építettek fel teljesen, vagy részlegesen. A táborok lakói között szovjet, német és vietnami fiatalok is voltak. Munkájukról mind az építőipari vállalatok, mind a lakosság elismeréssel szólt. Különösen kitettek magukért a szabolcsi fiatalok. A táborok lakóinak a fele, 8467 fő, kö­zülük került ki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom