Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-23 / 223. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. szeptember 23. A hatodik földrészen Százötven éve, hogy orosz tengerészek felfedezték az Antarktiszt. De hosszú idő múlt el, amíg e rideg kontinens kutatására is sor került. A szovjet tudósok 1955-ben kezdték meg az Antarktisz tervszerű vizsgálatát. Ekkor érkezett az első szovjet expedíció a jeges kontinens partjaihoz. Jelenleg már öt szovjet kutatóállomás működik az Antarkti- szon: a „Mimij”, a „Vosztok”, a „Molo- gyozsnaja”, a „Novolazarevszkaja” és a „Bellinshausen”. Az utóbbi másfél évtizedben tizenöt szovjet expedíció járt az An- tarktiszon, több mint kétezer ember részvételével. Az általuk összegyűjtött rendkívül gazdag tudományos anyagot az ország 20 tudományos intézménye dolgozza fel. Megjelent már a kétkötetes „Antarktisz Atlasz” is. Ez a világon az első komplex földrajzi munka, amely sokoldalú és részletes jellemzést ad a déli sarkvidék természeti viszonyairól és áttekinti a kontinens kutatásának történelmét. Nagy jelentőségűek a jeges kontinensen végzett geológiai vizsgálatok. Mint kiderült, az Antarktisz mélye hatalmas mennyiségű hasznos ásványt — köztük vasat — rejt. De találtak kőszenet, réz és nikkel nyomokat, ólomérc mintákat, cinket és molibdént is. Tanulmányozták az Antarktisz növény és állatvilágát. A szovjet tudósok anyagot gyűjtöttek a Déli-óceán domborzatáról, különösen a partvidéket illetően. Képünkön: A szovjet „Ob” nevű Dieselelektromos hajó az Antarktiszon — pingvinek társaságában. Három főváros a szívbetegekért A varsói Kardiológiai Intézet a hasonló prágai, berlini és budapesti intézményekkel szorosan együttműködve végzi tudományos kutatásait. A varsói és a prágai Kardiológiai Intézetek például már három éve közös vizsgálatokat folytatnak, melynek célja áz infarktus un. előfordulási kockázati tényezőinek vizsgálata. Közösen értékelték a szív-infarktusos és az angio-kardiokirurgiai műtéten átesett betegek rehabilitációiának módszereit, a gyógyszerek hatását a koszorúér áteresztőképességére, stb. A varsói intézet hasonló vizsgálatokat végez a berlini Humboldt Egyetem kardiológusaival együtt is. Kutatásaik tárgya számos speciális 3ellegű probléma, többek között a szívfal vastagságának ultrahangok segítségével történő mérése. A budapesti III. sz. belgyógyászati klinika viszont a lengyel intézettel való együttműködés keretében a szív- infarktus előfordulásának kockázati tényezőivel kapcsolatban végez kutató munkát. A varsói Kardiológiai Intézet munkatársai minden évben ellátogatnak külföldi partnereikhez, illetve vendégül látják őket. s ez alkalommal kicserélik tapasztalataikat. Érdemes kiemelnünk, hogy a varsói Kardiológiai intézetet jelölték ki a népi demokratikus országok kardiológusai munkájának koordinálására, a szívinfrak- tusok nyilvántartása terén. Egy mai Casanova A Hotel Lisboa I kis családi szálló * Velencében, tíz — Na és az elég hasonlít. Nem ke-\ a megélhetésre? reste a nők párt-.\ — kérdeztem. fogását, azok\ percnyire a Szent — Még marad kényszerítették , (Márk tértől. Ami- is belőle. Én furcsa életére. ,i (•kor odaérkeztem, ugyanis a szállá- — Tudom, mit egy harminc év sért nem fizetek, gondol — mondta, körüli, jóképű, Egy özvegyasz- — de nem tehe- ('mosolygós arcú szonynál lakom, tek arról, hogy|| I1fiatalember ra- nem fogad el tő- ilyen tucatarcom égadta meg a bő- lem pénzt, mert van. Ennek kö-(> röndömet. A szó- nagyon hasonlítok szönhetem, hogy^ bábán borravalót a megboldogult az italboltban is, v adtam neki; Luigi férjére és jól esik ingyen kapok pá- lelkes szavakkal neki látni engem, Unkát, köszönte meg. beszélgetni velem. — Persze, merti Másnap meg akar- — Szerencsés hasonlít a tulaj-^ ftam kérni: intéz- ember. És a koszt? donosnő fivérére. (l fzen el nekem va- Ho\ étkezik? — A fiára, akii fiamit, de nem ta- — Egy kifőzés- Amerikába ' ván- f láltam a szokott ben. És képzelje dorolt ki. f helyén, a szálloda el, a tulajdonosnő •— Pár nappal|l [halijában. A por- nem fogad el tő- később megkér-i lem pénzt. deztem: mit csi-é — Talán az el- nái a megtakarí-i halt férjére is ha- tott pénzével? sonlít? — Sajnos, egyet-1 — Nem a férjé- len lírám sem ma-f — Nem uram. re. hanem az öcs- rád belőle. jMa nem volt ked- cséré: tavaly mo- — Az lehetetlen • ve dolgozni. torszerencsétlenség — csodálkoztam ( Látva csodálko- érte szegényt. Ki- —, hiszen kosztra,i zásomat, elmon- köpött az öccse szállásra, italra fdotta, hogy Luigi vagyok, mondo- nem fizet semmit. . tás felvilágosított, [hogy a fiú nem [jött munkába. — Beteg? — I kérdeztem. (nem hajlandó gaija a r rendszeres munkát nosnő, f vállalni, és csak vésztőén fákkor jár be a tok rá. tulajdo- — De a kerese- megté- tem legnagyobb hasonlí- részét Júliának . _____ __ _ ___ adom. Tudja, őf ( szállóba — napi- Elmosolyodtam nagyon hasonlít [díjért — ha akar. és ettől kezdve Carmelitára. Harmadnap me- Luigit modern — Ki az a Car- [gint dolgozott a Casanovának tar- melita? [szállóban és én el- tottam. Kedves — Feleségem.1 ? beszélgettem vele. csirkefogónak, Szicíliában ma- [ Elmondotta, hogy akit a véletlen so- radt, amikor én ! mindössze tíz— dort az ingyen- Velencébe jöttem1 tizenkét napot élők közé. Élet- dolgozni. jdolgozik egy hó- formáját az halnapban, többet tározta meg, hogy PALÁSTI [nem. véletlen másokhoz LÁSZLÓ A brigád meg a gyerek Az iskola gondnokságán kicsit csodálkoztak amikor Sanyi bement, s megmondta, szeretne napközis lenni. Igaz is, most nyolcadikos, s eddig még egy évben sem járt napközibe. Hanem szeptember közepén, amikor Sanyi többszöri felszólításra sem hozott igazolást a szülők keresetéről, a gondnoknő szólt az iskola igazgatójának. Az igazgató elővette az osztálykönyvet, s megnézte a gyerek személyi adatait. Meghökkent. Elfelejtette. vagy sohasem tudta? Sanyi „állami” gyerek, gon- dozásra-nevelésre egy idős emberpár vette magához, régen. — Hogy vannak a szüleid, fiam? — még aznap, szinte közömbösen de megkérdezte. — Betegek — mondta Sanyi, s az igazgató jónak látta tovább beszélgetni a gyerekkel. — Először anyát vitte el a mentő — tárult ki a kamasz. — Akkor mondta aoám, hogy jelentkezzem napközibe, legalább főtt ebédem legyen. Csakhogy egy hét múlva érte is hívni kellett a mentőket. Most kórházban vannak mind a ketten és az iskola miatt csak vasárnap mehetek hozzájuk. Az igazgató még megkérdezte, hol dolgozik az apa, aztán gvorsan magára hagyta a srácot. Az irodájából felhívta a gyárat, s a szakszervezetet kérte. Jelentkezett egv nő. özvegyasszony, kicsi lánvá- val él a városszélen. Amikor meghallotta Sanyi nagy baját, gyors intézkedést ígért. Tényleg, még aznap igazolást adott a gyár az apa fizetéséről. Az igazolás még nem pénz. A gyári szakszervezet ezért szólt a gyermekvédő otthonnak. Gyors megértésre talált. A napközi díját befizették. — A fiút el tudjuk helyezni valamelyik gyermek- otthonban, ha szükséges — ezt is megmondták. Sanyi, a tizennegyedik éves kamasz tágult szemmel hallgatta az igazgatót. amikor elhelyezéséről beszélt. — A szüleim azt mondták, sehová ne menjek — mondta hosszú hallgatás után. — Van egv nagvfiuk. este hazajön, éjjel soha nem vagyok egyedül. A gyári szakszervezet tagja, az a kis özvegvasszony vasárnap elment a kórházba. A szocialista brigádja üzenetét vitte. Ha kell, mosnak Sanvira. tisztán járatiak, meghívják egy-egy vasárnap ebédre. Csak legyenek nyugodtak. gyógvulianak a nevelőszülők. A brigád úevis régen szeretne mér egv „közös” gyereket, ÖnTnek. ha segíthetnek. A szülők meghatódtak, s eevre azt mondogatták: csak vigvázzanak a fiúra, s ne engedtek a világért sem elvinni, ök akarják felnevelni. Szeretik, mint édes gyereküket. A brigád tagjai terveznek. Mindenki segíteni szeretne a gyereken, akire rászakadt az egyedüllét. ______ | | ?| KÉPERNYŐJE ELŐTT Kérdések Ha valami új kezdődik a televízióban, újfajta program jelentkezik, vagy csak egy újabb sorozat indul is az útjára, az mindig új várakozással telíti meg a nézőt, aki természetesen azzal az érzéssel ül a képernyő elé, hogy valami érdekeset kap majd, olyasmit, ami megóvhatja az esetleges nézői el- szürküléstől. Ilyesféle izgalmakban — jóleső izgalmakban — többször is lehetett részünk az elmúlt héten: — szombaton este a Táncoljunk műsorhoz azzal a kíváncsisággal ülhettünk, hogy vajon a tánczenei programok eddigi gyakorlatához képest mi újat tud majd adni a legiobb slágerek bemutatására specializálódott adás. Tud-e majd szállítani ez az újabb kísérlet az eleddig — többnyire jól-rosszul bevált műfaji sablonokkal, s mer-e egyszerűen, őszintén vállalkozni a színvonalas táncdalok népszerűsítésére minden egyéb televízió hókuszpókuszt elhagyva? Vasárnap este pedig a hosszú útja után egvideig pihenőre tért „Páva” újabb útnak indítása adhatott okot a fokozottabb izgalomra. Érdemes lesz-e új röptére ereszteni a nagysikerű népdalprogramot? Elég tartalmas és érdeke» lehet-e egy falusi népdalkörben tett látogatás arra, hogv az ország érdeklődését kielégítse? Nem válik-e Vass Laios műsora az eddig elért eredmények fáradtabb ismétlésévé? És tud-e majd friss kedvet csinálni és rangos fórumot teremteni ez az adás a népdal már megszerzett rangjának további növeléséhez; állnak-e még úiabb eszközök e nemes szándék szolgálatára? Végül a Sol Hurok bemutatójával kapcsolatban: a művészet nemes propagandája kíván-e lenni a négyrészes film, vagy egyszerűen egy pénzes impresszárió magamutogatása a művészet árnyékában? Válaszok Az említett esetekben várakozásunkat aligha követte csalódás. Szimatunk ezúttal nem csalt meg bennünket. Hogy a lényeget érintsük: valóban színvonalas táncdalokat hallhatunk várakozáson felüli tartalmas háromnegyed órát kaptunk Mezőkeresztes Röpülj Páva-köréből, és színtiszta komoly zenét, művészetet világszínvonalon, a legtisztább televíziós eszközökkel. A Táncoljunk listavezető slágerei, hazaiak és külföldiek bizonyára nemcsak a tizenévesek rajongásával találkoztak, de a húszon- és a harmincévesek elismerését is kiváltották. Hisz valóban a táncda- lak színe-javát hallottuk. Az pedig, hogy a hazai termés legjavát együtt kaptuk a sikeres külföldi dalokkal, a kritikusabb nézőknek alkalmat adott arra is, hogy ösz- szemérjék dalainkat más nemzetek dalaival és feleletet keressenek arra a kérdésre is, hogy hol tart ma a magyar íáncdal. A válogatás tehát sok szempontból hasznos is volt. Hogy pedig a Táncoljunkon érzett örömünkbe némi üröm is vegyült, az egyáltalán nem a dalok és a dalosok, sokkal inkább a műsorkörítés számlájára írandó. A műsorközlő. Keresztes Tibor ugyanis talán éppen a ránehezedő feladat nagyságából eredően, túlzottan is nagy lendülettel vette a műsorvezetés akadályait: széles gesztusai, és cirKuszi kiki:'Itóra emlékeztető hanghordozása szinte elvált a műsor egészétől. S azon sem csodálkozhatunk, ha a nézőből viszolygással vegves idegenkedést váltott ki műsorba ni ielenléte. Sajnos még mindig kísértett ebben az új táncdsl-műsorban is a világítással való visszaélés, a kifejezés nélküli fény. homály, sötétség-játék, ami legfeljebb csak zavarta a nézőt. Ügy látszik, mint hogyha a műsor készítői még mindig nem lennének meggyőződve arról hogy a tánc- dal-programok sava-borsát a jó dalok adják. A televízió új népdalt népszerűsítő műsorában pedig az volt az érdekes, hogy gondos szerkesztéssel hogyan tudott a műsor egy falusí népdal-kört — ha csak rövid időre is — egy alkalomra — a nemes ügy országos fórumává emelni, sőt a folklór határon túli perspektíváit is bekapcsolni a műsor gondolatkörébe. Nagyvonalú korszerű és élményt nyújtó találkozás volt az a háromnegyed óra, amelyet a mezőkeresztesiekkel együtt tölthettünk. Ezúttal a dalok ott hangzottak fel, abban a közösségben, amely elsősorban hivatott arra, hogy népi kultúránkat megőrizze és ápolja. Ha a televízió további népdal-kör látogatásaiban sem adja alább, mint az első al- kr.ommal alighar a hosz- szú időre megoldódik a népdalok széleskörű elterjesztésének fórum-ü"ve. Mert itt erről van szó, egy nemes ügy odaadó szolgálatáról. A Sol Hurok bemutatójában pedig arról, hogy a televízió valóban milyen felmérhetetlen szolgálatokat tehet a művészet és a közönség Összetalálkozásának, csupán azzal is, ha korrekt módon teret és helyet ad a művészetnek, és hogyha csak alázattal szegődik is a szolgálatába. Ebből a műsorból jószerivel elmaradt mindenféle televíziós cicoma. Es mégis Pliszeckaja előadott tánca, a többi világhírű művész produkciója varázslatukba tudták ejteni a nézőket. Egyszerűen csodálatos volt. Néhány sorban Bár akár hosszabban is lehetne szólni róluk, a péntek esti Hálóban-ról és a Maug- ham-műből készült tv-film- ről. Megérdemelnék. Néhány mondatban azonban csak ennyit: a Hálóban egy köze- pes«dráma magas színvonalú adapcióját. A rendezői munkának sikerült a lélektani dráma erőinek olyan csúcspontjait megteremtenie, — hegy felizzott a dráma és sistergett a 'eszültség Ami mégis akadályozott bennünket abban, hogy teljes mértékben azonosulni tudjunk az állítólag felszabadulásukért illesálisan harcolók szorongásaival, annak oka az, hogy igen keveset tudtunk meg valódi kilétükről, küzdelmük eszmei céljairól, általában az ügyről, amelyért készek voltak akár életüket is áldozni. Inkább így az foghatott meg bennünket, hogy milyen kegyetlen és szigorú törvények uralkodnak ebben az illegalitásban működő közösségben, hogv mennyi itt a tilalomfa és hogy még a testvérek sem ismerhfrik jóformán egymást, és hogy mindenben mennyi a titr'-. a bizonytalanság, a fenyegetés. Hisz sosem lehet tudni, lei tartozik kihez, kinek őszinte a szándéka, vagy esetleg ki van pgvsze~űen beépít''"’ alattomos kopónak. Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva és Kálmán Gvörev. vatamipt társaik kitűnően tudták visszaadni akár cgy-egy váratlan, de elemi erejű kitörésben; vagy akár a látszólag eseménytelen ■'•-'-akozás pillanataiban felsrófolt emberi lélek feszülését.' *< A Talpig úriasszony című tévéfilm k'"emes szombat esti szórakozás volt; '-4 .;> y.m t
