Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-23 / 223. szám

1970. szeptember 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Alagút a Várhegy alatt Pestbuda egyesítésének 100. évfoxdulójáia készül el a Várhegy alatt húzódó víztelenítési rendszer. A he^y gyom­rában az ag esszív réteg és talajvizek az alagút falát és belső burkolatát állandóan támadják, így szükségessé vált a rendszer teljes felújítása. A Bányászati Akn;uné- lyitő Vállalat szocialista brigádja a munkálatokkal 1972- bcn készül el. Képünkön; A szellőző cső szerelésén dolgoznak a víztelenítő vágatokban a Várhegy alatt. (MTI foto — Kovács Gyula felv.) r Uj tejpoxgyár Gyulán Közös eredmények — közös gondok 4 szövetkezeti és a népművelés Befejeződött Gyulán az ország „legöregebb” tejpor­gyárában az ez év elején megkezdődött nagyszabású rekonstrukció első szakasza. Elkészült s megkezdte próba- üzemelését a csaknem 100 millió forintos költséggel ki­alakított teljesen új tejpor­gyár, amely európai viszony­latban is a legmodernebbek közé tartozik. Az első olyan üzem hazánkban, amely ta­Kedden megkezdődött a Duna. Intercontinental Szál­lóban c,'a Szakácsegyesületek Világszövetségének XIV. kongresszusa. A 16 országból érkezett küldötteket és a kongresszust a „házigazda” Venesz József, a Magyar Szakácsok és Cuk­rászok Szövetségének elnöke és dr. Sághy Vilmos, a bel­kereskedelmi miniszter első helyettese köszöntötte. A ta­nácskozást Ernst Faseth. a világszövetség elnöke nyitot­ta meg. A 24 ország nemzeti szö­vetségét tömörítő világszer­vezet kongresszusán az ügy­karmány-tejport is készít. Naponta 100 ezer liter fölö­zött tejből készít tejport. A gyárat a dán Anhydro cég tervei alapján, dán mér­nökük irányításával magyar munkások szereltek. A gyulai gyár rekonstruk­ciója tovább folytatódik s teljes egészében 1972-ben fejeződik be. Akkor egy kor­szerű telj fel dolgozó és tej­termékkészítő üzemet avat­nak. rendi kérdéseken kívül a vendéglátóipar két olyan sürgető problémáját vitatják meg, amely szinte világjelen­ség. Az egyik a táplálkozási reform szükségessége, a má­sik a vendéglátó szakember- képzés ütemének fokozása. A kongresszus alkalmából kedden két kiállítás is nyílt. A Gellért Szálltban a ma­gyar szakácsművészet 25 leg­kiválóbb képviselőjének hi­degkonyhai bemutatója, a Gresham étteremben pedig a legnevesebb cukrászok ki­állítása szemlélteti a magyar vendéglátás gasztronómiai helyzetét, eredményeit. A MÉSZÖV elnökségének legutóbbi ülésén sok olyan kérdés vetődött fel, amely a falusi népművelés legidősze­rűbb problémáinak sorába tartozik. 'Többen, így például az újszászi, a kunmadarasi és a jászalsószentgyörgyi ÁFÉSZ elnöke is felvetette, me­gyénkben növekszik a köz­ségi művelődési házak fenn­tartásához, üzemeltetéséhez való szövetkezeti hozzájáru­lás. Termelőszövetkezetek, Az elhangzó kérdések lé­nyege tehát az, hogy a mű­velődési intézmény fenntar­tásához való hozzájárulás biztosít-e jogot a hozzájáru- lóknak? (Ha igen. s tisztá­zódna pontosan, milyen jo­gokat, még növekedhetne is esetleg a hozzájárulás mér­téke.) Volt olyan vélemény, hogy „ez bonyolult kérdés”, növekszenek a fenntartás költségei, ezért — elsősor­ban ezért — van szükség a termelő üzemek, vállalatok hozzájárulására. A MÉSZÖV elnöke vitába szállt ezekkel a nézetekkel. Művelt, kép­zett emberekre van szükség mindenütt — mondotta — mezőgazdasági, ipari, általá­nos fogyasztási szövetkeze­tekben egyaránt. Egy-egy szövetkezetben a kulturális célokat szolgáló alapok és a küldöttgyűlés által jóváha­gyott összegek önmagukban kevesek a színvonalas köz- művelődési munka biztosítá­sához. De több szövetkezet együttesen a művelődés he­gyeit emelheti! Nem az anya­gi szükség, hanem a népmű­velés tartalmi követelményei kívánják elsősorban az anya­gi és személyi erők koncent­rálását — mondotta. Felve­tette azt is, s ennek már megyénk. egyik nagynevű termelőszövetkezetének „Ki­váló Népművelő” elnöke is hangot adott nem olyan rég; a szövetkezeti támogatás ne jelentse a tanácsi támogatás csökkenését. Ellenkezőleg, ahol a szövetkezetek társak, ott az állami támogatás nö­vekedése is jelezze, társra talált. Ehhez még csak annyit fű­zünk hozzá, miként a gazda­sági életben egyenrangú ÁFÉSZ-ek, ktsz-ek vállalnak részt egy-egy művelődési ház fenntartásában. Cserébe mit kérhet a művelődési in­tézménytől a szövetkezet? Mások elmondták, hogy klu­bok közös fenntartásában vesznek részt, de ha igényt tartanak klubteremre isme­retterjesztő előadás céljából, nem kapják meg azt. (Egyik helyen például bérbe adták a termet arra az időre, ke­reskedelmi kiállítás céljára.) partner ma már a szövetke­zet, éppen úgy a kultúra te­rén is éreznie kell, nemcsak pénzét, hanem a közművelő­dés iránti gondoskodást, mű­velődéspolitikai aktivitását is igényli az összefogás... Szükség van a népművelési tanácsokra Feltétlenül szükséges, hogy a rendelkezésre bocsájtott összegék fejében — hangsú­lyozták a MÉSZÖV elnökségi ülésén legutóbb többen is — szakszerű kulturális „szol­gáltatásokban” részesüljön a szövetkezeti tagság vagy a szövetkezeti élet. Sőt, mind többen adtak hangot annak az igénynek, hogy a tanácsi művelődési szervek, intézmé­nyek valamiféle szaktanács- adást biztosítsanak, a szö­vetkezetekben folyó közmű­A mezei pocok valameny- nyi takarmánynövényünket károsítja. Megrágja a gyö­kerét, s a gyökérnyakat és a földfeletti részt is. Időszerű ellene a védeke­zés. mert erősen szaporodó­ban van, különösen Szolnok —Kisújszállás—Kengyel tér­ségében, de a megye más helyein is. Komoly fertőzést most még csak a lucerna és vöröshere-táblákban talál­tunk, de mivel ezekről a he­lyekről az őszi gabonába is átvándorol, később az őszi vetéseket is erősen károsí­tani fogja. velődést lássák el folyama­tosan szakmai tanácsokkal. Ami felismerés — többek között a vita nyomán is — adatik: szükség van a me­gyei Népművelési Tanács működésére. Nagy szükség! S arra, hogy itt mindezek a kérdések sorjára napirendre kerüljenek. Nyíljon ott le­hetőség e kérdések megtár­gyalására, sőt egy-egy ilyen kérdés megvitatásakor refe­rátumot vagy á vitához fű­zött korreferátumot éppen azok tartsanak és fejtsék ki ott véleményeiket, észrevé­teleiket, javaslataikat, akik nagyobb anyagi erővel „száll- nák be” a közös ügy támo­gatásába. El kell dönteni, s tanújelét is kell adni sokféle módon, mennyire kívánjuk ennek a testületnek hatékony működését. Hiszen ez a ta­nács nem becsülheti le ép­pen azt a társadalmi folya­matot, mely őt létre hozta! Másrészt előttünk áll a felismerése annak is, túllép­te az idő a megyei Népmű­velési Tanácsnak azt a ko­rábbi álláspontját, miszerint községi szinten egyelőre nem kell létrehozni közmű­velődési (népművelési) taná­csokat, „érdemi munkát e tanácsok úgysem végezhet­nek”. Ma már látjuk, fóru­mot kell teremteni annak, hogy az anyagilag érdekel­tek találkozzanak falun és a munka tartalmában, vitelé­ben is érdekeltté, társakká váljanak. Erősödött a kaliforniai pajzstetű lárvaraizása. A vé­dekezés azonnali elvégzése különösen a gyümölcsöt ex­portáló gazdaságok számira fontos, rnert a fertőzött gyü­mölcs kizári a az export le­hetőségét. Mind a nagyüze­mek. mind a házikertek szá­mára a rövid várakozási idejű szereket javasoljuk. A leszedett gyümölcs megvédé­se érdekében pedig ajánla­tos a raktározott terményt 1 ezrelékes nikolinoldatban füröszteni. Növényvédő Állomás Vasárnapi műszak szalma­szállításban A szolnoki papírgyár nyersanyaghiánnyal küzd, az esős időjárás miatt kevés a szalma a cellulózgyártáshoz. A MÉK és a gyár felkérésé­re az újszászi Szabadság Tsz traktorosai vasárnap is szál­lítottak szalmát a gyárba. : Pedig a nyári munkák kez­dete óta ez lett volna az egyetlen szabad vasárnapjuk. Hat vontató pótkocsival mintegy hat vagon szalmát hozott Szolnokra. A szövet­kezetiek egyébként száz va­gon szállítására szerződtek. Jászberényi vörös­keresztes napok Tegnap kezdődött meg a jászberényi Hűtőgépgyárban az a rendezvénysorozat, amelyet a „A szocialista egészségügyért, a békéért” jelszóval indított útjára a Magyar Vöröskereszt városi vezetősége, s a városi tanács vb művelődésügyi osztálya és a Hazafias Népfront vá­rosi elnöksége. A város leg­nagyobb ipari objektumában összesen ötszáz véradó van. Ezért a vöröskeresztes nagy­gyűlést tegnap a gyár széoen feldíszített előadótermében tartották, amelven a vörös­keresztes aktívák és a vér­adók Solt Lászlóval, a Ma­gyar Vöröskereszt központi elnökségének tagjával és Ma­gyar Gyulával, a megvei Vö­röskereszt elnökével talál­koztak. A nagygyűlés után a gyár huszonnégy legjobb véradó­ját ajándéktárgyakkal lepték meg, a megyei Vöröskereszt pedig díszoklevelet adomá­nyozott az MSZMP hűtőgép- gyári párt- és szakszervezeti bizottságának, valamint Tol- véth Tibor véradó szerve­zőnek. Legközelebb október 1-én és 2-án rendeznek nagysza­bású véradást a Hűtőgép­gyárban. Szakácskongresszus Budapesten Mire jogosít az anyagi hozzájárulás? CSÁSZTVAI ISTVÁN Á pocok és a pajzstetű ellen Szabó László — Sólyom József: A kikötő elpusztul: 7.55-kor I. Chaplin komornyikja 1941. december 7-én a ja­pán légierő minden előzetes hadüzenet nélkül megtámad­ta az Egyesült Államok leg­nagyobb csendes-óceáni tá­maszpontját. Peárl Harbourt. A támadás, amelynek követ­keztében több mint három­száz amerikai repülőgép és a csendes-óceáni flotta túl­nyomó része megsemmisült, maga után vonta az USA hadbalépését és a második világháború csendes-óceáni frontjának megnyitását. Az egyre terjeszkedni akaró japán imperializmus ezt a nagyméretű támadást már évekkel előbb előkészí­1940-ben a San Francisco-i Világkiállításon egy különös „intézmény” csalogatta a ki­állítás látogatóit. A cégtábla ugyan nem sokat árult el, mert mindössze ez állt rajta: „Művészi fényképészek mo- dellstúdiója”. viszont amit Kenn lehetett látni, már in­kább... Csekély belépődíj el­lenében bárki bemehetett. tette. Az amerikai földré­szen fél évszázada letelepe­dett japárt kolóniák tagjaiból olyan hírszerző hálózatot épített ki, amellyel kevés ország dicsekedhetett. Ez a szervezet, a Pearl Harbour-i támadást megelőzően, már egy jó. fél évtizeddel előbb mozgásba jött, mégpedig egyetlen cél érdekében: Ja­pán állandóan tudni akarta, milyen amerikai erők mo­zognak a Csendes-óceán tér­ségében, hogy egy elkövet­kező háborúra ennek meg­felelő ellenerőt készíthessen fel... Egy fiatal nő Vette át a kabátot, aztán megjelent a tulajdonos és a belső helyi­ségbe invitálta látogatóját. Odabenn három feltűnően csinos fiatal hölgy üldögélt Amikor vendég érkezett mindhárman ledobták ma­gukról a selvempongvolát. s a látogató elé lejtettek. Né­hány beállítás, és máris kat­tant a fényképezőgép: bárki lefényképezhette a meztelen modelleket. Óriási volt a forgalom, és a tulajdonos, bizonyos Al Blake, közismert amerikai artista elégedetten dörzsölte a kezeit. Blake, m a kiöregedett artista, úgy érezte, össze tud szedni any- nyi pénzt, amennyi a nyu­godt öregkort fedezi. Pedig valamikor milyen jól ment neki: még azzal is óriási pénzeket keresett, hogy töké­letesen uralkodva izmain, a nagy szabóságok kirakataiba helyezett próbababák közé állt. s a járókelők — kellő nyeremény reményében — ..fotózhattak”: melvik a baba és melyik az élő ember... Blake ezzel a képességével megszerezte magának Ame­rikában a ..robotemberek ki­rálya” címet. De aztán, ahogy öregedett, úgy csök­kent körülötte az érdeklődés, s persze ezzel egvütt a pénz­beli hmoráció is. De talán ez az ötlet a meztelen lánvok fénvképezésévet ismét, ..be­vág”... S valóban, a San Francisco-i világkiállításon gyorsan híre kelt, hogy csi­nos, fiatal, meztelen lányo­kat lehet néhány centért fényképezni a „Művészi fényképészek modellstúdió- jában”. Az ismeretség Blake éppen egy látogatót bocsátott el, amikor egy zö­mök, ötven év körüli japán férfi lépett a stúdióba, nya­kában az elengedhetetlen fényképezőgéppel. Ezekben az években amerikai földön azzal lehetett megkülönböz­tetni a japánokat és a kínai­akat egymástól. hogy az előbbiek — bármilyen nyo­morúságosán is éltek — mindenütt fényképezőgéppel a nyakukban jelentek meg. S ha már itt tartunk, el­árulhatjuk azt is. hogy eze­ket a gépeket egyetlen Ame­rikában élő japán sem vá­sárolta. hanem ajándékba kapta, mégpedig — ismeret­len feladótól. S a nagvlelkű ajándékozó — amint ezt már tudjuk — a japán hírszerző szolgálat volt., amely elsősor­ban faji hovatartozásukra apellálva, tízezerszámra dol­goztatta a világ különböző táiaira letelepedett honfitár­saikat. mint kémeket. A zömök japán férfi, mi­után beléoett a különös stú­dióba. néhány felvételt ké­szített. aztán jól szemügyre vette a tulajdonost... — Mi már találkoztunk valahol — mondta angolul, némi amerikai akcentussal.-— Nem hiszem... — vála­szolta Blake. — Én nem em­lékszem önre. Bár, ha meg Lányok pongyola nélkül nem sértődik, az én szemem­ben a jellegzetes japán vo­nások elmossák az egyénisé­get... A tulajdonos észrevette, hogy az övén év körüli férfi arca egy pillanatra össze- rándult. ezért újra és újra bocsánatot kért tőle, hang­súlyozva. hogy nem volt sér­tő a szándéka. — De azt nem tudom, hon­nan ismert...* Óh. talán az egyik filmbeli szerepemből emlékszik rám — csapott a homlokára Blake. — Igen, valószínű... Chaplin egyik filmiében léptem fel, még 1917-ben... — Ugye. mondom, hogv találkoztunk valahol!... Meg is van: én voltam Charlie Chaplin komornyikja... Nem a filmen, a valóságban. — Torzitchi Kono vagvok — mutatkozott be a zömök kis japán Blake-nak. Eltűnt a forgatagban A két férfi néhány percig ezután a közös emlékekről beszélgetett, majd Kono. már távozóban, még visszaszólt a tulajdonosnak; — Hogyhogy már nem szolgál a flottánál Mister Blake’ Mintha egyszer ott szolgált volna... Nem? — De — dadogta Blake, s fogalma sem volt, honnan tudja ezt a japán. De meg sem kérdezhette, mert Kono így folytatta: — Sok pénzt kereshetne, ha most a flottánál lenne... — s eltűnt a forgatagban. Ezerkilencszáznegyvenet ír­tak; a háborús pszichózis már az Egyesült Államokba is eljutott, s talán ez az oka, hogy Blake kicsit furcsának találta Kono megjegyzéseit. Sőt, ahogy elgondolkodott a japán szavain, gyanússá vált előtte a dolog. Még aznap megpróbált utánanézni bará­tai. ismerősei körében, vajon nem tud4ák-e véletlenül, ki ez a japán és merre lakik, de semmit sem sikerült ró­la megtudnia. Pedig még a japán konzulátuson is érdek­lődött. aztán utánanézett a telefonkönvvben. eredménv- telenül. Felhagyott az egyéb­ként céltalan kereséssel, s lassan el is feledkezett róla. de 1941 márciusában. H Uv- woodhan összefqlá^Vnzotf Kol novai. Blake néhány hete költözött a Los Angeles mel­letti f!’mvá-osba, amikor a* utcán összefutott a kis forde- szemő emberrel. A tanán úgv tett. különös; örö­met okozntt volnn neki a ta­lálkozás Javasolta is, hogy sétáljanak egyet. Blake kapott az alkalmon mert eszébe jutottak Konc San Francisco-i szavai. El­indultak az embe-ektől nvüzseő sétánvon. Eleinte közömbös dolgokról i-eszél- getfek, majd az amerikai így szólt: — Azon gondolkodom, hogy visszamegyek a flottá­hoz... Előbb-utóbb mi is be­lépünk a háborúba, s akkor elkelnek a tapasztalt tenge­részek..'. Következik: Blake időt akar nyerni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom