Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-02 / 205. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. szeptember 2. Vietnam negyedszázada 1945. szeptember másodi- ka óta, amikor Hanoi főterén egy szikár férfi emelt hangon bejelentette a független Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltását s ujjongó tömeg kiáltott éljent a vietnami nép méltóságteljes, hősi elszántságot kifejező Függetlenségi Nyilatkozatára, Vietnam földjén szinte egyetlen napi szünet nélkül folyik a szabadság- harc. A francia kormány elismerte a Vietnami Demokratikus Köztársaságot — s angol hajókat kért kölcsön, hogy a függetlenség kikiáltásának másnapján francia csapatokat szállíthasson partra Saigonban. Párizs mellett, Fontainebleuban ünnepélyes megállapodást írtak alá a Vietnami Demokratikus Köztársasággal — s a párizsi hadügyminisztériumban már dolgoztak a haditengerészetnek kiadandó parancson, amelynek alapján ágyú tüzet zúdítottak Haiphong kikötőváros békés lakónegyedeire. Demokráciáról és békéről zengtek a párizsi kormányok — s egymás után hét tábornokot bíztak meg, hogy tűzzel-vassal pusztítsák el Vietnam népét. Amikor a vietnami néphadsereg megsemmisítette a franciák „szennyes háborújának” haderejét, tárgyalóasztalhoz kényszerülve aláírták a genfi egyezményt — s az imperialisták az aláírás pillanatában megszegték. A franciák helyett az amerikaiak vették át a vietnami nép ellen vívott megsemmisítő háború terhét, néhányszáz „amerikai tanácsadóval” kezdődött s napjainkban az egész Indokínát lángbaborító amerikai agresszióban fél- milliónyi amerikai katona és több mint egymillió, amerikai pénzen vett zsoldos falyatja a népirtó háborút. felolvasta Ho Si Minh, a vietnami nép nagy vezetője és hőse: „A vietnami nép telve van elszántsággal, hogy minden lelki és anyagi erejével, életének és vagyonának feláldozása árán is megvédi a szabadsághoz és függetlenséghez való jogát.” S a „csoda” magyarázatát így fogalmazta meg Giap tábornok, a VDK néphadseregének főparancsnoka, a történelem egyik kimagasló imperialistaellenes győzelmének, a Dien Bien Phu-i csatának szervezője: „Az imperialisták sohasem tudták valóban felmérni egy függetlenségéért harcoló nép erejét. Márpedig ez az erő határtalan. Minden nehézséget képes legyőzni, minden ellenségre képes vereséget mérni”. Negyedszázad bizonysága Hősi nép bátor küzdelme De mást is láthatott a világ ez alatt a negyedszázad alatt. Egy nagyszerű, hősi nép bátor küzdelmét a fantasztikus túlerő ellen; egy gyarmati századok után erőre kapott nép győzelmes harcát a tőkés világ legnagyobb hatalma, az Egyesült Államok ellen. A világ előbb végigfigyelte, miként Toppantja össze a parasztok és munkások hadserege csaták során, egész Dien Bien Phűig a francia gyarmati haderőt s aztán miként teszi elviselhetetlenné az ameri- rikai katonák százezreinek életét a szabadságáért küzdő dél-vietnami munkás és paraszt. Látja a világ, miként épített romokból — és nemegyszer amerikai bombák tüzében! — virágzó nagyipart a Vietnami Demokratikus Köztársaság népe, miként többszörözte meg a legnehezebb körülmények közölt mezőgazdasága termelését. Látja a világ, hogy az egymást váltó korrupt és népelnyomó saigoni rezsimek városaitól néhány kilométernyire a már felszabadított területeken, nem ritkán dzsungel-tisztásokon, egyetemi szintű oktatást szervez a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány, népi közigazgatást vezet be a nehéz harcokkal megvívott területeken a semmiből teremt ipart, ellátja a szüntelen támadásoknak kitett szabad területek falvait, kisvárosait. A vietnami csoda Polgári gondolkodású újságírók, megfigyelők is „vietnami csodáról” beszélnek: érthetetlennek tartják mindazt, ami a negyedszázad alatt Vietnamban lejátszódott és lejátszódik. Pedig aki emlékezetébe idézi az 1945. szeptember 2-i vietnami Függetlenségi Nyilatkozatot, magyarázatot kap a „vietnami csodára”. Hanoi főterén, a Függetlenségi Nyilatkozat szövegében ezt is A negyedszázad bebizonyította azt is, hogy Vietnam nincs egyedül, mintahogy a mi korunkban nincs egyedül egyetlen nép sem, amely a függetlenségéért és szabadságáért vívott küzdelmében harcrakel az imperializmus bármely osztagával. A szocialista világ, a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa a politikai, anyagi és erkölcsi segítség minden formájával ott áll a küzdő oldalán: Vietnam negyed- százados függetlenségi harcának minden napja bizonyíték erre. A szocialista világ mindennapos támogatása mellé odasorakozott a negyedszázad során a tőkés világban élő dolgozó milliók szolidaritásának nem egy nagyszerű jele is. Az anti- imperialista küzdelem erősödése világszerte Vietnam melletti bátor tüntetésekre hívta e becsületes embereket New Yorktól Párizsig és Tokiótól Stockholmig. A világ most a vietnami függetlenség negyedszázados évfordulóját köszönti. A harcoló, az építő Vietnam felé árad most a haladó emberiség üdvözlete. „Eső-export" Szegedről A szaksajtóban és a lapok tudományos rovataiban sok szó esik mostanság az időjárás, a csapádék eloszlás befolyásolásáról. Ezzel kapcsolatban említést érdemel egy régi-régi história, amely arról szól, hogy a XVIII. század egyik forró, tikkadt nyarán egy akó aranyért eladták a Szegednek szánt esőt Törökországnak. S hogy kik adták el. „Természetesen a boszorkányok”. A gyászos történet előzménye az volt, hogy 1728 tavaszán; nyarán nagy szárazság pusztított Dél-Magyarorszá- gon. A szegedi határban hónapszámra nem esett. Egy szép júniusi napon aztán végre felhők kezdtek gyülekezni. A reményteljes felhőkből azonban tomboló jégverés támadt, s elpusztította azt is, amit a Nap még nem perzselt meg. A nekikeseredett, babonás nép az ördög kezét vélte felismerni, s nem kételkedtek abban sem, hogy boszorkányok bőszítették az ördögöt Szeged városa ellen. A gyanú Kökénynére, a boszorkány hírébe keveredett öreg bábaasszonyra terelődött. Kö- kénynét kínvallatásra fogták, s így persze mindent bevallott. Beismerése szerint az esőt egy akó pénzért eladták Törökországnak. Addig kínozták, amíg bűntársakat is megnevezett. Ezek közé sorolta Rózsa Dánielt, a város egykori főbíráját is, akiből viszont a saját feleségét terhelő vallomást csikart ki a hóhér. Rózsa emellett jegyzőkönyvbe mondta, hogy ötven éve az ördög szövetségese; az ördögöt, aki a felhőt elterelte és Tö- i rökországban való leszállásra kényszerítette Rózsa Dániel szerint Plútónak hívták. A hét esztendőre eladott esőért fejenként 200 aranyat kaptak. A hátborzongató történet végén, 1728. július 23-án 13 „boszorkányt”, hat férfit, hét nőt égettek meg a Tisza-part- ján, azon a helyen, amelyet ma is Boszorkányszigetnek neveznek a helybeliek. Magyarországon egyébként viszonylag kevés boszorkány került az inkvizitorok elé, Torquemada spanyol érsek egymaga több, mint 10 000 embert juttatott a máglyára, míg nálunk összesen 554 embert vádoltak meg az idők folyamán boszorkánysággal és közülük 403 találtatott bűnösnek. A „Missouri" tanulságai Negyedszázad a hogy a „Missouri” nevű amerikai hadihajó fedélzetén a császári Japán képviselői aláírták a feltétlen megadásról szóló okmányt. Ezekben a napokban az atombombát hordó amerikai repülőgépek már lehajították szörnyű terhüket Hirosima és Nagaszaki városára. Hetek óta folyt a szovjet hadsereg döntő jelentőségű távol-keleti offenzívája. A szovjet csapatok egyhónapos szakadatlan küzdelemben a japán szárazföldi hadsereg huszonkét legjobb hadosztályát semmisítették meg, 600 000 foglyot ejtettek, s ezzel egyetlen csapással eltörték a japán militarizmus szárazföldi hadseregének gerincét. Az elmúlt két évtizedben számos nemzetközi vita zajlott a szakértők között az atombombázás és a szovjet hadsereg támadásának jelentőségéről. Ezekből a vitákból egyetlen, a jelenlegi helyzet szempontjából sorsdöntő tényező mind világosabban bontakozott ki. Nevezetesen az, hogy az atombombáknak meghatározott „politikai missziójuk” volt. Az amerikai hadvezetés jól tudta, hogy augusztus 8-án a Szovjetunió hadat üzen Japánnak, miután a szövetségesek közötti nemzetközi egyezmények alapján e hadüzenetnek három hónappal a hitlerizmus összeomlása és fegyverletétele (május 8.) után kellett bekövetkeznie. Ilyen körülmények között az amerikai atombombáknak az volt a politikai küldetésük, hogy Japán részéről a hivatalos kapituláció bejelentése még a szovjet hadsereg döntő offenzívájának teljes kibontakozása előtt megtörténjék, s ilymódon elérjék azt, hogy Japánt egyedül az amerikai hadsereg szállja meg. Amikor 25 esztendővel ezelőtt a Missouri fedélzetén aláírták a megadási okmányokat, az amerikaiak ebben az értelemben már „birtokon belül” voltak. A Japán sorsa feletti rendelkezés szempontjából tehát a második világháború végén az Egyesült Államok monopolhelyzetbe került, s ezen a Missouri fedélzetén lezajlott aktus hivatalos formaságai mit sem változtattak. Az így létrejött politikai és katonai monopolhelyzet rendkívüli következményekkel járt. Ez volt a gyökere és oka annak, hogy Japán mindmáig az Egyesült Államok első számú távol-keleti szövetségese. S ebben rejlik a magyarázata annak is, hogy a távol-keleti szigetország bámulatos gazdasági fejlődését nem követte nyomon a társadalmi struktúra megváltozása. Busás hasznot zsebeltek be egyes „szervezők” nyugateurópai apácarendek megbízásából Indiában, a novíciák toborzása során. A botrány elsősorban olasz és angliai rendeket érint, ahova az apácanövendékek kerültek. A Vatikán is vizsgálatot indított az ügyben. Képünkön: az indiai Kerala államban „toborzott” apácanövendékek egy csoportja Angliában (Ttelefoto — AP—MTI—KS) Közlemény teljes szövege megtekinthető a községi tanács vb tikárának hivatali helyiségében. Községi Tanács V. B. Szászberek KEPERNY9JE ELŐTT Csak a szépre emlékezem Arra, ami kellemes volt, élményt jelentett számomra az elmúlt hét során. Szerencsénkre, az enyémre is a halványabb programok rendjében akadt szép számmal emlékezetre méltó; amire még egy hét távolából is jól esik visszagondolni. Így például Török Erzsi népdalaira, aztán a Lengyel Józseffel való találkozásra, a Nyitott könyvben, majd D. Fehér Zsuzsa nagyszerű tárlatvezetésére, a Tv Galériájában, s nem utolsó sorban a Tévébérlet Beethoven hangversenyére, amelyre Vitray Tamás kalauzolt el bennünket. S még annak is örültem, hogy az Iskolatelevízióban, az ország legnagyobb iskolájában érdekes, izgalmas, azt is mondhatnám mozgalmas évnyitóra került sor, ahol a szerkesztők kitűnően dokumentálták az Iskolatelevízió sokoldalú tevékenységét, de helyet kaptak a megoldásra váró problémák, a megszüntetendő gondok. Lehet, hogy kimaradt valami ebből a vázlatos felsorolásból. De bennem ez a fontossági rend alakult ki; ugyanis ha arra kellene felelnem, hogy miért volt érdemes órákat eltölteni a képernyő előtt, akkor azt felelném; a fentiekért. Időrendben visszafelé: „Megrakják a tüzet” énekelte Török Erzsébet a róla, vele készült tévéfnm- ben, mégis elaluszik, szólt a dal, Nincs az a szerelem, ami el nem múlik. A művésznő vallomását és éneklését hallva azonban azt mondhatnánk; -van el nem múló szerelem, például az övé, hiszen gyermekkorától kezdve mostanáig olthatat- lan „szerelemmel” és hűséggel tartott ki a népdalok, népballadák mellett, s ma már annyira az övéi is, hogyha megszólaltatja őket, varázslatába tudja ejteni hallgatóit. Kristálytiszta, egyszerű, de szinte egyedülállóan bensőséges és átélt előadásmódja a népdaléneklés klasszikus formája. Még a Röoüli Dáván kifinomult Kisregény, Lengyel József életművének egy darabja, amelyre most a televízió hívta fel a figyelmünket. Lengyel József nem ismeretlen már a tévénézők előtt, hisz Prenn Ferencét láthattuk a képernyőn. De ennek a mostani, róla szóló adásnak többlete, hogy őt is láthattuk, s hallhattuk az elhangzottakkal kapcsolatos véleményét is, mint ahogy a Nyitott könyvben már szokás, hogy az utolsó szó az elemzett mű alkotójáé. A képernyőn felnyitott kisregény hőse Banicza István, annak a sziklanyugalmú Baniczának a fia, akit a Prenn Ferencben ismerhettünk meg. Ami ugyancsak bizonyítja, hogy az életmű darabjai milyen szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Az Újra a kezdet képernyőre vitt jeleneteiből világosan tárulkozott fel a regény központi problémája: a választás és az ítélkezés drámája. Hogy milyen nehéz a kommunista Baniczának döntenie abban, hogy ki legyen társai közül az az egy, aki a lehetőség szerint megmeneküljön a gázkamrától. Aki oly biztosan tud dönteni a kapitalizmus és a szocializmus közötti nagy ítélkezésben, emberi érzékenysége folytán e különös helyzetben népdalízlésünk és kritikánk is ámulhatott a dalok megszólaltatásának tökélyén. A népdaléneklés fejedelemasszonyához méltóan énekelt. A népdalvetélkedés egykori zsűritagja ezúttal gyakorlatban mutatta be, hogy mit jelent a stílusos, a hagyományosan tiszta éneklési mód. A rendezés nyugalma is szépen illeszkedett a dalok hangulatához, s még a népművészeti körítés sem volt idegen ettől az esttől, hisz a kalocsai pajtások, helyi, színes népviseletükbe öltözve kedvesen egészítették ki és távlataiban egy kicsit ki is tágították Török Erzsi Kossuth-díjas műsorát; a kicsik így viszik toV/á Vlh a nnmoe In Q cf\rr\rri 6 m rrf nehezen birkózik meg a döntéssel. A maximálisan át- érzett erkölcsi felelősség szinte megbénítja. A regény köré kanyarintott kritikusi beszélgetés jól egészítette* *a látottakat, s helyes útmutatásul is szolgálhat a regény olvasásához. A kritikusi szakzsargont azonban mellőzni lehetett volna e széleskörnek szóló, olvasásra serkentő adásban. (Főleg Al- mási Miklós megjegyzéseiben hemzsegtek. (Több illusztráció a regényből, kevesebb kitérő a beszélgetésben még teljesebbé tehette volna a kisregényről alkotott képünket. Lengyel József lenyűgöző szellemisége, okos, eligazító szavai, melyek révén mélyebbre hatolhattunk a mű lényegébe — egész lénye a képernyőn alighanem mindennél meggyőzőbb propaganda, hogy műveit olvasnunk kell. Éppen ezért érthetetlen, hogy miért tessékelték a Nyitott könyv mostani adását a már rangjához méltó főműsöridőből egy későbbi időpontra, egy útirajzfilm után. Vajon volt-e mindenkinek, akihez szólni kívánt ez a műsor, elegendő türelme és ideje, hogy kivárja a tévé késő esti irodalmi kóstolóját? Röviden Jól sikerült beszélgetés vezette be a Gelléthegyi álmokat; ez az út járhatóbb, mint az előadásos forma, amely többnyire unalmas. Rendkívül zavart Horváth Ferenc Pestről szóló műsora; s a főludas ebben a vágás módja. Szegény nézőinek még lélekzetnyi szünetet sem hagyott a különböző versek között. Kissé érdektelen volt a számomra a férfi Európa Kupa döntője; nem is voltunk érdekelve. Igazi atlétikai csemege híján megérte a nézőnek az időt, s a tévének pedig a pénzt? Kozma Józsefre emlékezeti a sanzon-rovat. A sótlan, álmos összeállítás méltatlan volt a sanzon klasszikusához. Végül: nem lehetett volna az egyébként érdekes, a Grúz Állami Népi Együttes útjáról készült filmhez színvonalasabb és tartalmasabb kísérőszöveget írni ? V. M. „A bátorság evezője" A „Bátorság evezőjét”, melyet San Remo városa minden évben valamely bátor tettel kitűnt tengerésznek ítél oda, az idén Thor Heyerdahl norvég tengerjárónak és a „Ra II” legénységének adományozta, mivel a papirusz ha-, jón áthajóztak az Atlanti-j óceánon. J r Újra a kezdet Szászberek község tanácsa 1/1970. sz. alatt községrendezési előírásokról tanácsren11.-n f A »»QMrlalaf
