Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-02 / 205. szám
I 1970. szeptember 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hétfőtől vasárnapig Hol egy szűrő, mely megszűri, hol egy válaszfal, mely szétválasztja, hogy hol végződik a hazugság, a felvett póz és kezdődik az igazabb, az őszinte lázadás? Ezt keresi Anna, a kis építész hallgató, aki egy hétig él együtt a kispolgári jóléttől megcsömörlött, minden korlát ellen szellemes szemtelenséggel lázadó Antival. A fiú a „szentséges magántulajdon” és a magántulajdonosok iránti ellenérzéseinek bizonyítékaként, no meg dicsekvésből is beleköltözik egy lakatlan villába, majd feltör egy vitorlást, általában igyekszik a gátlástalan, az abszolút szabadság hívéhez illően viselkedni. Mint ahogy az író is igyekszik, hogy figuráját az általa elképzelt ifjú lázadó szerepének megfelelően viselkedtes- se. Anti alakja így inkább érdekes, semmint hiteles. Nem bizonyítja, hogy az író eléggé ismerné a mai huszonéveseket, vagy akár a huszonéves lázadók alkatát, problémáit. Kívülről és felülről rajzolt figura ez az Anti, több benne az idősebb generációban kialakult általánosító elképzelés szerinti tulajdonság, mint a realitás. A néhol kétségtelenül izgalmas dialógusok is jórészt hitelüket vesztik a már-már közhelyszerű (például autóról, magánvilláról, kispolgári mentalitásról szóló) témákon. S amikor kiderül, hogy a villa, meg a vitorlás Anti vezérigazgató papájáé és ebben az egész Anti féle lázadásban végképp nem tudni mennyi volt a tetszelgés, a fiú eddig igaznak tűnő szavai is hitelüket: vesztik. Kár értük pedig, mert így ez az egész játék nem több itt-ott izgalmas, de úgy egészében (legalábbis a huszonéveseket) bosszantó félmegoldások gyülekezeténél. Pedig Solymosi Ottó, a rendező igyekezett megtenni, ami tóíe tellett. Színészeit biztos kézzel vezeti, a darab fordulatait jól kihasználtatja. A szereplőkre sem panaszkodhatunk, különösen az Antit megszemélyesítő Fülöp Zsig- mond és egy befutott forradalmárt alakító Avar István nyújtottak karakteres alakítást. Csipkelődően szellemes szópárbajaik a darab legjobb pillanatait adják. Önéletrajz Dokumentumjátékot készíteni ebből a témából — már a gondolata is, úgy érzem rendhagyó. S jól sikerült játékot — ez meg szinte meglepetés, bizonyítja, hogy Ku- binyi Ferencnek, a műsort vezető szerkesztő-riporternek nemcsak dramaturgiai, de valóságérzéke is jó. Mert Börcsök András története — tragédiája — egy hamis hőssé magasztalás lehetőségét is rejti. Kubinyi nem élt ezzel és jól tette. Dokumentumjátéka egy sok- gyermekes, nehéz életű család és egy egyszerű ember története. Egy egyszerű, de kötelességét tudó és tevő emberé. Az országos közvéleményt felkavaró rendőrgyilkosság történetének felelevenítése ebben a játékban nem kap semmi rosszízű felhangot, a szerző nem használja ki az eset eseteges kriminalisztikai érdekességét. A figyelmet nem ez csigázza, hanem a hangvétel, a téma megközelítésének módja. A riport-játék emberséges lírai hangvételében nagy a mértéktartás, a kendőzetlen realitás, ezért tartom jónak. — trömböczky » A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet szakemberei két éve végeznek különféle méréseket a magyar Duna alsó szakaszán. A nyert adatokból — számokból — következtetnek a Duna „életére” (mederváltozás, partalakulás, stb.) A kutató- csoport a többi között szelvényméréseket végez és hordalékmintát vesz a folyóból. Képünkönő A mérőcsoport a bajai Duna-parton. (MTI foto: Mező Sándor felvétele — KS) Megkezdődött az 1970-71-es oktatási év Akik eljöttek, sokáig emlegetik majd. A Szolnoki Nyár ’70 programjának keretében hétfőn este a múzeumudvarban — pontosabban, végül mégis csak a T udományos Ismeretter j esz- tő Társulat földszinti nagy előadótermében — francia képzőművészeti kisfilmek vetítésére került sor. A késő középkor és a kora reneszánsz francia kódexeinek iniciáléit és illusztrációit bemutató film nagy tetszést aratott, már ennek vetítése után felcsattant a taps. Azután az impresszionisták olyan kiválóságainak műveivel ismerkedhettünk, mint Manet, Degas, Monet, Renoir, Pissaro. „Némelykor úgy tűnik, az élet mintha megállna egy pillanatra” hangzott a film mottója. Ezt mutatták be a képek, mint ragadják meg az impresszionisták a pillanat szépségét a feltartóztathatatlanul rohanó időben. Ezután egy kisfilm Fernand Léger művészetének ismeretelméleti, etikai és művészettörténeti indítékait és alapjait ismertette. Lágerben a nép életereje feszül, a legyűrhetetlen szabadság- vágy, írta annak idején Maurice Thoréz. Az egykori műszaki rajzolót az első világháború élménye avatta osztályharcos művésszé. — „Minden átmenet nélkül a francia nép kellős közepén találtam magam... új barátaim bányászok, parasztok, ácsok, kovácsmesterek lettek” — vallja a festő önmagáról. Végigéli a háborúban a gép és az ember merőben új viszonyát, s már ekkor — lényeget absztra- háló logikával — ismeri fel azt, ami a negyvenes évek derekára teljesedik ki valóságos drámai helyzetté. Az emberek által létrehozott technika végzetének lehetőségét az embereknek kell feloldaniok, akik az emberiséget elpusztítani képes fegyvereket létrehozták. Egy teljes világpusztulás lehetőségéig jutottunk — vallja Fernand Léger — s egy teljesen új világ születésének lehetősége is kibontakozik az emberek előtt. Rajtunk múlik, melyik variáns lesz jövővé, egyben pedig történelemmé. Soha ilyen drámai konfliktust nem élt át még az emberiség... Légért a gép, az ember, a táj és a földi, vízi, légi utakon való mozgás sajátos viszonylatai izgatják. Egy gyorsvonat vagy gépkocsi végigrohan a tájon. Megszűnt a tájnak a nyugalma. Képek villanó sorát kell percek alatt szintézisbe foglalnia az emberi képzet- alkotásnak, a gondolkodásnak egyaránt, össze sem lehet hasonlítani a benyomások sokaságát azzal, ami például a tizennyolcadik században érte az embert egy nap, egy óra, vagy akár ma egy perc alatt. A valósághű ábrázolásnak ezt kell valahogyan — vélekedik v Fernand Léger — életre keltenie. Ezért szükséges túllépni a reneszánsz térés emberábrázolásának hagyományain. Az ember szintetizáló képességének kell kifejeződnie. Végezetül az est keretében gyermekrajzokat bemutató színes film következett, Prévert és Apollinaire verseinek részletei, illetve e versek hangulata elevenedett meg gyermekrajzokban, ak- varellekben. (CS) Az általános és a középiskolákban országszerte kedden tartották a tanévnyitó ünnepségeket. Az általános iskolákban mindenütt külön köszöntötték „idősebb” társaik a legfiatalabbakat, az elsősöket, akik ezúttal lépték át először az iskola küszöbét. Az ünnepségeken az igazgatók tájékoztatták a diákokat és a szülőket az iskolai élettel kapcsolatos, legfontosabb tudnivalókról. A tanítás szerdán kezdődik az 5600 általános és 580 középiskolában, amelyek nappali tagozatán együttesen több mint 1 350 000 diák tanul. Az első tanítási napon a pedagógusok ismertetik a tanulókkal az órarendet, az iskola házirendjét, s osztályonként megválasztják a diákkollektíva tisztségviselőit. A tanulók első félévi osztályzatait — a december 19-i állapotot alapul- véve — a téli szünetben sor- rakerülő osztályozó értekezleten zárják le és a téli szünidő utáni első tanítási napon közlik a szülőkkel az „Ellenőrző könyv” útján. A téli szünidő 1970. december 21-től 1971. január 6-ig tart. A középkoriéi Fernand! Hangulatos este a szolnoki múzeum udvarban it ÜGYESKEDŐ — Kérlek szépen, amióta a járgányt megvettem, még egy fillérembe sem került. Hiába, megmondtam, megjósoltam én azt előre, hogy így lesz! Nem hiába terveztem sokat, míg összegyűlt rá a kis pénz, eredménye is van. — Sokat mentél már vele? — Most tizenötezret mutat a kilométeróra. Három hónap alatt szép teljesítmény, nem? Különben amint benne lesz a negyven-ötvenezer, rögtön pasz- szolom, s veszem a másikat. — S hogy találsz mindig palira? — Egyszerűen, barátom. A rokonságnak szóltam, meg a munkahelyen néhány jó ismerősnek. És nem vagyok fa- nyalgós. Nemcsak esküvőre megyek, elmegyek én komor ábrázattal temetésre is. Helyben esküvő, csak a tanácsházáig, netán templomig egy szazas. be százötven. Akad betegszállítás is, Pestre, vagy szanatóriumba. Pest egy ezres, szanatórium, ha hegynek fel, még több. Van pénz, mint a pelyva, akinek kocsi kell, fizet kérlek szépen. — Ilyesmit terveztem én is. Elvégre, ha már »kocsit vesz az ember, legyen értelme is. Ügy számolgatom, hogy havonta legalább négy-öt fuvart csinálok másnak, s akkor kétszer-háromszor elvihetem a családot is. Esetleg így egyedül is ellóghatok valamerre, tudod... — Ez az értelmes beszéd. Hidd el, nagyon jó bolt egy saját kocsi. Már, ha ésszel él az ember, s nem heverteti a méregdrága garázsban. Különben, ha megjön a tiéd, szólj rögtön. Ilyenkor ősz elején annyi az esküvő, hogy tán tudok kommen- dálni neked is. Van olyan szombatom, hogy öt helyre is hívnak. A múltkoriban jót mulattam. Egy esküvőre hívtak. Kérdem: hány órakor lesz? Mondják, hogy délután négykor. Jó lesz-e, ha csak násznépet viszek, s nem várom meg a végét? Belementek. A következő esküvőm hat órakor volt. Amint odaszállítom a meny-) asszonyt, jön ki egy új pár, násznéppel. Odaszól a vőlegény, hogy elment a kocsijuk, nem vinném el őket a szállóig, ahol a vacsora lesz? Miért ne? így egy csapásra hármat, hármat öregem. Még napidíjnak is szép három mázsa, nem? — Gyönyörű. De jó, hogy találkoztunk. Nézegetlek én már régóta. Mindig ismeretlenekkel tele a Wartburgod. így már értem. Bejön a kocsi ára! — Ha még egy fél évig így lesz, egy újra is futja! — SÖ — Szabó László — Sólyom József: Kémek i- a búvárhajón Hitler már csak dadogni tudott Canaris, az Abwehr főnöke, Hitler főhadiszállására igyekezett. Rossz előérzetei voltak. Már sejtette, hogy Ribbentrop külügyminiszter „eláztatta” őt a führernél. Alig egy órája kapta az értesítést, hogy kihallgatásra kell jelentkeznie helyettesével, Lahousen ezredessel együtt. 1941 nyarát írták. Lahousen erről a napról a következőket jegyezte be később előkerült naplójába: „Hitler dührohammal fogadott bennünket. Kiabált és szitkozódott. Szinte hisztériásnak tűnt. A roham csúcsán azt követelte Ganaris- tól, magyarázza meg, hogyan kerülhetett sor az árulásra”. — Magyarázza meg, admirális úr, hogyan történhetett ilyesmi?' — kiabált aführer. — Hogyan? Követelem, hogy magyarázatot adjon. És minél hangosabban ordítozott Hitler. Canaris tengernagy annál mélyebbre hajolt. Kivárta, amíg lecsillapodik a führer első dühe, hiszen az Abwehr főnöke jól ismerte vezérének lobbanékony, könyörtelen természetét. Amikor Hitler már csak dadogni tudott a kimerültségtől, megszólalt: — Mein Führer — kezdte nyugodt hangon. — Bizonyosra veszem, hogy emlékszik még azokra a nehézségekre, amelyekkel a múltban szembetalálkoztunk az Egyesült Államok területén. Bizonyára emlékszik még arra is, hogy amikor átvettem az Abwehr parancsnokságát, — Hitler alig kapott levegőt a hallottaktól, csupán egy lesújtó pillantást vetett a tengernagyra. Hogy elakadt a szava, annak nem utolsósorban az volt az oka, amit Canaris, bár a legnagyobb tisztelettel, de a fejére olvasott... A führer még arra sem pazarolt szót, hogy elbocsássa beosztottjait, csak egy kézlegyintéssel adta Canaris és Lahousen tudomására, hogy távozhatnak. E rövid beszélgetés előzmegállapítottam és közöltem önnel, hogy mindenekelőtt teljesen át kell szerveznünk amerikai hálózatunkat. Azt is tudja führerem, hogy az FBI már fényt derített egyszer tevékenységünkre, és ébersége azóta sem csökkent irántunk. Hiába volt minden ellenintézkedésünk, vereséget szenvedtünk. Most viselnünk kell ennek a csapásnak minden következményét... ményeit Hitler is ismerte. Amikor Canaris 1935-ben az Abwehr, vagyis a német katonai hírszerző szolgálat élére került, a német kémszervezet amerikai tevékenysége rendszertelen, sőt zűrzavaros volt. A náci párt tagjai — Hitler hatalomra kerülése után — két év alatt beszivárogtak a kémszolgálatba, és Canarisnak tudomására hozták. hogy a német kémhálózat csak a Gestapóval együttműködve dolgozhat... Pedig Canaris tudta, hogy Heydrich biztonsági szolgálata — a Sicherheitsdienst, vagyis a Gestapo hírszerző és kémelhárító szolgálata — harcot kezdett az Abwehr ellen, és ennek a harcnak a jegyében saját szakállára kezdett kémkedni az Egyesült Államokban. Az Abwehmek bele kellett tehát nyugodnia, hogy munkáját tulajdonképpen kompromittálták. Tény, hogy a náci hírszerzők annak idején egészen „amatőr’ módon dolgoztak az Egyesült Államokban és Canarisnak később sem sikerült megtudnia, vajon az FBI emberei milyen mértékben épültek be a náci kémszervezetbe. A helyzet tarthatatlan A harmincas évek vége felé azonban Canaris értésére adta Hitlernek, hogy a német , kémszolgálat tevékenységét megnehezítik, sőt megbénítják az ilyen egyéni akciók. Canarisék számára a helyzet akkor vált tarthatatlanná, amikor Hitler utasította őket, hogy kezdjenek tárgyalni egy Rumrich nevű szudétanémettel, aki állítólag az Egyesült Államokban kitűnő kapcsolatokat tartott fenn az ottani náci párttal, s vonják be őt a hírszerző szolgálatba. Utólag kiderült, hogy, ez a Rumrich Kissé hóbortos, — vagyis gyengeelméjű, s nyilván ennek tudták be az akcióit is, ámelyekkel óriási károkat okozott az Abwehr- nek. Rumrich ugyanis a berlini központ tudta és beleegyezése nélkül rábeszélte az Abwehr egyik ügynökét, hogy kezdjenek együttes vállalkozásba, amelybe bevonják az USA hadseregének egyik tábornokát. Olyan tervet akartak végrehajtani, — amely eleve nem kecsegtetett sok sikerrel: az USA hadseregének egyik tábornokát akarták meggyőzéssel vagy rászedéssel arra kényszeríteni, hogy adja át nekik az USA hadseregének mozgósítási tervét; Kétségtelen, hogy Rumrich meg is szerezte a mozgósítási terv hivatalos másolatát, és ennek birtokában hívta találkozóra a tábornokot egy vendéglőbe. ahelyett, hogy a tervet eljuttatta volna Berlinbe. A tábornok természetesen értesítette a történtekről az FBI-t és a nagyarányú nyomozás azonnal megindult. Rumrichot letartóztatták és ő rengeteg német kém nevét elárulta. Igen sokat őrizetbe vettek; köztük volt a Liberté nevű hajó egyik alkalmazottja is, aki az Abwehr egyik legfontosabb, legmegbízhatóbb futáraként mű. ködött New York és Hamburg között. Mindez pedig azért következhetett be. mert Hitler áldását adta ahhoz, hogy Rumrich és társai részt vegyenek a Canaris-féle hírszerző szolgálatban. Ez volt tehát az előzmény, amiért Hitler nem tudott válaszolni Canarisnak. — De miért rendelte magához a tengernagyot és helyettesét, s miért üvöltözött velük? Következik: Egyetlen éjszaka összeszedték őket. t Beszivárogtak a kémszolgálatra \
