Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-04 / 181. szám
1970. augusztus 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 t Goriot apó Az Ifjúsági Rádiószínpad azzal, hogy az irodalomtörténet jeles alkotásait dolgozza fel, fontos missziót teljesít. A modern ember — főleg ha fiatal — ma már jobbára rö- videbb lélegzetű írásokat szeret, így viszont olyan kiemelkedő művek jutnak el (köny- nyebben emészthető formában) a fiatalokhoz, mint most Balzac műve. A Goriot apó a száznál több kötetre rúgó életműben is jelentős helyet foglal el. A modern Lear története, aki apai szeretetének lesz áldozata: előkelőén férjhezadott leányai lassanként utolsó filléreiből is kiforgatják, majd elfordulnak tőle. Balzac nem stílusával, vagy szerkezeti virtuozitásával hat az olvasóra, hallgatóra, hanem hőseinek életszerűségével: kitűnően, kíméletlen kegyetlenséggel megrajzolt típusaival és a társadalmi visz- szásságok, a pénz utáni lélektelen hajsza merész ábrázolásával. Engels mondta róla, hogy „a realizmus egyik legnagyobb diadala” az ő munkássága, hiszen Balzac saját osztályrokonszenve és politikai elfogultsága ellen kényszerült cselekedni. (Politikai nyilatkozataiban, írásaiban Balzac ugyanis meglepően konzervatív.) A rádiójáték — vagy inkább hangképekkel illusztrált regénytömörítés — ügyesen juttatja el a balzaci gondolatokat a hallgatókhoz, rövidítéseivel jól kompenzálja az író száraz, férfiasán nehézkes stílusát. (A játékban, mint mesélőt Básti Lajos személyesíti meg az írót markáns ^egyszerűséggel.) Két jelentős szereplője van a kétrészes játéknak, a kitűnő jellemforfnáló erővel megjelenített Goriot (Kiss Ferenc alakítása) és Rastig- nac, több Balzac regény szereplője, aki ebben a regényben indul el, és ábrándul ki az őt körülvevő világból s válik majd cinikus törtetővé. (Fülöp Zsigmond formálja meg, fanyar eleganciával.) Solymosi Ottó rendezése korrekt, nem törekedett arra, hogy a lényegében epikus feldolgozáshoz nem illő rádiójáték! eszközökkel éljen. Az érvényesülésről A Mikrofórum, a közkedvelt ifjúsági vitaműsor, olyan témát boncolgat, melyről igen eltérő az emberek véleménye. A több részből álló vita eddigi adásaiból is bizonyos mértékű bizonytalanság tűnt ki, melyhez hozzájárul még az, hogy a vitatkozók ma még megalapozatlan egzisztenciával rendelkező fiatalok. A vitát Mester Ákos vezeti, vagy inkább terelgeti mederbe, úgy, hogy a hallgató, ha nem is kész képet, de mérlegelésre késztető gondolatokat kapjon. Az adás befejező részére (péntek 19 ó., Petőfi) külön szeretném felhívni a figyelmet, mert ebben, öszefogla- lásul az idősebb generáció képviselői is szóhoz jutnak. Minden héten szilveszter Folytatja a rádió ott, ahol abbahagyta a múlt évben és hét héten keresztül ismét hallhatjuk a közelmúlt szilveszteri műsorait. A héten az 1964-esen derültünk és most, hat év távlatából úgy tűnik, akkor volt épp a csúcson az a felszaba- dultság, amit az ötvenes évek után éreztünk. Szinte habzsoltuk (szerzők, színészek, közönség egyaránt) a „no most már végre megmondom a magamét” lehetőségét. A jól sikerült szilveszteri kabaréra alapvetően ez a szertelen, jókedvű és merész bírálat volt jellemző. S ha valaki netán arra gondol, hogy most mintha kevesebb lenne már az ilyen „megmondoga- tós” humor, az lássa be, hogy valahogy ezt is kinőttük. — trömböczky —• Húszéves a megye első fodrász kisipari termelőszövetkezete Jubileumi közgyűlés az Aranyiakat étteremben — Nyolc alapitó a szövetkezet kiváló dolgozója — Jutalom a törzsgárdának Húsz évvel ezelőtt, pontosabban 1950. augusztus elsején öt üzletben, tizenhat szolnoki fodrász kisiparos szövetkezetét alapított. Ez a kisipari szövetkezet az első fodrász ktsz volt a megyében. Az alapítás jubileumi évfordulóját vasárnap ünnepelték a szolnoki fodrász ktsz dolgozói. Természetesen szép számban, mert a húsz év előtti taglétszámnak most tízszerese dolgozik a város szövetkezeti fodrászüzleteiben. Az ünnepi közgyűlésen Toldi József, a ktsz alapító tagja, hajdani és jelenkori elnöke emlékezett a megalakulásra, a régi nehéz évekre. Hivatalos volt erre a közgyűlésre valamennyi alapító tag — még a nyugdíjasok is, hiszen a szövetkezet nem feledkezett meg eddig sem róluk. Az elnöki beszámoló a húsz év történetét vázolta. Az első közös esztendőben már egymillió forint volt a szolnoki fodrász szövetkezet termelési értéke. A fejlődés évről évre fokozatos volt — tavaly már négy millió forint volt a termelési érték. Ezerkilenc- százhatvannyolcig meglehető- seny szerény nyereséget értek el, 1969-ben viszont félmillió forint volt a szövetkezet nyeresége. S bár húsz éves fejlődésről, a múltról volt szó, azt is örömmel mondta el az elnök, hogy az idén az első félév is jól sikerült, 270 ezer forint a nyereségük, 36 ezerrel több, mint az elmúlt év első felében. A családtagjaikkal együtt mintegy kétszázan ünneplő fodrászokat a KISZÖV nevében Tari Ferenc díszoklevéllel köszöntötte. Ezután kiváló dolgozó és törzsgárda jelvények átadására került sor. Az alapítók közül nyolc fodrász kapott kiváló dolgozó oklevelet: Zsíros Gézáné és Csépány Lajosné, valamint Kalmár Miklós, Ulics- nik Sándor, Szabó Sándor, László Lajos, Kormos József és Toldi József. Nyolc olyan fodrász dolgozik jelenleg is Szolnokon, akik az alapítás évében léptek be a ktsz-be. ök húsz éves törzsgárda jelvényt és pénzjutalmat kaptak. Ugyanígy huszonegy dolgozó a tizenöt évi tagság, tizenegy fodrász a tíz- és harminchárom az ötéves szövetkezeti tagság elismeréséül törzsgárda jelvényt és pénzjutalmat kapott. Az Aranyiakat étteremben rendezett közgyűlésen ötvenezer forint volt az alapítók, s a sokéves jó munkával kitűnt dolgozók jutalma. A nyugdíjasok közül ugyancsak pénzjutalmat kaptak néhá- nyan. A közgyűlés után ünnepi ebéden, s a késő délutáni órákig zeneszó mellett emlékeztek az elmúlt esztendőkre a szolnoki fodrász ktsz dolgozói. Cementhiány akadályozza a munkát Az év elején új telephely kialakításához kezdett az építőipari javító- és szolgáltató vállalat Szolnokon, a Thököly út végén, a rékasi felüljárón túl. A saját kivitelezésben épülő 1600 négyzetméter alapterületű szakipari műhelyépület alapozásával el is készültek, a további előrehaladást azonban cementhiány akadályozza. A beton vázszerkezeti megoldással tervezett műhely- épületet az év végéig oly mértékben tető alá akarták hozni, hogy abban a technológiai szerelést 1971 első hónapjaiban megkezdhessék. Itt nyernének végre megfelelő munkakörülmények közt elhelyezést a vállalatnak azok a — tizennégy szakmát felölelő — szakipari részlegei, amelyek most hat helyen vannak, olyan mostoha adottságok között, hogy a fejlesztésükre nincs lehetőség. Az új műhelyépületben viszont a IV. ötéves terv alatt megkétszerezhetnék a termelést, amelynek mind a személyi, mind a technikai feltételeit meg is teremtené a vállalat. Érthető tehát, hogy a legelső teendők között szerepeltették e beruházás megvalósítását. A cementhiány most ezt bizonytalanná teszi, és — mint Vincze Sándor igazgató elmondta — más építőanyagok hiányával együtt több építkezésükön is hátráltatja a munkát, végső soron a tervteljesítést. Savanyú tej, szikkadt kenyér Ellátatlan külterület Törökssentmiklóson Ez aztán a portéka! Két kislány a szőnyegtartóban — Levegőt ritkán lehet kapni — Az a kedves, megértő, jó vásárló A jó bornak is kell a cégér alapján már szombaton estére tömérdek figyelemfelkeltő felirat, művészi rendetlenségben a kirakatokba gyömöszölt árutömeg jellemezte a megyeszékhelyen hétfő szenzációját, az engedményes ruházati vásárt. Mondtam is magamban legott, megnézem hát, mit kínálnak, mit vesznek a szolnokiak. Reggel azért sehogysem tudtam elég korán kelni, s mikor hajnali kilenckor bevánszorogtam az üzletnegyedbe (bár én inkább üzlet tizednek becézném, minek felvágni, nincs itt annyi bolt...) szóval akkor már tudtam,, később kell jönni. Mert a reggeli csúcsforgalom igen példás volt. Jó reményekkel, sok bizalommal sorakoztak a boltok előtt a vásárlók. — Ml legtöbbször csak szikkadt, vagy összenyomott kenyeret kapunk. A tejet későn hozzák, ilyenkor savanykás, nem lehet felforralni, a gyerekeknek nem is merünk adni belőle. Törökszentmiklósi vásárlók panaszait tartalmazzák az előbbi sorok. Sokan mondták el, hogy a városnak a vasúton túli részén csak egy elavult kis élelmiszerbolt van. Korszerűtlen eladóterével, szűk raktárterületével már rég nem alkalmas arra, hogy az ott lakó ezer család élelmiszer szükségleteit ellássa. így aztán délelőtt 11-kor indultam útnak. Hát ha már elmúlt az első roham — gondoltam, s csalódtam. Nem, a rohamok általában az első napon hosszantartóak. A Kristályban — a város legelőkelőbb cipőboltjában — el sem jutottam a pultig. — Termetes asszonyság állta el előlem az eladót, mellette nyolcán tízen alig várták, — hogy befejezze mondanivalóját. Nehezen ment. ö is, én is együtt kullogtunk ki, vásár nélküL A Centrum visszajött a város szívébe — óh, öröm ez, hogy nem kell legyalogolni az ideiglenes áruházig. Aztán, amikor beléptem, rájöttem, hogy a Centrum egy kicsiny eladótérben konfekciót árusít ott csak. A belépés különben nehéz volt, s egy vásárló meg is köszönte. Ugyanis az ő lábán át jutottam be. És mégis nagyon gyorsan kijöttem. Nem, nem azért, — mert nem volt mit venni — levegőt nem kaptam. S azért arra csak szüksége van a vásárlónak. Gondolom, az eladónak is kellene... A 33-as ruházati boltban elgyönyörködtem a szőnyegtartóban pihenő két bájos — pici lánykában. Azt hiszem, nagymamájuk lehetett, aki rájuk parancsolt: „Innen estig el nem mozdultok!” A Pávában a vásárlók kölcsönös barátsági, megnemtámadási mozgalmának voltam tanúja. Egy nénike hitványkának becézett egy hátul gumival beszőtt fürdőruhát. Tizenéves lányka kapta ki a kezéből, s széthúzta, hogy terüljön: Látja, néni, ilyen bő ez, nyugodtan vigye el! Mindössze jó félóráig volt türelmem, s levegőm járni a boltokat. Vásárló annyi, mint derült nyári éjszakán a csillag az égen. Áru? Van. Milyen? Jó is, kevésbé jó is. Elvégre engedményes ruházati vásár van. Ha a vásárlók is engednek — az iramból, rohamból — a végén még jó is lesz! — só — Korszerű üzlethálózat árnyékában Törökszentmiklósról valójában azt lehet elmondani, hogy a városhoz méltó üzlet- hálózata van. Korszerű ABC áruházak, szép kivitelű élelmiszerboltok és vendéglátó egységek nagy áruválasztékukkal, igazán alkalmasak a vásárlók igényeinek kielégítésére. E korszerű kereskedelmi hálózat árnyékában mégis ott él egy városrész — Tö- rökszentmiklósnak egy elég jelentős része — ahol kimondottan rossz az áruellátás. A 385-ös számú vegyes élelmiszerbolt a kiskereskedelmi vállalaté. Alapterülete 7x40 m, raktárterülete alig több. Hűtőkapacitása egy 200 literes hűtőszekrény. A bolt dolgozóinak jószándékú erőfeszítése ellenére is az üzlet túlzsúfolt, egyes árufajták szinte ömlesztve vannak. A vásárlók és a bolt vezetője leginkább a tej- és a kenyérellátás miatt panaszkodnak. A tej, amit a szolnoki tejipari vállalattól kapnak, legtöbbször kevés. Reggel 6—7 óra között eladják. Sok vásárló — még ha kisgyereke is van — tej nélkül marad. Amikor több tejet rendelnek, szinte biztos, hogy a következő napon „véletlenül” 2—3 óra késéssel hozzák meg. Ilyenkor már 17'—18 Celsius fokra felmelegedve érkezik a boltba, ahol a jelenlegi hűtőkapacitással nem tudják lehűteni. Vagy visszáruzzák, vagy ott marad a nyakukon a megsa- vanyodott tej. A lakosság mindkét esetben tej nélkül marad. Gondok vannak a kenyér- ellátással is. a Szolnokról szállított kenyér, ha friss, szállítás közben összenyomódik, máskor meg nagyon száraz kenyeret kapnak. A helyi sütőipar süt ugyan szép 2 kilogrammos kenyeret, de a bolt nem kap belőle. A vásárlóknak nagyon nehéz megmagyarázni, hogy a Törökszentmiklóson sütött kenyérből miért csak a „belvárosiak” ehetnek. Épül az áruház, de lassan A városrész lakói az ott települt ipari üzemek és szövetkezetek dolgozói, akik kora reggel indulnak munkába és késő délután térnek haza. Jogos tehát az a kívánságuk, hogy lakóhelyükhöz közel tudják az élelmiszereket bevásárolni. Helyhezkötöttségüket jelenti az is, hogy a legtöbb utcából hiányzik a járda, a belvárosi üzletekhez vezető út pedig egy ugyancsak járda nélküli, veszélyes vasúti sorompón vezet át. A lakosság többször kérte a tanácsot. adjon neki építőanyagot, ők társadalmi munkában építenek járdát. A kis vegyesbolt szomszédságában a kiskereskedelmi vállalat épít ugyan egy nagy — az igényeknek valószínűleg jobban megfelelő — élelmiszer áruházat, az építkezés üteme azonban bosszantóan lassú. Ottjár- tunkkor hat ember „pihent” a fűben, mondván, két nap óta nincs építőanyag nem tudják mit csináljanak. A lakosok közül sokan elmondták, hogy az élelmiszerbolt felépítésével nincs megoldva a vasúton túli városrész áruellátása. A város központjától több kilométerre lakó ezer család megérdemelné. hogy náluk is építsék ki az igényeknek megfelelő kereskedelmi hálózatot. I. A. Á Glinka- múzeum új épülefe ősrégi orosz városokból, Rosztovból, Novgorodból és Pszkovból hamarosan néhány olyan harangot hoznak Moszkvába, amelyek a zenei kultúra múzeumának kollekciójába kerülnek. E harangok kiállítása céljából, nem messze a város központjától haranglábat kezdtek építeni, amelyet a múzeum új épületének bejáratánál fognak elhelyezni. Ebben a múzeumban, amelyet az 1943-as súlyos háborús évben alapítottak, ritka I gyűjteményt őriznek. Mindenkinek, aki ide belép, például módjában van meghallgatnia a XVI. századból származó spinétek hangját. Az egyik ilyen spinét a Medici család tulajdonát képezte. A látogatók megismerkedhetnek a Burmából, Indiából, Kínából, Mongóliából, Pakisztánból, Etiópiából és Japánból származó hangszerekkel. A gyűjteményben számos Oroszországban és a Szovjetunió egyéb köztársaságaiban készült népi hangszer is található. A múzeum új épületében kondicionálni fogják a hőmérsékletet és a páratartalmat. A termekben néhány mikroklíma-övezetet vettek tervbe. Napfény csak az előcsarnokba, a hallba, a könyvtárba és a munkaszobákba világít be. A orosz klasszikus muzsika megalapítójának, Mihail Glinkának a nevét viselő múzeum fő kiállítási anyagát az Oroszország zenetörténetére vonatkozó XVIII—XX. századbeli anyagok alkotják. John Staves PÁRBESZÉD A cselekmény színhelye — egy presszó. A kis kerek asztalka mellett egy hosszúhajú jelenség ül. Egy másik hosszúhajú jelenség odalép az asztalhoz. — Leülhetek? — Nekem aztán mindegy! — Na, akkor leülök. Akarsz fagylaltot? — Lehet. — Hé, két adagot! A rendelést felvették. — Engem mellesleg Barnfiednek hívnak. — Nagyon örvendek. — De a haverok egyszerűen csak Barninak szólítanak. — Az se rossz. — Hát téged? A felszolgálónő, úgy harminc körüli asszony, az asztalra teszi a fagylaltot. — Köszi, nyanya, — mondja Barni és az asztalra lök két márkát. A felszolgálónő, cseppet sem megsértődve, elveszi a pénzt és így válaszol: — Köszi, fater. És elmegy. — Jó étvágyat! — mondja Barni. — Szóval, hogy hívnak? — Találd ki! — Ee... Ursula? — Egyáltalán nem. — Susanna? — Az meg éppen nem. — Aha. Margarita. — Szarva közt a tőgyit. — Egyenesen röhej. Rendben, gyerünk betű szerint. Mondd az elsőt. — A... — Angelika? — Nem. — Anna? — Nem. — Akkor világos: Auguszta... — Majdnem. — Na, nem tudom, kicsim. Szabad a gazda! — Nagyon egyszerű: Arnold. Oroszból fordította: MOLNÁR SÁNDOR A termőképesség növelése villám segítségével Mesterséges villámráhatással még a legszegényebb talajok termőképességét is növelni lehet — vélekedik Lev Jutkin leningrádi mérnök. Kísérleteivel azt bizonyítja, hogy magasfeszültségű kisülés által a növények számára talajban hozzáférhetővé válnak olyan nélkülözhetetlen vegyi anyagok, amelyek nem. vagy nehezen oldódó vegyületek formájában vannak jelen. Ezeknek a vegyületeknek a szétbontására Jutkin az általa felfedezett elektrohidraulikus effektus alkalmazását javasolja. Az effektus lényege: a folyadékközeiben létrehozott elektromos szikrakisülés nagyerősségű mechanikai, fizikai és vegyi folyamat, — komplexumot idéz elő maga körül. Jutkin állítása szerint bármilyen talajból vett egykét maroknyi föld elektrohidraulikus megdolgozás után egy négyzetméternyi vetésterületet képes tápanyagokkal ellátni egy évre.
