Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-23 / 197. szám

1970. augusztus 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szombati szemle a szolnoki Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember Végre, ecseteié, tmbtrektt pillant *Jg Könyörüljetek I Húzzatok kil ágyben tár magához. A főkébe főnben Lupuszt, íroa városának püspökét ismeri M __ ( D e latinul kiáltott. ^Mindegy, akárki, gyá- molitásra szorul Képregény változat: Cs. Horváth Tibor. Korcsmáros Pál Ipari tanulók pótbe­iskolázása Vállalatunk az alábbi szakmákban pótbeiskolá­zást tart: kőműves, ács, állványozó, hidegburkoló, ( épületlakatos, mfikőkészí- tő, üvegező, épületbádo­gos. ( Intézeti elhelyezés és tel- ) jes ellátás. Jelentkezés: ( 43. sz. ÁLLAMI ÉPÍTŐ­IPARI VÁLLALAT Szakoktatási csoport, Bp ^ XI., Dombóvári út 19. í Gyors- és gépiró képesítésű dol­gozót keresünk adminisztrátori munkakörbe azonnali belépéssel. Jelentkezés: személyesen. Cím: Mesterséges Termékenyítő Főál­lomás. Szolnok, Keskeny J. u. 63. Azonnal felveszünk szolnoki fér­fi kocsikísérőt. AMFORA Uveg- kereskedelmi Vállalat. Szolnok, Vöröshadsereg u. 32, Gépkocsivezetőket keres jászbe­rényi telephelyre a Tejipari Szál­lítási Vállalat. — Jelentkezés a gyöngyösi kirendeltségen. Ke­nyérgyár u. 1. Vas- és Faipari Szövetkezet fel­vételre keres lakatos, hegesztő, kőműves szakmunkásokat, vala­mint férfi segédmunkásokat és betanított lakatosnak női mun­kaerőt. Jelentkezni lehet: Szol­nok, Ostor u. 1. munkaügy. Vas- és. Faipari Szövetkezet fel­vételre keres nem nyugdíjas éj­jeliőrt. Jelentkezni lehet: Vas- és Faipari Szövetkezet Szolnok, Os­tor u. 1. Felveszünk férfi segédmunkáso­kat, raktári munkára, azonnali belépéssel. Jelentkezés: FÜSZÉRT Fiók, — Szolnok, n-es Irodaház, Rékasi út. INGATLAN: SZANDASZÖLLÖS, Lenin krt. 20. szám alatti ház 443 n-öl gyümölcsössel azon­nal beköltözhetően eladó. — Víz, villany van. KUNSZENTMÁRTON Vécsei út 25. sz. alatt lévő lakóház eladó, azonnal beköltözhető Érdeklődni lehet: Kungyalu, Zöld Me­ző Mg. Tsz Iroda. — Telefon: 4. KÉT családnak meg­felelő azonnal be­költözhető ház el­adó. Szolnok, Teme­tő u. 30. KÉTSZOBÁS családi ház beköltözhetően eladó. — Érdeklődni: Szolnok, Hámán Ka­tó 14/a. EGYSZOBA össz­komfortos családi ház azonnal beköl­tözhetően eladó. — Cím: Karcag, Petőfi u. 32. szám. SZANDASZÖLLÖS, Vörösmező u. 51. szá­mú téglaház, 500 n- öl telekkel beköltöz­hetően eladó. Ko­vács János. Gép jArmü : SKODA Octávia mű­szaki vizsgázott és pianínó eladók. — Szolnok, 11—453 tele­fonon. 403-as Moszkvics jó állapotban eladó. — Szolnok, Vöröshad­sereg u. 29. SKODA Octávia Combi 19 ezer km- rel eladó. Boldog u. „2. sz. Italbolt.” EGYÉB: BÚTOROZOTT szo­ba két fiú részére — fürdőszoba haszná­lattal, kiadó. Szol­nok, Tisza Antal u. 4. szám. A SZOLNOKI zene­iskola szeptember 2- án (kedden) délelőtt és délután pótfelvé­telt tart. Jelentkezni lehet: 6 éves kor­tól. piacon mkalmazutiU A Tiszaföldvári Vegyesipari Ktsz gép- és gyorsírót keres felvé­telre. Középtiszavidékl Vízügyi Igazga­tóság közlekedési üzemegysége felvételre keres vizsgázott ka­zánfűtőt. Jelentkezés: Vöröshad- üereg u. 34., — a gáz cseretelep mellett. Szolnok megyei Tanács Rendelő- intézet (Hősök tere 2—4. sz.) fel­vételre keres gépkocsivezetőt. — Jelentkezés az intézet vezető technikusánál. Kötetlen munkaidőben végzendő statisztikai munkára érettségizett női munkaerőt keresünk Kar­cagra. Jelentkezés a KSH me­gyei Igazgatóságán. — (Szolnok, Kossuth tér, Irodaház, H. em.) Női dolgozókat jó kereseti lehe­tőséggel azonnal felveszünk. — Szolnok, — MÉK Kirendeltség. Téglagyár u. 9. A Vízgazdálkodási Társulat Ci­bakháza, Almos u. 2. sz. azon­nali belépéssel alkalmaz nagy gj akorlattal rendelkező gépsze­relőt, szerelő és irányító munka­körbe. Bérezés megegyezés sze­rint. Gyakorlattal rendelkező szak­képzett hentest felvesz a Cse­mege Aruház, Szolnoky Kossuth Lajos utca 12. Jelentkezni lehet az irodában. Szolnok és Vidéke Vendéglátó­ipari Vállalat Szolnok, Kossuth tér Irodaház, n. em. felvételre keres: szakácsokat, felszolgáló­kat, cukrászokat, kocsikísérőket, férfi és női segédmunkásokat. SZOLNOKI és Szolnok környéki női segédmunkásokat — azonnali belépéssel alkalmazunk 2—3 mű­szakos üzemünkben. Csökkentett munkaidő, vidékieknek útiköltség hozzájárulást térítünk. Szolnoki Tejüzem. A Mezőgazdasági Gépjavító Vál­lalat Szolnok, Vöröshadsereg u. 33. felvételre keres: férfi és női segédmunkásokat, takarítónőket (délutáni műszakba), kőműves és kőműves mellé segédmunká­sokat. Magas órabérrel. Jelent­kezni lehet: a fenti címen, sze­mélyügyön. Szolnok megyei GFV (Gabonafel­vásárló) központi műhelye fel­vesz építőipari segédmunkásokat. Heti 44 órás munkaidő. Külszol- gálatos munkakör. Bér megegye­zés szerint. — Jelentkezési cím: Törökszentmíklós, — Bethlen u. 45—49. szám. A Szolnoki Háziipari Szövetkezet konfekciós üzemében azonnali belépéssel — konfekció gépészi munkakörbe és bedolgozóként vasaló és varrónőket alkalmaz. Gyakorlattal rendelkezők előny­ben. HIRDETMÉNY Iratok tárolása céljára rak­tárhelyiséget bérbe vennénk. Állami Biztosító megyei Igazgatósága. Szolnok, Ságvári krt. 14. A péntekről szombatra vir­radó éjszakai vihar erősen befolyásolta a piaci felhoza­talt. Nagyon kevés élőbarom­fit hoztak Szolnokra ezen a hétvégén. S talán hónapok óta nem volt ilyen szegény a felhozatal tojásból. Mindössze 256 élőcsirkét kínáltak, 30,60 forintos átlag­áron. 40 kg élőtyúk volt ösz- szesen, ennek kilóját 26,80 fo­rintért árulták. A tejfel liter­je 23—30, a tehéntúróé 16— 18 forint között volt. összesen 2712 tojást hoztak a szombati piacra. A kora reggeli órákban 1,50-ért árul­ták darabját. (Később még valamivel többet is kértek érte...) Szép és sok burgonya volt ezen a hétvégén, a termelő- szövetkezetek és magánel­adók több mint 6 ezer kilo­grammot árusítottak 3—3,50 forintos áron. A sárgarépa és a zöldség továbbra is 2—2,50 forintért kapható csomónként. Vöröshagymából kevés volt a felhozatal, még 400 kiló sem volt a piacon belőle, óra 4—5 forint. A fejeskáposzta kilója 5, a kelkáposztáé to­vábbra is 7 forint. Mindössze 89 kilogramm karfiolt kínál­tak. a magóneladók, termelő- szövetkezetek mintegy 3 má­zsát, 10—16 forintos kilón­kénti áron. A zöldpaprika ki­lója minőségétől függően, 3— 6 forint, a paradicsomé 1,80— 2 forint. Uborkából 910 kilo­grammot hoztak a magánel­adók, 109-et a termelőszövet­kezetek, a salátának való uborkáért 2,50-et, az el tenni­valóért pedig 7 forintot kér­tek. 33 kilogramm csiperke és szegfűgomba is érkezett ezen a hét végén 35 forintért adták kilóját. Talán a legjobb felhozatal gyümölcsből volt, több mint 2 ezer kilogramm almát árul­tak 3—6 forint közötti áron, a körte kilója 4—8 forint volt, a szőlőé pedig 10 forint. 3525 kilogramm őszibarackot hoz­tak az eladók, s 4—9 forint közötti áron adták. Sok gö­rögdinnyét hoztak a termelő- szövetkezetek, ára azonban továbbra is 3—4 forint között volt. C sipkézett aljú templo­mi zászlók alatt jöt­tek régen a környező köz­ségekből, s monoton lépteik ütemére mormolták a zso­lozsmát az előénekes után. A kevésbé vallásosait, vagy inkább a módosabbak lo­vaskocsin érkeztek. A töb­bi jött, ahogy tudott. Nem is az út volt érde­kes, hanem a búcsú napja, ami a rokonság „búcsújárá- sával” volt egyenlő. Jöttek, mint a tatárok, száz kilo­méterről is hazataláltak. S hazatalálnak most is egy kis rokoni ölelésre, gyer­mekkori emlékeket melen­getni, régen látott kedves emberekkel koccintani. S a falu, az ezer lelket sem számláló Kisdomb- egyház kitesz magáért. A Bessenyei gyerek, a falu postása szabadkozik: — Ne haragudj, nem kí­sérlek el, mert még dol­gom van. A tsz levágott tizenhárom disznót. Tizen­hét mázsa húst kimértünk már, — pedig nincs olyan ház, ahol csirkét, tyúkot ne vágtak volna, — s az éjjel készítettünk 370 szál hur­kát, s 440 szál kolbászt. Most azt mérjük. Tüdőd, búcsú van... — Búcsú van? — nézek a pöttömnyi templom felé. Értik a kérdést, krákog- nak, hümmögnek. maid nagynehezen megszólal egyikük. — Állítólag ünnepi mise van a templomban. Amikor még én itt lak­tam, azt mondták: a tem- nlomiskolában. A szentélyt összecsukható faajtóval zárták el. A templom ha­jója hétköznapokon tante­rem volt, minden második vasárnapon pedig ott hall­gatták a hívők a szent be­szédet. A közbeeső ünnepeken is összejöttek néhányan. Az öreg Tonka bácsi mély­zengésű baritonján énekelt egy strófát valamelyik szent énekből, s a többiek kornyikáló, hosszan elnyúj­tott hangon énekelték utána. Közben el-elmondtak egy miatyánkot, egy üdvözlé- gyet, nézegették a Berta tanító úr festette szenteket, melyek békésen tűrték ma­guk között a Kárpát-me­dence freskó gyanánt tün­egyikkel foglalkozott, a má­sik dolgozatot írt, szám- tanpéldákat oldott meg, de leginkább azt figyelte, mit csinálnak a többiek. Főleg, ha énekórát tartottak! Ber­ta tanító úr jól hegedült, összehozott egy zenekart a gyerekekből. Csaptak is olyan zenebonát a temp­lomiskolában, hogy az isten is örömmel hallgatta, nem­hogy a dolgozatírásra ítélt osztály. No, de hol van az már. Üj iskola épült, s a felső — Utóvégre családjáért él az ember. Igen, azért él, s szeretné, ha ott is maradnának kö­rülötte a gyermekei. Dehát ki érti ezeket, ki fogja eze­ket a mai fiatalokat? Só­gorom mérgelődik; — Egész évben oda van Margitkánk. Tudod, egye­tem, meg szakmai gyakor­lat. Most itthon volt, írno- koskodott a kombájnok mellett. Napkonta biztos hatvan forint. Erre fogja magát, elmegy Maroslellére Fatusi búcsú, döklő hegy- és vízrajzát. Az iskolának nem volt térképe, a tanító úr ezért festette ezt is a falra. Ügyes ember volt ez a Berta tanító úr. Olyan raj­zai voltak a szentek mel­lett, hogy na! Csak azokat nem mutogatta. Egyszer, amikor napos voltam, bele­néztem a katedrán hagyott mappáiéba. Észrevette. — Mit láttál? — Meztelen néniket. — Szenteket láttál, an­gyalokat. — Meztelen néniket, nem angyalokat. Fogta a nádpálcát. Le­fektetett a padra, s ötöt a fenekemre sózott. — Mit láttál? — kérdez­te ismét. — Szenteket láttam, an­gyalokat. Hát így verte belém Ber­ta tanító úr, hogy a jó ala­kú. meztelen nők szentet­angyalok. Akkor még egyszerre több osztály volt a tan­teremben. Amíg a tanító az tagozatosokat Dombegyházá­ra hordja naponként a busz. S lassan oda orientá­lódik Kisdombegyház és Magvardombegyház is. Az alkotmány ünnepe előtt összevonták a három köz­séget. Főhet a feje a ta­nácselnöknek. Most, a bú­csú előtt is felkereste ta­nácstagi minőségében Szi­tás András­— Jön a búcsú, meg ké­ne tisztelni az öregeket. — Nem a mi ünnepünk. — De a mi öregeink. A tanácselnök vakargatta a fejét, s közben a vb-tit- kárra sandított. — Hát, — nyekergett az, — hát... Nem volt valami egyér­telmű biztatás, de ellenke­zés még kevésbé. Ezer fo­rintot kapott a falu. Száz­száz forintot tíz öregnek. A fiatalabbakért nem kell nrotezsálni. Lócskai Pali Szegeden dolgozó lá­nyának- nászajándékba vett egy há^at. az építőtáborba homokzsá­kokat üríteni. — Veszekedjek vele? Szép szóval többre megy az ember. Meg aztán olyan sértődősek az emberek. Brigdávezető vagyok, egy­szer beszéltem hangosab­ban a tehenészekkel. Más­félezerrel többet keresnek, mint én, könnyen megsér­tődhetnek. Nem számít ne­kik az a pár száz forint ki­esés, én meg akkor beáll­hatok feini, míg ki nem engesztelődnek. Még sze- rancse, hogy értek a fejő­gépekhez. No, de hogy el ne beszéljem, egyszer be­széltem hangosabban, fog­hattam is rögvest a fejő- gépet. Ráadásul a felesé­gem is azzal fogadott: hol a nyavalyában csavarogtál este tízig? Kisfiú voltam, amikor a tsz mostani elnökének hátrakötötték a csendőrök a kezét, nyakába akasztot­tak egy táblát: „így jár, aki követel!” Ügy kísérték a faluban. Mit követelt Urbán bácsi? Azt, hogy ne minden 13. kereszt legyen az aratóké, hanem minden tizenkettedik. Eh, rég volt, igyunk rá, hogy elmúlt az a világ. S ráadásul ebben az új presszóban igyunk. A sógor megint dohog: — Tudod, hogy mennyi társadalmi munka van eb­ben a presszóban? Kötéllel húztuk fel a mestergeren­dát, nem vártuk a darus- kocsit. S miért? Hogy le­gyen ilyen flancos helye a földművesszövetkezetnek, ahol 6,10 helyett 8.50-ért kapjuk a sört. — Építettünk gyönyörű orvosi lakást is. Az egész falu rajta dolgozott. Nincs orvos, egy fiatal védőnőt helyeztünk el benne. Épí­tettünk tsz irodát, tizen­nyolc szobásat, most épül két szolgálati lakás az ag- ronómusoknak... Sok az üres lakás pedig a faluban. Valamikor ke­vés volt. A határ nagybir­tokain négyeskonyhákban éltek az emberek. Emlék­szem, Kovácsné megfogad­ta, s világgá kürtölte: so­sem beszél többé szomszéd- asszonyával. Az aztán me­rő véletlenül kupán vágta a közös konyhában a pisz­kaiéval. Kovácsné hirtelen haragjában elfelejtette ko­rábbi fogadalmát, jól ösz- szeszidta szomszédasszo­nyát. Az meg elérzéke- nyülve csak annyit mon­dott: „— Hát mégis szól hozzám?’’ így békültek ki. •— No, de ml sem va­gyunk haragban, igyunk, mert múlik a vásár, aka­rom mondani, a búcsú. Simon Béla Aztán szűnik a zápor, kisüt a nap ás a félönki- vületbon szendergő Zéta egyszeri* arra riad, hogy a megáradt patak a lábát emelgeti. Előbb megpróbál odébb húzódni, de aztán el- erötlenedve letesz róla ás hagyja, hogy a csata­térről jött biborszinü habos »íz a hátára emelje. Holmi hídroncsba kapaszkodva, rimgotódiik a hús hullámokon, hosszan, végtelenül s közben irtóiattal figyeli a vele együtt Üzérei, százára! utazó holtakat. Mire csáklyával partra vonszolják, ismét etreszts az eszméftöát. A ruhája hunra vall. \ían-e az emberi ny< vekben olyan szó, eme íyel meg lehetne 1 szánnám a hozzám ve jóságodat?

Next

/
Oldalképek
Tartalom