Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

Egy maréknyi anekdota Tristan Bernard, a francia vígjáték- és regényíró, hosz- szú ideig gyomorbeteg volt. Felépülése után meghívást kapott egy hölgytől, aki kü­lönösen ismert volt fukarsá­gáról. A meghívólevélre Ber­nard a következő válaszle­velet küldte: „Legkedvesebb barátnőm, valóban nagyon sajnálom, hogy kosarat kell adnom ön­nek, de újra egészséges va­gyok és újból rendesen ehe­tek...” * Mikor Henri Matisse a tisz­táson festőállványa előtt ült, egy arra jövő sétáló a követ­kezőt kérdezte tőle: „Ugye elég nehéz egy ilyen tarka képet összehozni?” „Igen, igen” — morogta Matisse, „de még ennél is nehezebb megszabadulni tő­le.. TINTA A kisfiú az apjának: — Nagyon sokba kerül a tinta? — Ugyan, dehogy. De miért kérdezed? — Mert a mama akkora botrányt csapott amiatt, hogy kiöntöttem egy kis tintát a szőnyegre. ír Lelkiismeretes páciens — Lehetetlen! — kiált fel az orvos vizsgálat közben. Az ön tüdeje — romlik. Lelki- ismeretesen betartotta előírá* saimat? , — Természetesen, doktor úr, pontosan tíz cigarettát szívok naponta, eggyel sem többet, már egy hónapja. — És azelőtt mennyit szí­vott? — Azelőtt nem dohányoz­tam, doktor úr. V VIDÁM TÖRTÉNETEK _ A kis Claude papája fia értesítőjét nézi és homlokát ráncolja: — Fiam, most már igazán megharagszom, egy hónappal ezelőtt az utolsó előtti voltál, most meg te vagy az utolsó! — Erről nem én tehetek, az aki mindig az utolsó, most beteg! — Professzor úr, mi az, hogy relativitás? — kérdezi a bölcsészhallgató. — Ha három percre a for­ró tűzhelyre ültetik ezt in­kább három órának érzi. Ez­zel szemben, ha a barátnője három óra hosszat ül az ölé* ben, ez három percnek tűnik. Hát ez a relativitás! Import-viccek A SZÉLHÁMOS Két ismerős beszélget: — Maga beleegyezik abba, hogy a lánya férjhez menjen ehhez az alakhoz? öt évi börtön vár rá. — Micsoda szélhámos! Ne­kem csak három évet mon­dott. GALAMBOK — Miből élsz? —• Galambokból. — Olyan sok galambod van? ■j— Nem. Reggel eladom mind, este pedig visszajönnek hozzám. Az óvatos Zenerajongók A hangversenyen egy ele­gáns úr halkan megkérdezi fiatal szomszédnőjét: — Bocsánat, ez nem Bee­thoven? — Nem tudom, nem vagyok idevalósi... * V Meglepetés Hosszú hajózás után végre hazatért a tengerész, s leg­nagyobb csodálkozására egy kisgyermeket talál a bölcső­ben. — Hogy lehet ez?! — cso­dálkozik. — Három hónapig hajóztunk a Dunán, négy hó­napig Constanzában tartóz­kodtunk, hat hónapot a Fe­kete-tengeren töltöttünk, g további egy hónapig tartott, amíg visszatérünk. Tehát tel­jes 14 hónapig nem voltam idehaza. Magyarázd meg ne­kem, hogyan került hát ide ez az újszülött?! — Csak ne zsörtölődj! — jegyzi meg a felesége. — A múlt héten hozta egy nő Constanzából! Tájékozottság Vittorio Gassman szoros barátságban volt egy bájos fiatal lánnyal, aki minden­áron színésznő akart lenni. Egy napon a Cinecitta bár­jában kávéját kortyolgató művész megkérdezte a lányt: Mi a véleménye Shakespeare- ről? — Miért — kérdezte a lány. — Hozzá akar adni feleséiül? Szöveg nélkül Vendéglőben — Mondja csak, kérem, mégegyszer: miről Is híre­sek maguk a magas áraikon kívül. (A Weltwoche karikatúrája) Üdülőközi bicskázások Az NB I. mérkőzés televí­zió-közvetítésével tört ki a csatározás a gyógyfürdő üdü­lői közt. A Száraztészta-Roj- tozó Vállalatnak volt egy va­donatúj Favorit készüléke, amit koronagyémántként őr­zött illetéktelen betolako­dóktól. A Törökbors-Aszaló Vállalat három futballrajon­góját is ki tessékelték: — Sajnos, gondnokválto­zás van, nélküle nem intéz­kedhetünk. A borsosok összenéztek. — Rendben. De maguk se jöhetnek át pingpongozni. Leszereljük a hálót és elzár­juk az ütőket. Pillanatnyilag elképzelhe­tetlen volt súlyosabb meg­torlás, . mivel a tésztások ugyancsak kedvelték ezt a sportot. Sőt. További bosz- szantásra újszerű fricskát eszeltek ki, s a Vackorne­mesítő dolgozóival szövet­keztek. Nekik fűnyíró gépük volt, és egy eredeti hong­kongi zsebsakkjuk. Se sakk, se fűnyírás az irigy tésztásoknak. A frissi­ben kelt kultúregyezményt kölcsönös aláírásokkal hite­lesítették. Egyék csak meg a tésztájukat, televízióval együtt a tésztások. Ám de a vackorosok az opportunisták gerinctelensé- gével szegték meg a szerző­dést. Egyenként szállingóztak át a száraztésztások drótkerí­téssel körülzárt üdülőjébe. Drótvágó ollóval törtek ma­guknak utat, s a nyitott ab­lakoknál helyezkedték el, félig guggoló testhelyzetben, mint potyanézők. A borsosok összedugták a fejüket. — Hohó, ez nyílt szerző­désszegés. Törünk mi borsot az orrotok alá. Nem ping­pongozhattok ti se! — het- venkedtek és bezárkóztak fűszeres magányukba. — így is jó — válaszoltak a vackorosok. — De ti se Miniatűrök Minden ember legalább öt percig ostoba egy nap. A bölcsességet az jelenti, ha ezt az öt percet nem hosz- szabbítjuk meg. ☆ A betegek nagy részét az orvosok a rossz szakácsok­nak köszönhetik. Még több beteget adnak azonban a — jó szakácsok És ez nem vicc, hanem igaz. ☆ íme, így vélekedik egy át­lagos amerikai a papokról: A mi papjaink nagyszerűek lennének, ha legalább oly­kor szóhoz engednék az is­tent is. ☆ Az egyik nagykövet véle­ménye szerint a diplomatát egyetlen módszerrel lehet félrevezetni: ha az igazat mondjuk neki. Sohasem fog­ja elhinni. láttok többé hongkongi zseb­sakkot. Fölverheti a gaz a kertet az ablakokig, nincs fűnyírás, még utószezonban sem. — Befele mosolyogtak, nem szívták mellre a fenye­getést. összedobták a pénzt, vá­sároltak pinpong-asztalt, csapkodták a labdát még holdfénynél is. Nagyokat vi- horáztak, ha melléütöttek, mint szilaj kiscsikók, ha za­bostarisznyát szimatolnak. Alvásról szó sem lehetett. A zsebsakkot különleges zá­ró és jelzőberendezésű pán­célszekrénybe rejtették. A borsosok már csak ki­adós holdfogyatkozásban re­ménykedtek, vagy jóétvágyú komondorban, hogy az majd kettéharapja a labdát. De zsebsakkot mégse vásároltak, ezt önsanyargotó riposztnak szánták. Dacosan malmozni kezdtek. Hunyadi István Pontosság Giancarlo Cobellit egy rendkívül fösvény barátja születésnapján megajándé­kozta a lehető legolcsóbb ébresztőórával. Néhány nap­pal később a büszke aján­dékozó megkérdezte a mű­vészt: „Nos? Hogy jár az ébresz­tőóra?” „Egyre jobban — válaszolt Cobelli. — Az első napok­ban 50 perc alatt tett meg egy órát, ma már 40 perc alatti is megteszi!” ☆ Bosszú „Pokol az életem a fér­jemmel;. hazudozó, aljas, zsugori, szoknyavadász, iszá­kos, önző, lusta és veszeke­dős!” „Miért nem hagyod ott?'* „Hogyisne f Boldogtalanná tett, amióta csak összeháza­sodtunk, és most én tegyem boldoggá!?” Ráhibázott Az orvos így szól a pá­cienshez: — Szerintem jót tenne ön­nek egy kis tengeri levegő. Megengedheti ezt magának? — Hogyne, doktor úr! Ugyanis tengerész vagyok. A pilóta randevúja — Nem tudnád kissé tö*>b gyöngédséggel mondani azt, hogy „kincsem?!” (A Weltwoche karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom