Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-16 / 192. szám

1970. augusztus 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 \ A nehez már túljutottak Másfél évvel ezelőtt — 1969. február 8-án — Szo­morú jubileum címmel bí­ráló cikket közöltünk a sza- joli Vörös Csepel Tsz-ről. A szövetkezet az aszályos esztendő után, tavaly ünne­pelte megalakulásának 20. évfordulóját. Korábban vál­takozó sikerrel gazdálkodó, többször kimagasló, máskor gyengébb eredményeket el­érő tsz erején felüli, ma­gas jövedelmet osztott. Ám a tsz vezetői a gazdaság fej­lesztését elhanyagolták, biz­tonsági alapot nem képez­tek. A gazdálkodás egyolda­Új utakon A Vörös Csepel Tsz-ben tavaly április 10-én a fiatal mezőgazdászt, Nyíri Lászlót választották elnökké. A szomszédos állami gazdaság­ból hívták őt a tsz-be. Az új elnök sok gondot örökölt, melyeket nem lehet gyor­san leküzdeni. összefogás nélkül semmiként sem. Az elnök a pártszervezet­re, a választott gazdasági vezetőségre, s a tagok Véle­ményére támaszkodva látott munkához. Sikerült szót ér­teni; „Bővített újratermelés nélkül nem fejlődhet a gaz­daság”. A Vörös Csepel lovas tsz volt. Meglepő, de így volt, több mint 100 lovat tartott, a gépesítést pedig elhanya­golta. Egy-egy lófogatnap A nagyarányú gépesítés­ről többen nem titkolták aggodalmukat: meglesz-e a tervezett jövedelem? Igen. A beruházási koncep­ciót a személyi jövedelem szintentartása, bizonyos fokú emelése mellett valósítják meg. Különben az elavult munkaegység-rendszer he­lyett — 1970-től — új bér­szabályzat készült, s áttér­tek a készpénz szerinti mún- kadíjazásra. Ebben is kikér­ték a tagok véleményét, a szabályzat összeállításában hat munkacsoport vett részt. Fél év után kitűnt: kisebb módosításokkal az új sza­bályzat bevált. A tag jövedelem az 1968. évi csökkenés után már ta­valy is emelkedett. Az egy 10 órás munkanapra járó jövedelem 86,88-ról 101,89 forintra emelkedett. És mit hozott a gépesítés? Szabó István főkönyvelőtől hallottam: „A gabonatisztí­tásnál azelőtt negyven-öt- ven asszony éjjel-nappal dolgozott. Nehéz munkát vé­geztek, vékával hordták a gabonát. A két új, nagytel­jesítményű magtisztítógépet most négy-öt ember szolgál­ja ki”. A gabonatermés nem rossz. A kedvezőtlen idő el­lenére a tervezett 17 mázsa felett lesz a búza átlagter­mése. Ezt nagyobb adagú műtrágyával, s vetőmagcse­rével érték eL A kukorica termelésben meghonosodott a kemizálás. Háromszáz hold kukoricát szemenként vetettek (egyel­ni alig kellett) s a talajt Hungazinnal kezelték. A ,,kukorica erdő” májusi mor- zsoltban 35 mázsás kiváló átlagtermést ígér. A korábbi években 150— 200 főnyi idegen munkaerő dolgozott a tsz-ben. A gé­pesítés révén számuk egy- tizedére csökkent. Megszű­nik a nehéz fizikai munka. A kukorica betakarítását 80, a cukorrépát 50 százalékig gépek végzik. A kivitt mun­kabér most a közösben ma­rad. Több a szakember A fejlődés a szakembe­reknek is köszönhető. Ez­előtt két mezőgazdász dol­gozott csak Szaiolban. Ta­valy óta a növénytermelés­ben három, az állattenyész­tésben két beosztott^ szak­ember működik. Építő tech­nikus irányítja a megalakult lúvá vált, a stagnáló állat- tenyésztés nem pótolhatta az aszály pusztításait. A szövetkezetét egyetlen év megingatta, a gazdaság elszegényedett. Cikkünkben hangsúlyoztuk: ezt koránt­sem az aszály okozta. A máról holnapra élés meg­bosszulta magát. Az egysze­mélyi vezetés folytán elsik­kadt a szövetkezeti demok­rácia. Még az óvatosabb bí­rálatot is elutasították akkor a szövetkezetben. Ez is ki­hatott az emberek hangula­tára, a gazdálkodás eredmé­nyességére. 266,50, egy traktornap pedig csak 64 forintjába került a szövetkezeti tagoknak. (Most 12 pár ló és 5 csikó van.) A lovakat eladták, gépe­ket vásároltak, a fogatoso- kat megfelelő kereseti lehe­tőségekkel az állattenyész­tésben helyezték el. A tsz azóta 8,5 millió fo­rintot költött gépesítésre (felhasználva a szocialista gépimportból származó hi­telt is.) összesen 21 erőgé­pet, több tehergépkocsit, szá­mos munkagépeket vásárolt. Bővült a gépműhely, új, nagyteljesítményű eszterga- padot és adagoló próbapa­dot szerezték be, s akkumu­látor töltőt vásároltak. Két új kombájnszérű, illetve gáptároló épült. nuszonaei ragu nazi epno- brigádot. A Vörös Csepelben tavaly felülvizsgálták az állatte­nyésztés helyzetét. A tsz anyagi erejét figyelembe vé­ve úgy döntöttek: egyelőre a gyorsan megtérülő ágaza­tot, a baromfitenyésztést fejlesztik. Háromnegyed­millió csirke Egy átalakított épületben tavaly 40 ezer férőhelyes ba­romfinevelő épült. Most ké­szül a második, jövőre a harmadik. Korábban évente 35 ezer árucsirkét neveltek, az idén 400 ezret, azután háromnegyedmilliót. Más gazdaságokkal, illetve vállalattal kooperálva most elemzik az ötezres törzs- kacsa-tenyészet megvalósítá­sát. Egyébként ideális kö­rülmények között, a Holt- Tisza partján régi, átalakí­tott ólakban az idén 200 ezer pecsenyekacsát nevel­nek fel, s értékesítenek. Az állattenyésztés fejlődé­sére jellemző adat: tavaly az ossz állattenyésztés ár­bevétele 10,8 millió forint volt, az idén 23,5 millió. Eb­ből 12 milliót a baromfi- tenyésztés hoz. 1971-től fejlesztik a szarvas- marha tartást, a tehenésze­tet. Az állományt TBC ne­gatívvá teszik. A peteszigeti üzemegységben 200 férőhe­lyes tehenészet lesz. a köz­ponti majorban marhahizla­lás. A tsz vezetősége a ba­romfitartás akkumulációja révén 1973-tól korszerű ser­téstelep építésére is gondol, ff Oszhtfe hangnem Az új vezetőség működése óta alig másfél év telt el. Csodát nem műveltek, ám a változás szembetűnő. Ez a közös összefogás eredménye is. A vezetőség tagjai így mondják: „Nyíltan, őszintén beszélünk egymással, a ta­gokkal”. Kozma Imre párt­titkár hozzáteszi: „Nincs ké­nyes, titkolni való kérdés. Többet vitatkozuhk mint azelőtt, mégsem kell attól tartani, hogy valaki megsér­tődik”. Valamikor a vezetőségi üléseken az előterjesztést vita nélkül fogadták el; bó­lintottak rá. Most igénylik a véleményt, s ez befolyá­solja a határozatot is. Ezt azután az ágazat- és bri­gádvezetők a tagokkal is is­mertetik. a nagyobb beru­házások esetén a tagok vé­leményét is kikérik. Az 1968. évi válság rá­döbbentette a szajoli tsz- gazdákat, hogy jövedelmi szintet tartani, emelni csak megalapozott gazdálkodással lehet. Most maguk is láthat­ják, kijutottak a kátyúból, a közösség ügye jó irányban halad. Mátbé László Repül a vonat Franciaországban most kísérletezik ki az óránként 280 km sebességű új aero- vonatot. Hatalmas légcsavar­ral szerelték fel, masszív sínen közlekedik és hatvan utas szállítására alkalmas. Tulajdonságainál fogva egyfajta átmeneti szállítóesz­köznek tekintik a hagyomá­nyos vasút és a repülőgép Között. Ilyen vasutak kikí­sérletezésével — tervezésük­kel, előkészítésükkel arra, hogy a hagyományos vasúti szerelvényeket pótolják, — foglalkoznak több országban is. A közművelődés kiváló dolgozóinak kitüntetése Szombaton délelőtt a Szolnok megyei tanács székhá­zában a megye közművelődésügyének több kiváló dolgo­zóját, hivatásos népművelőket és társadalmi aativistákat köszöntött Tóth Tibor, a megyei tanács vb művelődés- ügyi osztályának vezetője, majd dr. Kuti György, a me­gyei tanács vb-titkára kitüntetéseket adott át; Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott Horváth Fe­renc (Szolnok), Jordán Antal (Tiszaföldvár), Kiss Antal (jászberényi járás), Kiss Margit (Törökszentmiklós), Kun. ráth Sándor (Jászszentandrás). Sáfár László (Karcag), Szikszai Gábor (Jászapáti), Várszegi Mártonná (Szolnok), Zetz Jusztina (Törökszentmiklós). A művelődésügyi mi­niszter dicséretében részesül t dr. Antalicz Károly (Me­zőtúr), Husznay Miidós (Jászberény), Kiss .Andrásné (Öcsöd), LuKács Andrásné (Szolnok), P. Szilágyi Lajosné (Kisújszállás), Vass Bálintné (Tiszakürt-Máriahegy). A kitüntetettekhez szólott és további eredményes nép­művelő munkát kívánt nekik Zagyi János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei bizottságának titkára, a kitüntetettek nevében pedig Sáfár László mondott köszönetét. ALKOTMÁNYÜNNEPI KÉSZÜLŐDÉS Augusztus 20-án, Alkotmányunk ünnepének estéjén az idén is színpompás tűzijá­tékban gyönyörködhetnek a budapestiek. Képünkön: a honvéd tűzszerészek előkészí­tik a tűzijátékhoz szükséges rakéta-kilövő csövek tölteteit. (KS foto: Esztergály Ke ve felvétele) Megtalálni a kiutat Beszámoló taggyűlésen a betonútépítőknél Negyvenkét tagú a beton- útépítők pártalapszervezete. Pontosabban az országos vállalat 40. számú szocialis­ta főépítésvezetősége kom­munistáinak a száma eny- nyi, akik háromszázhetven­egyed magukkal megyénk területén dolgoznak. Hét esztendeje kifejezetten a vas­úti rekonstrukció munkála­taiban való közreműködés végett települtek Szolnokra, de napjainkban — a re­konstrukció II. ütemének el­húzódása miatt — más mun­kákat is végeznek; például a 4. számú út egyik szaka­szának átépítését. , Kijutni a hullámvölgyből A kommunisták a minap tartották beszámoló taggyű­lésüket, amely a X. párt- kongresszusra való szervezeti felkészülés első fontos ese­ménye volt. Az elmúlt, két évi munkát sokrétűen össze­gező beszámolót — a vezető­ség nagyon alapos számadá­sát — Lajtos Sándor, az alapszervezet titkára mond­ta el. Az ennek nyomán ki­bontakozott vita legfőbb gon­dolatköre — miként a beszá­molónak is lényeges része — a gazdasági építőmunka helyzete volt. Más szóval annak vizsgálata: miként le­hetne kijutnia a főépítésve­zetőségnek a termelésben mutatkozó hullámvölgyből, amely súlyos gondokat ad nemcsak a vezetőknek, ha­nem a dolgozóknak is, a kommunistáknak meg külö­nösen. Miért ez a súlyos gond? Mi az oka, magyarázata? A beszámolóban elhangzott, hogy a MÁV rekonstrukció­ban szereplő ez évi feladatok közül kettőnek — a beruhá­zó által történt — lemon­dása 17 milliós kiesést oko­zott. A lemaradás mértéke azonban jóval nagyobb en­nél. Magyarázattal szol­gált a beszámoló is, de ta­lán a vitában markánsab­ban fogalmazták meg az okokat. Ágoston Bálint arról szólt, hogy a nehézségek objektív okait gyakran hangoztatják, de a szubjektív okok nerp kerülnek ezekkel együtt te­rítékre. S mintha csak ezt a gondolatot folytatta volna Grácer Sándor, amikor ki­fogásolta, hogy a műveze­tők egymás ellen intézked­nek, egymás bosszantására cselekszenek, piszkálódnak, amiből semmi, de semmi jó nem származik. Megromlott az összhang Papp József, a pártvezető­ség termelési felelőse azt tette szóvá, hogy a párt- szervezet által a gazdasági munkát illetően meghatáro­zott alapelveket olykor egyes vezetők — nem nyíltan per­sze, hanem úgymond suty- tyomban — megpróbálják a visszájára fordítani. Lajtos elvtárs válaszadásában el­mondta, hogy a bírálatot egyes gazdasági vezetők nem veszik szívesen, s utóbb va­lami megromlott, amire ta­lán az összhang kifejezés a leghelyesebb. Pedig azt senki nem ál­líthatja, hogy a pártvezető­demeket hangsúlyozta. Ilyen értelemben újszerű és di­csérendő volt a beszámoló. Dicsérendő az a szerény­ség is, ahogyan számba vet­te a politikai, társadalmi és tudatformáló munkában el­ért eredményeket. Az a mértéktartás, amellyel a pártszervezet eszmei és cse­lekvési egységét méltatta. Rangos eredmények is Mindez jól példázza a be­tonútépítők politikai, moz­galmi, kulturális törekvései­nek értékét, s az elért, va­lóban rangos eredményeket. A szakszervezeti szervezett­ség 9T,5 százalékos volta, a különböző tudatformáló ok­tatási fórumok sikere, a jól működő dolgozók általános iskolája, a brigádmozgalom megannyi krónikába illő tet­te — mind, mind arra vall, hogy az itt dolgozók kol­lektívája méltán érdemelte ki a szocialista íőépítésveze- tőség címet. Napi 12 órai nehéz munka után nagyon sokat tettek és tesznek ma is azért, hogy önmaguk képzésével, szocia­lista szellemiségük fejlesz­tésével még inkább méltóak legyenek a megtisztelő cím­re.” A munkahelyi adottsá­gaikból származó nehézség, (hogy egymástól távoli he­lyeken dolgoznak) nem hi­vatkozási alap, nem ment­ség náluk semmire. Leg­alábbis ezen a párttaggyűlé­sen ilyesmiről nem esett szó. Annál inkább arról, hogy miben, hogyan kell a jövőben még tovább gazda­gítani az eredményeik sorát. Ezen belül a legfonto­sabbnak tartják a termelési helyzet megjavítását. S nem­csak azért, mert az ilyesmi „zsebre is megy”, hanem mert a mostani állapotokat valahogy méltatlannak tart­ják magukhoz. Ezért beszél­tek erről annyi kritikával, amelyet minden szavában a kiútkeresés nemes szándéka jellemzett A taggyűlés mun­kája nagy hozzájárulás ah­hoz, hogy a kiutat — veze­tők és beosztottak, fizikaiak és műszakiak együtt, közös erővel — mielőbb meg is találják. M. I. Presszókávé a futószalag mellett ség tagjai, a kommunisták ne lennének önkritikusak. S szinte bizonyosra vehető, hogy korábban is maguk­ban keresték előbb a hibát, mielőtt másokat valamiért elmarasztaltak. A két évi munkáról számot adó beszá­molóban is tekintélyes rész jutott az önbírálatra, ami a vezetőség tagjairól személy szerint szólt, s minden szé­pítés nélkül inkább a kifo­gásolhatót, semmint az ér­A jászberényi Hűtőgép­gyár üzemi étkezdéjében au­gusztus 5-én presszókávét és hűtött üdítőitalokat kiszol­gáló két automatát helyez­tek üzembe. A munkások gyáron- és munkaidőn belül iobb ellá­tását szolgáló szociális beru­házás csak Kezdete annak az automata-programnak, melyet a Hűtőgépgyár veze­tői a jövőben akarnak meg­valósítani. Az az elképzelésük, hogy az üzemi étkezdétől távolabb eső műhelyekben is felállí­tanak ilyen Vendo-tíousú autnma+ákat, s a dolgozók a nap bármely Ará'íban gyor­san kiszolmagukat frissítőkKel, üdítőkkel. „Mi lesz a sok géppel"?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom