Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-08 / 158. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. július S. Milyen hely Keszthely 7 A CIGÁNYKÉRDÉSRŐL 4. Számunkra legfontosabb a cfgányiiatalok nevelése Egy adat: 1968-hoz viszonyítva a cigánybűnözők aránya lényegesen csökkent ugyan, mégis a Szolnok megyében 1969-ben elkövetett összes bűncselekmények 12 százalékának cigányok a tettesei. Sok az általuk elkövetett garázdaság. Különös figyelmet érdemel az a tény, hogy a megyében felelősségre vont fiatalkorúak között 35 százalék a cigányok aránya. Ezek nagyon nyomós számok. Lehet velük kapcsolatban szörnyülködni, sopánkodni, netán még meg is ijedni. Lehet szidni a cigányokat, s képtelen, a fasizmusra jellemző megoldási módokat kieszelni. De célravezető csak egyetlen következtetés lehet: Ezek az adatok is sürgetik a cigánykérdés komplex megoldási folyamatának gyorsítását. Lehet részintézkedésekkel szilárdítani a közbiztonságot a szolnoki Kisgyepen, Karcagon, vagy Zagyvarékason — de végképp ez a probléma is a cigánykérdés teljes megoldásának folyamatában oldódik fel. A falu, a város, a körülöttük élő szervezett társadalom rendjéhez való igazodás, az együttélés normáinak megismerése — amely a cigányság ősi törvényeivel szemben valami egészen újat jelent, —, majd annak betartása is elsősorban a munkába állítás és letelepítés függvénye, de nagy jelentősége van e kérdésben a tudatformálásnak. (Mint ahogyan az egész cigánykérdésben!) Éppen ezért itt kell erről is beszélni. Számunkra a legfontosabb, a leginkább formálható, az ifjúság. Ezért döntő kérdés a cigánygyerekek iskoláztatása. Ugyanis a társadalom teljes értékű és teljes jogú —, kötelezettségű tagja mindaddig nem lehet a cigány, amíg a közműveltség elemeit el nem sajátítja, mindenekelőtt az írni—olvasni tudást. Még mindig sok cigány- gyerek kicsúszik az iskoláztatási kötelezettség alól. Azt már elértük, hogy Szolnok megyében a tanköteles cigánygyerekek 96 százalékát beíratják — de jelentős részük rendszertelenül jár el kezdettől, s csak igen kevesen jutnak el a VIII. osztályig. Az idén 16 éves cigánygyerekek közül mindössze 22 százalék fejezte be a VIII. osztályt. Nagyon kevés jut el közülük a szakmunkásképző iskolákba. (Jelenleg mintegy száz cigány származású ipari tanulót tartanak a megyében nyilván.) Mindennek az okát vizsgálva, nyomban el kell oszlatni az esetleges közhitet: a cigánygyerekek között sem több a szellemileg visszamaradott, az értelmi fogyatékos, mint más rétegekben. Csupán arról van szó, hogy sajátos életkörülményeik, a putri viszonyok, a magyar nyelv hiányos tudása miatt a normális iskolai követelményekkel nehezebben birkóznak meg. Helyesek tehát a Szolnok megyei tanács intézkedései, amelyek alapján az elmúlt tanévben a túlkoros cigánytanulók részére 25 tanulócsoport, 3 napközis csoport működött a megyében. Az iskolák ingyenes tanszerellátásban részesítik az arra rászorulókat. A társadalmi szervek ruhaneművel, cipővel is segítik az Mi lesz belőlünk? iskolába járást. A tanácsok kedvezményes, vagy teljesen ingyenes napköziotthoni ellátást biztosítanak az iskolába járó cigánygyerekeknek. Bizonyára jó hatása lesz annak az intézkedésnek is, amely a túlnyomóan cigány- gyerekekkel foglalkozó pedagógusok anyagi megbecsülését szolgálja. Amilyen erőfeszítésekről és szép eredményekről szólhatunk a cigánygyerekek iskoláztatását illetően, olyan kevés jót mondhatunk a tudatformálás, a felvilágosító munka, a cigányok közötti kulturális tevékenység egyéb területeiről. Mi az, ami van? A cigányfiatalok egy része látogatja a művelődési házak táncos rendezvényeit. Ez is valami, hisz ha mást nem is, de öltözködési, viselkedési normákat sajátíthat el ott. Ez is egyfajta beilleszkedés a közösségbe. Járnak közülük moziba, vannak né- hányan könyvtári tagok is. Sokan látogatják a tiszafüredi és a kunszentmártoni járásban bevezetett cigánytelepi, szabadtéri ismeretterjesztő filmvetítéseket. De mindez kevés. Művelődési házaink, az iskolai tantestületek sokkal többet tehetnének. A népművelés ábécéjéhez tartozik, hogy minden réteghez sajátos eszközök útján lehet a kultúrát közelebb vinni. Más és más módja van társadalmi rétegenként az érdeklődés felkeltésének, az ismeretek, a tudásanyag terjesztésének, a kulturált szórakoztatásnak. A cigányság a leginkább sajátos réteg e tekintetben. Talán nem is arról van szó, hogy a népművelés hozzáértő és fáradhatatlan munkásai ezt ne tudnák. Inkább mintha a még egy évtized előtt is tapasztalt lelkesedés, ügybuzgalom hagyott volna alább. Érthető ez egy kicsit, ha azt nézzük, hogy e területen a sok befektetett munka lassabban érleli gyümölcseit, mint másutt. Űj utak törésére is szükség van. Nem egyszerűen a marxizmus—leninizmus elméleti tanítása, hanem fél évszázados történelmi tapasztalat: az egyetemes szocialista kultúrához a népi, nemzeti kultúrák ápolásán át vezet az út. Hagyjuk a vitát, hogy mennyiben tekinthető a cigányság máig megőrzött kulturális hagyománya nemzeti kultúrának — van ilyen, ez a lényeg. Mennyi szépség árad az ősi cigánydalokból, táncokból — nem az álcigány muzsikára, vagy táncra gondolok, amelynek állítólag az a lényege, hogy a leány selyem blúzának eleje végig ki legyen gombolva... — S mennyi bölcsesség, tapasztalat a tábortüzek mellett szájról szájra szálló mesékből, legendákból. A közelmúltban mutatta be lapunk Bari Károly 17 éves cigányköltőt. Olvassuk el verseit, s nem is kell több bizonyíték fenti állításaimat alátámasztandó. Milyen csodálatos szépség és milyen modern művészet származhat abból, ha a cigányfolklór felszínre törhet egyszer, s ölelkezhet a szocialista ih- letettségű általános humánummal. Milyen kár volna, ha mindez veszendőbe menne, s a cigányság mind gyorsabban változó életformájával együtt a feledés homályába merülne. De nem csak ennyiről van szó. Az ősi kultúra ápolása, a cigánynyelv feltámasztása, irodalmi, zenei hagyományaik rendszerezése s — elsősorban közöttük — közkinccsé tétele jó hatással lenne a cigányság általános kulturális fejlődésére. Táplálhatna ez egy olyanfajta egészséges cigányöntudatot is, amelynek nyomán nem szégyellnék többé származásukat a putrikból kőházba költözöttek. Ugyanis vallom, hogy a cigánykérdés végső megoldása nem mehet végbe a cigányok tudatos közreműködése nélkül. A cigány értelmiségnek kulcsszerepe lesz ebben. VARGA JÓZSEF Ezekben a hetekben nagyon sok útitervben és számtalan anzixon szerepelnek a Balatont körülvevő üdülőhelyek nevei. Nem érdektelen tehát megnézni, hogy honnan vették a kedves táj települései nevüket. Maga a Balaton név eredetére nézve szláv, s közszó formájában „sár, mocsár” jelentésű. Ez egyben utal arra, hogy a magyar tenger az elnevezés idején — különösen a Zala torkolatvidékén erősen mocsaras volt. Keszthely nevét a magyarul tudó félig-meddig érteni véli, mert számos városnév végződik a hely szótaggal. Igen ám, de mi az a Készt? Nos, az ilyen rejtélyek megfejtésével foglalkozó tudósok, az etimológusok megállapították, hogy a város neve a rómaiak idején Castell (um), azaz vár volt. Ebből készült aztán a többi „hely” mintájára magyarosan hangzó mai szóalak. Magát a pannonkori várat ki is ásták a Keszthely melletti Fenékpusztán. Keszthely névrokona Földvár, amely szintén erődítéséről kapta nevét. Akaii neve az állattenyésztéssel füag össze; akoli, azaz akólas, telepet jelent. Ilyesféle elnevezést őriz Za- márdi neve is, amelynek alapszava a szamár. Köztudott, hogy a régi írásbeliség „z”-vel jelölte az „sz” hangot, amit számos régi családnév bizonyít: Zabó, Zeőke, stb. A régi állatvilág emléke (és nem a fürdőzési lehetőség!) magyarázza Füred nevét. A fürjet ugyanis a tájnyelv für-nek nevezi és ehhez jött az azóta nyelvünkből kihalt -d képző. Növényzetre utal az Almádi, a Fűzfő is. Az Aszófő viszont az ősi nyelv ma már nem ismert „aszó” kifejezését őrzi, ami völgyet, bevájást, időszakos vízlevezető árkot jelentett. Aszófő ezek szerint egy ilyen völgy fejénél települt. Ugyanez a szó rejtőzik Szárszó nevében is, amelyet a régiségben Szár (az a) szónak, vagyis kiszáradt medernek neveztek. Arács, Alsóőrs, Bélatelep, Köveskál (az előtag Kál földjének minőségére vonatkozik), Révfülöp (az előtag átkelőhelyet jelez), Tomaj, Tihany, valamint Szemes. A védőszent nevét kapta Szent- györgy, Balatonmária és Keresztur. Kenese és a távolabbi Kanizsa azt jelenti, hogy a terület a kenézé, vagyis főemberé volt a letelepülés idején. Udvari neve arra utal, hogy lakói a király szolgálatában álltak; Szabadi lakói pedig királyi kiváltsággal rendelkeztek. Szántód mező- gazdasági művelési módra utal a már említett -d toldalék mellett. Siófok Sió része a régi magyar folyóvizet jelentő „jó” szót őrizte meg (például; Sajó, Hejő és egyéb víznevek), Hévíznek fordíthatnánk Tapolca nevét, amely annyiban névrokona Tapolcának és Hévíznek, hogy a névadója a melegvizű forrást jelentő szláv „toplj” szó. Széplak neve pedig önmagát magyarázza meg s bizony ráillenék a legtöbb balatoni üdülőhelyre is ez az elnevezés. Versenyben a számítógéppel Spirálház J Pribodko szovjet mérnököt ismerősei és barátai komputeragyú embernek hívják, mivel bámulatos gyorsan tud nehéz matematikai feladatokat megoldani fejben, minden segédeszköz nélkül. Legutóbb szakemberek előtt két óra hosszat tartó versenybe kezdett egy számítógéppel. Hét perc alatt 25 műveletet: hatjegyű számok összeadását, kivonását, négyjegyű számok négyzetre emelését végezte el. A számítógép mindezt csak egy perccel gyorsabban produkálta. Mieczyslaw Janowski mérnök, a neves szczecini építész érdekes tervet készített egy ú. n. spirálház építésére. A hengeralakú, spirálvonalban emelkedő bérház 11 emeletes lesz. A henger közepén a körlépcsőt és a lifteket helyezik el. Az ötletes spirál-megoldás következtében minden lakás néhány centiméterrel magasabban fekszik majd mint előző szomszédja. A földszinten üzleteket, kioszkokat és ká- vé^éTakat helyeznek el. Az épület minden folyosója zárt lesz. Ugyanakkor összes er- kéivín kitűnően lehet napozni. A spirálház kész épületelemekből áll. Ezeket akár a helvszínen is le lehet gyártani. KÉPERNYŐJE ELŐTT Ifjúság 1970 Valóban színvonalas döntőt láthattunk pénteken és vasárnap este. A nézőnek a versenyzők teljesítményére nem lehet panasza: mindenből a legjavát kapta. Egészen kiemelkedő mozzanatokban is bővelkedett a hét, éjszakába is belenyúló adás. Éder Pál hegedűjátéka például méltán váltotta ki a szakmailag is megbízható zsűri általános elismerését. De a kamera milyen közel hozta a Kertészeti Főiskola irodalmi színpadi produkcióját is; olyannyira, hogy még az egyik versmondó átélésből származó könnyeit is láthattuk az arcán. Ilyen belső koncentráció és magas feszültségű átlényegülés ritka élmény a képernyőn is. Mindezt látva, hallva, tapasztalva kit nem fogott el az öröm! Mennyi tehetség, micsoda energia! A közéleti vetélkedő pedig azt is megmutatta, hogy ha szükség van rá, ez az ifjúság használni is tudja tehetségét. Nem ők tehát elsősorban a felelősek, ha a bennük szunnyadó szellemi erő parlagon hever. És ha már Orosz Attilá- ékról van szó, a „közéleti- sekről” szeretném megjegyezni, hogy a döntőben nekem ők maradtak az igazi szenzáció: a gondolkodó ifjúság. És nem a gép, a számító masina. Ami csak arra képes, amire az ember biztatja. Talán azért „dobták be” a finisbe, hogy mérhetőbbé, objektívabbá váljék a versenyzők teljesítménye. De mit tesz isten, a géppel sem lettek okosabbak. Végül csak a zsűrinek kellett döntenie éppen Tódor Miklós és Orosz Attila egyenlő pontszáma esetében. Mintha csak ez a mozzanat is azt sugallta volna: azért a gép sem csoda. Az első helyezett, kertészeti főiskolások lenyűgöző produkciójának vezérlő gondolata tehát szinte a vetélkedősorozat summája is lehetne: sok van, mi csodálatos, de az embernél semmi sincs csodálatosabb. Akiket most a képernyőn megismertünk, és tegyük hozzá, megszerettünk, nem futó képernyőre és illanó képre írták fel nevüket. S ezt akkor is így éreztük volna, ha teszem azt, elmarad az árammal való szavazás, s ha nem kattin- tottuk volna fel a villanyunkat. A műsor alkotóinak alighanem feleslegesen okozott izgalmat, hogy vajon nem tör-e megint borsot a technika a vetélkedő orra alá. Több mint százezer versenyző fiatal közül a legjobbakat láttuk; nincs abban semmi túlzás: az ifjúság krémjét. Azzal a szándékkal, hogy ilyen az ifjúság 1970-ben. Talán helyesebb volna azt mondani: ez is a magyar ifjúság. Akikre leginkább számíthatunk, akik a jövő biztosítékai. S ezt megmutatni — kritikusi zsörtö- lődések ide, egyéb kifogások oda — mégiscsak jó volt az Ifjúság 1970. Orosz Attilának pedig, aki megyénk színeit képviselte eredményesen — kategóriájában övé lett a harmadik hely, gratulálunk. Nyugodtsága, nyíltsága és tiszta szenvedélye imponáló volt. Csak a sajtónak az ifjúsággal kapcsolatos tevékenységének kemény megítélésével „lépett hangyabolyba”. De azt is állta. Szabálytalan nyelvtanóra Nyelvészetben fogant vérbeli kabaré, ami azért volt érdekes, mert színvonalas és tartalmas humort kaptunk, illetve „emelkedetten” nevető-aranyban volt részünk. Dr. Grétsy László, a műsor gazdája nyugodt lehet az efféle „könnyelműségért” a néző szívesen absolválja, hogy „előkelőbben” fejezzük ki magunkat. És minthogy a műsor eleve nem nyerészkedőnek szánt nyelvtanóra, hanem nyelvi csemege a széles közönségnek, a cél kitűnő formában testesült meg. A közhelyek, a nyelvi modorosságok és az egyéb nyelvi turpiszságok és érdekességek a humor fényében leple- ződtek le. Milyen kitűnő volt Hámos György jelenete a teljesen logikátlan slágerszöveg kifigurázására, amelyben ízekre szedte a Négy szürke falat. Vagy az idegen szó indokolatlan tekintélyét romboló Kellér Dezső tréfa. Igen mulatságos volt a Karinthy jelenet is. (Körmendi János és Hacser Józsa há- zaspári eszmecseréje a poli- gámiáról.) Szemléletes módon mutatták be a titkos nyelvek használatát is (legyezőnyelv, virágnyelv). És ami azért nem mellékes: mi közben jókat derültünk, nem is keveset tanultunk: nyelvi ízlésünk kapott bő tápot a finomodásra. Ilyen szabálytalan órára máskor is beülünk szívesen. Röviden Csalódást keltett bennem az „Expo 70”, Vértessy Sándor élménybeszámolója az oszakai világkiállításról. Ezt a riportfilmjét akár itthon is elkészíthette volna jól sikerült fotók nyomán, vagy akár képeslapok után. Miután láttam a filmjét, megértem töprengését és aggodalmát, hogy vajon érdemes volt-e reggeltől estig cipelni izzasztó fölszerelésüket. (Töprengéseit a Rádió és Televízióújságban tette közzé.) Félbemaradt film, teljes élmény a klasszika filológia legjobb magyar művelőjéről, a közben elhunyt Tren- csényi-Waldapfel Imréről. A jól megkomponált portréfilm, a kitűnően szerkesztett kérdések egy gazdag és érdekes életmű szépségeit mondta el egyszerűen és a tudományhoz illő szerénységgel. A portréfilm jelentőségét növeli, hogy a tudós halálával ez lett az élő dokumentum, az utolsó tanú. V. M. Érettségizett fiatalokat nyomdász szakmára felveszünk Nyomdai fényképésznek Kemigráfus- mara tónak Kéziszedőnck Magasnyomó gépmesternek. Jelentkezni lehet a Szolnoki Nyomda Vállalatnál. — Szolnok. Május 1 u. 19. j .......... ' 1' " ■ 1 4
