Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-08 / 158. szám
1970. július 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 3. Szamoshoz, 1970 július A mezőtúri Vörös Október Tsz-ben a 310 kát. hold rizst a Berettyóból öntözik. Az új elnökhel Megállítok egy tarpai embert: Merre menjek Nagyarra? Szemébe húzza a kalapját: Már azt el sem té- veszheti, mert nyomon van. Ezen az úton menjen, megtalálja. Aztán nem is mehet tovább, mert nincs út tovább. Azon túl már az isten háta möge van. Még a kisari határban jártam. A tiszai erdők, ligetek csendességéből igéző nyugalom áradt — és a varjúseregek fekete felhője. Kemény teleken, uradalmi szé- rűskertekben láttam együtt ennyi varjút. Ellepték az utakat, a száradó lankák tetejét. Ennivalót keresnek. Az erdőkben megmozdultak a fészkek, tátog a sok éhes fióka. Kisari vadászokkal találkoztam. Amivel csak lehet irtják az éhenkórász károgókat. Felszedik a palántákat, kikaparják a most vetett kukoricát. A Tiszától lejjebb Nagy- ar. Ez is ezernéhányszáz lakosú község. Majd mindnyájan a Május 1 Termelőszövetkezet kenyeréből élnek. Háromszázhuszonkilenc ház van a faluban, ebből száz- harmíncnégyet döntött ösz- sze az árvíz. Hallgatom az embereket. Súlyos mondatokat görget ez az este is: — Fenn voltunk a magaslaton. Ott éjszakáztunk. Sötét a falu, kikapcsolták a villanyt. Csak a víz zúg, meg a kutyák vonyítanak. Ebbe reccsentek bele a házak, Halgattuk, számolgattuk, hány már... Reccs... Reccs... Ahogy kiment a fal alól a tető, ahogy leült a tető, ahogy szétesett. Találgattuk, ez kié lehetett... Ez meg kié... Ügy a hang után. El- szótlanodott, akié volt. Legjobban M. bácsi sírt. A hajlott öreg szégyenke- :Zik: — Á, csak a jó kutyámat sajnáltam. Csak azt... A ház az más, az nem élet. De a Sobri...! Kenyérforrás errefelé a szilvapálinka. Egy-egy család hektónyit főzet. Híres a szatmári szilva, könnyen tüzesedik tőle a fej, gyorsan lendül az ököl... A bánat meg kívánja az italt. De nem történt semmi jóvátehetetlen. Pedig a nehéz napok után pattantak az idegek. Egykori komák is könnyen összeszaladtak volna, ha hagyják őket. Ezt is átvészelték, munkához láttak. A kár itt is nagyon nagy, az egy tsz-tag- ra eső veszteség 19 628 forint. Az egész évi élet! Megismerkedtem Fekete Andrással, a szövetkezet elnökével. Csupaizom, nagydarab ember, az erős férfiak halkszavú nyugalmával beszél. Egyik mondata következik a másikból. — A falu, a tsz. Az emberek már nincsenek meg tsz nélkül. Az meg, hogy szövetkezet: az emberek jelentik. De az emberek nem gépek, — persze, még azok is rendellenesen viselkednek néha... Iratköteget rak ki az asztalra, szétteríti. — Itt van a jövő. Ami itt »an. azt mind a karcagiakkal beszéltük meg. Eljöttek, hogy elvtársak, segítünk, amit tudunk. Nem akarom eltúlozni, de tudja, mi volt ez? Mégis csak ahhoz hasonlítom: jégbeszakadtnak a létra. Elmondja a nagy baj történetét, de nem időzik ennél, hamar a mához ér. — Kapunk a biztosítótól 2 900 000 forintot, a kunsági elvtársaktól is majd kétmil- liónyi segítséget, és ezt húzza alá —, meg amit mi előteremtünk. Meg bírunk élni! Ezt még nem mindenki hiszi el a falunkban: a tavalyi jövedelem 80 százalékát biztosítani tudjuk a tagságnak. Aki nagyon szorgalmasan dolgozik, annak a 100 százalékot. Az udvaron két vadonatúj traktort látok. Az elnök fáradtan mosolyog: — Most vettük. Sőt veszünk egy harmadikat is. Kétszer kell majd szántanunk, mert tönkrement a talaj szerkezete. Kell az erőgép. latszik, hatalmas juhhodály épül. De ismerősen, i-vel beszélnek. A Kunságból jöttek, tizenketten vannak, segítenek felépíteni az új majort. Amikor búcsúzkodom, az elnök a lelkemre köti: Ha megjelenik ez a cikk a Szolnok megyei újságban, el ne felejtse a nagyari Május 1 tagságának köszönetét átadni. A karcagiaknak, a kun- hegyesieknek, meg a füredieknek. Meg azoknak y kis faluknak, amelyeknek eddig a nevét sem hallottuk. Az emberségért... Az ötszáz mázsa kenyérnekvalóért, a 425 mázsa abrakért, a pénzsegélyért, a szálastakarmányért, a burgonyáért, a marhák legeltetéséért. Megígérem, hogy mind leírom. Azért nem többet, mert felsorolni is sok... Az elnök még utánam szól: — Tudja van két kombájnunk. Az idén nekünk nem kell. Holnap elküldjük őket a Kunságba, hadd arassanak. Óriási mécsesek lobbantak fel az almáskertek, a szilvaerdők fölött. Villámlott. Egy hét alatt háromszor volt felhőszakadás a Tisza- háton, a Szamos mentén. De a munka egy percre sem állt meg. Sürgetve fütyültek egymásra a vonatok. Az iszappal küszködve káromkodva hajtottak a teherautók pilótái. Sátorlapba burkolózva ástak, lapátoltak az építőtáborok fiataljai. Szüntelenül zörögtek a messziről futó telefonvonalak: Mi kell, mit vigyünk, mit adjunk?! Nagy szív dobog ebben a kis országban. összegezték a művelődés- ügy gazdasági szakemberei az elmúlt év tapasztalatait és a következő időszak legfontosabb feladatait. Erről kérdeztük dr. Nagy Sándort, a művelődésügyi Minisztérium pénzügyi és ellenőrzési főosztályának vezetőjét: — A művelődéspolitikai irányelvek határozottan és egyértelműen leszögezik: a kultúra soha nem válhat árucikké, mindenkor a közügyet kell szolgálnia. Számunkra, a művelődésügy gazdasági szakemberei számára ebből egyértelműen adódik a feladat: anyagi- pénzügyi eszközeinkkel mindenkor az értékes, progresszív törekvéseket támogatjuk. Nagy a felelősségünk azért is, mert az állami költségvetésnek jelentős részével rendelkezünk: a kulturális ágazat költségvetése 1970-ben 12,4 milliárd forint — mindez lehetővé teszi, hogy eredményesen felhasználva célkitűzéseink megvalósuljanak. Általános iskolák — Az általános iskolákban az oktató- nevelő munka minőségi javítását kell a so- ronkövetkező feladatunknak tekinteni. Evről-évre többet fordítunk az általános iskolák fenntartására. Erre a célra a tanácsok tavaly például 93 millióval többet áldoztak, mint 1968-ban. 80 általános iskolában szerveztek újonnan napköziotthont. — Egyik legfontosabb művelődéspolitikai célunk: a fizikai dolgozók hátrányos helyzetben lévő tehetséges gyermekeinek megfelelő és sokféle segítése — szakkörök, tanfolyamok, korrepetálás, diák-szociális juttatások és hasonlóak formájában. A minisztérium az elmúlt évben Birkóztak a gondolatok az indulatokkal a vezetőségi megbeszélésen. A közgyűlés leváltotta az elnököt, elnök- helyettest. Most a vezetőségnek kellett kimondani, mi legyen velük a jövőben? Heves felszólalások öntötték az olajat a tűzre: — Mi lenne? Az elnökhelyettes is azt mondta Relle Jóskának, mikor leváltották: van még Pethesnél betonosszőlő, válasszon. Hát most visszakapja. A volt elnök sorsa már eldőlt. Egyhangú haragos nemmel. Nem kell semmiféle munkára. A szavazáskor csak az új elnökhelyettes sóhajtott nagyot. Ott ültem a délután kettőkor kezdődő, este hatig húzódó szóháborún. Jártam a tsz földjeit, tudtam: most nagy az ellentöbb mint egymillió forinttal támogatta az egyetemi KISZ- bizottságokat, amelyek matematikából, fizikából segítették a középiskolások harmadik és negyedik osztályos tanulóinak előkészítését. Felnőttoktatás — Közös társadalmi érdekünk: a felnőttoktatás. Nem megnyugtató, hogy mind az általános, mind a középiskolákban csökken az esti, levelező, illetve a dolgozók tagozatán a hallgatók száma. Az üzemeket, vállalatokat, termelőszövetkezeteket jobban érdekeltté kellene tennie társadalmilag rendkívül fontos művelődéspolitikai feladat támogatásában. A könyvkiadás az elmúlt évben 77 millió forint állami támogatásban részesült: növekszik a vásárlók érdeklődése, emelkedik a könyvforgalom: az 1968-as 655 millió forintról 722 millió forintra. Az összforgalmon belül a lakosság 40,4 millióval vásárolt többet, mint egy évvel korábban. Filmgyártás Az állami költségvetésből 119 millió forintot kapott a filmgyártás és forgalmazás arra a célra, hogy az eszmeiművészi szempontból értékes filmek megszületését elősegítse, támogassa az első filmes rendezők munkáit, továbbá a filmgyártás fiatal alkotógárdájának műhelyét, a Balázs Béla filmstúdiót. — Az idei számos feladat között szerepel többek között a szakközépiskolák arányának további növelése, a könyvtárak, múzeumok beszerzési lehetőségeinek emelése, a zenei élet további kibontakoztatásának nagyobb anyagi támogatása. szenv. A két emberre zúdul minden keserűség nyila. Nem vétlenek, hogy a szövetkezet nehéz helyzetben van. De nem bizonyított, hangulatkorbácsoló történeteket is bedobtak ellenük. Tömeghangulat, könyörtelenséggel is teli. Bosszútól se mentes. Már arra se nagyon tekintettel: a két embernek, családjának lesz-e mit enni? Most éppen a volt elnökhelyettesre dörögtek a szavak. Akkor kért szót az utódja. De pontosabban: visszatarthatatlanul kitörtek belőle az érzések; — Emberek — mondta — énnekem 20 esztendeig volt 22 forintos kapám. S mikor a másik szövetkezetben leváltottak,- megtaláltam. Én nem is tudnék e’menni a mi szövetkezetünkből sehová, ha tejfel, ha savó — úgy érzem. Nem voltam itthon, mikor megválasztottak. Köszönöm a tisztességet. De tudom, nekem sincs telekkönyvezve az elnökhelvettesség. Belegondolok. Én se szeretnék egyik nanról a másikra ú»v iárni, hogy egyik nap még elnök- helyettes vagyok, másnap már semmi. Sok éjszaka elgondolkoztam már a volt vezetőink sorsán. Aggódok értük. A tagság haragja ellen nem tehetünk semmit. Befe'ezte. Inkább befejezetlenül hagyta, kerekítés Termelőszövetkezetünkben — a jászfényszarui Béke Tsz- ben — 21 szocialista brigád dolgozik. A múlt évben a felszabadulási munkaversenyt kezdeményezték, most a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa tiszteletére tették meg versenyfelhívásukat. Brigádjainknak kétszáz- negyven tagja van — ötvennyolcán nők, száznyolcvan- ketten férfiak — s munka- vállalásuk értéke 896 ezer forint. Személyenként 3700 forint évi túlteljesítésre kötelezték magukat. ..Bőrhelyettesítő anyagok 1971.” címmel kiállítás nyílt hétfőn az Országos Piackutató Intézet Nagymező utcai mintatermében. Ebből az alkalomból Wimmer Gyuláné. a Bőr- és Cipőtermék Vállalat igazgatója sajtótájékoztatón számolt be a korszerű szintetikus anyagok hazai gyártásának és felhasználásának lehetőségeiről. A magyar cipőgyártás fejlesztéséről — elmondotta, hogv a következő években a cipőipar a világviszonylatban érvényesülő általános nélkül, csak úgy, ami éppen kiömlött belőle. A logika törvényei szerint nehéz lenne ítéletbe sűríteni: mit is mondott az új elnökhelyettes. Mégis sokat mondott. Akkor láttarrr először a vezetőségi tagok arcán meghökkenést. S másnap ismét beszéltem szövetkezeti tagokkal. Az új elnökhelyettes beosztottjával iS. Azt mondta: — Ügy vagyunk mi most, mint kisiskolás koromban olvastam az állatmesét. Mikor már haldoklóit az oroszlán, a szamár is nagy bátorságot vett és belerúgott e^'et. Értettük egymást. A nép- harag tömeglélektan. A tömeget könnyű szélsőségekre is feltüzelni. Sokkal lassúbb, nehezebb az alapigazságok medrébe terelni szenvedélyét. De az igaz ember mindig csak ezt vállalhatja. A jászszentandrási új elnökhelyettesnek nem tudnám kitölteni a káderlaoját. Neve Ördög László. Talán traktoros volt, ha jól emlékszem. Családos, munkásember. Oey fogalmaztam maiamnak; bátor ember. A felkavart szenvedélyek viharában a józanság kilométerköve, örültem, hogy egy párt tagjai vagyunk. S örülhet a Petőfi Tsz: jól választottak. Példamutatásuk nyomán szövetkezetünk más tagjai is csatlakoztak a versenyhez, eddig százhetvenhárman. A szocialista brigádokon kívüliek egyéni és csoportos felajánlása 540 ezer forint termelési értéket jelent, személyenként 3100 forintot. A vállalás — melyet szövetkezetünk összesen négvszázti- zenhárom tagja tett meg — közös gazdaságunknak másfél millió forint plusz értéket jelent. Csáki Sándor párttitkár Csikós Ferenc tsz-elnök tendenciának megfelelően a bőrhelyettesítő anvagok fokozott alkalmazását irányozza elő. Ezért rendezték ezt a kilállí+ást. ahol a természetes bőrök tulajdonságaival rendelkező légáteresztő és nedvszívó műanyagokat, úgynevezett divatbőröket — (préselt, lakk stb.l és cipő- felsőrész készítésére alkalmas textíliákat, illetve az ezekből készült termékeket mutatnak be. A kiállításon tizenhat külföldi. — főként olasz és francia cég is szerepel; Távolból kopácsolás halÉlet a romok fölött. A mellékutak olyanok, mint a mocsár. TISZAI LAJOS Az idén több mint 12 milliárd forint kulturális célokra — borzák — Kongresszusi ntunhaverseny Jász fényszar un Telextávirat a Béke Tsz-ből Bőrhelyettesítő anyagok kiállítása
