Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-01 / 152. szám

1970. július 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Felkészülés az új tanévre Hét és félezer nő dolgozik a megye ktsz-eiben ülésezett kedden a KI- SZÖV megyei vezetősége. Napirendjei között tájékozta­tót hallgatott meg a szocia­lista munkaverseny idei eredményeiről. Negyvennyolc szövetkezet 258 brigádjának csaknem háromezer tagja vesz részt eddig a mozga­lomban. A vezetőség megvitatta azt a jelentést is, amelyet a szö­vetkezetekben dolgozó nők munkakörülményeiről, szo­ciális helyzetéről Bordás László, a KISZÖV elnöke beterjesztett. Elemezte a je­lentés az MSZMP Központi Bizottságának a nők helyze­tével foglalkozó határozata nyomán szükséges intézkedé­seket. Megyénk 65 kisipari szövetkezetében jelenleg csaknem hét és félezer nő dolgozik. Húsz szövetkezet­ben száznál több asszonyt és leányt _ foglalkoztatnak. A termelői állományba tarto­zik a nőknek mintegy 75 százaléka. Ennek ellenére a vezetőségben, az ellenőrző bizottságokban, a választot­tak összlétszámához viszo­nyítva kevesen vannak. Ugyancsak alacsony a terme­lés irányításában résztvevő nők száma. A körülmények ismereté­ben a vezetőség határozato­kat hozott, amely szerint elő­terjesztés tesz a legközelebbi küldöttgyűlésnek szövetkezeti nőbizottság életre hívására. E bizottság feladata lesz, hogy kialakítsa a nők ér­dekképviseletét. Felmérték a közúti károkat Felbecsülték a tanácsi uta­kon keletkezett károkat a felső-tiszai árvízsújtotta terü­leten. Ezek szerint 27.5 kilo­méter közutat rongált meg kisebb-nagyobb mértékben. Súlyos rongálódás összesen 10,5 kilométeren történt. A megrongálódott utakat ideig­lenesen helyreállították, hogy az építkezésekhez szükséges anyagszállításokat lebonyolít­hassák. újjáépítésükhöz 16 millió forint szükséges. A napokban megkezdte az előszállítást több mint 11 000 üzletbe a PIERT, s így akár már most hetekkel a csúcs- forgalom előtt megvehetők az 1970—71-es tanévre szük­séges iskolai szerek — jelen­tette be pénteki sajtótájé­koztatóján a MUOSZ-ban Erdélyi György vezérigazga­tó. A tájékoztatás szerint a következő tanévben valami­lyen formában a lakosság mintegy 20 százaléka tanul, s ehhez szükséges iskolasze­rek nagyrésze már a nagyke­reskedelemnél és az üzletek­ben van. Szeptemberig egye­bek között 45 millió iskola­füzet kerül forgalomba, is­kolatáskából 70 fajta, a ta­valyinál negyven százalékkal több, mintegy 250 000 áll a vásárlók rendelkezésére. A múlt évben kevés volt a kör­ző, most 400 00O darabbal teljesen kielégítik az igénye­ket. Iskolai kék csomagoló­papírból 130 tonnával többet kapnak az üzletek, bősége­sen lesz rajzpapír, itatós pa­pír. S csaknem 11 és fél mil­lió, polietiléntasak, kétszer annyi mint tavaly. Az iixemi pártbizottság ülése ' Az MSZMP Központi Bi­zottságának 1970. február 18. —19-én hozott határozatának szellemében tűzte napirend­re a Tisza Cipőgyár pártbi­zottsága a nők politikai, gaz­dasági és szociális helyzeté­nek vizsgálatát. A pártbizott­ság elé terjesztett jelentés adatainak gyűjtése során sok asszonnyal, lánnyal beszél­gettek, s így — igen helye­sen — nem egy általános, hanem a való helyzetet, az üzem nődolgozóinak munká­ját, életét tükröző anyagot vitathattak meg. A Tisza Cipőgyárban az összes dolgozók 57,6 százalé­ka nő. S a háromezernégy- százharminckét asszony és leány 90 százaléka termelő munkát végez. Többségük kétműszakban, nyolcvanné­gyen pedig három műszak­ban dolgoznak. A bejárók 70 százaléka szintén nő. Ezek a számok önmagukért beszélnek. S ha még azt is tudjuk, hogy például a gyakori modellváltás szin­tén, elsősorban a nők számá­ra okoz- gondot, — mivel ők dolgoznak a tüződében, a futószalagok mellett — s az ő terhüket növeli a család ellátása, a szolgáltatások hiánya, akkor nagyon is idő­szerűnek tartjuk helyzetük megvizsgálását. Abban re­ménykedve, hogy jónéhány dologban változás is törté­nik. A munkakörülmények Ä pártbizottsági tagok kö­zül többen hangoztatták; az eddigieknél többet kell tenni a nők munka- és életkörül­ményeinek könnyítéséért. Az üzem gazdasági vezetői ke­ressék annak a megoldását, hogy megszüntethessék a há­rom műszakot, jövőre már egyetlen asszonynak se kell­jen éjszaka dolgoznia. Bizo­nyára találnak lehetőséget az egyműszakos munkahelyek gyarapítására, valamint a be­dolgozói munkakör létesíté­sére, s ezáltal a munkaerő­gondok is enyhülnek. Természetes, hogy olyan üzemben, ahol a dolgozók nagyobbik fele nő, még foko­zottabb az igény a gyermek- intézmények iránt. A cipő­gyári asszonyok úgy fogal­maztak, hogy kinőtték az ilyen jellegű intézményeket. A bölcsőde ugyan jelenleg nincs teljesen kihasználva, mivel több mint hatszáz fia­tal anya veszi igénybe há­rom évig a gyermekgondo­zási segélyt. Az óvoda vi­szont, annak ellenére, hogy a másodszori bővítéssel most már százhúsz gyermek befo­gadására alkalmas, kicsinek bizonyul. Főként, ha vissza­térnek munkahelyükre a gyermekgondozási segélyt igénybevevő édesanyák. Ha­sonlóan gondot jelent az iskolás gyermekek elhelyezé­se. Húsz-huszonöt gyermek számára nincs hely az iskolai napköziben, sőt a tantermi ellátás is olyan, hogy kény­telenek voltak a műv. házban szükségtantermet létesíteni. A szociális létesítmények A nők szociális, munka­helyi körülményeinek továb­bi javításáért is sokat kell még tenni. A szociális léte­sítmények fejlesztése ebben az üzemben sem tartott lé­pést a létszámnövekedéssel. Az utóbbi években történtek erőfeszítések, s ennek ered­ményeként több üzemrészben jelentős a fejlődés is, viszont ez nem érvényes az „A” gyárra. Hétszázötven nő dol­gozik ott váltóműszakban s csupán tizenöt mosdókagyló áll rendelkezésükre. Az alag­sorban elhelyezett öltözők szűkek, sötétek, levegőtlenek. A kunszentmártoni telepen szintén nem megfelelő a szo­ciális ellátottság, többek kö­zött az orvosi vizsgálóhelyi­ség is hiányzik. Az erkölcsi elismerés Érdemes arról is szót ej­teni, hogy a munkában, a termelésben a nők többsége megállja a helyét A Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetés birtokosainak 41 százaléka nő. Száznyolcvanhét asszony és leány lehet büszke a Könnyűipar Kiváló Dolgozó­ja kitüntetésre. Ketten az Állami-díj harmadik fokoza­tát kapták, négyen kormány­kitüntetésben részesültek. Az üzemben dolgozó 160 szocia­lista brigádból 44 női brigád. A szakképzettséget, a ta­nulást tekintve hátrányosabb a nők helyzete a férfiaké­nál. A termelő munka, a gyermeknevelés, a háztartás mellett kevés nő vállalkozik a rendszeres tanulásra. Sok igazság van abban is, amit az egyik pártbizottsági tag említett, hogy a családon belül, ha felmerül a kérdés, ki tanuljon előbb, a férj vagy a feleség, általában a férfi javára billen a mérleg. Maguknak a nőknek is fel kell ismerniük, hogy vezetői tisztet megfelelően általános, szakmai és politikai művelt­ség birtokában tölthetnek be. Az egyenlő munkáért egyenlő bér elve A Tisza Cipőgyárban je­lenleg egy nő visel főosztály- vezetői tisztet, hárman főmű­vezetői beosztásban dolgoz­nak, a művezetők között harminchárom, a csoportve­zetők között nyolc nő van. Bizonyára többen képesek lennének vezetői munkakör betöltésére, ha tanulnának. Erre serkenteni is kellene az asszonyokat, lányokat. Ter­mészetesen nem úgy, aho­gyan most tapasztalni lehet. Amikoris az előbb említett vezető beosztásban dolgozó férfiak és nők fizetése kö­zött 200—300 forint eltérés van, azt már mondani se kell, hogy a nők rovására. Érdemes és szükséges is el­gondolkozni azon, miként ér­hetnék el az üzemben az „egyenlő munkáért, egyenlő bér” elvének érvényesülését. A szolgáltatások Nem lehet szó nélkül hagy­ni azt sem, — bár az utóbbi években történt ebben némi változás —, hogy még min­dig sok a kívánnivaló a szol­gáltatásban. Nagyon sok időt rabol el az asszonyoktól a bevásárlás, a martfűi üzle­tekből hiányoznak a félkész ételek, gyakran más árucik­kek is. A közellátás, a szol­gáltatás javítása sokat köny- nyíthetne a munkásnők, a családok helyzetén. Most, a martfűi asszonyokra, csalá­dokra az jellemző, hogy ott- * honülők. Bizonyára nem így *'lenne, ha a kocsmák helyett kulturált szórakozást biztosító vendéglátó egységek lenné­nek a községben és a lakó­telepen. A Tisza Cipőgyárban is sok feladat vár megoldásra annak érdekében, hogy javít­hassák a nők helyzetét. A pártbizottsági ülés útmutatá­sul szolgálhat a párttagok­nak, az üzem gazdasági, tár­sadalmi vezetőinek ahhoz, hol, mikor, mit tegyenek a nők érdekeiért. NAGY KATALIN Északi turnén a Tisza Táncegyüttessel Testvérvárosunk: Riihimäki Az életmentő vasút városa. — így is nevezhetnénk Riihi- mäkit, ahová a Szolnok me­gyei vezető szervek jóvoltá­ból, s hatékony anyagi támo­gatásával most harmadízben jutott ki a Tisza Táncegyüt­tes. 1866-ban és 1867-ben ugyanis a termés teljesen el­fagyott Finnországban, éhha­lál fenyegette az embereket. Ekkor kezdték építeni a vá­roson áthúzódó vasútvonalat, mely megélhetést biztosított az építőknek. Penti Vuorinent. a város polgármesterhelyettesét kér­tük meg, ismertesse olvasó­inkkal testvérvárosunkat, Ri- ihimäkit. — Városunk fontos vasúti csomópont. Minden Helsinki­ből iduló tehervonatot itt rendeznek. Berendezéseink automatikusak, a legjobban kifejlesztettek egész Finnor­szágban. — Az itteni ipar felvirág­zását a. vasút tette lehetővé. Jó erdőink vannak, de úsztat­ni nem lehetett a fát, mert még tava sincs a városnak, a folyók elkerülik. A fűrész­üzem elősegítette az üveg­gyár és a téglagyár alapítá­sát. a fahulladékot Finnor­szág más részein egyszerűen eltüzelik, itt viszont üveg- gyári és téglagyári kemencé­ket fűtenek velük. (Közbeve- tőleg mondva: a praktikus­ságra való törekvést, a vá­ros lakóinak leleményességét lépten nyomon tapasztalni. A fűrészüzemben például nú- tolt padlókra ragasztják a parkettát, így egy-egy helyi­ség parkettázása szinte per­cek alatt elvégezhető). — Városunkban, akárcsak egész Finnországban — az ötvenes évektől kezdve vált könnyebbé az élet. A szüle­tések száma ugrásszerűen megnőtt. Több iskolát építet­tünk, s emeltük az oktatás színvonalát. Két felsőfokú oktatási intézményünk van. Az egyik kereskedelmi. — amelyben a teljesen gépesí­tett ügyvitelt tanulják. — Egész Finnországból sokan látogatják. A másik felsőfo­kú intézményünk barkácsoló vezetőket képez. Nincs több ilyen intézmény Finnország­ban, de talán Európában sem. Az innen kikerült neve­lők óvodákban, iskolákban, kórházakban szociális ottho­nokban, elmegyógyintézetek­ben helyezkednek el Felada­tuk a munkára nevelés mel­lett az, — mindenekelőtt a kórházakban, a szociális ott­honokban —, hogy szép és értelmes munkával életet öntsenek az emberekbe. — Oktatási témánál ma­radva, városunkban is hama­rosan bevezetik az iskolai reformot. Több járásban kí­sérletképpen bevezették, s be is vált. A reform lénye­ge: a gyermekek hét éves korban kezdik a kilenc osztá­lyos ált. iskolát, azután men­nek középiskolába. Riihimä- kiben elég iskola és tanár van ehhez, de néhány váro­sunkban, főleg a ritkán la­kott északi részeken nem lesz könnyű a reform bevezetése. — Áttérve a városfejlesz­tésre; nálunk is nagy gond a lakáshiány. Ez persze jót is jelent. Azt jelenti, hogy jö­vőt látnak itt az emberek, nem kívánkoznak máshová költözni. A város vezetősége természetesen igyekszik mér­sékelni a lakáshiányt, ötéves terveket készítünk a lakás­építésre. A pályaudvar mel­letti üres részen ötezer csalá­dot akarunk elhelyezni a kö­vetkező években. — Minden évben 10 lakást szeretnénk építeni ezer la­kosra. Ez nagy erőfeszítést igényel, hiszen eddig csak ’S—& készült. A házakat ele­mekből építjük. Egy-egy tí­pusból négvet. ötöt, hogy az egész lakótelep lehetőleg ne legyen egyhangú. — Az új lakótelepen mun­kásmúzeum is lesz. Megőr­zőnk ott egy olyan épületet, melyet a munkásmozgalom kezdetekor saját fillérjeik­ből építettek a munkások. —A lakóházak alapozása­kor kitermelt földből dom­bokat emelünk, virággal, fá­val ültetjük be azokat, hogy tetszetősebb legyen a sík te­rep. Az új lakónegyed egyik parkját Szolnokról nevez­zük el. A valóságban még nincs meg, de a telep terv­rajzán már ilyen néven sze­repel. — Bizonyára érdekli a szolnokiakat a finnországi lakbér, ha már a lakásépít­kezésnél tartunk. Nálunk az egy négyzetméterre eső lak­bér 5 márka (ötven forint). Ez meglehetősen magas, de figyelembe veszik a család­ban az egy tagra jutó átlag- keresetet, s ha az egy bizo­nyos szintet nem ér el, ak­kor az állam lakbérsegélyt ad. — Lakbérsegélyt viszont csak a jó állapotban lévő. s nem zsúfolt lakásokban élők kaphatnak. Például, ha egy kétszobás lakásban né­gyen laknak, s keveset keres­nek. kaphatnak lakbérsegélvt. Ha viszont már öttagú ugyan­ez a család, akkor a segély folyósítását megszüntetik, s csak akkor folyósítják újra, ha sikerül háromszobás la­kásba költözniök. A lakás- kultúra színvonalát akarja így az állam megtartani. — Befejezésül annyit: re­mélem, hogy az a fejlődés, ami Riihimákiban megkez­dődött, tovább folytatódik mindannyiunk örömére. — Ugyanezt kívánom Szolnok vonatkozásában testvérváro­sunk lakóinak. Kérem, - tol­mácsolja nekik, hogy nagy barátságot és szimpátiát ér­zünk a magyarok iránt. (Folytatjuk) Simon Béla (Következik: Hakni, hip­pik, vastaps) Három város közös jövője (Folytatás az 1. oldalról) ben a már működő és a je­lenleg odatelepülő üzemek további erősítését tartják. Nagy beruházások fejeződ­nek be, illetve kezdődnek: a gyógyászati segédeszközök gyára, a METEFÉM KTSZ üzemének épülete, a férfi fehérneműgyár telepének bővítése. A téglagyárban a meglévő üzem mellé ke- ramzit gyártó részleget lé­tesítenek. Ha összeadjuk a különböző vállalatok és ktsz-ek gépi és épületberuházásra szánt pén­Kisújszálláson többek kö­zött különböző erőforrásból mintegy négyszáz lakást sze­retnének a tervidőszakban felépíteni, Mezőtúron ennél kétszázzal többet. Karcagon úgyszintén a jelentős meny- nyiségű lakásépítés mellett — mint a másik két hely­ségben is — nagyobb terüle­tet kívánnak biztosítani a kislakásépítőknek. A víz-, a csatornahálózat fejlesztése szintén az elképzelések közé tartozik. E szerint Mezőtú­ron és Kisújszálláson a víz- f termelő kapacitást 500 köb- méter/nap teljesítménnyel növelik. Karcagon a II. szá­mú vízmű továbbépítését szeretnék megvalósítani. A szennyvízelvezetés megoldá­sa, a gázenergia üzemi és háztartási felhasználása szin­tén jelentős helyet kapott mindhárom város fejlesztési irányelveiben. A megyei irányelvekben annak idején megfogalmazó­dott, s ez tükröződik a kun­városok fejlesztési elképzelé­seiben is, hogy jelentősen növelni kell a lakossági szol­zét (nem számítva a gyógyá­szati segédeszközök gyárá­nak, a METEFÉM KTSZ- nek, a férfi fehérneműgyár­nak e célra tervezett pénz­eszközét) több mint 44 mil­lió forint az az összeg, amit fejlesztésre szánnak. És ez szintén újabb és korszerűbb munkahelyeket jelent Kisúj­szállásnak is. Mindez a nagyfokú iparo­sítás mindhárom városban maga után vonja — mintegy további lendületet adva — a település fejlesztését, a vá­rosépítést. gáltatásokat mind mennyi­ségben, mind minőségben. Ezt a célt szolgálják a Kar­cagon és Kisújszálláson fel­épülő új szolgáltatóházak. Mezőtúron viszont elhatároz­ták, hogy a fogyasztási struk­túra figyelembevételével biztosítani kell az elektro­akusztikai cikkek, a háztar­tási gépek, a személygépko­csik javítását, a ruhatisztí­tást. A mezőgazdaság terveiből Kereskedelem és egészség­ügy, szállítás és hírközlés, építőipar és mezőgazdaság; címszavak, amelyeknek fej­lesztéséről oldalakon át le­hetne írni. Űj AKÖV-telep, étterem, tejbolt, iparcikk szaküzletek sora Kisújszállá­son, köztudomású, hogy je­lentősen befolyásolja majd az emberek életkörülmé­nyeit. Mezőgazdaság vonat­kozásában Karcagon óriási jelentőségű, hogy öt év alatt húszezer katasztrális hold teljes belvíz mentesítését te­remtik meg; hogy 1200 va- gonos rizsraktárt, 2000 va- gonos gabonasilót, szárítót építenek; hogy a városi tej­üzem rekonstrukciója során tejpalackozót létesítenek; hogy társulásos alapon húsfel­dolgozó létesül a Kunság „fő­városában”. Mezőtúron pedig talán ma még nem is gondoljuk mi­lyen nagyjelentőségű lesz a Város életében is, hogy meg­szünteti a MÁV a gazdaság­talan vasútvonalakat, s he­lyette a közhasznú autóköz­lekedés, a személy- és áru- szállítás kerül előtérbe. Ez pedig a városban új autó­buszpályaudvar, új AKÖV- telep építését jelenti, és egy­úttal korszerűsödő úthálóza­tot is. Nem szólva arról, mennyire meggyorsul a vas­úti közlekedés, ha a tervidő­szakban villamosítják a Sza­jol—Mezőtúr—Békéscsaba vasútvonalat. Gondos, körültekintő, elemző, alapos felmérő, a reális lehetőségeket, helyze­tet figyelembe vevő munká­val készültek a három vá­rosban is a fejlesztési irány­elvek, amelyekből csak né­hány kiragadott példát em­lítettünk és tártunk a megye közvéleménye elé. Az ezek nyomán készülő részletes tervek, s azoknak a minden­napi életben való teljesítése, „aprópénzre váltása” Karca­gon éppúgy, mint Mezőtúron vagy Kisújszálláson, de mondhatni a megye, az or­szág minden városában, te­lepülésén közös célt határoz­nak meg; kulturáltabb, gaz­dagodó, szépülő jövendőt. V. V. Lakásépítés és a közműhálózat / A cipőgyári nők helyzetéről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom