Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-01 / 152. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. július 1. A rendőrtiszt naplójából HALÁL, ÉJSZAKA III. Pacsiad százados dühösen ütött az előtte fekvő iratok­ra: ,,Semmi és semmi! Ahány gyanúsított, annyi alibi. Akikre ráillett a sze­mélyleírás, mindegyik igazol­ta, hol járt, mit csinált a kérdéses időpontban. Ki le­het tehát az az ismeretlen férfi? S még a nyomozótiszt újabb variációkon törte a fe­jét, a község általános isko­lájában ahogy megkezdődött a tanítás, már az első óra után egy gyerek meg az is­kola igazgatója a legközeleb­bi vonattal a megyeszékhely, re utazott. Mi történt? fegyelmezetlen as osztály Szünet utáni első reggel, a hetedik osztályban. Bárki azt hihetné, a téli szünidő élményeiről beszélnek a gye­rekek. De nem! Az egész osztály egy fiú körül cso­portosult, észre sem vették, hogy becsöngettek, hogy a tanár belépett az osztályba. Az első órát Tóth Miklós tartotta. A fiatal tanár meg­rökönyödve tapasztalta a fe­gyelmezetlenséget. „Vi­gyázz!” — kiáltotta, de a gyerekek szinte észre sem vették. Csak a második kiál­tásra rebbentek széjjel. — Mi történik itt? A gyerekek egymás szavá. ba vágva kiabálták: — Szeles Balázs látta Sass Bélát, mielőtt meghalt. Be­szélt is Vele! A tanár magához intette a gyereket. — No, kivele, mikor lát­tad Bélát? A gyerek tudva, hogy raj­ta csügg most minden szem, fül, kihúzta magát: — Pénteken nagyanyámék- nál voltam. — Tizenhetedikén? — Igen. Hordtam neki vi­zet. Mikor hazafelé mentem, a Pozsonyi út sarkán össze­találkoztam Bélával. Egy va­sutas ruhás emberrel beszél­getett. Megálltam mellettük, köszöntem, hogy szervusz Béla. Szervusz, mondta és kérdezte, tudok-e valahol galambot eladót, mert azt szeretne venni. Akkor az ember azt mondta, hogy van neki, menjünk el hozzá mind a ketten és ad fejen­ként 10 forintot is. Mondta, hogy ott lakik a közelben. Meg is mutatta a húszast. — És ti? — Én azt mondtam, hogy nem megyek, mert sietni kell haza. De arra nem em­lékszem, Béla mát válaszolt. Elköszöntem, otthagytam őket. Amikor visszanéztem, láttam, hogy Béla meg az ember elértek a Szentandrá- si út sarkához és a járdás oldalon balra befordultak... A fonal első szála A fiút a megyei főkapi­tányságon Szitányi alezredes hallgatta meg újra. — Nos, fiam, el tudnád mondani, hogy nézett ki az az ember? Láttad már más­kor is? — Olyan ronda volt, vő- rösesszőke hajú. Simlis va­sutas sapkában. Néhányszor láttam azelőtt a mozinál is azt az embert, de akkor egyedül volt. Alig távozott a fiú, az is­kola igazgatójával, az alez­redes máris hívatta munka­társait. — Nos, fiúk igen, erre kel­lett volna gondolnunk elő­ször is. Lehet, hogy a gye­rek egy homoszexuális gyil­kos áldozata lett. Azonnal fel kell deríteni, lakik-e a faluban ilyen ferdehajlamú férfi. Különösen a Pozsonyi és a Szentandrási úti részt fésüljétek át. Lehet, hogy ez lesz az első fonalszál... A rendőrtisztek csodálkoz­va néztek az ,,öregre”. Mi­féle fonal? Szitányi látta az arcokon tükröződő értetlen. séget, elmosolyodott. — Látszik, hogy nőtlenek vagytok, A feleségem ha fo­nalat vásárol, mindig az el­ső szálat kutatja, melyet ha megtalál, könnyen felgombo­lyítja az egész motringot. A temetés január 22-én ebéd után volt. Egész idő alatt szóltak a harangok. Ott volt a falu apraja, nagyja. Az iskolások énekeltek!... és szörnyű volt hallani Sassné örjöngő sikoltásait, ahogyan egyetlen gyerekét siratta. Aznap, este fél hatkor, amikor az a vasutas egyen­ruhás férfi leszállt a Vámos- györkről érkező vonatról, két férfi lépett mellé. A va­sutasruhás hiába tiltakozott, odakisérték az állomás előtt álló Pobedához és a kocsi elindult. „Sose láttam azt a gyereketu A gyanúsított férfi kihall­gatásával az alezredes Pa- csai századost bízta meg, de azért ő is beült egy sarokba csöndes figyelőnek. — EZ tudná mondani, mit csinált maga január 17-én délutántól másnap reggelig? — kérdezte a férfitől a szá­zados. Az .,öreg” figyelmét nem kerülte el. hogy a kérdezett kicsit idegesen gyűrögeti ke­zében a zsíros vasutas sap­kát. — A MÁV-nál vagyok vo­natfékező. Tizenhetedikén a szolgálatomat Miskolcon fe­jeztem be, mert oda kellett kísérnem a 498 számú te- hervonatot. Onnan utaztam haza J ászáiokszállá&ra. Fél háromkor értem haza. Be­gyújtottam. rendet csinál­tam. főztem magamnak va­csorát, aztán mivel fáradt voltam, lefeküdtem és alud­tam másnap reggelig. — Tudja valaki igazolni, hogy otthon volt? — Hát kérem én egyedül élek... de a háziasszony meg a lánya, azok biztosan lát­tak, hogy otthon voltam... — Más senki? A férfi hallgatott, gondol­kodott, majd felkiáltott: — Most jut eszembe, ná­lam volt Monus Ignác bácsi, a szomszédom. Amikor haza­felé mentem találkoztunk, mondtam neki, hogy jöjjön át, mert megadom a tarto­zásom. Át is jött. beszélget­tünk, odaadtam neki a pénzt aztán elment. — Nem ismerte maga Sass Bélát? Azt a fiút, akit elgázolt a vonat. A férfi nyugodt hangon válaszolt: — Sose láttam azt a gye­reket. Csak hallottam az egyik vasutastól, hogy elgá­zolta a vonat. — Kitől hallotta? — Nemes Ferenc váltóőr­től. Reggel, amikor utaztam be Vámosgyörkre, tőle hal­lottam az állomáson. — No, akkor adja írásban szépen, hogy maga soha nem ismerte, nem látta Sass Bé­lát, Itt a toll, a tinta, pa­pír... itt mindjárt a kisasz­talnál meg is írhatja. A férfi zavartan forgatta kezében a tollat, aztán bal­ra dűlő kerek betűkkel írni kezdte; „Alulírott Sz. Ala­jos, büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy Sass Béla 14 éves jászárok- \ szállási fiút, akit 1958. janu­ár 17-én este a jászárokszál­lási állomás közelében egy vonat agyongázolt, nem is­merem. ővele soha nem be­széltem... Szitányi alezredes elolvas­ta a nyilatkozatot. Aztán rá­nézett Pacsai századosra, majd a férfihoz fordult: — Mondja, maga mióta szereti csak a férfiakat, kü­lönösen a fiatalabbakat? Vagv tűdül. mit. amíg ezt megbeszéljük, arra a néhány napra kénytelen lesz a ven­dégszeretetünket élvezni... (Folytatjuk) SZÁNTŐ ISTVÁN Balafon­fenyvesen már épülő társasüdülőben lakrészek elő jegyezhetők. Pécsi 2. számú Ügyvédi Munkaközösség, PÉCS, Kossuth u. 22. T: 23—13. Á női test és a tudomány A húsz év körüli lányok — pontosabban a szombathe­lyi Tanítóképző Intézet diák­lányai — átlag 159.8 centi­méter magasak, súlyuk 56.2 kilogramm, a Testnevelési Főiskola hallgatónői 1.9 cen­timéterrel magasabbak, de 70 dekával könnyebbek. Ez­zel szemben a budapesti at­létikai Európa-bajnokság női részvevőinek átlagos magas­sága 168-3 centiméternek, — súlya pedig 63.5 kilónak bi­zonyult. Ezeket az adatokat dr. Eiben Ottó antropológus, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem adjunktusa annak a nagyszabású alkattan! vizsgá­latnak a során állapította meg, amelyben elektronikus számítógépek segítségével 125 atlétanő, 139 TF-hallgatónő és 179 tanítóképzős leány — több mint 30 jellemző testmé­retét dolgozta fel. Ez volt az első ilyen jellegű. ennyire korszerű módon nőkre vonat­kozólag elvégzett alkattani ■»izsgálat. A vizsgálat fő célja egy új módszer bevezetése és kipró­bálása volt, továbbá annak (megállapítása, mennyire szo­ros a kapcsolat az egyes sportágak és művelőik test­alkata között. A tudományos eredményeken túlmenően — azonban a munka számos. a laikusok részére is érdekes megállapításra vezetett. Adat­szerűén igazolódott például, hogy az összes megvizsgáltak között a legnagyobbak, a leg­erősebben feilettek a disz­koszvetők. Átlag 174.9 centi­méter magasak. az ő karjuk és lábuk a leghosszabb, mell- kaskerületük 99-2. tomporke­rületük 98.5 centiméter, sú­lyuk pedig 81.5 kiló. Ezzel szemben a középtávfutónők csaknem pontosan 10 centi­méterrel kisebbek és több mint 25 kilóval könnyebbek. ..Mellbőségük” jő 12 centimé­terrel kisebb. Combizomzat terén a súlylökők' vezetnek. Combjuk átlagos kerülete 64.4 centiméter, mi* a közép­távfutónőké csak 52.3. Az igazi nagy különbségek természetesen a lakosság át­lagát tükröző tanítóképző­sök és az atléták között adódtak. Az előbbiek átlago­san több mint 15 cm-rel ki­sebbek a diszkoszvetőknél. ..MEPERNVSJE á ELŐTT Köztudott, hogy a televí­zió súlyos gondokkal küzd a színvonalas és eredetileg is a képernyőre szánt tévéjáté­kok vagy tévéfilmek előte­remtésében. Nincs még ki­alakult alkotógárdája, ame­lyik ismerné a műfaj min­den csínját-bínját és ki tud­ná elégíteni mennyiségileg is a televízió műsorfaló éh­ségét. Hiány miatt ezért kell gyakran, a kelleténél is gyakrabban az irodalomhoz fordulni segítségért. És ez sajnos, nem mindig jár si­kerrel. Van. amikor a ..pót­lék” kitűnően beválik; ami­kor a másfajta szabású ru­ha is kitűnően áll rajta. A vasárnap esti Világirodalmi Magazinban mindkét esetre láthattunk példát. Elbert János vonzásában A világirodalom kiváló szakértője ki tudja hányféle minőségben szerepelt már a képernyőn és szerzett kelle­mesen tartalmas perce­ket, órákat a tévé né­zőinek. Most műfordítói minőségben állt a nézők elé. hogy munkássága egyik fő területének, a műfordításnak örömeiről és gondjairól ad­jon számot. Várkonyi Zol­tánnal, az est rendezőjével való párbeszéde azonban nemcsak műfordítói hitvallá­sa volt. hanem bepillantás is a televízióhoz láthatóan vonzódó irodalmár ízlésvilá­gába. Mert Elbert János szívügyének tekinti a televí­ziót. Ä Magazinnak szinte házi fordítója, R egyben ,.fel- hajtója”. Nemcsak értékes világirodalmi műveket kínál, hanem olyan műveket keres, amelyekre jól rászabható a képernyő ruhája. Vasárnap esti műsorában is akadt egy felfedezés: Stoopard A pon­tos idő című hangjátéka. A képernyőre alkalmazva teli­találat volt. Mintha eredeti­leg is oda készült volna; a kérlelhetetlen monotóniával járó-mozgó „időkerekek” egyidejű látványa az idő rabságában vergődő, szenve­dő emberi arc látványával teljes élményét adta a szá­zadunk emberét fenyegető elidegenedés érzésének. Vár. konyi Zoltán is nagyszerűen érezte meg a lehetőséget: szuggesztív módon teremtet­te meg a képi elemek és a verbális mondandó egységét. Ugyanakkor a Wilder egy- felvonásos csak okosan fény­képezett színház maradt, s a két lengyel novella is hiá­nyosnak. darabosnak tűnt az új műfaj kereteiben. Az arány tehát a Magazinban nem túl kedvező: 4:1 azok­nak a műveknek a javára, amelyek a képernyőre való átültetést megsínylették. (Persze meglehet, hogy eb­ben a rendezés is ludas!) Hogy milyen a jó televí­ziós film. arra a Magazin előtt bemutatott Arany Ró­zsa-díjas csehszlovák film kitűnő példa volt. Régen szórakozhattunk olyan jól könnyűzenei műsoron, mint a Hat szökevény bolondos kalandjainak láttán. A film- burleszkek hagyományaira épülő zenés ..némafilm” tű­zijáték módjára szórta a szellemesebbnél szelleme­sebb ötleteket, mindig újabb és újabb erőre kapva, ki­fogyhatatlanul. Parádés szó­rakoztatás volt — a képer­nyőre komponálva. Ha egyszer a Kék fény» valamit célba vesz. annak menthetetlenül vége. Hall­hattuk: a Kék fény keze még külföldre is elér. Ladá­nyi Gyulát is a képernyőről felismerve Csehszlovákiában fogták el. Kollár tanár úr humoros megjegyzése a Ze­nélő órákban, mi szerint f r A FELELOSSEQ REQENYE: ÚJRA A KEZDET Lengyel József egy-egy műve körül csaptak már Ösz- sze ellentétes vélemények. De az író élete sem művész- kedő széplelkek pályafutásá­hoz hasonlatos. A Tett című folyóirat fia­taljai közül még 1918-ban néhányan — Révai József, Komját Aladár és Lengyel József — kapcsolatba ke­rültek Szabó Ervinnel és a háborúellenes szervezkedés­sel. Sallai Imrével, Korvin Ottóval antimilitarista pro­paganda munkára vállalkoz­tak laktanyákban, pályaud­varokon és az újságírók kö­rében. Néhány hónap múl­tán pedig Lengyel József a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártjának egyik alapító tagja lesz, 1919 februárjában tartóztatják le, a pártegye­sülés után szabadul. A Ta- nácsköztársáság idején párt­munkás és újságíró. Bécsben, Berlinben, majd 1930-tól Moszkvában él emig­rációban. Ez utóbbi főváros­ban a Sarló és Kalapács szerkesztője, színház- és filmdramaturg. Törvénytele­nül fogják perbe 1938-ban, börtönben, majd száműzetés­ben tölt 17 esztendőt, 1955- ben rehabilitálták. A Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulásá­ról szóló dokumentum regé­nye, a Visegrádi utca, 1930- ban látott napvilágot Moszk­vában, majd — az író haza­térése után — 1957-ben jele­nik meg magyar nyelven. Prenn Ferenc hányatott éle­tének kalandjai — az Olcsó Könyvtár és a televízió köz­vetítő csatornái révén — közismertek ma már. Az El­évült tartozás egy-egy darab­ja pedig legbecsesebb értékű novelláinknak sorában köve­tel helyet magának. Lengyel Józsefet 1958-ban SZOT-díj- jal jutalmazták, 1963-ban pedig a Magyar Népköztár­saság Kossuth-díjjal tüntet­te ki. Szükséges felsorolni ennek az életútnak, a sokszor és sokféle módon embert pró­báló éveknek állomásait, kü­lönben nem értenénk a most megjelent kisregény címének mély — egy élet tapasztala­tai és tanulságaiban gyöke­rező — címét sem. Hiszen hányszor kellett új­ra kezdeni ezt az életet, és ha „simán” is mennek a dolgok, mint Lenin figyel­meztet reá, munkánkat min­dig újra kell kezdenünk. So­ha nem állhatunk be a „kapu előtt leselkedő kivárás” ké­nyelmes vagy éppen ravasz helyezkedésének pozícióiba. A forradalmár útja nem lehet kitaposott út. Banicza, a kisregény főhőse is a kon­centrációs táborban kapja újabb feladatát; meg kell mentenie a neves építész- mérnököt — közli vele a táboron belül működő anti­fasiszta ellenállás vezetősége. A mérnökre nagy szükség lesz itthon az újjáépítés so­rán. Banicza felkeresi Trendet, de a mérnök már emberi tartásában és reményeiben összetört, megadta magát a halálnak. Ekkor kapja össze­kötője révén Banicza újabb feladatát; belátása szerint döntsön, kit merít meg, egy „keret” van, a másnap el­szállításra kerülők sokaságá­ból egyetlen főt kórházba tudnak szállítani a lágerből hamis iratokkal. Banicza át- érzi döntésének felelősségét; elvileg bárkit választhat, de ha már valakit választott, a többi számbajöhető fölött akaratlanul ő is kimondta a halálos ítéletet. Most hangzik el, mintegy vita közben, amikor lelkiis­meretével perlekedik, és ne­hezére esik a választás, ez a párbeszéd: — Persze, hogy nem köny- nyű éleiről, halálról... A mieink dolgában ilyesmiről dönteni. Nem azt jelenti ez, hogy megtagadnám. — Beszélj világosan! — Végrehajtottam a pa­rancsot, de nem könnyű... kiválasztottam egy francia fiút... — Hát akkor tudd meg azt is, hogy akinek ez könnyű, azt nem szabad ilyen dol­gokkal megbízni. A közelébe sem szabad engedni, ahol emberekről döntenek... A felelősségről szóló vita­irat valójában Lengyel Jó­zsef új kisregénye. Rejthet-e a látszat nagyvonalúság ki­csinyességet, az emberek megítélése során, a csalha- tatlanság mezében rejtőzköd­het-e szándékos vagy szub­jektivitásból eredő tévedés, és lehet-e lelkiismereti konf­liktusokkal küzdve is távla­tokat kutatni? Itthon, a felszabadulás után éledő országba haza­térve ismét döntenie kell Baniczának. Ezúttal saját to­vábbi sorsáról. Moszkvában az emigrációban gépészmér­nöki diplomát szerzett. Fel szeretné frissíteni itthon technikai ismereteit, hogy kommunista műszaki értel­miségként kezdhessen az új világban ismét életet. — Miért akarsz félrehú­zódni a társadalmi harcok­tól? — kérdezi ekkor a társa. — A szakmában szeretnék dolgozni! Mérnöknek tanítot­tak. .. — Most a párt vezető sze­repét kell erősíteni! — Én is ezt mondom, ugyanezt, csak más szavak­kal. .. És miközben valahogy ilyen módon folyik a pár­beszéd, hangzik el a súlyo­san koppanó mondat, mely az elkövetkező évek néhány — nem törvényszerűen be- „ következendő — eseményé­nek lehetőségét is már ma­gában rejti. — Én ezeket a más szava­kat nem nagyon szeretem... Banicza pedig elindul a Tisza Klámán térre, a Ma­gyar Kommunista Párt köz­ponti székházába, hogy ott mondja el. — ossza meg va­lakivel gondolatainak terhét, — milyen szándékok vezér­lik döntésében. Az Újra a kezdet Lengyel József összes művei soroza­tának új kötete, közel ötezer példányban jelentette meg a Magvető Kiadó. CSÁSZTVAI ISTVÁN azért várt a dobással, mert még ha siet, bekerül a Kék fénybe — ugyanis a két mű. sor egymás után következett — már céloz arra a tekin­télyre, amit szólás formájá­ban így is hallhatunk: vi­gyázz, mert bekerülsz a Kék fénybe. Persze kivétel akad. mint Indián, a pesti hippi­király, aki önszántából vál­lalkozott egy bővebb inter­júra. Hogy miért? Hogy el­határolja a magyar hippiz- must á garázdálkodástól és a betöréses banditizmustól. íme a magyar Mauson! Lát­hattuk, bár arról szűkszavú­an szólt, hogy hét erőszakos nemi közösülés nyomja a leL két. De az adás igazán szo­morú szenzációját az „erős” fiúk adták. Őket nem lát­hattuk, még csak 17 évesek lesznek. De két óra leforgá* sa alatt 11 fegyveres bűn- tényt hajtottak végre. Fiatal, korúak tömény bűnözése. Hogyan jutottak idáig? Er­ről jó lett volna többet is megtudni. Ha a kocka el van vetve mit lehet tenni? Azt, amit a Zenélő órák játékvezető hármasa tesz. menteni a menthetőt. Igazán élvezetes zenei műsor már nem lesz ebből a kockarázogatással kombinált játékból. És már csak azért sem járhat át bennünket a játék izgalma, mert erre a csapatok szelle­mi, illetve zenei felkészült­sége sem ad alkalmat — botladoznak. A játékvezetői triász pedig jobb híján szó­rakoztatja magát. Alighanem ők is érzik a játék gyenge­ségeit. Alighanem az lenne a legjobb. ha hagynák a kockát, s valami más for­mát keresve, némi szünet után ősszel új játékba fog­nának. Röviden A félelem bére nagy siker volt a moziban is; évek múl­tán a képernyőn is megőriz­te félelmes hatását. A Pálfy—Korolovszki-ket- tős útirajza okos beszéd volt, élménvszerűen tálalva; a Ne* mes—Fehér házaspár vidám utibeszámoló.ia sikertelen családi vállalkozás érdeklő­désünk felkeltésére. y. m.

Next

/
Oldalképek
Tartalom