Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-17 / 166. szám

1970. július 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Újdonság a kére<*isé1küH sajt Bépcelakon, az ország legnagyobb sajtgyárában, ahol napon­ta 65—70 ezer liter tejből készítenek sajtot, új technológiára tértek át. A 70 kilós ementáli tömböket műanyag fóliába — úgynevezett polifilmbe — pakolják, így az érés folyamán nem képződik kéreg a sajton. — Képünkön: Műanyag fóliába csomagolják a sajttömböket érlelés előtt. (MTI foto — Kovács Sándor felv. — KS) Készülnek az új tankönyvek Háromszáz pedagógus Észtországban járt Beszélgetés Szurmay Ernővel Az idei tankönyvellátásról, a nyomdai helyzetről, a szét­osztás lebonyolításáról tájé­koztatták az lyiTI munkatár­sát a Tankönyvikadó Vállalat vezetői. Elmondták: most olyan szakaszban vagyunk, amikor nemcsak tankönyvek­kel, munkafüzetekkel, hanem korszerű oktatási segédeszkö­zökkel, főként módszertani kiadványokkal — tanári kézi­könyvekkel, illetve feladatla­pokkal, szöveggyűjtemények­kel — segítjük a pedagógu­sok tevékenységét. Ez jelen­tősen befolyásolja a szerzők, a szerkesztők, a műszaki elő­készítők munkáját, de prob­lémát jelent a nyomdaipar számára is. A tankönyvek időben való kinyomtatásával kapcsolatban főleg néhány szakközépisko­lai könyv okoz gondot, ame­lyeknek a készítése különösen komplikált, munkaigényes, például a rajz és ábrázoló geometria, a műszaki rajz stb. de voltak nehézségek a kéziratok elkészítésénél is, ennek ellenére a nyomdák mindent elkövetnek a tan­könyvek határidőre történő elkészítése érdekében. . A tankönyvkiadó ebben az évben csaknem 800 féle könyv kiadását tervezi, mintegy 15 millió példányban. Ezen belül az általános iskolai tanköny­vek 9 millió 130 ezer, a kö­zépiskolaiak 4 millió 900 ezer, a felnőtt-oktatás céljaira szolgálók 800 ezer, az egye­temek, főiskolák 2835 féle jegyzet készítését kérték. A tervek szerint 59 féle egyete­mi tankönyv jelenik meg, en­nek mintegy kétharmada új. Az iskolai tankönyvek kö­zül a legtöbb új — 32 féle — a szakközépiskolák számára készül. A tankönyvek szétosztásá­hoz továbbra is nélkülözhe­tetlen a pedagógusok megfe­lelően díjazott segítsége, hi­szen a könyvterjesztő vállala­toknak nincs olyan széleskö­rű bolthálózatuk, hogy a ne­velők nélkül időben és ma­radéktalanul elláthassák ezt a fontos feladatot. Népzenei fesztivál Kecskeméten A rádió a következő hó­napokban újabb érdekes népzenei műsorokat ígér a hallgatóknak. Augusztusban Kecskeméten a városi tanács­csal közösen népzenei fesz­tivált rendeznek, amelyen a Magyar Rádió és Televízió népizenekarának közreműkö­désével hivatásas és népi éne­kesek adnak hangversenye­ket. Folk-beat műsor is lesz, a seregszemle eseményeiről a rádió egyenes adásban, illet­ve hangfelvételről tudósít. Üjszerű kezdeményezés a „magyar népdal hete” ame­lyet októberben sugároznak; naponta többször is közvetí­tenek népi muzsikát, s a töb­bi között nótákat közvetíte­nek Bartók és Kodály gyűjté­seiből. A „Népdalaink nyo­mában” című ismeretterjesz­tő sorozatban előadások hangzanak el a népdal tár­sadalmi, történelmi összefüg­géseiről. Egy másik, több részből álló műsorban nép­szerű énekesek legszebb nép­dalfelvételeiket mütatják be, s beszámolnak élményeikről, emlékeikről a hallgatóknak. A szokásos időben ébredt tegnap reggel a Tisza-ligeti Barátság Nemzetközi Kato­naifjúsági Tábor. Sok él­ményszerzési lehetőséget ígért a napi program. Sajnos, az időjárás nem kedvezett. A délelőtti előadás után a tábor résztvevői Jászboldogházára utaztak. A zuhogó eső elle­nére sók jászboldogházi em­ber várta a katonafiatalokat, s tiszteletükre a község ha­tárában felállított díszkapu­nál lovasok sorakoztak fel. A várakozók között voltak a község vezetői, akik a feldí­szített hintákba invitálták a delegációk parancsnokait. — Zászlókkal dekorált utcán, integető emberek között vo­nultak be a művelődési ház­hoz, ahol baráti találkozóra került sor. Ütemes tapssal köszöntötték a helybeliek a Varsói Szerződés tagállamai hadseregeinek küldötteit, a megyei, a járási és a községi vezetőket. A találkozó tisz­teletére rendezett rövid ün­nepség elnökségét. A műve­lődési ház színpadán a nem­zetközi szakaszok parancs­nokain kívül többek között helyet foglalt Szekeres Lász­ló, a jászberényi járási párt­A megyei Verseghy könyvtár igazgatói szobájá­ban újságok, orosz, észt és magyar nyelvű útikönyvek, prospektusok borítják az asztalokat. A tíznapos uta­zás tárgyi emlékei. Fellapozzuk az újságokat. Mindegyik hírt adott a Szol­nok megyei pedagóguskül­döttség látogatásáról: a Rah- va Hääl ugyanúgy, mint a Szovjetszkaja Esztonia, az Ohtuleht pedig két cikket is szentelt az eseménynek. — Háromszáztizenhat Szolnok megyei pedagógus és népművelő vett részt a lá­togatáson — kezdi a beszél­getést Szurmay Ernő, a Verseghy könyvtár igazgató­ja, az Észtországba látogató csoport vezetője. — Tulaj­donképpen jutalomút volt ez. A szervezésének egyrészt az volt a célja, hogy a pe­dagógusok, akik az elmúlt időszakban az évfordulók al­kalmából igen sokat tettek a Szovjetunió eredményeinek megismertetéséért, a magyar bizottság első titkára, ország- gyűlési képviselő, Szentesi Károly, a megyei tanács vb elnökhelyettese, — Száraz László, a megyei KISZ bi­zottság titkára, és még szá­mos helyi vezető, termelő­szövetkezeti fiatal. A vendé­geket Varga István, a köz­ségi pártbizottság titkára kö­szöntötte, majd Konkoly Bé­la, a helyi Aranykalász Tsz elnöke tájékoztatta a részt­vevőket a község, a tsz éle­téről. Csinos lányok kaptak ezután nagy tapsot, amikor virágot adtak át a delegá­ciók vezetőinek. A zuhogó eső miatt módo­sítani kellett a programot. A lovaglás azonban a vendégek kérésére nem maradt el, hi­szen napok óta készültek er­re a katonafiatalok. Néhá- nyan Közülük lóra is kaptak. A bátrabbak a községben is bemutatták lovagló tudomá­nyukat. Az egyik szovjet harckocsizó a nehéz próba után megjegyezte, könnyebb bánni a több tonnás „acél­paripával”. Nagy sikere volt különben a lovaglásnak és az azt követő programnak is. A boldogháziak alaposan fel­készültek a fogadásra, iga­és a szovjet nép barátságá­nak elmélyítéséért, az eddi­ginél is jobban megismerjék a Szovjetuniót. Másrészt az észt—magyar barátság ápo­lását is elősegítette az uta­zás. Szolnok megye és Tallinn testvéri kapcsolatai számunkra különös jelentő­séget adnak a két testvér­nép közötti barátság elmé­lyítésének. — Véleménye szerint a lá­togatás során megvalósult-e ez a kettős cél? — Biztos vagyok benne, hogy megvalósult. A küldött­ség valamennyi tagja számá­ra maradandó élményt jelen­tett a találkozás a szovjet emberekkel, különösen pe­dig a tallinniakkal. — Milyen volt a küldött­ség programja? — Az IBUSZ és az IN- TURISZT igen jól megszer­vezte a látogatást, vala­mennyien nagyon jól érez­tük magunkat. Július 4-én indultunk. Kijevben töltöt­tünk egy napot, majd Le­zán jobb időt érdemeltek volna. Az eső ellenére vidám volt a hangulat, amely to­vább fokozódott a közös va­csorán, ahol Konkoly Béla, egy-egy új kenyeret nyújtott át a delegáció vezetőinek. Látnivalókban többet ígért a jászboídogházi látogatás,— mint ami a valóságban volt. Nem a házigazdákon múlott a program módosulása. — A vendégek egyöntetű vélemé­nye volt, érdemes volt ki­jönni Jászboldogházára. A katonafiatalok a házigazdák igyekezetét vidámsággal vi­szonozták és nagy tapssal, a napi programot záró Tisza táncegyüttes jól sikerült mű­sorát. Ma a tábor résztvevői az NDK fegyveres erőire emlé­keznek. A délelőtt során résztvesznek dr. Turóczi Ká­roly alezredesnek, a Magyar Népköztársaság fegyveres erői dolgozó népünk szolgá­latában című előadásán, és találkoznak a magyar fegy­veres erők vezetőivel. Dél­után üzemlátogatáson ismer­kednek szolnoki fiatalokkal, majd az időjárástól függően tábortűz, tréfás játékok, film­vetítés zárja a programot. ningrádba utaztunk. Meg­néztük a várost, utána Tal- linnba indultunk. Az észt fővárosban lenyűgöző fogad­tatásban volt részünk, A pályaudvaron tengerészzene­kar játszott, a városi párt- bizottság és a tanács vezetői fogadtak. — Melyek voltak a tallin- ni látogatás legemlékezete­sebb epizódjai? — Megtekintettük a fővá­ros néhány iskoláját. Ismer­tették az ott folyó munkát, találkoztunk észt pedagógu­sokkal is. Igen érdekes volt számunkra az iskolákban fo­lyó bátor kísérletezés. A be­rendezés, a felszerelés igen jó és célszerű. Fejlett a sza­kosított oktatás, eredménye­sen működnek a nyelvi, -ze­nei, testnevelési tagozatok. A zenei és a testnevelési kul­túra igen fejlett. Például ál­talános az iskolai úszásokta­tás, több helyen építettek az iskolában úszómedencét. Ellátogattunk egy nemzet­közi úttörőtáborba, ahol Szolnok megyei gyerekek is nyaralnak. Csoportunk veze­tőit fogadáson látták ven­dégül a tallinni városi párt- bizottság és a tanács vb-ve- zetői, Valentina Kalda, Rein Ristlaan, Raimund Pe- nu. Találkoztunk a Szovjet —Magyar Baráti Társaság észt tagozatának vezetőivel is. És még egy emlékezetes epizód: valamennyiünkre igen nagy hatást tett az észt dalosünnepről készült film. Később az ifjúsági házban közvetlenül is láttuk néhány észt népi együttes műsorát. Azt hiszem ezt a kis népet elsősorban a nemzeti hagyo­mányokhoz való ragaszkodá­sa óvta meg évszázadokon keresztül attól, hogy felol­vadjon, eltűnjön a hódítók és a környező népek között. A küldöttséget az észt pe­dagógusszakszervezet elnöke Ludmilla Goronkova búcsúz­tatta, majd rövid moszkvai tartózkodás után indultunk végleg haza. — Várható-e, hogy a kö­zeli jövőben a Szolnok me­gyeihez hasonló észt kül­döttség látogat hozzánk? — Utazásunk nem eleve cserealapon történt, de szó esett arról, hogy jövőre tal­linni pedagógusok nagyobb csoportja látogat Magyaror­szágra. Ez még csak terv ugyan, de mindnyájan sze­retnénk viszontlátni ottani kedves ismerőseinket. B. A. Vidám hangulat a jászboldogházi találkozón Mas üzemlátogatás Szolnokon Negyvenöiösök Az első párttitkár — Kétszáz méternyire laktunk a pártháztól. A volt úri kaszinóban rendezkedett be a kommunista párt. Én onnan mindig úgy vonultam haza, mint a fiastyúk. Éjfél előtt, egy óra előtt persze soha. Pedig sokszor csak a jó szó jutott a várakozóknak. De az is sokat jelentett. A törődés a néppel. A negy­venötös választáson nyolc­száz tagja volt a pártnak, de kétezer szavazatot szerez­tünk a községben. Utána meg háromszáz kubikos tes­tületileg átjött a szociálde­mokratáktól. Na, ez érdekes volt... Szalmaszín hajú, kis öreg­ember. De régen Szabó bá­csi, Jani bácsi már. Hajdani emlék, mikor még a jász- árokszállási esperes, a köz­ségi népművelési bizottság elnök» úgy szólította: Jani­De azt is hozzátette a pap: fezt a műsort nem engedé­lyezem, Janika. Akkor elő­adó nélkül maradt a kubi­kos kör. Szabó János sose volt kubikos. Villanyszerelő paester. A Ganz Villamossá­gi RT-ben. Mikor pedig — 1923-ban villamosították a falut, haza jött, önállósította magát. De fényterjesztéssel csak 1944 után foglalkozott igazán. — Nagy hitünk volt. Az élt bennünk: mi olyan igaz­ságos világot teremtünk, amilyen még nem volt a földön. Csakhogy előbb a régi vi­lágot kellett még eltakarí­tani. — A nemzeti bizottság el­nöke is voltam. Akkor kez­dődött az igazolás. A járá­si székhelyen működött az igazoló bizottság. Hozzánk 18 kilométerre, Jászberényben. De még akkor semmi jármű. Ki fog oda elmenni, tanús­kodni a régi urak ellen? Küldöttséget menesztettünk Debrecenbe. Na, ez is érde­kes volt... Hárman mentek. Két szo­ciáldemokrata, Korom Zol­tán tanár, a titkár, Csákvári József és a kommunista párt titkára Szabó János. — Korom Zoli utat talált Marosán Györgyhöz. Az el is vitt bennünket az államtit­kárhoz, Balogh páterhez. Nagy kövér pap volt ez a Balogh páter. Elmondjuk, mi járatban vagyunk. Azt kérdezi, mi a biztosíték ná­lunk a demokráciára? Rög­tön észbe kaptam. Mondom, a nemzeti bizottság elnöke vagyok, nálunk minden pa­ritásos alapon megy. örül, hogy hallja, mondja, mert máshonnan szélsőséges hírek jönnek. Értettem, hogy a kommunistákra céloz. De nem szóltam az engedély érdeké­ben. Meg is kaptuk. A me­gyei főispán, Veres József ránk bízta, kiket nevezünk ki a bizottságba. Jó kezekbe került a rend­csinálás. — Élet-halál ura volt ad­dig a Nemoda József főjegy­ző. Fridrik Sándor polgári demokrata párti bizottsági tag a Széchenyi Könyvtár­ban beszerezte a Jászvidék példányait. Egy álló napig tartott, míg a főjegyző fejé­re olvastuk népellenes cse­lekedeteit. Felálltam, azt mondtam, tartóztassák le. Rögtön ugrottak kubikosaink, az új rendőrök. Ez meg ramnéz, hogy elbúcsúzna a családjától. Mondom neki: mikor engem Kistarcsára in­ternáltatott a főjegyző úr, szegény édesanyám ijedten szaladt az úri kaszinóba. Hadd lássa még a fiát. A főjegyző úr ott kártyázott dr. Vénis Pál szolgabíróval, szóba se álltak édesanyám­mal. A népbíróságtól öt évet kapott Nemoda is, meg Vénis is. Ez már negyvenötben volt. A kommunista párt 1944 decemberében megala­kult. Az első párt volt a fa­luban. — December 12-én vagy 16-án lehetett. Szabó Sándor öreg tizenkilences vendéglős lakásán összejöttünk egy pá­ran. Tulajdonképpen Bakos Pali lett a titkár. Nyugal­mazott rendőrtiszt most, ta­lálkoztam vele a Balatonnál. Fájlalja, hogy elfelejtették meghívni a jubileumi ün­nepségekre. A Pali rögtön el­került a rendőrséghez, s akkor lettem én a titkár. Az első akciónk a melegedő szo­ba volt. Ezerkétszáznyi kibukos, sok szegény ember élt a fa­luban. Mindenütt hat-hét gyerek. Ennivaló, tüzelő se­hol. — Az úri kaszinót bom­batalálat érte. Azt tettük rendbe. Fát meg úgy szerez­tünk, hogy volt egy lelemé­nyes futurás, a kisgazdapár­ti Decsi József. A németek mindent elvittek a magtár­ból. De ez azt csinálta, csak kifizette a gabonát, s ott­hagyta a gazdáknál. Így megmaradt vagy kétszáz va­gon. Mikor Budapest felsza­badult, teherautószám vit­tük a lisztet Jászár okszállás­ról. Decsi nélkül nem bol­dogultunk volna. Mondtuk neki: Gyöngyösön egy mázsa gabonáért hat mázsa fát ad­nak. Adjon a pártszervezet­nek gabonát kölcsön. Adott. Mi meg abból a szovjet had­sereg lovaival fát hozattunk. Vagy kétszáz gyerek a párt- házban melegedett tavaszig. Előbb egy kis cukorkát, az­tán már meg pörköltet is tudtunk nekik adni. Párt­tagunk volt a Raffai nyom­dász. Kinyomtattuk a moz galmi dalokat, verseket. Es­te mikor mentek haza a gyerekek, énekelték végig az utcán: Föl, vörösök, proletá­rok... — Negyvenhattól negyven­kilencig a kommunista párt, majd az MDP járási titkára lettem Jászberényben. Szórakozottan azt kérde­zem: az első titkár? Nevet. — Az, a legelső. Teljesen egyedül voltam. Biciklivel jártam a tizenegy községet. Negyvenhétben a magam pénzén vettem egy kismo­tort. De úgy ám, hogy az ötszázharminc forintos fize­tésem majdnem ráment a benzin költségre. Nem szá­mított akkor. A párt ügyé­ért, a nagy ügyért mentünk, hajtottunk. S nagy hévvel magyaráztuk, emberek, jön az új világ. Elgondolkodik. A Balaton­tól jött, Csótó István nyug­díjas tsz-elnök elvitte ma­gával. — Nagyon sok az újgaz­dag. Láttam* épülni 12 szo­bás maszek-villákat. Tudom, hogy ebben is rendet te­remt majd a párt. Arányta­lanság. hogy egy-két em­ber néhány év alatt kocsit, villát szőlőt, mindent meg­vegyen. Otthon voltam Jász- árokszálláson. Azt mondja egyik rokonom: mit csinál­tam én, mit szereztem én a huszonöt év alatt? Mit szerzett? Anyagiakban semmit. Magányosan él Szol­nokon, a Sütő utcában, egy dohos kis lakásban. Mit szerzett? Sok-sok jó elvtár­sat. A karhatalomból, a gép­állomási évekből, az életéből. A Balatonra egy levél ment utána: az isten áldja meg, hogy elintézte. Sokan for­dulnak a hetvenhat éves kis- öreghez bajos dolgaiakkal. És megy, csinálja. Megszok­ta még jászárokszállási párttitkár korában. — A párt ereje mindig abban volt, hogy törődött a néppel. BORZAK LAJOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom