Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-06 / 131. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970; június 6. A FAO is hozzájárul az árvízkárok enyhítéséhez A győri „békák" P. Montanaro, a FAO (az ENSZ mezőgazdasági és élei. mezésügyi szervezete) világ- élelmezési programjának kabinetfőnöke, aki azért tartózkodik Magyarországon, hogy felmérje, milyen segítséget adhat a program a magyarországi árvízkárok enyhítésére, a7 MTI munkatársának elmondotta: — Megtekintettem a Tisza- és Maros-menti árvíz- védelmet, s külön is tanulmányoztam a szegedi munkálatokat. Igen mély benyomást gyakorolt rám, hogy az árvízsújtotta vidéken rend uralkodik, az emberek nyugodtak. ami azt bizonyítja, hogy a kormány és a társadalom nem hagyta magukra a károsultakat, akik állandóan érzik a támogatást, segítőkészséget és bíznak a védekezés, a helyreállítás sikerességében. — A világélelmezési program — amely az ENSZ és a FAO közös szervezete — rendelkezésére álló anyagi és természetbeni alapokat a tagállamok adják össze. Ezek között van Magyarország is. amellyel jó kapcsolat alakult ki. A program egyik alapjából a természeti csapás sújtotta országokat támogatjuk, élelemmel, takarmánnyal, vagy más módon. Magyarország, amely a hét év óta működő programhoz tartozik, szintén részesül a támogatásból. Magyarországi utam során éppen azt mértem fel, hogy a program rendelkezésére álló lehetőségekből hogyan lehetne segíteni a károsultakon. Miután az árvíznek még nincs vége, a magyarországi segítségnyújtás mértékéről még korai lenne nyilatkozni, de a világélelmezési program a rendelkezésre álló alapból hozzájárul az árvízkárok enyhítéséhez — mondotta befejezésül P. Montanaro. Pénteken megérkeztek az első gyerekcsoportok a Balaton déli partjára. Balaton- márián a miskolci úttörők „Kilián György” táborában 180 gyermek talált otthonra. A Siófok-sóstói EnergiakutaÁrvízvédelmi értelmező szótár Mértékadó árvízszint: Az LNV-hez vagy valamilyen számított gyakoriságú árvízhez tartozó vízszint. A véd- töltések úgy vannak kiépítve, hogy annak teteje 1.0— 1.5 méterrel van mértékadó árvízszint felett. Mértékadó vízmérce: Az a jellemző vízmérce, amelynek vízállásai a folyó és a kiépített védtöltések szempontjából a védelmi fokozatok elrendelésére mértékadó. Pl. a Tiszán a szolnoki, a tisza- roffi. Nyúlgát: Ideiglenes, földből vagy homokzsákokból 1.0—1.5 méter magas gát akkor szükséges, amikor a vízszint az árvízvédelmi töltés, illetve magaspart magasságát meghaladja. tó Intézet üdülőjébe 33, 6—12 éves gyermeket fogadtak, — míg a balatonúj helyi Állami Gazdaságba pénteken délután negyven leány érkezett az árvízsújtotta területekről. Tiszakürtön a győri MHSZ tizenegy könnyűbúvára állandóan vizsgálja — néhol 8 méteres vízben — hol szivárog a töltés. Három búvár állandóan vízben, egy társuk biztosít. Teljes felszerelésben üldögél a gáton, készen arra. hogy bármikor bajtársai segítségére siessen. A többiek ezalatt lenn a mélységben centiméterről, centiméterre tapogatják át a partoldalt. Látni semmit sem látnak. Jelbeszéddel érintkeznek egymással. A gát túloldalán lévő szivárgás kráterét keresik. Ha megtalálják a rést, akkor fóliával takarják be a nyílást, és a híres ti- szakürti arborétum megmenekült a további „fürdőtől.” Menyhárt Istvánnak, a könnyűbúvárok vezetőjének és társainak Gyurasics Ottónak. Sípos Attilának már komoly „árvizes” múltja van. Makón, Algyőn segítették a védelmi munkát. Tiszakürtön is megoldottak már egy feladatot, zsilipet zártak le fóliával. Mindig van munkájuk. Csak a kötelező pihenési időt tudják betartani. A könnyűbúvárok — civilben gimnazisták, és a Győri Vagon- és Gépgyár dolgozói. — k Menyhárt István, a búvárcsoport vezetője utolsó ellenőrzést tart mélybe induló társa felszerelésén Arvizkórosuli gyerekek a Balatonnál „Megfogni” a vizet VI-os árvízvédelmi szakasz. A Tiszának ezt a szakaszát védő gát most soha nem látott forgalmat bonyolít. Teherautók zúgnak, egymás mellett négy pátriázó osztag súlykolja a lemezeket. Vin- cze Lászlót, a védelem irányítóját kértük meg a tájékoztatásra. — Négyszáznyolcvan ember dolgozik ezen a gátszakaszon. A pátriázó osztagok ezidáig hat helyen erősítették meg a gátat, négyszáz- hatvan méter hosszúságban. Miért van erre szükség? A legalattomosabb ellenség, az átázás fenyeget — mondta. A széles gát hátán hangyaként nyüzsögnek az emberek. Csattog a honvédség cölöpverő kosa, „négereknek” becézett kezelői, sorkatonák, tiszthelyettesek egy percre sem állnak meg. Ehhez a géphez légtornászi ügyesség szükséges. Kötélhágcsón függve kell a 140 kilós döngölőfejet beindítani. Mellettük a korszerű, teljesen gépesített svéd pátriázó gép kezelőinek mái- jóval egyszerűbb a dolguk. Bármerre is nézünk, a gáton mindenütt megtaláljuk a homokzsákokat, leterhelik a gát lábát. A túloldalon a mentett részen víztükrök csillognak. Ez már nem belvíz. Átszivárgott a gát. A munka megfeszített erővel folyik. A vízben, szinte a fák között horgonyoz egy uszály. A töltés oldalában egy csendes zugban pihennek a lámpák — éjszaka — sincs megállás. — k — Előkészítették a lámpákat — éjszaka is dolgoznak ■ i Rögtönzött tájékoztatót tart Vincze László főmérnök A honvédség pátriázói, a „négerek” pihenőben További erőfeszítésekre van szükség Zványi János ezredes, a 4. sz. Katona! Árvízvédelmi Körlet parancsnokának nyilatkozata A példátlan erejű Szamos vidéki, a Tiszán és mellékfolyóin levonuló árhullám rendkívüli erőfeszítéseket követel az országos, a területi vezetés illetékes szerveitől, a lakosságtól és tőlünk, a fegyveres erők tagjaitól, katonáktól is. Árvízvédelmi osztagaink május közepétől megszakítás nélkül vesznek részt az erősítési, védelmi feladatokban. Külön kell szólni azokról a rendkívüli napokról, amelyek parancsnokaink és katonáink emlékezetében örökre bevésődtek. Május 15. ési 21-e között személyi állományunk együttesen más alakulatok és fegyveres szervek mentőosztagaival, erőivel, a lakossággal hősies helytállást tanúsítva pihenés és szinte megállás nélkül mentette a Szamos- köz árvízsújtotta lakosságát, a népi vagyont, az állatállományt. Az ott végzett munka eredményei ismertek az ország, a megye lakossága előtt. A szamosközi „tűzkeresztség” elevenen példázza, hogy katonáink híven, esküjükhöz minden áldozatra készek dolgozó népünk, szocialista rendünk védelméért. Osztagaink lélegzetvételnyi megállás után a Tisza gátjaira vonultak és küzdenek az alattomos ár ellen, immár harmadik hete, sokszor nagyon mostoha időjárási viszonyok között is. Eddigi erőfeszítéseinket beleértve a védelemben résztvevő valamennyi erő tevékenységét eredményesnek mondhatjuk. Bizonyára sokakban felmerül a kérdés: milyen tényezők biztosították az eddig példa nélkül álló roppant nagy víztömegnek a gátak közé szorítását és tartását? Nem vagyok vízügyi szakember és arra hivatott sem, hogy e kérdésekben nyilatkozzam, de sok évi és a mostani árvízvédelmi tapasztalataim alapján a legfontosabbaknak a következőket tartom: Az eredményes védekezés alapvető tényezője az illetékes megyei, városi, párt- és tanácsi vezetők higgadt, ugyanakkor operatív és határozott intézkedései, előrelátása; a rendelkezésre álló és szükséges erő iidőbeni átcsoportosítása, bevetése, a veszélyeztetett helyekre történő koncentrálása. Ezen intézkedések késedelem nélküli eljuttatása az illetékesekhez és azoknak a helyi párt-, tanácsi, vízügyi szervek általi maradéktalan, időbeni végrehajtása. A védekezés döntő tényezőjének tartom a Középtiszavi- déki Vízügyi Igazgatóság vezetésének és apparátusának példásan szervezett tervszerű munkáját, amely szakszempontból mindig képes volt idejében és megalapozottan előrejelezni a veszélygócokat, szakaszokat. Ennek megfelelően a párt- és tanácsi vezetők biztosítani tudják, hogy a közerők, a fegyveres erők hatékonyan és eredményesen dolgozzanak, mindig ott, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk. E tényezőn belül a legfontosabbnak azt az együttműködést tartom, amely az illetékes vezető szervek között kialakult és nap nap után tovább fejlődik. A védelem eredményességét ezek után azok a „közkatonák” biztosították, akik a kapott intézkedések alapján idejében és hatékonyan fáradhatatlanul végezték és végzik megfeszített munkájukat. Ide sorolom a 40—50 év közötti becsülettel járőröző, őszülő hajú polgári védelmi tartalékos katonát, a 60 én 70 év közötti hajlott életkorú, de fiatalos fellépésű munkásőrt, aki sértésnek veszi, hogy parancsnoka köny- nyebb feladatra akarja beosztani és a gáton követel magának helyet a 20 évesek mellett. Az éjjel és nappal a közrendre, közbiztonságra és közlekedésre ügyelő rendőrt. A vízügyi és a gátakon dolgozó fáradságtól égőszemű fiatal vagy idős dolgozókat, szakembereket. A sorkatonát, aki fegyelmezetten sok mindenről lemondva erősíti és védi a Tisza töltéseit, kíséri a roppant árhullámot csaknem az ország határától. A parancsnokot és politikai munkást, aki tervezi, szervezi, ellenőrzi a végrehajtandó feladatokat, gondoskodik a meleg ételről, sátorról, miközben ő maga alig pihen és sokszor nem jut meleg ételhez. Mindezt tehát úgy fogalmazhatom meg, hogy eredményes munkánk éltető eleme és forrása volt és lesz a jövőben is a fegyveres erők sokoldalú kapcsolata a lakossággal, dolgozó népünkkel. Ez a kapcsolat napról napra új, az emberek szívéből ki- téphetetlen szálakkal gazdagodik, gyarapszik elsősorban a gátakon, a munkában, de nem kevésbé a pihenő bázisokon a községekben és itt Szolnok városában is. Az illetékes szervek dolga lesz az eddigi legnagyobb tiszai árhullám elleni védelem részletes elemzése és a szükséges tanulságok levonásé, hasznosítása. Engedjék meg, hogy a parancsnokság és a magam nevében ezúton mondjak köszönetét Szolnok megye párt és tanácsi vezetőinek, a vízügyi igazgatóság vezetőinek és dolgozóinak, a községek, városok lakosságának azért a féltő és mindenre kiterjedő gondoskodásért, am ti a fegyveres erők iránt tanúsítanak. Ez a gondoskodás további erőt ad nagy közös ügyünk, az árvíz elleni védelem eredményes folytatásához. Bízom abban, hogy eddigi erőfeszítéseink gyümölcse nem vész kárba. Ehhez a védelemben résztvevő minden erő fokozott éberségére, további nagy erőfeszítésére lesz szükség a7 elkövetkezendő napokban is. Ez annál inkább fontos, reert az utóbbi napok esőzései nem javították, hanem rontották a védekezés eredményességét. Csak ebben az esetben remélhetjük, hogy a roppant víztömeg a gátakon belül kényszerül országunk határát elhagyni.
