Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-06 / 131. szám
1970. június 6. SZOLNOK MEG TH NÉPLAP 3 Csak nálunk kapható legújabb termékünk a korszerű kényelmes fröccsöntött talpú kordbársouy cipő örömmel látjuk önt mintaboltjainkban: Karcagon, Kecskeméten. Martfűn és Szolnokon. TISZA CIPŐGYÁR Tábor a víz mellett w Neve: Óvatosság töltés Mintha egy láthatatlan karmester vezényelné az okos gépeket — az Sz—100-ok — egyszere fordulnak. Legyezőszerű alakzatot vesznek fel, a rájuk kapcsolt szkréperek széles kaparó késüket a föld amúgy is felsebzett testébe mélyítik. A fekete fényes föld széles csíkokban halmozódik a tartályban, aztán az erőgépek újból sorban állnak és terhüket a magasodó gátra üritik. Épül a zagyvarékasi lokalizációs töltés. Ennek a védvonalnak nevet is lehetne adni, — óvatosság. Nem a közvetlen veszély elhárításán dolgozik itt a tucatnyi erőgép, hanem előrelátásból. A fokozott biztonság érdekében készül ez a 2 és fél méter magas, körülbelül 3 kilométer hosszú védvonal. Nem a folyóval párhuzamosan húzódik, hanem arra merőlegesen, előretolt bástyaként Szolnokot védelmezné — ha szükség lenne rá. Ez a Lajosnak, véleménye Mácsai az erőgépek ,,parancsnokának” is. — Ez a gát a végső esetre készül. Biztonságként. Reméljük, nem lesz rá szükség — mondja. Csikorognak a lánctalpak, az Sz—100-asok egymás után ereszkednek a készülő gátra. Munkájuk nyomán magasodik a töltés, az „óvatosság” védvonala. — k — EpUl a zagyvarékasi lokalizáció* töltés Eskü szerinti — A szűk utcákból, a fák tetejére, s a házak padlására felmenekült embereket mi mentettük rácséval, aztán a kétéltűek kivitték őket a mentett részekre, vagy a helikopterekhez. Azoknak pedig, akik a házukban maradtak takarót, gyógyszert, élelmiszert szállítottunk. — emlékszik visz- sza a Szamos-közi árvízvédekezésnél eltöltött kemény tizennégy napra Hazám István rendőrszázados, akinek árvédelmi egységét vízirendőrökből és tűzoltókból szervezték. Május 14-én éjjel riasztották őket, az irány a Felso- tiszavldék, Tokaj volt. Másnap már a nábrádi Szamos- gát szakadásnál mentettek vízi járműveikkel. Nábrád után még 15 árvízzel elöntött, vagy veszélyeztetett község lakóit szállították a biztonságos falvakba. E két hétről pontos jelentést is készített az egység parancsnoka. Háromezer embert, 1000 szarvasmarhát, 600 sertést. 156 juhot, 5000 szárnyast és 5 őzet mentettek ki az árból a rengeteg apró holmit nem is említve, — Csak önmagukban nagy számok ezek — fűzi hozzá a felsoroláshoz Hazám István. — A mi kis egységünk a magyar és a szovjet katonai alakulatok, az oda vezényelt vízügyi. műszaki erők mellett csupán egy fogaskeréknek számított a mentés szinte emberfeletti mechanizmusában. Számokkal azonban nem is mérhető az az óriási érőfeszítés, amelyet az emberi életek és az anyagi javak védelmére tettek, a riadóz- tatás után három napig egyáltalán nem volt megállásuk, sőt azután is, a hajnaltól késő estig tartó mentés közben talán ha négy óra jutott a pihenésre. Kijelölt szálláshelyük sem volt. Egy-egy családnál, magánházakban kaptak éjszakánként helyet. Mindenütt szívesen fogadták be őket. Aztán május 19-én a nyíregyházi főkapitánynak kellett a fehérgyarmati járás területén mentő rocsósoknak kényszerpihenőt elrendelni. — Nemcsak mi dolgoztunk volna percnyi szünet nélkül, hanem ezt tette akkor minden ép. egészséges ember. Olykor a végső fizikai kimerülésig is. Olcsva- Apátin a falu összes férfija a gáton volt. Emlékszem egy homokzsákot cipelő elcsigázott emberre, aki felbukott a fáradtságtól. De hazakül- deni őt sem lehetett, — Az emberi helytállás soha nem látott példáival a vagyonukhoz körömszakadtukig ragaszkodó kétség- beesettekkel is találkoztam. Egy idős nénike erőnek erejével vissza akart menni a házába, ahol már derékig ért a víz- hoS” ■■ nv apró holmit még kihozzon. Nem volt más választás ölbe kaptuk. s feltettük ; a rocsóra. Alig jutottunk 10 méterre, a ház összeroskadt. — De nemcsak a meneküléskor kellett a közvetlen életveszélytől megmenteni a vagyonukhoz utolsókig ragaszkodókat, hanem az ár levonulása után. a fertőzött területekre mindenáron, gyorsan visszatelepülni akaróknak is szinte egyenként kellett megmagyarázni miért nem vihetjük még haza őket. Jóformán véget sem ért a Szamos menti védekezés, amikor rövid pihenő után a Tiszán. Szegednél folytatódik a küzdelem. A jelenleg Szolnokon tartózkodó Hazám István pedig a Számos- közben eltöltött két hétről jelentésében tömören így adott számol: „Eskübe vágó kötelességünket teljesítette k’’,, e» horváth — „Emberség is van” Közerő. Híradásainkban naponta találkozhatunk ezzel a szóval. A gátakra kirendelt polgári lakosságot értik alatta. Embereket. Fiatalokat, öregeket, akik egyben közösek: valamennyiünket óvnak, őriznek az áradattól a katonákkal, a munkásőrökkel együtt. Szajolból száztízen vannak, 6-tól 6-ig, váltásban 12 órás szolgálatot látnak el a töltések őrzésénél. Tegnap reggel találkoztam egy „közerővel”. Cs. Nagy József baktatott hazafelé a vigasztalanul szitáló esőben. Rajta gumicsizma, bokáig érő e'őkiabát, zsírosra hordott kalap — és mögötte egy átvirrasztott éjszaka. Egy? Résnyire szűkült szeme többről beszél. Jól ismerem. Egyetlen éjszakától még nem szokott ilyen meggyötört lenni a kis kemény ember. Fuvaros. Naponta sok-sok mázsával gyűrkőzik. — Vasárnap délután mentem ki először. Azóta minden éjjel. Hétfőn reggel, ahogy hazaértem, befogtam és ki a határba. Aztán egy jó fuvar került, ahogy kedden jöttem haza. Szerdán újra csak adódott valami. Tegnap is végig dolgoztam a napot. Ma már megint várnak. — Ez lassan egy hét- És az alvás? — Ha ül valaki mellettem a bakon, akinek odaadhatom a gyeplőt, akkor az ülésen szundítok keveset. A kezem beakasztom a karfába, hogy le ne essek. No, de most már csak apad a víz. Vége lesz lassan ennek is. — És kinn a gáton? — Éjfélig csak elmegy az idő, de aatán minden perc kettőnek számít. Az éjjel esett. Ráadásul hideg szél fagyasztotta az embert. Délután már öt előtt a tanácsházán leszünk. Ha pár perccel hamarabb érünk ki a gátra, leváltjuk a társát, hiszen tudjuk, mennyire várja. Mert emberség is van, nem igaz? — pb — A Tisza-ligeti töltések gazdát cseréltek Tisza-liget védőinek a gyorsan emelkedő árrgl vívott megfeszített küzdelmét, lázas nyüzsgését pár nap óta higgadt, nagyarányú műszaki munka váltotta fel. A homokzsák töltögető, gátat döngölő társadalmi munkások, katonák serege átadta a „stafétabotot” a gépkocsiknak, a vízügyi szakembereknek, s a figyelőszolgálatot teljesítő katonáknak, munkásőröknek. Jelenleg á hét mérnökből álló vezérkar irányítása alatt százötven ember dolgozik a körtöltéseken, munkájukat 54 teherautó, 4 erőgép, 4 dózer, 6 markológép segíti. Állták a folyó rohamát A Tisza-liget megmenekült a közvetlen veszélytől, a rohammunkával épített nyúl- gátak kiállták a folyó rohamát. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy letett a szándékáról, most alulról ostromolja, áztatja a töltések oldalát. Kis utakat váj, hogy azokon át szivárogjon be a mentett területre. A harc tehát tovább folyik, csupán a harci módszerek változtak meg. — A szivárgás ellen az ÁKSZ osztagok munkásai összesen 100 métrenyi szádfalat építenek. — mondta Mohácsi Ervin, a Középtisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság mérnöke, a védelmi munkák egyik műszaki vezetője, amikor a nyugati töltéseken elindulva körbe mentünk a gáton. A „könnyebb" szakasz — A város felőli nyugati töltés a „könnyebb” szakasz. Egyrészt az erdős sáv bizonyos mértékben védi a friss töltést az erős hullámzástól, másrészt a mederben mivel nem túl széles, nem is keletkeznek magas hullámok. — Mégis a kétsoros rőzsetutaj ellenére elég erős átázást tapasztaltunk ezen a szakaszon. Meg kellett építenünk a töltést kisérő szivárgópadkát, s a külső veszélyeztetett részeken pátrialemezeket verünk le Erre azért is volt nagy szükség, mert a 70 nap óta a gátat terhelő, víz a mentett oldalon körülbelül egy 20 méteres szakaszon felfakadt, amit homokzsákokból épített ellenyomó medencével lokalizáltunk. A hullámzás is rontja a töltést — A déli szakaszon nehezebb dolgunk van, — mondja Varga György, az Országos Vízügyi Hivatal mérnöke. aki ott a műszaki védelemvezető. — A háromsoros rőzsetutaj s a gyorsan megemelt gátkorona kiállta a te- tőzést. A műszaki meghibásodásokat azonban csak öthat nap múlva észlelhetjük. Az alattomos hibákon kívül ezen a részen a nagy vízfelület hullámzása is rontja a töltés állapotát. Ezért mintegy 30 méteren szádfalaznunk kell, s ezt a rossz idő ellenére is holnapra befejezzük. Százharminc méter híján a déli szakaszon is megépül a harmadik padka. — amellyel a gátat terheljük, így védekezünk az esetleges megcsúszás ellen. A fő védelmi vonal kész — Amikor a hiányzó padkaszakasz elkészül, befejeződik a gátat védők munkája is? A kérdésre ismét Varga György válaszolt. — A töltések műszaki védelme tovább tart. Az új padka nyers, kötött talajára humuszréteget terítünk és füvesítünk, amellyel a külső erózió ellen védjük. Ezzel a töltésrendszerrel a Tisza-liget végleges, fő védelmi vonalát építettük meg. — Majd gyors fejszámolás után így folytatja: — Csak ide. a déli részre 15—16 ezer köbméter föld « építettünk be. amelynek az értéke csaknem egymillió forint. S mivel a gát állapota a vízzel egvütt változik, a 10—15 centiméteres áradásoknál lejjebb engedi ük a rőzsetutaiokat is. A legfelső, homokzsáksort pedig szétszedjük és szétterítjük a gátkoronán, „bogárhátat” képezünk ki. Ezáltal esős, sáros időben is járható lesz a töltés. A Tisza-liget megerősödve kerül ki az árral vívott harcból» r* horváth —í A „hátországban" néhányszáz méterre az ártól, Tiszakürtön táborozik a honvédség. A vízügyi igazgatóság dolgozóival közösen készítik az ebédet. Szakács: Hajdú Imre honvéd Állandóan rádióösszeköttetésben állnak a parancsnoksággal Tóth György honvéd levelet ír
