Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-16 / 139. szám

1970, június 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Férfi­falva Lassan hajtunk végig a község főutcáján. Fura érzés szorongat mindannyiunkat, de még nem tudjuk mi az. Sehol egy lélek. Csend van. Behajtunk a dévaványai köz­ségi tanács udvarára. A fák hűvösében munkásőrök, ka­tonák, civilek, üldögélnek. Tikkasztó meleg van. Gellai Bélát az iskolaigazgatót és megbízott községi párttitkárt keressük. A tanácsházán azt javasolják: keressük az is­kolában, lehet, hogy ott van. Az általános iskola kapu­jában tábla fogad — rajzki­állítás. — A folyosó itt is üres, összes élőlény egy cir­mos cica. Az iskolaigazgatót benn találjuk hivatali szobá­jában. Asztala terítve hivata­los papírokkal, beszámolók­kal, tételekkel- Ismét ugyan­az a furcsa szorongató érzés. Most már rájövünk mi az: üres a község, üres az iskola. Dévaványát kiürítették. A hivatalsegéd is a gátakon van. Gellai Béla alacsony ter­metű, színe* beszédű ember. Kedélye most se hagyta cser­ben, pedig tegnap feküdt le egy órácskára „azóta”. A ki­ürítésről így beszél: — Évzáró ünnepély alatt kaptuk a hírt szombaton — kiürítés. Körösladányban, a szomszédos községben már a töltéskoronáig ért a víz. Csak a gyorsan épített nyúlgát fog­ta meg az árt- Mi öt méter­rel mélyebben fekszünk mint a ladányiak. A két község ér­deke ugyanaz. Először ötszáz embert riasztottunk, aztán még kétszázat átadtunk a körösladányiaknak. Utcán­ként raisztottunk. Községünk tízezernél több lelket szám­lál, itthon maradt ezer em­ber. Gyomára, Orosházára, Kondorosra telepítettük őket. Tegnap jártam náluk. A ki­telepítő buszok parancsnokai mesélték, hogy mikor Gyo­mén körültekintettek, hogy kit hova osszanak, a jó gyo­maiak már ,,szétkapkodták” a kitelepítetteket. Megnyug­tató érzés volt ilyesmiről hal­lani. Most ezer ember dolgozik a nagy védőgát építésén. A község körül körtöltést készí­tenek- A munkában nincs megállás. Akadnak azonban érdekes epizódok is, így pél­dául egy extra „riasztás”. Az iskola egyik pedagógusa nya­kába akasztotta dobot, mert Dévaványa külterületein nincs hangosbeszélő. Kinn megpergette a dobot, aztán elkiáltotta magát. „Emberek! Szeretett községünk veszély­ben van! Fogjunk lapátot, gyerünk a gátra! Én mondom ezt, a község tanítója!” Fél­óra múlva kétszáz lapátos ember tolongott a tanácshá­za udvarán, munkára jelent­keztek. Semmi pánik, semmi kap­kodás. Itt is, ott is felcsil­lan a humor. A férfiak, akik együttesen a Vadkacsa szál­lodában ebédelnek, kijelen­tették, hogy így még az asz- szonyok sem főznek. Nem volt cigarettájuk. Fogtak egy karton füstölni valót, egy em­ber az utcán árulni kezdte; Megoldották a problémát. Az udvarokon tyúkok ká­rálnak, maradt otthon állat is. Utcafelelősöket neveztek ki, akik naponta megetetik a jószágot. A község csendes, mert mindenki kinn van a gáta­kon, megvédik Dévaványát — kékesi —■ Munkásorök készen étben A kunszentmártoni Nagy Péter munkásőr század ké­szenlétben áll az árvízvédel­mi munkára. A mezőtúri Dózsa György század ti­zenegy napos fegyelmezett, nagyszerű helytállás után tegnap vonult haza a Körös­ről. Kqnszentmártonban Szűcs János, a járási párt- bizottság első titkára kö­szönte meg a mezőtúri mun­kásőrök példás helytállását Átvágták a Berettyó gátfát Ismét árad a Tisza — Nehéz helyzet a Körösök völgyében Lassan emelkedik a Berettyó vízállása is Az utóbbi napokban a fi­gyelem középpontjába került a Sebes-Körös és a Berettyó gyors áradása. Az elmúlt na­pok rendkívüli esőzései kö­vetkeztében olyan árhullám indult meg a Berettyó és a Sebes-Körös folyókon, ame­lyekre eddig még nem volt példa. Ez jellemezhető azzal a ténnyel, hogy a Berettyó tor­kolatánál az eddigi maxi­mumnál 112 cm-rel, a Sebes- Körös torkolatánál pedig 100 cm-rel jelentkezett magasabb árvízszint. Ennek következté­ben különösen a Sebes-Körö­sön alakult ki súlyos helyzet, ahol három rövidebb szaka­szon a töltés egyharmada megcsúszott. Így a rendkívü­li fokozott védekezés ellenére is fennáll a töltésszakadás veszélye. Az alsó szakaszok teher­mentesítése érdekében a te­rületi bizottság úgy döntött, hogy a Berettyó balpartján kiépült vésztározót is igénybe kell venni és így 15-én reg­gel 9 órakor a Berettyó bal­parti töltését a 6000-es szel­vényben 35 m hosszúságban megnyitotta a Tiszántúli Víz­ügyi Igazgatóság és megkezd­te a tározó feltöltését. Ennek következtében 10 óra alatt a Berettyó torkolatnál 97 cm-t a Sebes-Körös torkolat­nál 71 cm-t apadt az árvíz­szint. Ennek az intézkedésnek következtében remény van arra, hogy a Sebes-Körös védtöltése is tartható lesz. Az intézkedéseket megelő­zően a lakosság biztonsága érdekében kitelepítésre ke­rült Újiráz, Csökmő és rész­ben Darvas községek, mivel egy töltésszakadás esetén ezek a községek teljesen víz alá kerülhettek volna. A Be­rettyó és a Sebes-Körös felső szakaszán a helyzet jelenleg megnyugtató. A torkolati sza­kaszokon még az elmúlt éjjel is mintegy ötezren dolgoztak a védekezésben- A lakosság, a honvédség, a munkásőrség, a polgári védelem közösen vették ki részüket az ár el­leni küzdelemből. A Horto- bágy-Berettyó főcsatorna ár­vízhelyzete miatt annak érde­kében, hogy a torkolati sza­kaszon gátszakadás ne követ­kezzék be a 66 900-as szel­vényben egy mederelzárás készült és az így visszatartott belvizek a nagyiváni tározó­ba kerülnek bevezetésre, ahol 31 millió köbméter víz tárol­ható. Boda László A Tiszán levonuló árhul­lám lassú ütemű áradása már a Tiszafüred—Szolnok közötti szakaszra is kiterjedt, Csongrád és Szeged között az áradás mintegy 20 centi­méterrel emelkedett. Válto­zatlanul nehéz az árvédelmi helyzet a Körösök völgyé­ben, a még mindig emelkedő árhullám elleni védekezés nagy erőfeszítéseket követel. A Hortobágy—Berettyó fő­csatornán is tovább tart az eddig észlelt maximális vízállás fölötti vízszint emelkedés. Jellemző vízállások tegnap este 18 órakor: Tiszaroíf 778 cm, Szolnok 803 cm, Tisza- ug 786 cm Szarvas 947 cm, Ecsegfalva 381 cm, Horto- bágy-Berettyó torkolati víz­mércén 727 cm. A Tiszán Tiszafüredtől Csongrádig, a Hármas-Körösön és a Horto­bágy—Berettyón harmadfokú árvédelmi készültség van. A belvízvédelemben a ll­es számú mezőtúri belvíz­öblözetben van harmadfo­kú belvízvédelmi készült­ség. A Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság területén a tiszai fővédvonalakon foko­zott megfigyelő szolgálatot tartanak, tovább erősítik a szivárgó padkákat. Vala­mennyi árvédelmi szakaszon hozzákezdtek a homokzsák­töltő depóniák kialakításá­hoz és azokon megfelelő mennyiségű homokzsák-kész­let feltöltéséhez. Az igazgatóság árvédelmi könnyűosztaga Tiszaug tér­ségében homokzsák beépítést végez. Legnagyobb erővel a véde­kezés a 11-es árvédelmi szakaszon van, a Hármas- Körösön levonuló árhullám kivédésére. A 4., 5„ 6. őrjáratokban a töltéserősítéshez földmunka- gépeket. teherkocsikat irá­nyítottak. Ezeken kívül több­száz közerő is állandó vál­tással résztvesz a védekezés­ben. A könnyűbúvárok a XI. 6-os körzetben megkezdték a fóliázást a töltésátázások el­len. A XI/5-ös szakaszon, egy részen meg kell emelni a töltéskoronát is. A vízügyi igazgatóság védvonalain tegnap mint- , egy ötezren vettek részt az árvédekezésben. Munkájukat mintegy 30G gépjármű, 24 vízijármű, 149 földmunkagép segítet­te. A töltések megtámasztására jelenleg 210 700 homokzsák, szivárgás gátlásra 37 100 négyzetméter fólia van be­építve. Ezen kívül a töltések erősítésére a tegnapi napig 255 700 köbméter földet és 1848 tonna terméskövet hasz­náltak fel. A védvonalak mellett a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén 225 340 folyóméter hosszban fakadó­víz, 70 550 folyóméter hosz- szúságban szivárgó víz je­lentkezett. A belvízzel elbo­rított terület mintegy 17 ezer katasztrális hold. Ez a helyzet Knnszentmártonban Szolnok megyeiek Sarkad védelmében Az árvízi védekezés súly­pontja a Tisza mellől a Kö­rösökre tevődött át. Ez a fo­lyó is halomra döntött min­den eddigi csúcsot. A teg­nap Szarvasnál mért 954 centiméteres vízállás 56 cen­timéterrel magasabb az 1919- es maximumnál. Tegnap Kunszentmártonba indultunk, hogy megismer­kedjünk az ottani árvízhely­zettel. Nem volt könnyű a községbe bejutni, mivel a 44-es utat újra lezárták. Fé­lelmetes látvány az út Kun- szentmárton előtti szakasza. Jobbról is balról is méter­rel magasabban áll a víz szintje az úttestnél, a nyúl- gátakat alaposan megtámo­gatták homokzsákokkal, csak így képesek tartani a vizet. Az út különben száraz, po­ros. csak itt-otf van. szivár­gás a homokzsákok között. Gulyás Pált, a kunszent­mártoni községi tanács vb elnökét arra kértük, tájékoz­tasson bennünket. milyen védekezési munkálatok foly­nak a község térségében. — A kungyalui részen a gát alacsonynak bizonyult, homokzsákokkal kellett meg­emelni. A tegnapi nappal a 44-es utat lezártuk, közsé­günket Szolnok jelöl ismét csak Öcsödön át lehet meg­közelíteni. Kérjük a gépko­csivezetőket, hogy ne is ki- séreljék meg a lezárt útsza­kaszon a,z áthaladást. — Sajnos a Köröst kisérö szikes töltés több helyütt megrepedt. Nem egy helyen erős csurgást észleltek, ám a védekezés nagy erőkkel folyik. Részt vesznek a vé­delmi munkában ÁKSZ osz­tagok és pátriafal leverésé­vel védik a gyengébb gát­szakaszokat. a búvárok fó­liaborításokat raknak fel a szivárgások ellen. Magyar- tés-Zalota térségében buzgár is feltört, amit sikerült el­fojtani. — A Pannónia Szőrmeki- készitő Vállalat kunszent­mártoni üzemének irodaépü- lete a fakadóvíz következté­ben összeomlott. Az iroda helvett új helyiséget jelöl­tünk ki. ar átállás megtör­tént. az üzemben a munka zavartalanul folyik. A malomfoiki szivattyúház csak néhány száz méterre van a román határtól. Szom­baton a határkő melletti szakaszon dolgozva a Szol­nok megyei polgári védelmi alakulat katonáiról csurgóit a veríték. Sarkad védelmében dolgoztak a megcsúszással fenyegető gáton. A Tisza és a Maros mellett már kivívták a „fiúk” és a parancsnokok a lakosság elismerését. Tó­szegnél új gátat építettek és a régi gátat magasították. Mindebből kivették részüket, ami az árvízvédelemmel öste- szefügg. Már leszerelés előtt álltak, amikor átirányították őket a Fekete-Körösre. S mint a Tiszán, a Körösön is úgy dolgoznak, ahogy joggal elvárják a védelemre szoru­lók. A „Cigány” brigád különö­sen kitett magáért. Nevüket saját maguk adták, mert a szél és a Nap az utóbbi he­tekben úgy lebarnította őket, hogy bőrük szinte fekete. Fá­radtak, de jókedvűek. Ke­mény legények. Négy óra alatt lokalizálták a gát meg­csúszását. — A lányok nagyon ked­vesen fogadtak bennünket Sarkadon — mondta Tuskó, vagyis Tiger László, aki ci­vilben gépjármű-villanysze­relő — csupán egy hibája volt a dolognak, az hogy csak távolról integettek. S mint annyiszor, akkor is kitört a nevetés­— Jól összekovácsolódott együttes, alakulat a mienk, szinte egyszerre mozdul min­denki — magyarázták. — őszintén szólva megle­pődtünk egy kicsit, amikor otthon megtudtuk, hogy nem szerelünk le, miután a Tiszá­ról bevonultunk, dehát a kö­telesség az kötelesség — mondta Pócz István, a polgá­ri életben esztergályos cso­portvezető. — Nagyon jól tudjuk, hiszen a Tisznál és a Marosnál láttuk mit jelent a víz. Másnap már a Kettős-Kö­rös gátján találkoztam a szol­nokiakkal. Nem kis büszke­séggel és őszinte örömmel számoltak be arról — amit különben mindenki tud —, hogy a Sarkad alatti védelmi munka sikerrel járt. Rövid pihenő után Ismét megjelentek a munkásőrök a Körös és a Berettyó gátakon A múlt héten már pihenő­re tértek a megye munkásőr alakulatai, a mezőtúri század kivételével A Tisza mellék­folyóinak áradása azonban újra a gátakra szólította a munkáshadsereg alakulatait. Szombaton a karcagi század a Berettyó mentére vonult Mezőtúrra, s egy alegységük Túrkevére. övék a Horto­bágy—Berettyó figyelőszolgá­latának ellátása, Ecsegfalva, Túrkeve és Mezőtúr térségé­ben. Hétfőn pedig a már ugyancsak pihenőben lévő törökszentmiklósi Kilián György munkásőr zászlóalj két százada kezdte meg ár- vízvédelmi tevékenységét a Körösön, Öcsöd, Kunszent- márton, Szelevény mentén, Békésszentandrástól egészen Csongrádig. A mezőtúri ala­kulat Kunszentmártonban és Szelevényben szállásolta el magát. Negyvenötösök Molnár György, az első Kossuth díjas A Tüzes hét kilométerre esik a falutól. Szőlőföld, érett homok, sárga mint a csá­szárkörte. — Kutyatemető. Kutyate­mető ez itten. De ugye, aki­nek lelke van a földhöz, azé másképpen néz ki. Tisztelettel állunk a harso­gó zöld szőlőföld, a míves munka előtt. Meg azért is: ha a szőlő itt van, az ember­nek is itt kell lenni. — A krumpliföld felől tűnik fel. Vékony, magas, galambősz ember. Molnár György. Az egykori tiszakürti mintagaz- tía. Az első Kossuth-díjas parasztember. — Az volt nagyon régen elvtárs. Már most én a het- venkettediket taposom. Mi­kor meg még az első Kos- suth-díjat kaptam... — Hát hányat kapott Mol­nár bácsi? — Egyet, de kettő van. Fapp Karcsi, a tanácselnö­künk most a jubileumra má­solatot készített róla. Pon­tosan olyan mint az eredeti. Na, mondom, már megint kaptam egyet. Leülünk egy vén diófa alá. Visszapergetjük az időt. Em- beröltőnyire vissza. — Mértük a határt. Föld­osztó bizottsági tag voltam, a Bolza gróféból öt holdat, a Búzás szigeten. Na. ezen a kapott földön történt. — Mondtam a fiamnak: fog­junk, gyerünk. Vasárnap, ünnepnap, nem számított. A hodályból meg a gulyaállás­ról kihordtuk a sok trágyát, komposztot, sok gyékény tör­meléket. Hát ez aztán meg­bolondította a földet. De mennyi fájdalmas küzdelem után. Két hold búzám volt. fizetett negyven mázsa hat­van kilót. — Jöttek a párttól, a me­gyétől. Nem akarták elhinni. Be­hívtak az elöljáróságra, meg­vizsgálták a csóplési bizony­latokat. Attól kezdve figyel­tek engem nagyon. Mérték rettentő módon a búzámat. Hordáskor lesték nem csa­pok-e hozzá valahonnan, — mert nagyon nagy asztag volt. Na, akkor a két hold föld adott is 42 mázsa gabo­nát. Mindenre emlékszik, pon­tosan. Jött a papír, 1948 ko­ra tavaszán. „A Magyar Köz­társaság kormánya, a mező- gazdasági termelés fokozása terén kifejtett munkájának elismeróseképen, Molnár György részére tízezer forin­tos Kossuth-díjat adományo­zott. Erről ezúton örömmel értesítem. Budapest. 1948. évi március hó 15-én. Diny- nyés Lajos sk. miniszterel­nök.” — Sokan voltunk a parla­mentben. Színészek, művé­szek, de nem ismertem én senkit. Csak azt tudom, hogy ilyen földmunkások hárman kaptunk. Tildy Zoltán adta át. Meg ott volt Rákosi Má­tyás is. Hanem akkor engem elintéztek az újságok; Azt írták, hogy Tisza iszappal terítettem meg a földet. Na ezt a faluban mindenki tud­ta, hogy nem lehet. A jónép aztán irigykedett rám érte. Hát jobb száz irigy, mint egy sajnáló. De a pénz is nagyon nagy szó volt akkor. Ruhát vett a családnak, meg gazdasági felszerelése­ket. — Garétot, vetőgépet. Meg a pártnak vettem R. Gárdis­ta ruhát. Felöltöztettem a ti­szakürti R. Gárdát, tíz öltö­zet ruhával, kék inggel, vö­rös nyakkendővel. Szép idő volt. — Negyvennyolc nyarán avattuk a kisújszállási vasú­tat. Gerő Ernő volt még ak­kor ami volt. Ö avatta. Nagy­gyűlés, sok ember. Ahogy beérek, hallom nyomja a hangszóró: „Szeretettel üd­vözöljük a tiszakürti Mol­nár György Kossuth-díjas mintagazdát.” Meg, hogy menjek az elnökségbe. Ott ültem a miniszterekkel. Az­tán Szolnok megye népe ne­vében én köszöntem meg a pártnak a kisvasútat. Űj esztendők jöttek, új Kossuth-díjasok is. Az első­ket lassan betemette az idő. Molnár György családiáv.l dolgozott rengeteget, szépen. — Olyan terméseim vol­tak. hogy... Egyszer kaptam a kis répaföld után hét zsák cukrot, meg 700 forintot. Dinnyéztem is, kellett a zsákra a folt. Ami szemes termett. az ment a beszol­gáltatásba. Én azt is bírtam. No, hogy megtörtént, be­vittem két nagy szekér ku­koricát Az átvevő rámnéz, hozzak még vagy másfél zsákkal. Honnan? Hát az én kis malackám mitől hízik meg? A Hunyadi Tsz-ben is dinnyés volt. — Két hold dinnyéről 30 ezer forint hasznot vittem be az irodára. De már meg­öregedtem, fel kellett kö­szönnöm. A sors is megnyomorította. Két fiát elvesztette. A lánya él Tószegen, juhászné. — Elmotyogtam volna még én. Az orvosok leszázalékol­tak. Amúgy nem mondha­tom. a géptől küldte a búzát a nyáron is az elnök. Hét kilométerre esik a Tü­zes a falutól. Omlós, érett homok. Az öi-eg többször megáll pihenni, mire hazaér. Hetvenkét esztendő. — Me­gyünk vissza a szőlőhöz. A háztáji földhöz, már csak ezt bírja munkálni. Kimagaslik a környezetből a kis szőlő. Az öregember megáll a végében. — Azért megírhatja az ' elvtárs. az öreg Ko«snth-dí- ías sző’őiét mpg mindig meg lehet ám nézni. A kapanyélre támaszkodik. Pihen. Borzák Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom